Pesti Hírlap, 1893. december (15. évfolyam, 332-360. szám)

1893-12-03 / 334. szám

Budapest, 1893. XV. évt 334 (5369.) szám: Vasárnap, december 3. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt — kH Félévre . . .a H 7 » — * Negyedévre IC 3 » 50 * Egy hóra ... 1 » 20 ^ Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sí., földszint, hová az elő­fizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz­, I. emelet" hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő Bérmentetlen­­­e v el­e­k csak ismert kezektől fogad.. el. Kéziratok vissza nem allau. i. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn — december 4-én — délben jelenik meg. *W A PESTI hírlap kaptára már a karácsony előtti héten fog szétküldetni, úgy, hogy az ünnepekre minden előfizetőnek kezében lesz a Pesti Hírlap díszes kiállítású, gazdag tartalmú és közhasznú ajándéka. A­ki december 1-től kezdve legalább két hóra 2 frt 40 krral előfizet, ezzel biztosítja magának a Pesti Hírlap Kaptárát, a karácsonyi nagy mellékletet és a külön Jóka­­-m­ellékletet, mely koszorús írónk és munkatársunk jubi­leuma alkalmából fog megjelenni. A várva-várt nap. Két eszme tartotta ma bevonulását a Sán­­dor-utcai palotába: a liberalizmus eszméje és a nemzeti eszme. E kettőnek szövetségéből, küzdelméből és győzelméből keletkezett az a törvényjavaslat, melyet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter ma a ház elé terjesztett. Elérkezett tehát a várva-várt nap, mely több tekintetben ünnepnap. A liberalizmus ünnepe, mert a liberális irány*"SV8S",WWt kemény­ harcokban mérkőzik a retrograd iránynyal. A nemzeti eszme ünnepe, mert ennek jelenleg van küzdő hős-korszaka, midőn érvényesülnie kell, különben elbukik örökre. És melynek diadalútjába két sötét szel­lem gördíti az akadályok színijeit: a felekezeti és nemzetiségi szellem. Két kettős szövetség áll tehát szemben egymással: a liberalizmus s a nemzeti eszme és a felekezeti s nemzetiségi szellem szövet­sége. S mert az előbbinek eddig legnagyobb győzelmét a kötelező polgári házasság előter­jesztése képezi, a mai nap egyszersmind a nemzet örömünnepe. Szilágyi Dezső napjának is lehet nevezni a mai napot, mert a kötelező polgári házasság hosszú és nehéz küzdelmének, minisztertársai mellett, ő a kimagasló alakja. Az eszmét ő öntötte klasszikus formába, a ma beterjesztett javaslatba. Ő indokolta meg a kötelező polgári házasságot oly ellenállhatatlan és győzelmes érvekkel, a­melyek tönkreverik az ultramon­­tanizmus­­ vezére, Schlauch Lőrinc püspök ellenérveit. A legszilárdabb logika törhetlen lánc­­, szemei fűzik össze Szilágyi indokolását, mely a következő végkonzekvenciákra jut ki: a házasságjogi anarchiának csak az egy­séges házasságjog vethet véget; egységes házasságjog nem képzelhető fe­lekezeti alapon, mert a katholikus házasságjogot nem lehet kiterjeszteni a többi felekezetibe; az egységes házasságjog ennek folytán csak állami, vagyis csak polgári lehet; az állami, vagyis a polgári házasság for­mája Magyarországon csak a kötelező forma lehet ; nem létesíthető tehát nálunk sem a fa­kultatív, sem a kisegítő forma; a kétféle házasságjogi rendszer, melyet Schlauch bíboros püspök akkép indítványoz, hogy a katholikusoknak külön házasságjoguk legyen a kánonok alapján és egyházi kötéssel s az állami házasságjog terjedjen ki az összes felekezetekre, tekintettel a görög-keletiekre, három jogrendszert eredményezne, legalább öt­féle judikatúrával; sőt ez a rendszer a katholikusok házassá­gát sem tenné mindenesetre felbonthatlanná, mert a katholikus vallásról valamely más val­lásra való áttérés