Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)
1894-05-01 / 121. szám
1894. május 1. PESTI HÍRLAP terrrum központi közegei is teljesíthetnék az időnként szükségessé váló vizsgálatokat. A törvényjavaslatot különben készséggel elfogadja. A bizottság ezek után átalánosságban hozzájárult a javaslathoz s az igazságügyi bizottság módosításaival részleteiben is elfogadta azt. Tárgyalás alá vette ezután a bizottság a szeszadónak a fogyasztási terület részére való biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Elnök bejelenti, hogy a netalán szükséges részletes felvilágosítások megadására a pénzügyminisztérium részéről Töpke m. tanácsom jelent meg. Wekerle miniszterelnök tüzetesen ismerteti azon indokokat, melyek a javaslat előterjesztését kívánatossá tették. Falk Miksa és Helfy felszólalásai s a miniszterelnök és Töpke m. tanácsos felvilágosításai után a törvényjavaslat átalánosságban és részleteiben is változatlanul elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. Érdekes elvi kijelentést foglal magában a belügyminiszternek egy nem rég hozott határozata. Egyik vármegye alispánja, mint másodfokú hatóság, a szolgabiró elmarasztaló ítéletének megváltoztatásával egy szőlőcsőszt, tiltott időben való vadászás kihágásának vádja alól felmentett s az iratokat idegen ingó dolog jogtalanult hajdonitásának vétsége cimén az illetékes biróságnoz a teendőnek mondta ki. A belügyminiszter helybenhagyta a másodfokúítéletet annak kijelentésével, hogy vadnak kézzel való fogása nem képez vadászatot, tehát a kérdéses esetben tiltott időben való vadászás kihágása nem követtetett el, de igenis fenforognak az ingó dolog jogtalan eltulajdonításának jelenségei, minek folytán el kellett rendelni az ügyiratoknak az illetékes bírósághoz való áttérését. A főrendiház 1894. évi május hó 5-én (szombaton) délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend : 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az igazoló-bizottság jelentése a főrendi jegyzék folytatólagos kiigazításáról. 3. Az igazoló-biróság előadója előterjesztést tesz gróf Dégenfeld-Schomburg Imre kérvénye elintézése tárgyában. 4. A Spanyolországgal és 5. a Romániával kötött kereskedelmi szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok érdemleges tárgyalása. A főrendiház naplóbíráló-bizottsága 1894. évi május hó 5-én (szombaton) d. e. I/4 11 órakor ülést tart. Tárgy: A folyó év május és junius havára két biváló tagnak kijelölése. A főrendiház igazoló-bizottsága 1894. évi május hó 5-én (szombaton) d. e. fél 11 órakor ülést tart. Tanácskozás tárgyai: A főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása és gróf Széchenyi Bertalan vagyoni képesítését szorgalmazó kérvényének kiigazítása. Adótartozások levonása. A pénzügyminiszternél panaszt emeltek az ellen, hogy az adóhivatalok, illetőleg községi elöljáróságok a dohánybeváltási árból már levont kincstári tartozásokat mutatnak ki behajtás végett. Minthogy e helytelen eljárásnak oka az, hogy az elszámolás adatai sokszor későn érkeznek a központi számvevőségtől az adóhivatalokhoz, elrendelte a miniszter, hogy az adóhivatalok a hátraléki kimutatásokat a tartozások nemei szerint két róka, kedves Behenczy, amelyiknek a farka még nincs a kezünkben, senkié.“ A dolog még szétmehet. Tegyünk úgy, mintha semmit se beszéltünk volna. — Hát jól van — kiáltott fel az ügyvéd — szívesen szolgálok a hatszáz forinttal. — Top — monda hirtelen a báró s újra belecsapott az ügyvéd tenyerébe. Ezzel ismét az előbbihez hasonló meleg kézszoritgatások közt váltak el s Pál báró meg sem állt többé csak otthon, a kastély gyommal, labodával benőtt udvarán, ahol Estella tinóra gombát teritgetett egy szalmagyékényre. Hanem bizony nagyon beleharapott az idő a fizimiskájába, petyhüdt volt az arcbőre a festék látható marásaival, ráncon ránc , a termete is összeesett, úgy nézett ki, mint egy csutak. Csak a hajdan szép álla viselte magát derekasan eresztvén magából egy vice állat. Talán hogy az egyiket a Pál biró csipkedje, a másikat pedig a Károly báró. — No, hol a madarak? — kérdé a betoppanó Behenczytől. — Nincs kincs — felelte jó kedvűen majdnem sugárzó arccal. (Ijíyt. kor.) egyenlő példányban állítsák ki s a példányokat a levonást teljesítő adóhivatalnak, illetőleg