Pesti Hírlap, 1895. szeptember (17. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-01 / 239. szám

1895. szeptember 1. PESTI HÍRLAP 3 érsek, Dulánszky Nándor pécsi püspök és Szekeres, a rozsnyói üresedésben levő püspökség vikáriusa. A zágrábi érsek s a horvát egyházi méltóságok ig sem voltak hiva, minthogy az egyházpolitikai­­vények horvát területen­ nem bírnak érvénynyel. Az értekezleten egy már megállapított tervezet tette a tárgyalás alapját, melyhez pontonként szó­ltak hozzá a püspökök valamennyien. Az eddigi megállapodásokat titokban tartják, anyi azonban bizonyos, hogy közös főpásztori levél­­b­­en fogja, a katholikus főpapi kar az egyházpolitikai törvényekkel szemben elfoglalandó álláspontját kife­jezni. A közös pásztorlevélben való megegyezés annál inkább remélhető, mert Schlauch a távolmaradását kimentő levélben kijelenti, hogy csatlakozik a konfe­rencia határozataihoz s így csak az a körülmény le­hetne befolyással a konferencia e kérdésben való ha­tározatára, hogy Samassa egri érsek már külön pásztorlevelet bocsátott ki, amivel­­ azonban szintén nem tette lehetetlenné együttes pásztorlevél kibo­csátását. A pápa egyenes óhajára két körlevél fog kibo­­csáttatni, egyik a hívekhez magyar nyelven, másik a papsághoz latin nyelven. A magyar nyelvű körlevélben a püspöki kar ijólag óvást emel a törvények ellen és fölhívja a hí­veket, hogy az egyházi házasság szentségi jellegét a polgári szerződés fölött tisztelve hassanak oda, hogy az egyház tanítása a törvényhozásban kifejezést nyerjen. A másik körlevél latin nyelven részletes utasí­tásokat ad a papság számára és pedig 1. a házas­ság, 2. az anyakkönyvek, 3. a gyermekek vallásának megóvása és biztosítása tárgyában. Ma csak az utasításokat tárgyalták le, melyek a müncheni és regensburgi egyházmegyék körlevelei­ben adott utasításokat és a kongregációk határozatait foglalván össze, a katholikus közvéleményt teljesen kielégítik. Mind a két körlevelet az összes püspökök alá fogják írni és a törvények életbeléptetését egyidejű­leg fogják közölni, a magyar körlevelet a szószékről is ki fogják a híveknek hirdetni. Holnap a magyar körlevelet fogják tárgyalni, hét­főn pedig a folyó ügyeket intézik el. Én gratuláltam a betegnek, hogy elhagyta az ágyat és karszékben ülhet. — Gratulálhatsz, fiacskám, — mondta a be­teg, azzal a fanyar humorral, ami a legnagyobb fájdalmai között sem hagyta el soha. — Majd még az asztalra is kerülök. Az orvosok elhatároz­ták, hogy operálni fognak. Holnap lesz a napja. Az én névnapom. Én olyanformát motyogtam, hogy a műtét­nek kedvező eredménye várható. — Nagyon kedvező eredmény lesz, — mondta ő. — Az, hogy likvidálok s lezárom a mérleget. Én ebbe bele fogok halni. Én biztatni akartam olyanformán, hogy magasztaltam előtte Balassa és Kovács Sebes­tyén doktorokat, no meg Lumniczert, aki még akkor csak asszisztens volt. — Csak hagyd el fiacskám. Nem értesz te ahoz. Én jól tudom, hogy