Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-11 / 279. szám
6_____________________ PESTI HÍRLAP 1895. október 11.' — _________.______ ^mr$*9*",m ■■■■■'.'I 11. .................... ———in in ' .................. ■— színház és zene A rejtélyes idegen. A tv. kir. operaház művészpáholyában minden előadás előtt megjelenik egy ur. A nyitány megkezdése előtt néhány perccel helyet foglal, előveszi látcsövét és szemügyre veszi a közönséget. Ha nincsen közönség, úgy a jegyszedőknek és páholynyitogatóknak szenteli figyelmét. Szemét le sem veszi egész este a nézőtérről. Feszült érdeklődéssel kíséri a közönség magatartását, egyetlen egy mozzanat sem kerüli ki figyelmét. A színpad felé sohasem fordul, az előadás, úgy látszik, nem érdekli. Háttal fordul a színpadnak, csak a közönséget nézi. Olykor elégedett mosoly lebben sápadt, simára beretvált quaker-arcára. Azután előveszi zsebkönyvét és buzgón jegyezget. A művészpáholyban megforduló énekesekkel soha sem társalog. Úgy látszik, lenézi a művészeket. A színház tagjai közül sokan nem ismerik, és azért én is csak nagy nehezen tudhattam meg, hogy ez a rejtélyes idegen voltaképen kicsoda. Tenoristától, szubrettől, drámai primadonnától és karmestertől hiába kérdeztem, hogy ki az az úr, akit mindig ott látok a művészpáholyban. Adós maradt, valamennyi, a felelettel. Végre az operaház egyik foglalkozás nélküli baszistájával találkoztam. a . — Ugyan kérem, ki az az úr odafönn a művészpáholyban ? — Shop! — ’? — Igen, az Shop! Shop, a híres amerikai baritonista, kit Nikisch szerződtetett, hogy feleslegessé tegye ezáltal Takácsot, Odryt, Bianchit, Ney Dávidot és Szilágyi Bellát. Shop, a csudaművész, aki a Nürnbergi mesterdalnokokban híres alakításával méltán kiérdemelte a jelen volt Wagner Szigfrid oszlatván elismerését.— De mit keres ez az úr mindig a művészpáholyban ? Hisz ennek a színpadon volna a helye! — Hja, kérem, most új hivatalt kapott. Megtették nézőtéri főfelügyelőnek! — ? ? —Igen, amint mondom, ez az uj nézőtéri főfelügyelő. Van nálunk világítási főfelügyelő, vízvezetéki főfelügyelő, scenikai főfelügyelő, műszaki főfelügyelő és művészeti főfelügyelő. Csak épen a nézőtér nélkülözte még eddig a főfelügyeletet. Ezt most Shop látja el. — ? ? ? — Minden este hét órától tízig ott ül a művészpáholyban, megfigyeli és ellenőrzi a közönséget. Megfigyeli, hogy a szabadjegyesek részt vesznek-e a tetszésnyilvánításban, hogy azok veszik-e tényleg igénybe a helyeket, akik kérték a jegyet, hogy a fölvonáskürökben kik társalognak egymással, hogy a páholyközönség szabályszerű öltözékben jelenik-e meg, hogy az újságírók nem konspirálnak-e egymás között — megfigyeléseiről pedig másnap kimerítő írásbeli jelentést tesz a színházvezetőségnek. — És ezért fizetik Shop urat ? — Ha nem ezért fizetik, hát akkor miért fizetik ? — Csitt! Hagyjuk el! — Shop ur, úgy látszik, észrevette beszélgetésünket, mert buzgón jegyezget! — Adieu! — a viszontlátásra! És ezzel elmenekült. , (—Mi.) * (Br. kir. operaház.) A Troubadour mai előadásán a hirtelen megbetegedett Beck helyett Takács énekelte tuna grófot; jó csere, amelyet szívesen fogadott a közönség. Leonórát ezúttal M. Rotter Gizella asszony vállalta el, nagyban egészben jól megállta a helyét. Peretti néhány nap óta gyöngélkedik, de azért a régi erővel és a nála megszokott