Pesti Hírlap, 1893. június (15. évfolyam, 149-178. szám)

1893-06-22 / 170. szám

6 P­ESTI HÍRLAP IX ■ ji. w1893. junius 22. sál játszották, úgy, hogy szívesen ismerjük el a nyúj­tott műélvezet nem csekély értékét, de azért mindkét szám kétségbeejtően hosszú volt. — Az opera­iskola növendékei közül Blusatsek Margitot és Kohlberg Rózát hallottuk. Az előbbi Santuzza nagy áriáját énekelte a Parasztbecsületből. A kisasz­­szony hanganyaga meglehetősen sovány s az erős drámai kifejezésnek hijjával van, előadásában szoro­san ragaszkodott az operabeli Santuzzák előadásához, azokat többé-kevésbbé sikeresen utánozva. Kohlberg Rózának kontra-alt hangja van, a­mi meglehetősen nagy ritkaság. A kisasszony azonban desperátusan tremolázik, a­mi sajnos, ma már épen nem ritkaság, a­mióta olyanok is foglalkoznak énektanítással, a­kiknek arra képességük nincsen. Az előadások leg­előkelőbb részét ismét a kar-előadások képezték, a­melyek közül csak egyet hallgathattunk meg (a te­rembe ugyanis a rengeteg tolongás és hőség miatt be se lehetett menni) s ez a Bach-féle Nem hagylak el kezdetű motetta volt kettős karra. A kar nagy preci­­zióval, finom s azért még sem túlterhelt előadással énekelt s a mi nem csekély érdemük, a rengeteg hő­ség dacára az összhang teljesen tiszta volt. A kar­előadások a zeneakadémia egyik legkiválóbb eredmé­nyét képezik. - 18. — * (Egyoldalú szerződés.) Mint halljuk, Ni­kisek, az opera új igazgatója, még mindig nem írta alá a szerződést. Előbb, mint mondják, tájékozódni akar a körülmények felől s csak azután szándékozik a szerződést aláírni, ha azok az ő működését nem bénítják meg már előre. Nikisch még a belügyminisz­ternek sem mutatta be magát, a­mi illetékes körök­ben feltűnést keltett. Az igazgató úr ma és holnap a napi­lapok színház- és zenerovat-vezetőinek mutatja be magát. Annyi bizonyos, hogy már eleinte is baja lesz személyzete pótlásával. Mindenekelőtt tenorista, drámai és ifjú drámai primadonnára s koloratur-éne­­kesnőre van szükség. A helyzet ugyanis elég saját­­szerű. Ábrányi­né bécsi sikere után aligha lesz sokáig a m. kir. opera tagja. Vasquez Molina grófnét meg alighanem szerződtetik Londonba, Takács Bar­­reuthban tanul Wagner-szerepeket. Várjon ezek közül ki fog még őszszel ide visszatérni ? Egyszóval Nikisch­­nek nem a legkönnyebb a helyzete, fődolog, hogy ő maga győződjék meg a dolgok állapotáról s ne hagyja magát akár hivatalosan, akár magán után tönkre informáltatni. * (Zenevizsg­álat.) A Nikolits Sándor igazga­tása alatt működő „Magyar zeneiskolában” — mely­nek minap emlékeztünk meg egy szakvizsgájáról — ma tartották a hegedű tanulók évi vizsgáját. E ta­nulókat Faludy Károly tanár oktatta, ki ha nem is mutatott be művészeket, de a tanulók mindenike oly fejlett zenei érzéket és tiszta vonókezelést tanúsított, hogy a vizsgás szakbiztos és a közönség kiérdemelt elismeréssel adóztak a tanár eredményes fáradságáért. Az előhaladottabb tanulók közül Schlezinger Amigás és Weszmarovich József tűntek ki különösen, a nő tanulók közül pedig Hasskó Emma. — E hó 24-én este lesznek e zeneiskola összvizsgái, 25-dikén pedig matinéája. * (Nyilvános zongoravizsga.) Krausz Gusz­táv zongoratanár csütörtökön, e hó 22-én, délután fél 5 órakor tartja meg növendékeivel a nyilvános vizs­gát a budapesti zenekedvelők egyletében (bálvány­utca 14. sz.) * (Művészi körút.) Zilahi Gyula a nemzet­színház művésze fiatal feleségével Singhoffer Vilmá­val és Gabányi Árpáddal művészi körutat tesz az or­szágban. Estélyeinek műsora a következő: 1. Élet, előadja Zilahi Gyula. 2. Filippo, monológ előadja Gabányi Árpád. 3. Aida. Nagy magándal, énekli Zi­­lahiné. 4. Hajótörés, szavalja Zilahi. 