Pesti Hírlap, 1893. május (15. évfolyam, 119-148. szám)

1893-05-22 / 140. szám

10_____________________ PESTI HÍRLAP 1893. ntájus*23. meg, mely csupa vér, azután a testet kirántotta az ágyból és hanyatt fektette a padlóra. Ily állapotban találta meg egy kis fiú, a ki Alice kérelmére egy rosszul zárt ablakon át bemászott a szobába. A gyilkos ott hagyta a szobában véres fehérneműjét; a mosdótál tele volt véres vízzel. D. mindeddig nem volt megtalálható. — (Német irók Jókai Mórnak.) A német irók kongresszusán, a melyet most tartanak meg — mint bécsi levelezőnk sürgönyzi — ma nagy lelkese­déssel határozták el, hogy Jókai Mórt, koszorús írón­kat, ötven éves írói jubileuma alkalmából üdvözölni fogják. Az indítványt Hatschek budapesti író tette. Az elnöklő Wildenbruch Ernő követségi tanácsos erre nagy tetszés közt jelentette ki, hogy annál nagyobb örömmel lehet ennek az indítványnak eleget tenni, mert Jókai Mór írói hírneve messze hazája határain túl is elterjedt.­­ (Halálozások.) Védd Jenő nyug. magy. kir. honvéd, ezredes a katonai érdemkereszt tulajdo­nosa, ma délelőtt Budapesten élete 60-ik évében hosz­­szu szenvedés után elhunyt. Temetése e hó 24 én (szerdán) délután 4 órakor lesz a IX. ker. Imre­ utcai 9 sz. házból. Az elhunyt ezredes, ki súlyos betegsége folytán nemrég volt kénytelen nyugdíjba vonulni, a magyar honvédség egyik kiválón képzelt és közked­­veltségű tagja volt s nyugdíjaztatása alkalmával a király által is kitüntetésben részesült. — Herzenberger István a népszínháznak sok éven át volt zenekari igazgatója, tegnap Maros-Vásárhelyen hirtelen elhunyt. He­rzenberger legutóbb a kolozsvári nemzeti színház zenekari igazgatója volt. A társulattal együtt ment Vá­sárhelyre nyári évadra s ott következett be váratla­nul halála. Temetése holnap, e hó 23-án lesz. — Budapesten e hó 20-án elhunyt Rácz Sándor, m. kir. posta és távirdatiszt és a vasúti tisztképző tanfolyam rendes tanára életének 44-ik évében. Szakirodalmi téren buzgó és eredményes munkálkodást fejtett ki s halála ép azért veszteségnek tekinthető. — Erdő­dön e hó 20-ikán meghalt ifj. Novák Károly életé­nek 110-ik évében. —Dicső-szent-Mártonban hó 20-án Fetrits András, életének 58-ik évében. — (Pünkösdi mulatságok.) Pünkösd első napján egymást érték a különböző ünnepélyek és mulatságok, melyeknek nagy előnyére volt a felhőt­len derült ég. Benn a városban és künn a zöldben alig volt hely, hol egy-egy társulat vagy egyesület ne mulatott volna, nagyrészben a tűzkárosultak javára. A lefolyt mulatságokról a következőkben számolha­tunk be : „Az első budapesti általános tímár önképző-, betegsegélyző és temetkező-egyletű hosszú címmel el­látott egyesület zászlószentelését és egy füst alatt 15 éves fennállásának jubileumát tartotta. Az ünnepély társasebéddel és táncmulatsággal volt egybekötve. Délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepély, mikor is hosszú sorban mentek Ferenc-körúti helyisé­gükből a Bakács-téri templomba. Itt Kurtz Vil­mos plébános végezte a szertartást szép ün­nepi beszéd kíséretében. Azután megkezdődtek a hagyományos szögbeverések. Az első két szöget Ihurtz plébános verte be, egyet a Mindenható nevé­ben és egyet a primás nevében. Utána a zászlóanya O’Donell Henrik grófné következett, majd Helfy Ignác orsz. képviselő és Ráth Károly főpolgármester vertek be szögeket. Azután a menet szép rendben, hosszú kerülőn a Baross-utcai Schmitzberger-féle mulató helyre vonult, hol társas ebéd, majd táncmulatság volt. A zászlóanya egész az éjféli órákig a mulatozók között volt. A tánc reggelig tartott, részt vettek benne: Baidenfelder Bogdánna, Mogyoróssy Istvánná, Mar­schall Józsefné, Wébinger Jakabné, Zana Lajosné, Hanisch Istvánná, Fleischmann Mátyásné, Kulcsár Lajosné, Ambrus Istvánné, Kovács Jánosné, Kiss Gyu­­láné, Koncz