Pesti Hírlap, 1894. december (16. évfolyam, 335-364. szám)

1894-12-01 / 335. szám

^ ........ «a."- y ■ A p88tj Hjr|ap ^eD KatHa 22 oldal.­ ­ Vén legényről ifjú lánynak. — A „Posti Hírlap“ eredeti tíircija — Irta : Vértesy Gyula. Kedves kis Katica! Engedje meg, hogy ezen a bizalmas néven szólítsam meg, mely megszólításhoz jogot adott azzal, hogy hozzám intézett kedves levelét így írta alá. Nem szívesen korrespondeálok ugyan kis­asszonyokkal és nagyságos asszonyokkal az új­ságok fekete vonala alatt, mert a nyájas és nem nyájas közönség azt hiszem torkig van már ezekkel, a nem létező személyekhez írt, többé kevésbbé (de inkább kevésbbé) szellemes tárcalevelekkel. Hanem ezúttal nem maradt más válasz­tásom, mint vagy nem válaszolni, vagy elfo­gadni a maga tanácsát, mely igy hangzott: „De kérem az újságban feleljen nekem és pe­dig a „Pesti Hirlap“-ban, mert a papám azt járatja és világért se úgy írjon nekem külön levelet, mert az okvetlenül a mama kezébe ke­rülne, hiába volna nekem címezve. Oh a mama nagyon kiváncsi és nagyon ügyes asszony ám. Persze maga még nem ismeri.“ Nem, nem ismerem kisasszony, a mamá­ját, hanem most, hogy válaszolás előtt újra meg újra elolvasom szabályos, felsőbb leányos hetükkel irt levelét, mellek minden sora mellé odaképzelem a maga komolyan töprengő, bájos arcocskáját, — hát egyszerre elfog a vágyako­zás, hogy dobjam félre a tollat és vigyem meg a választ magának élőszóval, oda le a kék vizű Tisza partjára, a hol ábrándos tekintettel nézi, ügyeli a töltést építő mérnök bácsi komoly és szigorú parancsolását, erélyes rendelkezéseit, majd pedig áhítattal hallgatja a sokat tudó, kopasz űr értekezéseit a töltés-építés techni­kájáról. Szeretnék odamenni és elmondani magá­nak szóval mindent. Mindent, a­mit most meg­írok. Lehet, hogy úgy többet használna. De az is lehet, hogy úgy sem használna. Ha csak ... Eh, de ezzel nem kecseg­tethetem magam. Legfeljebb megírhatom önnek, mint dőre elbizakodottság ékesen kiáltó tanú­­jelét — ha csak belém nem szeretne. Igen, kisaszony, kedves kis Katica kisasz­­szony, ez az egyetlen módja lehetne az ön ki­ábrándításának. Gyermekes szívébe rémitő köny­­nyen befészkelte magát ez a, bocsásson meg, de oktalan szerelem — és viszont, rémitő nehezen akolbólitható ki onnan. Tanácscsal, ijesztéssel semmi esetre sem. Legfeljebb egy új szerelemmel, így feleírhatom én önnek ezt az egész újságot, még­sem hiszi el, hogy nekem van iga­zam. Aminthogy maga is jó előre megsejtve, hogy körülbelül mit válaszolhatok én, elöljárójá­ban kijelentette, hogy: ... Ne gondolja azonban, uram, hogy ha ezer okkal támogatva írja is meg, hogy mi­lyen butaság egy fiatal leánynak egy idősebb urat szeretni — hogy akkor is elhiszem ezt magának. A világért sem hiszem, mert az írá­sából ki fog lógni a lóláb. Maga is fiatal em­ber, hát persze, a maguk malmára szeretné haj­tani a vizet. De nem fog sikerülni. Hát ezzel ne is vesződjék. Csak azt írja meg nekem, hogy milyen boldogságot képzel ön el nekem,,ha majd a mérnök úr felesége leszek ? . . . Kedves Katica, nagyon furcsán tette maga fel ezt a kérdést. Mintha ez ellentmondana le­vele többi részének, mintha ebben a kérdésben elhallgatva az volna benne, hogy ugy­e, barátom, maga sem hiszi azt, hogy mi boldogok