Pesti Hírlap, 1893. július (15. évfolyam, 179-209. szám)

1893-07-01 / 179. szám

1893. július 1. PESTI HÍ­RLAP alkalmas idő, hogy e tekintetben a megye közönsége nyilatkozzék. Szerinte azonban itt nem lehet más kérdést felállítani, mint azt, hogy a Debrecen város "átiratát egyszerűen tudomásul veszik-e, vagy hasonló­­értelmű felirat készítését javasolja-e a választmány. Ő a maga részéről Debrecennek sohasem lesz uszály­hordozója. Gajár­ Géza váci polgármester abban a meg­győződésben van, hogy miután az alispán kijelentette, hogy a főrendiház reformálása ügyében javaslatot fog tenni a közgyűlésnek, Debrecen város átirata egészen tárgytalanná vált és a felett már most napirendre tér­het a választmány. Gróf Szapáry István nem akarja a kálvinista Rómának példáját követni, nem akar heccet csinálni s épen azért az a kívánsága, hogy a választmány a debreceni átiratot egyszerűen vegye tudomásul. Beniczky Ferenc főispán nagyon óhajtaná, ha Debrecen város átirata a közgyűlésen nagyobb vitát nem okozna, de ha az alispán el is állana attól, hogy ebben az ügyben javaslatot tegyen, ki tudja, nem fog-e valaki a közgyűlésen hasonló értelmű javaslattal fel­lépni? Sokkal helyesebbnek tartja tehát, ha az alis­pán teszi meg a főrendiház reformálására vonatkozó javaslatát. A választmány ezek után tudomásul vette ugyan Debrecen városnak a főrendiház ügyében Pest­­vármegye közönségéhez intézett átiratát, de miután megokolását magáévá nem teheti, felkéri Földváry Mihály alispánt, hogy a közelebbi közgyűlésen indít­ványozza, hogy Pest megye közönsége a képviselő­háztól feliratilag kérje a főrendiháznak olyan refor­málását, hogy annak jövőre a megyék képviselői is tagjai legyen­ek. Ezután­ tárgyalták Háromszék vármegye közön­ségének a képviselőházhoz intézett ama kérvényére vonatkozó átiratát, melyben az ártatlanul elitéltek kár­pótlása érdekében országos törvény alkotását kérik. A választmány azt javasolja, hogy Pest megye Há­­romszék megye kérvényét hasonló értelmű kérvénynyel támogassa.* Esztergom, jun. 30. A kormány által Eszter­gom és Párkány között építendő állandó dunai vas­fúd főhelyén a Duna medrében megejtett fúrások befejeztettek és a talaj igen kedvezőnek találtatott. Az istenhegy közelében is eszközölnek fúratásokat, de kétségtelen, hogy az első helyen lesz az állandó híd, ott, a­hol a miniszter itt léte alkalmával a he­lyet kijelölte, t. i. a mostani hajóhíd közelében­ hoz. S az azon felül tapintatlan eljárás, mert mi­csoda dolog az, hogy a főispán egy privát egyesület közgyűlését előkészítse, a­mely egyesület különben Kostenszky révén a tót nemzetiség kiirtását hirdeti? A N. N. párhuzamot­ von a mostani eset és azon eset között, a­mikor a megyei hatóság a turócszent­mártoni választó­polgárok népgyűlését betiltotta. A megyei hatóság eljárását a kétféle gyűlés tartásával szemben kiemelve, a N. N. megjegyzi, hogy a főis­pán eljárása annyiban helyesebb, a­mennyiben nem tiltja be a gyűlés megtartását; máskülönben azon­ban, mint fent említtetett, a N. N. ez esetben is eli­téli a hatósági beavatkozást. * „F. BI. K. E.“ T.-Sz.-Mártonban. Ezen cím alatt jelenti a turócszentmártoni Národnie Noviny azt, hogy a felsőmagyarországi közmű­egyesület leg­közelebbi közgyűlését Tur.-Sz.