Pesti Hírlap, 1895. július (17. évfolyam, 177-207. szám)

1895-07-28 / 204. szám

6 PESTI HÍRLAP 1895. juJius 28. segéde mondta csupán hamisnak, noha azt Jenő fő­herceg nem is látta. Simoncsicsné védője ma délben az osztrák fog­ságban levő asszony 9 éves fiacskájával Halász kir. ügyésznél járt, előre kérve engedélyt arra, hogy mi­helyt megjön az asszony, gyermeke beszélhessen vele. Midőn a védő megkérdezte az eleveneszü gyermektől, hogy hol szerezték a váltót, a fiúcska azzal válaszolt, hogy a váltóblankétát az anyjától kapott m­artán ő vette s azzal egyenesen a főherceg kastélyába mentek. — Mikor — mondotta a kis fiú — mamám bement, semmi irás sem volt a váltón. Amint pedig néhány perc múlva kijött, már mutatta nekem, hogy ő fensége aláírta a váltót. Simoncsicsné ma délután Freudenthalból sürgöny­­zött Guthi Soma ügyvédnek, hogy azonnal látogassa őt meg, minthogy értekeznie kell vele. A védő tüs­tént teljesítette kívánságát, megelőzőleg távirati úton kérve engedélyt a freudenthali bíróságtól arra, hogy védencével értekezhessék, legyek és városok Egy ármentesítő társulat a miniszter ellen. A tavaszi árvizek alkalmával Szeghalom határában az Ölyvös csatorna védő gátjait áttörve, 80,000 hold föl­det borított be vízzel és magát a községet is veszé­lyeztette. A Kőrös-menti községek emberfölötti küzdel­met fejtettek ki, nagy zúgolódás közben, mert általá­nos volt vélekedésük, hogy a veszedelmet el lehetett volna kerülni, ha a társulat főmérnöke, Pekanovics, nem zsugoriskodik és kellő számú munkaerőt rendel ki. A kárt szenvedett szeghalmiak följelentésére a mi­niszter vizsgálatot rendelt a társulat mérnökei ellen. Most következik az ügy érdekes része : az ármentesítő társulat Nagyváradon közgyűlést tartott és az igazga­tóság, Papp József és más érdekeltek tiltakozása elle­nére, bizalmat szavazott Pekanovics főmérnöknek, a tavaszi árvízveszedelem elhárítása körül kifejtett eredménydús tevékenységéért. Most az lesz az érde­kes, ha viszont a földművelésügyi miniszter a kifejtett eredménydús működés iránt érzékeny pénzbírsággal, vagy még keményebb ítélettel fogja kifejezni elisme­rését.­­ A társulat egyébként Ambrus Sándor fő- és Szalay József szeghalmi szolgabirónak is elismerő köszönetét nyilvánította, melyet a kárt szenvedett ér­dekeltek is nyugtáznak. * Szeged, júl. 27. Az anyakönyvvezetői és he­lyettes anyakönyvvezetői állásra a pályázat ma járt le. Az előbbire 10-en, az utóbbira 11-en folyamodtak. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Demjén László), Münchenben élő festő­művészünknek az idei berlini nagy műkiállításon ki­állított festménye Berlinben a neubrandenburgi képtár számára megvételed­­zek, amelyek azokhoz az apró kesztyűkhöz vannak szabva, amelyek egyedül csak az ön kezeire illenek az egész városban. E kezek arra látszanak teremtve lenni, hogy pofozzák azokat, akik szemtelenkednek önnel. Mert, sajátságos dolog, édes hölgyem, de önnel szemtelenkedni is szoktak. Vannak már olyan nagyságos asszo­nyok, akik kénytelenek olykor pofozkodni, mert a férfiak, amint meglátják őket, rögtön elfelejtik, hogy a nő, akivel dolguk van, nagyságos asz­­szony . . . Ugy­e, nagy impertinencia ? Ami a lábait illeti . Persze ön azt sze­retné, ha nem szólnék róluk ... De hát mi tárcaírók épen az ilyen apró