Pesti Hírlap, 1892. augusztus (14. évfolyam, 212-240. szám)
1892-08-07 / 218. szám
__________________________ évek közepe táján, mikor a magyar ruha viselése újra divatba jött, Kovács is állandóan nemzeti viseletben járt, melyet bécsi és párisi tanulmányai idején is hordott. Mielőtt a művész Spanyolországba indult, fölkereste egy bécsi pártfogóját, hogy tőle, mint gróf Crivelli madridi osztrák követ barátjától, ajánlatot kérjen a grófhoz. Kérelmét a bécsi előkelő úr örömest teljesítette, de figyelmeztette, hogy modern szabású öltözetben látogassa meg Crivelli grófot, mert a magyar ruha esetleg rossz vért szülhet nála, és Crivelli pártfogása nélkül nem fog boldogulni. A művész régi vágyát vélte teljesülni az adott ajánló sorokkal, de azért kijelentette, hogy akármi legyen is a következménye, ő magyar viseletében fogja meglátogatni a követet. Úgy is történt. Szerencsére Crivelli nem talált az akkor már legszebb férfikorában levő művész öltözetén semmi kivetni valót, sőt látszólag megnyerte őt az ifjú bátor föllépése és biztosította őt, hogy míg Spanyolországban lesz, hathatósan elő fogja mozdítani tanulmányait. Crivelli, mint tudjuk, helyt állt szavának s Kovács mindig elismeréssel nyilatkozott az osztrák gróf jóindulatáról. (A mai birkózás) ugyanoly tömeges és lázas érdeklődés mellett folyt le, mint a tegnapi. A közönségnek az előzményekből leginkább az tetszett, mikor a cirkusz titkárja kijelentette, hogy a birkózás ideje ma sincs meghatározva. Tetszésének helyeslő zúgással adott kifejezést. Robinetti, aki eddigi mérkőzéseinél fitymáló mosolyival nézegette önkéntes áldozatait, már tegnap elfogultnak látszott, ma pedig valósággal komor volt, amint a porondon megjelent. Boyer ellenben ma is fesztelenül mosolygott. A küzdelem ma rövidebb volt, mint tegnap. Ma mindinkább kitűnt a két athléta előnyeinek különbsége. Robinettiban több az erő, Boyerban a routine, az elevenség és hidegvér. Robinetti ma óvatosabb volt s látszott rajta, hogy hatalmas erejének egész súlyát igyekszik érvényre emelni. Néhányszor úgy körülfonta ellenfele nyakát, hogy más, közönséges emberben mindjárt elállt volna a lélegzet. A francia azonban mindannyiszor kibontakozott. Minél dühösebb lett az olasz, annál derültebb lett a francia. Hamiskásan mosolygott Robinetti lángoló szemeibe és sokszor valósággal mókázott vele. Az olasz például gyakran él azzal a cselfogással, hogy egyik kezével megkapja ellenfele nyakát, várva, hogy az ellenfél kezeivel odakap s ezáltal derekát védtelen hagyja. A francia többször csupa évődésből utánozta s néhányszor jól megrázta Robinetti bikanyakát. Igen ügyes volt és nagy derültséget keltett az is, mikor egyszer a vele szemben álló és támadásra készülő Robinettinek lábai között szökött át. Robinettit ez az ingerkedés láthatólag boszantotta, miközben önuralmát annyira elvesztette, hogy egyszer a korláton keresztül esett franciáról a jury-tagoknak kellett őt elparancsolni. Hanem a sok jóból is megárt. A túlságos ficánkolás okozta ma Boyer bukását. Egy ízben ki akarván siklani ellenfele vaskarjai közöl, oly nagyot lendített magán, hogy épen hanyatt vágódott a földre s Robinettinek csak rá kellett dűlnie, hogy vállait a földre szorítsa, a kínálkozó alkalmat persze nem is mulasztotta el. Ma tehát ő lett a győztes és ő kapta a tapsokat és éljeneket. Hogy melyikük fogja megkapni az 1000 iitot, ez a döntő mérkőzéstől függ. A francia különben a vereség után is — francia maradt, s maga nyújtott kezet győzelmes ellenfelének. — (Rablógyilkosság Hódmezővásárhelyen.) Rémes rablógyilkosság tartja izgatottságban a hódmezővásárhelyieket, akik egyébről sem