Pesti Hírlap, 1895. június (17. évfolyam, 149-176. szám)

1895-06-21 / 168. szám

1895. junius 21. PESTI HÍRLAP V. Eladóverseny. 2000 korona, 3é. és idb. lovak számára. Táv 1600 méter. A győztest idomította: Pache J. ifj. Lov. Scazighino Felix 4é stp . Pearless áDi­a­m. Iov. Ibbet I. Rodolitsch Matild 3é p m Aramis 521/3 k. lov. Hyams II. Gr. Eszterházy Imre 3é s m Bácsi 481 /2 k. lov. Brown III. Gr. Baworowski J. 3é s m Fred 50­/a k. lov. Hesp 0. Posgay Lajos 3é p m Bodajk 48Va k. lov. Bulford W. 0. Mr. Rosé 3é p k Grande Réserve 49 k. lov. Bulford A. 0. Schindler Lászó 4é s m Pirat 62 k. lov. Smith 0. Küzdelem után fejhoszszal nyerve, 4 hoszszal hátrább a harmadik. Totalisateur: 5 : 111; helyrefogadások: I. 25: 99, II. 25 : 31, III. 25 : 36. A győztest gr. Potocki 3650 koronán vette meg. VI. Államdij: 4000 korona, 3é és 4é lovak számára. Táv: 2400 méter. A győztest idomította : Heath. Gr. Henckel Arthur 36 s k Sec­me 55 k. lov. Bowman I. Angerii ménes 36 p k Margit 55 k. Iov. Adams II. Br. Springer Gusztáv 36 s m Pickerel 53 k. Iov. Hyams 0. 30 hoszszal első See­me Margit előtt. Totalisateur : 5 :19; helyrefogadások I. 25 : 25, n. 25 : 24. VII Tiszti akadályverseny. Handicap 2000 korona. Táv: 2400 méter. Első gr. Kinsky Ferdinand 46 s k Estrella 66 k. (lov. gr. Chorinsky), második gr. Schönborn F. fhdngy 5é stp . Madame 66 k. (lov. Chmelar); fu­tott még Tiszavirág 72­2 k. (lov. Kreutzbruck Zd.) és Newton II. (lov. Neusser.) Totalisateur: 5 : 10; helyrefogadások I. 25 : 31, II. 25 : 46. B, Zs SZÍNHÁZ és zene * (A kis alamuszi) ma a budai színkörben is hódított. A kedves szívrabló, kinek szerepét ifj. Bokor József annyi fülbemászó nótával látta el, Le­­dofsky Gizellában rátermett személyesítőre talált. — Kicsinek ugyancsak kicsi volt, alamuszinak meg elég hamiskás és pajkos. Mariska nővére a Sarah szere­pében alig talált alkalmat a játékra, de annál szebben énekelt és táncát is meg kellett ismételnie. Krecsányi Vera, mint harmadik a szövetségben, tetszetős süldő leányka volt és már bátran mozgott a papa színpad­ján. Várnay Paula, aki maholnap szobaleány-speci­­alista lesz, mint rendesen, ma is temperantumosan játszott. Gireth a Tom mókáit ügyesen érvényesítette és Szathm­áry meg Kovács is sokat kacagtattak a harmadik felvonásban. Szilágyi, Raskó, Füredi és Kassay egészítették ki a gondosan betanított összjá­­tékot. A zenekart Orbán karmester szokott szabatos­sággal vezényelte. * (Az ó­budai színkörben) Rovetto Gerolla­­nonak „Becstelenek“ című társadalmi drámáját adták elő, melyet Deréki Antal fordított olaszból, a nyelve­zet bár kissé nehézkes, mindazáltal a darab nagy hatást keltett. A főbb szerepek a legjobb kezekben voltak Ardai Ida, Mátrai József és Szakács Andor személyében. Ardai a hűtlen asszonyt megkapóan ábrázolta, Mátrai bebizonyította tanulmányra valló játékával, hogy tehetséges s gondolkozó színész, Sza­kács Andor a megcsalatott becsületes férjet minden ízében jellemzetesen alakította. A rendezés Szakács ügyességére vall. Kár, hogy ezen kitűnő darabot és jó előadást csekély számú közönség élvezte. * (Vizsgálati záró előadás.) Solymosi szí­­nésziskolájának növendékei szombaton e hó 22-én délután harmadfél órakor vizsgálati záró előadást tar­tanak az intézetnek József-körut 17. szám alatt levő helyiségében. Előadják a „Nagymama“ című 3 föl­­vonásos vígjátékot. Az előadás