Pesti Hírlap, 1893. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

1893-04-22 / 110. szám

18_____________________ PESTI HÍRLAP 1893. április 22. tizenhárman az asztal körül. A napóleoni idők után az angol királyi házat két hölgy képviselte nyugati Németországban, a württembergi királyné és a hesszen-homburgi tartomány-grófné, ezenkívül a hannoverai alkirály, a cambridgei herceg és neje. Különösen a nők ragaszkodtak ahhoz, hogy tizenhárman ne üljenek az asztalnál. A tizenhármas szám iránt nagyon is észrevehető idegenkedés nyilvánul mindenütt ; sokan nem ülnek 13 számú bérkocsiba, nem költözködnek 13 számú házba, lakásba. Hogy a babona szerint a 13 tagú társaságnak csak egy tagja van halálra szánva, holott Jézuson kívül Judás is meghalt, valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy Iskariótot a nép nagyon megvetette. (A palotaforradalom vége.) Párisból jelentik, hogy az Izabela exkirályné udvarában kitört elégületlenséget sikerült elsimítani. Castro-Terreno herceg főudvarmester és Hijár hercegnő főudvarmesternő visszavonták lemondásukat és most a „kasztilliai palotában“ ismét szent a béke. — (Börze-éle.) A szerb államcsíny egyik rossz következménye a következő dialógus : — Hallotta mi történt Madridban? — Mi? — A spanyol király elfogatta dajkáját és „elválasztottnak“ jelentette ki magát. — (A khinaiak zenéje) felől ír hosszadalmas ismertetést lapjának egy Ihinában járó bécsi úr. Kijelenti, hogy a khinai ugyan nagy zenekedvelő hírében áll, de még nem fejlődött oda, hogy a zenét ismerje és élvezze ; az ő zenéje csak hangzavar, a mi művészetünknek gyarló, torz utánzata; a hangszer kezelését bámulatos emlékezőtehetséggel lenézi társaitól, de zenei hallása nincs, egészséges dallamot nem ismer; összhang felől nem is álmodik, énekel ugyan, hogy a versnek szárnyakat kölcsönözzön, de éneke sem egyéb, mint kiszélesített körű hangsúlyozás és pedig zeneietlen hangközökben s mindig nyafogó hangon. (A newyorki milliomos és háreme.) New Yorkban e hó 17-én letartóztatták a milliomos George Broucet, mert palotájának kertjében pazar berendezésű háremet tartott, melyet kilenc szép leány alkotott. A vállalkozó öreget „pezsgő-Charley“ gúnynéven ismeri egész New York. Elfogatásakor azt mondta, hogy őt Charles Brown-nak hívják, de igazi kilétét csakhamar megtudták. 5000 dollár óvadék mellett szabadlábon hagyták. (Új Kolumbus-levélbélyegek.) Az amerikai köztársaságok washingtoni irodája közzé teszi, hogy Venezuela kormánya az Egyesült Államok Kolumbus levéljegyeihez hasonló posta értékjegyeket szándékozik kiadni. A levéljegyeken Columbus embereinek kikötőhelye lesz látható, ahol 1498-ban a a venezuelai partokon kiszálltak. Ekkor léptek európaiak először a délamerikai szárazföldre. Az új Kolumbus-jegyek értéke 1 cent lesz és az első kiadás 1 millió darabból fog állani. (Középeurópai idő. Németországban tudvalevőleg behozták a középeurópai időt s április 1-jére virradó éjjel egész Németországban az összes órákat a középeurópai időre igazították. Az átmenet a helyi időről a középeurópai időre úgy látszik mindenütt aka-Korennak kosztos diákjai iránt való atyai gondosságát, feltétlenül hitelt érdemel. Hogy Petőfinek „A jó tanító“ c. verse Korenra vonatkoznék, egyátaljában nem fogadható el, mert a vers Korentól egészen elütő alakot rajzol. Az egy iszákos, veres orrú, nagy bajuszú, pipás, rendetlen tanítót ábrázol, holott Koren csak vizet ivott, sohasem dohányzott, kopasz még késő aggkorában sem volt, bajuszt, szakállt sohasem viselt, s mint tanár maga