Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-01 / 60. szám
4 PESTI HÍRLAP 1893. március 1. A tanácskozás a Szentlélek segítségül hívásával ,i. e. 10 órakor kezdődött. Legelőször a hercegprímás bemutatta ő szentségének válaszát a püspöki karnak decemberi konferenciájáról küldött üdvözlésre, s arra tárgyalás alá vétettek a feliratok. A feliratok hiteles szövegezése hosszabb tárgyalások között válván csak lehetségessé, a mai tanácskozáson más tárgy napirendre nem került. Mihelyt egy-egy ponttal készen voltak a püspökök, azonnal kiosztás alá került, mert az összes feliratok eredeti aláírásokkal fognak elküldetni. A tanácskozás d. u. 11/a óráig elhúzódott. Holnap d. e. 10 órakor folytatják. A mai konferenciáról hivatalos értesítést nem adtak ki. * * * A most tárgyalás alatt levő memorandum-tervezetek közül az egyik szól a pápához, a másik a királyhoz és a harmadik a kormányhoz, mely utóbbi memorandum részletesen foglalkozik aekerle-kormány egyházpolitikai programmjával. A püspökök azonban olyan hiányosnak találták a velük közölt memorandum-tervezeteket, hogy azokat majdnem tökéletesen átjavították és ha valamennyi módosítást felveszik, a memorandum-tervezet szövegéből vajmi csekély marad. Azonban a püspöki kar egy hajszálnyit sem tért el attól az alaptól, mely a memorandum-tervezeten is alapgondolatként átvonul és amelyben a múlt konferencián megállapodás történt, csupán a bevezetést szelídítették, melyből kitörölték a polemikus megjegyzéseket, hogy így teljesen megmentsék az objektivitást, amelylyel az „izgatónak“ nevezett egyházpolitikai kérdéseket tárgyalni akarják és ennek eredményéhez képest végleges szövegezésben a memorandumba foglalják véleményüket a napirenden levő kérdésekről. A mai konferencián, mely közel négy óra hosszáig tartott, tekintettel a töméntelen módosításokra, csak a zsidó vallás recepciójával, az anyakönyvek ügyével s a vallásszabadság kérdésével foglalkozott a püspöki kar, a polgári házasságról pedig csak holnap fognak tanácskozni. A zsidóvallás bevétele ügyében a zsidóvallásra áttérést lehetetlenségnek tartják, mert a zsidóvallás tisztán nemzeti vallás, melyben a nemzeti és vallási tradíciók a legszorosabb, elválaszthatatlan összefüggésben vannak. Ha e kettő szétválasztatik, az a vallás nem lesz mozaizmus, az egy új vallás lesz, de nem zsidó. Aki tehát áttér az igazi zsidó vallásra, az egyszersmind beolvad a zsidó nemzetbe. Az áttérésről csak a keresztény vallások között lehet szó, hol az ember az egyik vallási formából a másikba térhet át és viszont, anélkül, hogy nemzetisége megváltoznék. Ezt tehát az államhatalom megengedheti. De ez a viszonossági elv lehetetlen a zsidó vallás és a keresztény felekezetek között. Különben ennek a viszonossági elvnek elejtésével, mi sem állja útját annak, hogy a zsidó hitvallásnak már úgyis tényleg leírt jogait, törvénybe igtassák, szabadság, védelem biztosíttassék a részére. Az anyakönyvek tekintetében a püspökök véleménye szerint nem a „quid juris“, hanem a „quid consilii“ az irányadó, mert az államhatalomnak joga van külön anyakönyveket állítani, persze, ha pénze van hozzá és megbízható, alkalmas közegek felett rendelkezik A vallás szabad gyakorlatának törvényben való kimondását az episkopátus azért nem helyesli, mert ez ürügyül szolgál új szekták alakulására és így veszedelmes lehet az országra, melyben úgyis annyi sokféle nemzetiség és felekezet van. A püspöki kar ma csak ezzel a három kérdéssel foglalkozott, de még egyikre sincs végleges szövege, melyet a memorandumba foglalhatna ; lehet, hogy holnap még a mai három kérdés is újból fog tárgyaltatni, mert igen beható és élénk eszmecsere volt ma is azok fölött. A helyzet szignatúrájául megjegyzi a Nemzet, hogy Samassa József egri érsek a konferencia előtt haza utazott, Pável Mihály nagyváradi püspök pedig meglehetős éles hangú levélben tette meg észrevételeit a memorandum-tervezetekre. nak választásáról szól, Maximovics M. közvetítő indítványt tett, melyet mindenki tárgyalhatónak mondott és melyet azonnal tárgyalás alá is vettek; ez indítványt a csütörtöki ülésben valószínűleg le is tárgyalják. Brankovics pátriárka előzékeny és a jelenlevő ellenzéki tagok konciliáns magatartása