Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)

1895-05-19 / 136. szám

1895. május 19. PESTI HÍRLAP _________________________ 7 A külügyminiszter-válság. Zálnoky fölmentése. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves gróf Kolb­orcy! Az a remény, hogy folyó hó 2-án benyújtott lemondásának el nem fogadása biztosítani fogja Nekem és a monarkiá­­nak az Ön további megmaradását hivatalában, sajnálatomra nem teljesült. A Házam és a kül­­ügyek minisztere állásától való fölmentése iránti kérelmének megújítása olyan okok kifejtése mel­lett történt, melyekről tudomást veszek és melyek méltánylásával indítva érzem magamat, hogy ezen kérelmének ezúttal engedjek. Midőn újólag biztosítom Önt, hogy a 14 évi céltudatos és messzeható tevékenysége alatt tett kiváló szolgálatait hálás emlékezetben fogom tar­tani, különös elismerésem jeléül Szent István­­rendem gyémántokba foglalt jelvényeit adomá­nyozom Önnek, mely rendem nagykeresztjét ön 1883. évi december hó 25-én kelt Kéziratom alapján birja. Kelt Bécsben, 1895. évi május hó 16-án. Ferencs József s. k.* A „Pester Lloyd“ esti lapjának írják Bécsből, hogy Kálnoky visszalépése a külügyminisztérium tisztviselői között őszinte sajnálkozást keltett. Mindig igazságos és jóakaratú főnökük volt és előléptetések­nél nem személyes rokon- vagy ellenszenv szerint járt el, hanem csak az érdemet tekintette. Nagyon szigorúan őrködött a fölött, hogy mindenki megtegye kötelességét, de senki iránt sem volt oly szigorú, mint önmaga iránt. Ő volt minisztériumának legszor­galmasabb és legbuzgóbb munkása. Még késő este is ott találták íróasztalánál. Amit maga elvégezhetett, ■ soha sem hárította másra és ő sokat végezhetett. Irálya fölülmúlta majdnem minden előzőinek irályát és a külügyminisztériumban, hol a fogalmazásban való kiválóság szinte hagyományos, igen ritkán szo­rult másra. Politikusok, kik vele sűrűen érintkeztek, nem győzik dicsérni hidegvérűségét, a neki fölényt kölcsönző nyugodtságot, melyet minden előforduló eset megbírálásánál tanúsított. Igaz, hogy utóbbi időben hangulatában az idegességnek bizonyos foka volt észlelhető, melyet ezelőtt soha sem vettek észre rajta. Környezete már rég rebesgette, hogy Kálnoky önként el fogja hagyni állását, melynek felelőssége és nehézségei soha sem súlyosodtak annyira reá, mint az utóbbi időben. Ő menni akart s azért nyújtotta be alig 14 nappal az első után, második lemondó kér­vényét. Az a tény, hogy ő felsége hosszabb megfonto­lás nélkül elbocsátotta e hozzá közel álló tanácsadó­ját, csak oda magyarázható, hogy az uralkodó a monarchia külviszonyait oly konszolidáltaknak, az európai általános helyzetet oly nyugodtnak és békés­nek tartja, hogy egy kipróbált külügyminisztert is aggodalom nélkül elbocsáthatott, hogy ezáltal Ma­gyarország belpolitikájában válságokat hárítson el, melyek tovább fejlődve nem óhajtott komplikációkat idézhettek volna elő.