Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)

1894-05-01 / 121. szám

1894. május 1. PESTI HÍRLAP terrrum központi közegei is teljesíthetnék az időnként szükségessé váló vizsgálatokat. A törvényjavaslatot különben készséggel elfogadja. A bizottság ezek után átalánosságban hozzájá­rult a javaslathoz s az igazságügyi bizottság módosí­­tás­aival részleteiben is elfogadta azt. Tárgyalás alá vette ezután a bizottság a szesza­dónak a fogyasztási terület részére való biztosításá­ról szóló törvényjavaslatot. Elnök bejelenti, hogy a netalán szükséges részletes felvilágosítások megadá­sára a pénzügyminisztérium részéről Töpke m. taná­csom jelent meg. Wekerle miniszterelnök tüzetesen ismerteti azon indokokat, melyek a javaslat előter­jesztését kívánatossá tették. Falk Miksa és Helfy felszólalásai s a miniszterelnök és Töpke m. taná­csos felvilágosításai után a törvényjavaslat átalános­­ságban és részleteiben is változatlanul elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. Érdekes elvi kijelentést foglal magában a belügyminiszternek egy nem rég hozott határozata. Egyik vármegye alispánja, mint másodfokú hatóság, a szolgabiró elmarasztaló ítéletének megváltoztatásával egy szőlőcsőszt, tiltott időben való vadászás kihágásá­nak vádja alól felmentett s az iratokat idegen ingó dolog jogtalan­u­lt hajdonitásának vétsége cimén az illetékes biróságnoz a teendőnek mondta ki. A belügy­miniszter helybenhagyta a másodfokú­­ítéletet annak kijelentésével, hogy vadnak kézzel való fogása nem képez vadászatot, tehát a kérdéses esetben tiltott idő­ben való vadászás kihágása nem követtetett el, de igenis fenforognak az ingó dolog jogtalan eltulajdo­nításának jelenségei, minek folytán el kellett ren­delni az ügyiratoknak az illetékes bírósághoz való át­térését. A főrendiház 1894. évi május hó 5-én (szom­baton) délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend : 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az igazoló-bizottság jelentése a főrendi jegyzék folytatólagos kiigazításáról. 3. Az igazoló-biróság előadója előterjesztést tesz gróf Dé­­genfeld-Schomburg Imre kérvénye elintézése tárgyá­ban. 4. A Spanyolországgal és 5. a Romániával kö­tött kereskedelmi szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok érdemleges tárgyalása. A főrendiház naplóbír­áló-bizottsága 1894. évi május hó 5-én (szombaton) d. e. I/4 11 órakor ülést tart. Tárgy: A folyó év május és junius havára két biváló tagnak kijelölése. A főrendiház igazoló-bizottsága 1894. évi május hó 5-én (szombaton) d. e. fél 11 órakor ülést tart. Tanácskozás tárgyai: A főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása és gróf Széchenyi Bertalan vagyoni képesítését szorgalmazó kérvényének ki­igazítása. Adótartozások levonása. A pénzügyminisz­ternél panaszt emeltek az ellen, hogy az adóhivata­lok, illetőleg községi elöljáróságok a dohánybeváltási árból már levont kincstári tartozásokat mutatnak ki behajtás végett. Minthogy e helytelen eljárásnak oka az, hogy az elszámolás adatai sokszor későn érkez­nek a központi számvevőségtől az adóhivatalokhoz, elrendelte a miniszter, hogy az adóhivatalok a hátra­­léki kimutatásokat a tartozások nemei szerint két róka, kedves Behenczy, a­melyiknek a farka még nincs a kezünkben, senkié.