Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)

1894-10-14 / 287. szám

8 PESTI HÍRLAP 1894 október 14. színház és zene A Strausz-jubileum.­­ Tegnap este vette kezdetét Bécsben a Strausz­­jubileum, mely alkalommal színre került a Theater an der Wienben a mester legújabb operetteje. Bécsi tudósítónk késő éjjeli órában már jelezte az újdonság szép sikerét. Különösen bevált a második és a har­madik fölvonás, míg ellenben az elsőben a kissé hosszadalmasan elnyúló szöveg és a cselekmény lassú fejlődése ártott a darab sikerének. Hanem a bécsiek ez este nem azért jöttek a színházba, hogy komoly kritikát gyakoroljanak s így az első fölvonás után már előlegezték azokat a lelkesült ovációkat, melyek­ben a második és a harmadik után teljesen érdeme szerint részesítették a komponistát. A legnagyobb hatást tette egy zenekari részlet, a harmadik fölvonás előjátékában, mely rendkívül finom érzéssel és dallamossággal van kidolgozva. A közönség nem tudott ebben eleget gyönyörködni és kétszer is ismételtette. Mindenki önkéntelenül is arra a nagy hatásra gondolt, melyet a Mascagni-féle­ inter­mezzo, a „Parasztbecsület“ első előadásakor Bécsben aratott. Az est fénypontját egy alkalmi strófa képezte, melyet Girardi a harmadik fölvonásbeli kuplékba be­szőtt s amelyben Strausz működését dicsőítette. Ne­gyedóráig tartott a taps és éljenzés és újra meg újra kellett ismételnie. Valahányszor egy melódia elandalítota a kö­zönséget, a közönség lelkesülten fölkiáltott : „Megint a régi Strausz!“ „De ifjúi hévvel tejet“ hangzott vissza és az egész publikum azon páholy felé nézett, ahol a mester ült. Mint már mondottuk, Sztrausz e legújabb zene­művének cselekménye is magyar földön játszik és bizonyos tekintetben emlékeztet a „Cigánybáró“-ra, ámbár ezúttal nem Jókaitól vették a librettisták az eszmét — s ez meg is látszott a szövegen ! Annyi ügyesség mégis volt bennök, hogy Girardi­nak, a bécsiek kedvencének jó szerepet írtak. Mint adóvégre­hajtó, szünet nélkül kacagtatta a publikumot, és csak­nem egészen háttérbe szorította a többi szereplőket A Strausz-jubileum első estéje tehát Aizardínak is nagy dicsőséget hozott. Mellette csak Stréimann, a tenorista juttatta érvényre szerepét, ellenben a női szereplők nagyon is eszébe juttatták a közönségnek . Pálmay Ikát, aki másként tudott játszani és énekelni. Annyi­­virágot kapott a mester, mintha valami fiatal primadonna volna. Valamennyi bécsi színház elküldte illatos üdvözletét, a Wiedeni színház igazga­tónője, Schönerer kisasszony hatalmas babérkoszorú­val köszöntött be. S hogy­ mit tett a közönség? Negyvenhétszer hívta ki a szerzőt s akadt aztán még lelkesült néző, aki ezt a számot ötvenre akarta ki­egészíteni, hogy minden jubiláló esztendőre egy-egy kihívás jusson. * * * A Strausz-jubileumi ünnepélyek ma az udvari operában folytatódtak. Új balletet adtak és ennek végén rendkívül szívélyes ovációban részesítették a híres komponistát. A ballet címe „Becs körüli". Cse­lekménye egy leányról szól, kit egy gazdag kéjenc elcsábít és ki aztán végig mulat Becs Városán. Az első képben egy derék ifjú megkéri Marit,*’.a­kit azon­ban már elvakítottak a világfi ékszerei. Mari a csábítóval megy és a szín sűrűn változik; a prá­­ter és más ismert mulatóhelyek jelennek meg a színpadon, természetesen nagyobbrészt Strausz­­féle zenekísérettel. Az utolsó képben Mari, mint elő­kelő hölgy találkozik Rudolffal, a szegény udvarlóval, a­ki azonban elfordul tőle, atyja pedig meg is át­kozza. Nagy zivatar fejezi be a képet. Végül renge­teg nagyságú virágbokréta emelkedett föl a Sülye­sz­­tőből, a bokréta szétvált és láthatóvá lett