hatással énekelte Manricot, sőt a nagy strettát a „felsőbb körök“ kívánságára meg is ismételte. Azucena Hilgermann Laurának régi jó szerepe, ma este is szép sikert aratott és a tapsból kijutott Szendreinek is. — A nézőtér csaknem egészen megtelt, úgy látszik, a Troubadourt még mindig „jó darabénak tartják. * (A népszínházban) ma H. Vukovich ArankaZ£tppytotla a Madarászbeli Postás Miskák már amúgy "is tekintélyes számát. Történelmi hűséggel konstatáljuk ezt, de részletezésekre nem találtunk indokot; nem akartunk újra boszankodni azon, hogy minek ez a sok vendégszereplés oly kezdőkkel, akik vidéken ugyan meg tudnak felelni az igényeknek, de a fővárosi színpadra még nem értek meg. — A felvonásközökben Pécskai Alajos hegedült, aki már mint Pécskai Alajos „úr“ szerepelt a színlapon. A közönség szívesen hallgatta a fiatal hegedűs játékát: * (A városligeti színkörben) ma nagyszámú közönség jelenlétében Tóth Antal jubiláris jutalomjátékául a „Cigányt“ adták. A jutalmazottat,aki a címszerepet hatásosan játszotta, a közönség kitüntető ovációval fogadta; a pályatársai különféle értékes ajándékokkal lepték meg. Tóth Antal mellett még különös dicséretet érdemel a színkör drámai szendéje, Markovits Margit, aki Rózsi szerepében újabb jeleit adta kiváló tehetségének és haladásának. Jim Mihályt, a népszínház baritonistáját szintén zajosan tapsolták. A többi szereplő is kitett magáért és kivívták a közönség elismerését. * (Új nemzeti színház.) A belügyminisztériumban komoly munkálkodás folyik az iránt, hogy nemzeti színházunk mostani szűk, kényelmetlen épülete helyett egy modern és nemzeti művészetünkhöz méltó palotába helyeztessék át. A tanulmányok egyelőre a mostani nemzeti színház telkének és épületeinek vagyonjogi viszonyaira vonatkoznak, amennyiben néhai Grassalkovich Antal herceg, aki a nemzeti színház telkét adományozta a nemzetnek, adománylevelében kikötötte, hogy a mostani nemzeti színház telke csakis a színház céljára használható s ha esetleg más célra való fordítása, vagy eladása szándékoltatnék, abba neki beleszólási joga van, melyet utódai is örökölnek. Minthogy most komolyan gondolnak a nemzeti színház áthelyezésére, a közalapítványi kir. ügyigazgatóság a hivatalos lap mai számában fölhívja néhai Grassalkovich herceg jogutódait, akik az áthelyezés ügyében beleszólásra tartanak jogot, hogy ez iránt nyilatkozatukat ez évi november hó 15-éig annál is inkább benyújtsák, mert a határidő elmulasztása az említett jogról való lemondásnak tekintetik. * (Elbert Imre,) aki még csak az imént aratott Tamarájával oly szép és jól kiérdemelteó sikert, máris új dalművön dolgozik. A dalmű címe „Kendi Margit“, szövegét Bartók Lajos írta, hasoncímű tragédiája után. — Itt felemlítjük azt is, hogy a Tamarának szombatra tervezett harmadik előadása Vasquez grófné lemondása folytán elmarad; szombaton Tell Vilmost adják. * (Az első hangverseny.) Lederer Dezső hazánkfia, jelenleg Parisban működő hegedűművész holnap pénteken, október hó 11-én esti 7 órakor tartja meg hangversenyét a főv. vigadó kistermében Major J. Gyula közreműködésével és a következő műsorral: 1. Major Szonáta, hegedűre és zongorára Lederer Dezső ur és a szerző. 