Pesti Hírlap, 1892. november (14. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-01 / 302. szám

■IF Fertőtlenítve! Budapest, 1892. XIV. évf. 302. (4976) szám. Kedd, november 1. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 írt — kr. Félévre . .­­.­ 7 » — » Negyedévre « 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Mapest, nádor­ utca 7. sz., részint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz., I. emelet hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A PESTI HÍRLAP NAPTÁRA 1893. évre. Felhívjuk a magyar olvasó közönség figyel­mét a Pesti Hírlap karácsonyi ajándékára, melyet minden előfizető teljesen díjtalanul és bérmentve kap meg. Azok is, a­kik csak most lépnek az előfizetők sorába s ha csak havonkint küldik is be az előfizetési dijat. Teljesebb és gazdagabb tartalmú naptár, mint a Pesti Hírlap nagy képes naptára, ez idő szerint nem jelenik meg Magyarországon. Lesz e naptárban elbeszélés Jókai Mórtól, krónikás adomák Mikszáth Kálmántól, vígjáték Murai Károlytól, rajzok, tárcák, novellák: Bo­rostyáni Nándortól, Kozma Andortól, Bársony Istvántól, Kenedi Gézától, Kada Elektől, Sebők Zsigmondtól, Gyarmathy Zsigánétól, Németh Ig­­náctól, Egressy Ákostól, költemények: Ábrányi Emiltől, Bartók Lajostól, Lipcsey Ádámtól, Luby Sándortól, stb., stb. Ehhez járul a naptári rész (naplójegy­zeteknek szánt üres lapokkal), c­í­m- é­s név­tár, fővárosi kalauz, vásárok legtel­jesebb jegyzéke, szóval egész éven át haszonnal forgatható közlemények gyűjteménye, mi e nap­tárt minden más karácsonyi mel­léklet fölé helyezi. Előfizetési feltételek : november—január hóra 3 frt 50 &1 november—december hóra 2 ., 40 ., Mutatványszámokat a kiadóhivatal — levelezőlapon nyilvánított óhajra — egy hétig ingyen és bérmentve küld. A szabadelvű párt. Kormányválság, a Hentzi-szobor ügyével kapcsolatban nem csak nincs, hanem nem is lehet. Tiltaná a parlamenti rendszer logikája, magának a parlamentarizmusnak alaptétele. Sőt, ha más okok miatt lett is volna ke­letkezőben kormányválság, a legutóbbi hetek eseményei miatt meg kellene annak szűnnie. Különben nem a többség uralkodnék Ma­gyarországon, hanem a kisebbség. A kabinetek sorsa felett nem a korona és a majoritás döntene, hanem egy csomó vak­merő és zavargó elem, mely botrányokat min­dig tud színre hozni a parlamentben és azon kívül. Tisza bukása már jelezte parlamentarizmu­kiegyezés létesítése után csakhamar elgyengült; a másik, Andrássy Gyula, a magyar ügyek élé­ről a monarchia élére lépett. A Deák-pártnak ezek nélkül nem volt képessége : 1. a dualizmus belső vonatkozásainak tisz­tázására ; 2. a dualizmus alapján felépített magyar állam gazdasági kifejtésére; 3. az államháztartás egyensúlyának helyre­állítására ; 4. az ország általános belső reorganizá­ciójára. A Deákpártból és a balközépből keletke­zett szabadelvű párt volt hivatva minderre s e feladatok legnagyobb részét már meg is oldotta. A dualizmus, e párt és vezérlés fiainak uralma alatt, megszilárdult, belső tartalma kifej­lődött. A dualizmus alapján újra felépült ma­gyar állam gazdasági kibontakozása és pénzügyi egyensúlyának helyreállítása megtörtént. Az a pesszimizmus, mely áthatotta csak­nem az egész Deák-pártot, hogy Magyarország állami léte és pénzügyi ereje közt szinte kiegyen­­líthetlen antagonizmus van, megszűnt. A nemzet aggodalom nélkül tekinthet a jövőbe. De hátra van még a szabadelvű párt fel­adatainak sorozatából a 4. pont, t. i. az ország belső reorganizációja. Azon feladata pedig szinte állandó és mindig kiegészíti a többit, hogy a szabadelvű párt a túlzások és ellentétek közt kép­viselje a nemzeti eszmét, Őre legyen a trón és nemzet közt való belső egyetértésnek s feltartóz­tatója ez egyetértés megbontásának. --................................