5. Boldogság emléke. Románc, énekli Zilahiné. 6. A reporter, víg monológ ifj. Csathó Auréltól, előadja Zilahi. 7. A föld és népei, felolvassa Gabányi. 8. Egy kedves em­ber, monológ előadja Zilahi. 9. Madárdal a Bajazzo operából, énekli Zilahiné. 10. Luca meg a luca, előadja Gabányi. 11. Az öngyilkos, előadja Zilahi. 12. Népdalok, énekli Zilahiné. * (Az első ösztöndíjas.) Az intendáns ren­delkezéseire álló ösztöndíjak egyikét a „Nagyvárad“ jelentése szerint Váradi Mór nagyváradi ügyvéd Mar­git leánya nyerte el, ki a Franz-féle Herbst eléneklé­­sével annyira kivívta Zichy gróf tetszését, hogy azon­nal operaházi ösztöndíjat ítélt neki. NAPI KISEK. — (Személyi hírek.) Tisza Kálmán Gesztre utazott, hol az egész nyarat fogja tölteni. — Fri­­valdszky János kir. tanácsos, múzeumi őr rövid időre elutazott a fővárosból. — Papp Károly, a pesti ref. egyház lelkésze, Berlinből a fővárosba érkezett. — Szász Domokos erdélyrészi ev. ref. püspök a teoló­giai vizsgák alkalmából e hó 20-án Nagy-Enyedre ér­kezett, hol két napot fog tölteni. — vele egyidejűleg érkezett ugyancsak Nagy-Enyedre báró Bánffy Dezső, a képviselőház elnöke, na, dr. Bánffy Kazimir szol­­gabiró látogatására. —­ (A nyitrai püspök beiktatása.) Nyitrai sürgöny jelenti: Bende püspök egyházi beiktatása ma ment végbe teljes fénynyel. Már reggel 9 órakor zsú­folásig volt tömve a vártemplom. Az említett küldött­ségeken kívül jelen volt Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsos, Sélley Sándor főkapitány és nagyszámú elő­kelő közönség. A püspök selyem palástban vonult harangzúgás, mozsárlövések s orgona szó mellett, nagy papi kísérettel a templomba. A püspöki trónon felöltötte az ornátust és insulát s pásztorbottal a ke­zében hirdette ki a királyi kinevezési okmányt, mely után következtek a pápai bullák a kinevezésről és az egyházmegyei papsághoz. Ezután W­enczel nagypré­post üdvözölte az egyházmegye nevében, minek meg­történte után a papság hódolata következett, a szo­kásos kézcsók, melyet a püspök azzal egészített ki, hogy minden papot arcon csókolt. Erre a püspök­ le­lővén az ornátust, a főoltár melletti szószékről re­mek szónoklatot mondott, mely a hazafiság és hazaszeretet glorifikációjának páratlan kifejezése volt. Csak ezután vette kezdetét a nagy mise, melyet a püspök Wenczel nagyprépost és Czeisel kanonok se­gédlete mellett végzett. Mise közben folyton dörögtek a mozsarak, a kórus pedig kitűnő zenével és énekkel kisérte a misét. Végén fél 1 órakor a nagyprépost kihirdette a püspök nevében a pápa általános bűn­­bocsánatát és áldását, melyet a püspök trónusáról teljes ornátusban osztott. 2 órakor diszebéd volt 350 terítékkel.­­ (Helfy Ignác nem ment Turinba.) A Kossuth palatínusa még idehaza van és megjelenvén ma a főváros közgyűlésén legékesszólóbban cáfolta meg azt a hirt, hogy Turinba sietett volna, mintegy paralizálni Eötvösök útját. — Annyira még nem vagyunk ! — szólt Helfy Ignác. — Egyáltalán különös dolog, hogy egyrészt égig emelik a Kossuth lángelméjét, másrészt meg in­formálni akarják olyan ügyekben, melyeket ő tisztáb­ban lát, mint bárki. Elég egy szó, melyet a lapokban olvas és megtudja a dolgok állását. Helfy Ignác csak a jövő hóban utazik Kossuth Lajoshoz, mint minden évben, mert tudvalevőleg min­den évben felkeresi a turini remetét.