Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)

1894-11-08 / 312. szám

A Pesti Hírlap karácsonyi ajándékát képező nagy és díszes kiállítású képes naptár : a PESTI HÍRLAP HATÁSJA mint rendesen, úgy ez évben is a karácsonyt meg­előző héten fog szétküldetni a lap előfizetőinek. Minthogy azonban a naptárt ingyen és bérmen­­tetlen küldéssel csak az előfizetők kapják meg, a kiadóhivatal elfogad november 1-től is két vagy három hóra szóló előfizetést, következő föltételek mellett: nov.—dec. hóra 2 frt 40 kr. nov.—jan. V.­ávra 3 ., 50 „ Akadálytalanul megkapják azonban a Pesti Hír­lap ajándékát a rendes havi előfizetők is, vagyis azok, kik hónapról-hónapra újítják meg az előfizetést. A Légrády testvérek kiadásában újévtől fogva megjelenő PÁRISI DIVAT című, hetenkint színes nyomású képekkel, szabás­mintákkal és képes regénymelléklettel megjelenő, díszes kiállítású divatlap programmja és mutatvány­­száma a jövő hónapban fog megjelenni. Figyelmeztetjük­­. olvasóközönségünket, hogy ezt a divatlapot a Pesti Hírlap előfizetői ked­vezmény-áron rendelhetik meg olyképen, hogy a Pesti Hírlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára egész évre 18 frt, félévre 9 frt, negyedévre f1 fhrt 50 kr. MAGNÉTA. — Regény. — Irta : JÓKAI MÓR. 22 — Most már még őrültebben szeretlek. Most már a lelkedbe is szerelmes vagyok! Imádlak ! Bálványom vagy! — ügy ? Tehát szerelmes vagy belém ? Teszi-e azt szerelmes vőlegény, hogy imádata bálványát szájtátó publikum előtt gúnyos tréfa tárgyául mutogassa? — Hát hiszen te magad is mutogatod ma­gadat, ugyanazon pózban, élő alakban. — De én nimbuszszal veszem magamat körül, ideális, költői sceneria összhangjában; színész létedre nem tudnád, mi a különbség a tragéda és a histrió között! Te pedig egy sor­ban mutogatsz engem a világszép leányokkal, kiket egy vőlegény sem választana nyoszolyó­­lánynak (Kranzjungfer!) a menyasszonya mellé. Ezt én neked meg is tilthatnám, mint jogtalan visszaélést az én tulajdonommal. — Hiszen nem én mutogatom a képedet, hanem az öcsém Fedor. — Hát te nem vagy egy egész ember, hanem csak egy emberpárnak a fele ? Hát az öcséd mutogatja a képemet, a­ki megvette azt három frankért, tehát az övé, tehet vele, a­mi neki tetszik. Hallod e Borodinszky? Én szán­tam neked valamit ezért a tréfáért , csakugyan a kezemet, egy pofont ezzel a kezemmel, mi­helyt megkaphatlak; de most már Fedorra ke­ned a vétket; no hát küldd ide Fedort, majd annak adom át, a­mit a kezemben tartogatok. Megnyálazta a tenyerét kifejező mimikával. Demeter meghátrált. Egy szép hölgytől ígért porleves ellen nincs más védelem, mint a megretirálás. — Megállj! Kiáltá rá Magnéta, elállva az útját. Hát beszéljünk erről a dologról komo­lyan. Én elfogadom az okot, hogy miért jöttél ugyanabba a városba a látványosságoddal, a­hol én tartom a mutatványaimat. Eddig egyet­értés volt közöttünk, hogy kikerüljük egym­ást. Feleségeddé akarsz tenni. Eddig még csak ellen­ségeddé tettél. Azzal, hogy a mutatványodhoz az én alakomat rántod elő. Erre te azt feleled, hogy hiszen én magam is ugyanazokban az állásokban mutogatom magamat, élő testben. Logika szerint tökéletes igazad van. Hát én megszüntetem a Magnéta produkciókat. Nem vagyok többé Magnéta. Akkor aztán a te szín­padodon sem jelenek meg. Ez is logika. Demeter olyan görbe hátat csinált, mint egy kandúr. Szabódni kezdett. — Nem! Már ezt ne tedd. Hisz azzal egy rengeteg jövedelemről mondanál le. Ily áldoza­tot én te tőled nem kívánok. — Nem kívánsz tőlem ily áldozatot? Ma­radhatok azután is a Magnéta, a földdeles ár­tatlan leánya, az égbenjáró alak. Hallod-e, én valamit nem tudok, mert nem láttam; te tud­hatod. Szokás azokban az országokban, a­mi­ken te átbarangoltál, hogy a férj és feleség egy­mást szeressék? — Természetesen. — Hát miután te úgy képzeled a mi köz­tünk létrejövendő házasságot, hogy a­mint a templomból kijöttünk, a­hol az áldást utánunk dobták, az egyikünk az egyik világvégére fus­son, a másikunk a másikra; mert ha egy vá­rosban kerülünk össze, tönkre teszszük egy­mást ; ugyan 'mi lesz az,' a' mit 'ket­tőrök között szerelemnek hínak? — Hiszen nem mingyárt . . — Ugy­e ? Nem mingyárt! Csak a míg a rózsából csipkebogyó lesz. F­érfi nóm­ai klink­ák QQ tólikühsiin!' 