Pesti Hírlap, 1895. április (17. évfolyam, 90-118. szám)
1895-04-26 / 114. szám
a nyakát s összefonja a karjait, ha szónokol, szeret az ellenfél beszédébe közbeszólni, ahogy az apja szokta volt. De az egyházpolitikai kérdésekben teljességgel nem az apja fia. — (Az orosz panama) utőjátékául a cár pénzügyminisztere alighanem kénytelen lesz megverekedni. A hires szibériai vasútépítő Annenkov tábornok, a mindenható Abasa törvénytelen sógora, az orosz Lesseps, különféle állami milliók kezelője stb. stb. miután a cár különös kívánságára úgy ahogy tisztára mosták, lovaglás után is repetátus óhajtja kétessé vált becsületét. E végből becsületsértő állítások címén fegyveres elégtételt kért Witte pénzügyminisztertől, így jelenti ezt egy pétervári táviratában a „Herold* című berlini kőnyomatos. A becsületsértés ebben az esetben persze abból áll, hogy a pénzügyminiszter túlságos indiszkrécióval találta revideálni a vasútépítő tábornok pénzműveleteit. Annenkov segédeinek azt felelte a lelkiismeretes Witte, hogy jól van, kész megadni az elégtételt, de előbb elmegy a cárhoz audienciára ! A világ pedig jogos kíváncsisággal várja, hogy mit fog szólni II. Miklós, akit a botrányügy tárgyalása a külföldi sajtóban egészen kétségbeejtett, kedvelt híve Annenkov tábornok bizonyára nem egészen időszerű hánykolódásához ? (Meghalt német író.) Fiuméból sürgönyzi levelezőnk , Abbáziában ma reggel halt meg Littroio Henrik nyugalmazott tengerész kapitány, magyar tengerészeti főfelügyelő, aki, mint regényíró is, szép hírnevet vívott ki magának, Littrow már hosszabb idő óta betegeskedett. Holnap temetik a fiumei katonai temetőben katonai szertartással. (Eichingerné találkozása férjével.) Megható jelenet színhelye volt ma délelőtt a halálra ítélt Eichinger Gusztávnak börtönzárkája: neje Franciszka ma látogatta meg férjét először az ítélethozatal óta és e találkozás megrendítő és lesújtó volt mind a kettőre nézve. A mint Eichingerné meglátta urát, nyakába borult és a két hitves soká tartotta egymást átfogva, átölelve, némán szótlanul. Végre Eichinger erőt vett magán, beszélni kezdett, de hangját csakhahamar elfojtotta ismét a zokogás. Csak nagy nehezen tudott végre magához térni és akkor legelőször is bocsánatot kért nejétől a történtekért — de neje félbeszakította őt és zokogva bár, de szeretetteljes hangon biztosító urát változatlanul maradt szerelméről; többször ismételte férjének, hogy megbocsátott neki mindenért, hogy még mindig szereti és szeretni is fogja a történtek dacára, mindörökké és mindvégig. Eichinger erre aggódva kérdezte nejétől, hogy mihez fog kezdeni ezután, mire neje megnyugtatta őt, mondván, hogy már minden oldalról kínáltak neki állást és alkalmazást, úgy, hogy egyelőre nem kell tartania anyagi gondoktól. Azután azt kérdezte Eichinger, hogy az újságok mit írtak az ő esetére, erre azt válaszolta Eichingerné, hogy az újságok nagyobbára nem túlszigorúan ítélték meg végzetes tettét. Lejárt az idő és búcsúzni kellett. Ekkor Eichinger felesége nyakába borulva, még azon reményének adott kifejezést, hogy ő felsége talán meg fog neki kegyelmezni — amely esetben egész más ember válna még belőle; ha pedig nem kegyelmeznének — úgymond — akkor utolsó gondolatai is mindvégig nejénél fognak időzni. Hoszszantartó, nehéz búcsú után végre kivánszorgott Eichingerné a börtönből és egyenesen a fogházirodába ment, hol a férje élelmezésének javítására 10 irtot fizetett le. Azután becsukódott ismét a Landesgericht kapuja a szerencsétlen asszony mögött. (Gyalogsági tisztek lovaglása.) Zágrábi sürgöny jelenti. A gyalogsági equilatió tegnap este Diefenbacher kapitány vezénylete alatt visszatért útjáról. Ily eredményt még egyetlen gyalogsági equitacio sem ért el, mint ez. Az equitació 1. 