Pesti Hírlap, 1894. augusztus (16. évfolyam, 213-243. szám)
1894-08-26 / 238. szám
1894. augusztus 26. PESTI HÍRLAP |*_ ____________________D ailyben sok a helyzetkomikum és még több az ügyesen összeválogatott betét. Arról szól a darab, hogy egy talmi báró papucs alatt, ki különben marhakereskedő, elmegy hazulról a feleségével, otthon hagyva az inasát (Kövessy), meg a szobaleányát (Kövessyné). Ezek aztán magukra öltik gazdáik elegáns toalettjét, kollégáikat beinvitálják „soaré“-ra s a mikor az ilyenformán összeverődött cselédnépség javában dorbézol, hazajön a háziúr, aki a mai cselédek eme hallatlan szemtelenségén mód nélkül fölháborodva — maga is beáll a kompániába. Van olyan is köztük, aki „ellenállhatatlan vágyat érez a színipályára“, hát fölcsap énekesnőnek , meg olyan is, aki saját gazdáját — fölpofozza. Sok életet vitt Kövessyné a színpadra, kinek a publikum minden énekszámát zajosan megtapsolta. Partnere, Kövessy, élénk humorral játszotta hálás szerepét s az ő énekszámainak is nagy hatása volt. Kapott is tapsot eleget, mint színész és szerző egyaránt. Szabó Irma, Kantay, Szerdahelyi, Szilasi, stb. telhetőleg kiaknázták szerepeiket. Holnap a darabot megismétlik. * (Népszínházi hírek.) Hegyi Aranka, ki Svájcban és Felső-Olaszországban nyaralt, szerdán lép föl először. A Kis alamuszi címszerepét fogja játszani. — Küry Klára szept. 1-én játszik először, a „Klári“ címszerepében lép föl. — Komáromi Mariska csütörtökön, a Virágcsatában lép föl először. — Hétfőn, e hó 26-én, a Sodoma pusztulását adják. Csetényi Juliska, Rákosi Szidi növendéke, mint vendég, Kittyt adja. — A népszínház színpadán szept. hó 3-án, d. u. 3 drakor tartják meg a szokásos karpróbát, amelyre mindazok jelentkezhetnek, akik megfelelő alakkal és hanggal bírnak és a népszínház énekkarába akarnak szerződni. Huszonöt évesnél idősebb nőt és 30 évesnél idősebb férfit nem szerződtetnek. * (Olasz spanyol operett© és hallei előadások Budapesten.) Feld Zsigmond, a városligeti színkör igazgatójának sikerült az egész Olaszországban nagy hírű milánói „Zarzuela“ társaságot vendégszereplési ciklusra megnyerni. Az első előadás szeptember 22-én lesz, amikor is a „La tentazione di San Antonio (Szent Antal kísértése) című spanyol operette kerül színre. A társaság szeptember elsején kezdi meg előadásait a bécsi Garl-színházban, hol nagy érdeklődéssel várják. A társulatot Signora Alboni vezeti s áll 68 tagból és pedig magán-énekesekből és énekesnőkből, magán-táncosnőkből s táncosokból, továbbá groteszk táncosokból, férfi és női énekes tánckarból. A repertoire magában foglalja a legnépszerűbb spanyol buffó-operetteket, melyek szereplői a mellett, hogy kitűnő szavalok és énekesek, jó pantomimikusok is. * (Az orsz. m kir. zene-akadémián) a beírások az 1894—95. tanévre szeptember hó 1—8. napjain, mindenkor délután 3—5 óra között történnek a titkári hivatalban (Andrássy út 67- sz. III. em.) A fölvételi vizsgálatok szeptember hó 10-én fognak megkezdődni. Vidékiek jelentkezhetnek a fölvételi vizsgálatok alatt is. * (Sellei Gyula operetté-iskolájában) szeptember 1-én nyílik meg a 15-ik tanfolyam, melyre a beiratások f. hó 25-től kezdve d. e. 9-től d. u. 2-ig tartatnak. VII., akácfa utca 16. sz. a. (vasárnapot kivéve.) Az iskolába csak jó hanggal és színpadra való alakkal biró egyének vétetnek föl. Nők 16, férfiak 18-ik életévüktől fogva. Az iskolában fönnállása óta igen sok jó operette-énekesnő tanult