Pesti Hírlap, 1893. június (15. évfolyam, 149-178. szám)
1893-06-22 / 170. szám
6 PESTI HÍRLAP IX ■ ji. w1893. junius 22. sál játszották, úgy, hogy szívesen ismerjük el a nyújtott műélvezet nem csekély értékét, de azért mindkét szám kétségbeejtően hosszú volt. — Az operaiskola növendékei közül Blusatsek Margitot és Kohlberg Rózát hallottuk. Az előbbi Santuzza nagy áriáját énekelte a Parasztbecsületből. A kisaszszony hanganyaga meglehetősen sovány s az erős drámai kifejezésnek hijjával van, előadásában szorosan ragaszkodott az operabeli Santuzzák előadásához, azokat többé-kevésbbé sikeresen utánozva. Kohlberg Rózának kontra-alt hangja van, ami meglehetősen nagy ritkaság. A kisasszony azonban desperátusan tremolázik, ami sajnos, ma már épen nem ritkaság, amióta olyanok is foglalkoznak énektanítással, akiknek arra képességük nincsen. Az előadások legelőkelőbb részét ismét a kar-előadások képezték, amelyek közül csak egyet hallgathattunk meg (a terembe ugyanis a rengeteg tolongás és hőség miatt be se lehetett menni) s ez a Bach-féle Nem hagylak el kezdetű motetta volt kettős karra. A kar nagy precizióval, finom s azért még sem túlterhelt előadással énekelt s a mi nem csekély érdemük, a rengeteg hőség dacára az összhang teljesen tiszta volt. A karelőadások a zeneakadémia egyik legkiválóbb eredményét képezik. - 18. — * (Egyoldalú szerződés.) Mint halljuk, Nikisek, az opera új igazgatója, még mindig nem írta alá a szerződést. Előbb, mint mondják, tájékozódni akar a körülmények felől s csak azután szándékozik a szerződést aláírni, ha azok az ő működését nem bénítják meg már előre. Nikisch még a belügyminiszternek sem mutatta be magát, ami illetékes körökben feltűnést keltett. Az igazgató úr ma és holnap a napilapok színház- és zenerovat-vezetőinek mutatja be magát. Annyi bizonyos, hogy már eleinte is baja lesz személyzete pótlásával. Mindenekelőtt tenorista, drámai és ifjú drámai primadonnára s koloratur-énekesnőre van szükség. A helyzet ugyanis elég sajátszerű. Ábrányiné bécsi sikere után aligha lesz sokáig a m. kir. opera tagja. Vasquez Molina grófnét meg alighanem szerződtetik Londonba, Takács Barreuthban tanul Wagner-szerepeket. Várjon ezek közül ki fog még őszszel ide visszatérni ? Egyszóval Nikischnek nem a legkönnyebb a helyzete, fődolog, hogy ő maga győződjék meg a dolgok állapotáról s ne hagyja magát akár hivatalosan, akár magán után tönkre informáltatni. * (Zenevizsgálat.) A Nikolits Sándor igazgatása alatt működő „Magyar zeneiskolában” — melynek minap emlékeztünk meg egy szakvizsgájáról — ma tartották a hegedű tanulók évi vizsgáját. E tanulókat Faludy Károly tanár oktatta, ki ha nem is mutatott be művészeket, de a tanulók mindenike oly fejlett zenei érzéket és tiszta vonókezelést tanúsított, hogy a vizsgás szakbiztos és a közönség kiérdemelt elismeréssel adóztak a tanár eredményes fáradságáért. Az előhaladottabb tanulók közül Schlezinger Amigás és Weszmarovich József tűntek ki különösen, a nő tanulók közül pedig Hasskó Emma. — E hó 24-én este lesznek e zeneiskola összvizsgái, 25-dikén pedig matinéája. * (Nyilvános zongoravizsga.) Krausz Gusztáv zongoratanár csütörtökön, e hó 22-én, délután fél 5 órakor tartja meg növendékeivel a nyilvános vizsgát a budapesti zenekedvelők egyletében (bálványutca 14. sz.) * (Művészi körút.) Zilahi Gyula a nemzetszínház művésze fiatal feleségével Singhoffer Vilmával és Gabányi Árpáddal művészi körutat tesz az országban. Estélyeinek műsora a következő: 1. Élet, előadja Zilahi Gyula. 2. Filippo, monológ előadja Gabányi Árpád. 3. Aida. Nagy magándal, énekli Zilahiné. 4. Hajótörés, szavalja Zilahi. 5. Boldogság emléke. Románc, énekli Zilahiné. 