Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)

1895-05-10 / 127. szám

PESTI HÍRLAP 1895. május 10. SZÍNHÁZ és zene * (Bp. kir. operaház) A „Denevér“ holnapi előadására az összes jegyek előjegyzés utján elkeltek Az igazgatóság felkéri a t. közönségből azokat, kik előjegyzett jegyüket még ki nem váltották, hogy hol­nap déli 12 óráig okvetlenül váltsák ki, mert azon­túl másoknak fognak kiadatni. * (A népszínházban) holnap pénteken A kis alamuszi Tom szerepében Iványi Antal vidéki színész fog vendégszerepelni. * (A városligeti színkör megnyitása.) Az idei tavaszon csinosan kitatarozott városligeti szín­körben május 15-én lesz a megnyitó előadás. Az új társulat tagjai: Pajor Emilia, K. Iványi Mariska, Keszthelyi Ilona, H. Lévay Berta primadonnák­­ és énekesnők, Miklósy Ilona, Markovits Margit, Ágh Hana, Kápolnay Irén, Berényi Irma, Balogh Mariska drámai és vígjátéki színésznők, Sághy Zsigmondné anya­színésznő, Nikó Lina komika,­­ Kövesi Albert rendező, buffó és komikus, Gyöngyi Izsó, Feld Má­tyás és Újvári Károly (utóbbi a népszínház kat havi szünidejére) komikusok, Ferenczi Károly segédkomi­kus, Csiszér Kálmán társalgási, Szarvasi Soma, Bi­hari Béla és Szőke Lajos hős és szerelmes színészek, Horváth Arnold tenorista, Hatvani Ede baritonista, Hevesi Gábor és Tóth Antal apa és jellemszínészek, Juhai József és Tordai Károly segédszínészek, Kar­nagy Fodor Bernát. A karszemélyzet tagjai: Bárdos Irma, Bor­bély Irma, Barna Zsófi, Homoki Róza, Dercsényi Jolán, Kövesdi Bella, Hevesi Gáborné, Farkas Janka, Miklósi Margit, Kárpáti Katika, Bessenyei Ilka, Kövesi Juci, Bódogh Etel, Tőkei Aranka, Dési Juliska, Már­­tonfi Jenő, Révész Henrik, Fodor József, Miksay József, Bertalan Gyula, Göndör Aurél, Rákosi Ferenc, Leszkay Dezső, Fehér János. A társulat játszani fog drámát, vígjátékot, operettet, bohózatot. Az első előadás újdonság lesz. Bemutatják a „Vészmadár, vagy a Veszedelmes szol­gálók“ című párisi bohózatot, melyet Fényén Mór fordított. Ezt követi „A cívis leányok“ című eredeti magyar népszínmű Monostoritól és a „Komédiásnak a táborban“ c. bohózat,­ melyet Komor Gyula al­kalmazott magyar színre. — A társulat jobb vala­mennyi előzőnél és azért a szezon is jobbnak és él­vezetesebbnek ígérkezik. * (Az orsz. m. bír. zeneakadémia) szom­baton, május hó 11-én esti 128 órakor tartja meg az idei hatodik nyilvános hangversenyét a következő műsorral: I. Hummel. Versenymű (a-moll) I. tétel Balázsy Margit. II. Beethoven. Magán dal „Fidelio“ operából Szegő Vilma. III. Popper. Requiem, három gordonkára Perényi István, Fejér Gyula,­­ Kim Emil. IV. Beethoven. Szonáta (d-moll) I. tétel Horváth Elek. V. a) Schumann. Nem zug szivem, b) Jensen. A Manzanares partján Szántó Lina. VI. Tartini. „Ör­dög trillája“ szonáta Békés Józsa. VII. Chopin. a) Prélude (fils-mol­l) b) Impromtu (fis-dur) Dohnányi Ernő. VIII. Volkmann. A megtért Grünwald Malvina. IX. Bach-Raff. Chaconne Popper Emma. * (Vidéki színészet.) Nyíregyházáról írják la­punknak : Május 1-én kezdte meg Tiszay, a debre­ceni színház igazgatója, kitünően szervezett társulatá­val a hat hétre tervezett saisont. Műsorán ott vannak úgy a régi jó, mint a legújabb darabok. Drámán, víg­játékon kívül operákat is fognak előadni, melyet Tiszay minden állami, avagy újabb városi kedvez­mény nélkül honosított meg saját rizikójára ismét a debreceni színpadon a lefolyt téli saisonban. Az ed­dig előadott darabok nemcsak élvezetet szereztek, hanem vágyakozáson fölül kielégítették a közönséget.