Pesti Hírlap, 1892. október (14. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-31 / 301. szám

4 kerékvágásba zok­­nyaink végre valahára a rendes kentek. * (A városligeti színkörben) kedden, nov. 1-én és szerdán, nov. 2-án, a ,,Molnár és gyermeke“ c. színművet fogják adni. Az előadások mindkét na­pon d. u. 4 órakor kezdődnek. * (Vidéki színészet.) A debreceni színházra újabb komoly pályázó akadt. s Rakodczay Pál, az ismert igazgató, ma nyújtotta be ajánlatát. Rakodczay úgy művészi, mint vagyoni tekintetben elég garanciát nyújt arra, hogy a debreceniek kényes igényét kielé­gítse. — Egri Kálmán színtársulata jó sikerrel mű­ködik Sepsi-Szent-Györgyön. A közönség kedvence Keszthelyi Ilona, ki már a fővárosban is feltűnt ügyes játékával és énekével. * (Színházak pénzügye.) Nem követünk el indiskréciót: nem a hét lakattal elzárt fővárosi szín­házi főkönyveket raboljuk meg tartalmuktól. Nálunk még nagyon fáznak a nyilvános, részletes és hiteles beszámolástól. Csupán a francia világváros néhány adatára szorítkozunk, elmondva, hogy a színházi deficit réme ott a koleránál jobban pusztít, így 1890-ben frank idai-ben frank a Chatelet vesztesége a Folie d'Dramatiques 1.927,788-52 807,183-25 vesztesége a Nagy opera veszte­700,860 — 454,453 — sége a Porte-St.-Martin 4.015,241 16 2.896,765-25 vesztesége a Theatre-Franpais 1.523,727 75 1.007,996-56 vesztesége a Menus-Plaisirs vesz­2.385,236 01 1.856,762 67 tesége 416,565 85 261.845-25 a Gymnase vesztesége 1.212,204­— 963,230­— A veszteség tehát csökkenőben van, de mégis milyen óriási az a deficit, a­melylyel a legelőkelőbb operai, drámai, operett- és látványosság-színházak „dicsekednek“! Igaz, hogy ott a művészet, a szel­lemi oldal, annál magasabban áll. S ebből a mérleg­ből, az anyagi veszteségből és úgy, mint a szellemi nyereségből, szívesen átvállalnánk egy részt a mi színházaink részére. * (Premiere Parisban.) Érdekes darabbal gazdagodott a Gymnase színház műsora : Pierre Wolff írta „Tisztességes asszonyok“ címmel. Egyik hőse, Demareuil nagyon középszerű ember, nyugtalan vérű felesége, három évi házas élet után megcsalja őt Bressac úrral, a­kivel alig párszor beszélt. Csakha­mar egy özvegy úrnő kerik­ hálójába ugyanezt az urat, a­kire elmondhatni a példaszóval: „Könnyű, Katót táncba vinni“. De hajh! megjelenik egy bizo­nyos Margit, amolyan Gauthier Margit-féle, de a jutányosabb fajtából, a­melyik nem burkolózik az álszemérem leplével, a turbékoló Bressac és Dema­­reuilné közé veti magát s meglehetősen erélyes han­gon, nyíltan jellemzi a férjes nő titkolt bűnét és jóhirű voltát. (Teheti, szegény, neki nincs többé veszí­teni valója.) Távozta után fölébred az asszonyban valami, s megigérteti az előbbi heves jelenet alatt mukkanni sem mert Bressac-kal, hogy őt elveszi. Aztán férjével, Demareuil­lyel kap össze: odáig viszi a mit sem sejtő, jámbor embert, míg ez elkeseredten kimondja, hogy „váljunk el“. A jóhírére féltékeny feleség boldog — míg meg nem sejtette, hogy az ő özvegy barátnője is valósággal szeretője Bressac-nak. Erre Demareuil-né megharagszik és — kibékül fér­jével, a­ki szívesen húzza a jármot tovább. — A sok hibával bíró, de szellemes művet igen jól fogadták. * (Juditné) súlyosan beteg. A Chatelet-színház le is vette a játékrendről az „Admirálné“ c. vígjáté­kot, melynek ő kreálta címszerepét. * (A kisfilléres színház) csakugyan életbe lép Berlinben , de nem kap külön épületet, a­hol minden este működnék, hanem a berlini Nemzeti Színház határozta el, hogy minden