Pesti Hírlap, 1893. május (15. évfolyam, 119-148. szám)
1893-05-01 / 119. szám
PESTI HÍRLAP 1893. május 1. - tllel kell lennünk. Kerülnünk kell mindent, a mi a rajtunk kívül álló testületek vagy érdekkörök bizalmatlanságát, hogy ne mondjam, rosszindulatú felfogását kihívná és ilyet gerjesztene fel irányunkban. S e tekintetben a magunk részéről, úgy hiszem, nem is fogunk botlást elkövetni; ilyekre mi nem fogunk tápot szolgáltatni. Viselkedjék mindegyikünk úgy, mint akire egy szent ügy van bízva. Viselkedjünk úgy, hogy mindegyikünk érezze, hogy az a bizonyos alkotmányos miniszteri felelősség az ő vállain nyugszik, hogy mindegyikünk azt érezze, hogy az ő munkája legüdvösebb e kormányzati ágban, hogy mindegyikünk azt érezze, hogy ő a felelős miniszter maga és akkor ez a szent ügy diadalra fog jutni. De ne téveszszük szem elöl soha, hogy csak akkor fogunk ezen ügy szolgálatában e hazában méltánylást, elismerést kivívni, ha nem fogjuk megzavarni azt az összhangot, amely egész közgazdaságunk épületének alapját kell, hogy képezze. Mi kihívóan viselkedni nem fogunk , mi több jogot ennek a kormányzati ágnak követelni nem fogunk, mint amennyit saját iniciatívánkhoz képest a nép jóléte és helyesen felfogott érdeke megkövetel és ebben a működési körben törekedni fogok az önök bizalmát, az önök barátságát becsületes munka árán kiérdemelni. (Élénk éljenzés.) Ezzel a barátsággal fogadjanak engem, amidőn szívből kívánom, hogy az isten éltesse önöket és — akiket illet — kedves családjaikat. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Az államtitkár ezután a tisztikar összes tagjait, akiket személyesen még nem ismert, bemutattatta magának és mindnyájukkal kezet fogva, hosszabb ideig szívélyesen társalgott, mire a fogadtatás véget ért. Fővárosi ügyek. — A főváros közgyűlése. A jövő szerdán tartandó közgyűlés tárgysorozata nagyobbára csekélyebb jelentőségű ügyeket tartalmaz. Fölemlítjük ezeket : A korcsolya-egyesülettel fennálló szerződés meghosszabbítása. A IX. kerületben levő szekeresz kaszárnya területére vonatkozó szerződés meghosszabbítása. Nagy Lajos tanácsos első ízben való jelentése a vizműépítés előrehaladásáról. Iskolák építése. Felebbezések. Folyamodások. Nyugdíjazások. Egyletek és intézetek — Az orsz. kisdedóvó-egyesület tegnap tartotta meg évi közgyűlését, amelyen az egyesület örökös elnöke, Tisza Kálmánná elnökölt. Kívüle megjelentek még a többek között: Hegedűs Sándorné, Kralovánszky Istvánná, Feleky Miklósné, Schnierer Aladárné, Apáthy Istvánná, Korányi Frigyesné úrnők, továbbá Zichy Antal, Fáik Zsigmond, Zsilinszky Mihály, Hegedűs István egyetemi tanár stb. Az évi jelentést Nagy Gábor, mint osztálytanácsos, titkár, felolvasván, kitűnt abból, hogy az egyesület azóta is, egymásra, mint az ismerősök, pedig sohasem beszéltek egymással. Bostelle egészen elfogódott, ha látta, amint a hajadon sötét ajkai közt kiragyogatta fogsorát. Egyszer aztán bemerészkedett a kávéházba és meglepetve hallotta, hogy a leány csak úgy beszél franciául, mint akárki. Arra a limonádés palackra, miből a leány is elfogadott tőle egy pohárkával, mindenkor a legkellemesebben emlékezett vissza a