Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)

1894-09-01 / 244. szám

2 PESTI HÍRLAP 1894. szeptember 1­ tél, mely egyes temesi sváb község szegényebb népességét csaknem a nyomorba lökte. Most itt sváb nemzetiségi propagandát készítenek elő a templomi lobogók alatt az oláhok tőszomszéd­ságában. Hogy ez a hazaárulással határos, azt nem látják a szerencsétlenek. Általában véve pedig mind tisztábban ki­tűnik, hogy az ultramontán izgatás a német ultramontán biablon szerint készül. Jelszavai és tanai egészen olyanok, amilyeneket a „Reich“­­ból és Ausztriából hallunk. Ugyanazon csökö­­nösség, ugyanazon gyűlölet, ugyanazon antisze­mitizmus. És ugyanaz a korlátoltság, melylyel a bécsi ultramontanizmus és antiszemitizmus az osztrák fővárost annyira megkárosította. A magyar Zichy Nándor gr. szégyelleti, hogy eszméit és propagandáját a kölni ultra­­montánok magasztalták föl és bámulták meg. Egyébként ez nem is lehet másképen. Ma­gyar ultramontanizmus nem volt soha és nem is képzelhető. Csodálatosan józan köznépünk nem kapható a kultúrharc jelszavaira. Ez már kipróbált és bevégzett dolog, kivált tél óta, amikor a hecc-káplánok a püspöki körlevelet és a polgári házasságot magyarázták a magyar népnek. Az ultramontán izgatás tehát nemcsak a liberális fejlődés, az állam és az ország érdekei ellen megy, hanem a nemzeti érdekek ellen is. Külföldi ragályt importál s kénytelen a nemze­tiségi érzületre appellálni. Nyíltan nem teszi, de nem riad tőle vissza titokban. És itt válik a po­litikai szenvedély politikai bűnné ; itt alakul át a pártoskodás árulássá; itt gyújtja föl a társa­dalmi rendnek és az államnak szánt csóva a kath. Egyház épületét. Az állam és a nemzet, ha kára is lesz ebből a galád izgatásból, kiheveri. Bevégzett, pozitív dolog már, hogy a magyar nemzet az egyházpolitikai reformokat akarja. És ha akarja, meg is fogja csinálni, mivel azok jók neki és idejüket elérkezettnek látja. A nemzet ebben egy a kormány politikájával s nem engedi lel­kiismeretében az Istent és Hazát összeveszíteni. De mit csinál a kath. Egyház s mit an­nak főpásztorai, ha az Ephialtesek az ephezusi templomot fölgyujtják ? A kath. Egyház, amely­ről bebizonyosodik, hogy hierarchikus kormány­zata nem akar a nemzet érdekeihez simulni, vagy pedig nem képes megakadályozni a nem­zet ellen készitett árulást, az elvesztette tör­ténelmi pozícióját. Az hiába fog hivatkozni „őseinkre“, a kath. Egyháznak kétségtelen szép múltjára, a kath. hívőkre és a kath. lelkiisme­retekre. A hierarchia egyedül fog maradni s a hívők száma összezsugorodik. Azok maradnak mellette, akik az egyházi vagyonból élnek s azok is csak addig, ameddig okvetetlenül szük­séges. Hiszen már ma is lesújtó eredményeket látnak maguk körül azok a püspökök, akik Vaszary mellett kitartanak. Látják mindenek­­fölött azt, hogy a kath. Egyháznak igazi ellen­ségeit nem a liberális államban és a szabadel­vűen, magyarul érző kath. világiak naponkint rutul megpiszkolt táborában kell keresni, ha­nem Zichy Nándor gr., Schlauch Lőrinc és az ultramontán újság körül. Valamint odalent a hecc-káplánok gyűlölködő táborában, akik rö­vid idő múlva lejáratnak és kiállhatatlanná tesznek mindent, ami „katholikus“ És most már mi is úgy látjuk, hogy Va­­szarynak püspöki tanácskozmányt kell tartania. Szembe kell szállania az ultramontán főpapok­kal és végezni kell velük. A hecc-káplánokkal pedig éreztetnie kell az egyházi és vallásos fe­gyelem teljes szigorát. Ha ezt nem teszik, vagy nem kellő időben teszik, oly csapás érheti Magyarországon a kath. Egyházat, amilyen a reformáció óta nem érte. S mint akkor, most is meg fogja érde­melni. A cselekvés