Pesti Hírlap, 1893. január (15. évfolyam, 1-31. szám)

1893-01-24 / 24. szám

1898. január 24. PESTI HÍRLAP a sorrendben ma végső főispánja Csongrádnak) a főis­pánok sorát B. Révay Mihálylyal végzi Mária Terézia trónralépése előtt. Az értékes történelmi tanulmány nemcsak Csongrádra, de a vármegyék történetére nézve is sok becsű adatot és történeti leírást tar­talmaz. * (Iványi Ödöntől,) e nagytehetségü elbeszé­lőtől, a kinek a ,,Püspök atyafisága“ című két köte­tes regénye általános feltűnést keltett és a ki ezzel a regénynyel az elsők sorába lépett, új kötet jelent meg. A címe : „Apró regények.“ Színház, zene, képzőművészet.­ ­ (Hagy. kir. operaház.) A holnapra, keddre hirdetett „Alienor“ előadása Takács Mihály úr indis­­poziciója következtében elmarad. Helyette „A windsori víg nők“ c. víg opera és a ,,Párisi festők“ c. tánc­­divertissement első képe kerülnek színre. * (A magy. kir. operaház zenekara mint testület) felkérte lapunkat a következő nyilatkozat közlésére : Feny­vessy Ferenc országgyűlési képviselő úr múlt, pénteken, f. hó 20-án, a belügyminisz­tériumi előirányzat tárgyalása alkalmával a képviselő­házban tartott beszéde folyamán többek közt azt mondta: az operaházi gazdasági főnök ajánlata foly­tán az intendáns úr által ide szerződött új karmes­tert a zenekar egyenesen kineveti. Minthogy ezen „új karmester“ alatt csakis Robicsek József, közel 2 év óta jelesen működő karnagy úr érthető, alulírott operaházi zenekar erkölcsi kötelességének tartja ki­jelenteni, hogy Robicsek József urat nemcsak hogy nem nevezi ki, hanem általánosan komoly és képzett zenésznek ismeri, a minek az által igyekezett kifeje­zést adni, hogy egyik filharmóniai hangversenyének vezetését reá bízta s azon saját nagyobb szabású szerzeményét előadta. * (A Budapesti Zenemű­vész­ Kör.) nagyon természetesnek találjuk, hogy házi hangversenyeiben érdekeset nyújt: jót és jól. Mai, harmadik ily hang­versenyét francia vendégünk, a „Korrigán“ zeneköl­tője tette még szebbé: ott szerepelt a műsoron, mint szerző, meg is toldta programmját; hallottuk, mint a zongoraszólam kitűnő tolmácsát saját műveiben; azonkívül megtisztelte honfitársát Massenet-t és fiatal barátját a Párisban tanult Beck Vilmost a kinek francia énekszámait (Hollmann: Chanson d’amour; Massenet: Élégie) szintén ő kisér­te a zongorán. Ma­gának Widtornak szerzeményei kellemes, dallamos részletekkel szinte túlterhelt művek: az egyik, hege­­dűszonáta volt, a másik pedig „Quatre piéces en trio“; a hegedűszólamot Grünfeld Vilmos, a gordonkáét Wilmouth vezette. Volt önálló gordonkaszám is: Grützmaeher szabatosan adta elő Saint-Saëns versenyművét, a­ki ez estén a harmadik fran­cia név volt.­­ Az est különlegesebb élvezetére a hangversenyterem egy ritkasága szolgált: a klari­nét, Hiekisch mesteri kezében; Riedl hegedűje s Major J. Gyula zongorajátéka kisérte Schumann egyik utolsó művében (op. 112, Märchenerzählungen), s Weber „Duo concertant“-ját Kelen Ida k. a. dicsérte, az összes hazai közreműködők közül az egyetlen, ki nem tagja az operának.