Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)

1895-02-23 / 54. szám

PESTI HÍRLAP 1895. feb­­uár 23. a Az eskü­ téri hid följárója. ■*­ A főváros középitési bizottságának ülése. — Fontos közügyekben a biztos és helyes irányú cslgalépések is közelebb visznek a jó eredményhez, mint bárminő gyors és kevéssé átgondolt eljárás. A középitési bizottság mai rendkívüli ülése oly csaknem türelmetlen hangulattal indult, hogy abból a sokáig húzódó szabályozási ügynek még az ülésen való be­fejezésére lehetett következtetni s kétségtelen, hogy meg is történt volna a döntés, mely szerint a két szóban forgó tervnek, a Heuffel és a Devecis felé­nek egyikét fogadták volna el az eskütéri környék szabályozása alapjául, ha szerencsére a jelen esetben nem igen kívánatos döntésnek elejébe nem vág a minden szónál­ és egyéni meggyőződésnél hatalmasabb tényező — a pénz kérdése. Míg ugyanis a két sza­bályozó terv szépségét vitatták és csupán e szempon­tokból ítélve nyilatkoztak az egyik vagy a másik terv elfogadása mellett, a költségek különböző voltára alig vetve ügyet, az egyik tervező, Devecis Ferenc főmérnök a középítési igazgató bíráló jelentésében számítási hibákat vélt fölfedezni, mely az ő terve­i megvalósítását helytelenül költségesebbnek, Heuffel Adolf tervét pedig olcsóbbnak tünteti föl. Ily körül­mények közt­­maga az elnöklő Gerlóczy Károly al­polgármester,­­aki p­edig eleinte leghatározottabban az azonnali végleges döntést tartotta szükségesnek, a számítások átvizsgálása céljából öt tagú szakbizottság kiküldését indítványozta s így az ügy befejezése ez idő szerint el van odázva egy-két hétre. Tíz ülésen jelen volt Kun Gyula tanácsos alel­­nök, a bizottság tagjai pedig nagy számban jelen­tek meg. Az eskütéri híd pesti és budai környéke sza­bályozásának ügyében eddig történteket Labosinszky Árpád fogalmazó-gyakornok ismertette, bemutatva a Devecis-, valamint Heuffel-féle tervezeteket is. Előter­jesztette továbbá azt a véleményes jelentést, amelyet Leelmer Lajos miniszteri tanácsos, (öv. középítési igazgató készített az említett két tervezetről s amely nemcsak a kettőt hasonlítja össze műszaki szempon­tokból s a költségek tekintetében, hanem ezeket vi­szonyítja a közmunkák tanácsa részéről készített, de mellőzött tervvel is. A középítési igazgató a jelen­tésében arra az eredményre jut, hogy műszaki szem­pontból nagyobb előnyei vannak a Heuffel-féle ter­vezetnek, noha ez pénzbelileg sokkal nagyobb koc­kázattal jár, mint a Devecis-féle. Ez utóbbinak az a legfőbb hátránya, hogy a hídra való följárás a pesti oldalon nem a legkényelmesebb. Mindkét tervnél igen nagy nehézségeket okoz a belvárosi plébánia­tem­plom, a­melynek eltávolítása szintén sok akadályba ■ütközik. Ezeket a nehézségeket — az építési igaz­gató véleménye szerint — helyesebben oldja meg a Heuffel-féle terv, a­mely egyelőre ideiglenes helyze­tet teremtve, meghagyja a templomot, de a környe­zetét akként szabályozza, hogy a véglegesítés idején, vagyis a templom és régi városháza eltávolításakor, az egész terv egysége nem hogy szenvedni nem fog, sőt sokkal előnyösebbé válik. Az elnök az előadottak után megjegyzi, hogy a Heuffel-féle terv szerint — mivel a budai oldalon a rudas-fürdőt, a pesti oldalon a Petőfi-szobrot érinti a hídfő — a költségek összege némi módosulást szenved; fölhívja tehát a bizottságot, hogy a tárgya­lásában ezt a körülményt is figyelembe vegye. Ágoston József kéri, hogy mielőtt végleges ha­tározat hozatnék, nézze át a bizottság azt a tervet, a­melyet Palóczy mérnök készített, mert szerinte az mintegy 1.200.000 írttal fogna kevesebbe kerülni a bemutatott terveknél. Az elnök