Istvánné, Torna Antalné, Engel Dávidné, Barosek Jánosné, Csonka Sándorné, özv. Lucsánszki Sándorné, Fellner Józsefné, Vacsár Ferencné, Säger Ferencné, Kiss Róza assz., Mailár Lajosné, Kapsi Feri­né, Jacsi Gyuláné, özv. Deák Antalné, Lengyel Antalné, Kulcsár Györgyné, Lövinger Gyuláné, Mo­­gyorossy Vilma és Margit, Wébinger Esztike, Munka Etel, Irma, Janka, Paula, Kiss Józsefné, Mészáros Izabella, Mohácsi Irma, Sforits Teréz, Mamie Amália és Elza, Folszmann Etelka és Teréz, Neumann Anna, Schwab Ilona, Udvary Mariska és Teréz, Teina Bo- Boriska, Borbély Anna, Mallay Mária, Halácsy Gi­zella, Lengyel Mariska, Wladár Aranka, Holub Lujza és Mariska, Nyíri Aranka, Nagy Róza, Az I I. budapesti gabnamunkások betegsegélyre és temetkezési egylete­ is pünkösd vasárnapján tartotta zászló-felavatási ünnepélyét a vigadóban. Az ünnepi beszédet itt Kürschner Jakab ipartársulati elnök tar­totta. A zászlóanya Weise Miksáné volt. Az ünnepély után tánc volt a Széchenyi-téri kioszkban, a­melyen sok szép leány jelent meg; nagy számmal v­oltak jelen a munkaadók családjaikkal. A táncban részt vett böl­­tegek a következők : Itanitz Jozefa és Vilma, Grün- Hut Vilma és Hana, Tolle Karola, Márki Teréz, Bor­sos Teréz és Paula, Weisz Hermin, Szőkíts Mariska, Vali Lidikó, Weisz Rozália, Szedski Teréz, Weisz Teréz és Helén, S. Schneller Fanni, Pollák Irén, Schwarcz Etel, Goldschmidt Berta, Wellfer Anna, Reichmann Berta, Levenda Jozefin, Pauliek Mariska. A „magyar műkedvelők“ a zuglói Cservenka­­féle vendéglőben tartották mulatságukat a tűzkárosul­tak javára, vasárnap este. A mulatság szini előadással volt összekötve. Előadtak három darabot, a „Párbajt“ Porzsolt Kálmántól, „A véletlen“ című egy felvonásos vígjátékot Varga Jánostól, továbbá Kováts Ferenc „Az ördög“ című tragédiájának 5-ik felvonását. Kö­zönség, tekintettel a jótékony célra, nagy számban jelent meg. A budapesti kovácssegédek segélyző-, önképző- és munkaközvetítő-egylete e hó 21-én a Hermina­ut 27. sz. a. levő nagy Klemens-féle díszteremben fen­­állása 13-ik évfordulója alkalmával, ének, szavalat és tánccal egybekötőt sikerült ünnepélyt rendezett. A tánc hajnalig tartott s a négyeseket 80 pár táncolta . (Az eltört koszorú.) Izgalmat keltő hírek voltak ma elterjedve a fővárosban. Egy újabb ma­gyarellenes merényletről beszéltek, azzal a különbség­gel, hogy most nem Hentzi szobrának vagy sírjának a megkoszorúzásáról volt szó, hanem arról, hogy a budai hölgyeknek a honvédszoborra tett koszorúját zúzták széjjel szentségtörő kezek a leleplezést követő éjszakán. Sokan elhitték a hihetetlenül hangzó hírt és délután már százával kereste fel a közönség a hon­védszobrot, hogy meggyőződjék a valóságról. A még készülőben levő bronzkoszorú gipszmintázata tényleg el van törve, de ezt nem a nemzet kegyeletéből gúnyt űzők cselekedték, hanem okozta maga a hazafias közönség. A leleplezés alkalmával ugyanis, a hatal­mas gipszkoszorúra, a­melyet legalul a szobor talap­zatára tettek, helyeztek el többet a számtalan élővi­­rág-koszorú közül. A­mikor azután a leleplezésnek vége volt, a közönség odarohant a koszorúkhoz, hogy azokból leveleket tépve, a nap emlékére hazavigyék. A nagy tolongásban nyomás érhette a gipsz-koszorút s a felső vége megrepedt és később letörött. A dol­got csak hétfőn reggel vették észre és úgy keletke­zett a hír, — persze megfelelő toldásokkal — hogy a hölgyek koszorújának mintázatát merénylők az el­múlt éjjel összetörték. Ez különben már azért sem lett volna lehetséges, mert a leleplezés óta állandóan rendőrök állnak őrt a szobor mellett. Az esti órákban sokan már azt is tudni vélték, hogy a koszorú össze­törésére bécsi magyarfalók rándultak le Budapestre és a tettesek egyikét a rendőrség már el is fogta. Mint kifejtettük, ebből az egész mende­mondából egy szó sem igaz. — (Moleschott Jakab,) a hírneves fiziológus — mint említettük — Rómában meghalt, 71 éves ko­rában. Moleschott 1878 óta volt a római egyetem ta­nára. Herzogenbuschban, Hollandiában született s eleinte, mint orvos élt Utrechtben, tudományos kikép­zését azonban Németországban nyerte. 