ki. * (Új zene-konzervatórium.) Ez évi szeptember tó 1-jétól Somogyi Mór előnyösen ismert zenetanár és zongoraművész Erzsébet körút 13-ik szám alatt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által engedélyezet új magyar zene-konservatóriumot léptet életbe, zongora, hegedű, gondonka, magánének és zeneelméleti tanszakokkal a legalsó foktól a legmagasabb művészi kiképzésig fiú és leánygyermekek, valamint felnőttek számára. Beiratkozni lehet aug. 28-ától d. e. 9-től este 6-ig a tanintézetben. * (Színészet a vidéken.) Az abonyi állandó színkörben ma fejezte be működését P. Ihász Lajos színtársulata, mely a napokban Szarvasra megy. A társulat nem egy tehetséges tagja igazi kedvencévé lett a közönségnek. Ezenkívül kedves fogadtatásban részesült a szatmári színház primadonnája, Ottinger Aranka is, ki mint vendég kétszer játszott az abonyi színkör deszkáin. *(Makó Lajos), a szatmári színház igazgatója, már készen van társulata szervezésével, melynek tagjai közül a következőket soroljuk föl: Körösi Ottinger Aranka, Hevessi Janka, Élesi Marsalkó Aranka, Vidor Margit, Makó Aida, Pillér Margit, A. Tájkerti Berta; a férfiak közül: Sziklay Miklós, Iványi István, Hadas J., Kalmár Gyula, Réti István stb. Nevezetteken kívül szerződtette Makó a városligeti színkör következő tagjait: Árbay Aranka, Tharaszovits Margit, Ebergényiné, továbbá Hunfi Imre, Hevessy Gábor, Andort Péter, Szarvasi Soma elsőrendű tagokat. Megfelelő számú női- és férfi énekkar a zenekarral egészíti ki a társulatot. * (Somogyi Károly) szegedi színigazgató eső 19-én nyitotta meg a színházat Kaposvárott, hol a közönség nagyon szívélyesen fogadta régi kedvenceit. A kettős ünnepen zsúfolásig megtelt a nézőtér s az „Ingyenélők“ és „Madarász“ előadásain végehossza nem volt a lelkesült tapsnak, melyre a jeles társulat minden tagja rászolgált. Koszorús költőnk, Jókainak dicsérő szavai buzdítólag hatottak a vidék legjobb erőiből összeállított társulatra, mert pl. legutóbb „Az új háziúr“ előadása a legmagasabb igényeket is kielégítette. Ez utóbbiban P. Kovács Mariska, Balog Etel, Kézdi Juliska, Bodroginé Polgár Sándor, Dezséri, Follinusz, Peterdi alaposan rászolgáltak a közönség tapsaira."* * (Magyar népdalok.) A Budapesti Népdalok legújabb füzetei hat nótát közölnek. Mint rendesen az ily gyűjtemények, vegyesen köztik a jót a borzalmas roszszal. Az előbbi kategóriába alig mernék sorolni a hat nótát, sablonos bizony valamennyi, legfeljebb a „Falu végén cigány asszony“ képez kivételt. A szöveg kedvéért azonban az utóbbi osztályba helyezzük a „Szőke kislány kezdetűt“. A dalok különben Nádor Kálmánnál kaphatók. * (Szinháztűsz Londonban.) A Royal County szinház Reading városnegyedben, mint londoni levelezőnk táviratban jelenti, villámcsapás következtében ma reggel kigyult és dacára az összes londoni tűzoltók vállvetett erőlködéseinek, porig égett. Emberéletben szerencsére nem esett kár. — Gyalázatos ! — Nagyon hízelgő! Haza érkezvén, Etel még csak be sem tért férje házába, ott maradt édes atyjánál. Vajna István pedig ismét összeszedte a bandáját és éktelen muzsikájával fölvette az éjszakát. Sokat ivott, majdnem minden reggel részegen tért haza s olyankor fogadkozott, hogy holnap megöli azt az asszonyszemélyt. És mikor kialudta a mámorát, kesernyés bús hangulat vett rajta erőt, elüldögélt egész éjszakákon az Íróasztala mellett s törte valamin a fejét. Etel tüntetőleg folytatta a régi vidám életét. A zárt