szerdán olcsó belépti díj mellett adja jegyeit, hogy a szegényebb népnek is alkalma legyen ízlését nemesítenie. A leg­drágább ülőhely ára 50 fillér lesz; az első előadás szerdán lesz : „Teli Vilmos“, Schillertől. * („Pique-Rame“.) Ez a cím operának, min­denesetre különös; ez azonban nem gátolta a prágai cseh nemzeti színházat, hogy megszerezze Tsaj­­kovszky ilyen című dalművét. A napokban adta először, a szerző jelenlétében, szép hatással, ámbár a zene határozottan nem drámai, a szöveg pedig még kevésbbé az. Azon­­fordul meg a meséje, hogy egy számokkal álmodó nagyanyót revolverrel akarja egy tiszt a „mindig 11 nyerő számok elárulására bírni, az anyóka a fenyegetésre, ijedtében, meghal, a tiszt pedig, mikor néhány nyerés után ismét veszíteni kezd, kétségbeesik, főbe lövi magát. — Az énekesek nem feleltek meg feladatuknak eléggé; ízléses ének helyett túlságos erőt produkálnak. * (A „Magyar Ár­on“.) Harmincnégy válo­gatott magyar dal: szebbnél szebb hazai termék, közte nem egy történeti becsű is (mint Farkas And­rásé, vagy a kuruc katonadal, a Napóleon-induló, Arany János dalai), a mellett finn, olasz, orosz, fere­­tagnei, morva, sváb és cseh népdalok, meg Accadeli, Palestrina, Bach, Weber, Marschner, Schubert, Abt stb. becses szerzeményei vegyes karra, — mindössze 84 énekszám, — ez az első kötete annak a talpra­esett gyűjteménynek,­ melyet tíz évi gondos tanulás,­­válogatás, csiszolás eredménye gyanánt dr. Harrach József most közrebocsátott. Sajtó alatt van a még gazdagabb 11. kötet is, de a megjelent elsőt is hálá­val fogadhatja , egyelőre beérheti vele mind az a számtalan iskolai vagy egyesületi vegyes kar, a­mely régóta szomjúhozott ilynemű korszerű gyűjteményre. Várakozásaikat, azt hiszszük, Harrach dr. (orsz. zene­­akadémiai titkár) anthológiája teljesen kielégítheti. Hosszú évek tapasztalatai oktatták a buzgó gyűjtőt a hanganyag képességeire, a szólamok határaira s mindenekfelett arra, hogy az iskolai énektanítás csak ott sikeres, a­hol a tananyag, a betanítandó dal, érdekes, szép, szívhez szóló; szakképzettsége továbbá az eszthétikai szempontok örvényei felett segítette át. Változatosságát úgy a magyar zene hívei, mint a külföldi zene barátai dicsérhetik; könnyen énekelhető voltát az iskolai énektanárok, illetőleg a dalegyesületi karnagyok fogják, kiemelni, a­kik nem fognak meg­feledkezni a szövegek öntudatos, gondos fordításáról sem, mely általában az eddigieknél jobban iparkodik a zenéhez simulni. A vallásos, hazafias, víg, sat. dalok egy részét Harrach maga írta át szólamra, de más részét neves (vagy legalább ilyennek készülő) zenészeinkkel alkalmaztatta, pl. Beliczay zeneakadé­miai tanárral, Káldy Gyulával stb. Dicséretes újítás a hangvétel kijelölése, francia s újabban német mintára. Nem kételkedünk, hogy néhány percnyi lapozás a 128 lapnyi, kényelmes nyolcadrét alakú partitúrában, melynek érdekes tartalma békésen egyesíti a „Rá­­kóczy imáját“ a Szlavianszki-Agreneff féle műsor muszka énekeivel — megszerzi minden hozzáértőnek elismerését. A kívánatos karének-gyűjteményt kü­lön­­külön kapható szólamokban is. Kiadta a Lampel Róbert (Wodianer és fiai) udvari cég. * („Első magyar rapszódia“) jelent meg zongorára : M­ajor J. Gyula műve, a­kinek tehetsé­gét és munkás voltát többé nem szükséges dicsérnünk: dicsérik terjedő művei itthon és a külföldön. A most napvilágot látott rapszódia nem akarja Liszt föltengő, korlátot nem ismerő stilját követni, de nem is igényli a zongorázó magas technikáját; a középfokú