Strausz arcképe. Ekkor aztán a közönség szűnni nem akaró tapssal fordult Strausz felé, ki páholyában hajlongott, de ezzel nem érték be. A színpadon is meg kellett jelennie és innen fogadta a lekes közönség éljenzését és tapsait. A Carl-színházban hétfőre egy alkalmi színmű­vet tűztek ki, melyben Strausz szüleit is színpadra hozzák. Strausz Ede udvari báligazgató, a jubiláns fi­vére ez ellen tiltakozik. Az ügyben a rendőrség fog dönteni. * (Színházi műsorok.) Az operaház műsora : Hétfőn zárva. — Kedden : Bajazzók, Rienziből a nyi­tány és Nap és Föld. (Kezdete fél 8 órakor.)­­ — Szerdán nincs előadás. A várszínházban: Triviata. — Csütörtökön : Navarrai leány, Sylvia. — Pénteken nincs előadás. — Szombaton : Ör­dög Róbert. — Va­sárnap : Eladott menyasszony. — A népszínház jövő heti műsorát csak szerdáig állapították meg, mert a jövő hétre tervbe van véve egy ünnepi est a jubiláló Strauss tiszteletére az ünnepelt jelenlétében, de a nap még nincs meghatározva. A csonka műsor ebből áll: hétfőn: Lili, kedden : Az asszony verve jó, szerdán : Hoffmann meséi, a jövő vasárnap délu­tán: Nebánts­­virág. — A nemzeti színház műsora. Hétfőn: Szülei ház. Csapodár. — Kedden:, Macbeth. — Szerdán : A­hol unatkoznak. — Csütörtökön: A dolovai nabob lánya. (Bérletszünet.) — Pénteken: Charitas. (Elő­ször.) — Szombaton : Charitas. — Vasárnap : Cha­ritas. (Bérletszünet.) — A várszínházban. Csütörtö­kön: Fourchamboult család. — Vasárnap: A mama. * (A nemzeti színházban) az Otthon elő­adását ma nagy közönség néz­te. Hiába, ez a Super­mann divatban van nálunk és míg odahaza a prófé­tákról szóló közmondásnak megfelelően, kifütyülik és durván elbuktatják drámáját, nálunk két színházban , is adják műveit és komolyan belemennek a problé­mákba, a­melyeket a német szerző fölülíít. Az Ott­hon előadásának nagy mértékben köszönhető, hogy ez az erkölcsbölcselettel telített dráma műsorom marad. Micsoda Magda is Jászai Mari ! Ilyenről Sudermann úr sem álmodott és alig lesz német színésznő, ki­­ megközelíti. Az igaz, hogy­­ nincs is alakításában semmi német vonás ; az ő Magdája a szerephez hí­ven, olaszszá lett, csupa hév, tűz, lángolás; a nyárs polgári nevelésnek semmi nyoma. Ujházy és Bercsé­nyi a férfi szerepekben versengnek egymással és bi­zony örülhet a szerző, kinek gondolatait úgy tolmá­csolják, mint ők teszik. A közönség sokat tapsolt. Egyik páholyban Bánffy Dezső, a képviselőház elnöke is jelen volt. • * * (M. kir. operaház.) Az Aida mindig gon­dos interpretációban részesült nálunk ; egyike azon műveknek, melyet egyaránt dédelget a közönség- és mű­vészszemélyzet. A mai Aida előadás is valóságos díszelőadás számba ment; az előadó művészek egy­­től-egyig derekasan kitettek magukért és a közönség, mely a nézőtért egészen betöltötte, nem győzött tap­solni- Vasquez grófnénak, Diósy-Handel Berta asz­­szonynak, Perotlinak, Ney Dávidnak, Takácsnak és Szendrőinek. A zenekart Erkel Sándor vezényelte, nyugalommal és merev ritmikával. * (Népszínház.­ Nyolc évi pihentetés után ma adták ismét a népszínházban Offenbach mester hattyú­dalát, a „Hoffmann meséi“ című operettet. Babonás lelkű színházlátogatók remegve várták, hogy miféle baleset előzi meg, vagy követi a reprise-t, mert a színházi hagyomány szerint még az a bizonyos fehér asszony sem pontosabb, ha fejedelmi házban halál­esetet kell bejelentenie, mint az a démon, aki „Hoff­mann meséi“-ben játékát űzi. De ezúttal nem történt más baj, mint hogy a kar egy párszor hamisan in­­tonált és az a színész, aki Miklóst játszotta, úgy be­legabalyodott köpenyegébe, hogy a közönség kacagása közt volt kénytelen elsietni a