Pesti Hírlap, 1895. június (17. évfolyam, 149-176. szám)
1895-06-01 / 149. szám
Budapest, 1895. XVII. évi 149. (5308.) szám. Szombat, június I. Előfizetési árak: Egész évre « . 14 frt — kr. Félévre. . . , , 7 „ — „ Negyedévre . . 3 „ 60 , Egy hóra ... 1 . 20 , Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség: Budapest, váci körút 78, I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A „kormánybuktatók.“ (drb.) Szemük volt, de nem láttak, fülük volt, de nem hallottak azok az úgynevezett függetlenségi és 48-as pártiak, akik az egyházpolitikai törvényekért való küzdelemben a klerikális és a felekezeti néppárttal szűz alatt szövetkeztek. Talán nem lesz fölösleges az országgyűlés ez idei szezonjának berekesztésével, de az egyházpolitikai törvények fölötti vitának is jóformán befejezésével, ezzel a jelenséggel közelebbről foglalkozni. A függetlenségi és 48-as párt egyházpolitika-ellenes frakciójának egyik fővezére, aranyszájú, de ólomlogikájú Ugron Gábor, azzal indokolta a klerikálisokkal rokonszenvező magatartását, hogy ő és hívei nem akarnak oly rabszolga-négerek lenni, akik arcuk verejtékével ültetik a cukornádat, melyből azután a kényelmes életű farmer szedi be a cukrot, míg a néger legföljebb kegyetlen korbácsütésekben részesül önfeláldozó munkájáért. Nem akarja az olyan kormányt és pártját szolgálni, mely csak vak eszköznek használja föl a függetlenségi és 48-as pártot, hatalma gyarapítására s húsos fazekas megvédelmezése végett. Az ellenzéknek első és fő feladata „kormányt buktatni“ s azért semmit el nem fogadhat, semmit sem támogathat, ami a kormánytól vagy pártjától ered. Ez ólomlábú logika szerint tehát, nem a salus reipublicae a suprema rex, hanem a kormánybuktatás. A fő tévedése ennek a cukornád-logikának abban áll, hogy annak épen az ellenkezője való. A szabadelvű párt és kormánya az egyházpolitikai törvényjavaslatoknak napirendre hozatalával, illetőleg annak elhatározásával, hogy a kötelező polgári házasságot, a vallás szabad gyakorlatát életbe lépteti és a zsidókat recipiálja, hogy tehát e haza összes polgárait társadalmilag és vallásilag is egyenlővé teszi: épen e párt és kormánya vált cukornádat ültető négerré, míg a függetlenségi és 48-as párt lesz a farmer, aki majdan ennek gyümölcseit beszedi. Ha ugyanis van lehetőség — és minden magyar abban a biztató reményben él, hogy van — a függetlenségi és 48-as párt eszméinek megvalósítására s Magyarország közjogi függetlenségének elérésére, amihez való jogunk kétségtelenül törvényeinkben gyökeredzik , akkor annak első és alapfeltétele, előkészítő eszköze a polgárok társadalmi és vallási függetlensége, jogegyenlősége. E haza minden polgárának előbb egyenjogúnak kell lennie vallásilag és társadalmilag, hogy fogékonynyá váljék a közjogi függetlenség horderejét fölfogni és annak törvényes kivívásáért síkra szállani. Minthogy pedig ezen egyházpolitikai törvények egyenjogúvá, függetlenné tesznek minden polgárt társadalmilag és vallására nézve is : a szabadelvű párt és kormánya volt az, mely akaratlanul, öntudatlanul hathatósabban mozdította elő e törvények propagálása által a függetlenségi párt végcéljának elérését, mint maga a függetlenségi párt negatív tétlenségével 25 esztendő alatt tette s mint azt Ugron Gábor és hívei tehetnék, ha még 25 esztendeig a legékesebben szónokolnának és folyton kormányokat buktatnának. A szabadelvű párt volt tehát a néger, ki dolgozott, a függetlenségi párt lesz a farmer, ki beszedi a gyümölcsöt, melynek magva e törvények életbe léptetésével jön elvetve. A közjogi függetlenség és szabadság hatalmas fája csak a társadalmi és vallási szabadság által átitatott talajban virulhat. Ez az, amit látni nem akartak, habár volt szemük. Ez az, amit hallani nem akartak, habár volt fülük Ugronéknak és híveinek! Pedig higgyék el ezek az urak, ha Bécsben eleinte föltétlenül beleegyeztek mindenbe, amit a szabadelvű párt és kormánya kontemplált az egyházpolitikai törvények tekintetében, de ha később váratlan ellenzések és akadályok merültek föl, ha a bécsi udvar az ő méltóságait küldte Budapestre, hogy a képviselőházban a függetlenségi és 48-as párt nagy részének támogatásával fényesen akceptált javaslatokat a főrendiházban