Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)
1894-09-01 / 244. szám
1894. szeptember 1. PESTI HÍRLAP • Bécsből Boszniáig léghajón. Dhorzsák főhadnagy különös balesete, amelyet tegnapi számunkban elmondottunk, élénk érdeklődést keltett nemcsak Bécsben, hanem mindenütt, ahová a táviró elvitte sajátságos eltűnésének hírét. Akik ismerték Dvorzsák hidegvérét és tudták, hogy jóllehet csak egy esztendő óta tartozik a hadsereg léghajózási osztályához, máris a legképzettebb tisztek egyike, nem mondtak le a reményről. Hogy talán mégis megmenekül. Az igaz, hogy nagyon vékony reménysugár volt ez, mert a „Hannover“ ballon capírt, amelyen Dvorzsák fölszállott s amely a felhők közé vitte, olyan erősen volt világító gázzal megtöltve, hogy kétfélétől lehetett tartani. Vagy fölviszi Dvorzsákot óriási sebességgel olyan magasra, ahol a levegő már nem alkalmas a belégzésre és a sarkában ülő, részint emiatt, részint pedig a gyors légáramváltozás folytán megfullad,; vagy pedig megreped a túltöltött gömb, amint B vékonyabb légrétegbe jut, mivelhogy a külső légnyomás sokkal csekélyebb a belülről kifejlődő nyomásnál (mzint akárhányszor megpróbálják az iskolás gyermekek is a fizikai órában, mikor egy felfújt hólyagot a légszivattyú alá tesznek: amint a levegőt kiszivattyúzzák az üvegburából, a hólyag megpukkad.) Szerencsére azonban egyik eset sem állott be, hanem, mint a főhadnagynak egy Zsupanjeból, a bosnyák határról Bécsbe küldött sürgönye jelenti: a „Hannover" tizenegy órai utazás után földre szállt és Jávorssak meg van mentve. Menekülését elsősorban annak köszönheti, hogy pillanatig sem vesztette el lélekjelenlétét, hanem amint látta, hogy a katonák nem bírnak a léggömbbel, rögtön meghúzta a zsinórt, mely a léggömb szelentyűjével korrespondál és azt kinyitja és becsukja. A gáz rohamos kitódulása folytán elenyészett először is az a veszedelem, hogy a léggömb megpukkad, másodszor pedig a fölszállás sem történt olyan rohamosan, hogy az önkéntelen léghajós életét veszélyeztette volna. Valószínű azonban mégis, hogy elvesztette eszméletét. Bizonyosat azonban még nem lehet tudni, mivelhogy Dvorzsák sürgönye csupán annyit mond: „Erdőben leszálltam. Csuszkautazás. Dvorzsák főhadnagy.“ A „csuszkautazás“ kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a léggömb, miután horgony nem volt vele, egy ideig végig húzta a földön a sarkát, majd ismét fölrepült, aztán megint a földet csiszolta és súrolta, mielőtt Dvorzsák kiszállhatott volna. Akik jártasak a léghajózásban, tudják, hogy a kiszállás e módja roppantul veszedelmes, mivel a léggömb, amint a földet érinti, ismét előre kap és 100—200 méter magas ugrásokat tesz. Egy másodpercnek tizedrésze is elegendő, hogy az ugrásra készülőt olyan magasra vigye, ahonnan a kiugrás halálos veszedelmet jelent. Valószínű, hogy Dvorzsák, mint ügyes léghajós előbb „kifárasztotta“ a léggömböt, azaz minden egyes érintkezés után az anyafölddel egy kis gázat bocsátott ki a gömbből. A lavírozás órákig is eltarthatott, mert a gázt csak lassan kint szabad kibocsátani, nehogy a gömb rohamosan kiürüljön és a csúszkálás életveszélyessé váljon. Zsupanje, ahonnan sürgönyét Bécsbe küldte, egyenes légvonalban 350 kilométernyi távolban van Bécstől és az út irányát tekintve a felsőbb légrétegben északi, az alantabb felhőkben északnyugati irányította a léghajót. Mint nekünk Sümegről sürgönyzik, ott