volt a megtestesült rend és pontosság. Ez az „adat“ tehát sehogysem válik be, amit nem árt tudomásul venni. De lélektanilag sem volna indokolható, hogy a költő éppen azon tanítóját szatirizálja ki, kinél a lehető legjobb bánásmódban és ellátásban részesült. Petőfi egyébként is lehetőleg kerüli a persiflálást; temérdek költeménye közt alig egy-két ily irányú mutatható ki. E sorok írója sohasem felejtheti el azt a jelenetet, mely az elhunyt jó öreg tanárnak Petőfi iránti kegyeletét mindennél szebben tanúsítja. Midőn 1881-ben beállított e sorok írójának atyjához, akkor szarvasi kir. közjegyzőhöz s felmutatván egy — apró gyöngyhimzésü tokkal díszített — kis evőkést és villát, továbbá egy virágrajzzal körített iskolai vizsgálati emléklapot, mint Petőfi aszódi diákoskodásának emlékeit, közjegyzői okiratba foglalt tanusítványt vétetett fel arról, hogy ezen emléktárgyak tényleg Petőfitől származtak s hogy ő azokat ezen tanúsítvány kapcsán a magyar nemz. múzeumnak ajándékozza. Az öreg kerek, simára borotvált arca sugárzott az örömtől, mialatt a becses emléktárgyakat reszkető kövér kezei közt forgatta s elmesélte, hogy neki Petőfi Sándor a 30-as évek elején kedvenc diákja volt, kivel soha semmi baja sem esett. A kést és villát — úgymond — Petőfi édesanyja adta Sándornak, súlytalanul sikerült, s az időreform előharcosai fényes diadalt arattak. 1894. jan. 1-jétől kezdve Dániában is behozzák a középeurópai időt. Az olasz lapok jelentik továbbá, hogy Genala miniszter a vasutak igazgatóságait utasította, hogy idei nyári menetrendjüket középeurópai idő szerint publikálják, míg a svájci vasutak számára az már el van határozva. Az utóbbi két országban a vasúti idő (római és berni idő) már régóta van érvényben a polgári életben is, kétségkívül el fogja tehát fogadni mindkét ország az új időt,,a polgári életben is, és így néhány hónap alatt az Ausztria által kezdeményezett időreform egész Közép-Európában be lesz hozva, kivéve magát — Ausztriát. — (Pusztító forgószél.) New-Yorkból távírják. Michiganban óriási szélvész dühöngött, mely a vízműveket szétrombolta. Ez alkalommal húsz munkás elpusztult, egy munkás nagy nehezen mentette meg életét. Mint egy újabb távirat jelenti, Alabama, Missziszippi és Arkanzas államokban újra nagy ciklon dühöngött, mely iszonyú pusztításokat tett. Sok ember életét vesztette, vagy megsebesült. A termés egy része elpusztult. A kárt több százezer dollárra becsülik. A Missziszippin sok állati hulla úszik. A Michigan-tón rettenetes vihar dühöngött. A milwaukeei vízműveket a csatorna végén, a tótól körülbelül egy mérföldnyire, a hullámok elsodorták. (Londoni botrány.) Az angol fővárosban nem ritka botrányperek száma ismét növekedett. Lord Westwoodot idéztette a marylebonei biró elé Nesbit Violet, egy igen csinos kisasszony, aki tartási költséget követel gyermeke számára, kire nézve az atyaságot a lordnak tulajdonítja. Azt állítja, hogy viszonya volt Westwooddal, ki akkoriban húszezer frankot adott neki és megígérte, hogy szerelmük gyümöcse számára havi 25 shillinget ad majd neki. — Miért nem fogadta el ? kérdi a bíró, hiszen a törvény csak havi hat shilinget biztosít ily esetben. Nesbit Violet erre azzal állt elő, hogy Westwood neki 600 fontot ígért egy évre és hogy ő házassági ígéret megszegése címén 1200 font kártérítést is követel. A pernek az lett a vége, hogy Westwood lord csak heti 6 schillinget fog fizetni, ezenkívül 131 shilling kártérítést is fizetett. (Elefánt-vendéglő) lesz a chicagói kiállítás egyik nevezetessége. A vendéglőt