18-án indult el Vrbovokoba és aznap 118 kilométert, 19-én vihar mellett Fiuméba 82 kmt, 20-án Triesztbe 80 kmt lovagolt. Itt egy napi pihenő volt. 22-én Laibaehba 58 kmt, 23-án Laibachon Rudolfswerthbe 92 km és 24-én Zágrábba 77 kmnyi utat tett meg, összesen tehát hat nap alatt 537 kmt. úgy a tisztek, mint a lovak a legjobb állapotban érkeztek vissza. (Velocipédes levélgyűjtők.) A kereskedelmi miniszter érdekes újítást csinál a fővárosban a postai levélgyűjtés terén. Míg eddig ugyanis kis egylovas kocsikon szedték össze az utcai levélszekrényekből a leveleket, a jövőre triciklin teszik ezt a postaszolgák. A triciklin elől lesz egy szélirány, ebben a gyűjtő táska, amelybe a leveleket rakják. A szekrényben lesz egy gummiköpeny is esős időre a szolgáknak. Ezzel az újítással azt akarják elérni, hogy a levélgyűjtés gyorsabban és folytonosan menjen.Az újítást egyelőre a fővárosnak körúton belül eső részére hozzák be s legközelebb kipróbálják. A kereskedelmi miniszter már le is írt a főkapitánysághoz, hogy a triciklis postások azokon az utcákon is mehessenek, amelyeken a biciklisek nem mehetnek. — („Merénylet egy képviselő ellen“) címmel a Kel. Krt. után közöltekre vonatkozólag Mátéffy Kálmán főszolgabíró a következők közlésére kérte fel lapunkat: „Mintegy 6 éve annak, hogy a Sima Ferenc „Szentesi Lap“ c. lapjában rendszeres hajsza indult meg egyéni becsületem és tisztviselői reputációm ellen, abból kifolyóan, mintha én, mint szolgabiró, bizonyos iparügyben szegvári iparosokat megzsaroltam s ezúttal okmányhamisitásokat is követtem volna el. Ez ügyben ellenem fegyelmi eljárás létetett folyamatba, melynek során, a közbevetett felebbezések dacára összes fegyelmi hatóságaim, ezek közt maga Baross Gábor volt helyettes belügyminiszter, aki pedig a fegyelmi ügyek szigorú bírája volt, teljesen fölmentettek engem az ellenem emelt méltatlan vád fegyelmi súlya alól. A Sima Ferenc által szerkesztett „Szentesi Lap“ ennek dacára folytatta ellenem a hajszát, nem fáradt bele, ezen fegyelmi ügyemmel kapcsolatban a sikkasztás, zsarolás és okmányhamisítás vádját velem szemben hírlapilag hangoztatni. Egy ilyen hírlapcikk miatt kértem a sajtópernek a nevezett lap ellen hivatalból való megindítását, ami meg is történt. De a sajtóügyi elővizsgálat során, bár Sima Ferenc egymás után két egyént is nevezett meg a cikk szerzőjéül, ezek egyike sem akarta a szerzőséget s csupán az általa másodsorban megszerezett egyén a felelősséget elvállalni. A sajtóügyi vizsgálat elé Simáék részéről akadályt akadályra gördítettek, el is húzódott az ügy végtárgyalásra való kitűzés nélkül 2 és fél évig, amikor a kir. ügyész előterjesztést tett az alispánnak, hogy a helyi béke kedvéért, és mert fegyelmi hatóság útján úgy is teljes elégtételt nyertem, jobbnak véli a sajtóper beszüntetését. Az alispán hozzájárult az előterjesztéshez s engem is értesített arról, hogy a sajtópert tényleg beszüntették. Sima Ferenc ezt az alkalmat arra használta föl, hogy Csongrád megye múlt havi közig, bizottsági ülésén, majd utóbb a lapjában ismét durva támadást intézzen egyéni becsületem ellen és sikkasztónak, zsarolónak, okmányhamisítónak nevezzen, és tette ezt dacára annak, hogy a megye múlt évi októberi ülésén egyhangúlag lettem főszolgabírónak megválasztva, tehát Sima és pártja is rám szavazott. Minthogy pedig Sima Ferencen másként elégtételt venni nem lehet s mivel a véletlen őt