Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)

1894-09-01 / 244. szám

1894. szeptember 1. PESTI HÍRLAP • Bécsből Boszniáig léghajón. Dh­orzsák főhadnagy különös balesete, amelyet tegnapi számunkban elmondottunk, élénk érdeklődést keltett nemcsak Bécsben, hanem mindenütt, a­hová a táviró elvitte sajátságos eltűnésének hírét. Akik is­­merték Dvorzsák hidegvérét és tudták, hogy jóllehet csak egy esztendő óta tartozik a hadsereg léghajózási osztályához, már­is a legképzettebb tisztek egyike, nem mondtak le a reményről. Hogy talán mégis meg­menekül. Az igaz, hogy nagyon vékony reménysugár volt ez, mert a „Hannover“ ballon capírt, amelyen Dvor­zsák fölszállott s amely a felhők közé vitte, olyan erősen volt világító gázzal megtöltve, hogy kétfélétől lehetett tartani. Vagy fölviszi Dvorzsákot óriási sebes­­séggel olyan magasra, ahol a levegő már nem alkal­mas a belégzésre és a sarkában ülő, részint e­miatt, részint pedig a gyors légáramváltozás folytán megful­lad,; vagy pedig megreped a túltöltött gömb, amint B vékonyabb légrétegbe jut, mivelhogy a külső lég­nyomás sokkal csekélyebb a belülről kifejlődő nyo­­másnál (mzint akárhányszor megpróbálják az iskolás gyermekek is a fizikai órában, mikor egy felfújt hó­­­lyagot a légszivattyú alá tesznek: amint a levegőt ki­szivattyúzzák az üvegburából, a hólyag megpukkad.) Szerencsére azonban egyik eset sem állott be, hanem, mint a főhadnagynak egy Zsupanjeból, a bosnyák határról Bécsbe küldött sürgönye jelenti: a „Hanno­ver" tizenegy órai utazás után földre szállt és Jávor­­ssak meg van mentve. Menekülését első­sorban annak köszönheti, hogy pillanatig sem vesztette el lélekjelenlétét, hanem a­mint látta, hogy a katonák nem bírnak a léggömb­bel, rögtön meghúzta a zsinórt, mely a léggömb sze­­lentyűjével korrespondál és azt kinyitja és becsukja. A gáz rohamos kitódulása folytán elenyészett először is az a veszedelem, hogy a léggömb megpukkad, má­sodszor pedig a fölszállás sem történt olyan rohamo­san, hogy az önkéntelen léghajós életét veszélyeztette volna. Valószínű azonban mégis, hogy elvesztette eszméletét. Bizonyosat azonban még nem lehet tudni, mivelhogy Dvorzsák sürgönye csupán annyit mond: „Erdőben leszálltam. Csuszkautazás. Dvorzsák fő­hadnagy.“ A „csuszkautazás“ kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a léggömb, miután horgony nem volt vele, egy ideig végig húzta a földön a sarkát, majd ismét fölrepült, aztán megint a földet csiszolta és sú­rolta, mielőtt Dvorzsák kiszállhatott volna. Akik járta­sak a léghajózásban, tudják, hogy a kiszállás e módja roppantul veszedelmes, mivel a léggömb, amint a földet érinti, ismét előre kap és 100—200 méter magas ugrásokat tesz. Egy másodpercnek tizedrésze is elegendő, hogy az ugrásra készülőt olyan magasra vigye, ahonnan a kiugrás halálos veszedelmet jelent. Valószínű, hogy Dvorzsák, mint ügyes léghajós előbb „kifárasztotta“ a léggömböt, azaz minden egyes érintkezés után az anyafölddel egy kis gázat bocsátott ki a gömbből. A lavírozás órákig is eltarthatott, mert a gázt csak lassan kint szabad kibocsátani, nehogy a gömb rohamosan kiürüljön és a csúszkálás életveszélyessé váljon. Zsupanje, a­honnan sürgönyét Bécsbe küldte, egyenes légvonalban 350 kilométernyi távolban van Bécstől és az út irányát tekintve a felsőbb légréteg­­ben északi, az alantabb felhőkben északnyugati irányította a léghajót. Mint nekünk Sümegről