nyilvános lesz s azt bárki megnézheti, aki az iskolahelyiségben előre gon­doskodik jegyről. * (A nemzeti színház Abonyban.) Abony­ból írják nekünk: Az elmúlt nyáron nyitották meg Abonyban az újonnan épített színkört a nemzeti szín­ház művészei. Akkor annyira megkedvelték a vendég­­szerető várost, hogy az idén is eljöttek, hogy itt há­rom estén át vendégszerepeljenek. A művészek közül Helvey Laura, Keczery Irén, Meszlényi Adrienne, Györgyné, Náday, Mihályfy, Kőrösmezei, Abonyi és Sántha jöttek el és fogadásukra a rendező bizottság­ból Lukács Gyula és Véli Miksa Czeglédig eléjük utaztak és az abonyi pályaudvaron Abonyi Lajos, a kiváló író várta őket üdvözlő beszéddel. A Demi Mondeot, a Válás utánt és a Bagdadi hercegnőt ad­ták és minden este szép sikert arattak. Bucsúzáskor valóságos virágzápor árasztotta el a zsinórpadlásról a színpadon levőket. A művészek tiszteletére kerti ün­nepet és társas vacsorát is rendeztek. * (Hírek a Solymosi színész­iskolájából.) Solymosi színésziskolájának növendékei közül az idén öten szerződtek el. Molnár Gyula Fekete színigazga­tóhoz szerződött, Halász Dezső Hatvanihoz, Lévay Margit Makóhoz, Simon Irén Szálkáihoz és Ternyei Lajos a népszínházhoz. Péchy Paula, Ruby Erzsi és Bogdán Erzsi szerződtetési célból egyelőre vendégsze­repelni fognak. Az iskola növendékei közül ez év fo­lyamán vendégszerepeltek: Simon Irén B.­Csabán, Péchy Paula az óbudai színkörben és Jászberényben, Keszthelyi Ilona és Petrusek Ferenc a népszínház­ban. Az Esterházy-féle vígjáték-pályázat nyertes da­rabját „Egy válópör adatai“ címmel az iskola növen­dékei szeptember végén adják elő a tatai várszínház­ban s ez előadás után — a dicséretet nyert dara­bokkal együtt — bemutatják a fővárosi közönség­nek is. * (Nagyváradi színkör.) Nagyváradon Lesz­­kay társulata a közönség teljes megelégedésére mű­ködik. A társulat a legváltozatosabb műsorról gondos­kodik, előadásai pedig oly magas nívón állanak, hogy a legkényesebb igényt is kielégítik. E héten operette­­premiere volt, a Bécsben nagy sikert aratott Malakoff herceget adták nagy tetszés mellett, melyből a legna­gyobb rész Rónaszéki Gusztávot és Hunyadi Józse­fet illette. Nagy hatást keltettek Réthy Laura, Tol­nainé és Erdei Rózsa is. Kedden a Bajazzókat adták, melyet Barna Izsó, a társulat jeles karmestere taní­tott be. Cassie szerepében Mezei Mihály szenzációs hatást ért el. Ez a széphango­s rendkívül iskolázott művész teszi lehetővé, hogy Leszkay állandó opera­­repertoriet tarthat. * (A nemzeti zenede mulatsága) A nem­zeti zenede növendékei június 27-én, csütörtökön dél­után a svábhegyi „Eötvös“-nyaralóban versenyekkel és tréfás hangversenyéyel egybekötött zártkörű tánc­mulatságot rendeznek. A mulatság az idén is igen sikerültnek ígérkezik. A műsor legalább kitű­nően van összeállítva. * (Auerhammer György) a budai színészet műszaki személyzetének legrégibb tagja, a Krisztina­város egyik tipikus alakja, kinek betegségéről már megemlékeztünk, szerdán délután 87 éves korában meghalt. Auerhammer 1842-ben, ezelőtt ötvenhárom esztendővel Ságody, jelenleg Pozsonyban élő agg épí­tészmérnök vezetése alatt, mint ácslegény részt vett a buda-i Krisztinavárosi színkör fölépítésében. Ez idő óta mint zsinórmester, majd mint a Krisztinavárosi színkör fölvigyázója, szolgálta a Molnár György féle budai „Hazafiság a nemzetiségnek“ színházat és a