Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)

1894-10-10 / 283. szám

1894. október 10. PESTI HÍRLAP 9 képviselőház elé kerülnek. Csak rá akartam mu­tatni, hogy az által, ha a vármegyei tisztviselők ki­nevezése az alkotmányos kormányra vagy a kormány előterjesztése szerint ő felségére száll, mily elenyésző csekély ár leend ez részünkről azokért a nagy kor­mányzati és közszabadsági előnyökért, a­melyeket egy jó közigazgatási reformtól, nemcsak maga az ál­lam, hanem az ország minden egyes polgára nyerni fog. Ha nem követelné is magasabb állami érdek, ha nem kívánná is maguknak a szakszerű és állandó élethivatásként közigazgatási pályára lépő tisztviselők­nek érdeke, magáért azért át kellene térni a tisztvise­lők kinevezésének rendszerére, hogy az államhatalom erejének veszélyes csökkentése nélkül, mindazon ügyek elintézését, a­melyek első­sorban helyi érdekűek, s a helyi viszonyokkal ismerős független elemek ál­tal jobban végezhetni, mint innen a központi hiva­talból s mindazon ügyeket, amelyeknél a tisztviselő hivatalos önkénye, ballépése vagy egyoldalú elméleti fölfogása, a helyi érdekek egész sorát sérthetné, — átengedhetjük az önkormányzat hatáskörének. MAPI HIRES. — (Személyi hírek.) A görög király tegnap 19 órakor este Kopenhágából Lübeckbe utazott. György görög herceg még egy hétig marad a dán udvarnál. — Windischgrätz herceg miniszterelnök ma Bécsbe érkezett. — (A király és a hadsereg.) A delegátusok tegnapi ebédjéről közölt tudósításunkban már fölemlí­tettük, hogy a király mily indignációval fordult Treum­fels tiroli apáthoz, a­ki olyan módon kritizál­­gatott az osztrák delegációban bizonyos katonai dol­gokat, hogy ez a királyt, mint legfőbb hadurat nagyon kellemetlenül érintette. A ma előttünk fekvő részlete­sebb tudósítás szerint ő felsége hosszabb beszélge­tésbe vonta a hadsereggel kötözködő apát urat. E beszélgetésből több verzió került forgalomba, melyek egyike szerint azt adta volna értésére a király az apátnak, hogy a katonai kérdések fölvetését Tirolban nem helyeselheti. Egy másik verzió szerint pedig azt mondotta volna az uralkodó, hogy az, a­mit Treum­­fels apát beszédében a tiroli vadászok manővereiről mondott, túlzás. Tisztán tiroli katonai kérdésekről volt tehát szó, melyekre vonatkozólag Thurnher delegátust is megszólította a király, a­kivel pár szót váltott a tiroli vorarlbergi honvédelmi törvényről. — „Ha­tározottan kívánom, jegyezte meg ő felsége, hogy a honvédelmi törvényt az ismert föltételek nélkül fo­gadják el.“ Thurnher mentegette a kifogásolt föltéte­leket, de a király ismételve megjegyezte, hogy ezek a feltételek nem tartoznak a szóban forgó törvénybe és hogy azokat ő nem is akceptálhatná. Feltűnően hosszasan és szívélyesen beszélgetett a király Siress tanárral, a­ki a belbéke szükségét hangsúlyozva töb­bek közt hálájának adott kifejezést a beszédért, me­lyet az uralkodó Balassa-Gyarmaton a zsidó hitközség küldöttségéhez intézett. Zaleski lengyel delegátussal szemben legnagyobb megelégedését fejezte ki a király a lengyelek klubbjának politikai magatartása fölött.­­ (László főherceg) tegnap reggel érkezett vissza Vécsey udvarmester kíséretében Alcsútról, hogy rendes tanulmányait folytassa. Tegnap délelőtt a disz­téri palota egyik tágas földszinti termében vett huszamosabb leckét a tornászat és vívásból és pedig az újépületi hadapród iskola vívó tanáráról. A főher­ceg, ki nagy előszeretettel viv, a Keresztesy-rendszer hive. Legújabban ismét a Ludovika-akadémia lovar­dájába jár, hol az iskola parancsnokától, Rácz őr­nagytól vesz hetenkint háromszor lovaglási órákat.