* A Neue Freie Presse mai esti kiadásában, a következő — Budapestről érkezett — távirati tudósí­tást közli: Bánffy miniszterelnök és Jósika báró, az ő felsége személye körüli miniszter, ma reggel visszatér­tek ide Budapestre. A még ma megtartandó minisz­tertanácsnak jelentést fognak tenni a legutóbbi bécsi eseményekről, és a minisztertanács egyidejűleg az egyházpolitikai javaslatok további sorsára nézve is fog határozni. A hivatalos lap mai száma közli ő felségének Kálnoky grófhoz intézett kéziratát, amelynek szöve­gére nézve itt általánosan az a vélemény, hogy csakis a minimumát tartalmazza annak, ami ilyen érdemes férfiúnak tizennégy évi eredménydús működése után fölmentése alkalmával mondandó. Azt találják,­­hogy a legfelsőbb kézirat nem valami nagyon elismerő és abban a kitételben, hogy utalás történik Kálnoky gróf indokaira, amelyek teljes mértékben méltányol­­­tatnak a korona által, épen magyar szempontból fölötte fontos és jelentőségteljes fordulatot látnak. Az utóbbi események hatása általános és mélyre menő. A hig­gadt politikusok a magyar fölfogásnak rendkívülii diadalát látják és a szabadelvű párt körében nagy­ megelégedéssel fogadták a válságnak ezen kimenete­lét. Hanem épen ezen körökben mérvadó hangok is megszólalnak, a­melyek e sikerrel szemben a legna­gyobb higgadtságot és mérsékletet javasolják. Amaz ellenzéki frakció, amely Kálnoky gróf pártját fogta, rendkívül konszernált; ama politikusok, akik előbb Kálnoky gróf ellen nemzeti szempontból folytattak há­borút, most pajzsukra emelték őt, mert benne fegyvertár­sat vélnek találni a szabadelvű politika leküzdésére. Ezek körében a válság váratlan kimenetelét talánynak mondják és miután a tényekből más vigaszt nem menthetnek, azzal biztatják magukat, hogy a válság még nem nyert végleges befejezést és hogy még más meglepetések is várhatók. Továbbá még azt is állítják, hogy Bánffy báró a válság ezen elintézésében egészen ártatlan, mert még csak meg sem kérdezték a külügy­miniszter fölmentése tárgyában. Tekintve az átszen­vedett keserves csalódásaikat, Szapáry, Ugrón és Apponyi párthíveinek ez apró gyerekeskedést meg kell bocsátani. Az új külügyminiszter. Az a legfelsőbb elhatározás, amelylyel Goluc­ovszki Agenor gróf neveztetett ki külügy­miniszterré és a császári ház miniszterévé, hol­nap fog hivatalosan közzététetni, mivel az újonnan kinevezett külügyminiszter csak ma tehette le az esküt ő felsége kezébe. Az eskü­tételnél gróf Trautmann­sdorfi fiőkamarás és Kállai­ Benjamin közös pénzügyminiszter voltak jelen. Az esküformát Pasetti osztályfőnök olvasta föl. Az eskütétel után a király Golub­ovszkit félórai kihallgatáson fogadta. Bécs, május 18. (Saját tudósítónktól.) Az itteni külföldi követségek magatartása Goluchovszki kinevezésével szemben általánosságban barátsá­gosnak bizonyult, különösen azok részéről, hon­nan az első pillanattól kezdve rezervált maga­tartásra számítottak. Jó viszonya lesz Golu­­chowskinak hír szerint az itteni német követ­séghez is. Diplomáciai körökben azt a nézetet táplálják, hogy Goluchowski iránt a külföldi kormányok is teljes bizalmat fognak tanúsítani, azon közismeretű ténynél fogva,, hogy az új külügyminiszter persona gratissima ő felségénél és mert tudják, hogy minden tekintetben követője lesz Kálnoky politikájának. Ami érzelmeit illeti: kétségtelen, hogy Goluchowski hitbuzgó katoli­kus, de azok, kik személyesen jól ismerik, azt is állítják, hogy távolról sem hajlik az ultra­­montanizmus felé. Kálnoky búcsúja. Kálnoky gróf a távozó külügyminiszter ma el­búcsúzott a külügyminisztérium hivatalnokaitól. Pa­setti báró, a külügyminisztérium első osztályfőnöke, politikailag színtelen, beszédet tartott ez alkalommal, melyben megemlékezett Kálnoky grófnak a haza ér­dekében kifejtett munkásságáról és kiemelte, hogy a hivatalnoki kar mindig jó emlékezetben fogja a távozó minisztert megtartani.