Pesti Hírlap, 1892. október (14. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-31 / 301. szám
4 kerékvágásba zoknyaink végre valahára a rendes kentek. * (A városligeti színkörben) kedden, nov. 1-én és szerdán, nov. 2-án, a ,,Molnár és gyermeke“ c. színművet fogják adni. Az előadások mindkét napon d. u. 4 órakor kezdődnek. * (Vidéki színészet.) A debreceni színházra újabb komoly pályázó akadt. s Rakodczay Pál, az ismert igazgató, ma nyújtotta be ajánlatát. Rakodczay úgy művészi, mint vagyoni tekintetben elég garanciát nyújt arra, hogy a debreceniek kényes igényét kielégítse. — Egri Kálmán színtársulata jó sikerrel működik Sepsi-Szent-Györgyön. A közönség kedvence Keszthelyi Ilona, ki már a fővárosban is feltűnt ügyes játékával és énekével. * (Színházak pénzügye.) Nem követünk el indiskréciót: nem a hét lakattal elzárt fővárosi színházi főkönyveket raboljuk meg tartalmuktól. Nálunk még nagyon fáznak a nyilvános, részletes és hiteles beszámolástól. Csupán a francia világváros néhány adatára szorítkozunk, elmondva, hogy a színházi deficit réme ott a koleránál jobban pusztít, így 1890-ben frank idai-ben frank a Chatelet vesztesége a Folie d'Dramatiques 1.927,788-52 807,183-25 vesztesége a Nagy opera veszte700,860 — 454,453 — sége a Porte-St.-Martin 4.015,241 16 2.896,765-25 vesztesége a Theatre-Franpais 1.523,727 75 1.007,996-56 vesztesége a Menus-Plaisirs vesz2.385,236 01 1.856,762 67 tesége 416,565 85 261.845-25 a Gymnase vesztesége 1.212,204— 963,230— A veszteség tehát csökkenőben van, de mégis milyen óriási az a deficit, amelylyel a legelőkelőbb operai, drámai, operett- és látványosság-színházak „dicsekednek“! Igaz, hogy ott a művészet, a szellemi oldal, annál magasabban áll. S ebből a mérlegből, az anyagi veszteségből és úgy, mint a szellemi nyereségből, szívesen átvállalnánk egy részt a mi színházaink részére. * (Premiere Parisban.) Érdekes darabbal gazdagodott a Gymnase színház műsora : Pierre Wolff írta „Tisztességes asszonyok“ címmel. Egyik hőse, Demareuil nagyon középszerű ember, nyugtalan vérű felesége, három évi házas élet után megcsalja őt Bressac úrral, akivel alig párszor beszélt. Csakhamar egy özvegy úrnő kerik hálójába ugyanezt az urat, akire elmondhatni a példaszóval: „Könnyű, Katót táncba vinni“. De hajh! megjelenik egy bizonyos Margit, amolyan Gauthier Margit-féle, de a jutányosabb fajtából, amelyik nem burkolózik az álszemérem leplével, a turbékoló Bressac és Demareuilné közé veti magát s meglehetősen erélyes hangon, nyíltan jellemzi a férjes nő titkolt bűnét és jóhirű voltát. (Teheti, szegény, neki nincs többé veszíteni valója.) Távozta után fölébred az asszonyban valami, s megigérteti az előbbi heves jelenet alatt mukkanni sem mert Bressac-kal, hogy őt elveszi. Aztán férjével, Demareuillyel kap össze: odáig viszi a mit sem sejtő, jámbor embert, míg ez elkeseredten kimondja, hogy „váljunk el“. A jóhírére féltékeny feleség boldog — míg meg nem sejtette, hogy az ő özvegy barátnője is valósággal szeretője Bressac-nak. Erre Demareuil-né megharagszik és — kibékül férjével, aki szívesen húzza a jármot tovább. — A sok hibával bíró, de szellemes művet igen jól fogadták. * (Juditné) súlyosan beteg. A Chatelet-színház le is vette a játékrendről az „Admirálné“ c. vígjátékot, melynek ő kreálta címszerepét. * (A kisfilléres színház) csakugyan életbe lép Berlinben , de nem kap külön épületet, ahol minden este működnék, hanem a berlini Nemzeti Színház határozta el, hogy