Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-01 / 60. szám

4 PESTI HÍRLAP 1893. március 1. A tanácskozás a Szentlélek segítségül hívásával ,i. e. 10 órakor kezdődött. Legelőször a hercegprímás bemutatta ő szentségének válaszát a püspöki karnak decemberi konferenciájáról küldött üdvözlésre, s arra tárgyalás alá vétettek a feliratok. A feliratok hiteles szövegezése hosszabb tár­gyalások között válván csak lehetségessé, a mai ta­nácskozáson más tárgy napirendre nem került. Mihelyt egy-egy ponttal készen voltak a püs­pökök, azonnal kiosztás alá került, mert az összes fel­iratok eredeti aláírásokkal fognak elküldetni. A tanácskozás d. u. 11/a óráig elhúzódott. Holnap d. e. 10 órakor folytatják. A mai kon­ferenciáról hivatalos értesítést nem adtak ki. * * * A most tárgyalás alatt levő memorandum-ter­vezetek közül az egyik szól a pápához, a másik a királyhoz és a harmadik a kormányhoz, mely utóbbi memorandum részletesen foglalkozik a­­­ekerle-kor­­mány egyházpolitikai programmjával.­­ A püspökök azonban olyan hiányosnak találták a velük közölt memorandum-tervezeteket, hogy azokat majdnem tö­kéletesen átjavították és ha valamennyi módosítást felveszik, a memorandum-tervezet szövegéből vajmi csekély marad. Azonban a püspöki kar egy hajszál­nyit sem tért el attól az alaptól, mely a memoran­­dum-tervezeten is alapgondolatként átvonul és a­mely­ben a múlt konferencián megállapodás történt, csu­pán a bevezetést szelídítették, melyből kitörölték a polemikus megjegyzéseket, hogy így teljesen meg­mentsék az objektivitást, a­melylyel az „izgatónak“ nevezett egyházpolitikai kérdéseket tárgyalni akarják és ennek eredményéhez képest végleges szövegezésben a memorandumba foglalják véleményüket a napiren­den levő kérdésekről. A mai konferencián, mely közel négy óra hosszáig tartott, tekintettel a töméntelen módosítá­sokra, csak a zsidó vallás recepciójával, az anyaköny­vek ügyével s a vallásszabadság kérdésével foglalko­zott a püspöki kar­, a polgári házasságról pedig csak holnap fognak tanácskozni. A zsidóvallás bevétele ügyében a zsidóvallásra áttérést lehetetlenségnek tart­ják, mert a zsidóvallás tisztán nemzeti vallás, mely­ben a nemzeti és vallási tradíciók a legszorosabb, el­választhatatlan összefüggésben vannak. Ha e kettő szétválasztatik, az a vallás nem lesz mozaizmus, az egy új vallás lesz, de nem zsidó. A­ki tehát áttér az igazi zsidó vallásra, az egyszersmind beolvad a zsidó nemzetbe. Az áttérésről csak a keresztény vallások között lehet szó, hol az ember az egyik vallási for­mából a másikba térhet át és viszont, a­nélkül, hogy nemzetisége megváltoznék. Ezt tehát az államhatalom megengedheti. De ez a viszonossági elv lehetetlen a zsidó vallás és a keresztény felekezetek között. Külön­ben ennek a viszonossági elvnek elejtésével, mi sem állja útját annak, hogy a zsidó hitvallásnak már úgyis tényleg leírt jogait, törvénybe igtassák, szabad­ság, védelem biztosíttassék a részére. Az anyakönyvek tekintetében a püspökök vé­leménye szerint nem a „quid juris“, hanem a „quid consilii“ az irányadó, mert az államhatalomnak joga van külön anyakönyveket állítani, persze, ha pénze van hozzá és megbízható, alkalmas