_______■ ■ ■ .............. a«pestihírlap» tárcája Napidij nélküli követek. (Levél Légrády Károlyhoz.) Irta: Mikszáth Kálmán. Kedves barátom! A vasárnapi tárcámból, mely a képviselői napidíjakról szólt, valamit ki­felejtettem, amit pedig szerettem volna bele­szőni. Az a csacska telefon az oka. Az csap le engemet az íróságról. A pajtások üzenik, hogy hol lesz a vacsora s ennek a hangnak nem tu­dok ellentállni. Pedig ez a hang minden egyebet kiver a fejemből. Epilog gyanánt még egy kétszáz év előtti ülésről irt karcolatot akartam beszúrni az 1708. dec. 7-iki ülésről. A helyszín Sárospatak. A me­­nyezetes emelvényen nem Bánffy Dezső ül, ha­nem II. Rákóczi Ferenc. Csengetyű nincsen ő fensége előtt, legfeljebb a kardját csörrenti meg, ha Károlyiék zsibongnak. Ámbátor hova beszé­lek, hiszen báró Károlyi Sándor uram, az igaz, hogy ott ül mingyárt az első sorban, de nagy m­ameluk, nem zsibongna az a világért sem. A hölgykarzatról Bercsényi Miklósné, Csáky Krisztina mosolyog Rákóczira. — A szép buja és puha asszony egész istentelen udvarával idejött *) A zöld posztóval bevont asztaloknál pedig rendszerré tenné a rendellenességet, legá­lissá a parlamenti illegalitást, fiát a szabadelvű pártról mit szóljunk? Ennek fenmaradása, sőt hatalmasabb ki­fejlődése nemcsak...a parlamentarizmus, hanem egyszersmind az ország érdeke. A Deák-párt létesítette a kiegyezést, de nem volt ereje annak megszilárdítására. Hiva­tása csakis a közjogi alku megteremtésére szo­rítkozott ; azután megszűnt eszme­ termékeny­sége. Két nagy embere közül az egyik, Deák, a lent hadimezben, kardosan ülnek az ország­zászlósok és a megyei követek. Még a buzo­gányt is szabad behozni. A közönséges hallga­tóságnak szánt, elsorompózott rekeszből pedig én helyettem Csécsei János sárospataki tudós tanító nézi figyelmesen az ülés lefolyását , hogy arról följegyzéseket csináljon, de az persze esze ágában sincs, hogy a „Pesti Hírlap“ számára. Pedig ime épen oda jutnak e jegyzetek, miután már száznyolcvan esztendeje ott pihen­nek a sárospataki református anyaiskola könyv­tárában. Egy buzgó olvasóm lemásolta számomra és a­mint olvasom, olvasom, megelevenednek az egyes alakok. Hallom egy fülkében beszél­getni Legenyey Istvánt, a főkorlátnokot, Heilen­bach Gotfrieddel. A fodinarum administrator a Bezerédy Imre múlt heti kivégeztetéséről beszélget. Érde­kes szavazás volt. A fejedelem meg akarta men­teni. Szerette volna, ha az ellenzék győz. — Hja — mondta Legenyei — Bercsényi uram nem akarta. Tehát meg kellett halnia. — Elég rosszul tette — vág közbe a mögéjük került Keczer Sándor — íme mi a következése? Bezerédyt lefejeztettük, eltemettet­­tük s most az ellenzék azt hireszteli, hogy fel­támadott. A babonás hadsereg pedig suttog és lázong. Valóban ez a hit terjedt szerte az ország­ban. Polónyiék terjesztették — vagy már megint mit beszélek — az akkori ellenzékiek ; a fejede­lem végre is kénytelen volt fölbontitani a sirt és közszemlére tétetni a Bezerédy fejétől elválasz­tott holttetemét. Az egyik csoporthoz vidáman lép Répássy Ferenc: — Képzeljék kegyelmetek, Heves megye ma felirt a fejedelemnek, hogy kevesli a ráve­tett adót. — Ki ott most a főispán? — kérdé hir­telen Kende János. (Valami nevet mondtak neki — de persze nem a Kállay Zoltánét.) Bár a szesszió már elkezdődött, lassan szállingóztak a követ urak — lévén többnyire a közeli falvakban elszállásolva. Bent Patakon a zászlós urak foglalták el a lakható házakat, el­kergetvén azokból gazdáikat. Úgy déltájban az utoljára megérkezett szánkó csengői is elhaltak, együtt volt végre az egész ország, kivévén azokat a részeket, a hon­nan a német nem eresztett követeket s kivévén Turóc megyét, a melynek a mandátumait meg­semmisítették a múltkor az ónodi országgyűlésen. Az volt a gyors eljárás. Nem a mi bíráló bizott­ * Foemina luxuriosa et molli cum ingenti ap­­paratu et frequentia, aulaque sua ipsissima. A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal.

Next