minden szerdán olcsó belépti díj mellett adja jegyeit, hogy a szegényebb népnek is alkalma legyen ízlését nemesítenie. A legdrágább ülőhely ára 50 fillér lesz; az első előadás szerdán lesz : „Teli Vilmos“, Schillertől. * („Pique-Rame“.) Ez a cím operának, mindenesetre különös; ez azonban nem gátolta a prágai cseh nemzeti színházat, hogy megszerezze Tsajkovszky ilyen című dalművét. A napokban adta először, a szerző jelenlétében, szép hatással, ámbár a zene határozottan nem drámai, a szöveg pedig még kevésbbé az. Azonfordul meg a meséje, hogy egy számokkal álmodó nagyanyót revolverrel akarja egy tiszt a „mindig 11 nyerő számok elárulására bírni, az anyóka a fenyegetésre, ijedtében, meghal, a tiszt pedig, mikor néhány nyerés után ismét veszíteni kezd, kétségbeesik, főbe lövi magát. — Az énekesek nem feleltek meg feladatuknak eléggé; ízléses ének helyett túlságos erőt produkálnak. * (A „Magyar Áron“.) Harmincnégy válogatott magyar dal: szebbnél szebb hazai termék, közte nem egy történeti becsű is (mint Farkas Andrásé, vagy a kuruc katonadal, a Napóleon-induló, Arany János dalai), a mellett finn, olasz, orosz, feretagnei, morva, sváb és cseh népdalok, meg Accadeli, Palestrina, Bach, Weber, Marschner, Schubert, Abt stb. becses szerzeményei vegyes karra, — mindössze 84 énekszám, — ez az első kötete annak a talpraesett gyűjteménynek, melyet tíz évi gondos tanulás,válogatás, csiszolás eredménye gyanánt dr. Harrach József most közrebocsátott. Sajtó alatt van a még gazdagabb 11. kötet is, de a megjelent elsőt is hálával fogadhatja , egyelőre beérheti vele mind az a számtalan iskolai vagy egyesületi vegyes kar, amely régóta szomjúhozott ilynemű korszerű gyűjteményre. Várakozásaikat, azt hiszszük, Harrach dr. (orsz. zeneakadémiai titkár) anthológiája teljesen kielégítheti. Hosszú évek tapasztalatai oktatták a buzgó gyűjtőt a hanganyag képességeire, a szólamok határaira s mindenekfelett arra, hogy az iskolai énektanítás csak ott sikeres, ahol a tananyag, a betanítandó dal, érdekes, szép, szívhez szóló; szakképzettsége továbbá az eszthétikai szempontok örvényei felett segítette át. Változatosságát úgy a magyar zene hívei, mint a külföldi zene barátai dicsérhetik; könnyen énekelhető voltát az iskolai énektanárok, illetőleg a dalegyesületi karnagyok fogják, kiemelni, akik nem fognak megfeledkezni a szövegek öntudatos, gondos fordításáról sem, mely általában az eddigieknél jobban iparkodik a zenéhez simulni. A vallásos, hazafias, víg, sat. dalok egy részét Harrach maga írta át szólamra, de más részét neves (vagy legalább ilyennek készülő) zenészeinkkel alkalmaztatta, pl. Beliczay zeneakadémiai tanárral, Káldy Gyulával stb. Dicséretes újítás a hangvétel kijelölése, francia s újabban német mintára. Nem kételkedünk, hogy néhány percnyi lapozás a 128 lapnyi, kényelmes nyolcadrét alakú partitúrában, melynek érdekes tartalma békésen egyesíti a „Rákóczy imáját“ a Szlavianszki-Agreneff féle műsor muszka énekeivel — megszerzi minden hozzáértőnek elismerését. A kívánatos karének-gyűjteményt különkülön kapható szólamokban is. Kiadta a Lampel Róbert (Wodianer és fiai) udvari cég. * („Első magyar rapszódia“) jelent meg zongorára : Major J. Gyula műve, akinek tehetségét és munkás voltát többé nem szükséges dicsérnünk: dicsérik terjedő művei itthon és a külföldön. A most napvilágot látott rapszódia nem akarja Liszt föltengő, korlátot nem ismerő stilját követni, de nem is igényli a zongorázó magas technikáját; a