8. Saint-Saëns III. hegedűverseny, I. tölfil Lederer Dezső ur. 3. a) Hegyi Scherzo, b) Beethoven op. 53. Finale Major J. Gyula ur. 4. a).Svendsen Romance, b) Chopin Sarasaié Nocukne, e) Hubay Sonnet, d) Wienowski Mazurka Lederer Dezső ur. 5. a) Volkmann A jósnő, b) Lányi Éji zene, c) Major Magyar rapszódia Major J. Gyula ur. 6. Saint-Saëns Introduction et Rondo capriccioso, Lederer Dezső ur. * (Cimbalom-művésznő.) Halász Mari kisaszszony, ki nem rég tért haza párisi tanulmányújából Magyarországra, tegnap este már másodízben játszott Eötvös Károly képviselő s több zenei szakértő és műbarát jelenlétében a cimbalmon, ezen a speciális magyar hangszeren. A jelenlevők általános véleménye az volt, hogy Halász Mari k. a. játéka megfelel ama kitűnő hírnévnek, mely megelőzte. Játékának technikája tökéletes, ami pedig a zamatos magyar előadást és az érzést illeti, abban is bátran versenyezhet a legkitűnőbb cimbalomjátékosokkal. Egyébiránt tavaly olvasni lehetett dicséretét a párisi „Figaro“-ban, a Patrie“-ban, a „Gauois“-ban és számos zenei szaklapban, mint a „Progrès Artistique“, a „Le Lemeur litteraire et artistique“ című újságokban. E lapok nagy elismeréssel írnak a magyar művésznőnek a Munkácsy, a Brisson volt miniszter szalonjaiban adott hangversenyeiről, hol a legnevezetesebb francia művészekkel, az opera tagjaival és Judit asszonynyal működött közre és aratott sikereket. De a „Pesti Hírlap“ párisi levelezője is kétszer adott hírt tavaly róla, midőn a d’Harcourt hangversenyteremben és a théâtre d’applicationban játszott és Sáreey, a franciák egyik leghíresebb zenekritikusa, azt írta róla, hogy egész új irányú magyar zenét teremt cimbalmán. * (Új zeneművek.) „Temetik a rózsát“ Ábrányi Emilnek László halála alkalmából írt költeményére, énekhangra zongorakisérettel szerző id. Ábrányi Kornél. Hazai zeneéletünk nesztorának ezen legújabb szerzeménye megható gyászének, amely szívből fakadó mély érzéssel siratja a boldogtalan főherceg korai halálát. A szerzemény Sekunda V. József kiadásában látott napvilágot. — Méry Béla kiadásában újabban a következő zeneművek jelentek meg : Balatoni nóták tizenegy eredeti népdal gyűjteménye. Öt eredeti dal énekhangra, zongorakisérettel, szerző dr. Farnas Dezső. Divertissements six morgeaux faciled par Ed. Poldini. • * (Egy kis helyreigazítás.) Spannraft Ármin Ágoston ur, a m. kir. operaház és a nemzeti színház díszfestője, mivel azt állítottuk, hogy a „Tamara“ díszletei Kéméndi Jenő scenikai főfelügyelő tervei szerint készültek, a következő levelet intézte hozzánk: „Nagytekintetű Szerkesztőség! A „Tamara“ első előadása alkalmával megjelent kritika után kötelességemnek tartom a nagyt. Szerkesztőségnek felvilágosítást nyújtani abban, hogy állásomban, mint a magy. kir. opera és nemzeti színház főfestője, már 15 év óta minden befolyás vagy vezetés nélkül az új díszletekre vonatkozó vázlatokat és színpadi mintákat én tervezem. Az én elfogadott terveim után készültek a „Tamara“ díszletei is, ami sokkal nehezebb volt, miután az egész előállításra csak 27 napot kaphattam. Bocsánatot kérek, hogy a t. Szerkesztőséget csekély személyemmel terhelem, miután nem az az ember vagyok aki nagy dobbal működik, sem az, aki erővel az előtérbe tolja magát, de egészen a sarokba se húzhatom magamat. A t. Szerkesztőségnek alázatos szolgája, Spannraft Ármin Ágoston s. k. * (Színészet a vidéken.) Dajka és Dobó társigazgatók e hétén nyitották meg a színi szezont Szombathelyen. A