Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-29 / 236. szám

1895 augusztus 29. pesti hírlap Csapó László közs. főbíró, h. Cotth Gyula közs. al­­jző (Téglás) ; 7. a hajdu-vámos-pércsibe Kohutovics János közs. sző h. Medgyesi Albert közs. aljző ; 8. a hajdú-sámsoniba Kovács Károly közs. sző, h. Magyar János közs. segédsző ; 9. a csegeibe Szabó Gábor közs. főjző, h. Sélley Lajos közs. aljző ; 10. az egyekibe Devics Lajos közs. sző, h. Kukányi Lajos közs. aljző; 11. a téglásiba Oláh Gyula közs. sző ; 12. a mike-pércsibe Orosz István közs. sző (Szovát); 13. a felső-józsaiban Toronyi János közsző (Hajdú-Böször­mény) ; 14. a nád-udvariba Papp Sándor közs. sző, h. Ács Nagy Sándor közs. aljző ; 15. a püspök-ladá­­nyiba Balog Sándor közs. főbíró, h. Eötvös Sándor közs. aljző ; 16. a kabaiba Kiss Károly közs. jegyző, h. Tőzser Sándor közs. II. sző ; 17. a földesibe Er­délyi Soma közs. sző, h. Kállay Ignác közs. segédsző (Tetétlen); 18. a tetétlenibe Baboss Lajos közs. sző (Földes); 19. a szovátiba Nádházy Benjamin közs. sző, h. dr. Miklovicz Bálint közs. orvos (Mike-Pércs). * * * szegedvárosi számtisztet, a II. kerületben Viczay Ár­pád szegedvárosi felső központi tanítót, a III. kerület­ben Thain János szegedvárosi alsó központi tanítót állami anyakönyvvezető-helyettesekké és valamennyit a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkö­tésnél való közreműködéssel is megbízta. A belügyminiszter végül a hódmezővásárhelyi anyakönyvi kerületbe állami anyakönyvvezetőnek Draskovics Árpád Hódmezővásárhely városi tanács­nokot, állami anyakönyvvezető-helyettessé Németh Pál Hódmezővásárhely városi házipénztári ellenőrt nevezte ki. A belügyminiszter továbbá az Abócuj-Torna vármegyei kassa-vidéki anyakönyvi kerületbe anya­könyvvezetővé Fáy Barnabás szolgabirót és tb. fő­szolgabírót ; anyakönyvvezetőhelyettessé Berzeviczy Gyula szolgabirót; a Békés vármegye területére kinevezett állami anyakönyvvezetők létszámában a következő pótkine­vezéseket eszközölte: a körös-ladányi kerület anya­­könyvvezetőjévé Kovács Albert községi jegyzőt, a szarvasi anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőhelyette­­sévé Kolpaszky László községi másodjegyzőt, a sám­soni anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőjévé Lombay Géza jegyzőt, a gyulai anyakönyvi kerület anyakönyv­­vezetőhelyettesévé Ritsch János városi pénztárnokot nevezte ki, s valamennyit a házassági anyakönyv ve­zetésével és a házasságkötésnél való köreműködéssel is megbízta; a csanádvármegyei magyar-csanádi állami anya­könyvi kerület anyakönyvvezetőjévé Hegedűs József községi jegyzőt nevezte ki s őt a házassági anya­könyv vezetésével és a házasságkötésnél való közre­működéssel is megbízta . Esztergom vármegyében az esztergomi anya­könyvi kerületbe állami anyakönyvvezetővé Mosma Lajos helyettes polgármestert, anyakönyvvezetőhe­­lyettessé pedig Niedermann József városi rendőrkapi­tányt, továbbá a bajóti anyakönyvi kerületbe állami anyakönyvvezetővé Alihályi Imre községi jegyzőt és a csolnaki anyakönyvi kerületbe állami anya­könyvvezetővé Benkő János községi jegyzőt ne­vezte ki ; végül Szigethy János pilis­csabai (Pest-Pilis-Solt- Kis-Kun vármegye) anyakönyvvezetőhelyettest ezen