indiszkréciókból élünk, s én kénytelen vagyok konstatálni, hogy valódi chevreau-bőrcipellőkbe bujtatott lábacskái kicsinyek, érzékiek, hamisak. Az én felejthetet­len barátom Puskin énekli az olyan nagyságos asszonyokról, mint amilyen ön is . Szemük, szavuk, az mind hamis. Csal minket még a lábuk is. Ah, kedves nagyságos asszonyom, a nőnek annyi fegyvere van, a­hány tagja van az oly sokszor megénekelt női testnek, é­s a férfinak mindezekkel szemben csak egy fegyvere van: az esze. S e női fegyverek között nem utolsó s nem a legkevésbbé veszélyes: a láb. Önnek te­hát igen huncut két lába van, s néha, ha egy képzeletbeli nagyságos asszonyra gondolok, ott érzem a lábak egyikét a nyakamon . . . De minek folytassam a személyleírását! Tudok még önről egyet-mást, s lerajzolhatnám még néhány érdekes részletét. S az egészen aiginos rész lenne, amely az ön bájainak apró intimitásait vázolná. . . De hát minek? Ön úgyis tudja, hogy hogy néz ki. Legfeljebb egy kicsit szebbnek tartja magát, mint amilyen valójában. Én pedig szintén tudom, hogy ön milyen. Legfeljebb szebbnek képzelem valamics­kével, mint aminő. Hiszen ön tudja, az ember mindig szebbnek nézi a valóságnál azt a nagy­ságos asszonyt, akibe szerelmes. . . Ah, kiröppentettem a szót, mit ön külön­ben is sejthetett. Szerelmes vagyok önbe, s amint megtudtam az adresszét, amint rájöttem, hogy ön az újságokban, a vonal alatt, a tárca­rovat földszintjén lakik, azonnal föltettem ma­gamban, hogy írok önnek. Szeretem önt, asz­­szonyom, a viszontszerelemnek minden reménye nélkül, mert — ah­­­a lexikonokból tudom! — én nem a hatvanas években születtem, hanem jóval előbb, s az ilyen uraságoknak nem szo­kott épen valami nagy szerencséjük lenni a nagyságos asszonyoknál. Mégis, félretéve min­den jogos büszkeséget, egyszer meg kellett vallanom önnek e szerelmemet. És a többi tárca- és novella-b­ókét. Mert — s ez enyhíti a gyengeségemet. — mi mindannyian szerelme­sek vagyunk önbe, kedves nagyságos asszo­nyom ; mi mindannyian önhöz, s az ön kedvé­ért írjuk válogatott elmésségeinket. Ha ön nem volna, — borzasztó még csak rá gondolni is! — nem is volna tárcairodalom. Avagy hiszi valaki, hogy Herceg Ferenc és a többi jó fiuk, bíró­sági végrehajtók, anyakönyvi felügyelők és ka­taszteri biztosok számára írják a csevegéseiket. Nem, édes úrhölgy, nem! Minden önnek szól, minden az öné ebben a rovatban. Minden j­­ó és rossz viccünk, minden szellemes fordulatunk, minden antitézisünk, minden paradoxonunk, minden az öné. Mindezt lerakjuk a legmélyebb hódolattal amaz apró, hamis lábak elé, amelye­ket föntebb volt szerencsém dicsőíteni. Kedves nagyságos asszonyom ! Ön a tárca­írók múzsája, ön a tárcairodalom géniusza. S ha ön másforma lenne, mink is másformák lennénk. Kérem, tartsa meg szives jóindulatát számunkra tovább is s ne aggódjék, hogy va­laha hűtlenek leszünk önhöz. Nekünk állandóan szükségünk van egy nagyságos asszonyra s ezt előkeritljük valahonnan okvetetlenül. S ne ijed­jen meg, ha ön egyszer meg talál vénülni. A helyébe fog lépni önnek egy másik, épen olyan hamis lábakkal, hasonlóan vakító fogakkal, amelyekkel édesen neveti majd a mi zöldsé­geinket, melyeket mi — könnyen menthető el­bizakodottsággal — elmésségeknek adunk ki.. . Ez az újabb nagyságos asszony szakasztott olyan