­­ A társulatnál különösen kitűnik maga az igazgató nejével, Ellinger Rózával, továbbá: Ruzsinszky Ilona, Margó Zelma, az örökké vig Locsarekné, Gserny Berta, Kiss Irén, Német János, Habay Sándor, Kleno­­vits György, a vígszínházhoz szerződött­­Tapolczay Dezső, Krémer és Sándor Emil. Bende Ödön titkár sok bérletet hozott össze.­­ Tiszay Dezső debreceni színtársulata május 8-án Nyíregyházán adta először Jose Echegaray színművét „Bernardo Montilla“-t. A színház zsúfolásig megtelt, mert mindenki kiváncsi volt a híres darabra. A szereplők mindannyia kitettek magukért. Különösen tetszettek Klenovits György, mint Bernardó, Cserny Berta, mint Julis és Tapolczay Dezső, mint Ricardó. Vasárnap Bokor, Télen című pályanyertes színművét adták. Ebben Margó Zelma és Locsarekné arattak nagy sikert. * (Pozsonyi magyar műkedvelők sikere.) A ,,Pozsonyi Toldy-kör“ választmánya tegnap szá­molt be a kebelében alakult műkedvelők működésé­nek pénzügyi eredményeiről, melyek érdekében a szinügyi bizottság elnöke Unghváry Vilmos és a kör háznagya Thüringer Sándor vetélkedve fáradoztak. A műkedvelők két estén át adták Bérczik 3 felv. vigjá­­tékát „Nézd meg az anyját“ — szép anyagi, de még több erkölcsi sikerrel. A két estén befolyt összesen 1158 frt 30 kr. Ebből jutott Krecsányi színigazgató napi költségeire 285 frt 50 kr, továbbá a tiszta jöve­delem 50°­o­r 436 frt 40 kr, végre a Toldy-kör iro­dalmi céljaira 436 forint 50 kr jutott. Tekintettel az elért fényes anyagi és erkölcsi sikerre, most a Toldy­­kör jegyzőkönyvi elismerését és köszönetét nyilvání­totta a következő szereplő és közreműködő úrnőknek: Brolly Tivadarné, Thüringer Sándorné, Unghváry Vil­mosné asszonyoknak; Kvassay Anna, Plachy Brigitta, Unghváry Margit, Posfkéti Irén és Olga, Gronesch Józsa, Vilma és Radlmacher Ella kisasszonyoknak. To­vábbá : Bojtizár Miklós, dr. Nagy Olivér, Orosz Pál, Szemere Ödön, Radályi Károly szereplő és Bacsák Aladár, Gerhauser László, Gesztessy Ferenc, Marossy Kálmán, Raabe Adolf, Nemiller János, Feigler Lajos és Décsy Aladár közreműködő műkedvelőknek. * (Brigitta hozománya.) Bretigny, a 36. lovas vadászezred hadnagya nőül vette a plessis-le­­seci iskolamester leányát. Ebből két baja támad. Nincs kauciója és azért az ezredénél titkolnia kell, hogy megnősült. És minthogy Chamoisel apa irtózik a katonáktól, titkolnia kell hadnagy voltát és keres­kedelmi utazónak mondja magát. Ez az utóbbi csal­­faság teszi lehetővé azt is, hogy utazások örve alatt szépen ott maradhat az ezredénél. Sűrűn levelez fe­leségével és leveleit egy utazó barátjával adatja fel. Még Afrikából is ír. Csakhogy az ezredet egyszerre Plessis-le-Secbe rendelik hadgyakorlatra és Bretigny­­nek kétségbeesett küzdelmet kell vívnia, hogy titkát a felesége és az ezredes elött titkolja. Az ezredes Brigitte kedvesének tartja és maga is próbál szeren­csét a ledérnek hitt leánynyal, de megjárja, mert a randevúra az ezredesné érkezik és minthogy a talál­kozás sötétben történik, csak másnap tudja meg az ezredes, hogy fölsült. Bretigny bevallotta titkát az ezredesnének és az ezredes azzal teszi jóvá Brigitte ellen elkövetett kísérletét, hogy bakkaratban 30.000 frankot veszt el Bretignynél, aki most már lefizet­heti a kauciót. Fölösleges mondani, hogy a katonás librettó elragadta a párisiakat, akik mindig szeretik a színpadon a nemzeti színeket. Serpette és Roger nagyon jó muzsikát írtak Ferrier és Mars szövegére. Az új operette, — mert hiszen arról volt szó, — a Bouffes Parisienst fölmenti több hónapra a műsor­készítés