­­ (A Mátyás templom felszentelése.) Buda­pest műremekei egy kiváló alkotással nemsokára is­mét szaporodnak, a Mátyás-templom hosszú idők után a befejezéshez közeleg. A történelmi emlékű épület belsejében most a főoltár alapozási munkálatai folynak a padozat stílszerű kikövezésével egyetemben. A falak kifestésével nagyrészt már elkészültek, csak a Zichy-kápolnában dolgoznak még a piktorok erősen. A munkálatok ilyen előhaladott állapotában az illetékes bizottság a templom felszentelésének idejével foglalkozik. Arról van ugyanis szó, hogy augusztus 15-én a templom megszentelése, vagy csak megáldása tartassék-e meg. Újabban ugyanis az a terv merült fel, hogy a templom ünnepélyes fel­szentelését a millennium alkalmával eszközölje az ország hercegprímása. Annyi azonban már végleg el van határozva, hogy ez évi Nagyboldogasszony nap­ján Cselka Nándor budapesti püspök legalább az ház áldását adja rá az istennek ez újból díszessé alakított házára.­­ (A női kézimunka kiállítás megnyitása.) Az állami nőipar-iskola ez évi kiállítását — melyet előző számunkban már részletesen ismertettünk — ma délelőtt fél tíz órakor nyitotta meg ünnepélyesen Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, ki Reipzig Ede államtitkár, Abonyi Emil és Gaál Jenő min. tanácsosok s Szterényi József iparfelügyelő kíséreté­ben jelent meg az intézet Szentkirályi­ utcai palotájá­ban. A miniszter fogadására az intéze igazgatónőjé­nek vezetése alatt megjelentek a nőipar-egylet választ­mányi tagjai, az iskola tanítónői és az ünneplőbe öltözött növendékek szép serege. Lukács Béla minisz­tert Szukováthy Ottilia igazgatónő üdvözölte, megkö­szönve a kitüntetést, melyben a nőipar­ iskolát látoga­tásában részesítette. Lukács miniszter az üdvözlő­­beszédre a következőkben válaszolt: „Szívesen jöt­tem ide, hogy megtekintsem ezt a derék intézetet, a melyet az állam most vett át s a­melynek gondozása ezentúl az én gondjaim közé fog tartozni. Meg aka­rom nézni e magántevékenység által létrehozott inté­zet kiállítását. Igen kérem azokat, a­kik eddig az intézet érdekében buzgólkodtak, hogy jóakaratukat továbbra se vonják meg ez intézettől. Én részemről mindent el fogok követni, hogy az intézetet fejlesz­­szem, hogy a nőnevelésünknek és az államnak hasz­nára legyen. Ebben a reményben örömmel nyitom meg a kiállítást.­ A bemutatások megtörténte után a miniszter sorban megtekintette a munkakiállítás mind az öt termét s érdeklődéssel hallgatta az igazgatónő szakszerű magyarázatait. Különösen megnyerte a mi­niszter tetszését a vertosipke-munkák kiállítása, a fehérhímzés remek tárgyai és a műhímzések. Mikor az illusztris társaság a növendékek mintarajzait és festményeit megtekintette, Lukács miniszternek a szép festmények legszebbike annyira megnyerte tetszését, hogy annak készítőjét, Sztrikó Gizella kisasszonyt be is mulattatta magának. A kis művésznő kipirult arccal fogadta a kegyelmes úr és az előkelő társaság gratulációját. Végül a miniszter teljes elismerésének adva kifejezést a látottak felett, az egybegyűltek él­­jeneitől kísérve távozott, hogy megtekintse a nőipar­­iskola budai intézetének kiállítását is. A kiállításna — mely naponkint délelőtti 9-től délutáni 6-ig van nyitva — már ma is igen sok látogatója volt.­­ (A magyar dicsőség tagadása.) Pozsonyi levelezőnk írja : Sok furcsa közgyűlése volt már a braxelhuberek városának, de olyan jelenet, mint teg­nap fordult elő, még nem botránkoztatta meg a ma­gyarokat. A millennium alkalmára felállítandó Mária Terézia lovasszobor 60,000 frtnyi költségének meg­szavazása volt szőnyegen. A város főemberei mindent megtettek, hogy ez a közgyűlés a lehető legimpozán­­sabbul folyjék le. Azt akarták, hogy méltó legyen ama régi pozsonyi gyűléshez, melyen a magyar ren­dek Mária Terézia előtt elkiáltották a „Vitám et sangvinem pro rege nostro“-t. A tanács s néhány képviselő már megtette volt a lelkes ajánlatot, a­mi­kor föláll Tschida János városi képviselő (foglalkozá­sára nézve főtrafikos!) és mindenki megbotránkozá­sára kifejti, hogy a városnak nincs pénze efféle dol­gokra s a szobor­állítást egészen fölöslegesnek tartja. Többen tiltakoztak, hogy a komoly és magasztos hangulat ekkép megzavartassék, de ekkor újra föl­állt Tschida János főtrafikus úr és vakmerően oda­kiáltotta : „Különben nem is a magyarok mentették meg a házat, a monarchiát és az uralkodó házat ! Ha nem jön az idegen Laudon tábornok és Jenő herceg, akkor még most is nyakunkon volna a tö­rök!