lehes­sünk, ugy­e én se higyyem ? Hát bizony, kedves gyermekem, ne is higgje. Mert én abszolúte semmi boldogságot nem tu­dok elképzelni a maga részére akkorra, ha a mérnök nagybácsija felesége lesz. Pedig sokszor végig olvastam a levelét, de azt sem tudtam egy sorából sem kisütni, hogy a nagy leány szerelme ébredt volna föl hatalmas erővel — nem, csak a kis leány áb­rándos szíve ringatódzik egy szép, szerelmi mese hangulatában. És még ezt a szép szerelmi mesét is csente a lelke valamelyik Thernet-féle regényből. Mert ennek a kedves francia írónak a kedvelt thémája, hogy szilaj, vad ifjú leányo­kat szelidittessen meg konok, meglett korú fér­fiakkal és ábrándos gyermek-leányokat vétessen el tudományos problémákkal foglalkozó, ráncos homlokú tudósokkal, nyers vadászmesterekkel, okos, nagyon is okos és nagyon is ritka hajú mérnökökkel. Olyanfélékkel, a­minő az ön mér­nök bácsija is lehet. Persze Theunet urnak könnyű a dolga. F­érfi uúmd­ hsmrlál/ mfólülühátnll busább választékban, ölesé Deutsch F. Károly öli! fdlUdl UÜÜlidK CO (OlmdUdlUlv­árak mellett beszerezhetők ^ ‘«f •» —-—------■ Budapest, váci-körút 78. Egész évre . . 14 frt — ki. _____ en,eset. fladase&1, 1594. X¥L é«t 335. (5730.) szám. _______Szombat, decker U Előfizetési árak. " " ' ^ " ' Szerkesztő^/ Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is­ szólalások intézendők. ------,—......—— _______________... ... ■ . '".Ti"-—... .1— I. ..MH.....rrr>——— ■ —- -- tt; ^ iihiiiTTíli'iimiliiliiii'i _u_üTiijmrnrir'itwii /elin i iirTnnrnfTni'rTiTHi tit tti mu................. i i .................... i. ................ i i ii ■ i !■ in ír ír fin • I.1 r.i fTTTMarl—Tr i , ................................................................. i i . ■ i ■■ . ................................................................................................................................................ . n n i . u m i• n hiti —r~n~ TtyVT IT^i TrTl TV • nv i . . ^ rmrr n Ti r W nrlrr TÍniVn i * n* UEZw ^W®***#" Hl--. _ __________________. —------------------------------------------------- A vigszinház! vitai (F. F.) A vígszínháznak két napot szen­telt a képviselőház; holnap következik a har­madik. Napidíjakban kiszámítva már ez is csi­nos országos szubvenció. Sokan szólaltak föl a kétszázezer forintos kamatnélküli államkölcsön tárgyalásánál, mert íme itt van újra egy kér­dés, a­mihez mindenki ért. Ha a tartalékos hadnagyok a mi parlamentünkben rögtön had­ügyi szakemberekké lépnek elő, miért ne le­hetnének színházi szakemberek mindazok, a­kik valaha színházban voltak és pláne a színfalak mögött. Láthattuk a nagy eszmék átalakító erejét. A vígszínház terve szétrepesztette a pártok ke­reteit, akár a szabadelvű egyházpolitika. A párt­különbségek elenyésztek és csak az a kérdés dominált, ki van a vígszínház kamatnélküli köl­csöne mellett és ki ellene? Gyönyörködhettünk a képviselők alaposságában, a mélyreható és nemes izgatottságtól áthatott vitában. Igaz ugyan, hogy az alkotmány sáncain kívül álló tömegek kérvényein itt rövid öt perc alatt át szoktak siklani, no de hát ezek a témák nem oly ví­gak, mint a vígszínház témája. „Dobjátok ki ezt az embert, mert megrepeszti a szívemet“, régi éle, de mindig jó marad. A munkások ké­relmeit­ gyorsan