Pesti Hírlap, 1892. június (14. évfolyam, 152-180. szám)
1892-06-01 / 152. szám
1892. június 1. PESTI HÍRLAP belépő zónaidővel szemben a ház milyen álláspontra helyezkedik? Az elnök azt felelte, hogy a ház üléseinek idejére nézve mindig a városi órák az irányadók. II. A képviselőház ülése május 31. Bokros Elek alelnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Napirend előtt Sághy Gyula kér szót, hogy helyreigazítsa az államtitkár által félreértett szavait. A közoktatásügyi tárca. Következik a napirend: a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása és pedig a zárbeszédek. Iványi Dániel, miután a kormánypárt az ő határozati javaslatát elfogadta, nem szándékozik hoszszasabban beszélni, csak egynémely félreértést óhajt helyreigazítani. Apponyi beszédében, talán akaratlanul, az a vád foglaltatik, mintha szóló és pártja elfogultságból álltak volna immár két évtizednél régebb idő óta a ma is benyújtott határozati javaslat mellett. Ez nem való, mert szólót és pártját kizárólag a szabadelvűség vezette, ugyanaz, amelynek most hódol az egész ház, elfogadva szóló határozati javaslatát. Csáky azért nem fogadta el előbb a javaslatot, mert — úgymond — Iványi javaslata a szabad vallásgyakorlatot feltételek nélkül kérte. Ez szólónak soha sem volt törekvése, mert a szabad vallásgyakorlatot mindenha az állam törvényeinek teljes respektálása mellett sürgette. Szóló és pártja ma ugyanazon az alapon áll e kérdésre vonatkozólag, mint állott 1869-ben. A javaslat értelmében benyújtandó törvényjavaslat idejére nézve a miniszter bizonyos nehézségeket említett, amelyeknek leküzdése némileg akadályozza a törvényjavaslat ez idő szerinti benyújtását. Azt hiszi, hogy ezek a nehézségek nem olyan nagyok , hogy azokat a miniszter nagyon könnyen legyőzheti. Ajánlatos, hogy ebben a kérdésben ma uralkodó kedvező hangulatot mentől hamarább fölhasználjuk. Jöhetnek idők, amelyekben a közvélemény változása lehetetlenné tenné e szabadelvű reform létesítését és akkor a kormányra nagy felelősség hárulna, hogy e javaslat benyújtására és a törvény létesítésére elhalasztotta a kedvező viszonyokat és a kedvező hangulatot. (Helyeslés baliétól.) Akadt egy-egy katholikus pap-képviselő szájában a javaslat ellen szóló hang; ezeket figyelmezteti, hogy a katholikus egyház mindig sürgette a maga számára a szabad vallásgyakorlatot s ahol az nincs meg, sürgeti még ma is, tehát, ha maguk számára szabad vallásgyakorlatot követeltek és követelnek, adják azt meg másoknak is. Különben a tételt elfogadja. (Helyeslés.) Györffy Gyula annálfogva, hogy a ház az Iványi Dániel határozati javaslatát elfogadja, új helyzetet lát s határozati javaslatát visszavonja. Elnök: A vita be lévén fejezve, szavazásra bocsátja a határozati javaslatot. A képviselőház az Irányi Dániel határozati javaslatát egyhangúlag elfogadja. Csanády Sándor: Csak a miniszter nem állt föl. (Fölkiáltások : Csáky nem képviselő!) Az országos közoktatási tanács címénél Thaly Kálmán elismeri a tanács szükségességét, csupán a tankönyvek bírálatának rendszerét hibáztatja. Számos alkotmány- és közjogi hibát sorol föl nemcsak a katonai intézetekben, de a középiskolákban is használt tankönyvekből. Néhol a tankönyvek szelleme nem annyira legális, mint inkább a szervilizmus posványába is sülyed. Ilyen a „Magyarok oknyomozó történelme“, melyet Varga Ottó tanár irt és mely 1885-ben jelent meg. Ebben a többi közt az áll, hogy a nemzet a szatmári béke után szabadabb lett, mint volt 1861-ben. Mária Terézia koráról pedig azt mondja, hogy miután Mária Terézia alkotmányos után ki nem vihette reformját, tehát megtette rendelettel és a történelem nem hibáztatja érte. (Derültség balfelől.) Azt mondja továbbá az idézett könyv: „Kitűnt, hogy a központi hatalom inkább megfelel a közérdeknek, mint maga a nemzet alkotmánya.