Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)
1894-10-01 / 274. szám
2 PESTI HÍRLAP 1894. október 1. Fővárosi ügyek. — A főváros közgyűlése. Budapest székes főváros törvényhatósági bizottsága október hó 3-án — szerdán— közgyűlést tart. A napirendre tűzött tárgysorozatból fölemlítjük a következőket: A közigazgatási bizottságban megüresedett egy tagsági helynek választás útján való betöltése. — Előterjesztés a budai lövőtér kibővítéséhez szükséges 2325 négyszögméternyi területnek a cs. és kir. katonai kincstár részére leendő átengedése tárgyában. — A X. ker. uj köztemető bejárata előtt levő menedékház és vendéglő épületeinek bérbeadása. — A II. ker. Corvinatéren létesítendő vigadó-épület költségeinek fedezete. - A budapesti földalatti villamos közúti vasútra vonatkozó szerződésnek az uj részvénytársaságra leendő átruházása és az uj részvénytársaság alapszabályainak fölülvizsgálása. — A budapesti ev. ref. egyházközség kérvénye, a terhére 326 forint vízvezetéki csőáthelyezés költségeinek elengedése tárgyában. — Fleischmann Antal és Majorossy Géza társ-vállalkozóknak az általános csatornázás munkájában végzett költség-számlájukból törölt összegnek kiutalványozása ügyében hozott határozat ellen beadott felebbezése. — A tanács előterjesztése a Rókus-kórház lebontása és helyette más két kórház építésének tömbrendszer szerint való kivitele ügyében érkezett belügyminiszteri leiratra. — Előterjesztés egy történelmi vonatkozású nagyobb képgyűjtemény megvétele tárgyában. A 45-ös választmány tegnap délelőtt ülést tartott, Kieli István elnöklete alatt. Az ülés egyedüli tárgya az volt, hogy a közigazgatási bizottságba, az elhalálozott Popper Ármin helyébe új tagot kellett jelölni. A 45-ös választmány erre a tisztre egyhangúlag Morzsányi Károly dr. orsz. képviselő s főv. bizottsági tagot kandidálta. — Előléptetett városi szolgát. Tegnap délelőtt ötvenkét olyan városi szolga tette le az esküt Kamermayer Károly polgármester előtt, akiket kézbesítőkké, vagy adóbiztosokká neveztek ki. Volt köztük néhány olyan is, aki — mint szolga — most kapta meg a kinevezését. lőtt jó téli fészke lehetne a várszínház, ahol ugyancsak elkelne az állandó társulat. Most például, hogy a nemzet csalogánya beteg, a népszínházban még kevesebb gondot fordítanak majd a népszínműre, mint eddig. Mily jó volna hát, ha Budapesten maradhatna az a társulat, mely oly jeles népszínmű-előadásokra képes, amilyennek tegnap voltunk tanúi. A Szathmáry aggastyán a valósággal klasszikus alak, a Szathmáryné fia, kit már a nemzeti színházba is kombináltak, olyan művész, kire bármely színtársulat büszke lehet. Pintér, mint népszínmű-énekes ritkítja párját. Serédy Saroltáról sem írtuk meg érdemetlenül a sok dicséretet, melylyel népszínműi alakításairól megemlékeztünk. Kevés primadonna van, ki oly sokoldalú, mint ő és például a Jucit annyi kedvességgel, természetességgel eljátszani, mint ahogy vasárnap tőle láttuk, alig sikerülne másnak — természetesen Blahánén kívül. Szép Olga, Tóvölgyi Margit, Törökné, Gyöngyi, Gsiky, Réthey, de az énekkarok is, valamennyien hozzájárultak, hogy a közönség évről-évre szívesebben járjon a budai színkörbe. Az a frázis, hogy a publikum „pártolja“ az arénát, már nincs helyén, mert Krecsányiék valóban