6. A reporter, víg monológ ifj. Csathó Auréltól, előadja Zilahi. 7. A föld és népei, felolvassa Gabányi. 8. Egy kedves ember, monológ előadja Zilahi. 9. Madárdal a Bajazzo operából, énekli Zilahiné. 10. Luca meg a luca, előadja Gabányi. 11. Az öngyilkos, előadja Zilahi. 12. Népdalok, énekli Zilahiné. * (Az első ösztöndíjas.) Az intendáns rendelkezéseire álló ösztöndíjak egyikét a „Nagyvárad“ jelentése szerint Váradi Mór nagyváradi ügyvéd Margit leánya nyerte el, ki a Franz-féle Herbst eléneklésével annyira kivívta Zichy gróf tetszését, hogy azonnal operaházi ösztöndíjat ítélt neki. NAPI KISEK. — (Személyi hírek.) Tisza Kálmán Gesztre utazott, hol az egész nyarat fogja tölteni. — Frivaldszky János kir. tanácsos, múzeumi őr rövid időre elutazott a fővárosból. — Papp Károly, a pesti ref. egyház lelkésze, Berlinből a fővárosba érkezett. — Szász Domokos erdélyrészi ev. ref. püspök a teológiai vizsgák alkalmából e hó 20-án Nagy-Enyedre érkezett, hol két napot fog tölteni. — vele egyidejűleg érkezett ugyancsak Nagy-Enyedre báró Bánffy Dezső, a képviselőház elnöke, na, dr. Bánffy Kazimir szolgabiró látogatására. — (A nyitrai püspök beiktatása.) Nyitrai sürgöny jelenti: Bende püspök egyházi beiktatása ma ment végbe teljes fénynyel. Már reggel 9 órakor zsúfolásig volt tömve a vártemplom. Az említett küldöttségeken kívül jelen volt Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsos, Sélley Sándor főkapitány és nagyszámú előkelő közönség. A püspök selyem palástban vonult harangzúgás, mozsárlövések s orgona szó mellett, nagy papi kísérettel a templomba. A püspöki trónon felöltötte az ornátust és insulát s pásztorbottal a kezében hirdette ki a királyi kinevezési okmányt, mely után következtek a pápai bullák a kinevezésről és az egyházmegyei papsághoz. Ezután Wenczel nagyprépost üdvözölte az egyházmegye nevében, minek megtörténte után a papság hódolata következett, a szokásos kézcsók, melyet a püspök azzal egészített ki, hogy minden papot arcon csókolt. Erre a püspök lelővén az ornátust, a főoltár melletti szószékről remek szónoklatot mondott, mely a hazafiság és hazaszeretet glorifikációjának páratlan kifejezése volt. Csak ezután vette kezdetét a nagy mise, melyet a püspök Wenczel nagyprépost és Czeisel kanonok segédlete mellett végzett. Mise közben folyton dörögtek a mozsarak, a kórus pedig kitűnő zenével és énekkel kisérte a misét. Végén fél 1 órakor a nagyprépost kihirdette a püspök nevében a pápa általános bűnbocsánatát és áldását, melyet a püspök trónusáról teljes ornátusban osztott. 2 órakor diszebéd volt 350 terítékkel. (Helfy Ignác nem ment Turinba.) A Kossuth palatínusa még idehaza van és megjelenvén ma a főváros közgyűlésén legékesszólóbban cáfolta meg azt a hirt, hogy Turinba sietett volna, mintegy paralizálni Eötvösök útját. — Annyira még nem vagyunk ! — szólt Helfy Ignác. — Egyáltalán különös dolog, hogy egyrészt égig emelik a Kossuth lángelméjét, másrészt meg informálni akarják olyan ügyekben, melyeket ő tisztábban lát, mint bárki. Elég egy szó, melyet a lapokban olvas és megtudja a dolgok állását. Helfy Ignác csak a jövő hóban utazik Kossuth Lajoshoz, mint minden évben, mert tudvalevőleg minden évben felkeresi a turini remetét. (A Mátyás templom felszentelése.) Budapest műremekei egy kiváló alkotással nemsokára ismét szaporodnak, a Mátyás-templom hosszú idők után a befejezéshez közeleg. A történelmi emlékű épület belsejében most a főoltár alapozási munkálatai folynak a padozat stílszerű kikövezésével egyetemben. A falak kifestésével nagyrészt már elkészültek, csak a Zichy-kápolnában dolgoznak még a piktorok erősen. A munkálatok