Pesti Hírlap, 1894. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-01 / 32. szám

1894. február 1. PESTI HÍRLAP Ugron Gábor: Mik azok a sértő kifejezések? (Halljuk! Halljuk!) Árpád előadó: Az inkriminált sértő ki­fejezések a­­ következők: „Schulcz Károly tanácsnok megcselekszi azt, hogy ellenem, ki egy krajcár ár­­mentesitési költséggel sem tartozom, 200 írt 74 kr erejéig foglalást vezet, vagy azt bizonyítja, hogy az illető hivatalnok a törvényt sem megsérteni, sem alkalmazni nem képes, hogy kész hivatalos állását rosszhiszemű, mások megkárosítására szolgáló eljá­rásra felhasználni. Bármelyik eset álljon is, nevezett hivatalos állásának betöltésére képtelen, vagy méltat­lan." (Mozgás a szélsőbalon.) Ugron Gábor: Ilyet mindennap írok. (Egy hang a szélsőbalon: Még azt sem lehet mondani! Zaj.) Mikó Árpád előadó: T. ház! Sima Ferenc drszgy. képviselő egyúttal nevezett városi tanácsnok hivatalos irodájába ment és őt ott ezen eljárásért megtámadta és vele nyersen és gorombán bánt. (Nagy derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) ''^Én nem mondhatok semmi pozitivet, mert mint a mentelmi bizottság előadója csak azt állíthatom, a Mi az előlrottak tanulmányozásából tudomásomra jutott. A bizottság azon álláspontra helyezkedett, hogy ezen kifejezések használata a rágalmazás vétségének ismérveit látszik magában foglalni (Zaj. Ellenmondá­sok balfelől.) és így ezen cselekvények összefüggése Sima Ferenc országgyűlési képviselő személyével két­ségtelen lévén, Sima Ferenc országg. képviselő men­telmi jogának felfüggesztését javasolja a t. háznak. (Élénk ellenmondások balfelől. Felkiáltások: Nem ad­juk ki!) Makfalvay Géza csodálkozását fejezi ki az iránt, hogy Teleki Domokos gróf hasonnemü men­telmi ügyében a bizottság ellenkező nézetet vallott. Komjáthy Béla: Együtt kell tárgyalni a kettőt! Makfalvay Géza : Igenis együtt. Teleki ügyé­ben a bizottság igen helyesen járt el . . . Chorin Ferenc: Nem járt el helyesen! Makfalvay Géza indítványozza tehát, hogy Sima mentelmi jogát se függeszsze föl a ház a jelen esetben. Mikó Árpád konstatálja, hogy Teleki Domokos gróf mentelmi jogát egy ellenzéki bizottsági tag javas­latára nem függesztették föl. Neki az volt véleménye, hogy föl kell függeszteni. Elnök felteszi a kérdést és felállással szavaz­tatja meg a házat. (Nagy derültség s felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Kisebbség !) E szerint kijelenti, hogy a ház többsége a mentelmi bizottság javaslatá­nak mellőzésével Sima Ferenc mentelmi jogát nem függeszti fel. (Helyeslés.) Ezután Teleki Domokos gróf mentelmi jogát a bizottság jelentéséhez képest föl nem függesztik. Következik: A mezőgazdasági és mezőrendőrségi javaslat. A 61. §-nál. Andreánszky Gábor báró arra kéri a minisz­tert, kövessen el mindent, csakhogy az alkalmas hegyvidék az amerikai szőlő­műveléssel megbarát­kozzék. Magát a szakaszt elfogadja. A ház is elfogadja. A 62. §-nál: Makfalvay Géza arra nézve sürget intézkedést, hogy a megalakuló hegyközségek egyhamar ne oszolhassanak fel. Bethlen András gróf miniszter kijelenti, hogy ő is óhajtaná, ha a hegyközségek három évi tartam előtt nem oszolhatnának fel. Kabos Ferenc előadó a miniszter indítványának kapcsán azt jegyezte meg, hogy ezt leghelyesebben a 73. §-ban lehetne kimondani. A ház ehhez hozzájárul. A 64. §-nál Szemere Huba módosítást ajánlott a peronosz­­póra kötelező irtása iránt. Andreánszky Gábor báró, az