“ A dolog még szétmehet. Tegyünk úgy, mintha semmit se be­széltünk volna. — Hát jól van — kiáltott fel az ügyvéd — szívesen szolgálok a hatszáz forinttal. — Top — monda hirtelen a báró s újra belecsapott az ügyvéd tenyerébe. Ezzel ismét az elő­bbihez hasonló meleg kézszoritgatások közt váltak el s Pál báró meg sem állt többé csak otthon, a kastély gyommal, labodával benőtt udvarán, a­hol Estella tinóra gombát teritgetett egy szalmagyékényre. Hanem bizony nagyon beleharapott az idő a fizimiskájába, petyhüdt volt az arcbőre a festék látható marásaival, ráncon ránc , a termete is összeesett, úgy nézett ki, mint egy csutak. Csak a hajdan szép álla viselte magát derekasan eresztvén magából egy vice­ állat. Talán hogy az egyiket a Pál biró csipkedje, a másikat pedig a Károly báró. — No, hol a madarak? — kérdé a be­toppanó Behenczytől. — Nincs kincs — felelte jó kedvűen majdnem sugárzó arccal. (Ijíyt. kor.) egyenlő példányban állítsák ki s a példányokat a le­vonást teljesítő adóhivatalnak, illetőleg dohánybeváltó hivatalnak küldjék meg s a pénzügyigazgatóságok is hasonló eljárásra utasítsák a községi elöljáróságokat. A dohánybeváltási árat kifizető hivatalok pedig uta­­sittattak, hogy a hátraléki kimutatás másodpéldányát a megkereső hivatalnak rögtön küldjék vissza, felje­gyezvén rajta, hogy a kimutatott tartozást mikor vé­telezték be. A női becsület és a rendőrség. Paris, ápr. 28. Leymarie kisasszony, a­kinek nagybátyja rue de Martyrs-beli boltjában paraplékat árul, egy kellemetlen kalandja miatt hirtelen nagy nevezetességre tett szert Parisban. Esetével, mely „cause célébre“ ré nőtte ki magát, először a quartier, azután a sajtó, majd a rendőrprefek­­túra, legvégül pedig — tegnap délutáni izgatott ülésében — a községtanács foglalkozott. A sok port fölkavart ügy mindenekelőtt két dologról tanúskodik. Először arról, és ezzel senkinek sem mondunk újságot, hogy olykor a legjobb rendőrség is követ el baklövéseket. Má­sodszor arról, hogy a közvélemény Franciaor­szágban oly hatalom, melynek megnyilatkozása előtt meg kell hajolnia minden fórumnak. És fő­leg ez kölcsönöz az esetnek messze túl a fran­cia határsorompókon is érdekességet. Leymarie kisasszonynak, a­ki néhány évvel túl van már a kritikus három X-en, röviden az a szerencsétlensége volt, hogy a múlt hét dere­kán néhány polgári rendőrügynök összetévesz­tette őt azon „hölgyekkel“, kik üzleti foglalkozá­sukból kifolyóan ácsorognak a világváros járdáin. A kisasszony elkísérte egy gyermeklány rokonát, ki náluk látogatóban volt­ a szülőkhöz, aztán úgy esti fél tizenegy körül hazafelé tartott a Rochechouart-boulevardon. Mint maga mondja, szokása szerint igen sebesen ment, midőn há­rom férfi, ki négy nő társaságában állott a bou­levard egyik sarkán, eléje lépett. Az egyik rá­kiáltott : „Ahán, végre megcsíptünk. A törvény nevében : le vagy tartóztatva!