tisztétől fölmentette. A belügyminiszter kinevezte továbbá a szegedi I. anyakönyvi kerületben dr. Gaál Endre szegedvárosi osztályjegyzőt, a szegedi II. anyakönyvi kerületben T­ádász Lajos szegedvárosi tiszteletbeli alkapitányt, a szegedi III. anyakönyvi kerületben László Kálmán szegedvárosi rendőrbiztost és tb. alkapitányt állami anyakönyvvezetőkké, az I. kerületben Böde Nándor kint egyszer — csütörtökön — megy közvetlen hajó Odesszába. Ak­kor már néhány kilométerrel elhagytuk Ga­­lacot, akkor láttuk csak, milyen hatalmas nagy folyam a Duna. Itt, ahol nem emelkednek magas paloták mind a két oldalán, — még viskók is alig — s ahol nincs magas kőtöltés a partokon, hanem a partnál 20—30 centiméterrel alacsonyabban folyik a víz: itt mutat­kozik félelmetesen nagy voltában. S ezt a félelmetes­­séget még tetézi az elhagyottság. Néha félórán át egyetlen hajó sem jött velünk szembe. Csak délután, mikor már néhány órányira voltunk a Fekete tenger­től, találkoztunk néhány palotanagyságú angol hajóval. Este öt óra után Sulinánál kikötöttünk. Itt öm­lik a Duna a Fekete tengerbe. Néhány órával később már a nyílt tengeren voltunk. Teljes szélcsönd, a hajó nyugodtabban haladt, mint akár a mi propellerjeink. Reggelre azonban hűvös szél kerekedett, mely magas hullámokat vert föl. Hanem ekkor már kikötöttünk Odesszánál. Különös egy város ez az Odessza! Köröskörül, amerre szárazföld van, magas, fá­ból készített viadukt van a vasút részére, ami a ten­geren érkezőt nagyon meglepi. Még ki sem kötött a hajó, máris odajött hozzánk — csónakon — két orosz rendőrtiszt néhány rendőrrel meg egy finánccal. Körülbelül két óra hosszat tartott, míg a húsz—hu­szonöt utazó útlevelét meg a hajószemélyzet írásait átnézték. A vizsgálat ideje alatt az utasok tehettek akármit. Nem gyötörték őket mindenféle kérdésekkel, nem tartottak rajtuk inkvizíciót, mint az osztrák-len­gyel határon. Az útlevelek átadásánál nagyon udva­riasan, franciául kijelentették a tisztek, hogy minden rendben van. A németül beszélő vámvizsgáló gyöngé­den veszi át a bőröndöket. Lassan nyitja föl, vigyáz­va s fölületesen átnézve visszaadja. Könyvek is vol­tak nálam. Nem kifogásolták azt sem. Wolocyskán, a lengyel határon, nem engednek át könyveket. A mindenütt tapasztalt finom bánásmód a legjobb hangulatot kelti az utazóban. A piszkos ruhájú liacska-kocsis sebesen halad végig az utakon tiszta kocsijával. A kikötőből a városba vezető úton igen nagy a kocsiforgalom és mégis nagy ritkaság, hogy baj történjék. Gyakran összekerül egy helyen négy-öt egylovas kocsi, az ember azt hiszi, hogy menthetetlenül elpusztul ember vagy ló, hogy össze­­kuszálódna­k, s ők a legnagyobb hidegvérrel, a kígyó hajlékonyságával hajtatnak el egymás mellett a­nél­kül, hogy kocsijaik csak érintkeztek volna is. Érdekes a vasúti viadukt alatti élet. A novgo­­rodi vásárok láthatók itt, persze kicsinyben. Össze­gyűl itt német, olasz, román, orosz, szerb, görög, török, örmény, krimbeliek, arabok s a jó Isten tudja még mik és kereskednek mindennel, ami eladható. Bőrök, gabna, mindenféle nyers termények, aztán enni és innivalók, ruhák, halak, szárnyas és emlős állatok. Piszkos népség mind és irtózatos lármát csinálnak. Késő este oszlanak szét, otthagyva 