új szőlők köte­lező ültetése iránt ad be módosítást. Szalay Károly az összes szőlőbetegségek ellen való védekezést kívánja kötelezővé tenni. Bernáth Béla arra utal, hogy az elpusztult szőlővidékekre nézve semmit sem szabad kötelezővé tenni, valameddig nekik a kellő anyagi támogatást nem biztosítottuk. Szederkényi Nándor Szalay nézetéhez csatla­kozik és az összes szőlőbetegségek ellen való kötelező védekezést ajánlja. Hedeczky Jenő azt hiszi hogy a kötelező védekezés kimondása a magánjogba ütköző volna. Miklós Ödön államtitkár: Az elpusztult vidé­kek lakóira nem szabad túlságos terheket róni. Az összes indítványokkal szemben a szakasznak olyan módosítását ajánlja, hogy a hegyközségek csak a vé­dekezés előmozdítására kötelesek. Ennélfogva Andreánszky és Szemere vissza­vonják módosításaikat s a ház a szakaszt az állam­titkártól ajánlott módosítással fogadta el. A 65. §-nál Kovács József ellenmondást vél felfedezni. Szinay Gyula és a miniszter felvilágosításai után ezt a szakaszt is változatlanul fogadták el. A 67. és 68. §-hoz Szalay Károlynak stiláris módosításai voltak, melyeket Kabos Ferenc előadó hozzájárulása után a ház is magáévá tett. A 73. §-nál törvénybe iktatták a miniszternek azt az indítványát, hogy a hegyközségek csak három évi fennállás után oszlathatók fel. Következett a mezei rendőrségről szóló IX. fe­jezet tárgyalása. Bernáth Dezső: A szakasz épenséggel nem gondoskodik a mezőrendőrség teljes szervezéséről, pedig legalább arra szükség volna, hogy a mezőrend­őrséget szerves összeköttetésbe hozzák a csendőr­séggel. Ajánlja tehát, hogy ezt a szakaszt s az egész fejezetet utasítsák vissza a bizottsághoz. Bánó József is ebből a szempontból bírálja a fejezetet s többek között azt is kifogásolja, hogy a földművelési miniszter befolyását a fejezet illetékte­lenül terjeszti. Bethlen András gróf miniszter a szakasz vál­tozatlan elfogadását kérte. Bernáth Dezső személyes kérdésben válaszol a miniszternek. Ivánka Oszkár azt indítványozza, hogy a mi­niszter helyett a közigazgatási bizottság szabja meg, hogy egyes községek mikor menthetők fel az állandó mezőőr alkalmazása alól. Makfalvay Géza a mezőőrök tartásának kö­telezővé tétele iránt tesz indítványt. Szalay Károly csak stiláris módosítást ajánlott, mezőőr helyett a csősz elnevezést, mint a­mely ma­gyarosabb és a népnek tetszetősebb. Bessenyey Ferenc: T. ház! Én ugyan nem akarom indítványozni, hogy ezen szakaszban „őr“­­nek nevezett egyén címének megállapítása végett a „Nyelvőr“ szerkesztőjéhez, Szarvas Gáborhoz fordul­junk, mert azt hiszem, tökéletesen mindegy a közön­ségre, akár őrnek, akár csősznek, akár bakternek ne­vezzük. (Igaz ! ügy van !) Kovács József: Akkor nevezzük cárnak, ha mindegy! Bessenyey Ferenc: A fődolog az, hogy az az illető községnek és a szegény birtokosoknak ér­deke meg legyen védve. Különben az összes szóno­kokkal szemben az eredeti szöveg elfogadását ajánlja. Különösen utalt arra, hogy a mezőcsőszök választá­sára a községek még csak összejönnek, de ha me­zőkön levő vagyon megőrzéséről és vitális érdekekről van szó, akkor ép olyan gyéren jelentkeznek, mint itt a képviselőházban. Makfalvay : Igaz. Nézzen körül pártjában. Bessenyey : Akik az ellenzéken az első pad­­ban ülnek, hátra is tekinthetnének. Makfalvay: Tessék csak hátra nézni. Bessenyey (nevetve): Én liberális vagyok és nem illik hátranéznem. (Nagy derültség.) Miklós Ödön államtitkár kijelenti, hogy