Pesti Hírlap, 1892. október (14. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-09 / 279. szám

4. Csernetzky Mahtld I. kőérberek dűlőben földsz. lakóházra, Dankovszky István Kuruclesdülő földsz. nyaralóra, Egger B. és társa IV. hatvani utca 10 lóerejű gázmotor felállítására, Homor István VI. hajtsár-utoa jégveremre, Heuszler András III. kerekes ék-utca kerítés falra, Klimes József VIII. praterutca egyemeletes lakóházra, Raschka Emil VII. nyárutca háromemeletes házra, Wéber János I. hidegkutiutca földsz. lakóházra és üvegházra, Wireb Frigyes X. Szapáry-utca gőzgép és kazán felállítására, özv. Vajda Miklósné 1. kőérberek dűlőben földsz. lakóházra, Reinisch Nándor VII. törökerdülőben földsz. lakóházra, Schumann József és Király János VI. Angyalföldön földsz. lakóházra, Warenka Ferenc VI. Angyalföld földsz. lakóházra, Ulicska Imre Vili. köztemető után földsz. toldalékra, Brück Ignác VII. királyutca 4 lóerejű gázmotor felállítására, Freudiger Mózes IX. telepi- és remete-utca közt munkásház és istállóra, dr. Mészáros Károly József körúton háromemeletes ház építésére, Földváry József VII. Erzsébet királyné után nyaralóra, Reich József IX. Ferenc körúton háromemeletes lakóházra, Bruck Manó VII. István-utca istállóra, Báró Bánffy Judit és Zsuzsánna I. városmajor-utca gépház toldalékra és átalakításokra, Bayer János és neje I. ker. fehérvári-utca földsz. lakóházra, Cristofori Vince és neje VII. Almássy-utca földsz. házra egy emelet ráépítésre és egyem. toldalékra, Első magy. serfőzde X. jászberényi uton maláta pörkölde, Glückfelig és társa VIII. Kerepesi uton boltkapuzat felállítására, Haller József VII. Dembinszky-utca két em. lakházra, Hermann József III. Óbudán, névtelen utcában földsz. lakóházra, Haszmann Anna III. serfőző-utca földsz. toldalék és kerítésfalra, Kohn Gáspár III. Majláth-utca földsz. toldalékra, Kimmerling Ferenc III. ürömi-u. földsz. lakóházra, Lindmayer József III. Ó-Buda, névtelen utca földsz. lakóházra, Lechner N. János utódai maglódi utca kutházra, Müller Károly II. ostrom-utca földsz. toldalékra, Patla János VI. erdőtelken földsz. lakóházra és fáskamrákra, Pesti Chevra Kadisa X. keresztúri dűlőben levő uj izraelita köztemetőben halottasházra, Steiner Józsefné VII. Törökőrdülőben földsz. lakóházra és istálóra, Schwartz Márk L. VII. csömöri-ut háromem. házra, Schiller János III. Szél-utca földsz. toldalékra, Szabó János VI. Erzsébet-királyné-uton földsz. lakházra, Sváb Károly VIII. József köruton és Rákóczy-tér sarkán háromem. lakházra, Vardalovszky József huszár-utca 4 lóerejű gázmotor felállítására. Első magyar csavargyár r. társ. V. külső váci utáa favázas vasraktár építésére, Gillemont Vilmos négy virágház építésére nyert engedélyt. — A budai városrészek emelése és felvirágoztatása érdekében alakult bizottságba a budapesti (budai) kereskedelmi társulat, ma tartott üléséből a következőket küldötték ki: Freyberger Pál, Reindl József, Brünner Alajos, Beck Adolf, Eberling József, Friederich Károly, Neszasek Károly, Telegdy Károly, Frey Alajos, Beranek Elek, Kun Géza, Sitz Károly, Dömötör Antal, Krinitz Lajos. Egyletek és intézetek. — Az iparos ifjak országos egyesülete f. hó 22-én tartja meg alapitó ünnepélyét a „fővárosi iparoskor“ összes helyiségeiben. Ez ünnepély iránt már is nagy érdeklődés mutatkozik. — Az országos m. kir. iparművészeti iskola társasköre, ma tartotta ez