-Mártonban fogja tar­tani. A lapnak nincs kifogása az ellen, hogy a neve­zett egyesület, ha az alapszabályai megengedik a vándor közgyűlésezést, Turóc-Szent-Mártont válasz­totta ez évi közgyűlése helyéül, de megjegyzi, hogy provokatív tendenciát lát azon tényben. A lapnak csak az ellen van kifogása, hogy a közgyűlést,előké­­szítő értekezletet Justh Kálmán mint főispán hívta egybe. Kérdi, hogy jut ahhoz a turócmegyei főispán, hogy a F. M. K. E. közgyűléseire előkészületeket te­gyen? A főispánnak a N. N. szerint nincs joga ,h­reztük az egy esztendőre kimért munkát, a ko­moly foglalkozást. A teljesített kötelesség tudatában tele ma­rokkal turkálhattunk a jutalomban, s jogunknak tartottuk, hogy igaz, őszinte kedvvel élvezzük végig a nagy vakációt. A test fejlesztésére s az egészség meg­szilárdítására szánt két hónap meg nagy diák korunkban is újra meg újra gyermekké tudott bennünket változtatni; örömünket leltük a játékban, a hancúrozásban, egymásnak szelíd eldögönyözésében, a­mi mind nagyon kevéssé illendő dolog a nagyvárosi glagokesztyűs, korán érett diákság szemében, de megvan az a haszna, hogy pompás jó étvágya lesz az ember­nek tőle s úgy alszik, mint a bunda. Már pedig egészségesebb társadalom az, melynek a fiai behunyt szemmel álmodnak, a mikor az alvás ideje van, — mint az, a mely­ben az ébrenálmodozás divatja teszi örökössé a fáradtságot s a pihenés vágyát. Csak ki velők, ezekkel a csenevész, sápadt, betegesnek látszó szegény, nagyvárosi diákokkal a faluba, a pusztára, a­hol megtanulnak korán kelni, napot tűrni, lélekzetet venni! Mikor a szelídségéről ismeretes, komoly, könyvfaló legényke először odacsapja a Hoffmann épületes történeteit, hogy ellenállhatlan kívánság­gal ugorjék fel a mezőn legelő gebék valamelyi­kére, akkor kezdődik testi és lelki gyógyulása, az elfásulástól s a közöny halálos betegségétől való szabadulása. Játék kell a gyermeknek a vakációban, nem tudományi Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. (Második nap.) — Saját tudósítónktól.­­• A legügyesebb viharpróféta se merte volna azt jósolni, hogy ma vihar lesz a városatyák gyűlésén. Pe­dig az volt. Váratlanul jött, mint a nyári zivatar, és mint a szelíd, jó Kamermayer szájából a haragos szó. Mert haragudott az öreg úr, még pedig nagyon. Jog sze­rint a főpolgármesternek kellett volna haragud­nia, mert ő elnökölt a közgyűlésen, de úgy látszik, szimatolt valamit, mert közvetlen a vihar kitörése előtt átadta az elnöki széket Kamermayer polgármes­ternek, a­ki egyszerre csak azon vette magát észre, hogy a városatyák előbb még szelid arca piros a ha­ragtól és uram bocsá’, néhány nyughatatlan már­­ve­ket köröz, a­melyeken névszerinti szavazásra gyűjtik az aláírásokat. Ez pedig csalhatatlan jele a legnagyobb fokú felháborodásnak. Történt pedig mindez a napirend 16. pontjánál, a népszínház tűzbiztonsági kérdésében tett tanácsi előterjesztésnél. A­hányszor ez a dolog a főváros közgyűlésén szóba került — pedig ides­tova már tíz esztendeje van állandóan napirenden — mindig heves, elkeseredett vita támadt, a­melyet különben mindig a szakértő urak támasztottak. Most is úgy történt. Pár­tos Gyula szakértő szólalt fel elsőnek a tanács ja­vaslata, a népszínházi bizottmány véleménye és a többi „szakértők“ megállapodása ellen. Legszentebb meggyőződése szerint hangoztatta, hogy a népszínházat csak magából a népszínházból lehet és kell is megvédeni a tűzvész ellen. A színpadi zápor­készülék részére — úgymond — semmiféle külön épületre szükség nin­csen, mert