“ A megrémült hölgy hiába hivatkozott ár­tatlanságára és kilétére, mondván, hogy a szom­széd utcában lakik nagybátyjánál, egy ismert kereskedőnél, a­miről azonnal meg lehet győ­ződni. „Fölösleges, jól ismerünk. Már többször láttuk, hogy megszólítod a férfiakat“ — rivalt rá a rendőrügynök s aztán nyersen odalökte a letartóztatott szerencsétlen teremtések csoport­jához. Leymarie k. a. közel volt az ájuláshoz. Lábai megtagadták a szolgálatot. Letartóztatója erre megragadta karját, melyen napok múlva is meglátszottak a kék foltok és öklével néhány­szor hátba ütötte. De midőn a menet a rendőri őrszoba felé tartott, a­hol az éjjel letartóztat­­takat reggelig fogva tartják, hogy azután az illető városnegyed rendőrbiztosa elé állítsák, a hölgy visszanyerte lélekjelenlétét. Erélyesen kö­vetelte, hogy azonal a commissaire elé vezes­sék, ki, úgymond, ismeri nagybátyját. Ez mégis megdöbbente a titkos rendőrt. Néhány szót vál­tott társaival, majd egy egyenruhás rendőrrel, kinek átadta foglyát, azután sietve távozott a csoporttal. E pillanatban a megeredt eső szakadni kezdett. Az egyenruhás rendőr egy kapualjba vezette a hölgyet. „Csut idő — mondá. — Még messzire vagyunk a rendőrbiztos lakásától. Azt tartom, kisasszony, legjobb lenne, ha ön most hazamenne. Gondolhatni, hogy a hölgy nem várta be e fölszólítás ismétlését, hanem sietett haza. Az eset híre másnap a quartier-ban rend­kívüli fölháborodást keltett. A sajtó fölkapta a dolgot és képzelhető, hogy a rendőrséggel hadi­lábon álló radikális és szocialista lapok kegyet­lenül kezdték szapulni nem csak a rendőrségnek a közerkölcsiségre felügyelő közegeit, hanem ma­gát a prefektúrát. Ezen utóbbi részéről ekkor azzal tetézték az elkövetett hibát, hogy közzé­tették Thorel rendőrügynöknek fölebbvalójához intézett hivatalos jelentését, mely azt erősíti, hogy Leymarie kisasszony igenis az, a­minek őt a police de moeurs ügynökei tartják, és hogy már ismételve látták őt az utcán férfiakat meg­szólítani. Nos, e jelentés csak kettőt bizonyíthat. Vagy azt, hogy Thorel jóhiszeműleg tévedett és egy „hivatásos utcai hölgygyel“ tévesztette össze Leymarie kisasszonyt. Vagy pedig azt — s ez a valószínűbb — hogy saját mentségére, a nem egészen ismeretlen rendőri praktika szerint, mindenkép a feslettség bélyegét akarta ráütni a fiatal nőre. Erre támadt még csak vihar. Kilencven szomszéd, megannyi előnyösen ismert egyéniség, kiállított Leymarie kisasszonynak egy bizonyít­­ványt, melyben fölháborodva tiltakoznak a „rend­őri jelentés rágalmai ellen“ és erősítik, hogy a fiatal hölgyet régóta mint föltétlenül tisztessége­set ismerik. A községtanácsosok fölkapták az ügyet, a kamarában pedig Berry képviselő je­lentett be interpellációt. Mint már említettem, tegnap délután tár­gyalta a községtanács a rendőri ügyetlenségnek ezen izgalmas esetét, mely alkalommal Escudier és Foumiére községtanácsosok hevesen megtá­madták a rendőrséget. Az utóbbi épenséggel egy a police de moeurs egész intézményének eltörö­lésére célzó indítványt nyújtott be. Lépine rendőrfőnök sok méltósággal vé­dekezett ezen, a prefektúrával régóta hadilábon álló gyülekezetben az egész intézmény ellen emelt támadások ellenében, de aztán kénytelen volt elismerni, hogy ügynökei jóhiszeműleg té­vedtek. Leymarie kisasszony női becsülete esze­rint fényesen rehabilitálva lévén, a rendőrfőnök bejelenté, hogy: A rendőrség hivatalosan fog bocsánatot kérni e sajnálatra méltó tévedés áldozatától. Anyagi kártérítést fog nyújtani Leymarie kisasszonynak és végre. Nyugdíjba küldi Thorel