Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)
1894-10-14 / 287. szám
8 PESTI HÍRLAP 1894 október 14. színház és zene A Strausz-jubileum. Tegnap este vette kezdetét Bécsben a Strauszjubileum, mely alkalommal színre került a Theater an der Wienben a mester legújabb operetteje. Bécsi tudósítónk késő éjjeli órában már jelezte az újdonság szép sikerét. Különösen bevált a második és a harmadik fölvonás, míg ellenben az elsőben a kissé hosszadalmasan elnyúló szöveg és a cselekmény lassú fejlődése ártott a darab sikerének. Hanem a bécsiek ez este nem azért jöttek a színházba, hogy komoly kritikát gyakoroljanak s így az első fölvonás után már előlegezték azokat a lelkesült ovációkat, melyekben a második és a harmadik után teljesen érdeme szerint részesítették a komponistát. A legnagyobb hatást tette egy zenekari részlet, a harmadik fölvonás előjátékában, mely rendkívül finom érzéssel és dallamossággal van kidolgozva. A közönség nem tudott ebben eleget gyönyörködni és kétszer is ismételtette. Mindenki önkéntelenül is arra a nagy hatásra gondolt, melyet a Mascagni-féle intermezzo, a „Parasztbecsület“ első előadásakor Bécsben aratott. Az est fénypontját egy alkalmi strófa képezte, melyet Girardi a harmadik fölvonásbeli kuplékba beszőtt s amelyben Strausz működését dicsőítette. Negyedóráig tartott a taps és éljenzés és újra meg újra kellett ismételnie. Valahányszor egy melódia elandalítota a közönséget, a közönség lelkesülten fölkiáltott : „Megint a régi Strausz!“ „De ifjúi hévvel tejet“ hangzott vissza és az egész publikum azon páholy felé nézett, ahol a mester ült. Mint már mondottuk, Sztrausz e legújabb zeneművének cselekménye is magyar földön játszik és bizonyos tekintetben emlékeztet a „Cigánybáró“-ra, ámbár ezúttal nem Jókaitól vették a librettisták az eszmét — s ez meg is látszott a szövegen ! Annyi ügyesség mégis volt bennök, hogy Girardinak, a bécsiek kedvencének jó szerepet írtak. Mint adóvégrehajtó, szünet nélkül kacagtatta a publikumot, és csaknem egészen háttérbe szorította a többi szereplőket A Strausz-jubileum első estéje tehát Aizardínak is nagy dicsőséget hozott. Mellette csak Stréimann, a tenorista juttatta érvényre szerepét, ellenben a női szereplők nagyon is eszébe juttatták a közönségnek . Pálmay Ikát, aki másként tudott játszani és énekelni. Annyivirágot kapott a mester, mintha valami fiatal primadonna volna. Valamennyi bécsi színház elküldte illatos üdvözletét, a Wiedeni színház igazgatónője, Schönerer kisasszony hatalmas babérkoszorúval köszöntött be. S hogy mit tett a közönség? Negyvenhétszer hívta ki a szerzőt s akadt aztán még lelkesült néző, aki ezt a számot ötvenre akarta kiegészíteni, hogy minden jubiláló esztendőre egy-egy kihívás jusson. * * * A Strausz-jubileumi ünnepélyek ma az udvari operában folytatódtak. Új balletet adtak és ennek végén rendkívül szívélyes ovációban részesítették a híres komponistát. A ballet címe „Becs körüli". Cselekménye egy leányról szól, kit egy gazdag kéjenc elcsábít és ki aztán végig mulat Becs Városán. Az első képben egy derék ifjú megkéri Marit,*’.akit azonban már elvakítottak a világfi ékszerei. Mari a csábítóval megy és a szín sűrűn változik; a práter és más ismert mulatóhelyek jelennek meg a színpadon, természetesen nagyobbrészt Strauszféle zenekísérettel. Az utolsó képben Mari, mint előkelő hölgy találkozik Rudolffal, a szegény udvarlóval, aki azonban elfordul tőle, atyja pedig meg is átkozza. Nagy zivatar fejezi be a képet. Végül rengeteg nagyságú virágbokréta emelkedett föl a Sülyesztőből, a bokréta szétvált és láthatóvá