Pesti Hírlap, 1893. május (15. évfolyam, 119-148. szám)
1893-05-18 / 136. szám
PESTI HÍRLAP 15 1893. május 18. Felszámolási árfolyamok: Magv. ált. hitelbank 387.p. Osztr. hitelájt. 333. Tutótőzsde. Az utótőzsde Németországban előfordult kolerahírekre, de különösen párisi s állítólag fizetésképtelenségi esetekre s egy bécsi nagy spekuláns nagymérvű realizálásai folytán igen lanyha volt s az ennek folytán beállott gyakran sürgősebbé is vált kínálat s a spekulációnak, valamint az arbitragénak is tartózkodó magatartása következtében az öszszes értékekben nagyobb árhanyatlás állott be. Legexponáltabbak még'S, mert legsürgősebben kinálttattak a magyar hitelrészvények, a déli vasúti- s a rimamurányi vasmű részvények voltak s az ezeket ért veszteség még tetemesebb. Kötöttek: osztr. hitelr. 332.90—329.70 írton, magy. hitelr. 386.50—382.75 írton, magy. koronatár. 94.05-93.85 írton, osztrákmagyar államv. részv. 306.25—304.25 írton, déli vasúti részv. 99.25—96.75 írton s rimamurányi részvényeket 209.75—205.75 írton. A zárlat utáni magánforgalomban újból nagy s élénk üzlet fejlődött lanyha irányzat mellett s végül maradt osztr. hitelv. 328.70, magy. hitelrészvény 381.50 s osztr. magy. államv. részv. 303.50. A déli tőzsde zárlata: Az utótőzsde zárlata: Osztrák hitelrészvény pénz 332.90 hu 333.— Magyar hitelrészvény 386.50 386.75 Magyar aranyjáradék 114.821/, 114.85 Magyar koronajáradék 94.171/, 94.20 Magy leszámítoló bank 230.— 230.25 Osztr. magy. államvasut 306.25 306.50 Déli vasút 99.25 99.50 Rimamurányi 209.75 210.— Osztrák hitelrészvény pénz 329.70 áru 329.80 Magyar hitelrészvény 382.75 383.— Magyar koronajáradék 93.80 93.85 Osztrák-magy. áll. v. 304 25 304.50 Déli vasút 96.75 97.— Rima-murányi r. 205.75 206.— Törvénykezés. Angéla. — Gyilkossági bünper. — Sápadt képű, gyászruhás asszonyka áll gyilkossági kísérlet miatt a „birák urak“ előtt. Beteges szegényke, megviselte a sok szenvedés. Görcsösen belekapaszkodik a rácsozatba, és beszél halk, mondhatni suttogó hangon, amint ereje engedi. Olykorolykor fuldokló zokogásba tör ki, s ilyenkor néma csend van a teremben. Szánakozva néznek reá a biró urak, még a közvádló kir. ügyész is látható megilletődéssel hallgatja a szerencsétlen asszonyyalszavazó Lality Angélát teljesen fölmentette a vád alól, ítéletét a hallgatóság zajosan megéljenezte. A közvádló fölebbezett. —A bíróságok köréből. Ő felsége — értesülésünk szerint — Pápay Mór pestvidéki, Pajor Ferenc budapesti, Arzt Mihály brassói, Brinkman Antal budapesti, Major István sátoraljai-ujhelyi, Bogoss Endre kecskeméti, Pap Leontin kolozsvári, Antal János marosvásárhelyi, Olasz Gyula nagyváradi, Risztics János temesvári, Karácson János veszprémi és Újhelyi Boldizsár balassa-gyarmati kir. törvényszéki bírákat; továbbá Vay Péter kisvárdai, Zomor Antal kőrösbányai, Becsey Gyula jászberényi, Kail László lőcsei, Jura János felső-vissói, Szászy János nagyszombati, Raski Mihály pécsi és Mészöly Gyula enyingi kir. járásbirákat, végül Horváth Simon dévai és dr. Katona Béla budapesti ügyészt a VII-ik fizetési osztályba törvényszéki bírákká, illetve járásbírákká és ügyészekké kinevezte. Ezen előléptetés a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló