Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)

1894-05-19 / 139. szám

___________________________ PEST­ HIRLA­P 1894. május 19. elmennek az Andrássy-utra Eötvös Károlyhoz tüntetni. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, l­ék­óztassanak csendben hallgatni a szónokot. Szapáry Gyula gr.: Igen természetes, hogy ily alkalmakkor a vezetés, a hatalom nem marad azok kezében, kik a tüntetést kezdeményezték. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Károlyi Gábor gr.: Olyan csacsi még nem akadt, aki Szapáryt éljenezze! (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon. Rendre ! Rendre !) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Ha mindnyájan mél­­tóztatnak hallgatni, akkor csend lesz. (Általános zajos derültség.) Szapáry Gyula gr.: Nem kíván ezen tünetek­nek, ezen utcai tüntetéseknek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a­melylyel bírnak. Csak megbot­ránkozásai és mint magyar ember sajnálkozással fejezheti ki, hogy e tekintetben jó hírünkre, politikai érettségünkre rossz világot vezettek. (Élénk helyeslés balfelől.) Nem kíván ilyen politikát követni és nem kí­vánja ezt szavazatával támogatni. Kívánja, hogy a nagy jelentőségű egyházpolitikai kérdések megoldást, még­pedig mentői előbb megoldást nyerjenek, hogy ezek befejezése után visszatérhessünk a nyugodt és higgadt munkára; de kívánja, hogy visszatérjünk azon h­iányra, melyet sikerrel követtünk 25 esztendeig. (Nagy zaj.'Halljuk! Halljuk!) Horváth Géza: Az ön pénzügyi­­ gazdálko­dására ! Szapáry Gyula gr.: Amely irányzatnak a leg­közelebbi alkalommal kifejezést adott a horvát bán és amely irányt sokkal üdvösebbnek tartja, mint a­melyet a jelenlegi kormány követ. Zichy Jenő gr.: Úgy van! Úgy van! (Élénk derültség jobbról és a szélső­baloldalon.) Szapáry Gyula gr.: Ezen okoknál fogva igen természetes, hogy nincs azon helyzetben, hogy a mi­niszterelnök benyújtott határozati javaslatához hozzá­járuljon, hanem minthogy azon határozati javaslat, melyet Apponyi Albert gróf benyújtott, módot nyújt arra nézve, hogy a polgári házasság formája ezen házban ismét megbeszéltessék, ezen határozati javas­latot elfogadja. (Hosszantartó élénk helyeslés és él­jenzés balfelől és a középen. Élénk felkiáltások: Öt percnyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. Szünet után szól Polónyi Géza. Az őt támadó félhivatalosnak nem volt igaza és neki esze­ ágában sincs most már megint a javaslat ellen beszélni, bár a javaslat ellen iratkozott fel, mégsem utasítja el egyszerűen, hanem külön határozati javaslatot terjeszt be. Örömmel konstatálja, hogy teljesen egyetért az igazságügyi miniszter tegnap hangoztatott felfogásá­val, csupán csak a konzekvenciák levonásában van különbség. Kifogásolja azt, hogy a nemzetiségi és feleke­zeti iskolákhoz a kormány nyúlni nem mer, pedig e nélkül a nemzetiségi kérdés nem oldható meg. Felhívja a miniszterelnököt, hogy válaszoljon arra, amit Széchenyi mondott a főrendiházban, t. i., hogy ő ellensége ugyan a polgári házasságnak, de megszavazza azt, mert a szabadelvű párt csak annak árán tartható fönn s a függetlenségi párt elhatalmaso­dása csak ennek árán akadályozható meg. Kérdi a miniszterelnököt, hogy ez információ tőle származik-e ? Követeli a főrendiház reformálását és pedig népkép­viseleti alapon. Herman Ottónak szemére veti, hogy az ő ra­dikális következetessége egyszer cédulák kiosztása miatt is támad, máskor pedig a korrupció miatt sem szólal fel. Kemény Pál : Ország-világ láthatja, mi nem vagyunk összeveszve! (Derültség.) Polónyi Géza végül a következő határozati javaslatot nyújtja be: „Tekintettel arra, hogy az alap­jában rendi elemekből megalkotott felsőház a nép­­képviseleti alapon nyugvó képviselőház