lett Strausz arcképe. Ekkor aztán a közönség szűnni nem akaró tapssal fordult Strausz felé, ki páholyában hajlongott, de ezzel nem érték be. A színpadon is meg kellett jelennie és innen fogadta a lekes közönség éljenzését és tapsait. A Carl-színházban hétfőre egy alkalmi színművet tűztek ki, melyben Strausz szüleit is színpadra hozzák. Strausz Ede udvari báligazgató, a jubiláns fivére ez ellen tiltakozik. Az ügyben a rendőrség fog dönteni. * (Színházi műsorok.) Az operaház műsora : Hétfőn zárva. — Kedden : Bajazzók, Rienziből a nyitány és Nap és Föld. (Kezdete fél 8 órakor.) — Szerdán nincs előadás. A várszínházban: Triviata. — Csütörtökön : Navarrai leány, Sylvia. — Pénteken nincs előadás. — Szombaton : Ördög Róbert. — Vasárnap : Eladott menyasszony. — A népszínház jövő heti műsorát csak szerdáig állapították meg, mert a jövő hétre tervbe van véve egy ünnepi est a jubiláló Strauss tiszteletére az ünnepelt jelenlétében, de a nap még nincs meghatározva. A csonka műsor ebből áll: hétfőn: Lili, kedden : Az asszony verve jó, szerdán : Hoffmann meséi, a jövő vasárnap délután: Nebántsvirág. — A nemzeti színház műsora. Hétfőn: Szülei ház. Csapodár. — Kedden:, Macbeth. — Szerdán : Ahol unatkoznak. — Csütörtökön: A dolovai nabob lánya. (Bérletszünet.) — Pénteken: Charitas. (Először.) — Szombaton : Charitas. — Vasárnap : Charitas. (Bérletszünet.) — A várszínházban. Csütörtökön: Fourchamboult család. — Vasárnap: A mama. * (A nemzeti színházban) az Otthon előadását ma nagy közönség nézte. Hiába, ez a Supermann divatban van nálunk és míg odahaza a prófétákról szóló közmondásnak megfelelően, kifütyülik és durván elbuktatják drámáját, nálunk két színházban , is adják műveit és komolyan belemennek a problémákba, amelyeket a német szerző fölülíít. Az Otthon előadásának nagy mértékben köszönhető, hogy ez az erkölcsbölcselettel telített dráma műsorom marad. Micsoda Magda is Jászai Mari ! Ilyenről Sudermann úr sem álmodott és alig lesz német színésznő, ki megközelíti. Az igaz, hogy nincs is alakításában semmi német vonás ; az ő Magdája a szerephez híven, olaszszá lett, csupa hév, tűz, lángolás; a nyárs polgári nevelésnek semmi nyoma. Ujházy és Bercsényi a férfi szerepekben versengnek egymással és bizony örülhet a szerző, kinek gondolatait úgy tolmácsolják, mint ők teszik. A közönség sokat tapsolt. Egyik páholyban Bánffy Dezső, a képviselőház elnöke is jelen volt. • * * (M. kir. operaház.) Az Aida mindig gondos interpretációban részesült nálunk ; egyike azon műveknek, melyet egyaránt dédelget a közönség- és művészszemélyzet. A mai Aida előadás is valóságos díszelőadás számba ment; az előadó művészek egytől-egyig derekasan kitettek magukért és a közönség, mely a nézőtért egészen betöltötte, nem győzött tapsolni- Vasquez grófnénak, Diósy-Handel Berta aszszonynak, Perotlinak, Ney Dávidnak, Takácsnak és Szendrőinek. A zenekart Erkel Sándor vezényelte, nyugalommal és merev ritmikával. * (Népszínház. Nyolc évi pihentetés után ma adták ismét a népszínházban Offenbach mester hattyúdalát, a „Hoffmann meséi“ című operettet. Babonás lelkű színházlátogatók remegve várták, hogy miféle baleset előzi meg, vagy követi a reprise-t, mert a színházi hagyomány szerint még az a bizonyos fehér asszony sem pontosabb, ha fejedelmi házban halálesetet kell bejelentenie, mint az a démon, aki „Hoffmann meséi“-ben játékát űzi. De ezúttal nem történt más baj, mint hogy a kar egy párszor hamisan intonált és az a színész, aki Miklóst játszotta, úgy belegabalyodott köpenyegébe, hogy a közönség kacagása közt volt kénytelen elsietni