társaság szerzett magának más cigányt, akivel elmulattak a városvégi csárdában. A menyecske majd kirúgta maga alól a földet, úgy mulatott. Beszélték is már, hogy a válás utánra már is titokban jegyet váltott egy fiatalemberrel. Kétszer találkoztak a pap előtt, kétszer a bíró előtt békéltetés céljából. Mind a ketten a leghatározottabban visszautasították a kibékülést. Az ő gyülölségük engesztelhetetlen. El is hitte mindenki, aki csak ismerte e házasság történetét. Vagy három nappal az ítélet kézbesítése előtt, Virágh Etel eltűnt hazulról, egy sor írást sem hagyva maga után. Ugyanakkor a Vajna István bandája hiába várta az ő prímását a kapuja előtt. A rouleauk le voltak bocsátva, a kapu bezárva. Egy süket legénye Vajnának beszélte, hogy az éjszaka kocsin ment a nagyságos úr a harmadik állomásra — a nagyságos asszonynyal. Megszöktek a válás elől. * (Judit Anna visszaemlékezése.) A párisi Figaro népszerű színésznők életéből egyes , érdekes epizódokat közöl, melyeket épen az illető színésznők írnak meg. Felszólították Judit Annát is, hogyja meg pályája egy vidám vagy szomorú eseményét. A művésznő azonban szellemesen kivonta magát ez alól. Levelet intéz a szerkesztőséghez és kijelenti, hogy bár sohasem szokott írni efféléket, mégis reáfanyalodott és három órán át kínlódott az „eset“ leírásával. Nagyon el volt ragadtatva önmagától és előre kéjelgett a föltűnés reményében, melyet cikke fog kelteni. Borítékba tette az elbeszélést, hogy majd Parisban elküldje a szerkesztőségnek. Chatouból maga akarta elvinni a fővárosba. A vagyonba lépve — írja — egy hölgyre akadtam, kivel Párisban többször találkoztam. Fejbólintással üdvözöltük egymást és minthogy nem voltam diskuráló kedvemben, az elmaradhatatlan sikerre gondolva, melyet cikkem aratni fog, egyik sarokba helyezkedtem el drága borítékommal; mégegyszer el akartam olvasni kis alkotásomat, mielőtt megválnék tőle. . Amint kivettem a borítékból, a hölgy hirtelen kérdi: — Asszonyom, ön olvassa a Figaróban megjelent visszaemlékezéseket ? .— Nagy érdeklődéssel, feleltem; a legtöbb nagyon kedves, szerencsés ötlet volt . . . stb. stb. Szomszédnőm habozott kissé, aztán határozott hangon szólt: — Ugyan kérem, Juditné, csak nem oly naiv, azt hinni, hogy ez a X. kisasszony vagy Z.-né asszony irta a neve alatt megjelent cikkeket? Valamennyi színésznőnek zsurnaliszták csinálják a cikkeket. Bizony eltéptem és az ablakon kidobtam az önöknek szánt lapokat, mert azt véltem, hasztalan fáradtam, mert valami gonosz féltékeny teremtés azt híreszteli majd, hogy az én bájos visszaemlékezésemet egyik zsurnaliszta kollégájuk írta. — Beadta az eljegyzési hírt a lapba? kérdezte. — Nem, válaszolt Vajna. — Tegye meg rögtön. Aztán az esküvő napjáig jöjjön el minden nap s várjon egy órahosszat az előszobában, mig kijövök. Aztán sétálni megyünk — a világ kedvéért. Aztán pedig takarodjék. Értette? — Értem, szólt csöndesen Vájna. — Most is takarodjék. Vájna István megfordult és ment. Csakugyan így telt az idő az esküvő napjáig. Vájná egy nyájas tekintetben, de még csak egy közönyös szóban sem részesült, ha idegen nem volt jelen. Társaságban azonban Etel gyöngéden és mosolyogva nézett rá és bizalmasan pepecselt a vőlegénye frizuráján. Az meg megragadta a kedvező alkalmat s megcsókolta a menyasszonyát. Pia magukra maradtak, kölcsönösen erősitgették, hogy ez a bizalmaskodás csak a világ kedvéért történt s hogy egy csöpp kedvük sincs azt folytatni, ha