Pesti Hírlap, 1893. február (15. évfolyam 32-59. szám)

1893-02-01 / 32. szám

2 PESTI HÍRLAP 1893. február 1. gyes házasságbeli, vagy kath. vallását az el­válás céljából változtató fél uj házasságot köt; de a kath. vallásban maradó házastársára nézve a szentszék a házasságot fel nem bontja, mert fel nem bontható. Az elválasztott és uj házas­ságot kötött félnek most törvényesen két férje, vagy két neje van. Ehhez képest a házassági vagyonjogi vi­szonyok is a legbizonytalanabbak, a lehető leg­­tűrhetetlenebbek. Ép a nő, a családanya a legferdébb hely­zetekbe juthat s az állami hatalom, bíróság, a képtelen s mégis törvényesen fennálló viszonyok miatt nem részesítheti védelemben. Ha tehát valahol, úgy Magyarországon nem csak indokolt, hanem feltétlenül szükséges a polgári házasság. Feltétlenül szükséges nem csak az állami és társadalmi rend, hanem egy­szersmind a közerkölcs, ekkép magának az egy­háznak érdekében is. A kath. egyház különösen sokat nyerne a polgári házasság behozatala által, mert éven­­kint ezrekre és ezrekre megy azok száma, a kik a házasság felbontásának céljából, kilépnek a kath. egyház kebeléből. A­mit eddig a kath. egyház az elkeresztelések által nyert, kamatok kamatjával elvesztette a házasság felbontása miatt támadó vallásváltoztatások következtében. Ezek azok, a­mikről mélyen hallgatnak még legkomolyabb egyházi férfiak is. Ezeknek hirde­tik ép ellenkezőjét a lelkiismeretlen hecc-káp­­lánok. Hirdetik a szószékről, a sajtóban, a nyil­vános és nem nyilvános gyülekezetekben, a kuny­hókban és szalonokban, a viskók földtömésű szobáiban és a paloták fényes parkettjein egy­aránt, jogtalan harcot, igazságtalan gyűlöletet keltve a polgári házasság ellen mindenütt. De a cáfolatnak is el kell hatolnia min­denüvé. Az izgatással szembe nem szükséges el­len-izgatást állítani, hanem felvilágosítást. A lel­kiismeretlenséget nem kell lelkiismeretlenséggel leküzdeni, hanem igazsággal. A vad rágalmak ellen nem kell rágalmakkal harcolni, hanem a valóság előadásával. Az erkölcsre való hazug hivatkozást el­lensúlyozni kell a valódi morál felderítésével. De ennek minél előbb és az egész véna­mondta Lencsi oly hangon, mely nem tűrt el­lenvetést. Kimentem az éjjeli lámpával a konyhába. Onnan nyílt egy ablak a vakudvarra. Pajtás, olyan keskeny kéz az, hogy ha kitárod a ka­rodat, jobbról balról falat érintesz. És itt lovagolt légyen Kaszperek Mihály, fehér paripán. Visszamentem a feleségemhez és megpró­báltam meggyőzni arról, hogy vannak érzéki csalódások. Csakugyan elkezdett sírni. Be kel­lett látnom, hogy egy könnyen nem fogja hagyni a kedves Kaszperekjét, hát csak elmondattam az esetet magamnak. Suttogva, félénken beszélt, egészen magá­hoz húzott, odasimult a mellemre. Ezzel egy ki­csit ki is békített Kaszperek iránt. — Julcsa is látta. Tudod, Julcsa a sza­kácsnőnk. Teázni akartam, mondta, s kimentem rumért a kamrába. Mikor a konyhába nyitot­tam, ott látom Julcsát a „lichtho” ablaka mel­lett halálsápadtan. Kint a falon épen akkor mászott felfelé Kaszparek Mihály. Világosan hal­lottam, hogyan susogott valami kísérteti hang. Rögtön összeestem. Szegény Julcsa úgy hozott be ide az ölében, de nem is maradtam volna magamba többet egy világért. Julcsa idebent hát. Csak akkor néztem körül. A hű cseléd csakugyan ott feküdt egy szalmazsákból heve­nyészett ágyon a kályha mellett és aludt, mint a bunda. — De hát milyen is volt az a Kaszperek ? kérdeztem illő tisztelettel, nehogy megbántsam valamiképen a feleségemet. Lencsike átfogta gömbölyű karjával a nyá­ron meg kell történnie. Ugyanott a hol tajté­­kozó haraggal a vad hajsza folyik, tehát a kunyhóktól és viskóktól fel egész a palotákig. Az ellenhatásban részt kell vennie mindenki­nek , kormánynak, sajtónak, törvényhozásnak. Részt kell venniök, hitelvi álláspontjuk fentar­­tása mellett, a komoly és hazafias egyházi fér­fiaknak is. Beksics Gusztáv: Belpolitikai hírek. Wekerle miniszterelnök bécsi útja kapcso­latban áll, mint értesülünk, egyebek közt a korona­értékre szóló új ezüst- és váltópénznemek forgalomba helyezésének kérdésével is. Az új ezüst- és váltó­­pénznemekből már igen jelentékeny készletet szállí­tott be az állampénztárba a körmöcbányai pénzverő. Bécsitől távírják lapunknak , Wekerle miniszter­­elnök, ki a ma esti gyorsvonattal ide érkezett, meg­hívást kapott a holnapi udvari ebédre.­­ A két pénzügyminiszter közt első­sorban az osztrák-magyar bank szabadalmának tervezett újjáalakítása tárgyában lesznek fontos tanácskozások. A miniszterelnök bécsi útja a Pol. Corr. buda­pesti értesülése szerint semmi esetre sem hozható kapcsolatba a kabinetben állítólag várható személy­változások kérdésével.­­ A kormány egyházpolitikai törvényjavaslatai közül első­sorban a polgári anya­könyvezésre és a zsidók recepciójára vonatkozó javas­latokat mutatja be, az azonnal való tárgyalás iránti kérelemmel. Ezzel akarja demonstrálni, mily alaptala­nok azok a hírek, melyek a kormány program­jának megváltozásáról szólnak. Az említett javaslatok után néhány adminisztratív törvényjavaslat és igazságügyi kérdés kerül napirendre. Az országgyűlés tömérdek tennivalója miatt az ősz előtt a legkedvezőbb körül­mények mellett sem lehet egyéb törvények meghozata­lára gondolni, népoktatásunk helyzetét az egész vonalon lényegesen megjavítandja. . . A törvény eredménye lesz, hogy tisztes lakáson és kerten kívül 300 forint fizetési minimum minden önálló néptanítónak biztosítva leend, a­mi nem cse­kély vívmány, ha figyelembe vesszük, hogy az or­szágban ma még 5278 néptanító működik, kik­nek illetményei a 300 forintot el nem érik. To­vábbi vívmány lesz, hogy a tanító illetményei a kérpótlékok által, tisztes lakáson és kerten kívül mindenütt 510 frtig emelkedhetnek s ezzel a nyug­díjigény megfelelő növekedése is járván, nemcsak aránylagos jólétet, de azon munkakedvet is biztosít­hatja a tanító részére, melyre nemes hivatása méltó betölthetése céljából múlhatlan szüksége van. Ered­ménye lesz a javaslatnak az is, hogy a törvényes képesítettséggel nem bíró egyének a tanítói állomá­sokból rövid idő alatt ki fognak szoríttatni, mert úgy a törzsfizetés kiegészítésére, mint kárpótlékra állami segély csak képesített tanítónak adható. A segélylyel ellátott iskolák tanítónak alkalmazására s fegyelmi ügyeire az államnak megfelelő befolyás szereztetvén, további nem kicsinylendő hatása lesz a javaslatnak az állami felügyeleti jog fokozottabb érvényesíthetése, a­mi — tekintve közállapotainkat — valóban szük­ségesnek mutatkozik. Lényeges előnye a javaslatnak végül az is, hogy a tanítónőt a tanítóval mindenütt egyenlő elbánásban részesítvén, azon méltányos felfo­gásnak nyit utat, mely az egyenlő értékű szolgálato­kat egyenlő mértékkel tartja díjazandónak. A román izgatók ellen. A román memoran­­dum, a Román kérdés Erdélyben és Magyarországon, meg a Replika című sajtótermékeket minden nyelven nyomatva terjesztik hazánkban. A belügyminiszter most az összes törvényhatóságokat utasította az iz­gató közlemények lefoglalására. A lefoglalásról a poli­tikai hatóságok táviratilag kötelesek a kolozsvári fő­ügyészt értesíteni. A polgári házasság mellett, Újvidékről sür­gönyzik nekünk. A bácsszerémi evangélikus papság a kötelező polgári házasság és polgári anyakönyv-ve­­zetés híve és Péchy Tamás lépésének indokait nem helyesli. A negyedik Dunahíd A pénzügyminiszter már legközelebb törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni ama házak kisajátítása iránt, melyek a tervezett negyedik Dunahíd irányába esnek. A kisajá­títás — mint a „Magy. Ért!