sürgönyzik, ott a tegnap reggeli négy órakor Bécsben elszabadult léggömböt már kilenc óra felé megpillantották. Tehát már ekkor megtette volt az útnak körülbelül háromnegyed ré­szét. Ebből következtethető az is, hogy a leszállási kísérletek legalább is 3—4 órát vettek igénybe, mi­velhogy Dvorzsák csak délutáni öt óra felé lépett szi­lárd talajra. Egyébiránt a „Hannover“, ha nem is vitt magával horgonyt, de el volt látva fenékteherrel és azonfelül a szellentyű a sarkán befelé nyitott, a­mi roppantul megkönnyítette kezelhetőségét. * * * Egy Zsupanjeból keltezett táviratunk követke­zőket jelenti: A Bécsújhelyben elszabadult és tova röppent léghajó, melyen Dvorzsák főhadnagy ült, tegnap délután 4 óra 20 perckor szállt le. A léghajó csak tíz méternyire közeledett a földhöz. A főhadnagy kiáltásaira gradistyei parasztok belekapaszkodtak a léghajó lecsüngő köteleibe és lehúzták. Ez az időköz­ben újból fölkerekedett szélroham miatt nagy akadá­lyokba ütközött, de végre mégis sikerült. Dvorzsák főhadnagy még a tegnap esti személyvonattal vissza­utazott Vinkovcéből az osztrák fővárosba. Megyék és városok. A Csanádi kath. egyházmegye középtemesi alesperesi kerülete a napokban Lieblingen gyűlést tartott s elhatározta, hogy a zsolnai kath. nagygyű­lés összes határozatait magáévá teszi s azok érvé­nyesítését minden rendelkezésre álló törvényes esz­közzel elő fogja segíteni. A gyűlés elhatározta to­vábbá, hogy egy Szent­ István nevére alapítandó kath. egyetem költségeire gyűjtést indít s illetőleg a megin­dított kath. akció vezéreinek : Zichy Nándor grófnak és a Magyar Állam szerkesztőségének föliratilag fejezi ki elismerését és köszönetét. * H­­M -Vásárhely, aug. 31. Városunk törvény­hatósági bizottsága f. hó 29-én kezdte meg augusztus havi közgyűlését és a több mint 90 pontból álló tárgysorozatot a bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett ma fejezte be A polgármesteri jelentések föl­olvasása után gróf Festetics Andor földmivelésügyi miniszterré történt kineveztetését olvasták föl és a közgyűlés, úgy a távozó gróf Bethlen An­drás, mint az uj minisztert föliratilag üdvözli. Majd a belügymi­niszter azon leirata olvashatott föl, melyben tudatja, hogy a szociális mozgalomból kifolyólag a közgyűlés által fölfügesztett Nagy Sándor főkapitány) hivatalos állásába visszahelyezi. — Nem veszszük tudomásul — köszönjön le — hangzott több oldalról. A többség azonban dr. Baksa Lajos polgármester azon kijelentése után, hogy miniszteri leiratot, nem lehet, nem venni tudomásul, a leiratot tudomásul vette. Több jelentéktelenebb tárgy elintézése után, a rendőrség újjászervezéséről szóló javaslat került tár­gyalás alá. A javaslat, mely Chudy Hugó fővárosi államrendőrtanácsos közbejöttével készült, a rendőrség szaporítását és kerületi biztosok fölállítását tartal­mazza, melyből kifolyólag a városra évi 10 ezer frt költségszaporulat háramlanék. A törvényhatósági bi­zottság, Szametz András, dr. Draskóczy Pál, dr. End­­rey Gyula, Szabó Mihály, Bernitsky Ferenc, Garzó Imre felszólalásai után a javaslatot, költséges volta miatt, mint tegnap jeleztem, már azért sem fo­gadta el, mert a közgyűlés nagy többsége azon né­zetben van, hogy nem a rendőrség szervezetlen volta, hanem az erélyes vezetés hiánya a baj. Dr. Draskóczy Pál, e nézetének nyiltan kifeje­zést adott és elmondotta, hogy mindaddig, míg a rendőrség feje Nagy Sándor főkapitány lesz, bármily