után ítélve, nincs kizárva az, hogy egyetértésre jutnak. Holnap az autonóm és liberális párt vezérei külön-külön tanácskoznak, mire csütörtökön megtartják a plenáris ülést. Megyék és városok. Earlóca, febr. 28. (Szerb egyházi kongresszus.) A kongresszus tizenegyes bizottsága ma gyűlt egybe Brankovics pátriárka elnöklete alatt, hogy a szerb egyház új alkotmányát részleteiben tárgyalja. Jelen vannak: Stankovics Dániel horvát osztályfőnök, Kuvaracz Hilarion archimandrita, Zsivkovics János b., Maximovics Miklós dr., Medakovics Bogdán dr., Vukadinovics Euthym esperes és Grbics Manó, továbbá Popovics István a kongresszus jegyzője, Dumcsa Jenő világi alelnök és Jagics József dr. az alkotmánytervezet előadója holnap érkeznek ide. Vucsetics Illés dr., a liberális oppozíció egyik vezére. Írásban kijelentette, hogy személyes támadások és gyanúsítások miatt a tanácskozásokon részt nem vehet, mely távolmaradást a bizottság indokoltnak nem tartja és felszólítja Vucseticset, hogy megbízatásának megfeleljen. Ezután a bizottság elhatározta, mindenekelőtt minden vitás kérdést megbeszélés tárgyává tenni és ha egyetértést eredményeznek, az alkotmányt átdolgozni. A főkérdésnél, mely a kongresszus összeállításáról és tagjai illusztrált polémiák. A tíz órára összehitt ülések már emberemlékezet óta nem nyitottak meg tíz órakor. Aminek oka főleg képviselők hiányából származik. De néha előadó sincs, sőt nincs miniszter sem. Bánffy Dezső úgy küldözgeti ki reggelenkint szobáiból a jegyzőket, mint egykor Noé a galambokat. — Eredj fiam Béni, nézd meg, vannak-e már itt ? Visszajö őszinte, búskomorsággal. — Csak az öreg Madarász csoszog künn. Kiküldi kisvártatva Molnár Antalt, boszuságtól érdes hangon. — Ugyan nézz utána, vannak-e már többen ? Molnár nagy diplomata, lassú részletekben jelenti a rossz eredményt. — Most már többen vannak, kegyelmes uram. — Hányan ? — Még egyszer annyian. — Hogy érted azt ? — Úgy, hogy Ucsu is megérkezett. Nem csuda, öreg ember, nem tud már aludni ilyenkor. — Azaz ketten vannak odakint? — Igenis, kegyelmes uram. Az elnök órája egy fertályt mutat tizenegyre. Türelmetlenül méregeti lépteivel az elnöki szobát, melynek faláról gúnyosan vigyorog rá a Péchy Tamás képe. A szolgák uj ruháikban mind ott ácsorognak a korridoron s nagyon megörülnek, ha valaki érkezik. Kivül a kapus már messzire kémleti a vidéket s vidáman kiált be. — A Kubinyi úr jön a Muzeum-kávéház sarkán! S egy pillanat alatt elterjed a ház összes helyiségeiben : — Jön a Kubinyi, jön a Kubinyi! Végre féltizenegyre már annyian vannak, hogy meg lehet valahogy az ülést nyitni, miután előbb a Wip összehívogatja a jelenlevőket, kit az olvasóból, kit a buffetből, még a kályhalyukakba is betekint, hogy nincsen oda valahova bebújva Pap Géza. Dél felé aztán többen is jönnek, de a tanácsteremben unalmas, csak a folyosó lesz teltebb. A csengetyü sikongat, hívogat, de már a csengetyünek sincs tekintélye. Ebből az ideából indult ki a leleményes Andreánszky Gábor báró stromfnak a Tisza István arra a mondására, hogy a „munkáspártot nem hagyják dolgozni“ bevitte a Házba az ő pokoli masináját s lefotografiozta a mamelukság egyik, máskülönben igen kies vidékét, a Bethlen András mögötti padszakaszokat. A kép elkészült és sok példányban osztották ki tegnap, tegnapelőtt. Valóságos csendéleti kép. Gróf Bethlen András ott ül piros székében gondterhelten, ráncos homlokkal, írásaiba mélyedve; a fekete tárca mellette hever. Mögötte közel és távol senki sincs. Üresen, rémletesen tátongnak a padok, mint egy állkapca, a melyből a fogakat kiszedték. Csak messze, nagyon messze látszik egy mameluknak a háta. Ez bizony a derék gróf Pongráczé, amint épen kifelé iparkodik. S ennek a képnek az a neve: a „munkáspárt.“ Mikor a kép megjelent, mindenki mosolygott. Tagadhatatlanul jó ötlet. Maga a miniszterelnök is azt mondta, mikor rá nézett: — Ha tájkép, meg kell adni. Csak a harcias Miklós Gyula gondolkozott máskép: — Mit? Hát már ti fotográfiákkal akartok polemizálni. Jó, én így is felveszem a harcot. S nosza ment rögtön egy küldött Ellingerhez (mert a szabadelvű pártnak nincs ingyen fotográfusa), hogy jöjjön el a gépével lóhalálban — visszaadni az ellenzéknek a tromfot. Mire aztán tegnap Ellinger is lefotografiozta a karzatról a szélsőbalnak első szakaszát. Szakasztott olyan kép, mint a „munkáspárt“ Legfeljebb fotográfiának jobb — de drámai hatásra mindegy. Egyedül ül Madarász apó, mint Karthago romjain Máriusz figyel, hallgatni látszik a „tengeri mormogását.