lesz mindenben, mint ön volt: a folyta­tása lesz önnek. Mert, kedves barátnőm, az a nagyságos asszony, akinek ön a típusa, halha­tatlan. Ön nem is tudja, hogy ön már milyen öreg. Egyike az ön kedvenc költőinek, Heine, már hatvan-hetven évvel ezelőtt is intézett ön­höz leveleket. Akkor önt még csak „Madarasá­nak szólították. Azóta ön „nagyságos“ lett. De azért, hogy ilyen carriere-t csinált, ne nézzen le minket, szegény felülletonistákat! Mert mi tettük önt nagggyá . . . Isten önnel, nagyságos asszonyom, a vi­szontlátásra ! SZÍNHÁZ és zene * (A budai színkörben) ma két miniszter is volt, Bánffy Dezső báró miniszterelnök és neje, to­vábbá Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter és neje nézték a „Varázsfátyol“ sikerült előadását. — A színkörben kedden érdekes bemutató lesz, színre hozzák a „Varázsfuvola“ c. olasz némajátékok, amelyet Mazzantini Lajos írt egy a század elején élt rokona, Debourreaux Charles pantomimje után. A balletet a negyvenes években nagy hatással adták Parisban. Mazzantini maga is közreműködik. A női főszerepeket Brecsányi Vera és Koriger Paula, Rákosi Szidi növendéke játszszák, Kovács Mihály lesz a Pierrot, aki a szerelmes Harlekin és Kolumbina frigyét meg akarja akadályozni, de pórul jár. Többek közt teknőbe kerül, kimossák és kiterítik szárítani, ami még nyáron sem lehet kellemes. Krecsányi igaz­gató igen szép kiállításról gondoskodott. * (Az óbudai színkörben) ma a „Kis ala­muszi“ szép zenéjét élvezte és a librettó bohóságain mulatott a nagyszámú közönség. A címszerepet Hal­­mayné adta igen kedvesen, Pogány Janka széphangú Sarah volt. Nagyon jól fogadták a Mac­Donald sze­repét játszó Szentest, aki ma mint vendég működött közre és egészséges humorral adta az amerikait. Miklósy dicséretesen adta Tomot. A közönség az összes szereplőket többször kitapsolta. * (A városligeti színkörben) holnap vasár­nap két előadás lesz. Délután 4 órakor felárakkal Stern Izsák a házaló zsidó énekes bohózatot adják, a címszerepben Újvári Károlylyal, este 7-kor pedig az Oh drága Margaréta című bohózatot.­­ A mintaférj (Le premier mari de France) című francia bohózat előadása kedden, e hó 30-án lesz. A darab Parisban s Bécsben óriási sikert aratott. * (Hangverseny) volt ma este a zugligeti „Fácán“ termében, amelyet egészen megtöltött a nagyszámú, díszes közönség. A műsor élvezetesen volt összeállítva. Lányi Géza cimbalmozott, Ilasskó Géza elénekelte Lányi néhány dalát, amelyek Pósa Lajos és Gárdonyi Géza szövegeire készültek. Rákosi Viktor humoros fölolvasást tartott. Linek Lajos gyors karrikatúrákat rajzolt, Újvári pedig kuplózott és monológot mondott. Ledofski Gizella gyöngélkedése miatt nem énekelhetett és Gazsi Mariska szavalata is elmaradt. A hangversenyre tánc következett. * (A krisztinavárosi színkör műsora) Hét­fő : Mi történt az éjjel ? Kedd: A varázsfuvola, vagy Arlechinó teremtése. Mazzantini Lajos és Koriger Paula kisasszony vendégjátéka. Ezt megelőzi: Tün­­dérlak Magyarhonban. Szerda : A varázsfuvola vagy Arlechinó teremtése. Mazzantini L. és Koriger P. kis­asszony vendégjátéka. Ezt megelőzi: Pünkösdi ki­rályné. Csütörtök: A kis hörcsög. Péntek : A taká­csok. (Először.) Szombat: A takácsok. Vasárnap: A takácsok. * (D. Müller Katica) asszony, a m. kir. operaház jeles prima ballerinája, egy hónapra Párisba ment, hogy ott tanulmányokat tegyen. Augusztus hó 31-én a művésznő visszatér Budapestre és szeptember elsején újból megkezdi működését a magyar királyi opera­háznál.