­­ Ezután Kálnoky szólt, aki megköszönte az iránta ta­núsított figyelmet és megjegyezte, hogy csak a kül­ügyminisztérium derék hivatalnokai segélyével sike­rült a legfelsőbb megelégedést kivívnia. Ezután kezet nyújtott a jelenlevőknek és azon reményének adott kifejezést, hogy miután az országban marad, közülök egyik-másikkal még találkozni fog. Goluchowski és a lengyelek, Lemberg, május 18. A lengyel lapok, óvatosan és némi tartózkodással ugyan, de szembetűnő meg­elégedéssel tárgyalják Goluchowski kineveztetését, amelyben a korona teljes bizalmának nyilvánulását látják Lengyelországgal szemben. Határozottan hang­súlyozzák, hogy Goluchowski hajszálnyira sem fog eltérni Kálnoky békülékeny politikájától. Bécsből az a hir érkezik ide, hogy a Hohenwart-klubban rósz néven vették Goluchowski kinevezését; ez a hir valódisága esetén itt rósz vért szülne és nagyfokú ingerültséget szülne. Lemberg, máj. 18. (Saját tudósítónktól) A „Przgland“ nagyon ócsárló cikkben emléke­­kezik meg ma Kálnoky szerepléséről. Kálnoky — írja a nevezett lap — elég szerencsétlenül azon volt, hogy befolyást gyakoroljon a monar­chia mind a két felének belpolitikájára és külö­nösen Magyarországgal szemben volt alattomos. A „Przglond“ egyenesen azzal vádolja Kálnokyt, hogy a külföldi hírlapokban állást foglalt Magyar­ország ellen. Goluchowski, aki, mint a lengyel lap állítja, már két esztendő óta van Kálnoky utódjául kiszemelve, bizonyára helyre fogja állítani a birodalom két fele között a teljes har­móniát és őszinte barátja lesz Lajthán innen a koalíciónak. Bécsi lapokból. A Neue Freie Presse ma megjelent szám­á­­nak vezércikkében folytatja az új külügyér személyé­­nek és egyéniségének ismertetését, majd hivatali ténykedésének jövőben beállható esélyeivel is foglal­­kozik és a többek közt a következőket írja: Goluchovszki gróf nehézségekkel csakis a kül­­ügyek és a belpolitika közti határvonalon fog talál­kozni. Ezen sziklás talajon már három miniszter bu­kott el: Kálnoky gróf, Beust gróf, sőt talán Andrássy gróf is. Nemde különös, hogy ezen okos férfiak mint­egy valamely ellenállhatatlan erő által olyan szférába hajtattak, amelyből a törvény őket tulajdonképen ki­utasítja ? Nem-e föltűnő, hogy a dualisztikus monar­chiában még nem volt egyetlen egy külügyminiszter sem, akit nem a belső bonyodalmak buktattak meg? Különös, föltűnő, de könnyen érthető jelenség. A kül­ügyminiszter budgetjéért a delegációknak felel, azoknak a delegációknak, amelyeknek összeállítására neki semmi befolyása sincsen. A két kormány tar­tozik mintegy gondoskodni a többségről, tartozik neki megszerezni a parlamenti bizalmat és tartozik födözni a közös minisztert. Ennélfogva a legnagyobb függő­ségben van, függ a magyar és az osztrák kabinettől, és elboríthatja őt a belső ár és ő még sem tehet, arról, a törvény értelmében. Erős­­ e vagy gyönge-e a kor­mány, mérsékeltek vagy radikálisok-e a pártok, ez­­ reá nézve gyakran létkérdés, mégis tartozik belenyugodni az esetleges változásokba, csak úgy, mint a végzetbe, amely ellen nincsen segítség. Már most milyen