segítsék megbuktatni és ha végül Wekerlének, a megindított mozgalom egyik előharcosának is buknia kellett, higgyék el, ez nem történt magáért a polgári házasságért, sem a felekezetnélküliségért, sem a kitörési szakaszért,mert hiszen ha Ausztriában akadálytalanul törvénynyé vált, különösen a két utóbbi, anélkül, hogy az udvar abba beleelegyedett, miért tették volna ezt éppen nálunk ?) ha nem történt azért, mert a jövendőlátás egy percében, annak tudatára és belátására ébredtek az udvar tanácsadói, hogy nem hiába valának kedvenc eszméi a polgári házasság s a vallások egyenjogúsítása Kossuthnak és Irányinak. Ezek látnoki ihlettel érezték, hogy a magyar állam polgárainak társadalmi és vallási egyenlősége, hatalmas előbástyája, talpköve leend a közjogi függetlenségnek. Ausztria politikai állapotaira alig lehetett befolyással a vallások és társadalmi osztályok egyenlősítése, mert ott soha nem is érezték komolyan ezek hiányát, ott soha sem volt igaz alkotmányos szabadság , ott megélnek Luegerrel, az antiszemita vezérrel is az osztrák császárság fővárosának élén. Magyarországon azonban ezeréves alkotmány van, mely a nép tömegeibe oltotta a szabadságszeretetet, a jogegyenlőség iránti érzetet. Már most, ha ehez a vallási s ez által a társadalmi teljes jogegyenlőség is járul, egy így szervezett nép minden irányban képessé válik közjogi függetlenségét is kivívni, mert a társadalmi és vallási jogegyenlőség fokozza a haza minden egyes polgárában a hazaszeretetet, az áldozatkészséget, az államnak hatalmasbbá, dicsőbbé tétele utáni vágyat. Nem a vallást féltette tehát a bécsi udvar, nem ezt tekintette veszélyezettnek a harc alatt, hanem ott is annak belátására jöttek, aminek Kossuth, Irányi. Közvetve a dualizmust féltették és féltik e törvényektől. Annak a belátására jutottak, hogy a szabadelvű párt és kormánya egyáltalában nem tett szolgálatot Bécs politikai tradícióinak e törvényekkel, hanem szolgálatot tett elsősorban a függetlenségi és 48-as pártnak, mely saját eszméinek diadalát ünnepli ezekben és mely joggal alapvető intézményeket lát bennük a közjogi függetlenség kiépítésére. A függetlenségi és 48-as párt ama része tehát, mely érthetlen vakságban sintődő saját párthíveinek folytonos gyanúsításai dacára, állhatatosan állást foglalt e törvényjavaslat melletti harcban, oly céltudatosan, oly politikai bölcseséggel járt el, mint soha Magyarországon politikai párt. A legnagyobb antagonistái, a közjogi kiegyezés tántoríthatlan hívei által kapartatta ki az első sült gesztenyéket politikai főcélja eléréséhez. Ugronék és Bartháék ellenben, a nagy kiabálás, pózolás és frázisgyártás törkelegébe veszvén, akarva, nem akarva, ártottak azon eszméknek, amelyekért állítólag ők is küzdenek, midőn e történeti nevezetességű harcban a bécsi udvar leghívebb matadorjaival, Szécsen Antallal, Pákfyval egy csatarendbe sorakoztak. Pedig hogy épen ezek dolgoztak kézzel-lábbal e javaslatok ellen, elég intő szózatul szolgálhatott volna nekik arra, hogy itt több forog szóban e javaslatoknál. Úgy hiszszük, egy darab kortörténetet írunk meg igazsághíven, midőn nyíltan rámutattunk arra, hogy e nevezetes harcban Ugron- Bartháéknak szemük volt, de nem láttak, fülük volt, de nem hallottak. Az úgynevezett „nemzeti“ pártnak a nagyjából lezajlott egyházpolitikai küzdelemben viselt dolgairól nem szólunk. Szereplése oly szánalmas látványt nyújtott, melyhez hasonlót keresve kell keresni. Láttunk pártvezért, ki beugrasztotta szónoklatának hatalmával e szabadelvű akcióba a nemzetet és aki azután, midőn már javában benne volt, Rückwärtskoncentrifungot fújt, cserben hagyva azt a zászlót, melyet elsőnek tulajdonképen ő tűzött ki. Láttuk pártját, mely „nemzeti aspirációkkal“ dobálódzott és abban a szerencsétlen mániában sintődött, hogy egy kardbojt vagy egy katonai akadémia magasztosai)!) nemzeti aspiráció a polgárok vallási és társadalmi jogegyenlőségénél. ■ jf-- „ily Ezeknek nem is volt szemük és azért nem láttak; nem is volt fajuk s azért nem hal, lottak. Utazó itlig 18 Irt angol tiszta gyapjúszövetből, saját műhelyben készült, minden nagyságban. — -------------------»—. ... -8 English Warehouse »81 A Pesti Hírlap jelen száma 18 oldal.. tit. Andriisaut 1.