Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)
1894-09-01 / 244. szám
2 PESTI HÍRLAP 1894. szeptember 1 tél, mely egyes temesi sváb község szegényebb népességét csaknem a nyomorba lökte. Most itt sváb nemzetiségi propagandát készítenek elő a templomi lobogók alatt az oláhok tőszomszédságában. Hogy ez a hazaárulással határos, azt nem látják a szerencsétlenek. Általában véve pedig mind tisztábban kitűnik, hogy az ultramontán izgatás a német ultramontán biablon szerint készül. Jelszavai és tanai egészen olyanok, amilyeneket a „Reich“ból és Ausztriából hallunk. Ugyanazon csökönösség, ugyanazon gyűlölet, ugyanazon antiszemitizmus. És ugyanaz a korlátoltság, melylyel a bécsi ultramontanizmus és antiszemitizmus az osztrák fővárost annyira megkárosította. A magyar Zichy Nándor gr. szégyelleti, hogy eszméit és propagandáját a kölni ultramontánok magasztalták föl és bámulták meg. Egyébként ez nem is lehet másképen. Magyar ultramontanizmus nem volt soha és nem is képzelhető. Csodálatosan józan köznépünk nem kapható a kultúrharc jelszavaira. Ez már kipróbált és bevégzett dolog, kivált tél óta, amikor a hecc-káplánok a püspöki körlevelet és a polgári házasságot magyarázták a magyar népnek. Az ultramontán izgatás tehát nemcsak a liberális fejlődés, az állam és az ország érdekei ellen megy, hanem a nemzeti érdekek ellen is. Külföldi ragályt importál s kénytelen a nemzetiségi érzületre appellálni. Nyíltan nem teszi, de nem riad tőle vissza titokban. És itt válik a politikai szenvedély politikai bűnné ; itt alakul át a pártoskodás árulássá; itt gyújtja föl a társadalmi rendnek és az államnak szánt csóva a kath. Egyház épületét. Az állam és a nemzet, ha kára is lesz ebből a galád izgatásból, kiheveri. Bevégzett, pozitív dolog már, hogy a magyar nemzet az egyházpolitikai reformokat akarja. És ha akarja, meg is fogja csinálni, mivel azok jók neki és idejüket elérkezettnek látja. A nemzet ebben egy a kormány politikájával s nem engedi lelkiismeretében az Istent és Hazát összeveszíteni. De mit csinál a kath. Egyház s mit annak főpásztorai, ha az Ephialtesek az ephezusi templomot fölgyujtják ? A kath. Egyház, amelyről bebizonyosodik, hogy hierarchikus kormányzata nem akar a nemzet érdekeihez simulni, vagy pedig nem képes megakadályozni a nemzet ellen készitett árulást, az elvesztette történelmi pozícióját. Az hiába fog hivatkozni „őseinkre“, a kath. Egyháznak kétségtelen szép múltjára, a kath. hívőkre és a kath. lelkiismeretekre. A hierarchia egyedül fog maradni s a hívők száma összezsugorodik. Azok maradnak mellette, akik az egyházi vagyonból élnek s azok is csak addig, ameddig okvetetlenül szükséges. Hiszen már ma is lesújtó eredményeket látnak maguk körül azok a püspökök, akik Vaszary mellett kitartanak. Látják mindenekfölött azt, hogy a kath. Egyháznak igazi ellenségeit nem a liberális államban és a szabadelvűen, magyarul érző kath. világiak naponkint rutul megpiszkolt táborában kell keresni, hanem Zichy Nándor gr., Schlauch Lőrinc és az ultramontán újság körül. Valamint odalent a hecc-káplánok gyűlölködő táborában, akik rövid idő múlva lejáratnak és kiállhatatlanná tesznek mindent, ami „katholikus“ És most már mi is úgy látjuk, hogy Vaszarynak püspöki tanácskozmányt kell tartania. Szembe kell szállania az ultramontán főpapokkal és végezni kell velük. A hecc-káplánokkal pedig éreztetnie kell az egyházi és vallásos fegyelem teljes szigorát. Ha ezt nem teszik, vagy nem kellő időben teszik, oly csapás érheti Magyarországon a kath. Egyházat, amilyen a reformáció óta nem érte. S mint akkor, most is meg fogja érdemelni. A cselekvés