ideje elérkezett, kettőnk részét forgalomba tudom hozni; mind a ketten gazdaggá leszünk , rajtam még nem is keresheti senki, honnan veszem a pénzt ? Nyerem a búzán, meg a kukoricán, elnyúlik a kezem a Bánátba, meg a Szerémbe. Spekulálok. Legyünk mutyisták! Loptak már a némettől többet is. Hugónak a keze közeledni kezdett Hajdu­­kovics felé. Arcán a megkönnyebbülés ernyedése váltotta föl a galvanizált rémületet. Nem fázott már, de a veríték gyöngyözött a homlokán. A görög azonban eltolta magától a köze­ledő jobbot s fölállt a karszékből. — Csakhogy én nem vagyok olyan gaz­ember, a ki te neked ilyen osztályt kínál. Én mindannak a halálos titoknak az elhallgatásá­ért, a­mit most neked elmondtam, csak egy árt szabok. Mondj le a Bábikáról s aztán szedd ösz­­sze az eddig harácsolt pénzedet s fuss innen ebből a városból. Én senkinek sem szólok. Nos hát ? Ülj ide az asztalodhoz és irj egy levelet a Bábikának, én elviszem neki: „Drága Borbála kisasszony! Én lemondok a maga kezéről, mert én egy raffinirozott impostor vagyok, a­kinek el kell bújnom a világ szeme elől. Felejtsen el örökre.“ — Nos! írod, vagy nem írod? Ez alatt, mintha a játékhoz tartozna, kétszer is fölugratta a „három királyok“ csillagát a szoba padlásáig Hajdukovics. (Folyt. köv.) Belpolitikai hírek. Tisza Kálmán beszámolója. Nagyváradi sürgöny jelenti: Tisza Kálmán fogadtatására élénken készül a város választó­közönsége. A pályaudvar, a fő­utca és a szent László-tér díszítéséhez szombaton hozzáfognak. Bihar megye előkelősége nagy számmal fog résztvenni a fogadtatáson. A fővárosból távirati­lag jelezték megjelenésüket: Perczel Dezső, Gajári Ödön, Nyáry Béla, Molnár Béla, Krajcsík Ferenc, Beöthy Algernon, kik mindannyian a rendező-bizott­ság vendégei. Tisza beszéde iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Tisza Kálmán beszédét vasárnap délelőtt 11 órakor fogja megtartani a „Sas“ szálló nagyter­ közegészség és köztisztaság a régi századokban. — A „Pesti Hírlap" er­edeti tárcája. — Mekkora nagy és fölemelő látványa az emberi haladásnak az a monstre kongresszus, mely Európa legkülönbözőbb részeiből egyesíti most Budapesten mindazokat, kik a tudomány és a humanizmus kettős szolgálatában viszik a civilizáció fáklyáját, hogy győzelemre juttassák az emberi életet a pusztulás millió és millió láthatatlan daemona ellen. A társadalom szünetlen és mind tökélete­sebbé váló rendezkedése a testi épséget és egészséget a gazdasági és szellemi fölvirágzás, az általános jóllét és boldogulás elsőrendű tényezőjévé emelte alig egy század alatt s oly módjait tárta föl az erkölcsi és anyagi fejlődés­nek, melyekről régen sejtelme sem volt az emberiségnek. Egy tekintet a századok történe­tébe vissza meglepőn mutatja, milyen kevés értéke volt, nem is oly régen még, mindennek, a mi milliók testi épségére, egészségére s a mi annak alapja — a köztisztaságra vonatkozott a régi városok életében. Hiszen maga Paris, a világ ragyogó szép­ségű fővárosa, a középkorban a tisztátalanság­­nak, a hanyag rendetlenségnek oly képét mu­tatta, hogy nem lephet meg, ha azt olvassuk, hogy 1181-ben magát a francia korona örökö­sét, Vastag Lajosnak idősb fiát, Fülöpöt nyílt utcán egy csavargó sertés rántotta le lováról úgy, hogy az esés következtében meg is halt. És csak Fülöp Ágostnak köszönhető, hogy mikor egyszer palotája ablakánál állt s az utcák sará­nak bűze meglepte orrát, türelmét annyira el­vesztette, hogy rögtön összehivatta székvárosa tanácsát s meghagyta nekik, hogy az egész vá­rost kemény kockakövekkel köveztessék ki. Ez egy kissé kordába szorította a Paris utcáin sere­­gesen kószáló disznó-csordákat is, mert