dohánybeváltó hivatalnak küldjék meg s a pénzügyigazgatóságok is hasonló eljárásra utasítsák a községi elöljáróságokat. A dohánybeváltási árat kifizető hivatalok pedig utasittattak, hogy a hátraléki kimutatás másodpéldányát a megkereső hivatalnak rögtön küldjék vissza, feljegyezvén rajta, hogy a kimutatott tartozást mikor vételezték be. A női becsület és a rendőrség. Paris, ápr. 28. Leymarie kisasszony, akinek nagybátyja rue de Martyrs-beli boltjában paraplékat árul, egy kellemetlen kalandja miatt hirtelen nagy nevezetességre tett szert Parisban. Esetével, mely „cause célébre“ ré nőtte ki magát, először a quartier, azután a sajtó, majd a rendőrprefektúra, legvégül pedig — tegnap délutáni izgatott ülésében — a községtanács foglalkozott. A sok port fölkavart ügy mindenekelőtt két dologról tanúskodik. Először arról, és ezzel senkinek sem mondunk újságot, hogy olykor a legjobb rendőrség is követ el baklövéseket. Másodszor arról, hogy a közvélemény Franciaországban oly hatalom, melynek megnyilatkozása előtt meg kell hajolnia minden fórumnak. És főleg ez kölcsönöz az esetnek messze túl a francia határsorompókon is érdekességet. Leymarie kisasszonynak, aki néhány évvel túl van már a kritikus három X-en, röviden az a szerencsétlensége volt, hogy a múlt hét derekán néhány polgári rendőrügynök összetévesztette őt azon „hölgyekkel“, kik üzleti foglalkozásukból kifolyóan ácsorognak a világváros járdáin. A kisasszony elkísérte egy gyermeklány rokonát, ki náluk látogatóban volt a szülőkhöz, aztán úgy esti fél tizenegy körül hazafelé tartott a Rochechouart-boulevardon. Mint maga mondja, szokása szerint igen sebesen ment, midőn három férfi, ki négy nő társaságában állott a boulevard egyik sarkán, eléje lépett. Az egyik rákiáltott : „Ahán, végre megcsíptünk. A törvény nevében : le vagy tartóztatva!“ A megrémült hölgy hiába hivatkozott ártatlanságára és kilétére, mondván, hogy a szomszéd utcában lakik nagybátyjánál, egy ismert kereskedőnél, amiről azonnal meg lehet győződni. „Fölösleges, jól ismerünk. Már többször láttuk, hogy megszólítod a férfiakat“ — rivalt rá a rendőrügynök s aztán nyersen odalökte a letartóztatott szerencsétlen teremtések csoportjához. Leymarie k. a. közel volt az ájuláshoz. Lábai megtagadták a szolgálatot. Letartóztatója erre megragadta karját, melyen napok múlva is meglátszottak a kék foltok és öklével néhányszor hátba ütötte. De midőn a menet a rendőri őrszoba felé tartott, ahol az éjjel letartóztattakat reggelig fogva tartják, hogy azután az illető városnegyed rendőrbiztosa elé állítsák, a hölgy visszanyerte lélekjelenlétét. Erélyesen követelte, hogy azonal a commissaire elé vezessék, ki, úgymond, ismeri nagybátyját. Ez mégis megdöbbente a titkos rendőrt. Néhány szót váltott társaival, majd egy egyenruhás rendőrrel, kinek átadta foglyát, azután sietve távozott a csoporttal. E pillanatban a megeredt eső szakadni kezdett. Az egyenruhás rendőr egy kapualjba vezette a hölgyet. „Csut idő — mondá. — Még messzire vagyunk a rendőrbiztos lakásától. Azt tartom, kisasszony, legjobb lenne, ha ön most hazamenne. Gondolhatni, hogy a hölgy nem várta be e fölszólítás ismétlését, hanem sietett haza. Az eset híre másnap a quartier-ban rendkívüli fölháborodást keltett. A sajtó fölkapta a dolgot és képzelhető, hogy a rendőrséggel hadilábon álló radikális és szocialista lapok kegyetlenül kezdték szapulni nem csak a rendőrségnek a közerkölcsiségre felügyelő közegeit, hanem magát a prefektúrát. Ezen utóbbi részéről ekkor azzal tetézték az elkövetett hibát, hogy közzétették Thorel rendőrügynöknek fölebbvalójához intézett hivatalos jelentését, mely azt erősíti, hogy Leymarie kisasszony igenis az, aminek őt a police de moeurs ügynökei tartják, és hogy már ismételve látták őt az utcán férfiakat megszólítani. Nos, e jelentés csak kettőt bizonyíthat. Vagy azt, hogy Thorel jóhiszeműleg tévedett és egy „hivatásos utcai hölgygyel“ tévesztette össze Leymarie kisasszonyt. Vagy pedig azt — s ez a valószínűbb — hogy saját mentségére, a nem egészen ismeretlen rendőri praktika szerint, mindenkép a feslettség bélyegét akarta ráütni a fiatal nőre. Erre támadt még csak vihar. Kilencven szomszéd, megannyi előnyösen ismert egyéniség, kiállított Leymarie kisasszonynak egy bizonyítványt, melyben