­­ A női éneket Henszler assz. és Handel kisasszony Mendelssohn kettőseivel (Kern Aurél magyar szövegű fordításában) képvisel­ték. Túlzás nélkül szólva, valamennyi előadás magas színvonalon állt, méltón a kör szép hivatásához. * (Vendégszereplés.) Gazsi Mariska kisasszony, a színészeti gyakorló iskola végzett növendéke, e hó 26-án szerződtetés céljából fellép Halmay miskolci társulatánál. A kisasszony a „Nagymama“ Márth­a szerepében mutatja be magát. Sánd­ohy Auguszta bajor hegnővel, Albrecht fhy Iza­bella württembergi hercegnővel, Károly István, Vilmos, József Ágost és Rainer főhercegek, Vilmos és Miklós württembergi hercegek, Fülöp szász-koburgi herceg, Frigyes és Albrecht schaumburg-lipei hercegek. Majd a főhercegek és főhercegnők főudvarmesterei és dísz­­hölgyei következtek, kikhez a diplomácia tagjai csat­lakoztak hölgyeikkel. A württembergi királyné gyönyörű sárga atlasz ruhát viselt, aranyhímes előrészszel és uszálylyal, s valódi csipkével; a menyasszony elefántcsontfehér at­­lasz-brokát-ruhát öltött, melyen a tüll­rüs rózsalevelek­kel volt díszítve. Mária Terézia főhercegnő száros brokát öltözéket viselt, ezüsthímes előrészszel. A de­­rékot zöld bársony öv környezte. A királyné és a főhercegnők az emelvényen foglaltak helyet, mely élő növényzettel volt díszítve. A királynénak jutott a díszhely. Mária Terézia fegnő cercset tartott, és egész estén át társalgott a höl­gyekkel, kiket neki bemutattak. A király hosszabb időn át beszélgetett a württembergi királylyal, kivel együtt sétálgatott a teremben, a jelenvoltak közül többeket megszólítottak. Vilmos királynak bemutatták az udvari főméltóságokat, ő maga beszélgetett a fő­hercegnőkkel és hosszasabban társalgott Esterházy herceggel. Királyunk Decrais francia nagykövet nejét ezúttal is megszólította A mint az udvar bevonult, megszólalt a zene, és a fiatalság szívesen engedett hívó szavának. A tán­cot a márkapár kezdte meg. Az első négyes után az udvar a teaszobába vonult vissza. Az ünnepély éjfélutánig tartott. Udvari bál. A württembergi királyi párnak Bécsbe érkezése és Margit Zsófia főhercegnő esküvője alkalmából teg­nap udvari bál volt Bécsben. Ezúttal másodszor ragyogtak teljes fényükben a rebuttermek, a Burg­e legnagyobb látványossága. Az estély központját a menyasszony bájos alakja képezte. Fény és pompa uralkodott mindenütt, sok volt a fejedelmi szépség és sok a gyönyörű öltözék; udvari és állami méltóságok, diplomaták, az arisztokrácia tagjai töltötték meg a termet, melyben ezúttal a magyar díszruhák is szép számmal voltak képviselve. E díszruhák mellett fel­tűntek a württembergi tisztek pompás egyenruhái, a tiszt urak szép szálas alakok. Rendkívül fényes volt az udvar bevonulása. A királyt számos rokona vette körül. Mindenfelől érkez­tek a Habsburg-ház sarjai, hogy megüljék Margit Zsófia és württembergi Albrecht öroraünnepét. Ott voltak a württembergi királyi pár, a württembergi hercegi család tagjai, a Koburg család, a hannover­i ház, a schaumburg-lippei ház tagjai. Kilenc óra volt, mikor az udvar belépett. Kirá­lyunk Sarolta királynét vezette, Vilmos király Mária­ Therézia főhercegnőt, Károly Lajos főherceg Gizella hercegnőt, Lipót bajor herceg Mária Jozefa főherceg­nőt kísérte. Ezután következett a márka pár, majd pedig Ottó fhg Klotild fhgnővel, Ferdinánd fhg würt­tembergi Mária Terézia hercegnővel, Lajos Viktor fhg Szász-Koburg Lujza hgnővel, Ferdinánd toszkánai nagyherceg Erzsébet bajor