Pesti Hírlap, 1893. november (15. évfolyam, 302-331. szám)
1893-11-01 / 302. szám
Budapest, 1893. XV. évf. 302. (5337.) szám. Szerda, november 1. Előfizetési árak: Egész évre. . ■ 14 írt — kr. Félévre . . 'S ffl 7 » — » Negyedévre .) B 3 y 50 » Egy hóra . . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., I. emelet, hova a lap szellemi részét illető" minden közlemény intézendő'. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Aki lapunkra november 1-től kezdve előfizet, minden díj ráfizetése nélkül, bérmentes küldéssel megkapja a Pesti Hirlap 1894. évi nagy képes naptárát, mely karácsonyi ajándékul december 15—20. közt fog az összes előfizetőknek megküldetni s mely érdekes szépirodalmi közlemények gazdag gyűjteményét képezi Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kenedi Géza, Murai Károly, Borostyán Nándor, Bársony István, Kóbor Tamás, Ábrányi Emil, Kada Elek, Vértesi Gyula stb. stb. tollából. Előfizetni lehet két hóra is 2 frt 40 tatal, egy hóra 1 frt 20 krral, negyedévre 3 frt 50 krral. Még új év előtt megkezdjük Jókai Mór Koronás gyermekek című legújabb történeti regényének közlését. A főrendi reakció: 3 KíVipipző nulf,ári hrunwaug gUV A Wekerle-kabinet egész egyházpolitikájának sikere biztosítva váBT1".................. "«" A korona „in petto“ hozzájárult az utolsó javaslathoz is, mivel meggyőződött, hogy Magyarország konszolidálása és fejlődése a házasságjognak mindenben egységes, állami rendezését megköveteli. A legalkotmányosabb bölcs király nem zárkózott el a nemzet szükségeitől s mint annyi esetben, most is megadta hozzájárulását a korszellem által megérlelt reformokhoz. Pedig nem volt hiány az olyan tanácsokban, amelyek az ellenkezőt szerették volna. A törvényhozás és kormányzás legnagyobb faktorai tehát egyetértésre jutottak abban, hogy quid consilii ? A nemzet, a kéviselőház s a kormány egyetértőleg kívánta az egyházpolitikai reformokat s a korona hozzájárult. A polgári anyakönyvek behozatala, a vallásszabadság megállapítása, az izraelita vallásfelekezet recepciója s az általánosan kötelező polgári házasság ma már nem csak a három országos faktor programújába van fölvéve, hanem a l'corona programjába is. Csak egy Piktor van még , az alkotmány keretéb'ési' á''melynek hozzájárulása hátra van . Hozzá fog-e járulni, nem-e, ez itt a kérdés ? Egy olyan kérdés, amitől sok minden függ, ha nem is az egyházpolitika és ebben a polgári házasság végső sorsa. A főrendiháznak nincs, nem lehet módjában az, hogy oktalan módon a nemzet és korona közé akadály gyanánt odavesse magát. S ha mégis megtenné, szerintünk ez csak késleltetné a nagy, szinte történelmi reform megvalósulását, de végképen_mex^GIB«aJaáálKQidaiatBÁ^1 A haladás szekere, ha egyszer teljes súlyával megindult, mint ahogyan megindult, átmenne a főrendiházon előbb-utóbb s mint számos történelmi példa mutatja, ennek kárát utóvégre is a felsőház csökönyös elemei vallanák. Ámde az egyházpolitikai reforrmok kp.s3.plffftJ.sp. isxn?|ffY tlill Yflljilfli iflff —550 küzdelmeket és harcokat idézne elő, nem csak az alkotmányos faktorok közt, de a nemzet alaprétegeiben is. A vármegyei és városi törvényhatóságok máris kedvezően fogadták Debrecen városának azt a tervét, hogy a főrendiház reformját kell kérni a törvényhozástól. A reformok ellenzésének puszta lehetősége is így hatott: hogyan hatna meg az, ha a főrendiház leszavazná az első egyházpolitikai javaslatot? Új kérdések és új követelések keletkeznének. A vallásszabadság s polgári házasság mellésorakoznék a részleges alkotmányreform követelése. És mindezek mellett tengersok idő veszne el, holott a nélkül is elég elveszett. Az ország talán évekig hiába várna a közigazgatás államosítására, az igazságügyi reformokra s egyéb nagy fontosságyi knvakitásokra. Az óriási károkat azonban senki sem térítené meg a nemzetnek, legkevésbbé a főrendiház. El fogják-e tehát követni a főrendek azt a nagy oktalanságot és hazafiatlanságot, hogy az egyházpolitikai reformokat a nemzet, kormány és korona egyetértése dacára leszavazzák s üzenetharcot kezdjenek a képviselőházzal? «Meg fogják-e kísérelni azt, ami képtelenség s ami eddig még nem sikerült soha. Úgy látszik, hogy vannak a főrendek közt, akik valóban meg akarják ezt kísérelni. S félő, hogy a klerikális és feudális reakció újra egymásra talál, hogy majorizálja a főrendeket, akik közt különben a liberálisabb érzületűek is könynyen otthon maradnak, ha a főnemesség osztályérdekét és a konzervatív lobogó szentségét állítja föl a reakció jelszó gyanánt. Ezek azok az emberek, akik „nem tanulnak és nem felednek“ s akik a nemzeti hagyó-mnmwm...»w» ------- 