katona. Aztán megszokta, hogy eljárt a kis butikába és ott fogyasztotta a folyékony édességeket, a mennyire tárcája engedte. Ünnep, boldogság volt reája nézve, melyre szüntelen gondolt, hogy nézhette a kis pincérnő fekete kezét, amint valamit töltött a pohárba, miközben kacagott a foga ragyogóbban a szeménél. Két havi frekventálás után egészen jó barátok lettek és miután Bostelle túl volt az első csodálkozáson, melybe az a körülmény ejtette, hogy a benne épúgy gondolkozott, mint valami vidéki leány, tiszteli a gazdaságot, munkát, vallást, a kormányt és miután belátta, hogy szereti a kisasszonyt, elhatározta, hogy feleségül veszi. Elmondta neki szándékát, mire a leány táncolt örömében. Volt különben egy kis pénze, melyet egy osztrigaárusítónő hagyott reá, mikor egy amerikai hajóskapitány a havrei rakpartra kitette a leányt, hát az az osztrigás aszszony szedte fel. A kapitány ott találta volt a hat éves gyermeket a gyapotcsomagok közt a hajó alján; néhány órával Newyork elhagyása után bukkantak reá. Havreban a jószívű osztrigásra bízta a kis feketét, akiről nem tudta, hogyan került a hajóra. A kofa meghalt és a négerleány pincérnő lett a Kolónia kávéházban. Boitelle Antoine így szólt: * A budai színkörben vasárnap este a nézőtért utolsó zugáig megtöltő, tapsrakész, lelkes közönség jelenlétében nyitották meg a szezont. Krecsányiék az idén megint néhány nappal korábban kezdik a budai szezont, mely most már teljes öt hónapig fog tartani. A derék igazgató ilyformán állandó fészkét teremtette meg Budán a magyar színészetnek, mert bizony sok hasztalan kísérlet után csak neki sikerült a pozíció megszilárdítása. A társulat most is azon a dicséretes színvonalon áll, melyen tavaly kiérdemelte az elismerést, a kiállítás csinos és „Madarász“ vasárnapi előadásán a második felvonás díszletei és bútorzatai jóval különbek a népszínházéinál. A szerződött primadonnák közül csak Ledofszky Mariskát láttuk viszont, kit hatalmas babérkoszorúval fogadtak, természetesen bőséges taps kíséretében, miből a „fejedelemnő“ több áriája után is kijutott neki. Postás Milkát Somlóné Vadnay Vilma jónevű vidéki énekesnő adta, ki már a budai színkörben is működött. Temperamentumosan játszott, jó hangon — úgy lesz, amint mondom, ha szüleim nem ellenzik . . . Sohasem teszek semmit ellenükre. Érted? Semmit! Mihelyt először hazanézek, néhány szóval értésükre adom a dolgot. Következő héten csakugyan kapott huszonnégyórai szabadságot és meglátogatta családját, mely Yvetot közelében, Tourtevilleben gazdálkodott. Megvárta az ebéd végét, mikor a pálinkás kávé nyíltabbá tette a szíveket, elmondta szüleinek, hogy talált leányt, ki annyira megfelel ízlésének, hogy nincs a világon más hajadon, ki neki annyira tetszenék. Az öregek azonnal nagy óvatosan bővebb magyarázatot kértek. Nem titkolt el semmit, csak a leány színéről hallgatott. — Szobaleány, nincs nagy vagyona, de szorgalmas, takarékos, tiszta, jó magaviseletű. Az ilyenek pedig többet érnek, mint rossz gazdálkodók kezében a pénz. Egyébként van néhány garasa, bizony, majdnem ezerötszáz frankja van a takarékpénztárban. Az öregek, kik különben is szívesen hajlottak