üdvös tör­vényhozási működésének olyan természetes akadálya, a­mely a nemzeti akaratnak érvényesülését nemcsak gátolja, de szervezeti alakból azzal kapcsolatba sem hozható —■ a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a főrendiháznak a népképviseleti kormánya­lkatnak megfelelő választási elven nyugvó reformálása iránt sürgősen terjeszszen elő javaslatot — a „házassági jogról“ szóló javaslat tárgyában vett főrendiházi üze­netnek érdemleges tárgyalását pedig — ezen, a főren­diház reformjára vonatkozó javaslatnak törvényerőre emelkedéséig felfüggeszti. Beadja : Polónyi Géza s. k.“ Elnök : Herman Ottó képviselő úr személyes kérdésben kíván szólni. (Felkiáltások: Holnap! Hall­juk ! Halljuk!) Herman Ottó : T. ház! Én számolok a ház hangulatával s ezért lemondok arról, hogy ma vá­laszoljak Polónyi Géza képviselő úrnak személyes kérdésben, hanem ezt a ház szíves engedelmével a holnapi napon fogom megtenni. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Miután az idő előhaladt, va­gyok bátor ajánlani, hogy a tanácskozás folytatását a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halaszszuk, melynek napirendje a házassági jogról szóló törvény­­javaslat tárgyában hozott főrendiházi határozatnak folytatólagos tárgyalása lesz. Méltóztatnak ehhez hoz­zájárulni ? (Igen!) Ha igen , ezt határozatiig kimon­dom és az ülést bezárom. Ülés vége d. u. 2 óra 20 perckor. A tiszai ág031 hitvallású ev. egyházke­rület rendkívüli közgyűlését Miskolcon tartotta. Az elnöki székben Zelenka Pál püspök és a betegsége miatt távollévő Péchy Tamás kerületi felügyelő, elnök helyett Szentiványi Árpád ország­ képviselő ült. Az illusztris gyülekezeten mintegy százhuszan jelentek meg. Zelenka püspök megnyitó imája után Szent­iványi Árpád elnök melegen emlékezett meg Kossuth Lajos nagy hazánkfiáról. A beszédet a gyűlés tagjai állva hallgatták végig. A kerület elhatározta, hogy el­hunyta feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg ad kifeje­zést s erről a családot értesíti. Ugyanígy intézkedett a haza kitűnő fiának, báró Vay Miklós főrendiházi el­nöknek elhunyta alkalmából. A gyűlés főtárgyát a politikai községeknek egy­házakba, továbbá ezeknek esperességekbe és kerüle­tekbe való beosztása képezte. Kiemelendők még a háztartásra, rendbüntetésre vonatkozó határozatok. A békési evangélikus egyházmegye f. hó 15-én tartott Aradon rendkívüli közgyűlést. A népes egyházmegye csaknem minden egyházközsége képvi­selve volt és Zsilinszky Mihály egyházmegyei­ fel­ügyelő, Zólyom vármegye főispánja s Achim Ádám esperes elnöklete alatt az egyházmegye számos kiváló férfia jelent meg. A gyűlés kiváló érdeklődéssel fogadta a kerü­letek arányosítását célzó törvényjavaslatot, mely na­gyon is közelről érinti a békési egyházmegyét, a mely­­lyel valóságosan statárialiter jár el. Egyik része az egyházmegyének, mint különálló egyházmegye, a tiszai kerülethez csatoltatnak a megmaradó rész maga is két egyházmegyére osztatván fel. Áchim Ádám espe­res imája után Zsilinszky Mihály a világi elnök jelezte a rendkívüli egyházmegyei közgyűlés összehívása al­kalmául szolgált fontos kérdéseket, a­melyek nem zárják ki — úgymond — annak lehetőségét, hogy a békési egyházmegye mint ilyen, teljes egészében tartja utolsó közgyűlését; ha ugyanis az egyházkerületek arányosítását célzó törvényjavaslat még ez évben tör­vényerőre emeltetnék. Bizalmát fejezte ki másfelől, hogy az egyházmegyei közgyűlés meg fogja találni a helyes utat, melyet az autonómia tiszteletben tartása mellett meggyőzendő egyházi felettes hatóságait, hogy fontos, messze jövőre kiható ügyeknek sikeres meg­oldására más, mint, a törvény és igazság útja, nem lehet. Magára a területek arányosítását célzó törvény­­javaslatra