beszélnek, mint erről a gonoszságról, amely e hó 5-én reggel ment végbe. Az esetről a „Szegedi Híradó“ részletesen megemlékezik, elmondván, hogy Köti Istvánt a ref. egyház adószedőjét és ennek feleségét, Hegedűs Juditot kegyetlenül meggyilkolták. Reggel felé, midőn az asszony kiment az udvarra, hogy szétnézzen, a kétségtelenül közelben lappangó gyilkos a szobába ment és az alvó Kótit halántékon lőtte , aztán pedig a lövés zajára elesiető asszonyt lőtte agyon. A lakásban aludt ekkor Kóti menye is, a kisfiával, de ezeket a gyilkos nem bántotta. Az asszonyra ráijesztett ugyan és paplant dobott a fejére, de nem sértette meg. A gyilkos a véres tett elkövetése után feltörte a szekrényeket és elvitt 25 darab aranyat, ugyanannyi ezüst tallért, valami háromszáz forint készpénzt. A vizsgálatot persze nyomban megindították, de eddig még eredmény nincs. — Azt hiszik azonban átalában, hogy a gyilkos személye közel áll a meggyilkolt Köti menyéhez; legalább arra következtetnek abból, hogy az ő és a gyermeke életét megkímélte. — (Munkás gyűlések.) Vasárnap délután a Baross-utca 47. sz. alatti vendéglőben nyilvános kádárgyülés lesz, melynek főtárgya a szervezkedés céljának és hasznosságának megbeszélése. Ugyancsak e napon délután fél 3 órakor a Széchenyi-téren levő kioszkban szabónőgyülés lesz, a következő tárgysororozattal: 1. A szabóiparban uralkodó viszonyok különös tekintettel a nőszabóságra. 2. A szabókongresszus jelentősége és kiküldöttek választása, különösen a munkások soraiból. — (Inczédi László) jónevü költőnk tiszteletére, abból az alkalomból, hogy első költemény-kötete megjelent, barátai és szűkebb körű kollegái lakomát rendeztek, melyen prózában és versben éltették az ünnepeltet. (Kossuth Lajos Iratai) 4-ik kötetének első részét Helfy Ignác képviselő tegnap adta át az Athenaeum nyomdájának. A többi kéziratot Helfy magával fogja hozni Turinból, a hová e hét folyamán utazik s eszerint bizton remélhető, hogy az új kötet rövid idő múlva, de mindenesetre még az ősz folyamán a közönség kezei közt lesz. (Urak ribilliója Gödöllőn.) A gödöllői vasúti állomáson ma reggel kis hija, hogy ki nem tört a polgári háború. Az enyhe levegőjéről és egészséges, homokos talajáról, még inkább pedig az uralkodóház ősi kastélyáról és gyönyörű parkjáról anynyira híres Gödöllőn vagy 60—70 budapesti család nyaral, többnyire a hivatali, ügyvédi, orvosi és kereskedő világból. A férjek a reggeli vonattal csoportosan jönnek be s a délutáni vonatokkal szállinkoznak ki családjukhoz. A reggeli vonatot várva, természetesen egész kis korzó képződik a kis állomás előtt. Ma is úgy volt. A társaság a vasúti állomás bejárása előtt, az árnyékban várt, beszélgetett és élcelődött, mikor egy csinos fogat robogott elő. A lovakat egy fiatal lány hajtotta s bent ült hivatalos életünk egyik jelese, nejével együtt, aki most afrikai nemzetközi hivataloskodása terheit piheni ki, úgy mondják, Szadán. A kocsit a kisasszony megállította az árnyékban csoportosult urak előtt, mire atyja odaszólt neki: „csak hajts közibük /“ A közibükhajtás mégis történt s a társaság egy pillanat alatt szétugrált a lovak elől. A másik pillanatban pedig kitört a harag. Voltak, akik e rendelkezést hallották s a fogat tulajdonosát kezdetben szemrehányásokkal, majd mikor ő is sarkára állott, szidalmakkal halmozták el. A kemény szavak egész sortüze esett a jelenetnél s bizonyára leggyöngédebbek közé tartozott az, hogy a fogat tulajdonosát Afrikába, esetleg még ennél is sokkal melegebb tartományba küldték Már-már lynchelésre kezdtek némelyek gondolni, amikor a tapintatos állomásfőnök, még inkább pedig az előrobogó vonat