más bajom van, majd holnap a doktorok is megtudják, hogy nekem volt igazam , de már az nekem egészen közönyös lesz. Az én bilánszom be van fejezve. Erről ne beszéljünk többet. Most előbbvaló dolgunk van egymással. S azzal egész hidegvérrel mondogatá el előttem, hogy melyik ügycsomagot melyik szek­­rényben találom ; az íróasztala fiókjából kivétette velem a láncrafűzött kulcscsomagot, mind Wertheim-szekrények kulcsai voltak. — Ezeket vedd magadhoz, a meghatalma­­zásom a végrendeletemmel együtt ott van a trezorban. Téged neveztelek meg testamenti egzekutornak. Közbe-közbe nagyot sziszszent, az öldöklő kíntól elfordultak a szemei, az ajkait összeha­rapta, az álla reszketett, a nyakán földagadt az aorta, a halántékain lüktettek az erek. Megint csak folytatta tovább, amint a fáj­dalom szünetet tartott. — Az igazgatóságokat már eleve értesí­tettem. Még tegnap beküldtem a lemondásomat a jogtanácsosságról s tégedet ajánlottalak utó­domul. Azok még ma gyűlést tartanak s meg fognak téged választani. Amit különben az én ajánlásom nélkül is megtennének — saját érde­kükben. Te igen jól fogsz engemet kipótolni. Azzal azt a kiszáradt ideges kezét oda­­nyújtá elém. Én kénytelen voltam odatérdelni eléje, a kényeimet nem tudtam eltitkolni. Ő több volt rám nézve az életben az édes­apánál. Azzal csak ott tartá az ölében a meg­szorított kezemet, a másik forró kezét pedig a fejemre tette. — Ugy­e, hogy jól fogsz engemet kipó­tolni ? Ismétlő, még erősebben szorítva a ke­zemet. Ezeknél az én kedvenc alkotásaimnál, amiket én emeltem fokról-fokra, becsülettel, ér­­telemmel, a közönség, a haza javára. Ami e nehéz órában megnyugvást ad a lelkemnek, az a tudat, hogy nem fognak ez alkotások ösz­­szeomlani ; lesz erős kéz, okos fő, becsületes szív, ami azokat tovább építi. — Ugy­e fiacskám ? — Ez sok nekem, édes öregem. — Megállj csak. Még több is jön. Még nem szabadulnunk meg egymástól. Még van egy nagy közös adósságunk. Egy közös obligónk, amiben le van kötve testünk, lelkünk, örök id­­vességünk. Valami bizonytalan sejtelem fogott elő erre a szóra. — Mi tartozunk valamivel közösen? -­ kérdezem. — Igen. Egy elrontott emberélet helyre­hozásával. Mikor benyitottál hozzám, itt láttál valakit mellettem s azzal visszahúzódtál. Mikor meg én behivattalak, akkor „ő“ sietett ki innen. Tinektek nem szabad egymástól elfutnotok többé. Ezzel mind a két kezével megragadta a kezemet. — Tudod most már, hogy ki az, akinek mi annyival tartozunk mind a ketten ? Ez a szegény asszony, aki martyrja volt a női erény­nek egy évtizeden keresztül. Ha annyit érzett volna egy nyomorult élettárs mellett, mint Magdolna, megbocsátana neki érte a megváltó. De ő jó volt mindig. Csak én hozzám volt jó. Föláldozta magát értem, úgy olvasok a lelké­ben, mint egy kizárt könyvben. Ő szeret téged. Azért akart megházasítani, hogy a lelkét meg­védelmezze e szenvedély ellen, nehogy bűnné­­fajuljon az. De te is szereted őt, — meri­k.