a tegnap reggeli négy órakor Bécsben elszabadult léggömböt már kilenc óra felé megpillantották. Tehát már ekkor megtette volt az útnak körülbelül háromnegyed részét. Ebből következtethető az is, hogy a leszállási kísérletek legalább is 3—4 órát vettek igénybe, mivelhogy Dvorzsák csak délutáni öt óra felé lépett szilárd talajra. Egyébiránt a „Hannover“, ha nem is vitt magával horgonyt, de el volt látva fenékteherrel és azonfelül a szellentyű a sarkán befelé nyitott, ami roppantul megkönnyítette kezelhetőségét. * * * Egy Zsupanjeból keltezett táviratunk következőket jelenti: A Bécsújhelyben elszabadult és tova röppent léghajó, melyen Dvorzsák főhadnagy ült, tegnap délután 4 óra 20 perckor szállt le. A léghajó csak tíz méternyire közeledett a földhöz. A főhadnagy kiáltásaira gradistyei parasztok belekapaszkodtak a léghajó lecsüngő köteleibe és lehúzták. Ez az időközben újból fölkerekedett szélroham miatt nagy akadályokba ütközött, de végre mégis sikerült. Dvorzsák főhadnagy még a tegnap esti személyvonattal visszautazott Vinkovcéből az osztrák fővárosba. Megyék és városok. A Csanádi kath. egyházmegye középtemesi alesperesi kerülete a napokban Lieblingen gyűlést tartott s elhatározta, hogy a zsolnai kath. nagygyűlés összes határozatait magáévá teszi s azok érvényesítését minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel elő fogja segíteni. A gyűlés elhatározta továbbá, hogy egy Szent István nevére alapítandó kath. egyetem költségeire gyűjtést indít s illetőleg a megindított kath. akció vezéreinek : Zichy Nándor grófnak és a Magyar Állam szerkesztőségének föliratilag fejezi ki elismerését és köszönetét. * HM -Vásárhely, aug. 31. Városunk törvényhatósági bizottsága f. hó 29-én kezdte meg augusztus havi közgyűlését és a több mint 90 pontból álló tárgysorozatot a bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett ma fejezte be A polgármesteri jelentések fölolvasása után gróf Festetics Andor földmivelésügyi miniszterré történt kineveztetését olvasták föl és a közgyűlés, úgy a távozó gróf Bethlen András, mint az uj minisztert föliratilag üdvözli. Majd a belügyminiszter azon leirata olvashatott föl, melyben tudatja, hogy a szociális mozgalomból kifolyólag a közgyűlés által fölfügesztett Nagy Sándor főkapitány) hivatalos állásába visszahelyezi. — Nem veszszük tudomásul — köszönjön le — hangzott több oldalról. A többség azonban dr. Baksa Lajos polgármester azon kijelentése után, hogy miniszteri leiratot, nem lehet, nem venni tudomásul, a leiratot tudomásul vette. Több jelentéktelenebb tárgy elintézése után, a rendőrség újjászervezéséről szóló javaslat került tárgyalás alá. A javaslat, mely Chudy Hugó fővárosi államrendőrtanácsos közbejöttével készült, a rendőrség szaporítását és kerületi biztosok fölállítását tartalmazza, melyből kifolyólag a városra évi 10 ezer frt költségszaporulat háramlanék. A törvényhatósági bizottság, Szametz András, dr. Draskóczy Pál, dr. Endrey Gyula, Szabó Mihály, Bernitsky Ferenc, Garzó Imre felszólalásai után a javaslatot, költséges volta miatt, mint tegnap jeleztem, már azért sem fogadta el, mert a közgyűlés nagy többsége azon nézetben van, hogy nem a rendőrség szervezetlen volta, hanem az erélyes vezetés hiánya a baj. Dr. Draskóczy Pál, e nézetének nyiltan kifejezést adott és elmondotta, hogy mindaddig, míg a rendőrség feje Nagy Sándor főkapitány