'esdusaUb választékban, olcsó leemeli E Károly­öl Sí f dl Uul UUliUun iu luliAuUulUn árak mellett beszerezhetők . . »-f A Xa CL IC Qi *3 S3 y *"\rL u jl­ A Pesti Hírlap jelen száma 20 oldal. • » f­ t T O T II » a* •’« rt Budapest, im.______________ XVL Bvt 312. (5707.) szám Csütörtök, november 8.' Wm,} ■■ . rr ir.lllMWli IJMMIIII—I || l.»l|l I MIBH ILII II "WWM ML I .ffWWHUH »HI IIW'« I******** .ItfBlI I Hl ,JI' J' ■ ■■ ■ .■.-»■■■ ' ■ .[OUTÍ Előfizetési árak: Szerkesztőség?: Egész évra .. 14 frt­­ k* Budapest, váci­ körút 781 Félévre 7 --------- __ _ I. emelet. Negyedévre ' * 3 * *0 * M bovít a lap szellemi részét Megjelenik minden nap, ünnep 'j szétküldésére vonatkozó fel­és vasárnap után is.­­1 ’Ás­szólalások intézendők. ... MBBSIMflBBHWHaBWBWBiaggroWBIBKWU’JWWBWBBI___ Ä nezsideri plébános. (7. 7.) A nezsideri plébánosnak napokon át állandó rovatot nyitott a klerikális sajtó. A káromkodások nagyszótárából a legszebb átko­kat válogatta ki számára. Megtette árulónak, hitszegeinek, haszonlesőnek és ünnepélyesen ki­közösítette a katholikus egyház kebeléből. A cikkek után következtek a piszkolódó levelek és táviratok. Nincs a terrorizmusnak olyan fajtája, melyet a nezsideri plébánoson ki ne próbáltak volna. A nezsideri plébános pedig azért esett szörnyű bűnbe, azért játszotta el itt a földön a klerikálisok kegyét és fönn a mennyekben üd­vösségét, mert a zurányi választásnál a kleri­kális jelölt ellen a szabadelvű párt jelöltjét merte támogatni. A klerikális fölfogás szerint a katholikus egyház szervezete egyúttal kortes­­szervezet is, az egyház minden szolgája egy­úttal szolgája a klerikális pártcéloknak is. A nezsideri plébános tehát hűtlen szolgája egyhá­zának, mert Zichy Vladimir gróf számára vok­­sokat toborzani nem akart. És az egyszerű plébánosban volt annyi lelki erő, hogy nem ijedt meg a klerikális át­koktól, nekiszegült a papi becsületét marcan­goló szörnyű terrorizmusnak. Szilárdan megadott álláspontján. Nagyszerű elhatározás abban a korszakban, midőn a klerikális demagógok előtt még a főpapság is porba omlik, midőn még a püspökök közt is alig akad olyan férfiú, a­ki a klerikális fölforgató izgatással szembe merne szállani. A klerikális terroristák a rágalom nyaktilója elé hurcolnak mindenkit, a­ki egyet­len mozdulattal elárulja, hogy nem barátja a klerikális világrendnek. E kis vakmerő csoport­tól remeg az egész katholikus papság. Engedel­meskedik, bár lelke békét óhajt, mert fél a nyaktilótól. A nezsideri plébános nem ijedt meg. És ime kitűnt, hogy az a nyaktiló nem is olyan veszedelmes jószág, a bátor emberrel szemben csak annyi ereje van, mint valami szivarvágó késnek. Az alsó papságra számított a klerikális­ klikk merész politikai vállalkozásában. Az alsó papságot sorakoztatta a főpapság ellen és igy ejtette fogságba a püspököket, mert a pápa rabsága klerikális rémmese, de a magyar püs­pökök rabsága reális igazság. A püspökök a klerikális demagógok foglyai és politikai akció­juk -7­ kényszermunka. A nezsideri plébános esete arra vall, hogy az alsó papságra sem számíthat egész bizton­sággal a klerikális párt­alakítási vállalat. Az első pillanattól fogva természetellenes volt az, hogy a magyar plébánost befogták osztrák minta után képzett heccelő papnak, gyűlöletet, fölforgatást, békétlenséget hirdető politikai agitátornak. A magyar plébánost, a­ki a nemzeti társadalom minden mozgalmában híven részt vett, el akar­ták szakítani a nemzettől, a magyar hazafiból római hazafit akartak faragni. A m­íg az egy­házpolitikai harc tartott, ez sikerült is : senki sem mert a klerikális terroristáknak ellentállani. De most a helyzet megváltozott. Az egyházpo­litikai küzdelem végén vagyunk és most már nem az a kérdés, hogy kellenek-e a reformok, hanem az, hogy kell-e társadalmi és vallási béke. A reformok szentesítése csak napok koze

Next