a színpadról. Máskülönben elég jól ment az előadás. Nem volt ugyan eszményi, a tökélytől is messzire elmaradt, de szerényebb igényeket kielégíthetett... S ennek elsősorban maga Offenbach az oka. Ő, a könnyűvérű, pikáns és bolondos zenei tréfáknak, nemkülönben a paródiának nagymestere, hogy is juthatott arra a gondolatra, hogy zenésített filozófiát tálaljon föl, amely azonban olyan dallamos és bájos, hogy az ember szeretné magát kísérete mellett halálra hurcolni! S ez a zene, mely beleolvad a szövegbe, valamint az a szöveg, amely egy a zenével, olyan énekeseket kíván, akik egyszersmind elsőrendű színészek. Hát ennek a követelménynek ma csak ketten tettek eleget: Vidtor és Kassai. A többiek vagy csak jól énekeltek, vagy pedig csak jól játszottak . . . Komáromi Mariska szép hangjával behízelegte magát a közönség szivébe és minden dala után percekig tartott a taps, de még sem tudta feledtetni elődjét, aki Stella, Antonia és Olympia hármas szerepében feledhetlen marad. Dárdai, mint Hoffmann, sokkal jobb volt minden elődénél a magyar színpadokon és pihent hanggal énekelt is, de nem tudta szerepének azt a romantikus, jelleget megadni, amelyet az megkövetel. Föltétlen elismerést érdemel Vidtor, aki Lindorf, Mirakle és Copélius hármas és háromszorosan nehéz szerepében tökéletes alakilást nyújtott. Solymosi kissé túlozta Spallanzanit, Kiss Mihály pedig csak markirozta Krespelt. A színház egészen megtelt, akár csak egy premierénél. * (Hirett a m kir. operaházból.) Az opera művezetősége megszerezte az „Il piccole Haydn“ címzenei bluette előadási jogát, a két főszerepet Szilágyi- Bárdossy Ilona asszony és Kacér Margit fogja énekelni. Úgyszintén elő akarják adni Tasca „A Santa Lucia“ című melodrámáját, dacára annak, hogy ez a mű úgyszólván sehol sem aratott tartósabb sikert, csak ott, ahol Bellincioni és Stagno énekelték a főszerepeket, mint most is Bécsben. Élénk érdeklődéssel várják Ney kisasszonynak, Ney Dávid leányának debütjét. Elzát fogja énekelni Lohengrinban és ha tetszésre talál, valószínűleg szerződtetik. — Hilgermann Laura asszony, az operaház jeles művésznője, tegnap este egészséges leánygyermeket szült; állapota aggodalomra nem szolgáltat okot. * (Nemzeti színházi hírek..). Várady Antalnak az 1892-iki Koczán-dijjal jutalmazott szomorú játéka, a „Charitas", pénteken, e hó 19-én kerül színre egész új kiállítással. A főszerepek így vannak kiosztva: László király — Somló, Anastazia — Jászai Mari, Salamon — Szacsvay, Zsófia — K. Hegyesi Mari, a nádor — Egressy, Opos — Pálfi, Charitas — Márkus Emma, Mater Assunta — Lelekiné, Bertalan püspök — Bercsényi, Zelina — Maróthy Margit. —■ Még e hó folyamán kerül színre Shakespeare „Makrancos hölgy“ címü vigjátéka, a két főszerepben Csillaggal és Gyenessel. — A jövő hónap újdonságai lesznek : legifjabb Szász Károly „Katolnai úr házasodik“ címü 3 fölv. vigjátéka és Daudet „Küzdelem a létért,“ címü színműve. A kettő között színre kemég két egyfölvonásos darab is, és pedig Burlay Béla „Király“ címü verses vigjátéka és Catulle Mendes „Tabarin felesége“ c. tragikomédiája, melyet az eamúlt nyáron adtak először a párisi „Théâtre franceise“-ben. * (Tollagi Adolf) a népszínház komikusa, hétfőn, kedden és szerdán Veszprémben fog vendégszerepelni. Föllép a Vereshajú, Stern Izsák, Próbaházasság és az Elektra-paródiában. E vendégjáték iránt nagy az érdeklődés. * (Reichmann) úr, a bécsi udvari operaház kiváló tagja, Blau közkedveltségű zongoraművész közreműködésével e hó 17-én tartja hangversenyeit a vigadó nagytermében. * (Az Otello párisi premierje) fényes