azonnal az állami házasság­jog érvényét vonná maga után, mert lehetetlen, a legnagyobb visszalépést, vallások közt való egyenlőség és paritás elvé­nek teljes lábbal tiprását képezné az ultramon­­tanizmus azon követelésének érvényesülése, hogy változtassék még az 1868 : 53. tc. 8. §-a s az áttérőt elhagyott vallásának szabá­lyai kövessék a más felekezetbe való belépés után is; végre, a kötelező polgári házasság minden polgári házasság közt legkevésbbé, sőt egyáta­­lán nem sérti a katholikus hitelveket; legke­vésbbé gyakorol kényszert a hívek lelkiismere­tére ; oly házasságjogi dualizmust teremt, mely kielégíti egyaránt az állami és az egyházi ér­dekeket. Ha tehát a liberalizmusnak és nemzeti érdeknek egyetlen szála sem fűződnék a kötelező polgári házassághoz, ha nem léteznék az egy­házpolitikai konfliktus, melynek más megoldása többé nincs, mint a polgári anyakönyv és pol­gári házasság megvalósítása, akkor sem lehetne mást cselekednünk, mint a kötelező polgári há­zasságot életbe léptetnünk. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A hétről. Ember legyen a krónikás, A ki magára vette, Hogy bár­miként fut a jelen — Ő szemlét tart felette. Mert a jelen története, Mint egy szeszélyes óra, Hol késik, hol nagyon siet —■ Nehéz verselni róla! No lám, akár lovas hadak A tiprott pástu réten, Az események úgy üzék Egymást vadul a héten. Im itt merül fel naivul, Akár egy szűzi kis lyány S pirulva kelleti magát Földváry, a vicispán. Selypíti, hogy zárdába megy Hogy végig szűzen éljen; De füle vágyva várja már, Hol zúdul a nagy „éljen!? S jól számított a kis kacér, Mert im, nagy „éljen !lí harsan. Közbizalomnak enged ő S magát megadja gyorsan. Ez aztán önfeláldozás, Ó boldog Pest-Pilis-Solt! . . . így jött a színre ez eset, De mindjárt vége is volt. Egy nap se múlt el s izgatá Immáron a magyart más . Komoly, nagy országos dolog, A magyar udvartartás. Mert ezt is megszerezte most A jó Wekerle-kormány, Mely egyre csiszol, köszörül Megannyi régi csorbán. E kedves, túlbuzgó regime ígér,­ tesz, alkot egyre, De számot még se tartson ám Magyar hálára, kegyre. Nem azt kívánja a magyar, Hogy mind kivívják jussát, De hogy szidhassa jussal ő A kaurmány s Bécs — Krisztussát! A magyar udvar — mit neki! Hisz joggal illeté meg. De mint fundálja most ki már, Hogy mért huncut a német ? Mi danaid hordók vagyunk, Begyünkbe bármi pottyan, Bármily sűrűn s bármily hamar — Az nekünk meg se kottyan. Azért ne bízza el magát Wekerle és a pártja, Ha még oly sok vágyunkba is Magát sikerrel ártja. No már megint uj esemény! Hieronymi terjeszt Egy roppant új törvényt elő —* S ez is gyanúra gerjeszt. E túlbuzgó miniszterek Már mi manót akarnak ? Gravamenezni sem lehet Maholnap a magyarnak! Már azt kívánnunk sem szabad, Hogy meleg eső essék, Mert szólnak a miniszterek: „Esik már, ime, tessék !“ Szerencse, hogy megváltozik A színnek újra képe Hieronymi távozik És Fejérváry lép be. Szerencse még, hogy van hadügy, Alert ennek ritka haszna, Hogy van szitokr­a még okunk S nem orvosolt panaszra. Itt még moroghat bősz Thaly, Sikonghat Ugrón Gábor — De vége, mert Szilágyi jön, Jelszava : „pax et labor!“ Nézd, hajdan lusta Herkulest Közvélemény-Omphale, Számodra most mint dolgozik! S ez néki rosszul áll-e ? Korántsem ! ... Nézd átszellemült, A legszelidült vonásit, Ma sóhajt s nem harapni vágy, Ha néha-néha ásít. Benyújtja nagy javaslatát — S ez óriás momentum : „Im itt uj házasságjogunk !“ . . Exegit monumentum. Megizzadt Herkules fején Munkáiban az üstök, Ijedten konferenciáz A sok kövérke püspök. Koboz. A Pesti Hirlap jelen száma 36 oldal.

Next