új törvény értelmében történt. Az ezen előléptetésekre vonatkozó legfelsőbb kézirat — értesülésünk szerint — a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. Az igazságügyminiszter — értesülésünk szerint — Balogh József szatmárnémetii kir. járóbirósági albírót a debreceni kir. ítélőtáblához tanácsjegyzőül rendelte be, továbbá dr. Mikovich Lajos budapesti gyakorló ügyvédet a nagybecskereki kir. törvényszékhez jegyzővé, Kosztaczky Sándor mármaros-szigeti kir. törvényszéki joggyakornokot a felső-vissói és ifj. Elekes Pál marosvásárhelyi kir. törvényszéki joggyakornokot a medgyesi kir. járásbírósághoz aljegyzőkké , — Makoldy Miklós temesvári kir. ítélőtáblás írnokot a temesvári kir. ítélőtáblához irodatisztté, Török Béla karánsebesi kir. tvszékis.telekkönyvezetőt a karánsebesi kir. törvényszékhez és Gaibel Rezső székely-udvarhelyi kir. törvényszéki segéd telekkönyvvezetőt az oklándi kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetőkké nevezte ki: — Petrovics Emil alibunári kir. járásbirósági aljegyzőt a fehértemplomi kir. törvényszékhez, Kovács János oklándi kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt a székely-udvarhelyi kir. törvényszékhez, Apatoczky Kálmán szabadkai kir. törvényszéki telekkönyvi betétszerkesztési Írnokot a kis-ujszállási, Kincses Dezső nagysomkuti kir. járásbirósági Írnokot a hajduszoboszlói és Groff Károly csongrádi kir. járásbirósági végrehajtót a battonyai kir. járásbírósághoz helyezte át. — Csólics bünpere. A kir. ügyészség vádindítványát már e napokban fogja tárgyalni a törvényszék vádtanácsa. Előadó Eördögh András törvényszéki bíró lesz. — A kir. ügyészség — állítólag a miniszter határozott utasítására, borzasztó módon titkolja a vádindítvány tartalmát, melyet lapunk legutóbbi számaiban ismertettünk. Az a nagy titkolódzás annál kevésbbé okolható meg, mert eddig a bűnper lomását. — Mi a neve? — Lality Angéla. — Gyilkossági kísérlet miatt áll a bíróság előtt. Az a vád terheli, hogy gyilkossági szándékkal rálőtt Nesits György panaszosra. Adja elő, hogy történt a dolog. — Jaj nagy az én bűnöm, tekintetes uraim! Sokat szenvedek, kárhozat, pokol az életem, de hát megérdemlem. Megcsaltam az uramat Nesits György kedvéért. Pedig áldott jó ember volt, mindig a kedvembe járt, aztán nagyon, nagyon szeretett. Még mikor megcsaltam, akkor is így szólt hozzám: „Légy boldogabb, mint én velem voltál!“ . . . Ott hagytam. Összeállottam Nesits Györgygyel, aki elbolondította a fejemet. Nagyon szerettem, százszor is meghaltam érte. A mi pénzecském volt, mind ő rá költöttem ; mikor aztán belehelyeztem a jómódba, egyszerre csak elhidegült. Eleinte későn járogatott haza, később egészen elmaradt. Pedig nem vétettem ám neki soha semmit. Lestem minden kívánságát, hogy teljesíthessem azokat, s boldognak éreztem magam, ha nem haragudott reám. Utána jártam, hogy ne tegyen szerencsétlenné. Hát azért hagytam el miatta az uramat, hogy most ő hagyjon el ? Hát azért mentem bele a gyalázatba, hogy boldogtalan legyek ? De ő csak nem hallgatott reám. „Eredj már, eredj! Terhemre vagy!“ volt a válasza. Haza mentem és levelet írtam neki. Rimánkodtam, hogy térjen vissza hozzám, és bocsásson meg, ha valamikor vétettem neki. Mind hasztalan . . . Csodálkozhatnak-e, tekintetes uraim, ha megbolondultam. Se féltem, se szeretőm. Előadja ezután, hogy önkívületi állapotban volt, midőn a kerepesi uton revolvert vásárolt, s hogy mikor és milyen körülmények közt lett a szeretőjére, ezt nem tudja megmondani. Nem volt eszénél, minden fázisa — még Kohl Medárd vallomása is — kimerítően ismertetve volt, a bűnper előzményei pedig általánosan ismeretesek. Vájjon mi titkolni való van abban, hogy a kir. ügyészség gyilkosság és emberölési kísérlet miatt kéri Csólics Mihályt vád alá helyezni? E hír közlése sem a vizsgálat sikerét nem kockáztatja (minthogy a vizsgálat már be van fejezve), sem magának az ügynek nem árthat. A jövő hó második felében megtartandó végtárgyaláson Zsitvay Leó, a büntető osztály vezetője fog elnökölni, a vádhatóságot Havass Imre főügyészi helyettes, a vádlottat pedig Eötvös Károly ügyvéd fogja képviselni. A tárgyalásra beidézik Ajtay Sándor és Moravcsik Ernő dr. törvényszéki orvosszakértőket, Vaszary Kolos hercegprímást, Kohl Medárd titkárt, Varga József segédlelkészt, valamint több tanút, akiknek kihallgatása a bűnper előzményeinek felderítése érdekében válik szükségessé. Utólag megemlítjük még, hogy Csólicscsal szemben kissé különös, a rendestől eltérő módon folytatták a vizsgálatot. Nem vezették fel a vizsgálóbíróhoz, hanem Saly Dezső vizsgálóbíró a cellában hallgatta ki Csólicsot, akit egy ideig megvasalva tartottak. — Totalizator és válópör. Elvi fontosságán kívül épen ma — a lóversenyek évadjában — alkalomszerű is azon pernek ismertetése, melyet minap döntött el a budapesti kir. tábla válópöri tanácsa. H. Sándor kereskedő, mint izraelita vallású a törvénynek azon szakasza alapján óhajtott „verekedődnek mondott feleségétől megszabadulni, hogy ez civédő természetét vele nyilvánosan is éreztetvén, őt: „érzékenyen keserítette!“ Az asszony azt tagadván, a férj rábizonyította, hogy a tavalyi lóversenyek alkalmával kint a tribün előtt szidta őt össze jó hangosan a felesége. Az első bíróság el is választotta a feleket, mert a törvény a férj mellett szól. A királyi tábla azonban elutasította a férj kérelmét, kimondván, hogy az érzékeny keserítés csak akkor válóok, ha jogtalan. Jelen esetben azonban, midőn a kérdéses hangos szemrehányást a feleség azért tette, mert a férje szűk anyagi körülményeik dacára is 80 irtot játszott el a totalizatorön, e fellépése jogos volt és abból reá jogi hátrány nem származhatik. — Asszonyok! bátran felléphetnek tehát játékdühben szenvedő férjeik ellen, ha ugyan maguk is — nem játszanak! — Azok a „részletiv“-ek. Sok visszaélés történik nálunk az úgynevezett részletivekkel, amelyeket lelketlen ügynökök sóznak a tudatlan nép nyakába. Ilyen részletis kihágással vádolva állott ma a budapesti büntető járásbíróság előtt Königsbaum Sámuel, a Königsbaum és Hatschek cég tulajdonosa. Özv. Tóth Józsefné debreceni kofaasszony emelte ellene a panaszt, azt adva elő, hogy ő a cégnek egyik ügynökétől két 24 frt értékű vörös kereszt-sorsjegyet vett 36 frtért s amellett, hogy ilyen jól megfizette a sorsjegyeket, azt kellett később tapasztalnia, hogy az egyiket már ki is húzták