­ Anyakönyvvezetők. A belügyminiszter — mint értesülünk — ma kinevezte Liptó és Nagy-Kükül­lő vármegye anya­­könyvezetőit. Ez anyakönyvvezetők, a nagyküküllő­­megyei Mártonhegy kerületet kivéve (melyre nézve a vesződi anyakönyvvezető van megbízva) — föl vannak ruházva a házassági ügyekben való anyakönyvvezetés, illetőleg a házasságkötés körül való közreműködés jogával is. A kinevezéseket a hivatalos lap holnapi száma fogja közölni. Megjegyzés : A kinevezett anyakönyvvezetők ne­ve után zárjelben feltüntetett kerület azon szomszéd anyakönyvi kerület neve, melyre nézve ezen kineve­zett anyakönyvvezető az ottani anyakönyvvezető sa­ját személyére, házastársára, gyermekeire, vagy­ szü­leire vonatkozó anyakönyvi teendők végzésével van megbízva. Ott, ahol az anyakönyvvezetőnek helyet­tese nincsen, vagy ha van is, de házasságkötéssel nincsen megbízva, azon szomszéd anyakönyvi kerü­let, amelynek anyakönyvvezetője az előbbi anya­könyvvezető saját személyére, házastársára, gyerme­keire, vagy szüleire vonatkozó anyakönyvvezetői teen­dők végzésével van megbízva, zárjelben és dőlt be­tűkkel van megjelölve. Az anyakönyvvezető-helyette­­sek jelzésére a h. betűt használjuk. A kinevezett anyakönyvvezetők a következők: Liptó vármegyében: 1. a liptó-szent-miklósi kerületbe: Bartos Emil közs. sző, h. Fogelhaus Dávid nyug. izr. néptanító, (Verbic); 2. a vazsecibe: Szokol Gyula közszö, (Vychodna, Csorba) (Vychodna); 3. a vychodnaiba : Medveczky József közs. sző, (Vazsec) (Vazsec); 4. a teplicskaiba: Ráner Sándor kir. kincst. erdész (Csorba); 5. a rózsahegyibe : Króner András közs. bíró, b. Sonderlich József közs. jző; 6. az oszadaiba : Emericzy Győző kir. kincst. erdőgondnok (Luzsna, Három-Revuca) (Luzsna); 7. a három-revucaiba : Valkó György közs. biró (Oszada); 8. a hübbeibe : Ficker János körsző, h. Lányi Péter postamester; 9. a dovallóiba : Asztalovszky Kálmán körsző (Pribilina) (Liptó-Uijvár) 10. a maluzsinaiba : Pischel Pál kir. kincst. erdész (Liptó-Ujvár); II. A liptó-ujváriba Benkő Rezső kir. erdőőri szakiskolai igazgató,­­ dr. Kux Vilmos ügyvéd (Do­­valló, Meluzina, Szent-Péter; 12. a szt.-péteribe Lan­ner Emil körsző (Liptó-Ujvár); 13. a benedekfaluiba Kiszely János közs. biró; b. Hídvégi Aurél állami is­kolai nyelvtanitó; 14. a szent-ivániba Nemes Miklós közs. biró földbirtokos (Szmrencsén) (Szmrecsán); 15. a szmrencsániba Detrich Antal földbirtokos (Szent- Iván) (Szent-Iván); 16. a verbicibe Stuckner József körsze (Bodafalu) (Liptó-Szent-Miklós); 17. a boda­faluiba Palugyay Antal földbirtokos (Verbic); 18. a tard­óciba Rimeszki Sámuel közs. albiró és pénztáros (Jalóc, Kvassán) (Jalóc); 19. a jalóciba Baán Zsig­­mond földbirtokos (Tarnóc) (Tarnóc); 20. a nagy­­palugyaiba és gálfaluiba Platthy Miklós földbirtokos és kir. postamester (Dechtár) (Dechtár); 21. a dechtariba : Kubinyi Gusztáv magánzó (Nagy-Palugya, Gálfalva) (Nagy-Palugya, Gálfalva); 