a fiú szavára, bíztak ítéletében és lassanként engedtek kérésének, mikor végre a kényes pontra tért és kissé furcsa mosolyával szólt: — Van ám valami, ami bánthatja magukat . . . Nem nagyon fehér szüle van a bőrének. Nem értették meg és hosszasan, nagyon óvatosan, hogy meg ne ijessze őket, kellett megmagyaráznia, hogy hát a leány a sötét fajhoz tartozik, amilyent ők még csak festményen láthattak. Most aztán az öregek nyugtalankodtak, meg voltak döbbenve, félni kezdtek, mintha azzal állt volna elő, hogy ördögöt akarelvenni feleségül. Az anya kérdi: — Fekete? Mennyire? Mindenütt? Azt felelte: — Persze, hogy mindenütt, úgy a mint te fehér vagy. Az atya kezdte rá : — Fekete? Hát olyan fekete, mint az üstfoltozó ? A fiú válaszolt: — Talán valamivel kevésbbé. Hát fekete, de nem utálatosan fekete. A plébános úr reverendája is fekete, de azért nem csúnyább, mint a minisztráns ing, ha az fehér is. Szól az atya: — Még több fekete nő is van annak a leánynak a hazájában ? A fiú a meggyőződés hangján felel: — Hogyne! A jó öreg azonban fejét csóválja: — Mégis csak csúnya dolog lehet. A fiú: — De nem, épen nem csúnya! Az anya kérdi: — Aztán nem festi meg a fehérneműjét? Olyan, mint másnak a bőre? — Csak úgy nem festi, mint a tied; csupán olyan a színe. Sok mindenféle kérdés után abban állapodtak meg, hogy a szülők nézzék meg a leányt, mielőtt határoznának és minthogy a fiú a következő hónapban úgyis kitölti a szolgálatát, hazahozza a kedvesét, hogy aztán megállapítsák, nem túlságosan fekete-e arra nézve, hogy beléphessen a Bostelle-családba. Antoine végül jelezte, hogy vasárnap, ma- amióta a kormány szintén sokat tesz a kisdedóvás érdekében, ugyanazzal az ügybuzgósággal tölti be nemes hivatását, mint annak előtte. Az egylet óvóképzőjében az elmúlt évben 81 óvónő nyert oklevelet, s az óvodák között kiosztott segélyek összege 1912 írtra rúg, amihez felemlítjük még, hogy 40 képezdei növendék és 28 árva gyermek mindenféle ellátást ingyen kapott. Ezután Csávossy Béla orsz. képviselő mutatta be pénztárosi számadásait, amelyek szerint a 40.865 frt 93 kr. bevétellel szemben 26162 frt 65 krt kellett kiadni; a megmaradt összeggel az egylet vagyona 256.063 frt 05 krra szaporodott fel. úgy a pénztárosnak, mint Nagy Gábor és Hegedűs István titkároknak, továbbá a nyomtatványok ingyenes előállításáért Faik Zsigmondnak is köszönet szavaztatván, az egyesület Zsilinszky Mihály indítványára elhatározta, hogy a Jókai-jubileum ünnepségein szintén részt vesz. Végül Lederer Ábrahám méltatta Tisza Kálmánná elnöknek az egyesület virágzása körül szerzett fényes érdemeit, mire a közgyűlés, lelkesen éltetve az elnöknőt, szétoszlott. — A pesti ágost. hitv. evang. magyar és német egyházgyülekezet vasárnap tartotta az évi rendes közgyűlését, Králik Lajos dr. elnöklete alatt; előadó Zsigmondy Jenő dr. volt. Átjelentés meleghangon emlékezik meg az elhunyt Doleschall Sándor lelkész és Lauffer Tivadar presbiter érdemeiről. Az egyháztagok száma 1955 volt, akik 7382 frt 70 krral járultak az egyház szükségleteihez. A templom építési alap ma már 187.877 frt 40 krra emelkedett. A gimnáziumot 417 tanuló látogatta. A jövő