évi I. közgyűlését. Elnöknek megválasztatott: Beck F. V éves ötvös. Titkárnak : Aczél Henrik Emil IV. éves festő. Jegyzőnek: Nagy Kálmán IV. éves kisplasztikus. Könyvtárnoknak: Kubinyi Sándor V. éves festő. Pénztárosnak: Huber Oszkár III. éves ötvös. .Háznagynak: Farkas Ödön nagyplasztikus. Tiszteletbeli elnöknek a három jelölt közül Schikedanz Albert műépítészt és tanárt választották meg. — A „budapest józsefvárosi polgári kör“ III. évi rendes közgyűlését október hó 9-én, vasárnap, délután 3 órakor saját helyiségeiben, Vill. ker., Józsefkörút 35. szám alatt tartja A kör első társas estélyét ugyancsak e napra tűzték ki, esti fél 8 órára. IRODALOM. * (A „Magyar Dekaraeron“) című füzetes vállalatból, melyet Hevesi József száz magyar író kötetekben és lapokban megjelent legjobb elbeszéléseiből állít össze, beküldték hozzánk a 16-ik füzetet. Ebben már a negyedik kötet kezdődik Sebők Zsigmond „A második Világos“ című elbeszélésével. A füzet ezenkívül még Prém József és Scossa Dezső elbeszéléseit hozza. * (.,Az oláh nyelv és nemzet megalakulása,“) az a jókora kötet, mely a tud. akadémiai tagságot vívta ki szerzőjének, Réthy László dr.-nak, legközelebb német fordításban is megjelenik, hogy az oláh memorandumok által félrevezetett külföldnek legalább szellemi éliteje előtt tudományosan be legyen bizonyítva, hogy mily kevés okuk és joguk van a mi oláhjainknak, vérmes ábrándjaik érdekében a történelemre hivatkozni. A fordító azonban, Zarándy A. Gáspár horvátországi földbirtokos, csak akkor vál Színház, zene, képzőművészet. * (A nemzeti színház jövő heti műsora.) Hétfőn: Jó barátok. Kedden: Elektra. Szerdán: Szerelem iskolája. Csütörtökön: Csapodár. Pénteken: Királynék harca. Szombaton: Glémenceau. Vasárnap: Az ember tragédiája. (Bérletszünet.) * (A népszínház műsora ) Holnap, vasárnap délután: Kőbántsvirág ; este: Spitzer Régi. Hétfőn : Tündérlak Magyarhonban. Kedden: A madarász. Szerdán : Spitzer Régi. Csütörtökön : A tolonc. Pénteken: Fanchon asszony leánya (először), szombaton ugyanez másodszor, vasárnap délután: Éjjel az erdőn, este Fanchon aszszony leánya, harmadszor. * (A várszínház műsora.) Csütörtökön: Egy szegény ifjú története. Vasárnap : Az egér. * (Fanchon asszony leánya.) Varney operettje, pénteken f. hó 14-én kerül színre a népszínházban, ahol ez lesz Küry Klárának az első új szerepe. A másik női főszerepet Komáromi Mariska játszsza. Nagyobb szerepeket játszanak: Vidor, Solymosi, Szabó Antal, Szirmai, Újvári, Tollagi, Lubinszky, Bérczi és Vidorné. * (R. Kopácsy Juliska,) mint értesülünk, megválik a népszínháztól. Ezt a távozást nem szívesen vesszük tudomásul, különösen most, mikor Hegyi Aranka még mindig távol van s az ő szerepkörét Kopácsyn kívül alig lehet valakivel betölteni. De különben is a rendkívül temperamentumos, bájos és tehetséges fiatal művésznő távozása, aki szorgalmával is példaképül szolgálhat, veszteség a népszínházra nézve. Szerepeiben mindig sikeresen állta meg helyét, a maga hibájából egy alakítást sem ejtett el s a közönség is kitüntette mindig tetszésével. — Hogy a népszínház igazgatója ily könnyedén engedi távozni a hasznavehetőbb tagokat, az nem vall arra, hogy komolyan akarja beváltani azt a sok csillogó ígéretet, melyet a legutóbbi bérlet-pályázat alkalmával tett. De reméljük, hogy nemsokára ismét találkozunk Kopácsyval a népszínház színpadán, mert bizonyára csakhamar