Pesti Hírlap, 1893. február (15. évfolyam 32-59. szám)
1893-02-01 / 32. szám
2 PESTI HÍRLAP 1893. február 1. gyes házasságbeli, vagy kath. vallását az elválás céljából változtató fél uj házasságot köt; de a kath. vallásban maradó házastársára nézve a szentszék a házasságot fel nem bontja, mert fel nem bontható. Az elválasztott és uj házasságot kötött félnek most törvényesen két férje, vagy két neje van. Ehhez képest a házassági vagyonjogi viszonyok is a legbizonytalanabbak, a lehető legtűrhetetlenebbek. Ép a nő, a családanya a legferdébb helyzetekbe juthat s az állami hatalom, bíróság, a képtelen s mégis törvényesen fennálló viszonyok miatt nem részesítheti védelemben. Ha tehát valahol, úgy Magyarországon nem csak indokolt, hanem feltétlenül szükséges a polgári házasság. Feltétlenül szükséges nem csak az állami és társadalmi rend, hanem egyszersmind a közerkölcs, ekkép magának az egyháznak érdekében is. A kath. egyház különösen sokat nyerne a polgári házasság behozatala által, mert évenkint ezrekre és ezrekre megy azok száma, a kik a házasság felbontásának céljából, kilépnek a kath. egyház kebeléből. Amit eddig a kath. egyház az elkeresztelések által nyert, kamatok kamatjával elvesztette a házasság felbontása miatt támadó vallásváltoztatások következtében. Ezek azok, amikről mélyen hallgatnak még legkomolyabb egyházi férfiak is. Ezeknek hirdetik ép ellenkezőjét a lelkiismeretlen hecc-káplánok. Hirdetik a szószékről, a sajtóban, a nyilvános és nem nyilvános gyülekezetekben, a kunyhókban és szalonokban, a viskók földtömésű szobáiban és a paloták fényes parkettjein egyaránt, jogtalan harcot, igazságtalan gyűlöletet keltve a polgári házasság ellen mindenütt. De a cáfolatnak is el kell hatolnia mindenüvé. Az izgatással szembe nem szükséges ellen-izgatást állítani, hanem felvilágosítást. A lelkiismeretlenséget nem kell lelkiismeretlenséggel leküzdeni, hanem igazsággal. A vad rágalmak ellen nem kell rágalmakkal harcolni, hanem a valóság előadásával. Az erkölcsre való hazug hivatkozást ellensúlyozni kell a valódi morál felderítésével. De ennek minél előbb és az egész vénamondta Lencsi oly hangon, mely nem tűrt ellenvetést. Kimentem az éjjeli lámpával a konyhába. Onnan nyílt egy ablak a vakudvarra. Pajtás, olyan keskeny kéz az, hogy ha kitárod a karodat, jobbról balról falat érintesz. És itt lovagolt légyen Kaszperek Mihály, fehér paripán. Visszamentem a feleségemhez és megpróbáltam meggyőzni arról, hogy vannak érzéki csalódások. Csakugyan elkezdett sírni. Be kellett látnom, hogy egy könnyen nem fogja hagyni a kedves Kaszperekjét, hát csak elmondattam az esetet magamnak. Suttogva, félénken beszélt, egészen magához húzott, odasimult a mellemre. Ezzel egy kicsit ki is békített Kaszperek iránt. — Julcsa is látta. Tudod, Julcsa a szakácsnőnk. Teázni akartam, mondta, s kimentem rumért a kamrába. Mikor a konyhába nyitottam, ott látom Julcsát a „lichtho” ablaka mellett halálsápadtan. Kint a falon épen akkor mászott felfelé Kaszparek Mihály. Világosan hallottam, hogyan susogott valami kísérteti hang. Rögtön összeestem. Szegény Julcsa úgy hozott be ide az ölében, de nem is maradtam volna magamba többet egy világért. Julcsa idebent hát. Csak akkor néztem körül. A hű cseléd csakugyan ott feküdt egy szalmazsákból hevenyészett ágyon a kályha mellett és aludt, mint a bunda. — De hát milyen is volt az a Kaszperek ? kérdeztem illő tisztelettel, nehogy megbántsam valamiképen a feleségemet. Lencsike átfogta gömbölyű karjával a nyáron meg kell történnie. Ugyanott a hol tajtékozó haraggal a vad hajsza folyik, tehát a kunyhóktól és viskóktól fel egész a palotákig. Az ellenhatásban részt kell