“ (Nagy mozgás és derültség.) Szóló fölhívja a miniszter figyelmét ezekre a dolgokra és midőn a tételt megszavazza, kéri a minisztert, hogy a közoktatási tanácsot a régibb tankönyvek revideálására is utasítsa. Csáky Albin gr. közoktatási miniszter kijelenti, hogy a tanács mostani szervezetében részletesebben foglalkozik a tankönyvbírálattal, mint azelőtt s most oly tévedések és helytelenségek, amineket Thaly Kálmán elősorolt, nem appróbáltatnak. Mint eddig, úgy ezentúl is fölülvizsgáltatja az ily helytelen tartalmú tankönyveket. A tételt elfogadták. A népnevelési tanfelügyelőségek címénél Berger Ignác fölhívja a miniszter figyelmét a tanfelügyelőségek hiányaira. Két főhibájuk van: az elégtelenség és a rendszertelenség. Ezért nem felelhetnek meg feladataiknak és ezért azoknak újjászervezését sürgeti. Okolicsányi László röviden kiván hozzászólni a tanügyi adminisztráció kérdéséhez. A tanfelügyelői állás fontos hivatását ismeri s inkább azt fejti ki, mért nem felelnek meg a tanfelügyelők feladatuknak s miért van a tanfelügyelőségnek oly kevés tekintélye. Az iskolalátogatást tartja a tanfelügyelő fő feladatának s azért csak minimumnak tekinti a törvénynek azon rendelkezését, hogy évenkint legalább egyszer tartoznak iskoláikat meglátogatni. Ő azonban állítani meri, hogy a tanfelügyelők nagy része egyszer sem látogatja meg évenkint az iskolákat. Adatokkal mutatja ki, hogy lehetetlen a törvény e rendelkezésének teljesítése, mert erre idejük sem lehet. Pedig, ha a tanfelügyelőnek legfőbb feladata is az iskolalátogatás, nem kizárólagos feladata. Azt hangsúlyozza, hogy a tanfelügyelők létszámát szaporítani kell, másként feladatuknak megfelelni nem képesek. Ahol egyes tanfelügyelők kötelességüket teljesítik, az egyes kiváló tanítóknak és lelkészeknek köszönhető. A tanfelügyelő érkezéséről a község többnyire tudomással bir s így Potemkin-falvakra talál. Madarász József szintén hozzájárul ahhoz, hogy a közoktatási tárca költségei szaporíttassanak. Nem szólt bele a vallási vitába, mert ő az amerikai álláspont híve, hol az állam és az egyházak teljesen külön választják. Ez az egyetlen hely a föld kerekségén, ahol vallási türelmetlenség nincsen. Felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy amely felekezeti hatóság a hitoktatási törvények rendeletét végre nem hajtotta, a törvény által megszabott büntetésekkel sujtassék. Csáky Albin gr. közokt. miniszter osztja azon véleményt, hogy a tanfelügyelők száma szaporittassék s jobban is díjaztassanak. Egyébiránt a helyzet e tekintetben javult. Segédfelügyelői állások fognak szerveztetni, úgy, hogy a tanfelügyelő irodai munkáján segítve leend. E célra 6000 forintnál nagyobb összeg van előírva. Berger Ignác nem hozott fel konkrét példát arra nézve, hogy a tanfelügyelői kinevezéseknél nem fordítanak gondot a szakszerűségre. Szerinte a tanfelügyelők legnagyobb része buzgalommal és szorgalommal végzi teendőit. A tétel elfogadtatik. j± budapesti tudományegyetem címénél Thaly Kálmán az egyetem autonómiája mellett szólal fel. Nem kívánja az egyetem középkori jogainak felelevenítését, de óhajtja, hogy azt a törvény biztosítsa, mert jöhet kor, amikor erre az autonómiára nagy szükség lehet. A most uralkodó beckepénz-rendszert nem találja célszerűnek, mert a jövedelmet aránytalanul osztja meg a tanárok között. Ezért kénytelenek az orvostanárok jövedelmeiket magánpraxis űzése által