gondjaitól. IRODALOM. * (Horatius.) Tanulmány, irta Popini Albert budapesti kegyes r. tanár. Egy olyan tanulmány fek­szik előttünk, amelyről elmondhatjuk, ennél szebb, alaposabb és lelkiismeretesebb könyv magyar nyelven még nem jelent meg Horatiusról. Az a fiatal piarista, aki ezt a könyvet írta, bámulatos szorgalommal és nagy tudással elolvasta és fölhasználta mindazokat az értekezéseket és könyveket, melyek angol, francia, német, latin, olasz és magyar nyelven megjelentek s az ő költői ihlettségével, józan kritikájával s alapos tudásával írta meg ezt a nem mindennapi lelkesedésre és tudásra valló szép könyvét. Pepini nemcsak a meg­levő adatokat használja fel, hanem a nagy rómait itt-ott még védelmébe is veszi még Senecával és Wielar­ddal szemben is s oly élénken rajzolja például a Sabinum­­ban élő költőt, hogy szinte maga is költővé lesz. Legjobban a hízelgés vádja ellen védi Horatiust, melylyel az Augusztus kiváló kultusza miatt illetik. Ez a rész az értekezés legkimagaslóbb pontja. Az egész értekezés nemcsak hiányt pótol úgyis szegény klasszika filológiai irodalmunkban, hanem tanulságos is. A szerző prózáján azonfelül meglátszik, hogy a legjobb költők és írók művein tanult meg írni. A szépen kiállított könyv szerzőnél (Városház-tér, piaris­ták épülete) rendelhető meg. (p. I.) * (A Harruckern és a Károlyi-család) Ily cím alatt jelent meg Éble Gábortól egy genealógiai tanulmány, igen díszes kiállításban és műmellékletek­­kel. A tanulmány első­sorban a Harruckern-család történetét mondja el s részletesen emlékezik meg Har­­rucker János Györgyről, aki 1692-ben a hadi élel­mezésénél, mint élelmezési biztos szerepelt s a ki e téren nagy sikereket ért el. Nem csak a bárói címet kapta meg, de nagy vagyont is szerzett. Az élelmes élelmező 1719 elején harminc éves hit és sikeres szolgálataiért remunerá­­ciót kért magyar földbirtokban. A Harruckern János Györgynek járó remuneráció értékét 24 ezer forintban állapították meg s miután ő még 13 ezer forintot ráfizetett, hát majdnem az egész Békésmegyét oda adták neki. Az időközben honfiusitott uj birtokos ezt a ren­geteg területet mihamar benépesítette s úgy gazdálko­dott, hogy birtokának az értéke óriási összegre rú­gott. Mikor 1742-ben meghalt hatvan négyszög mért­föld kiterjedésű birtok maradt utána. Ennek a dús­gazdag embernek egyik dédunokáját Wenckheim József báró altábornagy vette nőül, egyik unokáját pedig Harruckern Jozefát Károlyi Antal gróf. Ez a Károlyi Antal gróf a felesége révén százezer holdas birtokhoz jutott, amelyhez Szentes város is tartozott. Úgy látszik tehát, hogy a mai Károlyi grófok gazdag­ságának alapját ez a Károlyi Antal gróf vetette meg. * (Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben) című vállalatnak május hó 1-én megje­lent 227. füzete „Magyarország“ negyedik kötetének a 13. füzetéből áll s három közleményt foglal ma­gában. Vas megye ismertetésének befejezése Balogh Gyulától, a második közlemény a Dunántúli liencek néprajzi ismertetése, Hermann Antal ismert néprajzi írónktól, végre a harmadik közlemény Sopronmegye _____________________7 táj- és néprajzi leírása, Bella Lajostól. A füzet becsét kilenc díszes rajz emeli, melyek Baditz Ottó, Cserna Károly, Dörre Tivadar és' Háry Gyula’ művészektől valók. Sztrájkoló bányászok.