ugyanis elefánt alakúnak építik, úgy, hogy a háta 125 lábnyira lesz a földtől. Az elefánt hossza 200 láb. A belső gépezet segítségével az elefánt rengeteg teste foroghat, farkát csóválhatja, szemét forgathatja és fülét is tudja mozgatni. Ezenkívül rettenetesen tud majd bőgni. Az elefánt kétemeletes lesz, földszinten táncterem épül, felette étterem. Hogy villamosan világítják, az természetes. A remekmű 50.000 fontba kerül. (Embertelen fiú.) Nagy feltűnést kelt Nápolyban Gallo Michele gróf hirtelen halála. A nyolcvan éves aggastyán holt halaványan, vérbe borult szemekkel lépett be a san-lorenzoi rendőrtiszthez és zokogva mondta el, hogy fia mennyire kínozza. Legutóbb megfojtással fenyegette, ha még egyszer házába merészkedik. Mialatt a rendőrtiszt a jegyzőkönyvet irta, Gallo lassan az asztalra hajtotta fejét és behunyta szemét, mintha elaludt volna. A rendőrtiszt midőn Aszódra ő hozzá hozták, Sándor folytonosan ezeket használta az étkezésnél; a rajtuk látható gyöngyvarratú nyékok is Petőfi anyjának munkája; Sándor ezeket emlékül hagyta hátra távoztával a csinos rajzzal együtt. A tárgyaktól, melyek mindenkor kellemes emlékeket keltettek bennem, nem szivesen válok meg — úgymond — de öreg ember lévén, kinek már nem sok ideje van hátra, biztos helyen óhajtom tudni a nagy szellem ezen szerény emléktárgyait. Az illető tárgyak tényleg fel is küldettek a nemzeti múzeumba a közjegyzői tanusítványnyal együtt. Petőfi költészetének egyik jellemvonása: a szabad természet dicsőítése és szeretete. A virágok iránt különös előszeretettel viseltetik, és nem csalódunk, ha itt az elhunyt tanár befolyását ismerjük fel, kinek a botanika kora ifjúságától kezdve, valóságos szenvedélylyel űzött kedvenc szakmája volt, s e részben bizonyára képzőleg, buzdítólag hatott a nála lakó, fogékony lelkű Petőfire is, sőt valószínűleg nem egyszer magával vitte őt füvészeti kirándulásaira, mint azt később szarvasi tanítványaival gyakran tette. Sok évi szakszerű tanulmány s beható, önálló búvárkodás után Koren hazánk első rangú füvészei közé küzdte föl magát és e szakban több igen érdekes tanulmányt tett közzé a szarvasi főgimnázium értesítőiben. Nagy gonddal és tömérdek pénzbeli áldozattal nagyszerű növénygyűjteményt állított össze, mely főbb jellemalakjaiban a világ összes flóráját egyesíti magában. Ez volt az ő legdrágább kincse, legfőbb öröme, sőt büszkesége. Sajnálni lehet, hogy e szakban nem fejtett ki nagyobb irodalmi tevékenységet, holott erre minden tekintetben hivatva lett fel akarta kelteni, de hiába, az aggastyán meg volt halva. Szívszélhüdés érte. Gallo Filippo bárót a kegyetlen fiút, ki 21 éves gigerli, letartóztatták. (Golyón Manchesterből Londonba.) Egy Schierzo nevű fiatalember, mint Londonból Írják, nagy, forgó golyón akarja megtenni a 400 kilométernyi utat Manchesterből Londonba. Március 27-én kelt útra és már elérkezett Birminghamba. A golyó átmérője 7 láb 9 hüvelyk. Egyszeri megforgatása végett az eredeti utazónak tizenötöt kell lépnie. Schierzo nem spleenes angol, hanem német. (A nők szavazati joga.) A „Gallois“-ban Capu a következő kis párbeszédet közli a „jövőből“. Férj: Tehát nyolc nap múlva megtudjuk, bejutok-e végre a községtanácsba. — Nő, ügy ? Jók a kilátásaid ? — Férj. Igen jók. Köztem s ellenjelöltem közt csak néhány szónyi különbség lesz. Ezért nem figyelmeztethetlek eléggé, hogy a szavazás határidejét szemmel tartsd. Különben még értesíteni foglak téged és komornádat s a polgármesteri hivatalba kísérlek. — Nő: A jövő héten lesz a választás ? Szép,tehát