rájön az igazgatóság, hogy kár volt lemondani erről a jeles tagról. K. Kopácsy Juliska asszony búcsufellépte f. hó 11-én lesz a „A madarász1. Postás Milka szerepében. * (,Xohengring-ben") a címszerepet holnap, vasárnap Perotti, Elzát Vásquez grófné, Telramundot Takáts, és Ortrudot Handel Berta énekelik ; az utóbbi e szerepet először. Az előadás nem hét órakor, hanem már esti 6'12 órakor veszi kezdetét, e szerint az esteli pénztárnyitást 6*/a óra helyett már 6 órakor eszközük. * (A Garat féle vígjátéki pályázatra) 1. évi október hó első napjaiban még 5 darab érkezett be a nemzeti színház igazgatóságához, és pedig: A családi fészek (jeligéje: Kikopogtat?), Careophora (jeligéje: Excelsior.) Női sejtelmek akcióban (jeligéje: Daturus plura delictis), A baba, (jeligéje : Neveltetni), A fekete kutya (jeligéje : Hogy a Kakas csípje meg, de szép.) Mindezek még szeptember 30-iki postabélyeggel ellátott csomagokban érkeztek, tehát a bíráló bizottság egy további határozata értelmében a pályázó darabok sorába utólagosan felvétettek. * (Búcsúzó színész.) Szathmáry Károly jeles vidéki színész, a népszínház volt tagja, 43 évi működés után, néhány vidéki városban, ahová kellemesebb emlékek kötik, egy-egy búcsúelőadással fog megválni pályájától. Szathmáry most rendezi sajtó alá érdekes emlékiratait. * („Cristoforo Colombo“. Franchetti báró jubileumi operája, tegnap Triesztben nagy sikert aratott. Az öt felvonás közül igen hatásos a második. Columbus hajóját a nyílt tengeren ábrázolja; a III. tetszett legjobban, a IV. nem hatott. A hat óra hosszant tartó opera szerzőjét összesen 25-ször sikerült a lámpák elé hivatni. Különösen tetszett Kaschmann, a Bayreuthban is játszott baritonénekes, a címszerepben. * (A kolozsvári nemzeti színház) újdonsággal kezdte évadát: Kovács Gyulának „Bocskay István“ c. sikerült történeti színművével. De a season még eddig nagyon lanyha : még a budapesti nemzeti színháztól újonnan szerződött Maróthy Margit sem tud vonzani, sem Pálfi Nina az új operett-primadonna, aki különben is Örley Flóra és Küry Klára oly igen szép emlékével kénytelen megküzdeni. A bérlet olyan rendkívül csekély, mint még soha, mert az igazgatóság fölemelte a bérletárakat, ami persze senkinek sem tetszik. * (A nemzeti zenedében) az előadásokat a ‘ kolera-járvány idejére beszüntették. * (Aludni — vétség!) így okoskodott legalább, Londonban, egy felügyelő rendőr, aki az Alhambra nézőteréről hűvösre kisért három nézőt, azaz hogy szunyókálót. Egyszerűen Utasoknak mondta őket. Pedig, hej, nem egy dráma- és operabíráló volna a megmondhatója: mennyivel okosabb és élvezetesebb bizonyos előadásokon a bébiskolás, mint a látottak és hallottak felett boszankodás. Aztán, ha az embert elaltatja az unalom, a szomszédság már ebben láthatja a kritikát, meg sem kell vásárolnia másnap a lapot. . . . Persze, az érdemes szerzők, intendánsok sat, szívesen kiirtanák a kritikának ezt a fajtáját is, a többivel egyetemben. Tizet teszünk egy ellen, hogy az a londoni rendőr is titkos drámaíró volt! * (Filharmónia.) A berlini filharmóniai zenekar Bülow vezérlete alatt idegen városban, Bécsben fog a közel hangverseny-évadban játszani s nemcsak egyszer. Furcsának találhatja ezt egyik-másik intendáns, aki a keze ügyébe eső filharmonikusoknak még a saját városukban való játszást is eltiltja. PESTI HÍRLAP 1892. október 9 talkozik közrebocsátására, ha