Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-29 / 236. szám

1895. augusztus 29. PESTI HÍRLAP 7 — (Vilmos császár és a tanulóifjúság.) Vilmos császár parancsára a berlini tanulóifjúság a Sedan-napon, mikor a császár a kreuzbergi díszszemléről a városba visszatér, sorfalat fog képezni. Képviselve lesznek tanítóik, tanárjaik vezetése alatt az összes fiú- és leányiskolák, a gymnáziumtól kezdve a népiskoláig, saját zászlóik alatt. A tanulók, számszerint körülbelül 31,000-en, Nagy Frigyes emléke s a császári palota közt fognak állást foglalni. — (Ferenc Ferdinánd) főherceg — mint Bozenből sürgönyzik — már annyira vitte, hogy naponként nagyobb sétákat tehet. Barna arcszíne is elárulja, hogy a nap legnagyobb részét szabadban tölti. Tegnapelőtt a főherceg meglátogatta a kaltereri alpesi lakók kunyhóit és huzamosabban eltársalgott velük. Károly Lajos főherceg, Ferenc Ferdinánd atyja, legközelebb odaérkezik. (Thurn Taxis Egon herceg házassága ) Mint a bécsi „Freudemblatt“ Regensburgból, illetékes helyről értesül, néhai Thurn és Taxis Egon hercegnek a nemrég elhalt Edelspacher-Gyarek Viktorinnal (özv.écskai Lázárnéval) való házassága a hercegi házi törvénynek nem volt megfelelő , tehát nem egyenrangú s ezért Albert, az uralkodó herceg sem az elhalt özvegyet, sem gyermekeit nem ismerte el soha a hercegi ház tagjaiul. (Bismarck herceg Gastelban.) A Germania szálló tulajdonosához érkezett levél szerint Bismarck herceg szeptember 17-én fürdőzésre ide érkezik. — (A szultán hadsegédje) Konstantinápolyból távírják. Illetékes oldalról alaptalannak jelentik ki egy külföldi lap ama hírét, hogy a szultán egy hadsegédét hazaárulási bűntény miatt halálra ítélték volna. Az egész hírből egy szó sem igaz. — (Vay Péter gróf) római vatikáni udvari káplánt ő szentsége pápai kamarássá nevezte és helynökké nevezte ki. A fiatal gróf, aki egyike a legképzettebb, legtudósabb ifjú papoknak, XIII-ik Leónak kitüntetett kedvence és mint a magyar egyházügyek referálója, úgy éles esze, mint kiváló pártatlansága által tűnt ki a tél folyamán fölmerült egyházpolitikai konfliktusok alkalmával. A jeles fiatal pap néhai gr. Vay Lászlónak, József főherceg volt udvarmesterének fia s gr. Vay Sándor ismert nevű irónknak fivére. (Legfelsőbb elismerés.) A belügyminiszter leirata szerint ő felsége a király a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének jelentését megelégedéssel tudomásul vette. Károly Lajos védnökhelyettes az egylet igazgatóságához a következő leiratot intézte: A magyar szent korona országai vöröskeresztegyletének 1894. évi működéséről szóló és nekem előterjesztett évi jelentését megelégedéssel vettem tudomásul és igen köszönöm ennek megküldését. Ebből örömmel látom, hogy az egyesület16 évi fennállása óta jelentékeny lendületet vett és sikerül neki Magyarorság lakosságának nagy részét annak a magasztos ügynek megnyernie, mely egyfelől a háborúsan megbetegedett és megsérült katonák gondozását előkészíteni célozza, másrészt a vöröskereszt egyéb nemes céljainak előmozdítására is törekszik. Különösen nagy és üdvös tevékenységet fejtett ki az egyesület a szorosabban vett jótékonyság terén és oly eredményeket ért el, melyek általános méltatásra érdemesek és amelyekért őszinte dicséretemmel és tejes elismerésemmel adózom. Ennek következtében osztatlan megelégedésemet és legforróbb köszönetemet fejezem ki az összegyesületnek, — beleértve a fiókegyesületeket is, — de teszem ezt főképen az egyleti igazgatóságnak, mely az egyesület emberbaráti munkálkodását oly fáradhatatlan buzgalommal és dús sikerrel intézi. Bécsben, 1895. évi aug. hó 18-án. Károly Lajos főherceg. — (Bécsi tanítók Budapesten.) Vendégei érkeztek a „tanítók kaszinójának". A bécsi „Lehrerhaus-Verein" tagjai, mintegy 145 tanító érkezett ma este Budapestre, hogy annak nevezetességeit megszemléljék, mellékesen paedagógiai viszonyainkat is tanulmányozzák. A bécsi hajó, amelyen a vendégek érkeztek, elkésve, kilenc órakor kötött ki a fogadásra megjelent budapesti kollegák szűnni nem akaró éljenzése között. Mikor a többi utasok kiszálltak a hajóról, a fogadóbizottság a fedélzetre ment és ott Senyei Ferenc szép beszéddel üdvözölte az osztrák kollegákat, akiknek nevében Seipl Alfréd válaszolt, testvérnemzetnek szólítva a magyarokat. A tanítók ezután társaskocsin szállásaikra hajtattak. Holnap a városligeti vendéglőben ebéd lesz. (A hastingsi sakkverseny.) A tegnapi sakkversenyben Schlechter legyőzte Sclufferset, Teichmann Tinsleyt, Tarrach Birdet, Mieses Polockot, Gunsberg Verganit, Janovsky Steinitzet. A Lasker-Mason és Wallroot-Marco játszmákat elhalasztották, míg a Grigorin-Albin játszma eldöntetlen maradt. A legjobban állanak állanak Pillsbury és Csigorin 131/1 pointtal. (Rohán Ernő herceg halála.) Már röviden jeleztük azt a szerencsétlenséget, mely Rohán Ernő herceget a Grác melletti Eggenbergben érte. A mai gráci lapok bővebben írják le Rohán herceg katasztrófáját. A herceg barátjának Rocholf kapitánynak volt vendége és szorgalmasan járt vadászgatni a környéken elterülő hegyek közé. Tegnapelőttre ismét vadászkirándulást tervezett. A közös ebéd után Rohán herceg a konyhába ment s ott zsineget kért, hogy kutyáját annál fogva vigye a vadászatra. Ezzel a zsineggel az istállóba ment, hogy a kutyára kösse. Rocholf kapitány és neje a verendán ültek s ott foglalatoskodott a herceg inasa Mullay József is, mikor egyszerre hatalmas dörrenés hallatszott az istállóból. Az inas azonnal odarohant és beléptekor borzasztó látvány tárult eléje. Ura szétzúzott koponyával bevert a földön. Bal kezében görcsösen fogta puskáját. Jobbját mellére szorította. Fejének csak a jobb fele maradt meg s ez egy szeme egészen kimeredt. A lövés közvetlenül az áll alatt hatolt a koponyába s azt teljesen szétlőtte. Lőporos seb mutatta a puskacső helyét. A véres roncsok ott hevertek a földön szerteszét. Sokan az öngyikosságra is gondolnak, de ezt a föltevést mi sem erősíti meg. A legvalószínűbb az, hogy a herceg kutyájához hajolt, hogy a zsineget rákösse s eközben sült el fegyvere. Procholl kapitány ismételten figyelmeztette őt arra, hogy a fegyverével óvatosabban bánjon, mert a puska már egyszer minden ok nélkül hirtelen elsült, de szerencsére minden baj nélkül. Rohan Ernő herceg 32 éves volt, sötét hajjal és szőke bajuszszal s teljes nevén: Rohan Ernő Meriadek Camulus Maria Fülöpnek hívták. Testvére volt a Rohan-család mostani fejének, Alain Benjamin Arthur hercegnek, ki Csehországban Sichrowban a családi birtokon lakik. Atyja Camill Fülöp József Jedesbald herceg volt s említett bátyján kívül még egy öcscse s három nővére él. Egyik nővére Auersperg Johanna hercegnő, öcscse Eduard Vince Alain herceg a dragonyosoknál százados. A Rohan-hercegek egyenes utódai a hajdani souverain bretagnei hercegeknek. A szerencsétlen véget ért Ernő herceg bennünket azért is érdekel, mert mint a 12. dragonyos ezred tiszthelyettesét rokonai az egyik budapesti elmegyógyintézetbe intervenálták, honnan ött évi is tartózkodás után megszökött s Feldkirchenbe menekült, hol ismerősénél, Waisz malomtulajdonosnál kapott menhelyet. 