hercegnővel, József Ferdi­ A szerb királyi pár kibékülése. — Saját tudósitónk­'51. — Belgrád jan. 21. Tegnap délután 4 órakor még senki sem hitte, hogy Milán király Biaritzben van, hogy Natália ki­királyné őt fogadta és a­mi a fő, hogy az egymást annyira gyűlölő házasfelek kibékültek. A királyné leg­előkelőbb hívei, egy Horvatovits tábornok, Franasszo­­vits volt külügyminiszter előttem lehetetlennek jelen­tették ki annak lehetőségét, hogy a kibékülésről szárnyaló hirek igazak legyenek; a belgrádi távirda­­hivatalnál tegnap estig minden a királyi pár kibékü­léséről feladott táviratot visszautasítottak és este 8 órakor már maga Avakumovics miniszterelnök ur volt kegyes velem — személyesen — úgy Milán ki­rály biaritzi sürgönyét Sándor királyhoz, mint Sándor király sürgönyét Milán királyhoz közölni, sőt a sür­gönyöket megmutatni­ este 8 és fél órakor pedig már a királyi palota felé vezető utcában több ház ki volt világítva, legfényesebben a Bogicsevics-palota, hol ma is nagy nemzeti lobogók hirdetik az örvende­tes eseményt. Még Garasanin és hívei is meggondol­ták a dolgot és most már — az egyetlenegy Danics urat kivéve — ők is örvendenek a kibékülésnek. A kibékülést senki nem veszi úgy, mintha az gyengéd érzelmek alapján történt volna és épen, mert ez nem a szív, hanem az ész­ sugalla kibékülés, bir ez a fölötte érdekes esemény, rendkívüli fontos és mélyreható politikai jelentőséggel. úgy Milán, mint Natália a leggyengédebb és legönzetlenebb szülői szeretetnek adták a legnemesebb tanújelét épen az által, hogy fátyolt vetve a borzasztó és fájdalmas két évi múltra, kezet nyújtottak egy­másnak egyetlen gyermekük érdekében, mi a trón megszilárdításával oly szoros összeköttetésben áll. Az ő kibékülésük és újból való egybekelésük minden fájdalmat felejtet a szerb nemzettel is, mert a szerb nemzet rajongásig szereli a kedves gyermek-királyt, ki eddig árvább volt a legelhagyatottabb árvánál és a kibékülés ismét szerető szülőkkel áldotta meg őt, szülőkkel, kik karöltve fognak igyekezni gyermekük boldogságát megalapítani. Nincs nép, mely az anyát oly forrón szeresse és tisztelje, mint a szerb nép. Hisz ezt fényesen ma­nifesztálta akkor, midőn a férjétől elvált királyné Belgrádba jött és manifesztálta akkor, a midőn a szerencsétlen hölgy kénytelen volt Szerbiát elhagyni. Ez utóbbi alkalomkor minden szerb férfi a saját édes­anyját látta megbántottnak és minden anya önmagát érezte megalázva, vérig sértve. De ma mindent elfe­lejtett a szerb nemzet; az anya visszanyeri az ő anyai és legközelebb már talán hitvesi jogait is. A szerb nemzet ma felejtett mindent, ma csak örven­deni tud. És e kibékülésben nagy része van a királyné által annak idején annyira megsértett Risztics János­nak, Szerbia első kormányzójának, kinek az Obreno­­vics di­nasztiához való ragaszkodása és önzetlen tiszta hazafisága sokkal nagyobb, mint a harag és talán a gyűlölet is, mert az ő állambölcsessége kezdeményezte a kibékülés magasztos eszméjét. Nagy segítségére volt Risztics úrnak e nemes munkájában a jelenlegi kormány és első­sorban Szer­bia miniszterelnöke, Avakumovics úr is, ki rövid öt hónapi kormányzása alatt már többször bebizonyí­totta, hogy megérdemli azt a megtisztelő nagy és fon­tos állást, a­melyet elfoglal. De kell, hogy kiemeljük Milán király lovagias­ságát és gyengéd atyai szeretetét is, ki nem tekintve férfibüszkeségét, hanem félre téve és feledve mindent, Biaritzba sietett békekezet nyújtani annak a hölgynek, kinek — ha voltak is gyöngéi — de mindig a leg­tisztább női erény mintaképe volt. Az újból való egybekelésre a legkedvezőbb auspiciumok közt folynak a tárgyalások és általában azt hiszik, hogy az egybekelési ünnepély a belgrádi székesegyházban fog megtartatni. Vándory L.