készült­ségge­ bírók, ha a darabhoz egy kis kedvvel fognak, egy kis kitartással hamar odáig jutnak, hogy a d hangsora szerint irt (azaz általán d dur és d moh­ban tartott) művei hatást érjen el. Nemcsak a thé­­m­ák szépek, tetszetősek, („Tisza vize ringatja a felle­get“, Dank­ó nótája : „Hét csillagból van a göncöl szekere“; „Eger vár ostromáról vitézi ének“, Tinódi Sebestyén andalító, 300 éves dallama ( egy eredeti kis friss), hanem egymással szervesen összeforrasztá­­suk, csinos változataik, élénk és mindenekfölött kifo­gástalanul magyaros lüktetésük (rhythmusuk) bizto­sítja a hallgató tetszését, kedvét, mindvégig érdeklő­dését.­­ A Zipser és König cég kiadása ez az I. rapszódia (Major már megírta a 11-at is) s a Pesti Könyvnyomda-részvénytársaság metszése ; a kiállítás megfelel a belső, a tartalom csínjának. Úgy halljuk, hogy Major e darabját zenekarra is átírta, talpraesett gondolat volt ez : a mi cigányaink, de a külföldi ze­nekarok is, a magyar zenének hadd terjeszszék már azt a hírét is, hogy a kezdetleges népi színvonalon felül bír emelkedni . (Új „Lorelei“.) Olyan sok zeneszerző szen­vedett hajótörést az operah­asra csábító Lorelei-monda tündére miatt, hogy régóta meg sem kísérlették többé a bűbájos tárgy megzenésítését. Most mégis akadt egy merész zeneköltő, a­kire végre el merik mondani, hogy „a bátrakat segíti a szerencse“. A Weimarban élő s dalaival már jó nevet szerzett Hans Sommer dalművéről írják, hogy Darmstadtban egész diadalt arathatott volna, ha hosszúsága és a szöveg helytelen ökonómiája ennek útját nem állotta volna; zenéje egészen Wagner stiljában van írva, teli dallammal, de egészen tömör, gazdag harmonizálással is; erede­tiség és közvetlenség az erényei, valamint a fényes hangszerelés. A szöveget Wolff Gyula „Lurley“ c. verses regéjéből, Gurski H. dolgozta. * (A cár Chicagóba) enged küldeni néhány festményt magánképtárából; ezek : Simieradszky­­tól „Friiné Eleusziszban“, és Repin-től „A Czaporog­­család“ s „A falu vénei tisztelegnek a koronázáskor“. A pétervári művészakadémia 35 festményt, más francia festők még 200 darabot küldenek át a világ­kiállításra. * (Az őszi képkiállításra) még tegnap is ér­keztek elfogadható bejelentések. Annyi résztvevője lesz az idei műtárlatnak, a­mennyire nem­­is gon­doltak. A hely dolgában már tavaly is megakadt a bizottság a művek elhelyezésénél, de valahogy mégis segíthetett magán, ezúttal azonban, ha csak a jury nem jár el a legnagyobb szigorral, ez aligha fog si­kerülni. Eddig jóval többen jelentkeztek kilencszáznál. Közülök sokan négy-öt képet is küldöttek a tárlatra. A külföldi festők közül az olaszok viselkednek legna­gyobb bizalommal a budapesti műtárlat iránt. Három­százan is vannak, a­kik a műtárlaton szerepelni akarnak s a magyar festők száma valami ötszáz lehet. A félezer magyar festőnek két annyinál jóval több munkájából felemlítünk néhányat. Jendrassik két képet festett : egyik „Erzsé­bet királyné Nowigradban“ azt a jelenetet ábrázolja, mikor a fogoly királyasszony börtöne ablakát a nép, belöki és halált kiált reá. A másik kép, a kisebbik, szép szőke leányt ábrázolt, címe: „Tükör előtt“. Margithay szintén két képet jelentett be. A „Féltékenység“ két leánykát és egy ünneplő ruhába öltözött ficsurt ábrázol, a­ki a kisebbik körül legyes­­kedikt, nem nagy örömére a nagyobbik leánykának. Az „Első váltó“ családi jelenetet ábrázol. Az apa, anya, fiú és leány a kastély előtt áldogálnak és egy­szerre csak prezentálják az ifjak egy váltóját. Basch