Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)

1895-03-10 / 69. szám

_ ____________________ ............... — .......................­ ■ i .ni j^u —­ szaki alkotását ismertette. A káposztás­megyeri víz­vezetékhez tartozó Duna alatti alagutról értekezett, melyet a hatalmas folyam jobb- és balpartján egy­szerre kezdtek építeni s a közepén alig mutatkozott 30 centiméternyi eltérés. Az alagút összes hossza 500 méter, keresztmetszete embernyi magassággal s szélességgel bír. Az oldalfalak 16 centiméter vasta­gok. A palotai szigeten 4 kutat ástak, melyeknek vize — összesen naponként mintegy 30,000 köbmé­ter — akadálytalanul vezethető az alagúton keresz­tül. Az építést K. Tóth Mihály és Wunsch Róbert az elmúlt évben hajtotta végre. Az építkezésnél hasz­nált gépek közül különösen a kis kotrógép érdemel említést, melylyel alig két-három hét alatt 10 méter mély kutat lehet ásni. Ugyanezeket alkalmazzák az Andrássy-úton épülő földalatti vasútnál is. — Az előadó még saját szerkezetű hófúvó és hóemésztő­gépét ismertette, melyek egyike a vasúti vágányok­ból kiszórja a havat, másika pedig a legnagyobb hó­mennyiséget is rövid idő alatt megolvasztja. ’ A havás­árhelyi parasztlázadás. (Ötödik nap.) — Saját tudósítónktól. — Hísvásárhely, márc. 9. A mai tárgyalás csekély érdeklődéssel kezdő­dött. A vádlottak, kettő kivételével, kiknek elővezeté­sét elrendelik, megjelentek. Majdnem valamennyien szegényes ruhát viselnek. Egy-kettő kivételével ta­gadják, hogy a zendülésben részt vettek volna. Előbbi vallomásaikat visszavonják. — Tévesztve való, — mondja egyikük. — Nem helyes, sőt hibás, — mondja a másik. Egyik vádlott, Fehérvári Sándor azonban val­lomást tett, ami láthatólag lehangolta a többieket. A földfelosztásról nem tud, de ellene volt, hogy Kovács János elnököt eltartsák, hogy ne kelljen kubikra mennie. Ezért ki is akarták dobni. Kovács azzal biz­tatta az embereket, hogy olcsón nem kell részbe állni, a munkából kimaradottak majd kapnak munkát másutt. Ma különben 21 vádlottat hallgattak ki. Ménesi Sándor akkor jött, mikor a kaput dön­gették. Nemsokára csendőrök jöttek és lőttek. Erre a zavargók dobáltak és e miatt lőttek a csendőrök. A tömeg követelte Kovács kiadatását. Vádlott nem is­mert föl senkit, azért fogták el, mert gazdájának el­beszélte az esetet és gazdája följelentette. Gál Lajos vámőr, annyit tud, hogy boltban volt fűszerért mikor a huszárok jöttek, nem vezetett tömeget; tanukra hivatkozik; nem volt a zendülésnél. A tanuk kihallgatását elrendelik. Béni Ferenc zavargásban nem vett részt; ta­gadja előbbi vallomását, melyben Kovács ellen terhe­lőt vallott. Kovács beszélt földfölosztásról és megye- szakításról, de azt mondta, hogy a­mi a szocializ­mus legfontosabb pontja, az csak 50—100 év múlva következhetik be. Nem emlékszik, hogy arról beszélt május 1-én, kiáltsák ki a köztársaságot. A szo­­cialista nem is tudja mi az, de a­mit a gyűlésen ta­nult a bibliából is olvasta. Az ügyész közbeszól, hogy csak néhány csa­vargó német munkás röpiratából olvashatta. A védő erre azt mondja: Lassale is csavargó ? Az elnök: Közbeszólásokat nem engedhetek m­eg. A védő kérdésére aztán elmondja, hogy a munkás egylet célja általános szavazati jog kivívása, a munkás védtörvények létesítése nem földosztás, hanem kenyér. Nem tudja kimagyarázni, mert nem tanult ember, hogy közös vagyont akarnak, melyből munkájuk aránya