22. a kracsániba: Janák László járási erdész (Hutt) (Tarnóc); 23. a prószékibe: Joób Bertalan földbir­tokos (Szielnic) (Kis-Olaszi); 24. a német-lipcseibe: Kordos József körsze (Nemes-Egybella) (Három- Szlécs) ;25. a nemes-kubellaiba : Detrich Attila pos­tamester, földbirtokos (Német-Lipcse); 26. a kis- olaszába: Luby Gyula postamester és földbirtokos (Proszék, Liptó-Tepla) (Liptó-Tepla); 27. a nagy­­selmecibe: Tholt József közs. biró (Három-Szlécs) (Három-Szlécs); 28. a liptó-teplaiba : Trizna Márton körsző (Kis-Olaszii) (Áts-Olasm); 29. a sikerkaiba: Lehóczky Ede körsző, h. Króner Béla fiatalnok; 30. a három-szlécsibe: Krassenecz János áll. el. iskr. tanító (Nemes-Lipcse, Nagy-Selmec) (Nagy-Selmec); 31. a gombáciba: Szabó Ferenc kir. kincst. erdész (Krboltó) (Krbolto). Szabolcs vármegyében: 1. a nyíregyházai kerületbe: Bencs László polgármester, h. Májerszky Béla fősző; 2. a tiszalö­­kibe : Borbély Sámuel közs. jző, h. Rab József oki. gyógyszerész (Tisza-Eszlár) ; 3. a tisza-dadaiba : Papp János közs. jző (Tisza-Dob) (Tisza-Dob); 4. a tisza­­dobiba : Bodnár László közs. jző (Tisza-Dada) (Tisza- Dada) ; 5. a tisza-polgáriba : Vizenye János közs. jző, h. Tamás Gyula alsző; 6. a tisza-eszláriba: Gúnya Sándor közs. jző (Tisza-Lök) ; 7. a gávaiba: Andó Sámuel közs. jző, h. Czomba István közs. fő­bíró (Vencsellő); 8. a bujiba: Rácz Ferenc közs. sző, h. Fülöp Károly közs. pénztárnok; 9. az ibrá­­nyiba: Uray Béla közs. jző (Bércei); 10. a nagy­faluiba : Csengery Károly közs. jző, h. Janny Kálmán főbíró; II. a rakamaziba : Szítba Ferenc közs. jző, h. Szeleczkij Géza gyógyszerész (Tímár); 12. a timá­riba : Somogyi Imre közs. jző (Rakamaz); 13. a ven­­csellőibe : Tóth Gyula sző (Balsa) (Gáva); 14. a ke­­nesseibe : Géczy Ádám sző, b. Pethő Gábor főbíró (Kotaj, Vas-Megyer); 15. a demecseribe: Nemes Imre sző (Gégény) (Gégén­y); 16. a nagy-halásziba: Suska István sző, h. Lukács Pál k. biró; 17. a nyir­­bogdányiba : Erdélyi Imre sző, h. Szalánczy Ferenc főbíró (Kék-Tura); 18. a kotajibai Józan Pál közs. isk. tanító (Kem­ecse); 19. az orosiba : Lányi Antal közs. sző, h. Szabó Sámuel közs. esküdt; 20. a kis­­várdaiba: Ábrahámy Gyula b. közs. biró, h. Fardi István törvénybiró (Ajuk, Pap); 21. a dombrádiba: Meravek Gusztáv közs. sző, h. Szobonya Nándor gyógyszerész (Kanvár); 22. a gyulaházaiba : Kürthy János közs. sző (Kárász); 23. a karásziba : Bedő Lajos­ közs. sző, h. Erdély Sándor földbirtokos (Gyulaháza); 24. a tassiba: Major Fe­renc közs. szö, h. Papp László főbíró; 25. a mándo- . hiba: Jászay Bertalan közs. szö (Bezdéd) (Eper­­jeske); 26. a tornyos-pálcaiba : Tauffer János kör­­sző (Őr-Ladány); 27. a nyir­bátoriba : Márkus Aurél közs. sző, b. Balaton István közs. biró (Piricse); 28. a bogáriba : Keréky László közs. jző (Kis-Léta) (Kis- Léta) ; 29. az encsencsibe : Mikolay Bertalan közs. jző (Nyir-Lugos); 30. a gyulajiba : Mikolay György k. jző (Mária-Pócs);

Next