Krisztinavárosi színkört. Színigazgatók változtak, buk­tak, elhunytak, csak az öreg Auerhammer viselte rendületlenül fölvigyázói tisztét. A nyári hónapokban reggeli négy órakor már hallani lehetett az öreget, amint a Horváth-kert kulcsait zörgetve, nyito­­gatta az ajtókat. Esti tizenegy órakor pedig, előadás után az ő kulcsainak zörgése után sötétültek el a Horváth-kert lámpái. Hetvenhat éves korában egy veszedelmes golyvát vágatott le a nyakáról, s minthogy aggkora miatt az orvosok nem merték elal­tatni, ébren állta ki a fájdalmas és veszedelmes mű­tétet. A színkör nézőterét és tágas udvarát ő tartotta tisztán, és apró négy-öt éves dédunokái cipelték utána a nagy seprőt és vizes kannát. Jellemző, hogy az öreg soha sem ivott bort és egész éven keresztül, a legcsikorgóbb hidegben is, nagy részt tiszta fehér inget viselt kabát nélkül. Ez év január havában ágyba dűlt, s nem érhette meg utolsó vágyát, hogy a „Va­rázsfátyol“ látványosságot, melyet negyenkét év előtt látott utoljára a Krisztinavárosban a németektől, ma­gyar előadásban élvezhesse. Örök álomra hunyta le szemét. „Eltört az öreg kulacs“, „Dobó Zs­afk­á“-ban mondja Homonay uram. Krecsányi Ignác színigazgató és társulata részvétét fejezte ki a gyászoló családnak. Auerhammer halálát gyermekei, számos unokái és déd­unokái siratják. Tanügyi hírek. Az orsz. középiskolai tanáregyesület jú­lius hó 3-án és 5-én tartja meg ezidei közgyűlését Kassán. A közgyűlés programmja ez: Julius 2-án ismerkedő­ estély. Julius 3-án d. e. 9 órakor köz­gyűlés : a) Elnöki megnyitó, tartja Beöthy Zsolt; b) titkári jelentés; c) pénztáros jelentése; d) az alap­szabályok módosítása ; e) a segélyalap. — Közgyűlés után társasebéd, délután a város megtekintése. Ju­lius 5-én a jászói prépost Benedek Ferenc meghívá­sára kirándulás Jászóra. Julius 5-én a közgyűlés folytatása. Tárgyak : a) A középiskolai tanár-kérdés, b) A felsőbb leányiskolák tantervéről, c) Tanulmányi kirándulások, d) Indítványok. Délután a tanintézetek és iparvállalatok megtekintése. Június 6-án kirándulás Bánkra, a szádelői völgybe, vagy a szaláneri vár­romhoz. (Dr. László Mihály) nyilvános főgimnáziu­mának és nevelő­intézetének a most befejezett isko­lai tanévről szóló értesítője az iskolai értesítők kö­zött elsőnek jelent meg s ha képet nyújt erről a minta­intézetről, amelynek jó hírneve van az egész or­szágban. Az első cikket maga dr. László Mihály, a magyar széppróza ez előkelő mestere írta, irányát adva nevelési rendszerének. A tisztán iskolai célra épült, palotaszerű intézetben elhelyezett növendékek legnagyobb része fényes eredményt mutat föl, úgy az ______________________­ alsó, mint a felső osztályokban s az érettségit tevők­nél. A legjobb tanuló, aki ezúttal még csak az első gimnaziális osztályt végezte , Mikszáth Kálmán volt, aki legnagyobb fia annak a Mikszáth Kálmánnak, akit az egész országban ismernek, mivelhogy hát Jókaival együtt a legnagyobb élő magyar író. Szerencsétlenségek napja. Az egész esztendő kalendáriuma sem tud föl­mutatni olyan napot, amelyen annyi baleset történt volna a fővárosban, mint ma. Egyik-másik halállal végződött. De ott is, ahol a nagy szerencsétlenség mellett egy kis szerencse is kedvezett, oly súlyosak a sérülések, hogy azok, akiket ért, talán egész éle­tükre nyomorékok lesznek, ha esetleg bele nem halnak. • A legsúlyosabb baleset, amelyiknek két halottja