szerint mindenki élhessen. Védő: Miért lépett ki az egyletből ? Ügyész (közbeszól): Már elmondta! Védő felszólalására az elnök az ügyészt és a Védőt kölcsönös türelemre figyelmezteti. Gombos Gábor tagadja, hogy ablakokat vert volna be. Szocialista gyűlésre sohsem járt, csak ke­nyere után. Fehérvári Sándor a zavargásban nem vett részt, hivatkozik Fekete Ödön pénztárnokra, kit fi­gyelmeztetett, ne menjen a tömeg közé. Turóczki izgatott, mentsék ki Kovácsot; tagja volt az egyletnek, tudta ki a vezér; egyszer volt nyilvános gyűlésen, körükbe eljárt, ott kérdezte, kik nagyobb vezetők? A „Népszavában“ nem hitt, mert ez pénzért izgatta és korbácsolta a nép szenvedélyét. Azt felelték neki, hogy csak haladjanak az újság után. Kovács részére gyűjtöttek, hogy külső munkára ne járjon, vádlott ezt ellenezte, ezért azt mondták, hogy „ezt az ostobát dobjuk ki“. Meggyőződése az, hogy a Népszava izgatta a népet. Tordai Sándor annyit látott, hogy más is haji­­gált, egy tisztességes ember se volt köztük. Kedden tartóztatták le, nem szocialista. Aszalai János sze­rint a zavargás könyvek elkobzása miatt volt, a nép sokat szózatolt; előbbi vallomását visszavonja, nem­­tagja a gyülekezetnek, csak hozzájárult; azért hagyta­­el, mert 15 krt fizetett és azt Hegedűs József zsebre­­vágta. Elmondja, hogy harmados tengeri föld után egy holdtól 2 nap ingyen dolgozik 1 fri­kációt ad, biz­tosíték, mely levonatik, ha dolgozik; 22 forint értékű tengeri terem egy holdon és marad munkában levo­nás után 13 írtja. Az ügyész kérdésére, hogy disznót ölt-e, általános derültség között jelenti ki, hogy har­madévi tengerivel hizlalta. Dudás István tanukra hivatkozik, hogy a zavar­gásnál nem volt; az egyletnek nem volt tagja, az alakulóban levő munkás önképző egylet elnöke volt. Lugosi István a zavargásról nem tud , előbbi vallomását visszavonja. Bertics András tót favágó általános derültség között tótosan beszél, nem szocialista. Fodor Nagy Sándor csak hírből ismeri a zavargást, tanúra hivat­kozik, hogy nem volt ott, „ha ez kevés lesz, ameny­­nyi kell nem szocialista, kis birtokából él. Olasz István a zavargásnál a depóban volt, Szakács Ádám vallott rá. Szeretné látni, szemébe meri-e mondani Szakács a vádat. Szembesítik. Sza­kács elzüllött, részeges alak. Olasz rákiált: — Mondd, mit tudsz, mert lerágom a füledet! Szakács szemébe mondja. Egyúttal hozzáteszi, hogy „részeg vér.“ Nagy Ferenc könyvekért jött föl és mielőtt ve­szedelem lett, hazament. Különben nem tud semmit. Kovács felesége nem izgatott, hogy férjét szabadít­sák ki ; mikor hallotta, hogy el van csukva, a város­háza elé jött. A csendőröket kérte, hogy ereszszék szabadon, mert rá nem hallgat a tömeg. Lakást a nép vett neki és a nép segített a nyomorúságán. Konstatálja, hogy a Népszava felhívására 713 filot gyűjtött, abból segélyezték. A várostól 15 kraj­cár napi segélyt kap; múlt hó óta abból nem tud élni, a nép segíti folytonosan. Kihallgatták még Török Imrét, Doktor Sán­dort, Tóth Istvánt, Kiss Mihályt, Molnár Istvánt, Jaksa Ferencet, Nagy Sándort, Mucsi Flóriánt, Tor­dai Bálintot, Molnár Antalt, valamennyi tagad. Molnár István pénztárnok azt ist tagadja, hogy Kovácsnak lakást béreltek. PES­TI HÍRLAP lb.u. An­arc­iun In. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A Mátyás templom építő bizottságának elnöke) A vallás- és közoktatásügyi miniszter a bu­davári plébánia-templom építési bizottság elnökévé dr. Forster Gyula miniszteri tanácsost, a műemlékek orsz. bizottsága másodelnökét nevezte ki. * (B­űvészk­­üldöttség a miniszternél.) A Nemzeti Szalon ma küldő­tségi­­g tisztelgett Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternél A küldöttség tag­jai voltak: Vastagh Géza elnök, Gerster Kálmán igaz­gató, Mesterházy Kálmán gazda, Belaváry Burchard Konrád főrendiházi tag és Röser Miklós választmányi tagok Az elnök üdvözlő­ beszédére a miniszter vála­szában megígérte, hogy a kulturális intézményt lehe­tőleg pártfogás­ba veszi s érdeklődéssel kíséri, meg­tekinti mit,den bizonygyal az e hó 20-án megnyíló új sorozatot. IRODALOM. * (Az államagazdaságtan kézikönyve.) Dr. Mariska Vilmos egyet, tanártól megjelent államgazda­­ságtani (pénzügytani) kézikönyvének harmadik telje­sen átdolgozott kiadása a Fr­anklin-társulatnál 565 lapon, belüloros tárgymutatóval. Az új kiadás e ki­válóig gyakorlati tudományág újabb, jelentékeny fej­lődésének figyelembe vételével s az európai államok nagyobb pénzügyi intézményeinek rövid ismertetésével készült, a­mi az egyes szakaszokhoz beosztva nem­csak a jogtanulónak, de a gyakorlati politikai élet emberének is hasznára van. Mariska könyve jelenleg legkimerítőbb pénzügyi kézikönyvünk. * (Az akadémia füzetes kiadásaiból) három jelent meg. Az egyik báró Radvánszky Béla emlék­­beszédét foglalja magában, a­mit Deák Farkasról tar­tott. A másikban dr. Kosutány Tamás értekezését találjuk „Saccharomycesek befolyása a bor képződé­sére“ címmel. A harmadik pedig a „Mathematikai és természettudományi Értesítő“ első füzete, amelybe Réthy Mór, Korda Dezső, Haller Béla, Klug Nándor és Tellyesniczky Kálmán értekeznek. * (Párisi mesék) Szomory Emil Párisi mesék cimü kötete március hó végén fog megjelenni. Az előfizetési ívek ez ideig küldendők a szerző nevére (Budapest, Nemzet szerkesztősége.) * (Magyar írók élete és munkái) Szinnyei Józsefnek ily cimü gyűjteményes munkájából megje­lent a IV. kötet 2. füzete, sorozatban a 30. füzet a Gyulai és Halász jelszavak közötti tartalommal. * (Magyar olvasókönyv) a polg. és közép­iskolák számára, első rész az I. oszt. számára. Szerkesztette Deme Károly, megjelent Stampfel Ká­rolynál 180 lapon. A magyar nevelés szempontjainak gondosabb figyelembevételével készült munka. Első részét a magyar népmesék világából vett olvasmá­nyok foglalják el, a másodikban a történeti olvasmá­nyok­ mellett nemzeti mondáinkra és legendáinkra van különös súly fektetve, a harmadikban ismét a magyar földre és népére vonatkozó kiválóbb irodalmi mű­vecskék sorakoznak. A könyv két utolsó részének olvasmányai jobbára a természet és ipar, valamint más hasznos, de lehetőleg hazai tudnivalók köréből vannak összeállítva. A gyógysavc ellen. Nagyérdekű és még nagyo­­b fontosságú ülése volt ma a budapesti orvos-egyletnek. Purjesz Zsig­­mond, a kolozsvári egyetem tudós tanára, előadást tartott a Behring-féle gyógyszerámmal folytatott kísér­leteiről és ellentétben a budapesti egyetem nagynevű tanáraival, arra az eredményre jutott, hogy az új gyógymód sikerét ma még egyáltalán semmi sem bi­zonyítja. A hallgatók, a­kik az egyesület nagy termét zsúfolásig megtöltötték, mindvégig rendkívüli figye­lemmel hallgatták Purjesz érdekes fejtegetéseit. A szellemes fordulatok, hasonlatok és pompás ötletek, melyekkel az előadó előadását fűszerezte, nem egy­szer hangos