“ jelenti — ama házakra és telkekre fog szorítkozni, melyek a kerepesi­ úttól, illetőleg a hatvani­ utcától az eskü­térig, vagyis a Dunáig vezetnek és az új híd kiépítése folytán kelet­kező forgalomra nézve akadályt képeznek. A híd épí­tését még ez évben megkezdik. A tanítói fizetések rendezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyában a képviselőház közoktatási bi­zottsága által megállapított jelentésből kiemeljük a kö­vetkező pontokat: A bizottság osztatlan örömmel fogadta a javas­latot. S bár a népnevelésre fordított költségek túlsá­gosak soha sem lehetnek, de viszont az e té­ren támadható minden aspirációt is teljesen ki­elégíteni a közkormányzat egyéb ágazatainak szük­ségletei mellett, alig lesz valaha is lehetséges; a bi­zottság mégis egyhangúlag elismerte, hogy a hazai tanítóság sorsán a javaslat nagyot fog könnyíteni s kamat s fogvacogva súgta: Borzasztó volt!... nagyon féltem tőle. A következő egész héten át ez az eset volt a beszédtárgy köztünk. Lencsi újra meg újra el­olvasta a lublói ember történetét s citálta ne­kem mindazokat­­a passzusokat, a­melyekből kétségtelenné vált,hogy Kaszpe­rek Mihály ugyanaz a kisértet, a­ki a minap a lichthof falán mászkált. Közeledett a szombat s már bizonyosra vettem, hogy semmi esetre sem fogok ezúttal szabadságot kapni, pedig nagyon sajnáltam volna, mert Pecz Gyurinak születésnapja volt s nagy murira készült. Mit tegyek ? hogy segítsek a bajon ? Csak egyetlen módot tudtam kieszelni. Még délután elmegyek hazulról s levélben értesítem Lencsit, hogy ne várjon vacsorára. Ki fogok kapni, az bizonyos, de nem bánom, kiállom most az egyszer. Úgy is tettem. A levelet este hét órakor elküldtem, magam pedig szórakozottan ballag­tam a gardon-tanyára­. Barátom! van lelkiismeret. Mondhatom, engem úgy furdalt, hogy egészen belebeteged­tem. Nem kellett se étel, se ital, se nóta. Tíz óra után megszöktem, kocsiba ültem s borra­valót adtam a kocsisnak, hogy vágtasson haza, a­hogy tud. Szívdobogva mentem föl a lépcsőn, elgon­doltam, hogy szegény kis feleségemet talán már megint gyötrik a képzelődések s ki tudja, ho­gyan remeg most egyedül. Nyomorultnak éreztem magamat, barátom! Be akartam nyitni, az ajtó be volt zárva. ■' na..... iiriiiiTö ! — Ki az ? kérdezte egy remegő hang, a Lencsi édes hangja. — Én vagyok szívem, nyisd ki, kértem alázatosan és megkönnyebbülve. Lépések közeledtek az ajtó felé, de egy­szerre megint megszólalt a feleségem. Julcsa, ne nyissa ki! ez nem az ő hangja, hisz meg­írta, hogy ma későn fog hazajönni. Jézus Mária, talán a Kaszperek! . . . Közel voltam hozzá, hogy megharagud­jam, de valami gyanús nesz zördült meg a konyha felöl, az lekötötte a figyelmemet. A nélkül, hogy Lencsivel törődném, megyek a konyhába s első tekintetem a vakudvarra nyiló ablakra esik. Terringettél, ugyancsak megijedtem. Egy hosszú fehér alak látszott odakint a falhoz ta­padni. Fölfelé kúszott a magasba. Az ámulat mozdulatlanná tett s ha a fehér alak hirtelen eltűnik, nem tudom, nem esküszöm-e ma én is Kaszperekre. De nem tűnt el. Meglapult a falon s ott elkezdett lassan maszatolni. Kissé ho­mályos volt, hát közelebb húzódtam, hogy job­ban lássak. Egyszerre tisztában voltam a do­loggal. Elszántan neki ugrottam az ablaknak, felnyitottam s megragadtam a kisértet lábát. — Gyere csak befelé barátom , hideg van odakint. A jámbor elkezdett kapálózni. Nem fázok, vinynyogta, de biz’ én már vérszemet kaptam s csak húztam az ablakhoz vaskézzel. Mindez nem járhatott minden lárma nél­kül, az asszony megismerte végre a hangomat s ajtót nyitott. Borzasztó volt, hogyan sikol­tozott.

Next