nincs rá kényszerűség, így következett be az esküvő. A szertartás fényes volt, a harmadik vármegyéből is jöttek vendégek. Nászútra is mentek s négy hét múlva visszaérkeztek. A mézes heteket a válóper megindítására fordították. Külön-külön szállóban laktak, de nappal együtt voltak, együtt étkeztek. Ilyenkor is folyton erősítgették egymásnak : — Utálom magát. — Nagyon örvendek neki. — Alig győzöm bevárni az időt, hogy szabadulhassak már magától. — Mindent elkövetek annak siettetésére. Polgárság és katonaság harca. — Saját tudósítónktól. — A város nyugalmát véres dráma zavarta meg. Az eset annál sajnálatosabb, mert a védtelen polgárembert fegyveres katonaság támadta meg és zabolátlan kegyetlenséggel ontották vérüket. A szinte páratlan esetnek részleteit a következőkben adhatom: Viktor József gyulai polgár, keskeny utcai házánál nyári mulatságot rendeztek, melyre a gyulai rendőrkapitányság engedélyt is adott. A mulatság javában folyt, midőn bebocsájtást kért Tálas János honvédtizedes és két katona pajtása. A rendőrség a belépti jegyek lefizetésére szólította őket, de Tálas azzal vágta ki magát: — Mi nem táncolni jöttünk, hanem borozni. A vendégszerető rendezőség szívesen látta az altiszteket. Tálas azonban nem sokáig foglalt helyet a borozó asztal mellett, kiszemelt egy szép gyulai polgárleányt s táncra kérte. Ez ellen a rendezőség tiltakozott. Tálas idomtalan szitkok között kardot rántott, de Hajdú Gábor városi rendőr közbelépett, elég tapintatosan, mert arra figyelmeztette, hogy a polgárok szemmel láthatólag többen lévén, itt aligha nyerne csatát. Tálas a jobbik eszéhez kapott, viszszatette kardját azzal az ultimátummal, hogy segélycsapatot szervez s akkor Sodoma-Gomorkát csinál az egész nyári mulatságból, sőt Gyula városból is. A fenyegetés ellen a vigadók egyelőre úgy segítettek, hogy bereteszelték az ajtókat és folyt a mulatság tovább. Tálas pedig találkozott a katonai őrjárattal, melynek feje Wagner András őrmester volt, ezt pártjára nyerve „Hurráh !“ kiáltással rontottak a bereteszelt kapunak, azt sarkából kifeszítve, mintegy tizen kivont karddal rohantak a friss csárdást táncolókra, vezérük Wagner őrmester harsányan vezényelt ostromra. A táncosok egy része frissen elbokázott, de többen ellentálltak a fiatal emberek közül. Tálas tizedes Rafy Józsefnek arcába vágta Manlicherszuronyát, mire az félholtan terült el a földön. A katonaság nagy erővel tisztította a tért és a csatatéren a következők mint sebesültek maradtak: Ráfi József, Szilágyi János, Gergely István, Kovács János, Felföldi Péter, Golday Pál, Gog István. De a nekidühödt katonák még a lányokat, sőt a mulatságon bámészkodó gyermekeket sem kímélték. Horváth Katalinnak menekültében az egyik hős katona arcába vágta a szuronyt, úgy hogy az megállt a leány fejében, egészen eltorzítván a szerencsétlen leány ábrázatát. Megsebesült még Major Julianna, sőt kijutott Hajdú Gábor városi rendőrnek, aki tehetetlennek bizonyult az inzultáló katonák túlnyomó erejével szemben. Mikor már nem volt kit kaszabolni, Wagner András őrmester a következő elégült szavakra fakadt: — Készen vagyunk ! Mikor azonban a győzelmes hadsereg kiért az utcára, a vezér úgy látta, hogy még nincsenek készen, mert a sötét éjszakában menekülők lépteit hallotta, akik után lövetett, azonban a vakon küldött lövés nem tett kárt senkiben. Különösen súlyos sérülést szenvedett Ráfi Igyán, kinek állapotát reméryyrtelemnek mondják.