legutóbbi támadása óta f. hó 22-én vetette utamba, hát igenis megbotoztam őt a vasúti vendéglőben, de nem orvul megtámadva, hanem szemtől-szembe állva vele s miután előbb megkérdeztem tőle, ő-e az, a ki legutóbb is a becsületem ellen otrombán kitört. Nekem senki sem segédkezett . Sima Ferenc, mikor megbotoztam, nem újságot olvasott, hanem pálinkázott s hogy az általam reá mért csapás megvérezte, vagy megsebesítette: e sebesülés minőségét majd megállapítja a vizsgálat. Kijelentem újólag, hogy Sima Ferencen nem lehet módomban másféle elégtételt venni s kijelentem azt is, hogy az elégtételvevés e módját ő tőle, az ő lapjából tanultam, melynek 1891. évi 76. számában „Pofion és korbács a becstelenkedőknek“ címmel egy hosszú cikk jelent meg, mely a többek közt erre tanit: „ . . . nohát akkor meg fogom pofozni (t. i. az ellenfelét) mert oly emberekkel szemben, kik mások becsületébe belegázolnak, de támadásaikért helyt nem állnak, más nincs, mint meg kell őket korbácsolni, vagy felképelni.“ — Én is a Sima által ajánlott, kissé — megvallom — radikális, de különben hasznos módszerhez nyúltam, amikor ő rajta, e tan hirdetőjén, miután rajta más elégtételt nem vehetek, ily módon, a megbotozásával vettem elégtételt. Ezek után mondanomsem kell azt, hogy a Kel. Ért. mirének a földre tiportatásomra és menekülésemre vonatkozó részei ép olyan valótlanok, mint a tendenciózus és a Sima Ferenc műhelyéből kikerült távirati tudósításnak az orvtámadásra vagy merényletre vonatkozó részei. Nem volt ez orvtámadás, hanem megbotozása annak, a ki a mások becsületébe belegázol, s a kin másként, méltó elégtételt venni senkinek nem lehet. Szentes, 1895. évi április 24-én. Tiszteletettel Mátéfiffy Kálmán főszolgabíró. — (Női tornaintézet a Tisztviselőtelepen.) A Tisztviselőtelepen (Szabóky utca 8—10. sz. a.) Nagy Ferencné urhölgy női tornaintézetet alapított, mely ugyan még a kezdet nehézségeivel küzd, de remélhetőleg gyors virágzásnak fog indulni. Tanítják az intézetben, mely elég tágas kerthelyiséggel bír, a kerékpározást, lovaglást, lawn-tennist, nyíllövészetet és a sport egyéb ágait. A kerékpározást Riedl Ferenc, kerékpárkapitány, a lovaglást Jakobey nemzeti lovardás tanár, a tornát Hajdú Cili k. a. fővárosi tornatanítónő tanítja. Az intézet pártoló tagjai közt vannak Bereckyné szül. báró Pongrácz Mariska, báró Allemann Gyuláné, Rémi Róbert stb. — (A feleséggyilkos.) Tököly András ellen a rendőrség befejezte a vizsgálatot és ma átkisérték ezügyészség börtönébe. — (A pápaság megsértője.) Lipcsében elitélték Willam Károly mészárost, a pápaság intézményének megsértése miatt egy havi fogságra. Veszekedés közben Willam sértőleg nyilatkozott egy másik mészáros előtt a pápáról. A törvényszék ítéletében nem azt mondta ki, hogy vádlott a pápát, hanem azt, hogy a pápaság intézményét sértette meg, a mi a kereszténységnek egyik alkotó része. A felsőbb bíróság az elitélt föllebbezését elvetette. — (Hymen.) Győrött, a belvárosi plébánia templomban május 6-ikén tartja esküvőjét Hegyi Jenő, a „Győri Hírlap“ munkatársa Knapp Lujza kisasszonynyal. — (Halálozások.) Győrött e hó 24-ikén halt meg hegyeshalmi Fischer 1848./49-iki honvédhuszárszázados, élete 66-ik évében. — Budapesten e hó 24-ikén halt meg id. Gyöngyösi József 1848/49-iki honvéd és m. kir. államvasuti hivatalnok, 67 éves korában. — Bábelei id. Bánó Imre földbirtokos 78 éves korában pár napi betegség után Kecskeméten elhunyt. (Egy iskola jubileuma.) A kecskeméti állami főreáliskola pünkösdkor ünnepli fönnállásának 26 éves jubileumát. Az ünnepély annál impozánsabb lesz, mert azon az intézet volt növendékei is tömegesen vesznek részt. A fővárosban tartózkodó volt tanulók ez ügyben szombaton 27-én este 9 órakor értekezletet tartanak a kerepesi út 9. sz. a. kávéházban. (Német elismerés francia tudósnak.) A német természettudományi akadémia az idén esedékessé vált Cotenius-féle aranyérmet Laveran párisi, természettudósnak, a malária-plasmodiák fölfedezőjének ítélte oda. 8 131 ■ — (Rákszérum, orbánc-szerms.