20—30 szekérre való szemetet, melyet még éjszaka elhor-­tat a város. És nagyon jó üzletet csinál vele. * * * Nagyon meglepett engem, hogy milyen isteni rend van a városban mindenütt. Nem látni csoporto­san haladó és az egész járdát elfoglaló tömegeket. Nem látni bottal, ernyővel hadonászókat sem. (A rendőr megszólítja, akármilyen nagy urnak látszik.) Dologtalanok, csavargók itt nincsenek. Az évnek min­den szakában foglalkoztatja a mesterségnélkülieket az a sok gabnakereskedő, akik nagyon sokat használnak a városnak egyébként is. A koldulás tilos Odesszában.­ Nem kegyetlenségből, hanem mert annyi jótékony­egylet van, hogy aki igazán szegénység vagy beteg­ség miatt szorul segítségre, annak csak egyik egye­sülethez kell mennie és segítenek rajta. Nagyon sok azilam is van szegény nyomorékok számára. — A rendőrök negyven percenttel európaiabbak, mint a mieink. Nemcsak gyorsaságban, hanem tapintatosság­ban is. Csak nemrégen olvastam otthon, hogy egy rendőr bekísért valakit, mert védelmére kelt egy ré­szegnek,­­ a rendőr ellenében. Itt sokkal jobban félnek a rendőrök főnöküktől, semhogy ilyesmit meg­tennének. Régóta ittlakó emberek különben is dicsé­rik a rendőrséget, hogy nagyon rendes, józan embe­rekből áll. Nincsenek itt szűk és piszkos mellékutcák, mint máshol. Itt, — kissé komikusan hangzik talán, — csupa főutcák vannak, hosszúak, szélesek és tiszták. A dvornikok (házmester) minden este letakarítják a járdát (amely egyetlen kifogásolható dolog az egész városban) és a kocsiutat s egész napon át alig látni valami szemetet. Papirost, gyümölcshajat és egyéb szemetet nem látni a városban a kövezeten. Sőt a köpködést eltiltó rendeletre sincs szükség, mindenki tudja, mit hol kell végezni. Mindent összevéve, Odessza ideálja egy város­nak. Kikötőváros, kereskedelme nagyon élénk és ki­terjedt, benne van a nagyváros minden jó tulajdon­sága, szépsége és ami szintén lényeges: egyik város­negyede kész tengeri­ fürdő és kellemes nyaralóhely, vg.­ Sebestyén Ede.­­ A bányai egyházkerület közgyűlése. A bányai ág. hitv. ev. egyházkerület most tartja évi rendes közgyűlését. Tehát a szokott időnél korábban, ami azért vált szükségessé, mert az egy­házpolitikai törvények életbeléptetése az egyház részé­ről is bizonyos intézkedéseket és megállapodásokat tesz kívánatossá. Tegnap, e hó 27-én, esti 5 órakor gyűltek össze a deák-téri ev. egyház iskola épületének dísztermében az egyházmegyék küldöttei előtanácskozmányra, melyen az egyházkerület felügyelője Fabiny Teofil adta elő a közgyűlésnek legfontosabb tárgyait s azoknak előzetes megbeszélésére a megjelenteket fölhivta. Ezen tárgyak közé tartoznak jelesül a következők : 1. A horvát-szlavon tartománybeli ág. hitv. ev. egyházaknak a magyarhoni egyházhoz való viszonya. 2. a kerületi egyházi főjegyző választása. 