Petrovics Soma szentesi lelkész s egyház­­megyei jegyző adott be kimerítő határozati javaslatot. Kiindult a zsinati törvények 108. §-ából, mely a te­rületek új beosztása és az egyházközségeknek vagy egyházmegyéknek más kerületbe való csatolása között maga is különbséget tesz, az elsőt a zsinat, az utób­bit az egyetemes közgyűlés jogkörébe osztván. Fel­hívta az egyházmegyét tiltakozó álláspont elfoglalá­sára a törvényjavaslat ama célzata ellen, mely szerint az egyházmegye községeinek egy részét a vele kom­pakt testet képező bányakerületből kiszakítva, a csak nehezen megközelíthető tiszai kerülethez csatolni kí­vánja. Reá­mutatott, hogy az egyházmegye megma­radó részének két egyházmegyére szakadást kívánó intézkedés szüksége vagy időszerűsége, amennyiben a kérdés már a tavalyi közgyűlés által döntés céljából az egyházközségekhez lett leszálltva, fenn nem forog. Csak idő kérdésének tartja, hogy a bányai egy­ Egyházkerületi gyűlések. A dunántúli ág. evang. egyházkerület Győrött rendkívüli közgyűlést tartott Karsay Sándor püspök és Radó Kálmán együttes elnöklete alatt. A napirend előtt Karsay n­gély meghatottsággal emléke­zett meg Kossuth Lajos elhunyta felett s részvéttel adózott Vay Béla báró emlékének is. A közgyűlés mindkét hazafi emlékét jegyzőkönyvileg megerősítette. A napirend legfontosabb tárgyát az egyetemes közgyűlés által kiküldött bizottságnak azon törvény­­javaslata képezte, melyet az egyházkerületek arányo­sítása tárgyában készített. Az egyházkerület örömmel fogadna oly arányosítási javaslatot, mely biztosítékot foglalna magában az iránt, hogy törvénynyé válva kiküszöbölné az evang. egyház kebeléből a gyakran megújuló nemzetiségi egyenetlenségeket és e szomorú jelenségek helyett békés viszonyokat biztosítana. Az egyházkerület felkéri az egyetemes gyűlést, hogy a javaslatot visszaadva a bizottságnak, hívja fel, hogy a kerületek évszázados visszonyainak tekintetbe vételével, a kitűzött céloknak megfelelőbb munkálatot készítsen. A­mennyiben az egyetemes gyűlés mégis halaszthat­­lannak tartaná az arányosítás tervét már most tárgya­lás alá venni, a közgyűlésnek egyhangúlag kifejezett óhajtása, hogy az arányosítás kérdése a százados tör­téneti viszonyoknak, a közigazgatás könnyítésének és a vallás-erkölcsi élet emelésének megfelelően oldas­sák meg.* * * .... ■—0­? 1­­1 ‘ 1 L házkerületnek talán épen nevének megfelelő ré­sze (Bars, Hont, Zólyom, Nógrád) egymagában is életképes egyházkerületi területet képezvén, mel­lett® a történeti fejlődés és sajátos viszonyok alap­ján egy alföldi egyházkerület alkottassák. Javasolja tehát tiltakozzék az egyházmegyei közgyűlés auto­nómiáját sértő azon eljárás ellen, mely szerint terü­leti viszonyainak megváltoztatása, az egyházmegye egy részének a tiszai kerülethez csatolása, mintha de nobis sine nobis foganatosítani céloztatnék; köve­teit pedig utasítsa odahatni, hogy az egyetemes köz­gyűlés bizottságának e munkálata (az arányosítást célzó törvényjavaslat) első­sorban a kiküldő egyete­mes gyűlésnek terjesztetvén be, az a maga törvényes retormáin keresztül az egyházmegyéhez, illetve annak egyházközségeihez szállíttassék le ; ami pedig a bányai egyházkerület területi viszonyait illeti, hassanak oda, hogy a bányai egyházkerület ketté­osztásának kér­dése főleg a protestantizmusnak Alföldünkön örven­detes terjeszkedésére tekintettel, tanulmányozás tár­gyává tétessék. E javaslatot a közgyűlés elfogadta. A bányai egyházkerületi gyűlésre követekül az egyházmegyei elnökségen, a szarvasi főiskolai és csabai algimnáziumi igazgatóin kívül a világiakból: Haviar Dániel, Hász Sándor, Solymosi Lajos, Szé­kács József, dr. Zsilinszky Endre, Hegedűs Mihály, Braun József; az egyháziakból: Veres József, Dras­­kóczi