Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)

1894-10-01 / 274. szám

2 PESTI HÍRLAP 1894. október 1. Fővárosi ügyek. — A­ főváros közgyűlése. Budapest székes főváros törvényhatósági bizottsága október hó 3-án — szerdán­— közgyűlést tart. A napirendre tűzött tárgysorozatból fölemlítjük a következőket: A köz­­igazgatási bizottságban megüresedett egy tagsági hely­nek választás útján való betöltése. — Előterjesztés a budai lövő­tér kibővítéséhez szükséges 2325 négyszög­­méternyi területnek a cs. és kir. katonai kincstár ré­szére leendő átengedése tárgyában. — A X. ker. uj köztemető bejárata előtt levő menedékház és ven­déglő épületeinek bérbeadása. — A II. ker. Corvina­téren létesítendő vigadó-épület költségeinek fedezete. - A budapesti földalatti villamos közúti vasútra vonatkozó szerződésnek az uj részvénytársaságra le­endő átruházása és az uj részvénytársaság alapsza­bályainak fölülvizsgálása. — A budapesti ev. ref. egyházközség kérvénye, a terhére 326 forint vízveze­téki csőáthelyezés költségeinek elengedése tárgyában. — Fleischmann Antal és Majorossy Géza társ-vállal­kozóknak az általános csatornázás munkájában vég­zett költség-számlájukból törölt összegnek kiutalványo­zása ügyében hozott határozat ellen beadott felebbe­­zése. — A tanács előterjesztése a Rókus-kórház le­bontása és helyette más két kórház építésének tömb­rendszer szerint való kivitele ügyében érkezett bel­ügyminiszteri leiratra. — Előterjesztés egy történelmi vonatkozású nagyobb képgyűjtemény megvétele tár­gyában.­­ A 45-ös választmány tegnap délelőtt ülést tartott, Kieli István elnöklete alatt. Az ülés egye­düli tárgya az volt, hogy a közigazgatási bizottságba, az elhalálozott Popper Ármin helyébe új tagot kellett jelölni. A 45-ös választmány erre a tisztre egyhangú­lag Morzsányi Károly dr. orsz. képviselő s főv. bi­zottsági tagot kandidálta. — Előléptetett városi szolgát. Tegnap dél­előtt ötvenkét olyan városi szolga tette le az esküt Kamermayer Károly polgármester előtt, a­kiket kéz­besítőkké, vagy adóbiztosokká neveztek ki. Volt köz­tük néhány olyan is, a­ki — mint szolga — most kapta meg a kinevezését. lőtt jó téli fészke lehetne a várszínház, a­hol ugyan­csak elkelne az állandó társulat. Most például, hogy a nemzet csalogánya beteg, a népszínházban még kevesebb gondot fordítanak majd a népszínműre, mint eddig. Mily jó volna hát, ha Budapesten maradhatna az a társulat, mely oly jeles népszínmű-előadásokra képes, a­milyennek tegnap voltunk tanúi. A Szath­­máry aggastyán a valósággal klasszikus alak, a Szath­­máryné fia, kit már a nemzeti színházba is kombi­náltak, olyan művész, kire bármely színtársulat büszke lehet. Pintér, mint népszínmű-énekes rit­kítja párját. Serédy Saroltáról sem írtuk meg érdemetlenül a sok dicséretet, melylyel népszín­műi alakításairól megemlékeztünk. Kevés prima­donna van, ki oly sokoldalú, mint ő és például a Jucit annyi kedvességgel, természetességgel elját­szani, mint a­hogy vasárnap tőle láttuk, alig sikerül­ne másnak — természetesen Blahánén kívü­l. Szép Olga, Tóvölgyi Margit, Törökné, Gyöngyi, Gsiky, Rét­­hey, de az énekkarok is, valamennyien hozzájárultak, hogy a közönség évről-évre szívesebben járjon a bu­dai színkörbe. Az a frázis, hogy a publikum „pár­tolja“ az arénát, már nincs helyén, mert Krecsányiék