11 tudta meg egy ízben véletlenül régi bajtársának, Rocholl kapitánynak lakhelyét s az ő meghívására hozzája költözött. A kapitány és neje olyan szívélyesen ápolták a herceget, hogy úgy testben mint lélekben visszanyerte a teljes egészségét s most már az volt a törekvése, hogy a gyámság alól fölszabaduljon. Erre nézve többször érintkezésbe lépett barátjával, Holzinger ügyvéddel, kinek közbenjárására törvényszéki orvosi vizsgálat alá vétetvén, teljesen normális elméjűnek mondták ki. Ily módon, a barátjánál eltöltött három évi vendégség után, most néhány hete sikerült a gyámság alól szabadulnia s olyan vagyon ura lett, melynek kamatjaiból szépen megélhetett volna. Ez a körülmény s az is, hogy a herceg sohase foglalkozott az öngyilkosság gondolatával s hogy a tragikus napon a legcsekélyebb izgatottságot se vették rajta észre, mind kétségtelenül kizárják azt a föltevést, hogy öngyilkosságot követett el s megerősítik a véletlen szerencsétlenség látszatát. Rohan herceget holnap délután temelik. A család, amelylyel az elhunyt viszályban élt, nem képviselteti magát. Kropfenstein birtokot a herceg mindjárt a gondnokság megszüntetése után megvette Rochol századostól 100,000 írton. (A smyrnai földrengés) által okozott katasztrófa sokkal végzetesebb és nagyobb terjedelmű volt, mint eleintén hitték, különösen Aidin tartomány szenvedett óriási károkat. Aidin városában bedőlt 10 ház és 2 mecset, számos épület megsérült. Három ember a romok közt lelte halálát; számosan megsebesültek. A közönség még mindig a szabadban tanyázik, mivel naponként észlelhetők kisebb rengések. Smnankei faluban valamennyi ház bedőlt; többen meghaltak, sokan megsebesültek; a falu közepén nagy nyílás képződött, melyből kénes víz sugárzik ki. Bunár faluban, amely meleg forrásairól híres, a halottak száma 12, a sebesülteké 26. Az egész falu elpusztult. Murdogan faluban egy szikla ketté hasadt, nagymennyiségű kő- és földtörmelék borítja a földet, mely részben szintén elpusztult. Egyátalán az egész tartományban nincs falu, mely többé-kevésbbé ne szenvedett volna. —..Szegett szárnynyal.“) Ez a címe egy regénynek, mely 1878-ban jelent meg Ráth Mórnál. A regényt Katz Cecilia, egy szépségre és szellemre kiváló budapesti fiatal hölgy irta. Hősnője egy előkelő asszony, aki elbukik s teljesen elzüllve öngyilkossá lett. Katz Cecíliából is előkelő asszony lett, egy nagyváradi hivatalnok vette nőül és a társaságban szerepet játszott. Aztán elbukott s férje elvált tőle. Mint teljesen elzűlött nő került a napokban a nagyváradi toloncházba, ahol tegnapelőtt kötényénél fogva fölakasztotta magát. De még idejekorán levágták s a kórházba szállították. (Szüreti mulatság.) A budapesti szabómunkások szakegylete szept. 15-dikén a városligeti Hermina-kertben a munkanélküliek segélyalapja javára szüreti ünnepélyt rendez. (Tolsztoj a Skarván Béla esetéről.) Dr. Makoviczky, rajeci fürdőorvos, aki Tolsztoj Leónak és tanainak szintén buzgó hive, a Skarván-féle szenzációs esetet, hogy t. i. Skarván ezredorvost megfosztották katonai rangjától, mert Tolsztoj tanait gyakorlatilag is érvényesíteni akarta, megírta volt az Északi evangélium apostolának, aki erre a következő levélben válaszolt: „Tegnap megkaptam levelét és a Skarvánra, a mi elvtársunkra, vonatkozó hír nagyon meghatott és meglepett. Valahányszor ilyen dolog tudomásomra jut, mindig nagy félelem, ünnepi hangulat, részvét és öröm érzése száll meg. Két dolog nyilvánul mindannyiszor az ilyen eseményben: vagy a mindenható Isten az emberben; és ez ebben az esetben diadal, még akkor is, ha az illető áldozatul esik ; vagy pedig az ember egyéni viszketege, dicsvágya, fölindulása és szenvedélye, és ez esetben a megnyilatkozások csak a szenvedések forrásai lesznek. Ez utóbbi esetben az illető nemcsak, hogy nem szolgálja az isteni művét, hanem árt neki. Mi az ismertető jele annak, hogy valamely tett isteni és nem emberi? Az, hogy végbevitelében az ember nem azt teszi, amit akar, hanem azt, amit nem képes nem tenni. Reményem és hiszem, hogy ami kedves Szarvánunk úgy cselekedett, vagy nem cselekedhetett máskép, és akkor isteni művet vitt végbe. És bármit csináljanak vele, ő nem fog fájdalmat érezni, hanem örülni fog velünk együtt, írjon meg, kérem, mindent, amit róla tud. Nem segíthetnénk rajta valamiképen? Üdvözölje őt az én nevemben.