Gyula két genre képet, Rebicek operai karnagy arcképét és egy anyja sírján üldögélő árva gyermeket ábrázoló „Elhagyottan“ c. pleinaire képet küld be. A fő műve azonban a „Kegyelet“. Tyrol né­mely vidékein a sirok ásásánál fölszinre kerülő por­­ladozó csontokat gondosan összegyűjtik s a temetők­ben levő kápolnákban külön erre rendelt helyeken őrzik. Halottak napján a nép ezekhez a csontokhoz is elzarándokol. A kép egy ilyen kápolna folyosóján elhelyezett csontoknál imádkozó tiroli paraszínőt áb­rázol néhány mellékalakkal. Aggházy egy nagyobb balatoni tájképet s egy nő életnagyságú arcképét küldi be a műtárlatra. — Roskovits Ignác két arcképét jelentette be a kiállí­tásra. — Pállik két természetes nagyságban festett kosfejet állít ki. — Endrey Sándor egy leány arc­képet, Rubovics egy szivarláda tetejét ábrázoló miniatűr festményt küld be. A doboz tetejét ábrázoló lapra két fecskefarkú pillangó, egy vörös viaszpecsét és egy „Nyelvében él a nemzet“ kis falragasz van festve. A többi Budapesten lakó művészünk vidéken van, mind dolgozik még a kiállítandó képeken s közülük alig jelentette be valaki, hogy mit küld, mert a bejelentési határidő pontos betartását csak a kül­földiektől követelik meg föltétlenül. PESTI HÍRLAP 1892. október 31- * A kolera. A járvány áldozatai. Szombat éjféltől vasárnap éjfélig a kolerabete­gek száma ismét emelkedett. A főváros területén ugyanis a tegnap éjfélig terjedő 24 órában összesen 15 kolerabetegedés fordult elő, kettővel több mint az előző 24 óra alatt. E betegek közül 14 az üllői­ úti barakkra esik, a­hol az elbocsátott 9 betegnek s az elhalt 7 betegnek a leszámításával, az ápoltak száma 65. A budai barakkban jelenleg 18 beteg fekszik, egy­­gyel több mint szombat éjfélkor. A mai napon előfordult és bejelentett kolera­esetek a következők: Zdenkó Alajos viceházmester (városliget korcsolyaház). Kratorjak Ferenc kocsis (Bajza­ utca 40). Hódossi Lajos bognár (Mária Terézia­­tér 19). Tarka Róza gyári munkásnő (k. soroksári­ut 24). Blinári Apollonia napszámosnő (k. váci­­ut 124). Schustak Borbála napszámosnő (Szabolcs­­utca 20). Roma János ácslegény (bérkocsi-utca 26). Herzmann Betti munkásnő (a király-utca 11. számú ház előtt). Vaskó Jánosné szakácsnő (városmajor-utca 26. sz ). Egy ismeretlen asszony (mester-utca). * Az e hó 29-én koleragyanus tünetek közt meg­betegedett s az üllői-úti barakkba szállított egyének közt vannak még, az általunk közlötteken kívül, Magyar József vasúti hivatalnok, Molnár József kocsis és Reichenberger Vilma cselédleány. Az an­gyalföldi tébolydából a napokban az üllői-úti kolera­kórházba szállított Mesterházy Kálmán nevű jog­hallgató tegnap kolerában meghalt. Meghaltak to­vábbá a barakkban : Sári József, Beck Bernát, Lehota Pokorny Zsuzsánna, Beizelbauer Lajos, Németh Kuthi Lina, Kormos Gatyán Anna, Bozsnyák Katalin, Rikovszky István, Bernyovics Fratrik Katalin és Né­met Takács Anna Meggyógyultak: Altmann Adolf, Verébi Mihály, Galambos Felnagy Zsuzsanna, Róth Károly, Hilbert Anna, Túri András és Rózsa András. * Hivatalos kolera tudósítás. Budapesten október 28-án 19 új megbetegedés, 10 haláleset. Schweinsbadhon 1 megbetegedés. Szobon 1 haláleset. Szentesen 1 megbetegedés. * Budapesten a mai napig összesen 854 kolerabe­­tegedés fordult elő. Ebből 369 egyén meghalt, 403 pedig gyógyultan elbocsáttatott. : * Vasárnap éjféltől ma reggel nyolc óráig az az üllői-úti barakk-kórházba két új beteget vettek föl, a budaiba egyet sem. A létszám tehát a falparti barakkban 67.

Next