valóban élvezetes estéket szereztek a hallgatóságnak. Persze fő érdeme van ebben az igazgatónak, kinek népszerűségét az a sok kihívás is bizonyította, mely­ben vasárnap részesült. A társulat ma, hétfőn, búcsú­zik a fővárostól. Ez alkalommal a II. Rákóczy Ferenc fogsága kerül színre. * (A népszínház) legközelebbi újdonsága „Lili“ lesz ; új darabok híján a régiekhez fordulnak és új szerep­osztással teszik érdekessé, vagy ha úgy tetszik , pikánssá a reprizt. Lilit, Hegyi Aranka is­mert díszszerepét, Küry Klára fogja játszani, Piin­­chardot pedig ezúttal Szirmay adja. Ez is újság: a komikus­ szerepet drámai színészszel játszatják és énekeltetik. Szirmay különben örül a szerep­osztás­nak és nagy ambícióval készül a másodpremierre. Lili után „Niniche“ kerül sorra és aztán talán valami még régibb újdonság. Népszínmű-bemutatóra most már Blahánó betegsége miatt nem gondolhatnak. SZÍNHÁZ és zene * (KI. kir. operaház.) A régi hagyományos szokásnak megfelelően, vasárnap ismét a Bajazzókat és a Parasztbecsületet adták. A­kik csak vasárnap érnek rá a színházba menni, azoknak bizonyára gyö­nyörűségük lehet a konzervatív műsorpolitikában, a­mely oly következetesen tűzi ki előadásra a tradicio­nális vasárnapi darabokat, a Bajazzókat és a Paraszt­becsületet. A tegnapi előadásra különben eléggé szé­pen telt meg a nézőtér, a közönség hálás, adakozó jókedvben volt és szívesen tapsolt Perottinak, Ábrá­­■nyinénak és Mannh­eitnak a Bajazzókban, Vasquez grófnénak és Arányinak a Parasztbecsületben. * (A budai színkörben) vasárnap a „Vörös sapka“ került színre a népszínműi személyzet búcsú­­előadásául. És ismét csak hangsúlyozzuk, hogy kár ezt a derék társulatot vándorlásra kényszeríteni, ho- Egy császárné regénye. — Lucien Pierey legújabb könyve. — La femme grand hom­me; ezt a mellék­nevet adták a szellemes franciák II. Katalin orosz cárnőnek, a­kivel az utóbbi években a kritika oly gyakran foglalkozik. De életírói kö­zül senki, még Waliszewski sem, kísérti meg megcáfolni azon elterjedt közvéleményt, a­mely szerint a minden oroszok legnagyobb cárnőjé­nek több kegyence volt, mint az erről híres XV. Lajos francia királynak. Azonban hogyan is tehetné ezt, midőn a történelmi kritika ma­napság már nemcsak azt állapította meg, hogy e kegyencek mindegyike mennyi ideig bírta Ka­talin szívét, hanem azt is kiszámította, hogy mindenik mennyibe került. Ám ha erkölcsi szempontból lehetetlen is rehabilitálni az utókor előtt II. Katalin cárnőt, egy tekintetben igazsá­got kell neki szolgáltatnunk : hogy azok, a­kik szívét elfoglalták, sohasem voltak képesek el­méje fölött is uralkodni. A hatalmas, minden­ható cárnő, a­ki szerető nélkül nem volt képes egy napig sem élni, sohasem állt egyetlen férfi hatalma alatt sem. Egyedül csak Potemkin tu­dott imponálni neki, mert nagyeszű, vasakaratu férfiú volt s ezért hagyta meg őt Katalin magas hivatalában akkor is, midőn emléke már rég ki­veszett szivéből. Lucien Pierey, előzőitől eltérőleg két kü­lönböző szempontból veszi bírálat alá a modern történelem e különös alakját: elsőbb úgy, mint ralkodót, ki szivén viseli kötelességeit, aztán úgy, mint nőt, a­ki az erkölcsi törvényeket láb­bal tapodja és megveti a nőben a gyengeséget. Hogy megérthessük és helyesen, igazságosan ítélhessük meg őt, el kell felednünk, hogy nő volt s csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy uralkodó, mert különben ítéletünk szigorú, egy­oldalú lenne. Daschkow hercegnő írja, hogy midőn Ka­talin a sikerült államcsíny után palotájába visz­­szatért, ő — a hercegnő — nagyon elcsodálko­zott, hogy a cárnő ebédlőjében egy fiatal test­őrtisztet talált a divánon heverve, ki köszönté­sét alig észrevehető, hideg fejbólintással viszo­nozta. Az asztalon három teríték volt s a be­lépő cárné meghívta a hercegnőt is a vacsorá­hoz. A harmadik teríték a testőrtiszt számára volt ott, a ki meg sem mozdult fektéből s Ka­talin odavitette az asztalt a diván elé, hogy az ifjúnak ne kelljen fölkelnie. A fiatal testőrtiszt meg volt sebesülve és sebét a császárnő védel­mében kapta. Katalin cárnő maga leírta ezt az első kegyelmét: Gregor Orlov óriás termetű, bátor, vitéz, ügyes lovag volt, kinek szőke fürt­jei és ábrándos kék szemei tizenhét millió ru­beljébe kerültek Oroszországnak. Ő szervezte s vitte keresztül testvéreivel együtt azt az össze­esküvést, mely Katalint cárnővé emelte, s a büszke nő, szerelmét leszámítva is, királyi bő­kezűséggel fizetett meg trónjáért. Lucien Pierey különben bebizonyítja azt is, hogy a kegyelmeket nem Katalin honosította meg az orosz cári udvarban, mert azok már Erzsébet idejében divatban voltak. Katalin 15 éves volt, midőn Németországból Oroszországba a budapesti őszi lóversenyek. (Első nap. Vasárnap szept. 80-án.) Valódi őszi időben vette kezdetét az októberi meeting első napja. Az eső már a kora délutáni órákban szitálni kezdett s fölváltva majd gyengébben, majd zuhogva tartott a versenyek végéig. Dacára a­ csúnya, zord időnek, amely leg­kevésbé sem tette kellemessé a szabadban való tar­tózkodást, igen nagy közönség ment ki a városligeti versenytérre, hogy az érdekesnek ígérkező versenyeket szemlélhesse. Az első futam ugyan csak match volt, Grisette és Na­hallja közt s a második futamban flippomenes levezetése sokakat keserített el, mindenki a harmadik futam jelöltjeit vágyott látni. A hatvani dij'-a hat loyat nyergeitek föl, u. m.: Mutineer lov. Huxtable Weatherstar „ Peako Tokio „ Smith Kezdet „ Ibbett Levente „ Bélford A. Bulgarian „ Adams. Mindenki a nyergelőtérre sietett, hogy a kandi­dátusok toilett-csinálását megtekintse. Leghamarabb szembetűnt Kezdet, a­mely ko­rántsem látszik első klasszisa lónak, különösen elő­­lábai igen gyengék. Bulgarian mellett sem időzött a publikum soká. Weatherstar hatalmas állat, de mint a Metal­­ust-ivadékok általában, Weatherstar sem bír nemes telivér vonásokkal. Ellenben Levente valódi „vérló“-nak lászik, izmai csak úgy duzzadtak az erőtől és a le­hető legjobb kondícióban állt a starter elé. Levente teljesen nagyapjára, Buccaneerra üt, annak előnyeivel s annak hátrányaival. Tokiót eleinte nem találták, teljesen hátravo­nulva, a nyergelő legvégső pontján öltöztették föl s a szemlélőre a legjobb benyomást gyakorolta. Száján zablaerősítő volt, mert a ló gyakran ki észre téríti. Talpra Magyar ivadéka természetesen favorit­ként indult s a bizalmat meg is érdemelte. Smith még csak szabadon sem eresztette lova fejét s oly stylusban, föltartva nyerte versenyét, Mu­tineer és Levente ellen, hogy Tokiót kétségkívül nem csak a legjobb kétévesnek, hanem oly lónak, a mely messze kimagaslik társai közül s Angliában