vennie mindenkinek , kormánynak, sajtónak, törvényhozásnak. Részt kell venniök, hitelvi álláspontjuk fentartása mellett, a komoly és hazafias egyházi férfiaknak is. Beksics Gusztáv: Belpolitikai hírek. Wekerle miniszterelnök bécsi útja kapcsolatban áll, mint értesülünk, egyebek közt a koronaértékre szóló új ezüst- és váltópénznemek forgalomba helyezésének kérdésével is. Az új ezüst- és váltópénznemekből már igen jelentékeny készletet szállított be az állampénztárba a körmöcbányai pénzverő. Bécsitől távírják lapunknak , Wekerle miniszterelnök, ki a ma esti gyorsvonattal ide érkezett, meghívást kapott a holnapi udvari ebédre. A két pénzügyminiszter közt elsősorban az osztrák-magyar bank szabadalmának tervezett újjáalakítása tárgyában lesznek fontos tanácskozások. A miniszterelnök bécsi útja a Pol. Corr. budapesti értesülése szerint semmi esetre sem hozható kapcsolatba a kabinetben állítólag várható személyváltozások kérdésével. A kormány egyházpolitikai törvényjavaslatai közül elsősorban a polgári anyakönyvezésre és a zsidók recepciójára vonatkozó javaslatokat mutatja be, az azonnal való tárgyalás iránti kérelemmel. Ezzel akarja demonstrálni, mily alaptalanok azok a hírek, melyek a kormány programjának megváltozásáról szólnak. Az említett javaslatok után néhány adminisztratív törvényjavaslat és igazságügyi kérdés kerül napirendre. Az országgyűlés tömérdek tennivalója miatt az ősz előtt a legkedvezőbb körülmények mellett sem lehet egyéb törvények meghozatalára gondolni, népoktatásunk helyzetét az egész vonalon lényegesen megjavítandja. . . A törvény eredménye lesz, hogy tisztes lakáson és kerten kívül 300 forint fizetési minimum minden önálló néptanítónak biztosítva leend, ami nem csekély vívmány, ha figyelembe vesszük, hogy az országban ma még 5278 néptanító működik, kiknek illetményei a 300 forintot el nem érik. További vívmány lesz, hogy a tanító illetményei a kérpótlékok által, tisztes lakáson és kerten kívül mindenütt 510 frtig emelkedhetnek s ezzel a nyugdíjigény megfelelő növekedése is járván, nemcsak aránylagos jólétet, de azon munkakedvet is biztosíthatja a tanító részére, melyre nemes hivatása méltó betölthetése céljából múlhatlan szüksége van. Eredménye lesz a javaslatnak az is, hogy a törvényes képesítettséggel nem bíró egyének a tanítói állomásokból rövid idő alatt ki fognak szoríttatni, mert úgy a törzsfizetés kiegészítésére, mint kárpótlékra állami segély csak képesített tanítónak adható. A segélylyel ellátott iskolák tanítónak alkalmazására s fegyelmi ügyeire az államnak megfelelő befolyás szereztetvén, további nem kicsinylendő hatása lesz a javaslatnak az állami felügyeleti jog fokozottabb érvényesíthetése, ami — tekintve közállapotainkat — valóban szükségesnek mutatkozik. Lényeges előnye a javaslatnak végül az is, hogy a tanítónőt a tanítóval mindenütt egyenlő elbánásban részesítvén, azon méltányos felfogásnak nyit utat, mely az egyenlő értékű szolgálatokat egyenlő mértékkel tartja díjazandónak. A román izgatók ellen. A román memorandum, a Román kérdés Erdélyben és Magyarországon, meg a Replika című sajtótermékeket minden nyelven nyomatva terjesztik hazánkban. A belügyminiszter most az összes törvényhatóságokat utasította az izgató közlemények lefoglalására. A lefoglalásról a politikai hatóságok táviratilag kötelesek a kolozsvári főügyészt értesíteni. A polgári házasság mellett, Újvidékről sürgönyzik nekünk. A bácsszerémi evangélikus papság a kötelező polgári házasság és polgári anyakönyv-vezetés híve és Péchy Tamás lépésének indokait nem helyesli. A negyedik Dunahíd A pénzügyminiszter már legközelebb törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni ama házak kisajátítása iránt, melyek a tervezett negyedik Dunahíd irányába esnek. A kisajátítás — mint a „Magy. Ért!