lesz, bármily rendőrséget szervezzünk is, az nem fog hivatásának megfelelni. Nagy Sándor főkapitány hasztalan hivatkozott hosszas szolgálata alatt több ízben, felsőbb helyről nyert elismerésre, valamint arra, hogy a rendőrség, az utóbbi 10 év alatt 70 százalékát a bűntényeknek kiderítette, és hogy a szocialisták április 22-én a zavargást, pillanatnyi fölhevülésben, nem előre megfontolt szándékból cselekedtek és ezért a rendőrséget okozni nem lehet, a bizottság beszédét folytonos közbekiáltásokkal hallgatta és végül egy nagyobb bizottságot küldött ki, hogy a rendőrség újjászervezését, — tekintettel 61 kr pótadónkra és kulturális célokra fordítandó kiadásainkra, — a jelenleg e célra fordítandó összeg tekintetbe vételével — oldja meg és javaslatát a legközelebbi közgyűlés elé terjessze be. MAPI HÍREK. — (Személyi hírek) Albrecht főherceg ma reggel 8 óra 10 perckor az északi vasút futárvonatán Bécsből Landskronba utazott a hadgyakorlatokra. — Seymour tengernagy, az angol középtengeri hajóraj parancsnoka, Kronstantinápoly felé utaztában Szmyrnába érkezett. — Menelik, Abesszinia királya, Európába szándékozik utazni s ez alkalommal Rómában is hosszabb látogatást fog tenni. — (József főherceg 1.) József főherceg — mint már említettük — néhány nap óta betegen fekszik Alcsuthon. Orvosai, Bauer Antal dr. és Kétly Károly dr. tanár, tüdő- és mellhártyagyuladást állapítottak meg bajául. Orvosi bulletint mindezáltal nem adnak ki, mert a főherceg állapota nem ad okot komolyabb aggodalomra. Thurn-Taxis herceg, József főherceg veje és felesége Margit kir. hercegasszony, akik házasságuk óta először vannak látogatóban Alcsuthon, nagy szeretettel ápolják az ország legszeretettebb főhercegét. (Az orosz udvarból.) Pétervárról sürgönyzik . A cári pár, a trónörökös, Alexandrovics Mihály nagyherceg és Alexandrovna Olga nagyhercegnő tegnap délben Pétervárról a bjelovesi erődbe utaztak. Ugyanő vonattal utazott el néhány napra Sacarjin moszkvai orvos is.• (A cárevics esküvője) A „Novoje Vremja“ Belgrádból jelenti, hogy Sándor király a cárevics esküvőjén Riszlics volt régens által fogja magát képviseltetni. (Enyelgések.) Hogy a kisebb városok lapjaiban a szerkesztő urak mily hangon enyelegnek egymással, jóformán minden újságolvasó ember előtt ismeretes. Van ezekben az enyelgésekben mindenféle vaskos dolog, amely mellett a legsikerültebb nyílttéri közlemény is eltörpül, dacára annak, hogy rendesen kihegyezik. De van ezekben a kacsalódásokban humor is, mégpedig erős, duzzadó humor, különösen, ha távlatból nézzük. Ám annyi is bizonyos, hogy a vidéki szerkesztő urak az utóbbi esztendőben bizonyos hanyatlást mutattak, jelezve azt is, hogy az általuk használt szótár immár ki van merítve. Ismétlésekbe estek és új, zamatos kifejezésekhez nem tudtak jutni. Még Bácskában sem. Azok, akik e miatt talán kétségbe estek már, kétségtelenül örömmel fogadják azt az enyelgést, amely most folyt le, két kassai lapban.. Az első rész az illető lap „külön mellékletén“ jelent meg, majdnem négy egész oldalon, különböző nagyságú betűkkel szedve. A közlemény legnagyobb része reprodukálása a már régebben megjelent enyelgéseknek, amelyekben a szerkesztő úr alaposan tönkre van silányítva. Huszonöt ilyen kedves apróság után a „Résumé“ következik, amely azután méltó arra, hogy a nyíltterek hősei között föltűnést keltsen. Énben a Resuméban a megtámadott szerkesztőt a többi között ilyen titulusokkal halmozzák el: revolver, paraszt, szemtelen, tolakodó, tripon, aljas, rágalmazó, gyalázatos rágalmazó, otromba és stanker, firkász, társadalmi ripők (uj), társadalmi pokolvar (uj), leálcázott társadalmi gyászvitéz, garázda revolver firkász, hitvány tentapoloska (uj), kassai szemét, alávaló hazug, megbélyegzett irodalmi kalóz stb. Mindezekkel azonban nem elégszik még meg a támadó s végül erős, vastag belükkel azt is hozzá teszi : „hitvány gaz.