középfokú készültségge bírók, ha a darabhoz egy kis kedvvel fognak, egy kis kitartással hamar odáig jutnak, hogy a d hangsora szerint irt (azaz általán d dur és d mohban tartott) művei hatást érjen el. Nemcsak a thémák szépek, tetszetősek, („Tisza vize ringatja a felleget“, Dankó nótája : „Hét csillagból van a göncöl szekere“; „Eger vár ostromáról vitézi ének“, Tinódi Sebestyén andalító, 300 éves dallama ( egy eredeti kis friss), hanem egymással szervesen összeforrasztásuk, csinos változataik, élénk és mindenekfölött kifogástalanul magyaros lüktetésük (rhythmusuk) biztosítja a hallgató tetszését, kedvét, mindvégig érdeklődését. A Zipser és König cég kiadása ez az I. rapszódia (Major már megírta a 11-at is) s a Pesti Könyvnyomda-részvénytársaság metszése ; a kiállítás megfelel a belső, a tartalom csínjának. Úgy halljuk, hogy Major e darabját zenekarra is átírta, talpraesett gondolat volt ez : a mi cigányaink, de a külföldi zenekarok is, a magyar zenének hadd terjeszszék már azt a hírét is, hogy a kezdetleges népi színvonalon felül bír emelkedni . (Új „Lorelei“.) Olyan sok zeneszerző szenvedett hajótörést az operahasra csábító Lorelei-monda tündére miatt, hogy régóta meg sem kísérlették többé a bűbájos tárgy megzenésítését. Most mégis akadt egy merész zeneköltő, akire végre el merik mondani, hogy „a bátrakat segíti a szerencse“. A Weimarban élő s dalaival már jó nevet szerzett Hans Sommer dalművéről írják, hogy Darmstadtban egész diadalt arathatott volna, ha hosszúsága és a szöveg helytelen ökonómiája ennek útját nem állotta volna; zenéje egészen Wagner stiljában van írva, teli dallammal, de egészen tömör, gazdag harmonizálással is; eredetiség és közvetlenség az erényei, valamint a fényes hangszerelés. A szöveget Wolff Gyula „Lurley“ c. verses regéjéből, Gurski H. dolgozta. * (A cár Chicagóba) enged küldeni néhány festményt magánképtárából; ezek : Simieradszkytól „Friiné Eleusziszban“, és Repin-től „A Czaporogcsalád“ s „A falu vénei tisztelegnek a koronázáskor“. A pétervári művészakadémia 35 festményt, más francia festők még 200 darabot küldenek át a világkiállításra. * (Az őszi képkiállításra) még tegnap is érkeztek elfogadható bejelentések. Annyi résztvevője lesz az idei műtárlatnak, amennyire nemis gondoltak. A hely dolgában már tavaly is megakadt a bizottság a művek elhelyezésénél, de valahogy mégis segíthetett magán, ezúttal azonban, ha csak a jury nem jár el a legnagyobb szigorral, ez aligha fog sikerülni. Eddig jóval többen jelentkeztek kilencszáznál. Közülök sokan négy-öt képet is küldöttek a tárlatra. A külföldi festők közül az olaszok viselkednek legnagyobb bizalommal a budapesti műtárlat iránt. Háromszázan is vannak, akik a műtárlaton szerepelni akarnak s a magyar festők száma valami ötszáz lehet. A félezer magyar festőnek két annyinál jóval több munkájából felemlítünk néhányat. Jendrassik két képet festett : egyik „Erzsébet királyné Nowigradban“ azt a jelenetet ábrázolja, mikor a fogoly királyasszony börtöne ablakát a nép, belöki és halált kiált reá. A másik kép, a kisebbik, szép szőke leányt ábrázolt, címe: „Tükör előtt“. Margithay szintén két képet jelentett be. A „Féltékenység“ két leánykát és egy ünneplő ruhába öltözött ficsurt ábrázol, aki a kisebbik körül legyeskedikt, nem nagy örömére a nagyobbik leánykának. Az „Első váltó“ családi jelenetet ábrázol. Az apa, anya, fiú és leány a kastély előtt áldogálnak és egyszerre csak prezentálják az ifjak egy váltóját. Basch