évi bevétel és kiadás a 33.000 frt körül mozog. A jelentés tudomásul vétele után elfogadták a presbitérium amaz előterjesztését, hogy a tanárok fizetésének fölemelése érdekében állami segély vétessék igénybe és hogy a tanárok részére ez évben egyenként 300 frtnyi fizetés pótlék utalványoztassék. Végül Rácz László és Tóth Kálmán dr. ideiglenes tanárokat a közgyűlés véglegesítette. Színház, zene, képzőművészet, énekelt. A címszerepben Pintér tett ki magáért, de-arekasan alakított. Nagy tüntetést keltett az „igéretkuplé“ egy szakával, melyben a király jöttéről énekelte ezeket: Május harmadikén és Budavárába Megjön a magyarok szeretett királya. Maradj itt örökre nemes, jó királyunk, Jobban úgysem szeret senki semmi nálunk. Hűség és szeretet Nem csupán Ígéret. Amit neked Ígérünk, Azt megtarjuk, mig élünk. « Minden honfi így kiált: Isten áldd meg a királyt! A percekig tartó taps a versszak megismétlése után is alig akart lecsendesedni. A többi szereplők közt kiemelhetjük Gyöngyit, kinek udvarmestere nagyon szépen kidolgozott alak volt, Berzsenyi Júlia, Német János, Kovács, Vendrey és velük a zenekar járultak hozzá az est szép sikeréhez. * (A városligeti színkör) tagjai már nagyrészt a fővárosba érkeztek. Az első próba május 8-án, az első előadás pedig 14-én, szombaton lesz. * (Szilágyi Bella) vendégjátéka tette lehetővé az évad utolsó nagyszabású előadását: „Toldi“ Piroskáját láttuk — talán utolszor, mert tudtunkkal nincs operánknál senki, aki e szerep fáradalmait oly kevés kockázattal vehetné vállaira, mint a nevezett művésznő, a ki pedig, mint halljuk, többé nem szándékozik a m. kir. operaház színpadán fellépni. Hogy ki lesz utána Brünhildánk ? ki, Piroskánk ? annak gondja az intendánst, illetőleg a művészi igazgatóságot terheli ; a vasárnapi tavasziasan üres ház tőle telhetőleg éreztette a művésznővel, milyen nehezére esik a válás. Vajha meggondolná magát Szilágyi k. a. , vagy legalább az operaigazgatóság, mielőtt árván hagyná a legelső szerepkört! * (Komjáthy János, a győr-soproni színház igazgatója, e hónap 7-én tartja esküvőjét az újpesti katholikus templomban a vidék egyik kiválóbb tehetségű hősnőjével, Závodszky Terézzel. * (Bihari „Frimatialis magyar“-ját) Ernst „Aris hongrois variésé-ja után, újra földolgozta Zsadányi Armand; négy része: Hallgató és trió, ábránd, palotás és friss. Az Apponyi Albert grófnak ajánlott becses mű virtuóz előadót igényel; reméljük, hogy ügyesebb hegedűseink a magyar vértől duzzadó, magyar géniusz ihlette darabbal sok dicsőséget fognak szerezni. Kiadója, a Rózsavölgyi cég, Budapesten Kunosyéknál metszette. * (Külföldi kiadónál,) a lipcsei Schuberth és társa cégnél jelent meg újra egy hazai szerző néhány kisebb műve: Bahnert József budapesti zeneoktató „Menuet“-je zongorára s két német szövegű dala : „Vergissmeinnicht“ és „Mondwanderung“ címűek, külön-külön füzetben. A „Menuet“ tetszetős, de középtétele nem menuet-jellegű, banális ária s épen ezért fog népszerűvé válni ... A szoprán vagy tenor 10 hangjának keretében (é’ig”) mozgó „Vergissmeinnicht“ ugyan nincs nápolyi modorban komponálva, amilyennek a szerző állítja, de végtelen egyszerűsé