­­ (Miniszterelnök a kártyaszobában.) Mindjárt elöljáróban megjegyezzük, hogy Windisch grätz herceg osztrák miniszterelnökről van szó, aki a delegacionális ülésekre idejött Budapestre. És most következik a skandalum: a vasútról a miniszter­­elnök egyenesen az „Angol királynő“ szállodába haj­tatott.. A miniszterelnök föl akart menni a lakására, melyet táviratilag rendelt meg, de ez nem ment oly simán, mint ahogy az ember képzelné, előbb parla­­mentiroznia kellett a szállodatulajdonossal és a dolog vége az lett, hogy a vendéglős bevezette Windisch­grätz herceget a szállodával kapcsolatos kávéház kár­tyaszobájába. Egy miniszterelnök, aki a szállodába érve legelőször is a kártyaszobát keresi föl! Ugy­e, hogy ez skandalum ? És mégsem az. Az a kártya­szoba a miniszterelnök lakása volt. A szállodában egyetlen üres szoba se volt már és mert a miniszter­­elnök nem akart máshova menni, az élelmes Marchall hirtelen vendégszobává alakította át a kávéház meglehe­tősen elkülönített kártyatermét. Azt mondják különben, hogy az improvizált vendégszoba berendezése elegan­cia és kényelem tekintetében annyira sikerült, hogy még egy olyan nagy úr, amine Windischgrätz herceg osztrák miniszterelnök is, meglehetett vele elégedve.­­ (A hadsereg­ köréből.) A király báró Al­­bori Jenő altábornagynak a titkos tanácsosi méltósá­got díjmentesen adományozta; galanthai Galgóczy Tivadart, a 12. hadtest-parancsnoki s nagyszebeni parancsnokoló tábornoki teendőkkel megbízott altábor­nagyot, e hadtest parancsnokává s nagyszebeni pa­rancsnokoló tábornokká nevezte ki s neki a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta; to­vábbá Merta Emánuelt, a 9. hadtest-parancsnoki és josefstadti parancsnokoló tábornoki teendőkkel meg­bízott altábornagyot, e hadtest parancsnokává és jo­sefstadti parancsnokoló tábornokká nevezte ki; végül Beck János vezérőrnagynak, a 36. gyalog csapatosz­tály parancsnokának, a Lipót-rend lovagkeresztjét díj­mentesen adományozta.­­ (Önkéntes­ vizsgálatok.) Nagy napjai vannak mostanában a mi önkénteseinknek. Izzadnak jobban, mint akár a hadgyakorlatok legnehezebb napjaiban. Tegnap kezdődtek el a vizsgálatok, melyeknek eredménye szerint aztán vagy aranybojtot kapnak, vagy pedig egy évre visszamaradnak. Két bizottság előtt vizsgáznak az önkéntesek. A 31. hadosztályhoz tartozók a Botmer és Schrammel tá­bornokok, a 32 hadosztályhoz tartozók pedig a Bili­­mek és Buss tábornokok elnöklete alatt álló bizott­ságok előtt. Az eredményt hétfőn fogják kihirdetni. A 16. huszárezred 30 önkéntese közül csupán egy bukott meg, aki másodévi szolgálatát ma már meg is kezdette. — (Kossuth Ferenc) október hó 21-én uta­zik el Nápolyból. Útközben — mint a Magyarország írja — megáll Florencben és Milánóban, hogy az olasz királynak bemutassa bucsú-hódolatát. Kossuth október 24-kén este 10 óra 35 perckor ér Budapestre. — Kossuthot itteni politikai barátai, különösen a függetlenségi és 48-as párt tagjai szívélyes fogadta­tásban akarják részesíteni. — (Kiel tudós Budapesten.) Pavareff grófnő, az Európa-szerte ismert hisztorikus, kinek Moszkvában gazdag s nagybecsű régiséggyűjteménye van, két leányával, akik szintén a régészettel foglalkoznak, pár napot a fővárosban töltött. A grófnő leányaival teg­nap délelőtt 10 órától délután 5-ig szemlélte végig a nemzeti múzeum régiségtárát Pulszky Ferenc és Hampel József kalauzolása mellett s e közben sok oly régiséget talált, amelyek mintegy kiegészítő részei az ő gyűjteményének. A tudós grófnő, aki a moszkvai régészeti társulat elnöke is, most nagy művet fog kiadni, amely régiségtárát fogja ismertetni. Az orosz vendégek ma elutaztak fővárosunkból.