“ A hosszú közlemény egyébként ezzel a kissé magyarosított idézettel végződik: „Te akartad ezt Dandin Gyurka !“ Hát amint mindezekből látszik, a támadás elég szaftos és hihető, hogy a „társadalmi ripők,“ a „társadalmi pokolvar“ és a „hitvány tentapoloskai” stílusok, amelyek e nemben egészen újak és eredetiek, mihamar el fognak terjedni. Igen természetes, hogy az ily módon megtámadott „kollega“ nem hagyta ennyiben a dolgot. És miután a támadás egy kissé különleges volt, hát ő sem a szokott közönséges formában válaszolt. Hogy pedig igy cselekedett, az a következő válaszból mindjárt kitetszik : „Kinyilatkoztatás.“ Én, ... a felelős szerkesztőjét ezennel ünnepélyesen megvetem" Kassa, 1894. augusztus 30. Csorba Gyula, 12. számú hordár.“ Hogy ezzel az „ünnepélyes“ megvetéssel (ami szintén újdonság) vége lesz-e az ügynek, nem tudjuk, de igen valószínű, hogy Kassán az e fajta ünnepélyességek, az előzmények után ítélve, még tovább is tartanak. — (Oltóey Pál), egy érdemekben gazdag polgár, halt meg Esztergomban aug. 30-án. A megboldogult a nemzet szabadságharcában tevékeny részt vett és a legvéresebb csatákban harcolt a nemzet jogaiért. Mint százados különösen Komárom várának védelménél fejtett ki nagy tevékenységet. A szabadságharc levezetése után Szent-Györgymezőn, Esztergomegyik elővárosában, megyfa-telepet létesített, mely ma már az egész világon ismertté tette nevét és ezt a speciális magyar ipart. Megyfa-gármányaival az egész világ piacán diadalmaskodott és minden nemzet e fajta iparát legyőzte és a legnevezetesebb kiállításokról győztesen jött haza és a legelsőrendű kitüntetéseket hódította el kiváló magyar gyártmányával. A közügyek terén is kiváló szerepet vitt és nagy tevékenységet fejtett ki minden irányban. Tagja volt a megyei törvényhatóságnak, bírája, törvénybirája, pénztárnoka, közgyámja és általában vezérlő férfia volt Szent-Györgymezőnek, hol állandóan 100 családnak nyújtott biztos megélhetést. Érdemeit a község azzal jutalmazta, hogy aranymenyegzője alkalmával örökös díszpolgárának választotta meg. A kormány is méltányolni akarta e kiváló férfiú nagy érdemeit, aki haláláig tántoríthatatlan híve volt a függetlenségi pártnak, a fejedelem által való kitüntetésre ajánlotta, de a halál megelőzte a jól megérdemelt fejedelmi kitüntetést. (Az erényes szenátor.) Amióta Berenger szenátor fölcsapott erkölcsőinek, minduntalan szemérmetlenségig pajkos küldeményekkel boszantják. Legújabban egy „Fleur du Chair“ című szennyiratot küldtek el neki. Az erényes szenátor följelentést tett a könyv szerzője ellen. A rendőrség csak annyit sütött ki, hogy a könyvre az van rányomatva," hogy Montréalban — Kanadában készült. — (Tisztek párbaja.) Lipikről távirják, hogy egy gyalogezred két hadnagya véres kardpárbajt vívott tegnap. Az egyik fél oly súlyosan sebesült meg — öt sebet kapott — hogy Péterváradra kellett szállítani a kórházba.