az elhelyezhető magában a színházban is. Rá­cz Károly dr. be akarta bizonyítani, hogy nem csak szakértő szólhat hozzá ehhez a kérdéshez és beszélt is egy jó félóráig, de az igazi „szakértők“ véleménye szerint csak üres szalmát csépelt. A mély meggyőződés hangján jelentette ki, hogy a leghelye­sebb volna a Csokonay­ utca felől fölállítani a víztor­nyot. Beszéde alatt csak úgy röpködtek jobbról-balról a haragos közbeszólások. A­mikor a doktor úr a szakértőkre tett néhány csípős megjegyzést, Kamer­­mayer izgatottan szólott oda: — Csak nem hívhatnak műszaki kérdések meg­­bírálására fiskális szakértőket!? Ha mindenki beszél, Scheich bácsi se hallgat­hatott és keményen megfenyegette a hüledező város­atyákat, hogy majd ők fizetik meg az esetleges kárt, ha bolondul intézkednek. Most azután felszólalt a másik szakértő Kauser József. Szegény Pártos Gyulának egy szava is sok, a­mi nem maradt megcáfolatlanul. Darabokra, ízekre szagatta egész okoskodását és úgy mutatta ki, hogy az ő „szakértői“ véleménye az egyedül helyes, a­mennyiben színházat kívülről kell megvédeni. Kamermayer nem állhatta tovább a herce­hurcát és közvetítő indítványt tett. Mint a népszín­házi bizottság elnöke, kijelentette, hogy a tanácsnak és a népszínház­ bizottságának is az a fő célja, hogy a színház tűzbiztonságának ügye mielőbb megoldást nyerjen s igy a közgyűlésnek csak elvileg kellene ki­mondania, hogy kivánja az ügy végleges tisztázását és utasítja a tanácsot hogy tegyen előterjesztést. Ez ellen azonban Ka­as Ivor báró protestált. Nem hajlandó a halasztást elfogadni, hanem tisztáz­tatni kivánja a telek-kisajátítás kérdését, mert ettől függ az egész ügy gyors megoldása. Végre nagy nehezen, óriási nyugtalanság köze­pette mégis sikerült szavazásra bocsátani a kérdést. A többség Réminek nagy megrökönyödésére elfogadta a tanács előterjesztését. A szavazás után felállott Heltai Ferenc és dörgő hangon jelentette ki, hogy ő ez ellen a hatá­á­rozat ellen óvást emel és tiltakozik. — A­mint tetszik! jegyezte meg nagy flegmá­val az elnök. * * * A közgyűlés különben igen­­csendesen kezdő­dött, csak a Szabó és Schönwald-féle kisajátítási ügyben volt néhány felszólalás. Dezsényi József jelentette ki, hogy ennek a pernek lefolyása a fővárosra szégyenletes s méltán föltünést keltett az ország határain túl is. Az a kö­rülmény, hogy egy majdnem elzüllésnek indult vál­lalat kisajátítása a fővárosnak csaknem kétszázezer forintjába került, azt bizonyítja, hogy hiányzik az az erély, a­mely egy főváros kormányzásánál szükséges. A törvényhatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy hasonló esetek elő ne forduljanak. Kifogásolja egyéb­ként azt, hogy a per menetében a kereskedelemügyi minisztérium nagy befolyást gyakorolt. Indítványozza, küldessék ki bizottság az ügy megvizsgálására, hogy mindenki ellen, a­ki hibát, vagy mulasztást követett el, felelősségre legyen vonható. De kéri azt is, hogy jogászokból álló szakbizottság küldessék ki, annak megvizsgálására, mennyiben volt illetékes a kereske­delmi miniszter beavatkozása. Ráth Károly főpolgármester, miután Dezsényi a főváros kormányzata ellen kelt ki, a­melynek élén ő áll, a vádat visszautasítja, mert, ő az egész ügy­től távol állott. D Dezsényi kijelenti, hogy nem a főpol­gármestert értette, hanem a közigazgatás élén állókat. Tolnai Lajos dr. távol áll attól, hogy a közigazga­tás