­­ (Vaskalap.) Az úgynevezett országos hon­­védsegélyző egyesület annak idejében megállapodásra jutott a segélyezések tekintetében s a többek között azt is kimondta, hogy azok a negyvennyolcas igazolt honvédek, a­kik még nincsenek 65 évesek, vagy a­kik nem teljesen vagyontalanok, semmi körülmények között nem kaphatnak állandó segélyt. És mert ezt a nagy bölcsességet kimondta, hát határozatához hihe­tetlen vaskalapossággal ragaszkodik, így azután nem annyira nevetséges, mint inkább igen elszomorító el­utasítások történnek, a­mint azt most egy körlevél­ben a csanádmegyei honvédegylet is kimutatja. Meg­esett, hogy egy öreg, mind a két szemére vak, tehát keresetképtelen honvéd, aki még teljesen vagyontalan is, állandó segélyért fordult az egyesülethez, amely­nek intéző vaskalapjai összeültek s az öreg vak hon­védet föltétlenül elutasították kérelmével, mert hát még nem töltötte be a hatvanötödik évet. Hogy azon­ban a magával tehetetlen világtalan koldus éhen ne haljon, kiutalványoztak neki egyszer s mindenkorra — három forintot. A­mint tehát ebből az egy célból is kitűnik, a honvédsegélyző egyesület szigorúan ra­gaszkodik a maga szabályaihoz, amelyeknek bölcses­sége nyilvánvalóan kitűnik. A csanádmegyei honvéd­egyesület ily körülmények között és esetek után most arra hívja föl a többi honvéd egyleteket, hogy e hi­hetetlen vaskalaposság ellen mozgalmat indítsanak s úgy a kormányhoz, mint az országgyűléshez írjanak föl, ama kérést intézvén hozzájuk, hogy a honvéd­­segélyző egyesület oktalan paragrafusaiban változtatást eszközöltessenek.­­ (Az Egyetemi Körben) a tudományos viták és retorikai esték egyes szakosztályai folyó hó 3-án alakultak meg. A jog- és államtudományi szak­osztályban elnök lett: Glávossy Ignác, alelnök : Ni­­amessay Mihály, jegyző: Schreyer Jenő. Az iroda­lom-retorikai szakosztályban elnök lett: Rozsnyai Mór, alelnök: Szilágyi Géza, jegyző: Balázsovits Kálmán. A bölcsészet­történeti szakosztályban elnök lett: Beöthy Zsigmond, alelnök: Szautner Zsigmond, jegyző: Szinnyei­ Ferenc. Az orvos-természettudo­mányi szakosztályban elnök lett: Fenyvessy Béla, alelnök : Deutsch László, jegyző : Mocznik Lajos ; végül a matematika-technikai szakosztályban elnök lett: Dalmady Ödön, alelnök: Delmár Emil, jegyző : Keller Szigfried.­­ (A régi jó időkből.) Érdekes gyógyászati adatot közöl a „Dublin Journal of Medical Science.“ Bizonyos Jessey Sámuel nevű hukingtowni úri­em­berről van szó, akit egy gyógyszerészi számla ki­egyenlítésére pöröltek be, mely számla 55 hek­t fél­­évből állt. 21 év alatt, vagyis 1794-től 1816-ig a jó mr. Jessey 226,934 pilulát nyelt el, tehát egy évben átlag 10,806-ot, vagy egy nap 29-et. Az említett idő utolsó öt évében napi labdacsoporciója volt 78 drb, s 1814-ben 51,590 darabbal üdítette magát. E lab­dacs-mennyiséget a derék ember az említett idő fo­lyamában 40,000 palack különféle mirisztufával öblö­gette le, ezenfelül azonban még jelentékeny mennyi­ségű különféle nedvet és kenőcsöt fogyasztott el. Orvosa és gyógyszerésze által mélyen gyászolva, Jessey tevékeny életének 65-ik évében hunyt el.­­ (Justh Zsigmond halála.) Szomorú hir ér­kezet Cannesból: Justh Zsigmond, a fiatalabb ma­gyar írói nemzedék egyik legelőkelőbb és legrokon­szenvesebb tagja, meghalt. Justh még fiatal volt s irodalmi működésével már is jelentékeny helyet vi­vett ki magának a magyar irodalomtörténetben. Még pedig nem csupán műveivel, melyeket a kritika dicsérőleg fogadott, hanem az irodalom érdekében ki­fejtett társadalmi tevékenységével is. Justh Zsigmond 1863-ban született Szt.