Pesti Hírlap, 1892. december (14. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-01 / 332. szám
Budapest, 1892 XIV. évf. 332. (5008) szám. Csütörtök, december 1. Előfizetési árai: Egész évre. . . 14 írt •— kr. Félévre . . . 7 » — » Negyedévre .k r. 3 » 50 * Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken S kr. Százalék nem adatik. Kiaflóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. n., sogszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., I- emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Aki a Festi Hírlapra legalább két hóra 2 frt 40 krral előfizet, karácsonyi ajándékul ép úgy, mint a régi előfizetők, megkapja a Pesti Hírlap nagy képes naptárát teljesen újjtalanul és bérmentve,úgy, hogy még a postabért sem kell ráfizetnie. Előfizetési feltételek : Két hóra 2 frt 40 kv negyedévre 3 „ 50 „ Előfizetni bármely naptól kezdve lehet. Mutatványszámokat a kiadóhivatal — levelezőlapon nyilvánított óhajra — egy hétig ingyen és bérmentv® küld. Pártviszályok. Nincs oly párt, melyben időnként nem támadnának nézeteltérések, személyes sympathiák és antipathiák ; csakhogy ezek a párt belső életében a pártvezérek által az értekezleteken elsimíttatnak s kiegyenlíttetnek, ugyanazért nyilvánosságra nem kerülnek. Mindennap látjuk azt is, hogy azok, akik a főelvekre nézve egyetértenek, egyes eltérések dacára mégis együtt maradnak. Még a legjobb házasságokban is megtörténik, hogy férj és feleség néha összeszólalkozik s össze is vesz, de azért mégsem válnak el, sőt minél előbb kibékülnek, a nélkül, hogy a társadalom ezt észre venné. Ha azonban a felek civódásukat nyilvánosságra hozzák, akkor vége a házi békének s indokolt a válás, akár ágytól és asztaltól, akár végképen. így van az a pártoknál is. Ha a pártban külön frakció keletkezik, ennek mindig valami külön célja van, még ha be nem vallja is, ami a párt tömörségét mégis veszélyezteti és gyanút gerjeszt azokban, akik nem tartoznak az ily frakcióhoz. Így volt az, midőn gróf Lónyay a vacsorapártot alapította a Deák-párton belől abból a célból, hogy a minisztereket egyenként egymásután székeikből kiforgassa. Ennek azonban az volt a következése, hogy nem a miniszterek buktak meg, hanem a vacsorapártot tervező miniszter kénytelen volt leköszönni. Ez mégis gyöngítette a pártot, mely többféle fázis után csak a fúzió által erősödött meg ismét. Tapintatos pártvezér tehát, ha nézeteltéréseket tapasztal, kiegyenlíteni igyekszik az eltérő pártérzületeket s megakadályozza, hogy a nagy párt, úgy mint Ausztriában és Németországban történik, frakciókba szétbomoljék s a parlamentáris kormányt lehetetlenné tegye. A nagy kormánypárt ellenében mindig keletkezik egy másik párt, mely alapjában különbözik a kormánypárttól, mert mind a két ellentétes pártnak van létjoga, ámbár különböző alapon, különböző módon fogja azt föl. Magyarországban a két ,ellentétes párt közt volt mindig még egy középpárt is, mely a kormánypárttal ugyanazon egy közjogi alapot ismeri el, ugyanazért kénytelen kisebb érdekű pontokra, a kivitel módozataira, a kormány élesebb kritikájára és személyes ellenkezésre fektetni a fősúlyt, hogy létjogát bebizonyíthassa. Minden ily középpártnak természetes vége azonban mégis csak az, hogy a kormánypárttal összeolvad, időközben azonban hol az egyik, hol a másik ellentétes párthoz közeledik; egyszer a szélsőkkel fegyverszövetséget köt kormánybuktatás céljából, másszor közreműködik a kormány reformmunkájának keresztülvitelére s alkalmat nyer kimutatni, hogy nemcsak akarna, de képes is volna kormányozni. Ily helyzetben van most az úgynevezett nemzeti eá£tjL ffifikfeflftkozik ; az egyik a kormánybuktatás s a szélsőkkel való fegyverszövetség, a másik a reformmunka felé szeretné terelni pártvezérét. Gróf Apponyi pedig mint Herkules, a keresztúton áll, de már a legközelebbi időkben fogják látni, várjon jobbra vagy balra tart-e. Ezen különös helyzet hozta napvilágra azon pártviszályt is, mely már régen lappangott a szélsőbalnál. Eötvös Károly, aki a liberalizmust soha meg nem tagadta, felmondta a kormánybuktatási fegyverszövetséget oly párttal, mely más és ellenkező közjogi alapon áll mint a szélsőbal, s a logika törvényei szerint azon pillanatban, amint kormányra jutott, elrúgná magától az előbbi fegyverszövetséget. Eötvös azért tette azt, mert bízik Apponyi kitűnő tehetségeiben s csak időkérdésnek tartja azt, mikor jut kormányra, akár fuzió által, akár a nélkül. Polónyi azonban meg van győződve arról, hogy