ideje elérkezett, kettőnk részét forgalomba tudom hozni; mind a ketten gazdaggá leszünk , rajtam még nem is keresheti senki, honnan veszem a pénzt ? Nyerem a búzán, meg a kukoricán, elnyúlik a kezem a Bánátba, meg a Szerémbe. Spekulálok. Legyünk mutyisták! Loptak már a némettől többet is. Hugónak a keze közeledni kezdett Hajdukovics felé. Arcán a megkönnyebbülés ernyedése váltotta föl a galvanizált rémületet. Nem fázott már, de a veríték gyöngyözött a homlokán. A görög azonban eltolta magától a közeledő jobbot s fölállt a karszékből. — Csakhogy én nem vagyok olyan gazember, a ki te neked ilyen osztályt kínál. Én mindannak a halálos titoknak az elhallgatásáért, amit most neked elmondtam, csak egy árt szabok. Mondj le a Bábikáról s aztán szedd öszsze az eddig harácsolt pénzedet s fuss innen ebből a városból. Én senkinek sem szólok. Nos hát ? Ülj ide az asztalodhoz és irj egy levelet a Bábikának, én elviszem neki: „Drága Borbála kisasszony! Én lemondok a maga kezéről, mert én egy raffinirozott impostor vagyok, akinek el kell bújnom a világ szeme elől. Felejtsen el örökre.“ — Nos! írod, vagy nem írod? Ez alatt, mintha a játékhoz tartozna, kétszer is fölugratta a „három királyok“ csillagát a szoba padlásáig Hajdukovics. (Folyt. köv.) Belpolitikai hírek. Tisza Kálmán beszámolója. Nagyváradi sürgöny jelenti: Tisza Kálmán fogadtatására élénken készül a város választóközönsége. A pályaudvar, a főutca és a szent László-tér díszítéséhez szombaton hozzáfognak. Bihar megye előkelősége nagy számmal fog résztvenni a fogadtatáson. A fővárosból táviratilag jelezték megjelenésüket: Perczel Dezső, Gajári Ödön, Nyáry Béla, Molnár Béla, Krajcsík Ferenc, Beöthy Algernon, kik mindannyian a rendező-bizottság vendégei. Tisza beszéde iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Tisza Kálmán beszédét vasárnap délelőtt 11 órakor fogja megtartani a „Sas“ szálló nagyter közegészség és köztisztaság a régi századokban. — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Mekkora nagy és fölemelő látványa az emberi haladásnak az a monstre kongresszus, mely Európa legkülönbözőbb részeiből egyesíti most Budapesten mindazokat, kik a tudomány és a humanizmus kettős szolgálatában viszik a civilizáció fáklyáját, hogy győzelemre juttassák az emberi életet a pusztulás millió és millió láthatatlan daemona ellen. A társadalom szünetlen és mind tökéletesebbé váló rendezkedése a testi épséget és egészséget a gazdasági és szellemi fölvirágzás, az általános jóllét és boldogulás elsőrendű tényezőjévé emelte alig egy század alatt s oly módjait tárta föl az erkölcsi és anyagi fejlődésnek, melyekről régen sejtelme sem volt az emberiségnek. Egy tekintet a századok történetébe vissza meglepőn mutatja, milyen kevés értéke volt, nem is oly régen még, mindennek, a mi milliók testi épségére, egészségére s a mi annak alapja — a köztisztaságra vonatkozott a régi városok életében. Hiszen maga Paris, a világ ragyogó szépségű fővárosa, a középkorban a tisztátalanságnak, a hanyag rendetlenségnek oly képét mutatta, hogy nem lephet meg, ha azt olvassuk, hogy 1181-ben magát a francia korona örökösét, Vastag Lajosnak idősb fiát, Fülöpöt nyílt utcán egy csavargó sertés rántotta le lováról úgy, hogy az esés következtében meg is halt. És csak Fülöp Ágostnak köszönhető, hogy mikor egyszer palotája ablakánál állt s az utcák sarának bűze meglepte orrát, türelmét annyira elvesztette, hogy rögtön összehivatta székvárosa tanácsát s meghagyta nekik, hogy az egész várost kemény kockakövekkel köveztessék ki. Ez egy kissé kordába szorította a Paris utcáin seregesen kószáló disznó-csordákat is, mert egy rendelet a hóhér kötelességévé tette, hogy minden egyes befogott sertést öt sor jutalom fejében a városházához beszolgáltasson. De azért a Szent- Antal perjelségnek tovább is érvényben maradt az a kiváltsága, hogy disznóit Páris utcáin legeltesse, miért is a kiváltságos ártányok ezután, megkülönböztetésül a többi sertés-csőcseléktől, egy T betűvel jelzett csengettyűt viseltek nyakukon. De még a 16-dik század közepéről is találunk rendeleteket, melyek Páris város lakóinak eltiltják, hogy szemeteiket az ablakon át az utcára dobják. Rendes dolog volt a házak kapui előtt a rondaságok egész szemétdombját találni, — aminek következése lett azután az egyremásra dühöngő ragály és járvány, melyek ellen nem sokat használt, ha szorosan meghagyták, hogy p. o. a pestisből fölgyógyultak, vagy azok, kiknek családjában vagy szomszédságában betegségi esetek fordultak elő, csakis fehér pálcikával kezekben járhassanak-kelhessenek a városban. Nagy vívmány volt, mikor végre 1563. nov. 22-én életbe léptették a maiakhoz teljesen hasonló szeméthordó kocsikat. Ki volt hirdetve, hogy mindennap reggel hat órakor és délutáni 8 órakor két zárt kocsi járja be az utcákat, rajta egy csengetyüvel a lakosság föllármázására. Utóbbiaknak már előre el kellett söpörniük minden szemetet házuk előtt s azt kosárba rakni, vagy a ház fala mellett csomóba gyűjteni méhen. Délután egy órakor fényes banker lesz Rózsabokorban. Beszámoló képviselő: Perezet, Béni baranyavármegye siklósi választókerületének orsz. képviselője f. szeptember hó 19-ig fogja beszámolóját kerületének 25 községében megtartani. A pártkülönbség nélkül szeretett képviselő ünnepélyes fogadtatására mindenütt, de különösen kerületének székhelyén, Siklós városában, élénk előkészületeket tesznek. Beszélgetés Czankovval. — Saját tudósítónktól. — Belgrád, aug. 29. A véletlen úgy hozta magával, hogy a budapesti keleti pályaudvaron Czankov Drágán úrral, Bulgária e nyugtalan ősz államférfiával találkoztam és aztán vele együtt Belgrádig volt szerencsém utazhatni. Társalgásunk csakhamar a bolgár politikára tért át és Czankov úr a következőket mondotta nekem: „A helyzet Bulgáriában nem maradhat tovább igy, amint van, a kormányforma amely ott inauguráltatott, okvetlen Bulgária megsemmisülését vonja maga után, ha azt mentül előbb meg nem változtatják. Nekem oda kell utaznom, bármily veszélynek teszem is ki magamat, lehet, hogy Czambrodból egyenesen a szófiai czerna dzsámiába (Bulgária legnagyobb és legirtóztatóbb börtöne) visznek, de mindegy, én leszámoltam, nekem mennem kell, hazafias kötelességem parancsolja, hogy nemzetem megmentését még életem árán is megkísértsem és ha lehet, keresztül is viszem. Bulgáriát meg kell menteni, jelenlegi politikája romlását vonja maga után, mivel Oroszország támogatása és jóindulata nélkül Bulgária fönnállása és fönnmaradása nem képzelhető. Nem vagyok én a többi nagyhatalmaknak ellensége, sőt nagyra becsülöm azok jóindulatát, melyet sokat zaklatott hazám iránt tanusitának és e jó viszonyt fönn is akarom tartani, de Oroszország jóakarata és támasza nélkül nem sokat érnek a többi nagyhatalmak szimpathiái. És ezt akarom személyesen az én honfitársaimnak a vértől megszentelt bolgár földön megmondani és meg vagyok győződve, hogy az én személyes megjelenésem Bulgáriában képes a jelen szerencsétlen helyzetet megváltoztatni és az egésznek egy szerencsés fordulatot adni. Nagyon valószínű, hogy ellenfeleim, értem a Stoilov-kormány tagjait, annyira rövidlátók, hogy nem fognak engem Bulgáriába bocsájtani és Czambródnál vagy letartóztatnak, vagy visszaküldenek Szer