kacagásra késztették a különben nagyon komoly doktorokat. A fölidézett vitában részt vettek azután Bókay János, Hőgyes Edre és Portik Ottó tanárok is. Az ülésen Portik elnökölt. Az előadó­ azon kezdte, hogy a kísérletezők legnagyobb része a szérum mellett van. Ő is alkal­mazta a szérumot, kedvezőnek is találta, mindamellett azt, hogy a szérumnak gyógyító hatása volna a a difteriára, nem tudta konstatálni. Az állatoknál elért eredményeket nem lehet az emberre is alkal­mazni, mert az állati difteria sok tekintetben eltér az emberi difteriától. Ha a szérummal kezelt betegek közt nagyobb is volt a gyógyulási arány, nem lehet mondani mindaddig, hogy a szérum a difteria gyó­gyítója, míg nem tudjuk, hogy az eddig használt mód minő hatással lett volna a betegre. Az előbbi mód igaz, hogy gyötrelmesebb volt a gyermekekre nézve és ez sok tekintetben hátrányo­san hatott a gyógyításra. Most nem csigázzák el annyira a gyermeket, de azért jobb eredményt — mert az esetek súlyos­sága is tekintetbe veendő — nem kell föltétlenül a szerum javára írni. Nem látja be, miért ne lehetne alkalmazni a szerum mellett a régi lokális kezelést is. Fejtegetéseiben oda konkludál, hogy ő a szerűm mel­lett sem pro, sem contra nem nyilatkozik. Minden­esetre behatóbb kísérleteket kell tenni és egyelőre a paralell — új és régi — kezelési módszert kellene alkalmazni. Purjesz után Preisz Hugó dr. szólt a kérdéshez és azt hiszi, hogy a vérsavó most már megmarad antidiphteritikus szernek és a halálozás is arány erősen lejebb fog szállani. Bókay János dr. a neves gyermekorvos szólalt fel ezután és kijelenti, hogy a hallottak után még mindig csak oly híve a szérumnak, mint eddig volt. A kísérletezések, melyeket külföldi tudósok, de még ő is végzett, szép eredményre vezettek. Ő a Behring­­féle vérsavat a diftéria specifikus gyógyszerének te­kinti. Tesz most kísérleteket a Roux- és Arm­sohn-féle szérummal is, véleményével azonban még nem ké­szült el. Azt hiszi, hogy az áprilisban Münchenben összeülő orvosi kongresszus el fog oszlatni minden kételyt, amely a serura ellen irányul. Hőgyes és Portik tanárok Bókaynak adnak igazat. Ők is belátják, hogy a kísérletezések nem ele­gendők, de azért az eddigi eredmények után föltétlen hívei a szérum-gyógymódnak. Portik nem is tud ma már oly lelkiismeretes orvost képzelni, a­ki a szérum kezelése alól magát kivonhatná. Végül Purjesz még egyszer fölszólalt és erő­síteni iparkodott álláspontját. Igazi debatteri ügyesség­gel cáfolta az ellenvéleményeket és azzal végezte, hogy ő ma még a szérum-gyógymódnak nem feltétlen híve, mert annak hasznosságáról nincs meggyőződve. Előadása végén a hallgatóság lelkesen megéljenezte és megtapsolta a tudós tanár fejtegetéseit. Mulatságok. A budapest-józsefvárosi 3. sz. tanker, szegény gyermekeket segélyző egyesület javára ma is igen szépen sikerült mulatságot rendeztek a Vigadó­ban. A hangverseny alatt a Vigadó mindkét terme tömve volt előkelő közönséggel, melynek nagy része — szép fiatal leányok és menyecskék — a táncra is ott maradt. A hangverseny műsorát Walch Vilmos kezdte meg, énekelve Massenet Herodiásából egy áriát és Káldytól a „Sirassatok“ kezdetű dalt. Utána Tar­­nay Alajos zongorázott el nagyon szépen egy Rhap­­sodiát (Liszttől), Payer Margit kisasszony Goppéliából és az Álarcosbálból énekelt tisztán csengő hangon, nagy tetszés mellett. Kladivka Vilmos Vieux'­emps

Next