fölháborodva tiltakoznak a „rendőri jelentés rágalmai ellen“ és erősítik, hogy a fiatal hölgyet régóta mint föltétlenül tisztességeset ismerik. A községtanácsosok fölkapták az ügyet, a kamarában pedig Berry képviselő jelentett be interpellációt. Mint már említettem, tegnap délután tárgyalta a községtanács a rendőri ügyetlenségnek ezen izgalmas esetét, mely alkalommal Escudier és Foumiére községtanácsosok hevesen megtámadták a rendőrséget. Az utóbbi épenséggel egy a police de moeurs egész intézményének eltörölésére célzó indítványt nyújtott be. Lépine rendőrfőnök sok méltósággal védekezett ezen, a prefektúrával régóta hadilábon álló gyülekezetben az egész intézmény ellen emelt támadások ellenében, de aztán kénytelen volt elismerni, hogy ügynökei jóhiszeműleg tévedtek. Leymarie kisasszony női becsülete eszerint fényesen rehabilitálva lévén, a rendőrfőnök bejelenté, hogy: A rendőrség hivatalosan fog bocsánatot kérni e sajnálatra méltó tévedés áldozatától. Anyagi kártérítést fog nyújtani Leymarie kisasszonynak és végre. Nyugdíjba küldi Thorel ügynököt, ki huszonnégy év óta megelégedésre szolgálja a prefektúrát. így védi meg a közvélemény hatalma a női becsületet Franciaországban. Borostyány Nándor: Fővárosi ügyek. — Pályázat a kerületi elöljárói állásokra A kijelölő választmány, Báth Károly főpolgármester elnöklete alatt, ma délután ülést tartott, amely alkalommal vizsgálat alá vették a pályázók okiratait, hogy határozhassanak az iránt, vájjon a folyamodók birnak-e az 1880: I. törvénycikk 1. és 3. szakaszában megállapított minősítéssel. Az ülésen az elnökön kívül ott voltak : Országits Sándor dr., Stupp Zsigmond dr., Kiek István, Mezei E. Mór dr., Radocza János, Morzsányi Károly dr., bizottsági tagok. A bizottság, hosszasabb tanácskozás után, minősítettnek jelentette ki a következő folyamodókat: Bencze Benő dr. II. oszt. tanácsjegyzőt, Toperszer Péter II. oszt. tanácsjegyzőt, Rácz Géza dr. ügyvédet- Csillén Dávid dr. ügyvédet, Mezey Lajos V. kerületi ez idő szerinti elöljárót, Horváth János dr. ügyvédet, Vaszilievits János dr. I. oszt. tanácsjegyzőt, Szabó Károly I. oszt. tanácsjegyzőt, Hanvay Sándor III. oszt. tanácsjegyzőt, Milassin Mihály ügyvédet, Koknel Gyula I. oszt. tanácsjegyzőt, Rónay Károly dr. ügyvédet, Vajkay Rezső honvédelemügyi miniszteri fogalmazót, Némedy Jenő II. oszt. tanácsjegyzőt, Józsa Mihály III. oszt. tanácsjegyzőt, Vesztróczy István I. oszt. tanácsjegyzőt, Serly József III. oszt. tanácsjegyzőt, Faller Ferenc III. oszt. tanácsjegyzőt, Mátray József I. oszt. tanácsjegyzőt, Abál Ferenc V. oszt. tiszti ügyészt Hegedűs Károly ügyvédet, Gyárfás Sándor fővárosi bizottsági tagot, Hermann Béla II. oszt. tanácsjegyzőt, Hindy Kálmán pestmegyei árvaszéki ülnököt, Bogisich Árpád dr. I. oszt. tollnokot és Paulovits János II. oszt. tollnokot. A bizottság kimondotta, hogy minősítéssel nem birnak a következők: 1. az 50 éves kor túlhaladottsága miatt: Kelecsényi Ödön ügyvéd, Baintner Imre ügyvéd; 2. az elméleti képesítés elégtelensége miatt: Ohlhauser Pál I. oszt. tanácsjegyző, Prohászka Ferenc I. oszt. tanácsjegyző, Belgrády Miklós II. oszt. tanácsjegyző és Pohl Ferenc I. oszt. tanácsjegyző. — A kijelölő választmánynak ezt a határozatát május hó 4-ikén — pénteken — hirdetik ki az összehívandó fővárosi bizottsági tagok előtt; a megtörtént kihirdetésről a pályázók írásban lesznek értesítve. A kijelölő választmánynak e határozata ellen a pályázók, valamint a törvényhatósági bizottság tagjai, a kihirdetéstől számított 8 nap alatt a belügyminiszterhez felebbezhetnek, akinek a határozata végérvényes. Az elöljárói állásokat a közgyűlés titkos szavazással, általános szótöbbséggel tölti be, mégpedig együttesen az összes elöljárói állásokra. A megválasztott kerületi elöljárók a közgyűlésen teszik le a tiszti esküt, vagy fogadást. A választás valószínűleg május hó 30-dikán, vagy június 4-dikén lesz. A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt Márkus József alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenek előtt a házbér krajcárok mérvének, kivetésének és beszedési módjának helyesebb alapokon leendő rendezésére és a természetbeni lakások bérértéke után esedékes házbérkrajcárok kivetésére vonatkozó főszámvevői javaslatot tárgyal.