rendőrséget szervezzünk is, az nem fog hivatásának megfelelni. Nagy Sándor főkapitány hasztalan hivatko­zott hosszas szolgálata alatt több ízben, felsőbb hely­ről nyert elismerésre, valamint arra, hogy a rendőr­ség, az utóbbi 10 év alatt 70 százalékát a bűnté­nyeknek kiderítette, és hogy a szocialisták április 22-én a zavargást, pillanatnyi fölhevü­lésben, nem előre megfontolt szándékból cselekedtek és ezért a rendőr­séget okozni nem lehet, a bizottság beszédét folytonos közbekiáltásokkal hallgatta és végül egy nagyobb bi­zottságot küldött ki, hogy a rendőrség újjászervezését, — tekintettel 61 kr pótadónkra és kulturális célokra fordítandó kiadásainkra, — a jelenleg e célra fordí­­tandó összeg tekintetbe vételével — oldja meg és ja­vaslatát a legközelebbi közgyűlés elé terjessze be. MAPI HÍREK. — (Személyi hírek) Albrecht főherceg ma reggel 8 óra 10 perckor az északi vasút futárvonatán Bécsből Landskronba utazott a hadgyakorlatokra. — Seymour tengernagy, az angol középtengeri hajóraj parancsnoka, Kronstantinápoly felé utaztában Szmyr­­nába érkezett. — Menelik, Abesszini­a királya, Euró­pába szándékozik utazni s ez alkalommal Rómában is hosszabb látogatást fog tenni. — (József főherceg 1.) József főherceg — mint már említettük — néhány nap óta betegen fekszik Alcsuthon. Orvosai, Bauer Antal dr. és Kétly Károly dr. tanár, tüdő- és mellhártyagyuladást állapítottak meg bajául. Orvosi bulletint mindezáltal nem adnak ki, mert a főherceg állapota nem ad okot komolyabb aggodalomra. Thurn-Taxis herceg, József főherceg veje és felesége Margit kir. hercegasszony, a­kik há­zasságuk óta először vannak látogatóban Alcsuthon, nagy szeretettel ápolják az ország legszeretettebb fő­hercegét.­­ (Az orosz udvarból.) Pétervárról sürgöny­zik . A cári pár, a trónörökös, Alexandrovics Mihály nagyherceg és Alexandrovna Olga nagyhercegnő teg­nap délben Pétervárról a bjelovesi erődbe utaztak. Ugyanő vonattal utazott el néhány napra Sac­arjin moszkvai orvos is.­­• (A cárevics esküvője) A „Novoje Vremja“ Belgrádból jelenti, hogy Sándor király a cárevics esküvőjén Riszlics volt régens által fogja magát kép­viseltetni.­­ (Enyelgések.) Hogy a kisebb városok lap­jaiban a szerkesztő urak mily hangon enyelegnek egymással, jóformán minden újságolvasó ember előtt ismeretes. Van ezekben az enyelgésekben mindenféle vaskos dolog, amely mellett a legsikerültebb nyílttéri közlemény is eltörpül, dacára annak, hogy rendesen kihegyezik. De van ezekben a kacsalódásokban humor is, még­pedig erős, duzzadó humor, különösen, ha távlatból nézzük. Ám annyi is bizonyos, hogy a vi­déki szerkesztő urak az utóbbi esztendőben bizonyos hanyatlást mutattak, jelezve azt is, hogy az általuk használt szótár immár ki van merítve. Ismétlésekbe estek és új, zamatos kifejezésekhez nem tudtak jutni. Még Bácskában sem. Azok, a­kik e miatt talán kétségbe estek már, kétségtelenül örömmel fogadják azt az enyelgést, amely most folyt le, két kassai lap­ban.. Az első rész az illető lap „külön mellékletén“ jelent meg, majdnem négy egész oldalon, különböző nagyságú betűkkel szedve. A közlemény legnagyobb része reprodukálása a már régebben megjelent enyel­­géseknek, amelyekben a szerkesztő úr alaposan tönkre van silányítva. Huszonöt ilyen kedves apróság után a „Résumé“ következik, amely azután méltó arra, hogy a nyíltterek hősei között föltűnést keltsen. Énben a Resuméban a megtámadott szerkesztőt a többi között ilyen titulusokkal halmozzák el: revolver, paraszt, szemtelen, tolakodó, tripon, aljas, rágalmazó, gyalázatos rágalmazó, otromba és stanker, firkász, társadalmi ripők (uj), társadalmi pokolvar (uj), leálcá­zott társadalmi gyászvitéz, garázda revolver firkász, hitvány tentapoloska (uj), kassai szemét, alávaló hazug, megbélyegzett irodalmi kalóz stb. Mindezekkel azon­ban nem elégszik még meg a támadó s végül erős, vastag belükkel azt is hozzá teszi : „hitvány gaz.