közegek felett rendelkezik A vallás szabad gyakorlatának törvényben való kimondását az episkopátus azért nem helyesli, mert ez ürügyül szolgál új szekták alakulására és így ve­szedelmes lehet az országra, melyben úgyis annyi sokféle nemzetiség és felekezet van. A püspöki kar ma csak ezzel a három kérdéssel foglalkozott, de még egyikre sincs végleges szövege, melyet a memo­randumba foglalhatna ; lehet, hogy holnap még a mai három kérdés is újból fog tárgyaltatni, mert igen beható és élénk eszmecsere volt ma is azok fölött. A helyzet szignatúrájául megjegyzi a Nemzet, hogy Samassa József egri érsek a konferencia előtt haza utazott, Pável Mihály nagyváradi püspök pedig meglehetős éles hangú levélben tette meg észrevéte­leit a memorandum-tervezetekre. nak választásáról szól, Maximovics M. közvetítő in­dítványt tett, melyet mindenki tárgyalhatónak mondott és melyet azonnal tárgyalás alá is vettek; ez indít­ványt a csütörtöki ülésben valószínűleg le is tárgyal­ják. Brankovics pátriárka előzékeny és a jelenlevő ellenzéki tagok konciliáns magatartása után ítélve, nincs kizárva az, hogy egyetértésre jutnak. Holnap az autonóm és liberális párt vezérei külön-külön ta­nácskoznak, mire csütörtökön megtartják a plenáris ülést. Megyék és városok. Earlóca, febr. 28. (Szerb egyházi kongresszus.) A kongresszus tizenegyes bizottsága ma gyűlt egybe Brankovics pátriárka elnöklete alatt, hogy a szerb egyház új alkotmányát részleteiben tárgyalja. Jelen vannak: Stankovics Dániel horvát osztályfőnök, Ku­­varacz Hilarion archimandrita, Zsivkovics János b., Maximovics Miklós dr., Medakovics Bogdán dr., Vu­­kadinovics Euthym esperes és Grbics Manó, továbbá Popovics István a kongresszus jegyzője, Dumcsa Jenő világi alelnök és Jagics József dr. az alkotmányterve­zet előadója holnap érkeznek ide. Vucsetics Illés dr., a liberális oppozíció egyik vezére. Írásban kijelentette, hogy személyes támadások és gyanúsítások miatt a tanácskozásokon részt nem vehet, mely távolmaradást a bizottság indokoltnak nem tartja és felszólítja Vu­­cseticset, hogy megbízatásának megfeleljen. Ezután a bizottság elhatározta, mindenekelőtt minden vitás kér­dést megbeszélés tárgyává tenni és ha egyetértést eredményeznek, az alkotmányt átdolgozni. A főkér­désnél, mely a kongresszus összeállításáról és tagjai­ illusztrált polémiák. A tíz órára összehitt ülések már emberemlé­kezet óta nem nyitottak meg tíz órakor. A­minek oka főleg képviselők hiányából származik. De néha előadó sincs, sőt nincs miniszter sem. Bánffy Dezső úgy küldözgeti ki reggelenkint szobáiból a jegyzőket, mint egykor Noé a galambokat. — Eredj fiam Béni, nézd meg, vannak-e már itt ? Visszajö őszinte, bús­komorsággal. — Csak az öreg Madarász csoszog künn. Kiküldi kis­vártatva Molnár Antalt, boszuságtól érdes hangon. — Ugyan nézz utána, vannak-e már többen ? Molnár nagy diplomata, lassú részletekben je­lenti a rossz eredményt. — Most már többen vannak, kegyelmes uram. — Hányan ? — Még egyszer annyian. — Hogy érted azt ? — Úgy, hogy Ucsu is megérkezett. Nem csuda, öreg ember, nem tud már aludni ilyenkor. — Azaz ketten vannak odakint? — Igenis, kegyelmes uram. Az elnök órája egy fertályt mutat