kijelenti, hogy csak azokat a terveket lehet tárgyalni, a­melyeket a bizottság már alapul elfogadott, ellenkezőleg folytonosan ki lenne téve an­nak, hogy az utolsó szezonban új­ és új terveket kellene átvizsgálnia. Csakis abban az esetben vehetné a bizottság a Palóczy-féle tervet tárgyalás alá, ha Ágoston József azért a teljes erkölcsi garanciát el­vállalná. A budai oldal szabályozására különben is elfogadta már a közgyűlés a terveket s így erre nézve új tárgyalás nem lehetséges.) Nagy Dezső teljesem m megbízik az építési igaz­gató számításaiban, melyek a múltkori ülésen szük­ségeseknek mutatkoztak, miután a két tervező költ­ségvetését, melyek nem egy alapon készültek, nem lehetett összehasonlítani. A Kossuth Lajos­ utcának egyenes meghosszabbítása lehetetlen, mert ezáltal a Duna sodrához igen élesszöget képező hídirányt nyer­nénk s ez a legnagyobb hiánya Devecis tervének, amelyben a híd csaknem a Kossuth Lajos­ utca folyta­tásába esik. A ferde iránytól azért is fél, mert ennél a híd hossza­ is nagyobb, már pedig a sánc szerke­zetnél épen az utolsó néhány méter megtakarítása jár legnagyobb­ előnynyel, mert ezáltal a part­pillérek szertelen magassága lényegesen csökken. Az út meg­­jör£se tehát nem lesz kikerülhető és legcélszerűbb a Ferenciek terénél képezhető. Viszont a Ferenciek­­terénél egyszer megtört irányt semmiképen nem sza­bad a hídfőnél újból megtörni, a megtörés­­ iránya pedig legcélszerűbb, ha a Dunára merőleges irány­hoz áll legközelebb. Mindezt nélkülözzük a két tervi­ben. Heuffel terve kelleténél fejebb vezeti a tengelyt, Devecis ellenben följebb. A két terv közötti közvetítő terv volna a leghelyesebb s hogy ilyen készít­hető, azt bizonyítja Pálóczy Antalnak mellőzött terve is, bár szóló nem nyilatkozik az utóbbi elfoga­dásának érdekében sem. Heuffel-nek módosított terve szintén mutatja, hogy a tengely kedvezőbb elhelyezése lehetséges. A Heuffel-féle terv teljes szimmetriája­­fö­lösleges, Devecis tervénél a mélyen fekvő templomtól kétoldalt tervezett följáró esetleg szép lehet, de kivj*--'' hetősége nagyon problematikus, mert könnyen meg­lehet, hogy az egynyilású híd kötelének lehorgony­­zása oly mélyen belenyúlik a városba, hogy már e följáró által befoglalt teret érné, miáltal az egész terv dugába dőlne. Ajánlatos volna, hogy a kereskedelmi minisztérium hídépítési osztálya, mint a jelen kérdés­ben a legkompetensebb közeg kerestessék meg a­­leg­célszerűbb híd-irány megjelölése és az alkalmazandó hídszerkezet végleges megállapítása végett, mert csakis ez alapon lehet eredményesen tárgyalnunk át­terveznünk. Elnök ellenzi az indítványt, melynek elfogadása esetében a székes­főváros törvényhatósága lemon­dana egyik legnevezetesebb jogáról, a város tetszés szerinti szabályozásáról. Egyébiránt valóságos circulus vicioriS gyanánt a hídépítő osztály nem állapítja meg a híd szerkezetét, amíg az eskütér szabályozva nin­csen, nálunk pedig vannak, mint jelen esetben is,­ a­kik a hídszerkezettől teszik függővé a szabályozást. Freunc Vilmos szerint az lenne a leghelyesebb,­ ha az épíészeti igazgató a közmunkák tanácsának műszalpd közegeivel együttesen állapítson meg külön tervet. Csepregi János meg van győződve róla, hogy­,­­­a belvárosi templomot előbb-utóbb lefogják rombolni, de semmi esetre sem azonnal; az a terv felel meg tehát leginkább, mely a legtörhetőbb provizóriumot képezi s ezt a követelményt szerinte Devecis terve jobban kielégíti Heuffelénél. To­lnay Lajos semmi esetre sem járul hozzá az­ - ügy elodázásához. Meg van aról győződve, hogy a templomot bizonyos idő alatt el fogják a mai helyéről távolítani. Ő is a mellettiről, hogy az a