egy ren­delet a hóhér kötelességévé tette, hogy minden egyes befogott sertést öt sor jutalom fejében a városházához beszolgáltasson. De azért a Szent- Antal perjelségnek tovább is érvényben maradt az a kiváltsága, hogy disznóit Páris utcáin le­geltesse, miért is a kiváltságos ártányok ezután, megkülönböztetésül a többi sertés-csőcseléktől, egy T betűvel jelzett csengettyűt viseltek nyakukon. De még a 16-dik század közepéről is ta­lálunk rendeleteket, melyek Páris város lakóinak eltiltják, hogy szemeteiket az ablakon át az ut­cára dobják. Rendes dolog volt a házak kapui előtt a rondaságok egész szemétdombját találni, — a­minek következése lett azután az egyre­­másra dühöngő ragály és járvány, melyek ellen nem sokat használt, ha szorosan meghagyták, hogy p. o. a pestisből fölgyógyultak, vagy azok, kiknek családjában vagy szomszédságában be­tegségi esetek fordultak elő, csakis fehér pálci­kával kezekben járhassanak-kelhessenek a vá­rosban. Nagy vívmány volt, mikor végre 1563. nov. 22-én életbe léptették a maiakhoz teljesen hasonló szeméthordó kocsikat. Ki volt hirdetve, hogy mindennap reggel hat órakor és délutáni 8 órakor két zárt kocsi járja be az utcákat, rajta egy csengetyüvel a lakosság föllármázá­sára. Utóbbiaknak már előre el kellett söpör­niük minden szemetet házuk előtt s azt kosárba rakni, vagy a ház fala mellett csomóba gyűjteni méhen. Délután egy órakor fényes banker lesz­­ Rózsabokorban. Beszámoló képviselő: P­erezet, Béni b­ara­­nyavármegye siklósi választókerületének orsz. képvi­selője f. szeptember hó 1­9-ig fogja beszámolóját kerületének 25 községében megtartani. A pártkü­lönbség nélkül szeretett képviselő ünnepélyes fogad­tatására mindenütt, de különösen kerületének székhe­lyén, Siklós városában, élénk előkészületeket tesznek. Beszélgetés Czankovval. — Saját tudósítónktól. — Belgrád, aug. 29. A véletlen úgy hozta magával, hogy a buda­­pesti keleti pályaudvaron Czankov Drágán úrral, Bul­gária e nyugtalan ősz államférfiával találkoztam és aztán vele együtt Belgrádig volt szerencsém utaz­hatni. Társalgásunk csakhamar a bolgár politikára tért át és Czankov úr a következőket mondotta nekem: „A helyzet Bulgáriában nem maradhat tovább igy, a­mint van, a kormányforma a­mely ott inaugu­­ráltatott, okvetlen Bulgária megsemmisülését vonja maga után, ha azt mentül előbb meg nem vál­toztatják. Nekem oda kell utaznom, bármily veszélynek teszem is ki magamat, lehet, hogy Czam­brodból egyenesen a szófiai czerna dzsámiába (Bulgária leg­nagyobb és legirtóztatóbb börtöne) visznek, de mind­egy, én leszámoltam, nekem mennem kell, hazafias kötelességem parancsolja, hogy nemzetem megmen­tését még életem árán is megkísértsem és ha lehet, keresztül is viszem. Bulgáriát meg kell menteni, je­lenlegi politikája romlását vonja maga után, mivel Oroszország támogatása és jóindulata nélkül Bulgária fönnállása és fönnmaradása nem képzelhető. Nem vagyok én a többi nagyhatalmaknak ellensége, sőt nagyra becsülöm azok jóindulatát, melyet sokat zaklatott hazám iránt tanusitának és e jó viszonyt fönn­ is akarom tartani, de Oroszország jóakarata és támasza nélkül nem sokat érnek a többi nagyhatalmak szimpathiái. És ezt akarom személyesen az én honfitársaim­nak a vértől megszentelt bolgár földön megmondani és meg vagyok győződve, hogy az én személyes meg­jelenésem Bulgáriában képes a jelen szerencsétlen helyzetet megváltoztatni és az egésznek egy szeren­csés fordulatot adni. Nagyon valószínű, hogy ellenfeleim, értem a Stoilov-kormány tagjait, annyira rövidlátók, hogy nem fognak engem Bulgáriába bocsájtani és Czam­­­bródnál vagy letartóztatnak, vagy visszaküldenek Szer­

Next