színpadról. Máskülönben elég jól ment az előadás. Nem volt ugyan eszményi, a tökélytől is messzire elmaradt, de szerényebb igé­nyeket kielégíthetett... S ennek első­sorban maga Offenbach az oka. Ő, a könnyűvérű, pikáns és bo­londos zenei tréfáknak, nemkülönben a paródiának nagymestere, hogy is juthatott arra a gondolatra, hogy zenésített filozófiát tálaljon föl, amely azonban olyan dallamos és bájos, hogy az ember szeretné magát kísérete mellett halálra hurcolni! S ez a zene, mely beleolvad a szövegbe, valamint az a szöveg, a­mely egy a zenével, olyan énekeseket kíván, a­kik egy­szersmind elsőrendű színészek. Hát ennek a követel­ménynek ma csak ketten tettek eleget: Vidtor és Kas­sai. A többiek vagy csak jól énekeltek, vagy pedig csak jól játszottak . . . Komáromi Mariska szép hang­jával behízelegte magát a közönség szivébe és min­den dala után percekig tartott a taps,­­ de még sem tudta feledtetni elődjét, a­ki Stella, Antonia és Olym­­pia hármas szerepében feledhetlen marad. Dárdai, mint Hoffmann, sokkal jobb volt minden elődénél a magyar színpadokon és pihent hanggal énekelt is, de nem tudta szerepének azt a romantikus, jelleget meg­adni, a­melyet az megkövetel. Föltétlen elismerést ér­demel Vidtor, a­ki Lindorf, Mirakle és Copélius hár­mas és háromszorosan nehéz szerepében tökéletes alakilást nyújtott. Solymosi kissé túlozta Spallanzanit, Kiss Mihály pedig csak markirozta Krespelt. A szín­ház egészen megtelt, akár csak egy premierénél. * (Hirett a m kir. operah­ázból.) Az opera művezetős­ége megszerezte az „Il piccole Haydn“ cím­­zenei bluette előadási jogát, a két főszerepet Szilágy­i- Bárdossy Ilona asszony és Kacér Margit fogja éne­­kelni. Úgy­szintén elő akarják adni Tasca „A Santa Lucia“ című melodrámáját, dacára annak, hogy ez a mű úgyszólván sehol sem aratott tartósabb sikert, csak ott, ahol Bellincioni és Stagno énekelték a fő­­­szerepeket, mint most is Bécsben. Élénk érdeklődés­sel várják Ney kisasszonynak, Ney Dávid leányának debütjét. Elzát fogja énekelni Lohengrinban és ha tetszésre talál, valószínűleg szerződtetik. — Hilger­­mann Laura asszony, az operaház jeles művésznője, tegnap este egészséges leánygyermeket szült; állapota aggodalomra nem szolgáltat okot. * (Nemzeti színházi­ hírek..). Vár­ady Antalnak az 1892-iki Koczán-dijjal jutalmazott szomorú játéka, a „Charitas", pénteken, e hó 19-én kerül színre egész új kiállítással. A főszerepek így vannak kiosztva: László király — Somló, Anastazia — Jászai Mari,­ Salamon — Szacsvay, Zsófia — K. Hegyesi Mari, a nádor — Egressy, Opos — Pálfi, Charitas — Márkus Emma, Mater Assunta — Lelekiné, Bertalan püspök — Bercsényi, Zelina — Maróthy Margit. —■ Még e hó folyamán kerül színre Shakespeare „Mak­rancos hölgy“ címü vigjátéka, a két főszerepben Csillaggal és Gyenessel. — A jövő hónap újdonságai lesznek : legifjabb Szász Károly „Katolnai úr háza­sodik“ cí­mü 3 fölv. vigjátéka és Daudet „Küzdelem a létért,“ címü színműve. A kettő között színre ke­­még két egyfölvonásos darab is, és pedig Burlay Béla „Király“ címü verses vigjátéka és Catulle Men­­des „Tabarin felesége“ c. tragikomédiája, melyet az eamúlt nyáron adtak először a párisi „Théâtre fran­­ceise“-ben. * (Tollagi Adolf­) a népszínház komikusa, hétfőn, kedden és szerdán Veszprémben fog vendég­szerepelni. Föllép a Vereshajú, Stern Izsák, Próba­házasság és az Elektra-paródiában. E vendégjáték iránt nagy az érdeklődés. * (Reichmann) úr, a bécsi udvari operaház kiváló tagja, Blau közkedveltségű zongora­művész közreműködésével e hó 17-én tartja hangversenyeit a vigadó nagytermében. * (Az Otello párisi premierje) fényes sikert