Gyula két genre képet, Rebicek operai karnagy arcképét és egy anyja sírján üldögélő árva gyermeket ábrázoló „Elhagyottan“ c. pleinaire képet küld be. A fő műve azonban a „Kegyelet“. Tyrol némely vidékein a sirok ásásánál fölszinre kerülő porladozó csontokat gondosan összegyűjtik s a temetőkben levő kápolnákban külön erre rendelt helyeken őrzik. Halottak napján a nép ezekhez a csontokhoz is elzarándokol. A kép egy ilyen kápolna folyosóján elhelyezett csontoknál imádkozó tiroli paraszínőt ábrázol néhány mellékalakkal. Aggházy egy nagyobb balatoni tájképet s egy nő életnagyságú arcképét küldi be a műtárlatra. — Roskovits Ignác két arcképét jelentette be a kiállításra. — Pállik két természetes nagyságban festett kosfejet állít ki. — Endrey Sándor egy leány arcképet, Rubovics egy szivarláda tetejét ábrázoló miniatűr festményt küld be. A doboz tetejét ábrázoló lapra két fecskefarkú pillangó, egy vörös viaszpecsét és egy „Nyelvében él a nemzet“ kis falragasz van festve. A többi Budapesten lakó művészünk vidéken van, mind dolgozik még a kiállítandó képeken s közülük alig jelentette be valaki, hogy mit küld, mert a bejelentési határidő pontos betartását csak a külföldiektől követelik meg föltétlenül. PESTI HÍRLAP 1892. október 31- * A kolera. A járvány áldozatai. Szombat éjféltől vasárnap éjfélig a kolerabetegek száma ismét emelkedett. A főváros területén ugyanis a tegnap éjfélig terjedő 24 órában összesen 15 kolerabetegedés fordult elő, kettővel több mint az előző 24 óra alatt. E betegek közül 14 az üllői úti barakkra esik, ahol az elbocsátott 9 betegnek s az elhalt 7 betegnek a leszámításával, az ápoltak száma 65. A budai barakkban jelenleg 18 beteg fekszik, egygyel több mint szombat éjfélkor. A mai napon előfordult és bejelentett koleraesetek a következők: Zdenkó Alajos viceházmester (városliget korcsolyaház). Kratorjak Ferenc kocsis (Bajza utca 40). Hódossi Lajos bognár (Mária Teréziatér 19). Tarka Róza gyári munkásnő (k. soroksáriut 24). Blinári Apollonia napszámosnő (k. váciut 124). Schustak Borbála napszámosnő (Szabolcsutca 20). Roma János ácslegény (bérkocsi-utca 26). Herzmann Betti munkásnő (a király-utca 11. számú ház előtt). Vaskó Jánosné szakácsnő (városmajor-utca 26. sz ). Egy ismeretlen asszony (mester-utca). * Az e hó 29-én koleragyanus tünetek közt megbetegedett s az üllői-úti barakkba szállított egyének közt vannak még, az általunk közlötteken kívül, Magyar József vasúti hivatalnok, Molnár József kocsis és Reichenberger Vilma cselédleány. Az angyalföldi tébolydából a napokban az üllői-úti kolerakórházba szállított Mesterházy Kálmán nevű joghallgató tegnap kolerában meghalt. Meghaltak továbbá a barakkban : Sári József, Beck Bernát, Lehota Pokorny Zsuzsánna, Beizelbauer Lajos, Németh Kuthi Lina, Kormos Gatyán Anna, Bozsnyák Katalin, Rikovszky István, Bernyovics Fratrik Katalin és Német Takács Anna Meggyógyultak: Altmann Adolf, Verébi Mihály, Galambos Felnagy Zsuzsanna, Róth Károly, Hilbert Anna, Túri András és Rózsa András. * Hivatalos kolera tudósítás. Budapesten október 28-án 19 új megbetegedés, 10 haláleset. Schweinsbadhon 1 megbetegedés. Szobon 1 haláleset. Szentesen 1 megbetegedés. * Budapesten a mai napig összesen 854 kolerabetegedés fordult elő. Ebből 369 egyén meghalt, 403 pedig gyógyultan elbocsáttatott. : * Vasárnap éjféltől ma reggel nyolc óráig az az üllői-úti barakk-kórházba két új beteget vettek föl, a budaiba egyet sem. A létszám tehát a falparti barakkban 67.