csábí­tóan közel fekszik néha az önsegély eszméje, főleg olyan férfiúnak, aki maga ilyen nagy hatalommal rendelkezik, az uralkodó bizalmát bírja és fontos be­folyások támogatására is számíthat? A kísértés még azért is annál nagyobb, mivel sok olyan belpolitikai kérdés is merülhet föl, amely közelről érint külügyi érdekeket. Csak az erdélyi románok ismeretes ügyére kell utalni, amely ügy bizonyára nem volt közömbös a monarchia külügyi viszonyaira nézve. Azon föl­tevés sem áll meg mindig, hogy t. i. a külügyminisz­ter a belügyi politikában nem személyével vesz részt és elveszti gyakorlati meggyőződését. Hiszen a külügy­miniszter is csak ember és nem fojthatja el nézetét ottan, ahol gyakran az egész monarchia érdekei fo­rognak kockán. így Kálnoky gróf legutóbb azon kényszerhelyzetbe került, hogy egy a nuncius ellen emelendő panasz mellett vagy ellen foglaljon állást; a magyar delegáció azt követelte tőle, hogy nyomást gyakoroljon Bukarestben arra nézve, hogy az erdélyi román agitáció ellensúlyoztassék — szóval nem kép­zelhető elég erős gát, amely a külpolitikát tartósan megvédelmezhetné a belpolitika áramlatai és a par­lamenti tények hatása ellen. Az állam eleven szer­vezet, amelynek egyes alkatelemeit nem lehet önké­nyesen kiválasztani és elkülöníteni az egésznek egy­séges összefüggéséből. Mi következik mindebből? A külügyminisz­ternek nem szabad beavatkozni az egyes pártok vi­szálykodásába és ragaszkodnia kell a törvény azon szó szerint rendelkezéséhez, mely őt minden be­avatkozástól a belügyekbe szigorúan eltiltja — de másrészt legalább­­általánosan öszhangban és egyetér­tésben kell lennie a két parlamentben uralkodó alapirányzatokkal. A dualizmus nehéz, de életképes rendszer, csak nem szabad azt szükség nélkül el­torzítani és karikatúrává lealacsonyítani. Klerikális külügyminiszter nem képzelhető szabadelvű kormány mellett, egyetlen egy országban sem. Franciaország centralisztikus ország és kényelmesebb intézmé­nyekkel rendelkezik. És mégis ülhet ott egy Broglie herceg egy azon minisztériumban egy Dupuy ol­dalán ? És ha már az egységes állam kizár ilyen természetellenes alakzatokat, akkor miért kívánnak ilyet egy dualisztikus államalkatban, amelynek sokkal kényesebb a berendezése ? Utóvégre a papiroson mindent ki lehet eszelni, de a valóságban szétágaznak az olyan kombinációk, amelyek a dolog természe­ténél fogva egymást kizárják. A külügyminiszternek nem szabad a belügyi politikába avatkoznia, de merő ámítás volna, tőle közömbösséget várni olyan belpolitikai kérdéseknél, amelyek az ő ressortjába is belevágnak. Nem is kö­vetelhető az a dualizmustól, hogy megdöntse az ér­­telenességet, elnyomja az emberi érzelmeket és hozza létre azt, amit a legjobb alkotmány sem képes lé­tesíteni: hogy tudniillik gyakorlati rendszerbe foglalja a képtelenséget. Persze a külügyminiszternek két kormánynyal, két parlamenttel és két delegációval kell számolnia. De ezen ellenvetés csak egy további gyakorlati kon­zekvenciára vezet. Arra tudniillik, hogy huzamosabb időre nem egyeztethető össze a dualizmussal, külpoli­tika nyugodt és biztos vezetésével, de még az egész monarchia alkotmányos egységével sem, hogy Ausztriá­ban lélekölő reakció uralkodjék és nyújtsa mind mé­lyebbre gyökereit, míg Magyarországban szabadelvű Viv­

Next