1847-ben a fiziológia, antropológia és anatómia magántanára lett Heidelbergben s ott egy laboratóriumot állított, mely­ben korszakalkotó fiziológiai vizsgálatait tette. Az öt­venes évek elején tette közzé azon műveit, melyek őt a legkiválóbb modern természettudósok közé emel­ték. Ezek: „Az élelmiszerek fiziológiája“ (1850), „Az anyagcsere fiziológiája“ (1851) és „Az élet körfor­gása“ (1852). 1854-ben materialisztikus nézetei miatt a badeni kormány parancsára a heidelbergi egyetem szenátusa megintette, minek következtében tanári ál­lásáról lemondott és 1856-tól 1861-ig a zürichi poli­technikumon működött, mint a fiziológia tanára. 1864-ben a turini egyetemhez hívták meg, 1878-ban az olasz kormány a római egyetemhez nevezte ki, miután már két évvel előbb az olasz királyság szená­torává nevetetett ki. — Moleschott Orbánéban halt meg rövid betegség után. A római lapok nagyon me­­legen emlékeznek meg róla. Az egyetemi tanulók prófétaként tisztelték. Holttestét Campoveranoban teg­nap égették el. — (Zola a munka becséről.) A párisi álta­lános diákegylet legutóbbi évi díszlakomáján — mint már előre jeleztük — Zola tartotta az ünnepi szó­noklatot. Az est lefolyásáról a következőket írják: Zola erővel és bábán fejezte ki szabadgondolko­zását, a tudománynak dicséreket zengett, megsemmi­sítő kritikát zengett a neomisztikusok ellen, kik a haladás bukását hirdetik s a valláshoz, az együgyü­­séghez, a gyermekességhez, az álmodozáshoz való visszatérést prédikálják s végül igy szólt: „Az egyet­len üdv, az egyetlen boldogság a munkában van, az egyenletes, mindennapi, fáradhatlan munkában. Csupán ez tart meg egészségben, ad elégedettséget és fölfegy­verez az élet minden fájdalmai és csalódásai ellen, a kétség ellen, az elérhetlen és végtelen utáni ideg­­pusztító vágyódás ellen.“ A rengeteg helyeslés, mely­­lyel Zola beszédét a hallgatók fogadták, bizonyítja, hogy a neomisztikusoknak a Halai Franciaország fö­lötti uralmáról nem lehet szó. — (A hencegő.) „A festmény csinos, nemde ?“ — „Miért nem veszi meg­?“ •— „Nem eléggé drága nekem ?“ — (Baleset a tornaversenyen.) Az országos torna­verseny első napján sajnálatos baleset is történt, Németh Sándor, az ev. gimn. növendéke, futás köz­ben medencecsonttörést szenvedett; a mentők szállí­tották szüleinek a lakására, hol később maga Csáky miniszter is tudakozódott a szegény fiú hogyléte fe­lől. A beteg állapota különben nem aggasztó.­­ (Tanulók mozgalma.) Innsbruckból jelen­tik, hogy a diákok sztrájkja befejezettnek tekinthető. Sennhoffer igazgató a tanulók képviselőit magánlaká­sára hívta meg és előttük a következőket jelentette ki: „Szavammal kötelezem magamat, hogy igyekezni fogok, hogy az itteni szenátus többsége, hasonlóan a bécsi és prágai szenátushoz, a diákság jogainak meg­sértése ellen állás foglaljon és tehetsége szerint vé­delmezze az akadémiai szabadságot a katonai túlka­pások ellen. A szenátusi tagok többsége meggyőző­dött róla, hogy a diákság jogai valóban meg vannak sértve. A tanulóság képviselőinek azonban meg kell ígérniök, hogy a tanulók összességére hatni fognak, hogy az előadásokat ismét látogassák.“ A képviselő­­házhoz intézendő kérvény aláírására vonatkozólag a rektor kijelentette, hogy hasonló módon akar el­járni, mint a bécsi egyetem rektora. E kijelentésekre a tanulók képviselői kijelentették, hogy most már oly helyzetben vannak, hogy a tanulók összességét rábírhatják az előadásoknak újból való látogatására.