3. az egyházpolitikai országos törvények életbeléptetése foly­tán szükségessé vált — a lelkészi teendőket szabályozó — utasítás és 4. a renitens turóci egyházmegyével szemben teendő intézkedések. Élénk eszmecsere fejlődött ki jelesül az utolsó ügy felett. Az értekezlet 1/2­8-ig tartott s az elnöklő felügyelő azon kijelentésével fejezte be az értekezle­tet, hogy a közgyűlés másnap 9 órakor reggel előző, a templomban végbemenő áhitatoskodással veszi kezdetét. Ma reggeli 9 órakor a közgyűlés tagjai a tem­plomban összegyűlvén, Bachát Dániel, budapesti fő­esperes mélyhatású, szép imát mondott, mely után tudomására adta a gyülekezetnek, hogy az istentisz­telet végezte után a honi és gyámintézet számára offertorium fog következni. A templomból a közgyűlés tagjai a tanácste­rembe vonulván, itt elnöklő felügyelő Fábiny Teofil a közgyűlést igen megható beszéddel megnyitotta. Azt mondotta, hogy ezen egyházkerületi közgyűlést a ki­rály ő felsége által szentesitett zsinati törvények alap­ján tartják s lélekemelő ünnepélye lehetne a bányai ág. hitv. ev. egyházkerületnek, de fájdalom, korunk­nak dúló betegsége, a nemzetiségi kérdés, mely elvá­lasztja a testvért a testvértől s gyűlöletet teremt, a bányai egyházkerületi közgyűlésnek csonkirtatlan megtartását is megakadályozza, mert a turóci egy­házmegye, melyet a zsinati törvények alapján a bá­nyai kerülethez csatoltak, magát képviseltetni a köz­gyűlésen nem akarja, sőt idecsatolása ellen tiltakozik. Kiemeli szóló, hogy az egyházkerületi közgyűlés csak egyházi dolgokkal akar foglalkozni, ámbár minden körülmények között a magyar állameszmének egyhá­zaiban érvényt szerezni kötelességének tartja. Az egy­házkerület törekedni fog szeretettel magához von­zani az ellenzékeskedőket, de ha kell, erélyes intéz­­kedéssel is tudni fog érvényt szerezni a szentesített zsinati törvényeknek. A mai időben, úgymond, min­den tagnak elő kell mozdítani az egyház fölvirágzá­sát s kiemeli, hogy az evang. egyháznak külellensé­­geit nem tartja oly veszélyeseknek az egyházi életre nézve, mint ama saját hitsorsosaik törekvéseit, kik az egyházi törvényeknek meghódolni vonakodnak. Végre sajnálatát fejezi ki, hogy ily szavakkal kellett meg­nyitnia a közgyűlést. Ajánlja az elnökséget a közgyűlés jóakaratába. A megnyitás után, eltérve kivételesen az eddigi szokástól, előbb az egyházi főjegyzői állást töltötték be és pedig Bachát főesperes fölszólalása folytán ezen állásra egyhangúlag Scholcz Gusztáv budai lel­készt választották meg, ki azonnal az esküt is le­tette. Csak ezután következett a püspöknek évi je­lentése. Sárkány Sámuel püspök, kimerítő és nagy pontossággal kidolgozott évi jelentésében kiemeli, hogy a lefolyt közigazgatási évnek legfontosabb eseménye a kerületek kikerekitése, illetve új beosztása. A Bá­nyakerület kisebb lett. Azelőtt 9, most ? egyházme­gyéből áll s igy is a jelen pillanatban csonka, mert a turóci egyházmegye nincsen képviselve. Turócot fölhívták, hogy csatlakozzék, de ahelyett fölfolyamo­dott ő felségéhez, hogy a zsinati törvények kikerekí­­tésére vonatkozó intézkedést változtattassa meg, mely kérelmével azonban elutasították, de azért még­sem hódolt meg a zsinati törvényeknek. Így van a kerület a horvát-szlavón tartománybeli ág. ev. egyházakkal is, kik az innen jövő rendeleteket visszautasítják. Ezekre nézve a püspök nézete az, hogy legcélszerűbb lesz, ha külön esperességet alakítanak azon az alapon, amelyet a horvát bán erre vonatkozó rendeletében m­ijelölt, t. i. hogy míg a horvát-szlavon tartomány­beli ev. egyházak viszonyát törvény által másként nem rendezik, a magyarhoni ev. országos egyházhoz tartozzanak. ____5 ^

Next