tizenegyre. Türelmetlenül méregeti lépteivel az elnöki szobát, melynek faláról gúnyosan vigyorog rá a Péchy Tamás képe. A szolgák uj ruháikban mind ott ácsorognak a korridoron s nagyon megörülnek, ha valaki érkezik. Kivül a kapus már messzire kémleti a vidéket s vidáman kiált be. — A Kubinyi úr jön a Muzeum-kávéház sarkán! S egy pillanat alatt elterjed a ház összes helyi­ségeiben : — Jön a Kubinyi, jön a Kubinyi! Végre féltizenegyre már annyian vannak, hogy meg lehet valahogy az ülést nyitni, miután előbb a Wip összehívogatja a jelenlevőket, kit az olvasóból, kit a buffetből, még a kályhalyukakba is betekint, hogy nincsen oda valahova bebújva Pap Géza. Dél felé aztán többen is jönnek, de a tanácste­remben unalmas, csak a folyosó lesz teltebb. A csen­­getyü sikongat, hívogat, de már a csengetyünek sincs tekintélye. Ebből az ideából indult ki a leleményes An­­dreánszky Gábor báró s­tromfnak a Tisza István arra a mondására, hogy a „munkás­pártot nem hagyják dolgozni“ bevitte a Házba az ő pokoli masináját s lefotografi­ozta a mamelukság egyik, máskülönben igen kies vidékét, a Bethlen András mögötti padsza­­kaszokat. A kép elkészült és sok példányban osztották ki tegnap, tegnapelőtt. Valóságos csendéleti kép. Gróf Bethlen András ott ül piros székében gondterhelten, ráncos homlokkal, írásaiba mélyedve; a fekete tárca mellette hever. Mögötte közel és távol senki sincs. Üresen, rém­­letesen tátongnak a padok, mint egy állkapca, a melyből a fogakat kiszedték. Csak messze, nagyon messze látszik egy mameluknak a háta. Ez bizony a derék gróf Pongráczé, a­mint épen kifelé iparkodik. S ennek a képnek az a neve: a „munkás­párt.“ Mikor a kép megjelent, mindenki mosolygott. Tagadhatatlanul jó ötlet. Maga a miniszterelnök is azt mondta, mikor rá nézett: — Ha tájkép, meg kell adni. Csak a harcias Miklós Gyula gondolkozott máskép: — Mit? Hát már ti fotográfiákkal akartok po­lemizálni. Jó, én így is felveszem a harcot. S nosza ment rögtön egy küldött Ellingerhez (mert a szabadelvű pártnak nincs ingyen fotográfusa), hogy jöjjön el a gépével lóhalálban —­ visszaadni az ellenzéknek a tromfot. Mire aztán tegnap Ellinger is lefotografi­ozta a karzatról a szélsőbalnak első szakaszát. Szakasztott olyan kép, mint a „munkás­párt“ Legfeljebb fotográfiának jobb — de drámai hatásra mindegy. Egyedül ül Madarász apó, mint Karthago romjain Márius­z figyel, hallgatni látszik a „tengeri mormogását.“ De a tengerből semmi sincs. Minden ki van halva. Egy élő lélek sincs köröskörül . . . . Ennek a képnek az lesz a címe : „Az ostromló tábor.“ És ha egymás mellé állítják valamikor a ket­tőt, bátran alája írhatják az utókor számára: „Így nézett ki a földmivelési vita 1893-ban Magyarországon, a mely ország szerette magát par excellence földmivelő államnak tartani.“ Fővárosi ügyek. — A fővárosi hivatalnokok fizetésének emelése. Lumpi főszámvevő a tanács megbízásából javaslatot készített a községi alkalmazottak fizetésé­nek emelésére vonatkozólag. A javaslat részletei a következők: 1. A gyakornokok a fogalmazási szakban és a mérnöki hivatalban 600 frtnyi segélyt, a számvevő­ségnél levők 500 frt segélyt s a többi hivataloknál levők 400 frt segélyt kapjanak évenkint. Két éven­­kint e segély 200 frttal emelkedik, de nem többször, mint kétszer. 