Apponyi soha sem ülhet a bársonyszékbe; természetesen ajánlgatja tehát a fegyverszövetséget a nemzeti pártnak, mely a szélbal kezében Polónyi ügyes igazgatása mellett a legjobb eszközzé válnék a kormányoknak egymásutáni megbuktatására mindaddig, míg a dualizmus meg nem szűnik s Ausztria-Magyarország mint európai nagyhatalmasság fel nem bomlik. Nem tagadjuk, hogy az ily felfogásnak is van logikája, mely nem gondol reformmal vagy liberalizmussal, de radikális változást akar eszközölni. Sőt, hogy sokan vannak a szélbalon, akik csak ezt kívánják, nem pedig a liberális reformokat. Mi azonban még most is reméljük, hogy b. Kaas Ivor lelkes okoskodása dacára gróf Apponyi mégsem fogja megengedni, hogy Polónyi ajánlatára a szélsőbal eszközévé váljék. Pulszky Ferenc: A „PESTI HÍRLAP“ TARGA JA Az első hó. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.• Irta: Bársony István. A sárga őszre jön a szürke ősz. Mikor a sárga ősz minden levelet elhervasztott s minden fűszálat megbágyasztott, akkor következik a szürke ősz, mely teljessé teszi a föld sorvadását. Elszabadulnak a fagyos szelek, bánat melódiája sir belőlük. Mintha a sírok mélyéről kelnének ki: szomorúsággal megterhelve zúgnak, gyászdalokat búgnak. Ha éjjel hallom, azt hiszem, mély álmú szellemek nyögnek, akik valami átok nyűge alatt nem tudnak szabadulni a rajok rozsdásodott mozdulatlanságtól. Pedig csak a szürke ősz szelei zúgnak, búgnak. Meztelen holttest a föld ilyenkor. Pedig a halál meztelensége rettenetes. A ravatal szelíd dísze nélkül irtózat ránézni azokra a ványadt tagokra, melyek a kórház boncoló asztalát juttatják eszünkbe, holott a sárga lánggal égő viaszgyertyák, a melankóliát lehelő koszorúk megszépítik az elmúlást, s csak szomorítanak, de nem ijesztenek meg. A síron túl terjedő érzületek jelei azok: egy-egy kapocs az élő meg a holt világ között. A szürke ősz bizony nem ad koszorút a szegény meghalt földnek. Rideg a kép, amit ilyenkor kínál a magas hegyek csúcsa. Minden sötét onnan és egymásba folyó. A sík vidék formátlan üresség, melyen ha átsüvít a szél, nem hajladoz nyomán a ringó kalász; az erdő zűrzavaros pusztulás hazája, ahol nem a zöldnek, hanem a barnaságnak van elsötétülje. Eljön a dér és beszívja a fonnyadó fa végső erejét, eljön a fagy és kővé mereszti a föld felületet. Zihálva fut az ördögszekér a tar mezőkön át s a mint szélszárnyu boszorkány kölykök hajszolják erre-arra, útközben lassan pozdorjává szakad. Halvány rétek avarja egymásra hajlik s meglapul ; jól látni közte most a picinyke ösvényt, mely az alját szeli. A mezei egér néptelenné vált sétautja az. Kaszálók hajlatában megtiprott sás zörög, nincs közte semmi élet, aszkóros sárgaság futja el. A megvagdosott sáslevél szára sebforradást mutat, csetlik-botlik benne a lépés, nyöszörgő nyüzsgés hullik ki a megbolygatott gazból, amíg minden kórója vissza nem foglalta régi helyét. Lesz-e vége a nagy kietlenségnek ? szétoszlik-e a szürkeség, mely ebben a sivatagban az ünnepet is hétköznappá teszi?! . . . * Mintha lassan — lassan készülne valami. Megsürítik a ködök a levegőt, pipálni kezd az ég, foszladozó felhőt ereszt s nagy füstgomolyt fuj a tájék fölé. Az alkonyat még szürkébb mint rendesen; lábatlanul futja meg útját a nap, sejtett fénye alig dereng ki a felhőköpeny ráncai közül; este se volt és már itt van az éj. Fekete éj, amelynek minden órája egykép sötét. Élő, mozgó alakjait jól betakarja a vak homály, de a képzelet kísérleteivel nem bír a sötétség; inkább mintha mindenfelől libegő árnyak lejtenének felénk, remegő fantomok, melyek eltűnnek, mielőtt körvonalaikat érintenék. A puszta hallgat, az erdő hallgatózik. A puszta alig mozdul, halkan piheg didergő álmában ; az erdő néha szakgatottan sóhajt, mintha visszatartott lélegzete lappal szökdösne ki tüdejéből. Róka baktat az erdő szélén, a fák alól szimatolva fordul a síkságnak. Most megtorpan s ijedten kapkod fölfelé, mintha ingerkedő legyet hessegetne. Hideg, csiklandó portéka szállott az orrára s alig hogy nedves cimpáját megsimogatta, semmivé vált. Lehullottas az első hópehely. Messziről vadlud gegyenése hallik; valami megzavart csapat jön, mely elkésve nézési szállás után. A vezérginár vissza-vissza szól: ,,fiatalok, el ne maradjatok!“ Azok felváltva felelnek neki: ,,mind itt vagyunk, jövünk!“ . . . A róka izgatottan hegyzi a fülét, aztán nekivág a vetésnek, ahova a lúdfalka leszállott. Jól esnék egy kis libaaprólék ebben a szűk világban. A Pesti Hírlap jelen száma 20 oldal.