ügynököt, ki hu­szonnégy év óta megelégedésre szolgálja a pre­­fektúrát. így védi meg a közvélemény hatalma a női becsületet Franciaországban. Borostyány Nándor: Fővárosi ügyek. — Pályázat a kerületi elöljárói állásokra A kijelölő választmány, Báth Károly főpolgármester elnöklete alatt, ma délután ülést tartott, a­mely alka­lommal vizsgálat alá vették a pályázók okiratait, hogy határozhassanak az iránt, vájjon a folyamodók birnak-e az 1880: I. törvénycikk 1. és 3. szakaszá­ban megállapított minősítéssel. Az ülésen az elnökön kívül ott voltak : Országit­s Sándor dr., Stupp Zsig­­mond dr., Kiek­ István, Mezei E. Mór dr., Radocza János, Morzsányi Károly dr., bizottsági tagok. A bi­zottság, hosszasabb tanácskozás után, minősítettnek jelentette ki a következő folyamodókat: Bencze Benő dr. II. oszt. tanácsjegyzőt, Toperszer Péter II. oszt. tanácsjegyzőt, Rácz Géza dr. ügyvédet- Csillén Dávid dr. ügyvédet, Mezey Lajos V. kerületi ez idő szerinti elöljárót, Horváth János dr. ügyvédet, Vaszilievits János dr. I. oszt. tanácsjegyzőt, Szabó Károly I. oszt. tanácsjegyzőt, Hanvay Sándor III. oszt. tanácsjegy­zőt, Milassin Mihály ügyvédet, Koknel Gyula I. oszt. tanácsjegyzőt, Rónay Károly dr. ügyvédet, Vajkay Rezső honvédelemügyi miniszteri fogalmazót, Némedy Jenő II. oszt. tanácsjegyzőt, Józsa Mihály III. oszt. tanács­­jegyzőt, Vesztróczy István I. oszt. tanácsjegyzőt, Serly József III. oszt. tanácsjegyzőt, Faller Ferenc III. oszt. ta­nácsjegyzőt, Mátray József I. oszt. tanácsjegyzőt, Abál Ferenc V. oszt. tiszti ügyészt Hegedűs Károly ügyvé­det, Gyárfás Sándor fővárosi bizottsági tagot, Her­mann Béla II. oszt. tanácsjegyzőt, Hindy Kálmán pest­megyei árvaszéki ülnököt, Bogisich Árpád dr. I. oszt. tollnokot és Paulovits János II. oszt. tollnokot.­­ A bizottság kimondotta, hogy minősítéssel nem birnak a következők: 1. az 50 éves kor túlhaladottsága miatt: Kelecsényi Ödön ügyvéd, Baintner Imre ügy­véd; 2. az elméleti képesítés elégtelensége miatt: Ohlhauser Pál I. oszt. tanácsjegyző, Prohászka Fe­renc I. oszt. tanácsjegyző, Belgrády Miklós II. oszt. tanácsjegyző és Pohl Ferenc I. oszt. tanácsjegyző. — A kijelölő választmánynak ezt a határozatát május hó 4-ikén — pénteken — hirdetik ki az összehívandó fővárosi bizottsági tagok előtt; a megtörtént kihirde­tésről a pályázók írásban lesznek értesítve. A kijelölő választmánynak e határozata ellen a pályázók, vala­mint a törvényhatósági bizottság tagjai, a kihirdetés­től számított 8 nap alatt a belügyminiszterhez feleb­­bezhetnek, a­kinek a határozata végérvényes. Az elöl­járói állásokat a közgyűlés titkos szavazással, általá­nos szótöbbséggel tölti be, még­pedig együttesen az összes elöljárói állásokra. A megválasztott kerületi elöljárók a közgyűlésen teszik le a tiszti esküt, vagy fogadást. A választás valószínűleg május hó 30-dikán, vagy június 4-dikén lesz.­­ A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt Márkus József alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenek előtt a házbér krajcá­rok mérvének, kivetésének és beszedési módjának he­lyesebb alapokon leendő rendezésére és a természet­beni lakások bérértéke után esedékes házbérkrajcárok kivetésére vonatkozó főszámvevői javaslatot tárgyal.

Next