hidterv a leghelyesebb, amely a­ Dunát legkevésbbé ferde szög alatt metszi. Ajánlja­,''hogy a bizottság a Heuffel-féle tervet fogadja el,­az építészeti igazgató ama módosí­­tásával, amely­ szerint a tengely kevésbbé ferde irá­nyúvá lesz is'így megkíméli a rudas-fürdőt is. Ter­­jeszsze tehát a bizottság a közgyűlés elé ezt a tervet elfogad­ás végett. Devecss Ferenc a híd láncának lehorgonyzására nézve el kívánja oszlatni Nagy Dezső aggályait, a­melyeket alaptalanoknak bizonyíthat. Gondos számí­tás utján arra az eredményre jutott, hogy ter­vének megvalósítása 1.305,000 frttal olcsóbb, mint a Heuf­­ felé. A bírálat szerint azonban az egész különbség csupán 100,000 frt, ami a kétségen felül álló pártat­lan felülbírálatnak tévedéseiből eredt, így például látja, hogy egyes telkek egységárai az ő tervében hi­­hetetlenü­l alacsonyaknak vetettek föl. Többek közt az Atheneum telkének négyszögölét 420 frt helyett tizen­egy frtra becsülték. A hibát a Devecis-terv hátrányára, szintúgy a Heuffel-terv előnyére mintegy 2 mill­ó nyolcszázezer frt évi értékben követték el. Minthogy tehát ilyen nagy tévedés fordul elő, kéri, hogy a­dottság a költségvetést vizsgáltassa meg. A­mi a mű­szaki részt illeti, megjegyzi, hogy nem áll az, mintha az ő részéről tervezett hídtengely a legélesebb­ szög alatt metszené a Dunát, sőt épen ez a terv­ az, a­mely legközelebb áll a volt hajóhíd tengelyéhez. Nagy Dezső azt a kérdést intézi Devecishez, hogy miben látja e" azt a nagy eltérést a telkek árá­ban s milyen alapon valamitotta ő ki azt, hogy nála az egyik telek értése csak 15 frt ad ki négyszög­ölenkint, holott ugyanaz a telek a középitészeti igazgatónál 196 frtra van tökévé. Devec is azt a választ adja, hogy ő e teleknél, valamint a többinél is előbb a felépítményt becsülte me­g s ezt levonta a telek értékéből; Így esik az em- sített telekre (a telken álló épület értékének leszámí­tásával) csak 15 frt. Hauszmann Alajos helyteleníti ezt a számítást, mert ilyformán könnyen megesnék, hogy valamely telek négyszögölének becsértékéből levonva a fölötte lévő épületrészek értékét, a telek egységárára zérót, sőt minus értéket kapnánk ki. A leghelyesebb kulpa gyanánt egyedül a telekre illetve az épületre kivetett adó szolgálhat. Gerlóczy Károly elnök szintén tévesnek tartja Devecis számítását, mindazonáltal indítványozza, hogy a felülbíráló számításba netalán becsúszott hibák ala­pos és teljesen megnyugtató átvizsgálása céljából öttagú szakbizottság küldessék ki. Az indítványt elfo­gadták s a bizottságba megválasztottak Ágoston József, Freund Vilmos, Hauszmann Alajos, Kauser János és Mihalovits Antal.­­ Kármán Lajosnak amaz indítványát, hogy e bizottság a szabályozási terv dolgában való javaslat­­tétellel is bízassák meg, egyhangúlag elvetették. SZÍNHÁZ és zene * (Hírek a ma hír operaházból.) Mihalovich átdolgozott és új harmadik felvonással ellátott „Toldi“-ja csütörtökön, e hó 28-dikán kerül első elő­adásra; előző napon, szerdán, február hó 27-dikén pedig Bianchi Bianka búcsúzik a budapesti közön­ségtől Bánk bán­ban, Melinda szerepében. A távozó művésznő tiszteletére fényes bucsulakoma lesz az „Otthon“ írói körben. A „Djamileh“ és a Beer, Metz és Tóth urak két felvonásos új ballettje „Az éjjel és a nappal“ valószínűleg március 18-án kerül bemutatóra, a ballett koreográfiáját Severini ballett­­mester készítette el. * (Nemzeti színház.) Folyó hó 24-én, vasár­nap Szigligeti „Strike“ c. népszínművében Feleld Mik­lós, a nemzeti színház tiszteletbeli tagja fog föllépni. 