­­ (Szélhámosság a turfán.) A tegnapi ver­seny alkalmával vakmerő szélhámosságnak lett áldo­zata Blaskovics Antal, a­ki a Suhancra tett helyre­­fogadással 112 forintot nyert. A­mint ugyanis e sze­rencséjét Fekete bárónőnek elbeszélte, egy fiatalember, a­ki mellettük állt, azt mondta Blaskovicsnak: „Tóni bácsi, adja ide a ticketet, majd idehozom a pénzt.“ Blaskovics, a­ki azt hitte, hogy az illető fiatalember a bárónővel van, gyanútlanul adta át a ticketet s csak akkor döbbent meg, mikor egy negyedórás vára­kozás után megtudta a bárónőtől, hogy azt a fiatal­embert nem is ismeri s hogy ez nem lehet más, mint közönséges, bár elég ügyes szédelgő. Blaskovics megtette a följelentést. — (Makacs öngyilkosjelölt.) Három ízben követett el Heszlein Náthán kereskedelmi tanácsos ma Bécsben öngyilkossági kísérletet, de nem tudott meghalni. A szerencsétlen ember, a­kinek bizonyára nagy oka lehet az élettől szabadulni — mint bécsi levelezőnk táviratozza — hamburgi illetőségű és szom­baton érkezett meg Berlinből Bécsbe, a­hol egy bel­városi szállóban vett lakást. Ma délután a szeren­csétlen ember bezárkózott szobájába és egy adag ópium oldatot ivott; úgy látszik, a hatás elmaradt, mert ezután késsel felmetszette ereit. Eszméletlen állapotban találták meg a szolgák, a­kik értesítették az esetről a rendőrséget. Heszleint kórházba szállí­tották, a­hol — miután belső sérüléseket is szenve­dett — gégemetszést végeztek rajta. Heszlein ekkor öngyilkossági szándékból letépte kötelékeit és szájá­ból kirántotta a kanült. Most szigorú felügyelet alatt tartják, nehogy negyedszer sikerüljön az öngyilkos­­sági kísérlet. — (Nagy tű­z Bécsben.) Veszedelmes tűz pusz­tított ma — mint levelezőnk írja — Bécsben e Sem­mering Strassen, alaposan megrontva a környék több­nyire szegény lakosságának pünkösdi örömét. Szem­ben a központi temetővel ütött ki a tűz egy pajtában. A heves szél csakhamar átvitte a lángokat a szom­széd épületekre és egy pillanat alatt tűzben állott vagy 34 épület, a­melyek mind elhamvadtak s 12 la­kóház is odaégett. A tűzoltók emberfölötti erőt fej­tet­tettek ki, ennek dacára a délelőtt 10 órakor kitört tüzet, csak délután 4 órára tudták lokalizálni. Izgal­mas jelenetekben sem volt hiány. A szegény hajlék nélkül maradt lakókat erőszakkal kellett az égő há­zakból kihozni, mert a maguk jószántából nem akar­ták odahagyni. A kár körülbelül kétszázezer fériát. A házak egy része biztosítva volt.­­ (Egy asszony szerelme.) Egy szerencsét­len házasság nőtte ki magát végzetes tragédiává a fővárosban. Az utolsó jelenet ma játszódott le a tiszt­viselő-telepen levő honvéd-főruharaktárban, gyászos ki­menetellel. A katasztrófa oka egy fiatal asszonynak, Zsibrik Borbálának Thalmann Alajos honvéd-törzsőr­mesterrel folytatott viszonya volt, melyet az asszony férje, Ráth Ferenc asztalos nem nézett jó szemmel. Gyakran pörölt is a feleségével a bizalmas társalgás miatt, de ez nem használt, míg végre ma az asszony maga vetett véget a civakodásnak. úgy történt, hogy a nő valami ürügy alatt elcsalta férjét a honvéd-fő­­ruharaktárba, a­hol Thalmann őrmestert keresték fel. A­mint itt voltak, az asszony hirtelen revolvert rán­tott elő s mielőtt férje megakadályozhatta volna, agyonlőtte magát. Ráth lelkében olyan felgerjedést okozott feleségének a sorsa, hogy kicsavarta kezé­ből a fegyvert s vetélytársára lőtt, ki épen kijött a szobájából. A golyó azonban nem talált s mire má­sodszor akart lőni, lefegyverezték. Az öngyilkos asszony holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. . .(Ismét földrengés.) Kun-Szabadszálláson, mint nekünk írják, e hó huszadikára virradóra, 2 óra 1 perckor földrengés volt. Irány: délnyugatról észak­keletnek. Egyszeri rezgés távoli égdörgéshez hasonló erős mozgással. Az eső esik, a vetések javulnak, a gazdák söröznek. (Váljék egészségükre!)

Next