élvezetes estéket szereztek a hallgatóságnak. Persze fő érdeme van ebben az igazgatónak, kinek népszerűségét az a sok kihívás is bizonyította, melyben vasárnap részesült. A társulat ma, hétfőn, búcsúzik a fővárostól. Ez alkalommal a II. Rákóczy Ferenc fogsága kerül színre. * (A népszínház) legközelebbi újdonsága „Lili“ lesz ; új darabok híján a régiekhez fordulnak és új szereposztással teszik érdekessé, vagy ha úgy tetszik , pikánssá a reprizt. Lilit, Hegyi Aranka ismert díszszerepét, Küry Klára fogja játszani, Piinchardot pedig ezúttal Szirmay adja. Ez is újság: a komikus szerepet drámai színészszel játszatják és énekeltetik. Szirmay különben örül a szereposztásnak és nagy ambícióval készül a másodpremierre. Lili után „Niniche“ kerül sorra és aztán talán valami még régibb újdonság. Népszínmű-bemutatóra most már Blahánó betegsége miatt nem gondolhatnak. SZÍNHÁZ és zene * (KI. kir. operaház.) A régi hagyományos szokásnak megfelelően, vasárnap ismét a Bajazzókat és a Parasztbecsületet adták. Akik csak vasárnap érnek rá a színházba menni, azoknak bizonyára gyönyörűségük lehet a konzervatív műsorpolitikában, amely oly következetesen tűzi ki előadásra a tradicionális vasárnapi darabokat, a Bajazzókat és a Parasztbecsületet. A tegnapi előadásra különben eléggé szépen telt meg a nézőtér, a közönség hálás, adakozó jókedvben volt és szívesen tapsolt Perottinak, Ábrá■nyinénak és Mannheitnak a Bajazzókban, Vasquez grófnénak és Arányinak a Parasztbecsületben. * (A budai színkörben) vasárnap a „Vörös sapka“ került színre a népszínműi személyzet búcsúelőadásául. És ismét csak hangsúlyozzuk, hogy kár ezt a derék társulatot vándorlásra kényszeríteni, ho- Egy császárné regénye. — Lucien Pierey legújabb könyve. — La femme grand homme; ezt a melléknevet adták a szellemes franciák II. Katalin orosz cárnőnek, akivel az utóbbi években a kritika oly gyakran foglalkozik. De életírói közül senki, még Waliszewski sem, kísérti meg megcáfolni azon elterjedt közvéleményt, amely szerint a minden oroszok legnagyobb cárnőjének több kegyence volt, mint az erről híres XV. Lajos francia királynak. Azonban hogyan is tehetné ezt, midőn a történelmi kritika manapság már nemcsak azt állapította meg, hogy e kegyencek mindegyike mennyi ideig bírta Katalin szívét, hanem azt is kiszámította, hogy mindenik mennyibe került. Ám ha erkölcsi szempontból lehetetlen is rehabilitálni az utókor előtt II. Katalin cárnőt, egy tekintetben igazságot kell neki szolgáltatnunk : hogy azok, akik szívét elfoglalták, sohasem voltak képesek elméje fölött is uralkodni. A hatalmas, mindenható cárnő, aki szerető nélkül nem volt képes egy napig sem élni, sohasem állt egyetlen férfi hatalma alatt sem. Egyedül csak Potemkin tudott imponálni neki, mert nagyeszű, vasakaratu férfiú volt s ezért hagyta meg őt Katalin magas hivatalában akkor is, midőn emléke már rég kiveszett szivéből. Lucien Pierey, előzőitől eltérőleg két különböző szempontból veszi bírálat alá a modern történelem e különös alakját: elsőbb úgy, mint ralkodót, ki szivén viseli kötelességeit, aztán úgy, mint nőt, aki az erkölcsi törvényeket lábbal tapodja és megveti a nőben a gyengeséget. Hogy megérthessük és helyesen, igazságosan ítélhessük meg őt, el kell felednünk, hogy nő volt s csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy uralkodó, mert különben ítéletünk szigorú, egyoldalú lenne. Daschkow hercegnő írja, hogy midőn Katalin a sikerült államcsíny után palotájába viszszatért, ő — a hercegnő — nagyon elcsodálkozott, hogy a cárnő ebédlőjében egy fiatal testőrtisztet talált a divánon heverve, ki köszöntését alig észrevehető, hideg fejbólintással viszonozta. Az asztalon három teríték volt s a belépő cárné meghívta a hercegnőt is a vacsorához. A harmadik teríték a testőrtiszt számára volt ott, a ki meg sem mozdult fektéből s Katalin odavitette az asztalt a diván elé, hogy az ifjúnak ne kelljen fölkelnie. A fiatal testőrtiszt meg volt sebesülve és sebét a császárnő védelmében kapta. Katalin cárnő maga leírta ezt az első kegyelmét: Gregor Orlov óriás termetű, bátor, vitéz, ügyes lovag volt, kinek szőke fürtjei és ábrándos kék szemei tizenhét millió rubeljébe kerültek Oroszországnak. Ő szervezte s vitte keresztül testvéreivel együtt azt az összeesküvést, mely Katalint cárnővé emelte, s a büszke nő, szerelmét leszámítva is, királyi bőkezűséggel fizetett meg trónjáért. Lucien Pierey különben bebizonyítja azt is, hogy a kegyelmeket nem Katalin honosította meg az orosz cári udvarban, mert azok már Erzsébet idejében divatban voltak. Katalin 15 éves volt, midőn Németországból Oroszországba a budapesti őszi lóversenyek. (Első nap. Vasárnap szept. 80-án.) Valódi őszi időben vette kezdetét az októberi meeting első napja. Az eső már a kora délutáni órákban szitálni kezdett s fölváltva majd gyengébben, majd zuhogva tartott a versenyek végéig. Dacára a csúnya, zord időnek, amely legkevésbé sem tette kellemessé a szabadban való tartózkodást, igen nagy közönség ment ki a városligeti versenytérre, hogy az érdekesnek ígérkező versenyeket szemlélhesse. Az első futam ugyan csak match volt, Grisette és Nahallja közt s a második futamban flippomenes levezetése sokakat keserített el, mindenki a harmadik futam jelöltjeit vágyott látni. A hatvani dij'-a hat loyat nyergeitek föl, u. m.: Mutineer lov. Huxtable Weatherstar „ Peako Tokio „ Smith Kezdet „ Ibbett Levente „ Bélford A. Bulgarian „ Adams. Mindenki a nyergelőtérre sietett, hogy a kandidátusok toilett-csinálását megtekintse. Leghamarabb szembetűnt Kezdet, amely korántsem látszik első klasszisa lónak, különösen előlábai igen gyengék. Bulgarian mellett sem időzött a publikum soká. Weatherstar hatalmas állat, de mint a Metalust-ivadékok általában, Weatherstar sem bír nemes telivér vonásokkal. Ellenben Levente valódi „vérló“-nak lászik, izmai csak úgy duzzadtak az erőtől és a lehető legjobb kondícióban állt a starter elé. Levente teljesen nagyapjára, Buccaneerra üt, annak előnyeivel s annak hátrányaival. Tokiót eleinte nem találták, teljesen hátravonulva, a nyergelő legvégső pontján öltöztették föl s a szemlélőre a legjobb benyomást gyakorolta. Száján zablaerősítő volt, mert a ló gyakran ki észre téríti. Talpra Magyar ivadéka természetesen favoritként indult s a bizalmat meg is érdemelte. Smith még csak szabadon sem eresztette lova fejét s oly stylusban, föltartva nyerte versenyét, Mutineer és Levente ellen, hogy Tokiót kétségkívül nem csak a legjobb kétévesnek, hanem oly lónak, a mely messze kimagaslik társai közül s Angliában