“ Tolsztoj azután néhány megjegyzést tesz azokra a könyvekre és röpiratokra, melyeket dr. Makviczky beküldött neki: „A rólam szóló röpirat (Hurban Vajansky: L. N. Tolsztoj, mint művész és tudós) nem jó. A szerző hamis alapon áll a tudományra vonatkozólag, amelyet mindenek fölé helyez és ennélfogva szándékosan nem fogja föl azt, hogy miben áll a vallás általában, különösen pedig azt, hogy miben áll keresztény vallás. Is.hasonló módon lepett meg a nazarénusokról irt röpirat is (L. Seberini: Die Lecte der Nazarener in Ungarn.) Világos, hogy az önök papjait rettenetes lelkiismeretlenség jellemzi. Meglepő dolog, hogy a papok mennyire félnek az igazságtól, ami a nazarénusokról irt tanulmányban is nyilvánul. A tanulmány csak újból bizonyítja az egyház hamisságát. Mit csináljanak tehát a papok ? Csűrnek-csavarnak, gondoskodnak a maguk jólétéről és állásaik megőrzéséről. Fogadja köszönetemet leveléért és a küldeményért.“ — (Eljegyzések.) Grünberger Zsigmond eljegyezte Grün Fanny kisasszonyt, Grün Vilmos ur kedves leányát Budapestről. Holczer Ede ur Temesvárról, az Eisenstädter S. és társa cég könyvelője, eljegyezte Balaton-Keresztúrról Fürst Ignác kedves leányát Irént. Braunberger Soma vasúti hivatalnok eljegyezte Kriszhaber Mór szabadkai terménykereskedő bájos leányát Malvint. (A szarvasi zendülés.) Levelezőnk telegramm-óriesításe nyomán közöltük már, hogy Szarvason egy rendőr tapintatlansága mily ijedelmet támasztott. A vizsgálat a zendülésről ezeket állapította meg: A nagy piactéren vasárnap délelőtt ezrével szoktak ácsorogni a munkások, mert rendesen itt fogadják őket munkába. A gyalogjárdát is elfoglalván, Maletzky rendőr rászólt a népre, hogy oszladozzanak. A tömeg azonban nem tágítván, hivatalának a túlnyomó erő ellen erélylyel akart megfelelni és megkönyökölt egyeseket. A fölingerült tömeg azonnal leverte és fegyverképtelenné tette a rendőrt s igy tett még három más rendőrrel. Szerencsétlenségre — amiből jövőben okulhatnak, — a csendőrőrsön két szolgálattevő csendőr volt csak, ez is a folyton erősödő tömeg ellen kivonulván, csakhar az egyiket lefegyverezték, a másik szuronyával sebeket osztogatva nyitott utat. A fölzendült tömeg utoljára is a csendőr laktanyát akarta megostromolni, ugyancsak döngették az ajtókat, mikor megérkezett a helyszínére Kreesmarik János főszolgabíró és Práznovszky Ferenc szolgabíró. Krecsmarik a nép boszuját azzal hűtötte le, hogy a tömeg ingerültségét felkeltő Maletzkyt elcsukatta és nagy hatással szónokolva, szétoszlásra bírta a népet, mely a piaci korcsmákban várta a fejleményeket. De végre is jobbnak látta csöndesen hazamenni. Néhány óra múlva a táviratilag kért katonaságra se volt szükség. Ez az affér talán alkalmas lesz arra, hogy ha már katonaságot nem adnak, legalább számbamehető csendőrlétszám álljon a közbiztonság föntartására. A vidékről a csendőrséget konszignálták. A piaci tumultus kezdeményezőit elfogták. (Szédelgő kivándorlási ügynök Folyton ismétlődő és soha eléggé nem ellenőrizhető csalásnak esett áldozatul ma két magyar munkás az osztrák fővárosban. Soltész János és Koba János nagymiminályi napszámosok, engedve a biztató rábeszéléseknek, rászánták magukat arra, hogy kivándorolnak Amerikába. A kivándorlási ügynök, akire magukat és kis pénzecskéjüket rábízták, az osztrák-magyar államvasút pályaházában rábízta a két munkást egy vasúti hordárra, ő maga pedig nyomtalanul eltűnt. A két munkás a leginségesebb állapotban maradt az idegen nagyvárosban, a csalót pedig a rendőrség körözteti.