e hó közepéig legalább 600 példányra történik előfizetés; számít arra, hogy az előfizetők egy része oly önzetlenül hazafias lesz, hogy példányáról lemond — az ilyen példányt a kiadó oly nyilvános (külföldi) intézetnek, szerkesztőségnek, hivatalnak sat. fogja megküldeni, amelynek felvilágosítása egyenesen a magyarság érdekében áll. A menyasszonyom. — Érzékeny szerelmi történet. — A lelkem üdvét, ábrándom tárgyát, vágyam megtestesülését Kanabokán találtam föl. És miután több heti alapos tanulmányozás után arról győződtem meg, hogy ő csakugyan az, a minek az első percben látszott, t. i. lelkem üdve, ábrándom tárgya és vágyam megtestesülése, hát azt mondtam a kedves mamájának, hogy beszélni óhajtok vele. A kedves mama a lehető legnagyobb szívességgel fogadta kijelentésem és nagy barátsággal biztatott, hogy csak beszéljem ki magamat egész bátran. Legyek teljesen őszinte és könnyítsék magamon a beszélgetéssel. Midőn pedig tiszteletteljesen megkértem a kisasszony leánya kezét, elkapta, megrázta a kezem, kijelentvén, hogy én vagyok az az egyetlen ember, akinek a boldogságára való tekintetből már most hajlandó anyós lenni. A kiasszony, akit ezután a tanácskozási terembe behívtunk és akivel a beszélgetés eredményét közöltük, szintén ugyanabban a nézetben volt, mint a mamája, amennyiben engem talált az összes fiatal urak közül méltónak arra, hogy a kezeivel megajándékozzon és a szívével boldoggá tegyen. Ily előzmények után köztem és lelkem üdve között az eljegyzés mihamar megtörtént, azzal, hogy az esküvőt a farsang tartama alatt tartjuk meg. Ezzel én visszajöttem Budapestre, ő pedig ott maradt Kanadokán. De ha a köztünk lévő távolság háromszáz kilométert tett is ki, azért mindennap kicseréltük szívben érzelmeinket, négy, hat, olykor nyolc oldalon, sűrűn teleirt levelek útján. Istenem, csak igy tudtam meg, hogy mennyi szerelem fér be a közönséges levelekbe és hogy mennyi szerelmet szállít a posta nyomorult öt krajcárért Ábrándom tárgyától a legeslegutolsó levelet e hó 7-én kaptam meg. Épen akkor, midőn a kolerahirek egy kissé levertek és midőn igen elhagyatottnak éreztem magam. Ily hangulatban az ő fölséges hangú levele annyira elérzékenyitett, hogy formálisan bőgtem. De hát hogy is ne, mikor a hetedik oldalon így irt: „És ha mégis, imádságom dacára, megkapnád oh drága Adolár, a halált magában hordozó betegséget, ha az Egek urához való folytonos esdekléseim dacára is lerogynál a rettenetes kór vasizma ütése alatt és folytán: tudasd ezt velem, oh drága Adolár, expressz-levélben (költséget és fáradságot nem kimélve), mert ott akarok lenni betegágyadnál. Én akarom nyújtani a vizet, ha szomj éget; én óhajtom letörölni verejtéked a homlokodról, ha láz vesz erőt valódon ; én kívánom megigazítani a vánkost a fejed alatt, én, aki téged örökké és őrülten szeret.“ Mikor hetedszer is olvastam eme sorokat, amelyek méltók volnának arra, hogy egy koszorús költő rímekbe foglalja és mikor már sírni sem tudtam, arra határoztam el magam, hogy egészségi állapotom kifogástalan voltáról személyesen győzöm meg. Hogy leutazom Kanabokára, okozandó édes, örvendetes meglepetést. Költséget és fáradságot nem kimélve tettem meg az utat, gyorsvonaton és kocsin. Épen dél volt, mikor odaértem. Az ebéd kellemes illata szállt elém s hallottam kacaját, a melynek ezüst csengését felém hozta a lagymatag fuvalat is. Szivdobogva, elfogódva.