másfél évvel előbb. Mikor erre rájött, csalás miatt emelt panaszt, miután azonban a cég később kárát megtérítette, ezt a vádját visszavonta. De más baj is volt, az, hogy Königsbaum a sorsjegyekről adott részletivet „elfelejtette“ aláírni. A törvényszék ez okból áttette az ügyet a büntető járásbírósághoz, hol Baumann aljárásbiró ma Königsbaum Sámuelt az 1883. évi XXXI.cikkbe ütköző kihágás címén 20 frt pénzbüntetésre és a Debrecenből felutazott panaszosnő és ügyvédje 40 frtnyi költségének megfizetésére ítélte. Az elitélt felebbezett. — Milliós hagyaték, félmilliós alapítvány. Egy önmagában is imponáló örökség fölött határozott ma a budapesti törvényszék dr. Bélus biró előadása alapján, egyszersmind fél milliót meghaladó összegeket adva át jótékony alapítványok céljára. Néha Freystädtler Antal nagybérlő hagyatéka ez, aki után a fia: 2 milliót, leányai és özvegye: 1,1 milliót kapnak örökségül, és ezen fölül még 550,900 frt jut egy, a fővárosban 10 év alatt emelendő zsidó gimnáziumra; 100,000 frt adatott át egy alapra, melyből kezdő iparosok és földművesek segíttetnek pályájukra, 10,000 frtot pedig különböző jótékony egyletek kapnak. A törvényszéki elnök Cseke Kálmán, Kirák Richter Antal és Szilva Géza) A közönség köréből. A legsötétebb Kecskemét, T. szerkesztő úr! E hó 12-én olyan rossz sejtelmek gyötörtek, hogy aggódva gondoltam a közeljövőre, amely részemre igen gonosz dolgokat kellett, hogy tartogasson. Majdnem bizonyosra vettem, hogy kellemetlenség ér és boszúság tölti el a szívemet. Nos, hát a rossz sejtelem megvalósult, mert e hó 14-ének egy részét Kecskemét városában kellett töltenem, mégpedig egy olyan kecskeméti ember társaságában, a ki a városára büszke és a ki azt mutogatja. Meg kellett néznem a négert, aki ott főlátványosság, meg azt a helyet, ahova a városházát építetik; dicsérnem kellett a korzót, a melyen a csorda is fölvonul és a különleges kecskeméti port, a melyről minden benszülött azt hiszi, hogy gyógyerővel bír és amit tőkének tekintenek, bízván ama angliui megérkeztében, aki ott majd szanatóriumot épít azok számára, akik a perkurát fognak használni. De hát nem erről akarok beszélni. Dél felé kijutottam a vasúti állomásra, hogy Budapestre térjek vissza a gyorsvonattal. Amíg ott várakoztam s az ismerősöm szabad előadását hallgattam ama betegségekről, amelyek ellen a kecskeméti szagos por majd javulva lesz: megérkezett a budapesti személyvonat a postával, meg a friss fővárosi napilapokkal. Tessék elképzelni egy budapesti rendes újságolvasó ember helyzetét,aki hozzá van ahhoz szokva, hogy reggel átfussa a lapját. És tessék elképzelni engem, aki aznap egész délig nem láttam friss újságot. Kecskemét előtt ismeretlen hírlapvágygyal rohantam meg az újságos embert, kérvén tőle, ott a pályaudvaron, egy Pesti Hírlapot. És kérem, tessék most elképzelni az én meglepetésemet és meghökkenésemet, mikor az újságos ember sem öt krajcárért, sem egy újdonatúj koronáért, sem pedig egy pengő forintért nem adott hírlapot. Nem adott pedig azért, mert a legsötétebb Kecskemétnek a négeren kívül legsötétebb főkapitánya a hírlapelárusítást a pályaudvaron megtiltotta. Miután pedig ott a legsötétebb Kecskeméten a négeren