is szép szerepet játszhat. S ily lónak apját adták el Németországba Lang-Puchhoffnak 15.000 frtért, mig Mathbox, Sweetbread stb. próbálatlan ménekért százezreket visznek Angliába ! Talpra Magyarnak még egy másik ivadéka is nyert ma , a kétévesek claiming-handicapját azifraság nyerte meg, amelyet szintén Frohnertól vett meg dr. Springer Gusztáv. Ha Tokió jól telel ki, a jövő év összes klasszikus versenye biztos zsákmánya lesz a szerencsés Mathchless-szövetségnek, amely a két Frohner csikóval eddig 85,000 koronát nyert. . A 2000 méteres handicapban beigazolta Patriot, hogy klasszis jó, mert a top-weigth dacára könynyen nyert a kis terhű háromévesek ellen , amelyek közül Minette kitörése által vesztette el jó esélyét. A II. osztályú eladó versenyben tizenegy lő állt a starter elé Favorit Prior volt, de a beavatott körökben szájról-szájra adták a hírt, hogy Angola ,,holtbiztos“ s míg a totalisateurnál 20—30-szoros pénz állt ellene, addig a bookmakernál oddsa hirtelen kétszeresre szállt le. A Gunnersburg csikó azonban nem igazolta a jó hírt, amely megelőzte, mert a versenyben egy pillanatig sem játszott szerepet s a többiek már viszszafelé jöttek, amikor Angola biztosan husz húszszal utolsóként ért a célhoz. A favoritok csaknem minden futamban csúf vereséget szenvedtek. Az eladó-versenyben flippomenes, a handicapban Hindoo, a kétévesek claiming handicapjában Daisy B., a II. oszt. eladó-versenyben Prior maradt le; ez utóbbi versenyben a másodiknak beérkezett Evanthia többet kapott, mint Fabián, mert ez utóbbit az árverésen tulajdonosa 5500 koronán vásárolta vissza, amelynél a többlet fele Evanthiát illette. A totalisateur jól fizetett. Antipyrinra 25 , 127, Mutineerra 93, Czifraságra 68, Chittyre 84 forintot fizettek. jött, 33 éves korában jutott a trónra s ezen idő alatt megtanulhatta, hogy a kegyencek intézménye valódi állami intézmény volt s az udvar politikájához tartozott, így aztán ő csak folytatta az udvar hagyományait s kegyenceinek legföljebb csak annyit engedett meg az államügyek vezetésében, a mennyit az illetőnek rangja és hivatala megengedett. Az idegen hatalmasságok is igyekeztek hasznukra fordítani Katalin ezen gyengeségét. A nagykövetek mindig körülötte forgolódtak; Anglia, mely tudta, hogy a cárnő örökös pénzzavarban szenved, igen gyakran sietett segítségére . Franciaország ellenben azon előzetesen megfontolt szándékkal küldötte Oroszországba Breteuil grófot, hogy Katalin szerelmes legyen bele. De ugy látszik, hogy a szenvedélyes, vasakaratu cárnőnek nem tetszett a finom, nőiesen gyengéd párisi gróf s többre becsülte a férfias, impozáns erőt és modort. Szerelmei történetében két korszakot lehet megkülönböztetni; az első abba az időbeesik, midőn még nem volt cárnő s mint nagyhercegnőnek titkolnia kellett ballépéseit, még azután is, miután férje rosszul bánt vele és elhagyta őt. Ezen időbe esnek első, futólagos szerelmi viszonyai, melyek azért nem hagytak mélyebb nyomot a történelemben, mert akkor abban még neki sem volt része és neve . Saltikow, Nareschkin s az elegáns lengyel herceg, Poniatovszky, aki valószínűleg csak azért kereste a fiatal nagyhercegnő kegyeit, hogy általuk szerencsétlen hazájának használhasson, egymásután váltották föl egymást, hogy helyüket végre ér-