szaporítani. Áttér egyes karokra s ajánlja, hogy a miniszter vegye figyelembe az egyes karoknak s egyes tanszékeknek külön véleményét. A tudomány szempontjából kívánatosnak tartja, hogy a kórházak vétessenek ki a belügyminiszter resszortjából s a közoktatási miniszterhez osztassanak be, mert igy jobban megfelelnek a tudomány érdekeinek. A tételt elfogadja. Csáky Albin gróf közokt. miniszter a közel jövőben fog a leckepénz tárgyában törvényjavaslatot beterjeszteni. Az általa inaugurált rendszer jónak bizonyult. Ami a mostani állapotot illeti, kijelenti, hogy az egyetemi tanárok rendes fizetése és lakbére egyformán emeltetett, akik pedig a múltban nagyobb tandíjakat nyertek, kárpótlásban részesülnek ; a tandíj pedig három kategóriába osztatott. A fővárosi kórházak tekintetében is célszerű előterjesztést fog tenni, komplikálja azonban a kérdést a Rókus-kórház megszüntetése és áthelyezése. Reménye, hogy rövid idő múlva a kérdés célszerűen lesz megoldható. (Helyeslések.) Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. (i Szünet után.) Sághy Gyula kijelenti, hogy igen sok irányban egyetért a miniszter közoktatásügyi politikájával. Teljes elismeréssel adózik a miniszternek a leckepénzrendszer életbeléptetése iránt, mely számos helytelenségnek volt megszüntetője, de amely intézkedés nem volt képes teljesen eloszlatni az egyetemi tanárok aggodalmait. Azt tartja, hogy ha a leckepénzrendszer a mai érvényben marad fenn, úgy ez a tanári függetlenséget érintené. Ajánlja a miniszternek, emelje a tanárok pozícióját arra a fokra, mely állásukat méltán megilleti. Kívánja, hogy az egyetemi szakoktatás törvényhozás útján szabályoztassék. Végezetül felhívja a miniszter figyelmét a Kautz Gyula távozása folytán megüresedett tanszékre. Panaszkodik, hogy az egyetem helyisége nem megfelelő, a hallgatóságnak fele sem fér el a termekben. Az egyetem épületét tágítani kellene s erre alkalmas volna a szomszédos állami zálogház épülete, amelylyel az egyetemet össze lehetne kötni. A tételt elfogadja. Körösi Sándor csak azért szólal föl és minden előkészület nélkül, mert előtte szóló azzal vádolta őket, hogy nem érdeklődnek a kultúra iránt, íme, ő nem csupán végig hallgatta beszédét, de még föl is szólal. (Nagy derültség.) Egy országnak a kultúrmagaslatát az egyetemek adják meg. Olyanok ezek, mint a természetben a hegyek, amelyeket előbb süt be a kelő nap világa. Az egyetemekbe is előbb süt be a tudomány világa s onnan árad tovább. Az egyetem ügyét kivánja a tanügyben rendezni s ő, ki a vallásjogi vitában oly mélységesen hallgatott, (Derültség.) most mégis rögtönöz néhány mondatot. (Derültség.) Oly anyagi helyzetet óhajt az egyetemi tanároknak, hogy ezáltal mindenfelé függetlenekké váljanak. De másrészről azt is óhajtja, hogy ők is megfeleljenek kötelességeiknek, a tanórákat tartsák meg és ne félórára menjenek be az előadási terembe (igaz! Úgy van!) és különösen tegyék meg azt a szives szolgálatot ennek a szegény magyar nemzetnek, hogy a tudományokat is magyar nemzeti szellemben iparkodjanak művelni. (Élénk helyeslés.) Általában ha a t. egyetemi tanár uraknak kézikönyveit kezembe veszem — tisztelet a kivételeknek — mindig úgy szoktam tenni, hogy először lefordítom azt németre és akkor tudom meg, hogy tulajdonkép mit akart. (Derültség.) Mert annyira alávetették magukat a t. tanár urak a német irodalomnak, hogy a mi egyetemünk, úgyszólván mintegy mellékiskolája a német egyetemeknek és tudománynak. Nagy becsülője és tisztelője vagyok a német tudományoknak, de engedelmet kérek, Németországon kívül másutt is van tudomány. (Igaz! Úgy van !) Méltóztassék valamely tudomány körében egy könyvet kézbe venni és azt fogják találni, hogy amit a német ködös, homályos definícióval összetákol, azt a francia egy pár sorban világosan érthetően kifejezi. Madarász József : Éljenek a franciák! Körösi Sándor: Kétségtelen, hogy a tanár uraknak szükséges a német tudomány és irodalom ismerése is, de mikor azokból az ismeretanyagot megszerezték, akkor a feldolgozásnál arra iparkodjanak, hogy azt tisztán magyar nyelven, magyar nemzeti szellemben fejezzék ki. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: De nem tudják! Körösi Sándor: Különösen a jog- és államtudományoknak már van sok oly része, melynél a magyar forrásokat egészen mellőzik, holott sokszor igen nagy sikerrel tehetnék, ha pl. a jogi téren a magyar forrásokat eredetileg felhasználnák munkáikban úgy, hogy mindent tudnak mi történt a rómaiaknál, amit szükséges is tudni és tudják, mikép van ez vagy az a germán jogban, de gyakran nem tudják, hogy az ősmagyar jogban mi történt. Ezt ajánlom tehát figyelmébe a t. tanár uraknak. A tanügyet főleg a felsőbb tanügyet szóló is törvénynyel, nem pedig rendelettel kívánja szabályozni. Végül hangsúlyozza annak szükségét, hogy az egyetemeken és jogakadémiákon az elméleti vizsgálatok szabályoztassanak s a mostaninál célszerűbb és szigorúbb elméleti államvizsga hozassák be. Vajay István kéri, hogy holnap beszélhessen. A ház megengedte. Elnök jelenti, hogy Szapáry Gyula gr. miniszterelnök holnap fog felelni Polónyinak a „Hamburger Nachrichtenére vonatkozó interpellációjára, Horváth Gyula kéri az elnököt, hasson oda, hogy a miniszterelnök nyilatkozzék a holnapi ülés folyamán a képviselőház ünnepi szünetének tárgyában. Emlékezetbe hozza továbbá, hogy a zónaidő holnap életbe lép. Kérdi, hogy számítják a ház ülésének kezdetét? Elnök kijelenti, hogy az idő a városi órák jelzése szerint lesz számítandó. Tudomása van arról, hogy a miniszter holnap nyilatkozni fog az ünnepi szünet tárgyában. Az ülés ezzel 32 órakor véget ért. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Vasárnap, nov. 3-án és hétfőn 4-én ment végbe a király, illetőleg a királyné ünnepélyes koronázása. A királyi pár és II. Lajos özvegye tündéri pompával mentek át a királyi palotából a székesfehérvári bazilikába. A király számára a szentély közepén volt arany szövettel bevont trón állítva, oldalán pedig a királynék számára. A koronát Báthory István nádor vitte — a mi különösen emlékezetre méltó — minthogy köszvényes lábujja miatt járni képes nem volt, székeny ülve vitték a templomba s igy hordozták körül kezében a koronával. A királyi pálcát Perényi Péter vitte, a többi jelvényeket ismét mások. A királyi trón lépcsőzetén állók tartották Magyar-, Cseh-, Dalmát- és Horvátország lobogóját. Mindkét napon Podmaniczky István nyitrai püspök végezte az egyházi szertartásokat s koronázta a királyt és királynét. I. Ferdinánd díszes magyar mentében volt, melyet szertartás közben levetett s magára öltötte Szent István palástját. így ment a koronázás után a székesegyházból a mintegy kétszáz lépésre fekvő Szt.Péter templomába is, hogy az aranysarkantyús vitézeket felavassa. A merre vonult, az egész it vörös posztóval volt bevonva, a melyet, mihelyt a király négy-öt lépésnyire elhaladt, a nép darabokban ragadott magához. De lelkesedéssel és kegyelettel ülte meg a nemzet későbbi királyai koronázását is. Eme rajongásnak hihetetlen, de komoly történetíró által említett ténye, hogy V. Ferdinánd koronázása után a rendek a távozó király és családja után oly „éljent“ kiáltottak, mely egy álló órán át tartott megszakítás nélkül. —r. 3