sikert aratott; a francia és az olasz művészvilágban hetek óta lázas érdeklődéssel várt művészi esemény a kitüntetések és zajos ovációknak valóságos özönét juttatta az agg szerzőnek. Ez a tegnapi est felejthetetlen fog maradni mindazoknak, kik bejuthattak az opera nézőterére. A színház minden zugát díszes, előkelő közönség töltötte meg, a páholyokban az olasz arisztokrácia Parisban időző tagjai csaknem teljes számmal jelentek meg, Ressmann olasz követ a köztársasági elnök páholyában foglalt helyet. Az első felv után maga Casimir Perier adta meg a jelt a tapsra, Saleza és Caron Roza művésznők több ízben jelentek meg a függöny előtt, míg Verdi szerényen visszahúzódott a Ricordi páholyának hátterébe. De nem maradhatott ottan sokáig, Casimir Perier magához kérette és sajátkezűleg tűzte mellére a becsületrend nagykeresztjét, e szavakkal : „Kinevezését aláírta a külügyminiszter, de szívesen írná alá minden francia !“ A második felvonás után Verdit kitapsolták a függöny elé, ekkor mellét már a nagykereszt diszité, ami csak fokozta a közönség tapsait. A színpadon pedig Thomas Ambroise meleg szavakkal fogadta, több ízben megölelte és karjaiba zárta Verdit, aki alig győzte viszonozni szívélyességét. Verdi egyébiránt az első tizenöt előadás jövedelmét a párisi szegények javára engedte át, ami körülbelül 25.000 franknyi adománynak tekinthető, azonkívül ezer frankot ajándékozott a műszaki és karszemélyzetnek és 5000 frankot az operaház nyugdíjalapjának. Megyék és városok. A fogarasi szabadelvűpárt ma gyűlést tartott, melyen a következőket mondották ki: A polgári házasságról, az állami anyakönyvvezetésről és a gyermekek vallásáról szóló és egymással szorosan összefüggő egyházpolitikai javaslatok törvényhozásunk mindkét háza által elfogadtatván és a miben kételkedni egyenest felségsértés volna, legközelebb a legfelsőbb szentesítést is nyerendik; véghetlen örömmel üdvözöljük ezen várva-várt eseményt, abban nem csak az általunk mindig nagyrabecsült szabadelvűség diadalát, a szabad egységes magyar jogállam buzgó munkálkodásának fényes bizonyítékát látjuk, hanem igenis látjuk egyszersmind a magyar állameszme minden vonalon való győzelemre irányzott és a harcban élő nemzetiségeket létükben teljességgel nem veszélyeztető azon magyar nemzeti politika céltudatos törekvését, mely által a magyar nemzet mai napság, a nemzeti államok alakulásának korszakában egyedül biztosíthatja jövőjét és európai miszszióját. Azon lélekemelő tudatban pedig, hogy a fogarasi szabadelvű párt habár csak közvetve, csekély tehetségéhez képest szintén hozzájárult a nagy vívmányhoz, mint minden alkalommal úgy most is forró bálával emlékezünk meg Magyarország fenkölt jótevőjéről, szívünk mélyéből fakadó lelkesedéssel kiáltván : Éljen a király! Bausznem főispán, Pánczél Károly, mint a fogarasi szabadelvű-párt elnöke. * Atzél Péter orsz. képviselő, mint aradi levelezőnk tudatja, a holnapra tervezett beszámoló helyett ma nyílt levelet intézett válsztóihoz, melyben a mai pártok fejlődését, majd a szabadelvű-párt kinnlajstromát sorolja föl. A nemzeti pártban Deák hamisítatlan eszméi élnek s ezért továbbra is megmarad a nemzeti pártban. Az egyházpolitikai kérdéseket nem szabadelvűségükért, hanem azért szavazta meg, mert az államhatalomnak nagyobb erő kell a nemzetiségekkel szemben. Úgyis a kormány oka a nemzetiségi bajoknak s a gazdasági válságnak. • Képviselői beszámoló: Terényi Lajos országgyűlési képviselő holnap tartja beszámolóját Békés Gyulán. A Háromszék megye törvényhatósága ma tartotta közgyűlését Sepsi-Szl-Györgyön s a székely