kiröpítik, hogy egyik honatya szívén se essék baj. A színek, zászlók és póznák világában, a képviselőházban természetesen szín, zászló és pózna szempontokból vizsgálták a vígszínház államsegélyéről szóló javaslatot. Más szempon­tot nem hallottunk. A vígszínház-párt úgy állí­totta oda a javaslatot, mint a nemzeti géniusz korszakalkotó diadalát. A vigszinház-ellenes párt pedig második mohácsi veszedelmet látott a ja­vaslat megszavazásában, Budapest magyarságá­nak pusztulását, a kozmopolita hordák szörnyű betörését és garázdálkodását. Emelkedjünk egy kissé a szörnyű vígszín­­házi párttusok fölé és előttünk áll az egyszerű igazság, hogy a nemzeti géniusz számára a víg­színház léte vagy nem léte nem „kabinetkérdés“. A nemzeti géniusz csak el tud már lenni ma, hála az egeknek, vígszínház nélkül is és van olyan erős, hogy nem roskad össze, akár száz, akár ötven idegen nyelvű előadást tartanak a vígszínházban. A színházak dolgában már túl vagyunk az első kezdeten. Már kilábaltunk ab­ból a korszakból, mikor a színház volt a nem­zeti kultúra első támasza. A magyar kultúrának ma annyi tényezője, támasztéka van már,­­hogy ma a színházak nemzeti szerepe sokkal kisebb, mint volt a kulturális föllendülés első éveiben. Azt a minimumot, ami nemzeti szempontból szükséges, e téren a nemzet egyértelműleg meg­csinálta. A színházi ügy azon részéről, mely nemzeti életszükséglet, már gondoskodtunk. Ami ezután következik, az már a kényelem, az él­vezet kérdése. Igen hasznosnak és örvendetesnek tarta­nák tehát, ha a vígszínház megalakulna , de léte vagy nem léte a nemzeti géniusztól függet­len. Ha tehát annak a társadalmi osztálynak, mely a vígszínház hiányát érzi, szüksége van erre az intézményre, csinálja meg. Ha igaz az, hogy a színházlátogató közönség nagyon fel­szaporodott és színházlátogató kedvében elég színházra nem talál, a vígszínháznak lesz elég erős közönsége és meg tud állni a maga lábain. De ne csináljunk feje tetejére állított szocializ­must. „Panem et circenses“: volt az elfajzott római jelszó ; a kenyér még az elfajzás kor­szakában is a játék előtt következett. A köz­pénzek mindannyiunk filléreiből alakulnak. Ne kívánjuk, hogy a szegény emberek filléreiket arra áldozzák, hogy egy tisztán kényelmi, él­vezeti célt szolgáló színház alakuljon, melybe ők nem járhatnak soha. Száz és száz égető seb van, mely orvoslásra vár. Száz és száz pa­nasz, mely meghallgatást követel. Az olyan parlament, mely ilyen viszonyok közt a víg­színháznak ad államkölcsönöket, önmaga ellen lázit. Az osztályuralom ilyen frivolitásait oda­­künn nyomon kiséri a megérdemelt kemény kritika. Fölállottak ma a vígszínház gavallér ala­pítói és már előre is letették a nemzet oltárára az intézet részvényei után esetleg járó oszta­lékot. Magasztos volt e jelenet. Széchenyi Ist­ván óta nem volt magasztosabb. A naiv kedély csak azon csodálkozott, hogy ennyi nagy, gaz­dag, hatalmas gavallér, miért fordul nyomorú­ságos kétszázezer forint kamattalan kölcsönért az országhoz, telekért a fővároshoz? Annyi gaz­dag ember van a vígszínház alapítói közt, hogy öt perc alatt összehozhatják a két napi vita alá vetett kétszázezer forintos kölcsönt. Miért nem teszik ? A nemzeti géniusz általuk idézett szent nevében, miért nem teszik? Hát nem

Next