Ivánka Oszkár és Makfalvay Géza indítványait a maga ré­széről is elfogadásra ajánlja. Kabos Ferenc előadó az eredeti szöveg meg­hagyását kérte. Kolozsvári Kiss István azt ajánlja, hogy a mezőőrt a törvényben­­- pusztabirónak nevezzék. (Derültség.) Ez a cim tekintélyt fog nekik adni. Ha ez a cim nem tetszik, legyen mezőbiró, határbiró ... Bessenyey: Országbíró. (Derültség.) Kolozsvári Kiss István: Akár koldusbiró, csak épen valami biró, hogy címe legyen. Elnök szavazásra bocsátja a kérdést. Bernáth Dezső indítványa mellett az indítvá­nyozón kívül senki sem emelkedett fel. (Derültség.) A Bánó József módosításánál elrendelt szava­zásnál nagy zaj között 68-an szavaztak Bánó módo­sítása mellett, 59-en ellene s így Bánó módosítását 9 többséggel elfogadták. (Élénk éljenzés a bal- és szélsőbalon.) A szakaszt Bánó, Ivánka és Makfalvay módo­sításával fogadták el. A 75. §-hoz Ivánka Oszkár adott be néhány kisebb módo­­sítást, melyeket a miniszter pártoló felszólalása után a ház el is fogadott. A 77. §-nál Bánó József azt ajánlja, hogy a fölsorolt sok­féle feltételek helyett csak a kifogástalan erkölcsi ma­gaviseletét követeljék meg a mezőőröktől. Szalay Károly módosítást ad be, hogy csak a bűntettek vagy vétségek miatt elítéltek ne lehessenek csőszök. Bánó a maga módosítását visszavonja. A sza­kaszt Szalay módosításával fogadják el. A 78. §-ba Ivánka Oszkár felvétetni kívánja, hogy a föl­esküdt mezőőrök szabályrendeletben megállapítandó jelvényeket is kapjanak. A szakaszt ezzel a módosítással fogadják el. A 79. §: az eskü­mintát állapítja meg, ehhez Nedecky Jenő ajánlott módosítást, melyet elfogadtak. A szakasz után Nedecky Jenő új szakaszként arra kíván in­tézkedést, hogy a mezőőrök szükség esetén siessenek egymás segítségére. Miklós Ödön államtitkár kijelenti, hogy er­ről a szolgálati utasításban lesz majd intézkedés. Nedecky módosítását visszavonja. Elnök : T. ház! (Zaj.) Méltóztassanak csend­ben lenni. Javaslom a t. háznak, méltóztassék hozzá­járulni, hogy holnap d. e. 10 órakor tartassák ülés, melynek napirendjén lesz ezen törvényjavaslat foly­ Az ezredévi ünnepély. — Miniszterelnöki pótelőterjesztés. — Az ezredévi ünnepélyre vonatkozó miniszterel­nöki előterjesztés tárgyában kiküldött képviselőházi bizottság Széll Kálmán elnöklete alatt ma ülést tar­tott, melyen elnök bejelentette, hogy a miniszterelnök a bizottsághoz utasított előterjesztéséhez pótelőterjesz­­tést nyújtott be. A pótelőterjesztés egész terjedelmében így hangzik: Az államalapítás ezredik évfordulójának meg­ünneplése tárgyában múlt évi december hó 4-én tett azon előterjesztésemben, mely a képviselőház által a tisztelt bizottsághoz utasíttatott, egy megfelelő szo­borműnek az ezredévi ünnep alkalmából való felállí­tása is érintve van, de csak egész általánosságban azért, mert ez előterjesztésem bemutatásakor a rész­letek iránt folyamatba tett tárgyalások befejezve még nem lévén, pozitív javaslatokkal még nem állhattam elő. Időközben egyes művészekkel folytatott tárgya­lások után azon eredményre jutottam, hogy az ez­redév alkalmából egy szobornak felállítása, ha meg kívánunk felelni annak a kívánalomnak, hogy az ne csak a magyar állam eszméjének, hanem egyúttal ezredéves múltúnknak feltüntetésére is szolgáljon, igen sok nehézséggel jár. tízen szobrot nagy ará­nyokban kellene kivinni, de a nagy arányok a­ mű­vészi kivitel, az eszthetika rovására esnének ; vagy pedig egész