} Berlinből sürgönyzik lapunknak. A Deutsche Medizinische Wochenschrift c. szaklap jelenti, hogy Ederich és Scholl nevű müncheni orvosok eredményes kísérleteket tettek rákszérummal és orbánc-szérummal. Különösen a rákszérummal a legutóbbi félévben igen kedvező eredményt értek el oly esetekben, midőn ajba még nem volt nagyon kifejlődve és a sejtszövetek genyes felbomlása még nem következett be. A kezelés némileg hasonlít Adamkievics varsói orvos módszeréhez. • . ..3 .m. .. — (Megdorgált mártírok.) A nagyszebeni gör. keleti egyházmegyei szinódus a minap ülést tartott, Román Miron metropolita elnöksége alatt. A konzisztórium, mely egyúttal egyházi biróság is, nevezetes határozatot hozott Cristea, Barsian és Comsa memorandummártirokra nézve, akik tagjai voltak, a kozisztóriumnak. Ezek közül az egyik, Cristea, már hazaérkezett az államfogházból s az egyházban előbbi állását legott elfoglalta. A konzisztórium előbb, megdorgálta, hogy állásához nem tartozó, politikai ügyekbe avatkozott, majd értésére adta, hogy távolléte idejére fizetésének csak felét kapja meg, mert politikai okból volt elitélve s végre figyelmeztette, hogy jövőre minden politikától távol tartsa magát. (Egy álgrófnő elfogatása) cím alatt irtuk egy bécsi lap után, hogy Taxis Dolores „grófnét“ Garczinszky szélhámossal való összejátszás miatt letartóztatták. E hir nem felel meg a valóságnak, amennyiben a „grófnét“ nem tartóztatták le, hanem az államügyész a periratokat a további eljárás végett magának kiadatni kérte. (Vizek állása.) Az országos m. kir. vizépitészeti és talajjavító hivatal vízrajzi osztálya jelenti : Április 24-ikén hazánkban néhol kevés csapadék volt. A Dunán Passautól Bajáig jelentéktelen vizszintváltozások vannak ; Bajától lefelé az apadás egyre tart. A Tisza felső vidékén mutatkozó kisebb árhullám Tekeháza fölött kulminál; Tokajtól lefelé mindenütt apad. (Trachoma-tanfolyam.) Azon orvosok és szigorlók számára, kik mint trachoma-orvosok óhajtanak kiküldetni, a székesfővárosi szt. István közkórház trachoma-osztályán május 1-én ingyenes trachoma-tanfolyam kezdődik. Jelentkezés az említett osztály vezetőjénél. — (Kisbér kimúlt.) Kisbér, az egyedüli magyar ló, melynek sikerült az angol derbyt megnyerni, mint egy táviratunk már jelentette, kimúlt. Kisbér 1873-ban, Baltazzi Sándor színeivel megnyerte a Grand prix de Paris dijat is. 1887-ben Kisbért Németország 150 ezer márkáért megvette s azóta fedezési célokra használták. (Rejtélyes halál.) A rendőrség, mint megírtuk, folyó hó 21-én a soroksári utcza 63. számú ház előtt egy ismeretlen munkás férfi holttestét fogta ki a Dunából. Az illetőben ma délelőtt Molnár János, Szvetenay utcza 12. szám alatt lakó házigazdája, Biró János napszámosra ismert, aki 19-én két más, napszámos társával együtt azzal távozott el lakásáról, hogy munkába megy egy soroksári utczai gyárba. A rendőri nyomozat azonban megállapította, hogy Biró János s két társa nem voltak a gyárban. Azon körülmények, hogy Biró mindig szokott 50—60 frtot zsebkendője sarkába kötve magánál hordani, továbbá, tg________________________________ PESTI HÍRLAP 1895. április 26.]