élén állókat támadja meg s nagy tévedésnek tartja Dezsényi fölfogását, Heltai Ferenc dr. meg­jegyzi, hogy a közgyűlés a per minden fázisáról érte­sülve volt. Sajnos a dologban az, hogy olyan közigaz­gatási bíróság, a­mely a főváros igazait megvédel­mezhette volna, nincs. Minthogy, tehát az ügy a leg­nagyobb nyilvánosság előtt folyt le, a kiküldendő vizsgálóbizottság semmi újat sem deríthetne föl; kéri tehát Dezsényit, hogy vonja vissza az indítványát. Darányi Ignác dr. nem tartaná helyesnek, ha a közgyűlés az ügy fölött egyszerűen napirendre térne; javasolja, hi­­vassék föl a jogügyi bizottság, hogy tegyen javaslatot arra nézve, miként lehetne elejét venni a hasonló­ eseteknek. A közgyűlés nagy többsége elfogadta Darányi indítványát és tudomásul vette a tanács előterjesztését. A III. ker. „Korona“ vendéglő helyiségeit, a­melyeket ideiglenesen iskola céljaira használtak, bérbe fogják adni a III. kerületi polgári körnek. — Az „Eötvös-alap“ orsz. tanítói egyesület, a „tanítók háza“ céljaira megfelelő nagyságú telket kér. A közgyűlés — a tanács javaslatához képest — a tisztviselő tele­pen levő s a népliget felé fekvő­­telket engedi át. Az Andrássy-uti villamos vasút létesítése ügyé­ben a közmunkák tanácsa ellentétes álláspontot foglal el a közgyűléssel, a mennyiben az Andrássy-uti vasút elejtését kivánja s fölhívja a­ főváros közönségét arra, hogy az égetően szükséges omnibusz-hálózat létesí­tőse iránt erélyesen intézkedjék. A tanács ezt a né­zetet magáévá teszi s javasolja, hogy a közgyűlés az átiratban foglaltakhoz képest határozzon. Dezsényi Józsefnek és Fektor Ferencnek fölszólalása után a többség elhatározta, hogy a tanács javaslatának mel­lőzésével fölterjesztést intéz a belügyminiszterhez a vasút létesítése érdekében. Egy magánvállalkozónak engedélyt adott a köz­gyűlés arra, hogy a Duna folyam valamely pontján vízszűrő albesz-készüléket állítson föl, hogy így alka­lom adassák ennek kipróbálására. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a VIII. ker. Rákóczy­ téren s az I. ker. Svábhegyen önálló gyógyszertár állíttassék föl. A IV., VI. és VII. kerü­letekben nyitandó gyógyszertárakra vonatkozó kérvé­nyeket elutasították. Kérni fogja a közgyűlés a belügyminiszternél, hogy a Rudas-fürdő a gyógyfürdő címmel fölruház­­tassék, hogy így a többi fürdők részére biztosított kedvezményekben részesülhessen. Javasolja a tanács, hogy a központi vásárcsar­nok igényelte vasúti szállítási díjszabási és fogyasztási adó­kedvezmények engedélyezése végett fölterjesztés intéztessék a pénzügyminiszterhez. A közgyűlés a javaslathoz hozzájárult. A marhavásártéri húspénztár létesítése tárgyá­ban javasolja a tanács, hogy az az ajánlat fogadtas­sák el, a­melyet három pénzintézet együttesen nyúj­tott be. A közgyűlés elfogadta a javaslatot. A Kőbányán létesítendő sertés közvágóhíd épí­tési programmját a közgyűlés elfogadta. A közvágóhíd összes költsége 1,164,000 frt. Néhány kisebb fontosságú tárgy elintézése után az elnök, tekintettel az előrehaladott időre, a közgyű­lés folytatását holnap délutánra halasztotta, mert még mindig sok elintézni való tárgy van. — S mikor lesz vizünk Káposztás-S­egyer­­ről? Hieronymi Károly belügyminiszter tegnapelőtt megtekintette a káposztásmegyeri vízvezetéki telepen folyó munkálatokat s hosszasabban időzve a hely­színen, meggyőződött arról, hogy bármily szorgalma­­ s

Next