véget vetett az urak ribilliójának. — Most persze Gödöllő és vidéke egyébről nem beszél, ki pro, ki contra. A higgadtabbak azt hiszik, hogy egy udvarias „haóvó“ megelőzhette volna a hallatlan jelenetet. —■ (Szégyeljék magukat.) Elkeseredett hangú levelet kaptunk ma Kolozsvárról, amelynek írója ugyancsak kifakad amiatt, hogy az E. M. K. E. székhelyén, az első magyar színház keletkezése helyén, Mátyás király szülővárosában és a magyar irodalmi társaságok működési körében hetek óta 4, mondd négy német zengeráj működik, pártfogoltatva a közönség által. A levél írója — aki egy „átutazó“ soproni Kraxelhubernek nevezi magát — amidőn kijelenti, hogy náluk, a németséggel vádolt Sopronban két német zengeráj is éhen veszne, vágást mér a kolozsvári sajtóra is, amely nemcsak hogy nem szólal föl e csúnya állapot miatt, de úgyszólván még reklámot is ksap a joblkrozó hadnak. És hogy e tekintetben igaza van, azt bebizonyítja az egyik, mellékelve küldött kolozsvári lappal, amelyben két napi hír következik egymásután. Az egyikben el van mondva, hogy az újonnan érkezett daltársulat jó erőkkel rendekezik és így élvezetes és mulatságos estéket szerez a közönségnek. A másikban pedig mindjárt utána egy csomó német céget sorol föl, ezzel a bekezdéssel: „Szégyeljék magukat a következő cégek“. A mire levelezőnk azt jegyzi meg, hogy egyelőre kegyeljék magukat a — kolozsváriak. — (Poétikus — kihívott fél) A nagyváradi színtársulat két tagja, Kozma István és Bónis Lajos, úgy összeszólalkozott, a minek a vége ugy csattant, hogy az előbbi az utóbbit duellumra hivatta ki. Miután azonban az utóbbi a kihívást nem fogadta el, hát az előbbi a nagyváradi nyilkerek egyikét vette igénybe s az utóbbit a már nem épen ismeretlen „gyáva szájhős“ titulussal illette. Erre a megsértett utóbbi szintén nyilatkozattal válaszolt, amely nyilatkozatnak a vége így hangzik: „Ismerek egy szép nagy virágos kertet, úgy hívják, hogy színészet; de sajnos, ebben a szép kertben a sok virág között dudva is tenyészik bőven és ugyan melyik kerülheti ki e szép kertben járva-kelve, hogy a bogáncs bele ne ragadjon?“ Kelt Nagyváradon, 1892. aug. 3. Tisztelettel Bónis Lajos. És még mondják, hogy a párbaj és a nyilt tér mezején nem terem meg a poézis. Hátha még az áldott lelkű Bónis úr mindezt versekbe szedte volna ? — (Leszúrt pénzügyigazgató.) Veszprémből sürgönyzi tudósítónk: Szenzációs távirat érkezett ma Szombathelyről Vizner János városi tanácsoshoz, melyben jelentik, hogy a múlt éjjel eddig ismeretlen orgyilkosok leszúrták saját lakása előtt közeli rokonát, Kemény Lajos, vasvármegyei pénzügyigazgatót. A merénylet éjjel 11 órakor történt, mikor Kemény a kávéházból hazatért. A gyilkos az ajtónál várakozott s mikor közelébe ért a pénzügyigazgató, kétélű tőrrel ágyéka felett hasába szúrt. Kemény reggelig élet-halál között az utcán feküdt, mert nem volt ereje feltámaszkodni és segítségért kiáltani. Eddig annyi felvilágosítást tudott adni, hogy ketten voltak a támadók. A szomorú esetet tapintattal közölték Kemény nejével, aki Viznerék vendégeként Balaton-Almádiban fürdőzött, de a távirat vétele után azonnal hazautazott férjéhez, kinek állapota aggasztó. Kemény, aki Veszprémben volt igazgató helyettes, előkelő, jómodorú ember, aki a kincstár érdekeit mindig méltányosan tudta alkalmazni a polgárság érdekei mellett. A merénylet elkövetésével a család egy elbocsátott hivatalnokot gyanúsít. Az illetőt nem rég kellett a szolgálatból elküldeni. Az eset Veszprémben, ahol Keménynek nagy rokonsága és ismeretsége van, óriási szenzációt keltett. —Három gyermek — háromszög.) Lapunk múlt számában említettük, hogy mily