arat­ott; a francia és az olasz művészvilágban hetek óta lázas érdeklődéssel várt művészi esemény a ki­tüntetések és zajos ovációknak valóságos özönét jut­tatta az agg szerzőnek. Ez a tegnapi est felejthetetlen fog maradni mindazoknak, kik bejuthattak az opera nézőterére. A színház minden zugát díszes, előkelő közönség töltötte meg, a páholyokban az olasz arisz­tokrácia Parisban időző tagjai csaknem teljes számmal je­lentek meg, Ressmann olasz követ a köztársasági elnök páholyában foglalt helyet. Az első felv­ után maga Casi­­mir­ Perier adta meg a jelt a tapsra, Saleza és Caron Roza művésznők több ízben jelentek meg a függöny előtt, míg Verdi szerényen visszahúzódott a Ricordi páholyának hátterébe. De nem maradhatott ottan so­káig, Casimir­ Perier magához kérette és sajátkezűleg tűzte mellére a becsületrend nagykeresztjét, e szavak­kal : „Kinevezését aláírta a külügyminiszter, de szíve­sen írná alá minden francia !“ A második felvonás után Verdit kitapsolták a függöny elé, ekkor mel­lét már a nagykereszt diszité, a­mi csak fokozta a közönség tapsait. A színpadon pedig Thomas Am­­broise meleg szavakkal fogadta, több ízben megölelte és karjaiba zárta Verdit, a­ki alig győzte viszonozni szívélyességét. Verdi egyébiránt az első tizenöt elő­adás jövedelmét a párisi szegények javára engedte át, a­mi körülbelül 25.000 franknyi adománynak tekinthető, azonkívül ezer frankot ajándékozott a műszaki és karszemélyzetnek és 5000 frankot az operaház nyugdíjalapjának. Megyék és városok. A fogarasi szabadelvűpárt ma gyűlést tar­tott, melyen a következőket mondották ki: A polgári házasságról, az állami anyakönyvve­zetésről és a gyermekek vallásáról szóló és egymással szorosan összefüggő egyházpolitikai javaslatok tör­vényhozásunk mindkét háza által elfogadtatván és a miben kételkedni egyenest felségsértés volna, leg­közelebb a legfelsőbb szentesítést is nyerendik; véghetlen örömmel üdvözöljük ezen várva-várt ese­ményt, abban nem csak az általunk mindig nagyra­­becsült szabadelvűség diadalát, a szabad egységes ma­gyar jogállam buzgó munkálkodásának fényes bizonyí­tékát látjuk, hanem igenis látjuk egyszersmind a magyar állameszme minden vonalon való győzelemre irányzott és a harcban élő nemzetiségeket létükben teljesség­gel nem veszélyeztető azon magyar nemzeti politika céltudatos törekvését, mely által a magyar nemzet mai napság, a nemzeti államok alakulásának korsza­kában egyedül biztosíthatja jövőjét és európai misz­­szióját. Azon lélekemelő tudatban pedig, hogy a fo­garasi szabadelvű­ párt habár csak közvetve, csekély tehetségéhez képest szintén hozzájárult a nagy vív­mányhoz, mint minden alkalommal úgy most is forró bálával emlékezünk meg Magyarország fenkölt jóte­vőjéről, szívünk mélyéből fakadó lelkesedéssel kiált­ván : Éljen a király! Bausznem­ főispán, Pánczél Károly, mint a fogarasi szabadelvű-párt elnöke. * Atzél Péter orsz. képviselő, mint aradi leve­lezőnk tudatja, a holnapra tervezett beszámoló helyett ma nyílt levelet intézett válsztóihoz, melyben a mai pártok fejlődését, majd a szabadelvű-párt kinnlajstro­­mát sorolja föl. A nemzeti­ pártban Deák hamisítatlan eszméi élnek s ezért továbbra is megmarad a nem­zeti­ pártban. Az egyházpolitikai kérdéseket nem sza­­badelvűségükért, hanem azért szavazta meg, mert az államhatalomnak nagyobb erő kell a nemzetiségekkel szemben. Úgyis a kormány oka a nemzetiségi bajok­nak s a gazdasági válságnak. • Képviselői beszámoló: Terényi Lajos ország­gyűlési képviselő holnap tartja beszámolóját Békés­ Gyulán. A Háromszék megye törvényhatósága ma tartotta közgyűlését Sepsi-Szl-Györgyön s a­ székely­

Next