ilyen előhaladott állapotában az illetékes bizottság a templom felszentelésének idejével foglalkozik. Arról van ugyanis szó, hogy augusztus 15-én a templom megszentelése, vagy csak megáldása tartassék-e meg. Újabban ugyanis az a terv merült fel, hogy a templom ünnepélyes felszentelését a millennium alkalmával eszközölje az ország hercegprímása. Annyi azonban már végleg el van határozva, hogy ez évi Nagyboldogasszony napján Cselka Nándor budapesti püspök legalább az ház áldását adja rá az istennek ez újból díszessé alakított házára. (A női kézimunka kiállítás megnyitása.) Az állami nőipar-iskola ez évi kiállítását — melyet előző számunkban már részletesen ismertettünk — ma délelőtt fél tíz órakor nyitotta meg ünnepélyesen Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, ki Reipzig Ede államtitkár, Abonyi Emil és Gaál Jenő min. tanácsosok s Szterényi József iparfelügyelő kíséretében jelent meg az intézet Szentkirályi utcai palotájában. A miniszter fogadására az intéze igazgatónőjének vezetése alatt megjelentek a nőipar-egylet választmányi tagjai, az iskola tanítónői és az ünneplőbe öltözött növendékek szép serege. Lukács Béla minisztert Szukováthy Ottilia igazgatónő üdvözölte, megköszönve a kitüntetést, melyben a nőipar iskolát látogatásában részesítette. Lukács miniszter az üdvözlőbeszédre a következőkben válaszolt: „Szívesen jöttem ide, hogy megtekintsem ezt a derék intézetet, a melyet az állam most vett át s amelynek gondozása ezentúl az én gondjaim közé fog tartozni. Meg akarom nézni e magántevékenység által létrehozott intézet kiállítását. Igen kérem azokat, akik eddig az intézet érdekében buzgólkodtak, hogy jóakaratukat továbbra se vonják meg ez intézettől. Én részemről mindent el fogok követni, hogy az intézetet fejleszszem, hogy a nőnevelésünknek és az államnak hasznára legyen. Ebben a reményben örömmel nyitom meg a kiállítást. A bemutatások megtörténte után a miniszter sorban megtekintette a munkakiállítás mind az öt termét s érdeklődéssel hallgatta az igazgatónő szakszerű magyarázatait. Különösen megnyerte a miniszter tetszését a vertosipke-munkák kiállítása, a fehérhímzés remek tárgyai és a műhímzések. Mikor az illusztris társaság a növendékek mintarajzait és festményeit megtekintette, Lukács miniszternek a szép festmények legszebbike annyira megnyerte tetszését, hogy annak készítőjét, Sztrikó Gizella kisasszonyt be is mulattatta magának. A kis művésznő kipirult arccal fogadta a kegyelmes úr és az előkelő társaság gratulációját. Végül a miniszter teljes elismerésének adva kifejezést a látottak felett, az egybegyűltek éljeneitől kísérve távozott, hogy megtekintse a nőipariskola budai intézetének kiállítását is. A kiállításna — mely naponkint délelőtti 9-től délutáni 6-ig van nyitva — már ma is igen sok látogatója volt. (A magyar dicsőség tagadása.) Pozsonyi levelezőnk írja : Sok furcsa közgyűlése volt már a braxelhuberek városának, de olyan jelenet, mint tegnap fordult elő, még nem botránkoztatta meg a magyarokat. A millennium alkalmára felállítandó Mária Terézia lovasszobor 60,000 frtnyi költségének megszavazása volt szőnyegen. A város főemberei mindent megtettek, hogy ez a közgyűlés a lehető legimpozánsabbul folyjék le. Azt akarták, hogy méltó legyen ama régi pozsonyi gyűléshez, melyen a magyar rendek Mária Terézia előtt elkiáltották a „Vitám et sangvinem pro rege nostro“-t. A tanács s néhány képviselő már megtette volt a lelkes ajánlatot, amikor föláll Tschida János városi képviselő (foglalkozására nézve főtrafikos!) és mindenki megbotránkozására kifejti, hogy a városnak nincs pénze efféle dolgokra s a szoborállítást egészen fölöslegesnek tartja. Többen tiltakoztak, hogy a komoly és magasztos hangulat ekkép megzavartassék, de ekkor újra fölállt Tschida János főtrafikus úr és vakmerően odakiáltotta : „Különben nem is a magyarok mentették meg a házat, a monarchiát és az uralkodó házat ! Ha nem jön az idegen Laudon tábornok és Jenő herceg, akkor még most is nyakunkon volna a török!