-Tor­­nyán. Tanulmányait Budapesten kezdte meg s külföldi főiskolákon: Kielben, Zürichben, Parisban folytatta és fejezte be. Paris élénk szellemi élete ragadta meg leg­inkább ; négy telet töltött a francia fővárosban. Elő­ször nemzetgazdasági stúdiumokra szánta magát, de Taine Hyppolit, a nemrég elhalt nagy francia kriti­kus tanácsára az irodalommal kezdett foglalkozni s gazdasági tanulmányok helyett a belletrisztikához fordult. Nagy hatással volt különben ez elhatározá­sára magyar író barátjáénak, a többi közt néhai Re­viczky Gyulának unszolása is ; ezeknek a befolyása elhatározó volt úgy pályaválasztására, mint az új után fejlődésére is. Justh már régebben betegeskedett. Járta az In­diákat, fölkereste Egyiptom balzsamos levegőjét, Olasz­országot, Dél-Franciaországot, hiába, a halál csirája vele ment s folytatta bomlasztó munkáját. A nyarat rendesen Szent-Tornyán töltötte. A nagy családi kas­tély ilyenkor megtelt vendégekkel, irók és művé­szek adtak egymásnak találkozót Szent-Tornyán s ki nem fogytak a szives házi­gazda dicséretéből. Utolsó alkotása a szent-tornyai színház építése volt. Egy kis római stílusban épült színpad, a­melyet az ő utasítása nyomán építettek s a melyen paraszt embe­rek az ő rendezése mellett adtak elő klasszikus da­rabokat, így előadták a Makrancos hölgyet, Plautus Fecsegeit stb. A megboldogult író földi maradványait hazahozzák Cannesból s Szent-Tornyán temetik el . (Az éposz hazája.) A hosszú lére eresztett, egész köteteket megtöltő époszok ideje immár régen elmúlt. Különösen pedig azóta, mióta az olvasók a könnyebb és rövidebb verseket kedvelik, meg a mióta nem is imák jó époszokat. Ma már úgy áll a dolog, hogy ha valaki egy 160 nyomatott lapra terjedő hős­költeményt ír s azzal díjat is nyer az akadémián, lámpással sem akad kiadóra. Nemcsak olyanra a­ki honoráriumot is ad, de még olyanra sem, a­ki csak kinyomassa. Ebben a vigasztalan, szomorú helyzetben minden éposztra örömmel és hálával gondolhat Nagy­váradra, a­hol úgy látszik az époszok hazája van. A­hol érdemes hosszú hőskölteményt írni, mert ki is nyomtatják, meg tiszteletdíjat is adnak. A „Nagyvárad“ ugyanis azt tudatja a világgal, hogy Dús László vá­rosi főügyész (a­ki még vicinális költő is) Árpád apánk­ról nagy eposzt irt, a milleniumra. Miután pedig ez a titok kiderült, hát a városban mozgalom indult meg az eposz fölkarolása ügyében. A közgyűlésen legköze­lebb indítványt terjesztenek elő, hogy a város ezt a költői művet nyomassa ki s a szerzőt a város pénztárából megfelelő jutalomban részesítse. Hogy az indítványt csakugyan megteszik-e s hogy azt a közgyűlés csak­ugyan elfogadja-e, nem tudjuk, de annyi kétségtelen, hogy manapság az époszírók jól teszik, ha csak helyi érdekű poéták maradnak, mert úgy még kilátásuk le­het arra, hogy nagy műveiket a város fölkarolja, őket honorálja és még vicinális babérkoszorúval is meg­tiszteli.­­ (Amerika grand old manje.) Egy new­yorki távirat jelenti, hogy Oliver Wendell Holmes költő és író meghalt. Az amerikaiak Höhnest az ő „grand old man“-jüknek szerették nevezni. Holmes 85 évet élt; 1809. aug. 29-ikén Cambrid­­geben (Massachusett) született s először jogot, majd gyógyászatot tanult s párizsi több évi tar­tózkodás után. 1835-ben Bostonban telepedett le, mint gyakorló orvos. 1838-ban az anatómia és a physiologia tanára lett a dirthmouth­i kollégium­ban s 1847-ben a Harvard egyetemen. 1849 óta kizárólag irodalmi tevékenységnek szentelte magát. — (Esküvő.) Markos György és Máttyus Klotild f. hó 11-én délelőtt fél 11 órakor esküsznek egymásnak örök hűséget a kálvintéri református templomban. — (Áradás.) Sopronból sürgönyzi tudósítónk, hogy a Nagy-Rába szétrombolta a kecskédi hidat és a Rába torokgátat, minélfogva Kecskéd körül Sopron és Vas megyék közt megakadt a közlekedés.

Next