borzasztó módon akarta kivégezni három gyermekét egy Csuka József nevű bécsi közszolga. Nyomor, betegség és őrüléssé fokozódott kétségbeesés érlelték meg benne a szörnyű szándékot. Csuka, aki 38 éves férfi, körülbelül egy év óta nem bírja kenyerét keresni. Egy súlyos láda cipelése közben a lépcsőkről lebukott s több bordáját törte be. Ezután tüdővészbe esett s most a végét járja. Nejének kell táplálnia a családot, mely kettejükön kívül négy gyermekből áll, kik közül az egyik 13 éves, a többiek négy, három és hat évesek. Csukán többször a kétségbeesés oly rohamai törtek ki, hogy neje már ismételten akart valamely elmegyógyászhoz fordulni. Tegnapelőtt este 6 óra tájban az asszony eltávozott hazulról. Midőn körülbelül fél óra múlva hazatért csaknem megmerevedett a látványtól, mely eléje tárult. Férje a konyha és szoba küszöbén állt remegő térdekkel s magasra emelve tartotta négy éves Josefa nevű lánykáját. Az ajtó közepébe egy szög volt beverve, a gyermek nyakára pedig kötél hurkolva. A gyermek kétségbeesett sikoltozással igyekezett atyja kezei közül kiszabadulni. A két kisebb gyermek egy kuckóban guggolt s remegve nézték, hogy mi történik. A legidősebb leány nem volt otthon. Az asszony segélykiáltásaira a szomszédok mind összefutottak. Csuka ellenkezés nélkül engedte kivenni kezéből gyermekét s visszahanyatlott ágyára. Csuka a megjelent rendőrbiztosnak bevallotta, hogy mindhárom gyermekét s nejét is meg akarta ölni, mert „úgy sem várhatnak már semmi jót az életben.“ Csak a legidősb leányt hagyta volna életben, mert — mint monda — „ahhoz neki semmi köze.“ A leány tudniillik mostohalánya volt. Mikor neje hazulról eltávozott, mostohalányát elküldte s az ajtónak a konyha felőli oldalába egy, a szoba felőli oldalába két szöget vert be s ezekre akarta fölakasztani gyermekeit, amiben neje gyors hazatérése akadályozta meg. A szerencsétlen embert az őrültek házába szállították. (Gyermekgyilkos anya.) Gonosz bűntény bizonyult Uzsorás Mari debreceni csinos leányra. Mint tudósítónk sürgönyzi, a leányt mint szökött cselédet köröztette a böszörményi rendőrség ,a debreceni rendőrség aztán reá is akadt. Vallatása közben a most is áldott állapotban levő leány bevallotta, hogy május hóban 14 hónapos gyermekét a Kőrösbe dobta. Az apróság aludt, mikor anyja megölte. Utóbb kifogták és mint ismeretlent temették el. Uzsorás Mari azelőtt a biharmegyei kórházban ápolónő volt; itt viszonyt kötött Gyarmati Sándor elbocsátott ápolóval. Épen ez a volt szeretője figyelmeztette a rendőrséget, hogy kutasson a leány gyermeke után. (Egy ügyvéd elfogatása.) Korneuburgban nagy feltűnést keltett dr. Reiss ügyvédnek elfogatása. Dr. Reiss csak fél évvel ezelőtt jött Csehországból Korneuburgba s dr. Frankl ügyvédi irodáját vette át. Az elfogatás a böhmisch-leipai törvényszék megkeresésére történt, még pedig állítólag váltóhamisítások miatt. (Szerencsétlenül járt turista.) Söldenből jelentik, hogy pater Zelnicsek Eugen morvaországi cisztercita, ki Innsbruckban theológiát hallgatott, egy Rohl nevű vezetővel együtt a „Spiegel-Kogel“ről a mélységbe zuhant. Összezúzott holttesteiket csak nyolc nap múlva találták meg. (Megörült pap.) Veszprémben, mint tudósítónk jelenti, városszerte mély részvétet keltett Csete Lajos fiatal, tehetséges pap szomorú sorsa. Az előkelő családból való fiatal papot régebben csendes elmezavar lepte meg, amiért korán nyugalomba helyezték és bátyjánál dr. Csete Antal ügyvédnél részesítették gondos ápolásban. Tegnap azonban a szerencsétlen fiatalember oly vehemens őrültségben tört ki, hogy rendőrség segélyére volt szükség.“ Ma PESTI HÍRLAP 1892. augusztus 7.