“ jelenti — ama házakra és telkekre fog szorítkozni, melyek a kerepesi úttól, illetőleg a hatvani utcától az eskütérig, vagyis a Dunáig vezetnek és az új híd kiépítése folytán keletkező forgalomra nézve akadályt képeznek. A híd építését még ez évben megkezdik. A tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában a képviselőház közoktatási bizottsága által megállapított jelentésből kiemeljük a következő pontokat: A bizottság osztatlan örömmel fogadta a javaslatot. S bár a népnevelésre fordított költségek túlságosak soha sem lehetnek, de viszont az e téren támadható minden aspirációt is teljesen kielégíteni a közkormányzat egyéb ágazatainak szükségletei mellett, alig lesz valaha is lehetséges; a bizottság mégis egyhangúlag elismerte, hogy a hazai tanítóság sorsán a javaslat nagyot fog könnyíteni s kamat s fogvacogva súgta: Borzasztó volt!... nagyon féltem tőle. A következő egész héten át ez az eset volt a beszédtárgy köztünk. Lencsi újra meg újra elolvasta a lublói ember történetét s citálta nekem mindazokata passzusokat, amelyekből kétségtelenné vált,hogy Kaszperek Mihály ugyanaz a kisértet, aki a minap a lichthof falán mászkált. Közeledett a szombat s már bizonyosra vettem, hogy semmi esetre sem fogok ezúttal szabadságot kapni, pedig nagyon sajnáltam volna, mert Pecz Gyurinak születésnapja volt s nagy murira készült. Mit tegyek ? hogy segítsek a bajon ? Csak egyetlen módot tudtam kieszelni. Még délután elmegyek hazulról s levélben értesítem Lencsit, hogy ne várjon vacsorára. Ki fogok kapni, az bizonyos, de nem bánom, kiállom most az egyszer. Úgy is tettem. A levelet este hét órakor elküldtem, magam pedig szórakozottan ballagtam a gardon-tanyára. Barátom! van lelkiismeret. Mondhatom, engem úgy furdalt, hogy egészen belebetegedtem. Nem kellett se étel, se ital, se nóta. Tíz óra után megszöktem, kocsiba ültem s borravalót adtam a kocsisnak, hogy vágtasson haza, ahogy tud. Szívdobogva mentem föl a lépcsőn, elgondoltam, hogy szegény kis feleségemet talán már megint gyötrik a képzelődések s ki tudja, hogyan remeg most egyedül. Nyomorultnak éreztem magamat, barátom! Be akartam nyitni, az ajtó be volt zárva. ■' na..... iiriiiiTö ! — Ki az ? kérdezte egy remegő hang, a Lencsi édes hangja. — Én vagyok szívem, nyisd ki, kértem alázatosan és megkönnyebbülve. Lépések közeledtek az ajtó felé, de egyszerre megint megszólalt a feleségem. Julcsa, ne nyissa ki! ez nem az ő hangja, hisz megírta, hogy ma későn fog hazajönni. Jézus Mária, talán a Kaszperek! . . . Közel voltam hozzá, hogy megharagudjam, de valami gyanús nesz zördült meg a konyha felöl, az lekötötte a figyelmemet. A nélkül, hogy Lencsivel törődném, megyek a konyhába s első tekintetem a vakudvarra nyiló ablakra esik. Terringettél, ugyancsak megijedtem. Egy hosszú fehér alak látszott odakint a falhoz tapadni. Fölfelé kúszott a magasba. Az ámulat mozdulatlanná tett s ha a fehér alak hirtelen eltűnik, nem tudom, nem esküszöm-e ma én is Kaszperekre. De nem tűnt el. Meglapult a falon s ott elkezdett lassan maszatolni. Kissé homályos volt, hát közelebb húzódtam, hogy jobban lássak. Egyszerre tisztában voltam a dologgal. Elszántan neki ugrottam az ablaknak, felnyitottam s megragadtam a kisértet lábát. — Gyere csak befelé barátom , hideg van odakint. A jámbor elkezdett kapálózni. Nem fázok, vinynyogta, de biz’ én már vérszemet kaptam s csak húztam az ablakhoz vaskézzel. Mindez nem járhatott minden lárma nélkül, az asszony megismerte végre a hangomat s ajtót nyitott. Borzasztó volt, hogyan sikoltozott.