még van időm megcsináltatni az új ruhát, melyről neked beszéltem. — Férj: Micsoda ruhát ? Talán azt a 800 frankosat? — Nő: Hát van-e oly ruhám, amiben szavazni elmehetnék ? •— Férj: Nevetséges ! — Nő, ügy, nevetséges ? Azt hiszed, hogy ily alkalomkor akármily rongyot viselhetek ? Szabónőm egy „szavazási ruhát“ gondolt ki, ami valóban nagyszerű lesz. — Férj : Nyolcszáz frank ! Kedves barátnőm, légy okos. Megválasztatásom úgy is tömérdek pénzbe kerül. Úgy mész szavazni, ahogy most vagy. — Nő: Miért nem mindjárt inkább hálóköntösben ? — Férj: Jó, megveszem neked a ruhát, mihelyt meg leszek választva. — Nő: Tehát megtagadod tőlem e ruhát? — Férj: Igen! — Nő: Szép, akkor nem is fogok szavazni. — Férj: Mit? Te nem megysz szavazni, mikor én, a férjed. . .? — Nő: Vagy ha szavazni fogok, hát nem rád szavazok. — Férj: Hogyan ? Mit beszélsz ? — Nő: Julesre fogok szavazni. Különben is tudod, hogy nem osztozom politikai nézeteidben. — Férj: Mernél Julesre szavazni?— Nő: Mindenesetre!—Férj: Aszszonyom ... De nyugodt akarok maradni! . .. Lásd, gyermekem, meg fogom neked venni a ruhát majd a képviselőválasztáskor. — Nő: Istenem, hát mindent meg kell neked mondanom ? Hiszen már megrendeltem , holnapután készen lesz. — Férj: No, ha már így van ... de legalább nem fogsz arra a Julesre szavazni? —Nő: Csacsikám! Azt hiszed nem szavaztam volna minden körülmények közt terád ? — Férj: Nyolcszáz frank ! — Nő: Ehhez még egy kalap is kell á la szavazóurna ! Meg fogod látni . . . — Férj : Jól van no ! — Nő: Körülbelül 150 frank, de valóságos bijou. Te lessz megválasztva, te és senki más, biztositlak! — (Kilépett Jezsuita.) Hoensbroech Pál gróf jezsuita kilépett a jezsuita rendtől. A Vol. Ztg. fentartással közölt híre szerint azzal indokolja kilépését, hogy a rend antimonarchista és nemzetellenes. Ezt az állítást Hoensbroech gróf fivére, ki birodalmi gyűlési képviselő, megcáfolja. A kilépett jezsuita javakorabeli férfi. Jogi tanulmányainak befejezése után, 27 éves korában lépett be a rendbe volna, de az irodalmi működés iránt nem sok hajlammal viseltetett az öreg úr. Annál nagyobb súlyt fektetett azonban növénytani előadásaira, melyeket roppant tudományos apparátussal támogatott, úgy hogy ezen előadások nem egy középiskola, hanem az egyetem katedrájáról is feltűnést keltettek volna. Szorgalmasabb tanítványai az ő szakszerű s e mellett igen praktikus módszerének követésével rendesen szép sikert értek el a növénytan terén s a többek közt dr. Kanitz Ákos jeles szaktudósunk, a kolozsvári egyetem növénytani székének tanára, szintén Koren tanítványa volt s ő tőle nyerte további tanulmányaihoz az impulzust. . E mellett Koren az ásványtannak is szaktanára volt s az alsóbb osztályokban a latin és német nyelvet tanította rendkívüli buzgalommal és végtelen türelemmel , de szükség esetén bármely középiskolai tanszakból képes volt igen talpraesett előadást tartani, mint afféle régi szabású tanférfiu, ki amit tudott, (s mi mindent nem tudott az öreg úr!) teljes alapossággal tudta. Meg kell még itt említenünk, hogy úgy a zeneelméletben, mint gyakorlatban is, különösen a zongorajátékban, kiváló jártassággal bírt, úgy, hogy egyidőben zenetanárként is működött. Aszódról, hol tanári pályáját kezdte, még az 50-es években lett meghíva a szarvasi főgimnázium egyik tanári székébe; eredménydús működés után itt lépett nyugalomba a 80-as évek elején, a közel 60 évi tanári működés után, mely ténykörülmény már magában véve hálás megőrzésre méltóvá teszi a jó öreg tanár emlékezetét. ímn Sipos Soma.