van, a rákosi rendező pályaudvarnál történt. Négy lengyel munkás haladt a pályatesten, mikor a bécsi gyorsvonat robogott el mellettük. A munkások ennek a nézésébe voltak elmerülve és nem vették észre, hogy a hátuk mögött közeledik a fővárosból elindult gyorsvonat is. A roppant sebességgel haladó mozdony iszonyú erővel kapta meg a négy munkás közül a legutolsót és formaliter átdobta a töltés melletti kerítésen, ahol már teljesen szétzúzott testtel, holtan zuhant le. A mellette levő munkást hasonló sors érte, de ezt nem ölték meg azonnal a mozdony kerekei, hanem a szerencsétlen embernek még félóráig iszonyú kíno­kat kellett kiállani, míg a halál őt is megváltotta kín­jaitól. A harmadik munkásnak az volt a szerencséje, hogy őt társainak a mozdony kerekei által fölkapott testei kilökték a pályatestből, úgy, hogy ő csak gyön­gébb sérüléseket szenvedett az esés által. A negyedik munkást mi baj sem érte, de ezt az iszonyú lát­vány annyira megijesztette, hogy futásnak indult és mindeddig nem volt föltalálható. A meghalt munkások nevei: Kubicz János és Kubicz Voj­­tek János. Mindketten alig húsz éves, nőtlen munkások, kik egymással rokonságban voltak. A szerencsétlenség hírére a nyugati pályaudvarból külön vonat szállította ki a vizsgálóbizottságot a vé­res eset színhelyére. A bizottság tagjai Urs kapitány, Lévay fogalmazó, Halász vizsgálóbíró és dr. Lipter rendőrorvos voltak. A bizottság csak néhány tanút hallgatott ki, kik a szerencsétlenséget távolról látták, míg a szerencsétlenséget előidéző mozdonyvezetőt nem lehetet kihallgatni, mert az tovább vezette a mozdonyt. De a mozdonyvezetőt alig terheli a szeren­csétlenségért valami felelősség, mert a munkások el­tiltott uton jártak és csak saját gondatlanságuk foly­tán kerültek bajba. Az egyik munkás, akire ráakadtak, valami Pleva János azt vallotta, hogy meghalt társai a vágányokon át akartak szaladni és így ütötte őket el a vonat. A másik szerencsétlenség a Hunyadi-téren­­ épülő vásárcsarnoknál történt délelőtt 11 órakor. En­nek a szerencsétlenségnek híre az egész fővárost be­járta. „Összedőlt a vásárcsarnok“ beszélték mindenütt a Vl­ ik kerületben 8 ezrével tódult a nép a Hu­­nyady-térre. A hír azonban nem volt igaz, mert csak egy nagy állvány dőlt el, amely két munkást súlyo­san megsebesített. Paizs Ferenc és Kiszely János a neve a két munkásnak, akik egy óriási faáll­vány felállításán dolgoztak, melyre a vasgeren­dákat kellett volna erősíteni. A két munkás azonban nem igen bírt az óriási álványnyal, amely azután megbillenve a pincét boritó fa boltoza­tán, a munkásokra zuhant. Az odasiető többi munká­sok húzták ki a két szerencsétlenül járt embert az állvány alól. Mind a kettő súlyosan megsérült s a men­tők a Rokus-kórházba vitték őket. A szerencsétlen­ségnél megjelent Zsavnay kapitány, Saly soros vizs­gálóbíró és egy szakértő, s megállapították, hogy a szerencsétlenségért Szedlacsek felügyelő és Antalóczy munkavezető a felelősek. Nagy szerencsétlenség történt azonkívül Kőbá­nyán a Guttmann-féle gőztégla-gyárban. Egy Németh Mihály nevű munkás dolgozott az agyagkeverő gép­nél. Munka közben nagyon közel talált menni a gép­­hez, úgy, hogy az hirtelen elkapta és a boldogtalan embert darabokra szaggatta. Társai mind a gépben rohantak, hogy azt megállítsák, de már késő volt, mert Németh pár pillanat alatt alaktalan hústö­meggé vált.

Next