1 A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A Kaszatén. _ A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. írta: Morgenstern Gusztáv. Tegnap délben esküdtek egymásnak a kis, délvidéki város plébánosa előtt örök hűséget. Az egybekelés nagyon finom volt. A menyaszszony szürke utiruhában, kékfátyolos, szürke utikalappal fején, a vőlegény szürke mencsikoffban jelent meg. Az örömapa a főtisztelendő úr hosszadalmassága miatt türelmetlenül nézte arany zsebóráját. Természetes, hisz a vonat nem törődik a templommal. A templomból egyenesen a vasúthoz hajtattak. Megváltották a jegyeket és azután egy első osztályú külön kupéba szállottak. Az apa még egyszer elolvasá a sajátkezüleg fogalmazott úti programmot, helyeslőleg bólintott fejével és átadá azt az újdonsült vőnek. Első állomás : Velence (doge-palota, Szent Márk-tér, harangok tornya, üveg- és csipkegyár), azután Róma (Capitolium, Quirinal, Colosseum, Vatican, audiencia a szentatyánál); harmadik állomás : Nápoly (Pompeji, kék barlang Capri szigetén, Vezúv, eldanolni a híres furniculi furniculát); a hazautazásnál tartózkodás Budapesten ad libitum. A főváros látnivalóit nem tudta megmondani az öreg úr. Nyilván azt hitte, hogy nincsenek. Hisz’ magyar ember . .. No és most egyhuzamban uton vannak. Elérkeztek már Monfalcone-ig. Kéz kézben ültek. Unatkoztak. A férj roppantul elálmosodott, egyre ásítozott. A nő kinézett a hold ezüstös sugaraitól bevilágított, bizonytalan szinű tájra és a vonat zakatolására ügyelt. Amellett elgondokozott a történtek felett. Hogy múlik az idő! Három hónappal ezelőtt még felsőbb leány volt, vegytant, irodalomtörténetet, poétikát és más hasznos dolgot tanult össze-vissza, azután hazajött és viszontlátta azt a Lajost, ki most itt mellette ül. Látogatóba jött hozzájuk, a kenderesi pusztáról lovagolt be. A kapunál kissé megtáncoltatta kesery lovát, azután leszállóit és sarkantyus csizmáival beállított a szobába. Virágcsokor volt a kezében. „Mennyire megnőtt Ilon nagysám !“ és átadá neki a csokrot. Ő elpirult, a mama mosolygott. Sok évvel ezelőtt Lajos ideálja volt neki, pontosabban négy évvel ezelőtt, mikor tizennégy éves volt. Most jobban megnézte Lajost és rájött, hogy az ideálok tulajdonképen nem ilyenek. Lajos nagyon szőke, szerfölött sokat beszél a búzáról, meg a cséplésről. Megvan elégedve — hál’ Istennek — az aratással. Jó, hogy lova fickándozott s sarkantyúi pengtek — legalább valamicske poézis. Pár napra rá a mama behatóan kezdett vele beszélni. Milyen nyájas volt a mama! Hogy tetszik neki a Lajos ? Istenem, mit akar ezzel a mama? Mindig így kezdik a dolgot. Még nem gondolkozott felőle, szólott ő. A mama mosolygott és megcsókolt. Nagyszerű ember az a Lajos, nagyszerű parti. Istenem, Istenem, tehát igaz ? És mindennap megjelentek a csokrok, kíséretükben Lajos. Oly nyugodtan beszélt vele, oly magától értetődő hangon. A kastélyt újra meszeltette, új tapétákat kapott Pestről, diófaszinűeket. És két hét múlva igy szólott a mama: — Fiam, beszéltünk Kormos bácsiékkal, mit szólsz te hozzá ? Ah! a vállát vonogatta. Ő nem így gondolta a dolgot. Legalább nem ily egyszerűnek. A regényekben és költeményekben egészen másképen csinálják. Harc és háború. A leány szülei nem adják belegyezésüket. Erre egy ünnepélyes jelenet következik a szerelmesek között. Holdvilágos éj. „Esküdj meg, hogy ha leszel hozzám!“ szól tompa hangon a férfi. „Síron túl is a tied leszek!“ szól a leány. A szerető lova türelmetlenül kapálódzik, harapja a zablyát. És e mellett lágy dalt énekel a fülmise. Ő vállát vonogatta. Hát jól van. Aranka, Adél és Clarisse hitetlenül csapják össze kezeiket, ha majd megkapják az aranyszegélyű eljegyzési kártyákat. Ő az első, ki férjhez megy. Nagyságos asszonynak fogják szólítani. Azt fogja tenni, amit ő akar. Kegyed férjnél van már ? fogják őt kérdezni, ilyen fiatal létére , oh nem, nagyság fel akar ültetni ... De igen, komolyan. És Lajos, ha a dolgot jól megfontolja, igazán fényes parti. Ilon kisasszony csak tizennyolc éves, ám ha egy kissé összeszedi erejét, nagyon okos tud lenni. A költeményekben máskép van, igaz, hja, de mi az életben élünk és nem a költeményben. Nem rajong Lajosért, amint azt a regényekben szokták, de azért nem is regényes az a viszony közte és Lajos közt. A mamának igaza van. A regény ott ér véget, ahol a szeretők megkapják egymást, de hogy mi történik tovább, azt az író udvariassága elhallgatja. A regényben kényelmesen csinálják a dolgot: „X. Y. nem !“ kiált magánkívül a nagy örömtől a férfi. Kicsiny fejét férje keblére rejti A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal.