Pesti Hírlap, 1894. január (16. évfolyam, 1-31. szám)

1894-01-01 / 1. szám

A körorvosi intézmény a legutóbbi időben sem csak javulást nem mutat, de sajnos, tetemes viszszaesés jelenségeit tünteti fel, s ami a legszomorúbb, az országnak épen azon vidékein marad vissza fejlődésében, ahol az orvosok abszolút hiányánál fogva leginkább volna szükséges. Ez idő szerint ugyanis 1112 orvosi kör van az országban, amelyek közül csak 883 van betöltve, holott öt évvel ezelőtt még 944-re ment a betöltött orvosi körök száma. E különbség részben onnan is ered, hogy azon köröket, melyeket a vármegyék a járásorvos által betöltötteknek tüntettek fel, s melyek orvosait a körorvosok számába is felvették, a jelenlegi belügyminiszter üreseknek tekinti. Az üres orvosi körök jelentékeny számánál is nagyobb baj az, hogy, amint említettük, a körorvosi állások ott vannak betöltve, hol körorvos székhelyén az orvosi segély különben is könnyen hozzáférhető, ellenben ott, hol különben is hiányzanak orvosok, a körorvosi állások is üresek. Ezen a szomorú állapoton csak immár sokáig el nem odázható radikális intézkedések segíthetnek. Külpolitikai hírek. Mirbach gróf e nyilatkozatára tért vissza Caprivi gróf december 13-ki beszédében s ezt jegyezte meg: „Nem akarok bővebben a szónokkal foglalkozni, vájjon 50.000 vagy 100,000 lakos érdeke forog-e szóban. Nekünk 50,000-nek megkárosodása is fájdalmasan esnék. Mi nagyon súlyosan éreznék a felelősséget és a szövetséges kormányok nem mondhatják úgy, mint tegnap Mirbach gróf úr mondd — midőn 150,000-et említett és azt kiáltották közbe: 100,000 — hogy ez tökéletesen egyre megy. Nekünk ez nem megy egyre! Az államkancellár e szavai arra indították Mirbach grófot, hogy éles személyes megjegyzésben odajavítja Caprivi gróf előadását, hogy ő (Mirbach) a vonatkozó szavak után folytatta beszédjét és a mezőgazdaság millió munkásaira utalt. Az államkancellár előadása szerint azonban föl lehetne tételezni, hogy neki egyre menne, váljon az ipari munkások egyáltalában kárt szenvednek-e, vagy nem. Egész határozottsággal tiltakozik az ellen, hogy azt, amit mondott, ily módon elferdítsék. Ha kétségtelen is, hogy az államkancellár részéről félreértés forgott fenn, azért még mindig nem kellett épen ama párt egy tagjának, mely a „tekintély“ jelszavát hangoztatja minduntalan, az államkancellár, mint e tekintély legfőbb képviselője ellen, oly hangon föllépni, mely inkább deákmulatságon használatban levő kifejezésekre emlékeztet, mint helyes parlamenti szokásra. E hang következménye volt azután a párbajról keringő hír. A konynia rendezése ügyében a hercegprímás 1894. január 17-én délelőtt 10 órára összehívta azt az értekezletet, melyen a püspöki kar tagjai mellett már a káptalanok és a javadalmas szerzetesrendek képviselői is jelen lesznek. Az értekezlet a központi papnevelő-intézet dísztermében lesz. Az alsó papság legnagyobb része oly helyzetben van, hogy szemben sok nagy javadalommal, rászorul javadalmának kiegészítésére, ezért érthető érdeklődéssel tekint az értekezlet elé. A Caprius-Mirbach-affaire. A „Berliner Tageblatt“ írja: Nemrég mindenféle ellenőrizhetlen mendemondák szállingóztak a levegőben egy párbajról, mely Caprivi gróf és Mirbach gróf között történnék meg. Ha nem is létezett józaneszű ember, ki ezt a bárgyuságot komolyan vette és a német birodalom politikájának ez időszerinti főintézőjétől komolyan ily ízetlenséget föltételezhetett volna, mégis úgy látszik, hogy az agráriusok részéről ily eszme tényleg fontolgatás tárgyát képezte. Mert mi mást ért a „Kreuzzeitung“ az alatt, ha azt mondja, hogy az a modor, melyben a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ Mirbach gróf rágalmaztatását dec. 12-én a birodalmi gyűlésben tartott beszédére vonatkozólag ismételte, „nem felel meg ama formának, melyben az ily félreértéseket vagy sértéseket azon társadalmi körökben elintézni szokták, melyekhez Caprivi gróf és Mirbach gróf tartoznak.“ A tényállás ugyanis a következő: Mirbach gróf a román kereskedelmi szerződés fölötti második tanácskozás alkalmával, 1893. évi december 12-én következősig nyilatkozott: ..Ha már most Stumm báró úr a munkások nagy sokaságára utalt, kik az ipar tekintetében a Romániába való kivitelre nézve kérdés alá jönnek, akkor mégis szépen kérném — úgy hiszem 150,000 munkásról szólt (Fölkiáltások jobbról.) — mondjunk tehát 100,000-et, mert ez tökéletesen egyre megy (Derültség balról.) — kérem, uraim, aki utoljára nevet, az nevet legjobban s én épen abban a helyzetben vagyok. Nálunk a mezőgazdaságban talán 12 millió munkásról van szó (Ellentmondás balról.), vagy vegyék e számnak csak a felét, szolgálhat, melyek annál hatásosabbak, minél igazabban használjuk fel azokat. A műtárgyakkal való díszítés már némi szakismeretet tételez fel, de könnyen elsajátíthatjuk a szükséges jártasságot, ha a műtárlatokat és műiparkiállításokat látogatjuk. A műtárgyak beszerzése természetesen költségesebb, de soha se feledjük azt, hogy inkább kevesebb és ízléses, mint sok és ízléstelen dolgot vásároljunk össze. Ha erszényünk megengedi, vegyünk eredeti műtárgyakat, ha kevesebbet költhetünk, akkor finomabb kivitelű utánzatokat, de 10 fillért is sajnáljunk a limlomért. Lakószobáink díszítésénél mindenesetre mérvadó, várjon városi lakást vagy nyaralót rendezünk-e be ? A városi lakás közvetlen környéke nélkülözi a kertet és szabad természetet s szabad időnket szobáink falai közt töltjük, a nyári lakásnál a vonzó természetet akarjuk élvezni, nem a szobák falait s igy azok díszítése alig jöhet számba. Még mérvadóbb a pénzkérdés. Ki a földi javakban duskálkodik, saját kényelmére palotát építtet s a saját ízlése szerint berendezteti, más számítás alá esik, mint a ki saját szájától von meg néha egy-egy jó falatot, csakhogy a kedve szerinti díszítésre is teljék és bérházban kénytelen lakni, hole a háziurak nem hajlandók azt elismerni, hogy az égszínkék bútorhoz sehogy sem illik a spenót-zöldre kifestett szoba. A lakályosságnak, szobáink poetikus hangulatának, legfőbb kelléke mindenesetre a színek harmóniája. Ha oly szobába lépünk, melyben — A budapesti filológiai társaság ma tartotta meg évi közgyűlését az akadémia palotájában a tagok élénk részvétele mellett. Az ülést Ponori- Thewrewk Emil elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel, melyben főkép a bécsi filológus-kongresszussal foglalkozott, ahol a társaság is képviselve volt. Az rikító és ízléstelen színek ötlenek szemünkbe, bántó nyugtalanság vesz rajtunk erőt, viszont a jól megválasztott színek komolyabb vagy vidámabb, kedélyesebb vagy ünnepélyesebb hangulatra ösztönöznek. A falak színezete tehát nem annyira jelentéktelen, mint a legtöbben gondolják. A jóizlés azonban megköveteli, hogy a falak sohase tolakodjanak előtérbe rikító színükkel, hanem rendeltetésüknek megfelelően csak a hátteret képezzék. Arra is figyelemmel kell lennünk, vájjon a falakra több vagy kevesebb díszítést óhajtunk-e alkalmazni, ahol több faldíszt alkalmazunk, a fal lehetőleg egyszínű, nyugodt legyen, olive-zöld, kávé-barna vagy máj-vörös, ahol kevés faldiszt használunk, ott legcélszerűbb az aranynyal átszőtt vagy gazdagabb mintájú, de mindig diszkrét színhatású papírkárpit. A sötét falaknak előnye, hogy nemcsak az arcokat, de a tárgyakat is kiemelik, a világos falak művésznyelven szólva „kiabálnak“ s nemcsak az arcokat, de a tárgyakat is „verik“. Egy fehérre meszelt szoba azért mindig nyugtalanul fogható, s csakis egészen világos tárgyakkal fog harmonizálni. Természetesen a szükség törvényt bont s ahol a külső világosság nem elegendő, kényszerűségből is a világos színeket kell választanunk. A diszitésre szánt falaknál a nyugodt szinhatás a főkellék és ép ezért felrhatlan gyötrelem egy műsértő szemnek, ha az úgynevezett patronnal kedélyesen bemázolt szobafalak ökölnyi mintázata között egy-egy olajfestményt lát sínylődni. Csodálatos, hogy a mi középosztályunk milyszi. (Hírek az operaházból.) A m. kir. operaház intendánsa és művezető igazgatója közt felmerült válság ügyében ma döntött a belügyminiszter és elhatározásáról Nikisch igazgatót az intendáns útján értesítette. A miniszter úgy döntötte el a vitás kérdést, hogy Nikisch memorandumát mint elfogadhatlant figyelmen kívül hagyta, de egyszersmind hajlandónak nyilatkozott, az intendáns és igazgató közt felmerült elvi ellentétek kiegyenlítését elősegíteni. — A miniszteri elhatározás bizonyára élénk kommentárok tárgyát fogja képezni művészi és műpártoló körökben. * (Gyermekszínház a fővárosban.) A belügyminiszter, egyetértve a közoktatási miniszterrel, Feld Zsigmond felebbezésének helyt adva, a gyermekelőadások megtartására az engedélyt megadta. Az előadások január 6-án kezdődnek a régi lövölde helyén épült új díszteremben és minden csütörtök, vasárnap és ünnepnapon lesznek megtartva. Oly gyermekek, kik közreműködni akarnak és 12-ik évüket betöltötték, a helyiség irodájában (Rottenbiller utca 37. szám) jelentkezhetnek. * (A budapesti zenekedvelők egylete) január hó másodikén (kedden,, este 7 és fél órakor tartja meg a vigadó nagy termében Bellovics Imre zeneigazgató vezetése alatt legközelebbi hangversenyét és pedig a következő műsorral: 1. Gadel Rémkirály leánya. Ballada magánkarének és zenekarra. Rémkirály leánya: Stark Ludvica k. a. Oluf lovag: Zádor Rezső ur. Oluf anya: Rothauser Gizella k. a. 2. Koessler: 16 szólama 46-ik zsoltára: „Isten a mi gyámolónk“ a kapella kar. Szólisták: vassággal ragaszkodik még a rikítóan tarka falakhoz és mily kitartással aggatja tele egy-egy ajándékba kapott olajfestménynyel, számos ésigen rossz olajnyomattal, harminc év előtti metszetekkel és ezernyi alakú, változatosan berámázott fényképekkel a falait. A legtöbben talán nem is tudják, hogy olajfestményt világos és nyugtalan falakra akasztani vétek, sőt bűnös merénylet. Azután meg ezeknek a műtárgyaknak megválasztásánál is mennyien esnek a visszaélések áldozatává. Akinek nincs pénze eredeti és jó olajfestményre, ne vegyen úgynevezett gyári olajfestményeket, melyeken más festi a levegőt, más a háttér hegyeit, más a házat, más az alakot, hanem vegyen inkább művészi kiállítású olajnyomatot. Hála istennek ma már kitűnő, hazai tárgyú olajnyomatokat is kaphatni, egy-egy hírneves Benczúr, Margitay, Roskovics-féle műutánzatot, de a külföldről importált borzasztóan rossz, kéthárom színből álló olajnyomatokat még akkor se akaszszuk a szoba falára, ha ingyért adják, mert ezzel rettenetes vétket követünk el a jó ízlés ellen. Mit keres például a mi szobánk falán egy „Afrikai tájkép“ vagy a „Vezúv kitörése“ mikor pl. a „Vajk keresztelése“ nemcsak ízléses kivitelével, de hazafias tárgyával százszor különb s a gyermekekben nemcsak az ízlést, de a hazafias érzületet is fejleszti. Mit keresnek például a mi szobánk falán az olajnyomatú német és francia szalon-tárgyak, mikor Margitay vagy Bihari képeit is ugyanannyiért megkaphatjuk. Acélmetszetek és fényképek kifüggesztése pedig egyáltalán rossz ízlésre vall. A metszetek PESTI HÍRLAP 1894. január 1. Fővárosi ügyek. — A terézvárosi iskolaszék Radócza János elnöklete alatt tartotta alakuló ülését. Jálics Géza iskolaszéki tag indítványára egyhangúlag megválasztottak elnöknek : Szászy László, másodelnöknek Tenczer Pál, jegyzőknek dr. Láng Gyula és Musson Ferenc, gondnoknak Schmerzka Ferenc. Egyletek és intézetek, éljenzéssel fogadott beszámoló után Petz Gedeon felolvasta titkári jelentését, melyben a társaságnak húsz éves történetét vázolta s ismertette részletesen a múlt évi működést. Még a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését olvasta fel Fröhlich Róbert, s azután a választásokat ejtették meg. Elnök lett P. Thewrewk Emi; alelnök Heinrich Gusztáv, titkárok: Fináczy Ernő és Petz Gedeon, pénztáros Cserhalmi Samu; választmányi tagok a fővárosból : Radics Ferenc, Bayer József, Bermüller Ferenc, Csengeri János, Fröhlich Róbert, Gyomlay Gyula, Hegedűs István, Maywald József, Némethy Géza, Pozder Károly, Reményi Ede, Vári Rezső; vidéki választmányi tagok: Bászel Aurél, Bodics Jusztin, Dóczi Imre, Geréb József, Horváth Cyrill, Nátafalussy Kornél, Pecz Vilmos, Petrovich Ferenc, Pirchala Imre, Spitkó Lajos, Szamosi János, Veress Ignác. — A folyóirat szerkesztését a jövőben Némethy Géza és Petz Gedeon fogja végezni. — A választások megtörténtével a közgyűlés a társaság érdemes elnökének éltetésével véget ért. — A központi Fröbel-nőegylet tegnap Rosenzweig-Saphir Sarolta elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tartott, melyen dr. Havas Rezső egyleti tanácsos előadása alapján helybenhagyták az egylet Bulyovszky-utcai és a budapesti polgári lovas-egyleti Bajza-utcai telkének kölcsönös kicserélését* SZÍNHÁZ és zene. "