“ A hosszú közlemény egyébként ezzel a kissé magyaro­sított idézettel végződik: „Te akartad ezt Dandin Gyurka !“ Hát a­mint mindezekből látszik, a támadás elég szaftos és hihető, hogy a „társadalmi ripők,“ a „társadalmi pokolvar“ és a „hitvány tentapoloskai” stílusok, amelyek e nemben egészen újak és eredetiek, mihamar el fognak terjedni. Igen természetes, hogy az ily módon megtámadott „kollega“ nem hagyta ennyi­ben a dolgot. És miután a támadás egy kissé külön­leges volt, hát ő sem a szokott közönséges formában válaszolt. Hogy pedig igy cselekedett, az a következő válaszból mindjárt kitetszik : „Kinyilatkoztatás.“ Én, ... a felelős szerkesztőjét ezennel ünnepélyesen megvetem" Kassa, 1894. augusztus 30. Csorba Gyula, 12. számú hordár.“ Hogy ezzel az „ünnepélyes“ megvetéssel (a­mi szintén újdonság) vége lesz-e az ügynek, nem tudjuk, de igen valószínű, hogy Kassán az e fajta ünnepélyességek, az előzmények után ítélve, még tovább is tartanak. — (Oltóey Pál), egy érdemekben gazdag pol­gár, halt meg Esztergomban aug. 30-án. A megbol­dogult a nemzet szabadságharcában tevékeny részt vett és a legvéresebb csatákban harcolt a nemzet jogaiért. Mint százados különösen Komárom várának védelménél fejtett ki nagy tevékenységet. A szabad­ságharc levezetése után Szent-Györgymezőn, Eszter­gom­­egyik elővárosában, megyfa-telepet létesített, mely ma már az egész világon ismertté tette nevét és ezt a speciális magyar ipart. Megyfa-g­­ármányai­val az egész világ piacán diadalmaskodott és minden nemzet e fajta iparát legyőzte és a legnevezetesebb kiállításokról győztesen jött haza és a legelsőrendű kitüntetéseket hódította el kiváló magyar gyártmányá­val. A közügyek terén is kiváló szerepet vitt és nagy tevékenységet fejtett ki minden irányban. Tagja volt a megyei törvényhatóságnak, bírája, törvénybirája, pénztárnoka, közgyámja és általában vezérlő férfia volt Szent-Györgymezőnek, hol állandóan 100 csa­ládnak nyújtott biztos megélhetést. Érdemeit a köz­ség azzal jutalmazta, hogy aranymenyegzője alkalmá­val örökös díszpolgárának választotta meg. A kor­mány is méltányolni akarta e kiváló férfiú nagy ér­demeit, a­ki haláláig tántoríthatatlan híve volt a füg­getlenségi pártnak, a fejedelem által való kitüntetésre ajánlotta, de a halál megelőzte a jól megérdemelt fe­jedelmi kitüntetést.­­ (Az erényes szenátor.) Amióta Berenger szenátor fölcsapott erkölcsőinek, minduntalan szemér­metlenségig pajkos küldeményekkel boszantják. Leg­újabban egy „Fleur du Chair“ című szenny­iratot küldtek el neki. Az erényes szenátor följelentést tett a könyv szerzője ellen. A rendőrség csak annyit sü­tött ki, hogy a könyvre az van rányomatva," hogy Montréalban — Kanadában készült. — (Tisztek párbaja.) Lipikről távirják, hogy egy gyalogezred két hadnagya véres kardpárbajt ví­vott tegnap. Az egyik fél oly súlyosan sebesült meg — öt sebet kapott — hogy Péterváradra kellett szál­lítani a kórházba.

Next