“ Mindezt persze ékes presszburgi német nyelven szavalta a városi képviselő. Roppant zaj, tiltakozó lárma támadt. Taller Pál alpolgármester, mint elnök, rögtön fölállt s a szónok szavait a legerélyesebben visszautasította, sőt rosszalását fejezte ki azok fölött. Viharos éljenzés kisérte e rendreutasítást s utána a közgyűlés megszavazta a 60,000 frtnyi költséget és megbízta Fadrusz Jánost, a művészt, hogy a szobor mintázását mi­hamarább kezdje meg.­­ (Az ezredéves országos kiállítás) hely­színi elrendezésének tervezetére és a történelmi fő­csoport épületének tervére hirdetett pályázaton részt­­vett mindazon pályaművek, a melyek a kiállítási or­szágos bizottság által jutalomban vagy dicséretben részesültek, folyó hó 22-étől 30-ig a magyar mérnök és építész egylet helyiségében (VI. Andrássy-ut 25. I. em.) kiállítva vannak és naponként délelőtt 9— 12-ig, d. u. 3—6 óráig megtekinthetők.­­ (Rég­ idő óta) nem történt a valóságos és a kalendáriumi idő között olyan barátságos egyetér­tés, mint ma, június 21-én, a­mikor a naptár szerint a nyár hivatalosan is megkezdődött. Legtöbbször az esik meg, hogy mikor a kalendárium a tavasz be­köszöntét jelezi, akkor förgeteges tél van és mikor a tél elérkezéséről számol be, akkor verőfényes őszi nap mosolyog az égről, úgy, hogy a valóságos idő a legtöbb esetben hihetetlenné teszi a naptár állítását. Ma ellenkezőleg történt. Ma mindenki elhitte nyom­ban, hogy itt van a nyár s még az is tudta, a­ki­nek nem mondták. És tudta már napok óta, mert a kánikula magához méltó ízelítőt küldött a földre, a­melyen a gyarló és izzadó emberek óvatosan kerül­ték a napos helyet, gondosan keresve az árnyékot, noha abban sem volt köszönet. Rekkenő hőség áradt ki mindenünnen, belenyúlva az esőbe is, az éjsza­káim is. Az az úgynevezett türhetlen meleg állt be, a­mely viharral szokott járni, a­mely azonban ma, beköszöntével az első hivatalos nyári napnak, csak borulást és némi esőcskét hozott, gyönge dörgésután­zattal, a­mi a forró levegőt, úgy, a­hogy, lehűtötte.­­ (Emléklap.) Bende Imre nyitrai püspök beiktatása alkalmára Vértess József „Isten hozott“ címmel egy díszesen kiállított, illusztrált emléklapot szerkesztett, melybe a nyitrai intelligencia majdnem minden számottevő tagja írt. A címlapon Bende püs­pök jól sikerült arcképe, a szöveg között pedig — Nyítra város, a nyitrai vár, a mocsonoki püspöki kastély és a nyitrai menház látható szép "kivitelű képekben. Az illusztrálást Halassy Béla végezte. — (Gundulits Iván.) Mint Belgrádból sür­­gönyzik, nagy előkészületeket tesznek a hírneves szerb költő, Gundulits Iván emlékszobrának leleple­zésére, mely Raguzában fog végbemenni. Az ügyet az ötven év óta fennálló dalárda vette kezébe, mely­nél már eddig mintegy ezren jelentkeztek, kik részt akarnak venni az ünnepségben. A kirándulók, kik között a szerb értelmiség zöme képviselve van, kü­lön vonalon mennek Fiumébe és onnan külön hajóval Raguzába. A tanuló ifjúság nem rándul ki s így a tüntetések ki vannak zárva. Raguzából a társaság Montenegróba, Cettinjére megy, hogy részt vegyen az első szerb nyomda (Obodi) 400. évfordulójának meg­ünneplésében. Ez volt az első könyvnyomda a Bal­kán-félszigeten. Ugyanebből a forrásból írják, hogy Gundulits Iván a legnagyobb szerb és délszláv költők közé tartozik. Háromszáz év előtt, a raguzai köztár­

Next