Lajos, Csepregi György, Frinz Lajos, Csernák Kálmán, Dax György, Szeberényi Lajos küldettek ki. Fővárosi ügyek. — Kamermayer Károly polgármester teg­nap este hazaérkezett Abbáziából, a­hol hosszabb ideig tartózkodott, megrongált egészségének helyreál­lítása céljából. A polgármester — mint örömmel ér­tesülünk — teljesen felüdülten érkezett haza s a mai naptól fogva már a hivatala vezetését is átvette. — A középítési bizottság ma délután ülést tartott Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt, előadó Pohl Ferenc tanácsjegyző és Piperkovits Bátor tollnok volt.­­ A Rákos-pataknak a városligeti tóba való be­vezetéséhez a mérnöki hivatal egy iszapfogó fölállí­tását tervezte a tóba való beömlésnél; a közmunkák tanácsának kivonatára három iszapfogót fognak alkal­mazni, 11 ezer forint költséggel. — A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter leiratilag ismételten kéri, hogy a botanikus­ kert mellett levő közterületet a főváros ingyenesen engedje át a szülészeti klinika fölépítésé­hez szükséges telekül. — A bizottság ragaszkodik az előbbi álláspontjához, hogy az a térség közterület és sétahely maradjon. — Hozzájárult a bizottság az uj Duna-hidak építése céljára szükséges munka­terület átengedéséhez. — A magyar villamossági részvény­­társaság az iránt adott be kérvényt, hogy a főváros és a villamossági vállalatok között kötött szerződés ama pontja, a­mely szerint a két társaság kábel­fek­tetései (a­mely kábeleknek egy csatornában kell el­helyezve lenni) egyszerre történjenek, másíttassék meg s legyen megenged­ve, hogy kábelt külön-külön idő­pontban fektethessenek le. A bizottság, mivel ezzel a közlekedésnek lenne gyakoribb megakadályoztatása, a kérelmet nem tartja teljesíthetőnek s ragaszkodik a szerződés eredeti határozatának föntartásához.­­ A dunaparti korzó újra aszfaltozása szükségessé vált; a bizottság a követ­ő- és csatornázó bizottságot föl­hívja, hogy tartson helyszíni szemlét, az iránt, váljon sürgős-e a dolog s milyen nagy arányú legyen a vég­zendő munkálat.­­ A Klotild-utca burkolását kera­­mittal fogják végez­etni, a keramit-társaságok szabad konkurrenciája mellett. — A budapest—szent­endrei helyi érdekű vasút-részvénytársaság a vonatait be fogja vezetni a dunaparton át a lánchídig. A bizott­ság a műszaki kikötések közé fölveendőnek tartja, hogy a részvénytársaság köteleztessék kevesebb zaj­­jal járó mozdonyok alkalmazására; a mozdonyok jeladása csak haranggal és nem gőzsíppal történhe­­tik; a henger kifúv­atása tiltva lesz. A sínek elhelye­zésére vonatkozó terveket elfogadták.­­ Az Új­ épü­­let telekterületének leendő beosztására vonatkozólag bemutatja a mérnöki hivatal azt a második tervet, a­mely mellőzve a területen átvágó utat, épszögben hagyja elrendezve a telekcsoportokat, a déli oldalon 6900 négyszögölny parkkal, a­melynek belsejében a szabadságharc-szobor is elhelyezhető volna. A bizott­ság, mivel a korábbi — átlós úttal való — terv pénzbelileg nagyon költségesnek bizonyult, a ma be­mutatott tervet fogadta el. — Ez a terv nem akadá­lyozza, sőt feladatául hagyja a közel jövőnek a ná­dor-utca megszélesítését. — A budapest — újpesti villamos vasút ügyével foglalkozót ma a pénzügyi és gazdasági bi­zottság vasúti albizottsága, Márkus József alpolgár­mester elnöklete a­att, előadó Mátray József tanács­jegyző volt. A bizottság hosszasabb vita után az en­gedélyezés főbb pontját, a­mely a koncesszió időtar­tamára vonatkozik, akként állapította meg, hogy az 60 évre terjedjen. Ezzel a javaslattal szemben Rémi Róbert különvéleményt jelentett be, kivánva, hogy a koncesszió ideje 50 éven túl ne terjedjen. Szerinte túlságos előny nyújtása lenne a 60 év, mert a VI. ker, Lehel*Utcá­t az Angolfieldön át Újpestig

Next