“ De a tengerből semmi sincs. Minden ki van halva. Egy élő lélek sincs köröskörül . . . . Ennek a képnek az lesz a címe : „Az ostromló tábor.“ És ha egymás mellé állítják valamikor a kettőt, bátran alája írhatják az utókor számára: „Így nézett ki a földmivelési vita 1893-ban Magyarországon, a mely ország szerette magát par excellence földmivelő államnak tartani.“ Fővárosi ügyek. — A fővárosi hivatalnokok fizetésének emelése. Lumpi főszámvevő a tanács megbízásából javaslatot készített a községi alkalmazottak fizetésének emelésére vonatkozólag. A javaslat részletei a következők: 1. A gyakornokok a fogalmazási szakban és a mérnöki hivatalban 600 frtnyi segélyt, a számvevőségnél levők 500 frt segélyt s a többi hivataloknál levők 400 frt segélyt kapjanak évenkint. Két évenkint e segély 200 frttal emelkedik, de nem többször, mint kétszer. 2. A hivatalnokok törzsfizetései 700—6000 frtos évi jutalékban állapíttatnak meg. E törzsfizetések után kétszer engedélyeztetnék 10°/n-os korpótlék és pedig a 700—1000 frtos fizetések után három évenként, 1100—1300 frt után négy évenként, 1400—6000 frt után ötévenként. 3. A lakbérátalány alapjául a törzsfizetés 30 percentre szolgál. 4. Az egyes hivatalokba való beosztás úgy van kombinálva, hogy a fizetés a két korpótlékkal együtt a legközelebbi fizetési fokozat összegét nem éri el. A létező vistás állapotok megszüntetése végett, a tanácsnál öt II. osztályú jegyzői s az árvaszéknél egy II. osztályú jegyzői állás rendszeresítendő s az adószámfejtő hivatalban öt segédi állás hivataltiszti állássá volna átváltoztatandó. 5. A számvevőséghez beosztott műszaki közegek számára évi 100—300 frt működési pótlékot rendszeresítenek. 6. E tervezetek által feltételezett költségtöbblet évenkint 125,600 frtot tesz, miből a fizetésekre 42,010 frt, a szálláspénzekre 30,270 s a korpótlékokra 50,320 frt esik. Az első két összeg végleges, ellenben az utóbbi változni fog. 7. A magasabb fizetési fokozatba való előlépésnél a korpótlékra való igény megszűnik. 8. A korpótlék a három, négy, illetőleg öt és lefolyása után az erre következő hónap első napján lesz esedékes. 9. Miután a fizetési reform által, az alkalmazottak egyike sem károsítható meg, ott, hol csökkenés mutatkozik, megfelelő pótlékok engedélyezendők, melyek azonban a kárpótlék élvezete, vagy az előlépés esetén ismét megszűnnének. 10. Személyi pótlékokat, melyek a nyugdíj megállapításánál nem számíthatók be, jelenleg a következők húznak: a polgármester 1000 frtot, az első alpolgármester 2000 frtot, a második alpolgármester 700 frtot, a főügyész 700 frtot, s a főszámvevő 700 frtot. A fizetésemelés következtében mindezen pótlékok, kivéve a második alpolgármesterét, aki különben kevesebbet kapna, töröltetnek. 11. Az építészeti igazgató törzsfizetése és korpótléka fölemeltetett, a működési pótlék megfelelő leszállítása mellett. 12. A vízvezetéki igazgató állása, tekintettel járulékaira, a főmérnökök kategóriájába soroztatik. 13. Fölemeltettek a pénztári segédtisztek fizetései is. 14. Ez elaborátum nem vonatkozik a szolgaszemélyzetre és a nem nyugdíjképes személyzetre. 15. A kerületi orvosok törzsfizetésének fölemelése nincs tervbe véve. 16. A tanügyi szmélyzet és az intézetek személyzetére vonatkozólag a főszámvevő utóbb fogja megtenni javaslatait. — Uj építkezések. A magánépitési hetes albizottság legújabban a következő épitő engedélyeket adta ki: Stollár Ignác és nejének, II. ker. szegényház u. 2902 hr. sz. földsz. házra, Puskó Ferencnek, X. ker. gyömrői-ut 7957 hr. sz. földsz. házra, Szeletzky E. Lajosnak, II. kér. törökrész-diófi 6035 hr. sz. emeletes nyaralóra, Keller Alajosnak, VI. ker. Kemmicer-u. 3970 hr. sz. kétemeletes házra, ifj. Ghéczy Józsefnek, VII. kér. Murányi-u. 4335 hr. sz. kétemeles házra, Wagner és Schönnek, VII. ker. nefelejts-u. 4264. hr. sz. kétemeletes házra, Baumgarten Sándornak, X. ker. köztemető-ut 7280 hr. sz.