“ Mindezt persze ékes presszburgi német nyelven szavalta a városi képviselő. Roppant zaj, tiltakozó lárma támadt. Taller Pál alpolgármester, mint elnök, rögtön fölállt s a szónok szavait a legerélyesebben visszautasította, sőt rosszalását fejezte ki azok fölött. Viharos éljenzés kisérte e rendreutasítást s utána a közgyűlés megszavazta a 60,000 frtnyi költséget és megbízta Fadrusz Jánost, a művészt, hogy a szobor mintázását mihamarább kezdje meg. (Az ezredéves országos kiállítás) helyszíni elrendezésének tervezetére és a történelmi főcsoport épületének tervére hirdetett pályázaton résztvett mindazon pályaművek, a melyek a kiállítási országos bizottság által jutalomban vagy dicséretben részesültek, folyó hó 22-étől 30-ig a magyar mérnök és építész egylet helyiségében (VI. Andrássy-ut 25. I. em.) kiállítva vannak és naponként délelőtt 9— 12-ig, d. u. 3—6 óráig megtekinthetők. (Rég idő óta) nem történt a valóságos és a kalendáriumi idő között olyan barátságos egyetértés, mint ma, június 21-én, amikor a naptár szerint a nyár hivatalosan is megkezdődött. Legtöbbször az esik meg, hogy mikor a kalendárium a tavasz beköszöntét jelezi, akkor förgeteges tél van és mikor a tél elérkezéséről számol be, akkor verőfényes őszi nap mosolyog az égről, úgy, hogy a valóságos idő a legtöbb esetben hihetetlenné teszi a naptár állítását. Ma ellenkezőleg történt. Ma mindenki elhitte nyomban, hogy itt van a nyár s még az is tudta, akinek nem mondták. És tudta már napok óta, mert a kánikula magához méltó ízelítőt küldött a földre, amelyen a gyarló és izzadó emberek óvatosan kerülték a napos helyet, gondosan keresve az árnyékot, noha abban sem volt köszönet. Rekkenő hőség áradt ki mindenünnen, belenyúlva az esőbe is, az éjszakáim is. Az az úgynevezett türhetlen meleg állt be, amely viharral szokott járni, amely azonban ma, beköszöntével az első hivatalos nyári napnak, csak borulást és némi esőcskét hozott, gyönge dörgésutánzattal, ami a forró levegőt, úgy, ahogy, lehűtötte. (Emléklap.) Bende Imre nyitrai püspök beiktatása alkalmára Vértess József „Isten hozott“ címmel egy díszesen kiállított, illusztrált emléklapot szerkesztett, melybe a nyitrai intelligencia majdnem minden számottevő tagja írt. A címlapon Bende püspök jól sikerült arcképe, a szöveg között pedig — Nyítra város, a nyitrai vár, a mocsonoki püspöki kastély és a nyitrai menház látható szép "kivitelű képekben. Az illusztrálást Halassy Béla végezte. — (Gundulits Iván.) Mint Belgrádból sürgönyzik, nagy előkészületeket tesznek a hírneves szerb költő, Gundulits Iván emlékszobrának leleplezésére, mely Raguzában fog végbemenni. Az ügyet az ötven év óta fennálló dalárda vette kezébe, melynél már eddig mintegy ezren jelentkeztek, kik részt akarnak venni az ünnepségben. A kirándulók, kik között a szerb értelmiség zöme képviselve van, külön vonalon mennek Fiumébe és onnan külön hajóval Raguzába. A tanuló ifjúság nem rándul ki s így a tüntetések ki vannak zárva. Raguzából a társaság Montenegróba, Cettinjére megy, hogy részt vegyen az első szerb nyomda (Obodi) 400. évfordulójának megünneplésében. Ez volt az első könyvnyomda a Balkán-félszigeten. Ugyanebből a forrásból írják, hogy Gundulits Iván a legnagyobb szerb és délszláv költők közé tartozik. Háromszáz év előtt, a raguzai köztár