2. A hivatalnokok törzsfizetései 700—6000 frtos évi jutalékban állapíttatnak meg. E törzsfizetések után kétszer engedélyeztetnék 10°/n-os korpótlék és pedig a 700—1000 frtos fizetések után három éven­ként, 1100—1300 frt után négy évenként, 1400—6000 frt után ötévenként. 3. A lakbérátalány alapjául a törzsfizetés 30 percentre szolgál. 4. Az egyes hivatalokba való beosztás úgy van kombinálva, hogy a fizetés a két korpótlékkal együtt a legközelebbi fizetési fokozat összegét nem éri el. A létező vistás állapotok megszüntetése végett, a tanácsnál öt II. osztályú jegyzői s az árvaszéknél egy II. osztályú jegyzői állás rendszeresítendő s az adószámfejtő hivatalban öt segédi állás hivataltiszti állássá volna átváltoztatandó. 5. A számvevőséghez beosztott műszaki köze­gek számára évi 100—300 frt működési pótlékot rendszeresítenek. 6. E tervezetek által feltételezett költségtöbblet évenkint 125,600 frtot tesz, miből a fizetésekre 42,010 frt, a szálláspénzekre 30,270 s a korpótlé­­kokra 50,320 frt esik. Az első két összeg végleges, ellenben az utóbbi változni fog. 7. A magasabb fizetési fokozatba való előlé­­pésnél a korpótlékra való igény megszűnik. 8. A korpótlék a három, négy, illetőleg öt és lefolyása után az erre következő hónap első napján lesz esedékes. 9. Miután a fizetési reform által, az alkalma­zottak egyike sem károsítható meg, ott, hol csökke­nés mutatkozik, megfelelő pótlékok engedélyezendők, melyek azonban a kárpótlék élvezete, vagy az előlé­­pés esetén ismét megszűnnének. 10. Személyi pótlékokat, melyek a nyugdíj meg­állapításánál nem számíthatók be, jelenleg a követ­kezők húznak: a polgármester 1000 frtot, az első alpolgármester 2000 frtot, a második alpolgármester 700 frtot, a főügyész 700 frtot, s a főszámvevő 700 frtot. A fizetésemelés következtében mindezen pótlé­kok, kivéve a második alpolgármesterét, a­ki külön­ben kevesebbet kapna, töröltetnek. 11. Az építészeti igazgató törzsfizetése és kor­pótléka fölemeltetett, a működési pótlék megfelelő le­szállítása mellett. 12. A vízvezetéki igazgató állása, tekintettel járulékaira, a főmérnökök kategóriájába soroztatik. 13. Fölemeltettek a pénztári segédtisztek fize­tései is. 14. Ez elaborátum nem vonatkozik a szolga­személyzetre és a nem nyugdíjképes személyzetre. 15. A kerületi orvosok törzsfizetésének föleme­lése nincs tervbe véve. 16. A tanügyi szmélyzet és az intézetek sze­mélyzetére vonatkozólag a főszámvevő utóbb fogja megtenni javaslatait. — Uj építkezések. A magánépitési hetes albizottság legújabban a következő épitő engedélyeket adta ki: Stollár Ignác és nejének, II. ker. szegény­­ház­ u. 2902 hr. sz. földsz. házra, Puskó Ferencnek, X. ker. gyömrői-ut 7957 hr. sz. földsz. házra, Sze­­letzky E. Lajosnak, II. kér. törökrész-diófi 6035 hr. sz. emeletes nyaralóra, Keller Alajosnak, VI. ker. Kemmicer-u. 3970 hr. sz. kétemeletes házra, ifj. Ghéczy Józsefnek, VII. kér. Murányi-u. 4335 hr. sz. kétemeles házra, Wagner és Schönnek, VII. ker. ne­­felejts-u. 4264. hr. sz. kétemeletes házra, Baumgar­­ten Sándornak, X. ker. köztemető-ut 7280 hr. sz.

Next