­­ (A zenei szakoktatás kiállítása.) A kiál­lítás közoktatásügyi alcsoportja természetszerűen fel­öleli a zenei szakoktatást is, amelynek legfőbb szemléleti kiállítása persze a zenei eszközök ki­állítása lesz.­­ A csoport azonban kívánatosnak és szükségesnek tartja, hogy a zeneművészeti szak­nevelés is méltóan legyen képviselve s ez okon Szmrecsányi Miklós csoport­ elnök és dr. Harrach Jó­zsef csoport­ biztos felhívást intéztek a zeneiskolák igazgatóihoz, tanáraihoz és a zeneművészet összes tanférfiaihoz, hogy a kiállításhoz járuljanak hozzá, még­pedig lehetőleg a következő tárgyakkal: 1. Zene­iskolák évkönyvei és értesítői. 2. Zeneiskolák tanter­vei és tanmenetei. 3. Statisztikai táblázatok és ki­mutatások. 4. Zeneiskolák épületeinek és tantermei­nek fényképei. 5. Zeneiskolák rövid története, nyom­tatásban kiadva. 6. Elméleti tankönyvek. 7. Ének­iskolák, hegedű, zongora, orgona vagy más hangsze­rek, régi és új iskolái, elméleti és gyakorlati művek, methodikák. 8. Zenetanárok arcképei, lehetőleg egész területek egy képen. 9. Régi zenetanárok arcképei és mellszobrai. 10. Vakok zenei nevelésére vonatkozó eszközök. 11. Minden találmány, mely a zenei szak­oktatás tökéletesítésére vonatkozik. A bejelentések október végéig dr. Harrach József csoport­biztos cí­mére (Andrássy­ út 67.) küldendők. * (Uj zenemüvek.) Sekunda V. J. udvari hangszergyáros zeneműkereskedőnél (Budapest, ma­gyar­ utca 18.) megjelent és kapható: Káldy Gy. „A híres Bercsényi-nótából készült verbunkos“, Csermák Antaltól, hegedű és zong. 1 frt 20 kr. „Magyar dal, változatokkal“, Csermák Antaltól, hegedű és zong. 1 frt 50 kr. Beleznay A. országszerte ismert és kedvelt magyar dalszerzőnk kitűnő legújabb eredeti dala, „Két lánya volt a falunak“, szövegét irta Veress S. énekre és zong. 60 kr. Dankó P. 12-ik füzet, eredeti nóták: 1.­Van neked egy gyöngyház-gombod, 2. A halottak elpihennek, ének és zeng. 80 kr. Konti Jó­zsef „Goldstein Számi“, couplet szöveggel, Il-ik ki­adás, ez évadnak a legkiválóbb couplet-ja. Rosen­­zweig „Chansonette négyes“ cimbalom-átiratban 75 kr. Zimay L. ritka szép müszléssel írt eredeti 2 dala: 1. Miért ragyog a sok csillag, 2. Kivim­lott . . . ének és zong. 60 kr. * (A berlini realisztikus színtársulat) cég alatt előkelő, művészi egyesület rendezett nagyérdekű színi előadásokat a múlt napokban a prágai német színházban. Bemutatták az új­ naturalisztikus iránynak kiválóbb drámai termékeit, kitűnő előadásban, a tik­kasztó hőség dacára nap nap után zsúfolt nézőtér előtt. Különösen Halbenek „Ifjúság“ című drámája és Ibsennek „Kisértetei“ keltettek mélyebb hatást. A Halbe darabjának egyik utolsó előadásán a közönség zajos ovációkban részesítette a jelen volt szerzőt. Az egyes szereplők közt Gabri­ella k. a., Willbrandt Baudius asszony, továbbá Heine Werkmeister, Rein­hardt és B­ensfeldt érdemelték ki a közönség elis­merését. * (Jókora tantieme.) Párisból azt jelentik, hogy Wagner Richard örököseinek ez év első felére­­ százezer frankot fizettek ki tantiemek fejében. A fran­ciák tehát ugyancsak megkedvelhették a német kom­ponistát.

Next