28-án Moliére ,,Fösvény“-e kerül színre Gabányival a címszerepben. Pailleron új vígjátékénak, a „Komé­­diások“-na­k első előadása március hó 8-án, pénteken­­­lesz. A főszerepeket Mihályfi, Újházi, Vízvári, Náday Dezső, Fenyvesi, Horváth, Császár, Gabányi, Zilahy Sz. Priesle Kornélia, Helvey Laura és Török Irma,, játszszák. Közvetlenül a „Komédiások“ után színre fog kerülni Shakespeare III-ik Richard-)& új beta-­­nulással és kiállítással. Április hó újdonságai lesznek Somló pályanyertes tragédiája „Fra Giralomo“ és Sudermann „Pillangó-csatái“ c. vígjátéka, melyet Márkus Miksa fordított magyarra. A kettő között föl­­elevenítik még Bérezik „Házasítók“ című régibb víg­­játékát. * (Maday Székesfehérvárott.) Sz.-Fejérvár­ról sürgönyzi tudósítónk, hogy Naday Ferenc tegnap az „Agglegényekében ” ma a „Pont-Riquet-család“­­c. darabban rendkívüli sikert aratott. A sz.-fehérváriak zajos tapsokkal adóztak kedvenc művészüknek. * (Tudor, földbirtokos, tenorista) Volt már a népszínháznak sok jó énekese, volt sok rossz is, de tudósabb és vagyonosabb nótázója még nem volt, mint a­milyenre most akadt. Dr. Kun Árpád mezőtúri földbirtokos az uj csillag, kit Réthi Pál szini ügynök fedezett föl a népszínház­ számára és a­ki a szezon végéie már be is fog mutatkozni a fővá­rosi publikumnak. Mezőtúron már megcselekedte, hogy részt vett szini előadásban és elénekelte a Pa­rasztbecsület Turidduját. (!) Hangját rendkívül érces­nek és terjedelmesnek mondják, de minthogy nem eléggé iskolázott, dr. Kun Árpád most Budapesten énekelni tanul. A népszínházhoz két évre szerződik, még­pedig úgy, hogy a mezőtúri jószágára is el-el­­rándulhasson. * (A királynő dragonyosai.) Ily című fran­cia operettet fogadott el a népszínház előadásra. Az operettet Evva Lajos és Rákosi Viktor fordítják. * (Az ó­budai színkör) a nyáron nem lesz Rakodczayé, mert a szünet alatt nem fog direktoros­­kodni. A színkörbe május hóban a Szalkay-féle szín­társulat fog bevonulni. * (A városligeti színkör) személyzete már körülbelül össze van állítva. Eddig a következők szer­ződtek Feld Zsigmondhoz : Keszthelyi Hana és Kö­ves­sy­né primadonnák, Herényi Irma és Kápolnay Irén naivak, Ságh­y Zsigm­ondné, Niké Lina, Kövessy Albert és Gyöngyi Izsó komikusok, Szarvasi Soma jellemszínész, Bihari Béla, Szőke Lajos szerelmesek, Horváth Arnold tenorista. * (Előadási gyakorlat.) A magyar zeneiskola e hó 24-én este 7 órakor saját helyiségében (váci­­kurut 16.) előadási gyakorlatot rendez, a­melyen a növendékek, Brahms, Schubert, Diabelli, Weber, Erkel, Huba, Hennes, Mosonyi, Bloch és Gounod szerzeményeiből adnak elő egyes darabokat zongorán és hegedűn. Lesz ezenkívül ének is. * (Hangverseny a zárdában.) Az angol kis­asszonyok Lipót­ utcai zárdájában február 25-én délután négy órakor hangverseny és szinielőadás lesz, me­lyet a növendékek rendeznek. * (Három dal.) Tarnay Alajos, a hangver­senytermekből előnyösen ismert fiatal zongoraművész, ki mint komponista is aratott már sikereket, most három dalt adott ki. Reviczky: Szívemből téptem ezt a dalt; Wohl Janka : Meg szeretnék halni; és Jó­kai Mór: Mik­ora c. költeményei bizonyára alkalmat nyújtanak dallamos motívumok megteremtésére és Tarnay ügyesen ragadja meg az alkalmat. Legjobban sikerült a Reviczky kőlteményének megzenésítése, a szöveg német fordítása azonban, melyet persze nem Tarnay követett el, valóságos kegyeletlenség és ke­gyetlenség. * (Színészet a vidéken.) Szabadkán Halmay Imre jól szervezett társulatánál most vendégszereplé­­sek folynak. Rónainé Balogh Etel, Alpár Irén és Pa­­lotay Piroska drámai színésznők vendégjátéka után énekesnőket fog bemutatni, miután a színügybizottság egy elsőrendű énekesnő szerződtetését kívánja. Alku­dozások folynak, hogy Vida Etelkát, a társulatnak

Next