* * * Belgrád, jan. 23. (Saját tudósítónktól.) A Párisban tartózkodó exkirályi pár a fiatal ki­rály nevelője útján felkérte a régenseket és a kormányt, hogy az ügyben járjanak közbe a szent zsinatnál. A metropolita megígérte, hogy megáldja a kibékülést és a zsinat nem létező­nek fogja mondani a válást. Milán barátai azt állítják, hogy a király ismét felvéteti magát a szerb állam kötelékébe. Az új belgrádi palota fel­épüléséig a kibékült királyi pár felváltva Nisben és Belgrádiban fog lakni. Belgrád, jan. 23. (Saját tudósítónktól.) Milán ex-király és Natália ex-királyné kibékü­lése következtében azoknak Szerbiába való visszatértét várják. Megérkezésük előtt a syno­­dus össze fog ülni, hogy az elválás érvényessé­gét megvizsgálja s esetleg az elválást megsem­misítse. A metropolita ezután áldását adja a ki­békülésre. Több fejedelem üdvözlő táviratokat küldött a kibékülés alkalmából. Képviselőházi affaire. Kellemetlen incidensnek volt színhelye a képviselőház tanácskozási terme közvetlenül a mai ülés berekesztése után. Horváth Gyula volt az utolsó felszólaló az ülé­sen. Beszédében egyebek közt éles kritikát mondván a fővárosi közegeknek a kolerajárványnyal szem­ben tanúsított eljárása fölött, azt az óhajtást fe­jezte ki, hogy kormánybiztos küldessék ki, mert sem a járványbizottság intézkedései, melyek papíron ma­radtak, sem a tanács intézkedései, melyek még pa­pírra sem jutottak, ily komolyan fenyegető bajjal szemben nem elégségesek. Az elnök a beszéd után berekesztette az ülést. A képviselők legnagyobb része már elhagyta a ta­nácskozási termet s a belügyminiszter is összecsoma­golta aktáit, a miközben a közelében álló Horváth Gyula képviselővel beszélgetett. Mezei Mór képviselő a teremből távozóban arra menvén, megjegyezte, hogy a főváros nem óhajtja kormánybiztos kiküldését. Horváth Gyulát nagyon megharagította ez a közbevetett észrevétel. Éles szavakkal válaszolt reá s azt mondá többek közt Mezeinek, hogy „ön is az a fajta emberek közé tartozik."­ — Miféle fajta emberek közé ? — kérdezte Mezei. Erre Horváth Gyula élesen sértő szót használt. S e kifejezést, fölindulva, a ház folyosóján több ízben ismételte. A ház néhány tagja s a karzati közönség egy része is tanúja volt a kínos incidensnek, a melynek, — mint értesülünk — folytatása is lesz a „házon kívül.“ • • * Más oldalról a képviselőházban történt inci­densről a következő értesülést nyertük: Az ülés berekesztése után Horváth Gyula kép­viselő odament Hieronymi belügyminiszterhez, hogy újból figyelmébe ajánlja azt a felhívását, melylvel sürgette, hogy a miniszter kormánybiztost nevezzen ki a fenyegető kolerajárvány megakadályozása végett. E tisztán magánbeszélgetés alatt ment arra felé épen Mezei Mór, lipótvárosi képviselő s meghallván, 7

Next