is szép szerepet játszhat. S ily lónak apját adták el Németországba Lang-Puchhoffnak 15.000 frtért, mig Mathbox, Sweet­­bread stb. próbálatlan ménekért százezreket visznek Angliába ! Talpra Magyarnak még egy másik ivadéka is nyert m­a , a kétévesek claiming-handicapját azifraság nyerte meg, a­melyet szintén Frohnertól vett meg dr. Springer Gusztáv. Ha Tokió jól telel ki, a jövő év összes klasszi­kus versenye biztos zsákmánya lesz a szerencsés Mathchless-szövetségnek, a­mely a két Frohner csi­kóval eddig 85,000 koronát nyert. . A 2000 méteres handicapban beigazolta Patriot, hogy klasszis­ jó, mert a top-weigth dacára könynyen nyert a kis terhű háromévesek ellen , a­melyek kö­zül Minette kitörése által vesztette el jó esélyét. A II. osztályú eladó versenyben tizenegy lő állt a starter elé Favorit Prior volt, de a beavatott körökben szájról-szájra adták a hírt, hogy Angola ,,holt­biztos“ s míg a totalisateurnál 20—30-szoros pénz állt ellene, addig a bookmakernál oddsa hirtelen kétszeresre szállt le. A Gunnersburg csikó azonban nem igazolta a jó hírt, a­mely megelőzte, mert a versenyben egy pillanatig sem játszott szerepet s a többiek már visz­­szafelé jöttek, a­mikor Angola biztosan husz húszszal utolsóként ért a célhoz. A favorit­ok csaknem minden futamban csúf vereséget szenvedtek. Az eladó-versenyben flippomenes, a handicap­ban Hindoo, a kétévesek claiming handicapjában Daisy B., a II. oszt. eladó-versenyben Prior maradt le; ez utóbbi versenyben a másodiknak beérkezett Evan­­thia többet kapott, mint Fabián, mert ez utóbbit az árverésen tulajdonosa 5500 koronán vásárolta vissza, amelynél a többlet fele Evanthiát illette. A totalisateur jól fizetett. Antipyrinra 25 , 127, Mutineerra 93, Czifraságra 68, Chittyre 84 forintot fizettek. jött, 33 éves korában jutott a trónra s ezen idő alatt megtanulhatta, hogy a kegyencek in­tézménye valódi állami intézmény volt s az ud­var politikájához tartozott, így aztán ő csak folytatta az udvar hagyományait s kegyencei­­nek legföljebb csak annyit engedett meg az ál­lamügyek vezetésében, a mennyit az illetőnek rangja és hivatala megengedett. Az idegen hatalmasságok is igyekeztek hasznukra fordítani Katalin ezen gyengeségét. A nagykövetek mindig körülötte forgolódtak; Anglia, mely tudta, hogy a cárnő örökös pénz­zavarban szenved, igen gyakran sietett segítsé­gére . Franciaország ellenben azon előzetesen megfontolt szándékkal küldötte Oroszországba Breteuil grófot, hogy Katalin szerelmes legyen bele. De ugy látszik, hogy a szenvedélyes, vas­akaratu cárnőnek nem tetszett a finom, nőiesen gyengéd párisi gróf s többre becsülte a férfias, impozáns erőt és modort. Szerelmei történetében két korszakot lehet megkülönböztetni; az első abba az időbe­­esik, midőn még nem volt cárnő s mint nagyherceg­nőnek titkolnia kellett ballépéseit, még azután is, miután férje rosszul bánt vele és elhagyta őt. Ezen időbe esnek első, futólagos szerelmi viszonyai, melyek azért nem hagytak mélyebb nyomot a történelemben, mert akkor abban még neki sem volt része és neve . Saltikow, Nareschkin s az elegáns lengyel herceg, Ponia­­tovszky, a­ki valószínűleg csak azért kereste a fiatal nagyhercegnő kegyeit, hogy általuk sze­rencsétlen hazájának használhasson, egymásután váltották föl egymást, hogy helyüket végre ér-

Next