­­ — Kiküldött tudósítónktól. — Magyarország egyik legnagyobb ipartelepén, a salgó­tarjáni kőszénbányában, vagy tíz nap óta fölfordult világ van. Az ott dolgozó munkások, ezek a csöndes emberek, akiknek eddig a szociális tanok­ról, ezekről a világot fölforgatni akaró eszmékről vajmi kevés tudomásuk volt, mintegy varázsütésre leteszik a csákányt, leoldják a bőrkötényt, egyet gon­dolnak és azt mondják, nem dolgozunk tovább. Nehéz munkát végeznek e szegény emberek nagyon. De az elhullatott verítékcsöppek elég tisztes­séges gyümölcsöt hoznak nekik. Künn a bányatelepen laknak a munkások családjaikkal. A nőtlen emberek­­részére ott vannak a kanlinok, ahol olcsó pénzért mindig meleg ételt kapnak. Szükséget alig szenved­nek. Lakásuk rendes, élelmezésük elég tápláló, a szorgalmasabbak és takarékosabbak félre is tehetnek maguknak pár garast. Nem is jutott nekik soha eszükbe panaszkodni sorsuk miatt. Legalább fölebbvalóik előtt nem igen hozták azt szóba. Lehet, hogy titokban már régen készülődtek a sztrájkra, de a fordulatot, amely a bányaigazgatóságot a legnagyobb mértékben meg­lepte, csak az ez idei vörös május hozta meg. Vv Nagy változás ugyan ma sincs a telepen, mert a munkaszünetelés csak részleges. Ma 5—600 ember beszünteti a munkát, holnap ezek ismét dolgozni kezdenek. Majd ismét más tárna bányászai teszik le a csákányt, hogy ezeket két nap múlva másik ezer váltsa föl. Két-három napnál tovább azonban nem szünetelnek sehol sem. Salgó-Tarjánban és környékén mintegy 1200 munkás dolgozik. Olyan szám, amely nagy zavarokat volna képes előidézni, ha általános sztrájk ütne ki köztük. Ez azonban, a jelek után ítélve, alig­ha fog megtörténni. A salgó-tarjáni kőszénbánya-részvénytár­­saság bányáiban egyébiránt már meg is szűnt a sztrájk, amely, m­int a ragályos betegség, átszármazott a felsőmagyarországi kőszénbánya-részvénytársaság tárnáira. A mozgalom kezdete május elsejére nyúlik vissza. A bányák munkásai e napon szintúgy dolgoz­tak, mint máskor. A tarjáni üveggyár munkásai azonban megünnepelték május elsejét. A murk­a, amelyet rendeztek, a budapesti socialista izgatók közül is sokan rándultak el Salgó-Tarjánba. De Berlinből is jöttek néhányan, akik az ott dolgozó német mun­kások között ismerősökre is akadtak. A berliniek tömérdek socialista röpiratot hoztak magukkal, ame­lyeket azután a munkások között szétosztottak. Az ünnepély maga elég csendben és rendben folyt le. Másnap a munkások dologhoz láttak. Máso­­dikán délután azonban már észre lehetett venni a salgótarjáni bányamunkásokon, akikhez a vendég­szocialisták nagyon sűrűn látogattak el, hogy készül­nek valamire. A készülődés zajtalanul, minden föltű­­nés nélkül folyt. A délután folyamán küldöttség jelent meg a bányaigazgatónál és a­nélkül, hogy talán sztrájkkal fenyegetőztek volna, panaszaikat adták elő. A kül­döttség minden egyes tagjának zsebéből ,,A szegény ember sorsa“ című röpirat egy példánya fityegett ki. Összes kívánságuk abban kulminált, hogy a büntetéspénzeket, melyeket eddig túlságos szigorral hajtottak be rajtuk, mérsékeljék, vagy töröljék el egészen, mint a szomszédos bányákban. Az igazga­tóság ugyanis azokat a munkásokat, akik nem elég tiszta gyantású szenet szolgáltattak, bizonyos pénz­bírsággal sújtotta, amely apróbb összegek a hét fo­lyamán természetesen néha csinos kis summára sza­porodtak, a­mi lényegesen megcsappantotta a mun­kás heti bérét. A társulat bányaigazgatója, Gerg­er, aki már érezte, hogy valami függ a levegőben, vég­­igérte, hogy e büntetéspénzeket kevesebb szigorral fogja rajtuk behajtani. “­yf-Ez ígéretbe a munkások látszólag belefiniyod­­tak. Harmadikán azonban új deputáció újabb­ ködele­léseket terjesztett az igazgató elé. Követelték­ a. 8 órai munkaidőt, 10°.0 fizetésemelést és a

Next