szobor-csoportozatra kellene gondolnunk, mely csoportozat azonban, hogy ha különböző he­lyekre osztatnék fel, nem volna a múlt szisztemati­kus feltüntetésének tekinthető; ha pedig egy helyre vonatnék össze, akkor szintén a művészi kivitel ne­hézségeivel találkoznánk. Legalkalmasabbnak látszik tehát, ha a főváros valamely alkalmas pontján oly diadalív — arc de triomphe — állíttatnék fel, mely magában véve egy szép architektonikus egészet ké­pezvén, a különböző szoborműveknek megfelelő együt­tes elhelyezésére is alapot szolgáltatna. A hely iránt pozitív javaslatot nem teszek; e diadalívnek azonban mindenesetre egy nagyobb for­galmú ponton kellene elhelyezve lennie, mely már a forgalom élénkségénél fogva erre méltó hely volna; továbbá annak úgy kellene kivéve lennie, hogy maga a mű ne szolgáljon a forgalomnak akadályául, ha­nem a forgalom alatta közvetittethessék; végre annak oly kiemelkedő ponton kellene lennie, hogy az a vá­ros egész áttekintésében is felötlő helyet foglaljon el. A budai rész nem alkalmas ily diadalívnek el­helyezésére, mert ott a hegyeknek közelsége elnyomná az egészet. A kerepesi-út, mint a városnak egyik leg­magasabb pontja, alkalmasabbnak látszik, de miután ott a központi pályaudvar távlatilag szintén nagyobb benyomást tesz, ezen útra sem gondolhatunk. Az épí­tendő dunai hidak közelében sem volna erre alkal­mas a hely, mert e hidak is többé-kevésbbé ív- vagy oszlopszerkezettel lévén ellátva, itt a hasonló műtár­gyaknak kumulációja állana elő. A művészi körök véleménye szerint e diadalív­nek elhelyezésére legalkalmasabb volna a városerdő­nek az Andrássy-út vége és a tó közötti része, ahol az nem csak méltó befejezését képezné az Andrássy­­útnak, hanem egyúttal a tavon átvezető új Hungária­­útnak is helyes kezdetéül szolgálna és az odairányult forgalom alatta vonulhatna el. A kilátásba vett arc de triomphe-ról kétféle előzetes tervezetet készíttettem. Az egyik a régi ró­mai arc de triomphe-ok utánzása volna, a­melynek tetejébe jönne egy quadrigai Hungária két géniusz­­szal, előképére jönnének Árpád és Szt.­István szob­rai, a városliget felé eső hátsó részére alkalmaztat­nának a nemzet szellemi és anyagi erejét feltüntető képletek, oldalaira és belső részeire pedig az ezred­éves múlt jelentékenyebb eseményeit feltüntető relief­képek. E tervezet ellen észrevételek merültek fel , jelesül azt az ellenvetést tették, hogy egy római mo­­tívumos diadalív nem felelne meg a nemzeti jelleg­nek. Azért egy másik alternatív­ javaslatot is készítet­tem, mely szerint jobbról és balról mérsékelt ívben hajló oszlopcsarnokzat jönne, a­melynek eleje relief­képekben tüntetné fel hazai történelmünk jelentéke­nyebb mozzanatait, tetejére a dekoratív­ alakokon kí­vül a nemzet szellemi és anyagi erejét feltüntető két csoportozat jönne, alul jobbról és balról Árpád és Szt.­István szobrai volnának, a középen egy körül­belül 14 méter magas piedesztálon helyeztetnék el a quadrigas,Hungária és a két géniusz,­­a piedesztál előképét Árpád és a hat vezér foglalná el, a többi 3­ tatólagos tárgyalása a 80. szakasztól kezdve; kérem azonban a t. házat, hogy ezen tárgyalás megkezdését megelőzőleg még napirendre tűzzük a mentelmi bi­­zottság jelentését Linder György orsz. képviselő men­telmi jogára vonatkozólag. (Helyeslés.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezzel a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. Ülés vége d. u. 2 órakor.

Next