társulat primadonnája a népszínház volt naivája Csongory Mariska. — Pesti-Ihász Lajos társulatával f. hó 5-én Ceglédről Szatmárra tette át állomáshelyét. Inkey Gizella, a primadonnája f. hó 25-én lép föl először és pedig a „Madarász“ operette Postás Milka szerepében. — A miskolci színháznak csarnokai f. hó 19-én nyílnak meg ismét. A téli színidény első előadása „Bánk bán“ lesz. Csóka Sándor színtásulatának tagjai: Hentallemné Pauli Mariska, Csóka Amassy Júlia, Béres Mariska, Káldy Mariska, Molnár Rózsika, Breznay Geiza, Mátrai Nyári Antal, Karacs Imre, Vidor Dezső. Általánosan hiszik, hogy Csóka igazgatósága élvezetes színidényt biztosít. A kolozsvári nemzeti színházba kedden mutatkozott be Leopold Franciska, az új primadonna, a „Szultán“ szerepében. A színház egészen megtelt és a közönség barátságosan fogadta a fiatal művésznőt. * (A sajtóhiba halottja.) F. é. szeptember 30-adijk számunkban „Magyar művészek külföldön“ című cikkünkben egy rosszul elhelyezett kommá megfosztotta Szika Jánost, a hírneves komikust, életétől — amennyiben oda sorolta Guttmann és Erdössy Eugénia mellé halottnak, holott Szika ur még, hála Istennek, él és remélhetőleg még sok éven át fogja örvendeztetni közönségét felséges humorával és művészetével. *— Szika János ur most a Majna melletti Frankfurtból levelet intéz hozzánk, a melyben sajátkezűig is bizonyítja hogy még él és működik; egyszersmind kijelenti, hogy nem is szándékozik előbb megválni az élettől, míg búcsút „nem vett hazájától és otthon élő jó barátaitól. — Örömmel vettük a művész levelét: reméljük hogy tudja ő is, hogy akiket halottnak mondanak, azoknak rendszerint hosszú élet jut osztályrészül. * (Lesz színház Nagyváradon) Nagyváradon, mint nekünk sürgönyeik, óriási örömet keltett a belügyminiszter leirata, amelyben a félszázad óta vajúdó állandó színház építését engedélyezi. Az építést Fellner és Helmer bécsi építészek tavaszszal megkezdik. A színházat 1897-ben megnyitják. * (Arányi Dezsőné,) operaházi tenoristánk neje ez idő szerint Danzigban arat babérokat., Santuzzát és Elzát énekelte eddig, és a sajtós közönség osztatlan elismerésében részesült. * (Bicikli a színpadon.) A párisi Nouveautésszínház legközelebbi újdonságában, a „Cinkostársak“ c. vígjátékban az első felvonásban az összes szereplők biciklin jönnek a színpadra. Az egész színtársulat most kerékpározásban gyakorolja magát. * (A Faun.) A Théátre-framjaisban tegnap egy verses egyfelvonásost adtak, amelynek szerzője, Lefèvre Georges, ugyancsak érdekes ember. Volt idő, amikor Afrikában strucollakkal kereskedett. Élt a Fokföldön, Zulu földön, Transzvalban. Látta 1879. jún. 1-én a boldogtalan Lulu herceget, akit a vadak öltek meg, látta, amint a holttestet faágakból összerótt hordágyon hozták. Ő akkoriban strucokat tenyészetett és elefántcsonttal is kereskedett, még pedig két honfitársával szövetkezve. Elég jól folyt dolga, ha gyémánt-bányákban kezdett spekulálni és ez tankra tette. Fortier nevű társa annyira elszegényedett, hogy, egy hajóhoz fűzőnek szegődött be, csakhogy visszatérhessen Franciaországba. Lefèvre régóta vágyódott a színpad után. 1875-ben, amikor 22 éves volt, közel fél millió frank örökség jutott osztályrészéül és azonnal negyvenezer frankot beleölt a Taubont színházba, de komponistái nem érték be ezzel, és szegény Lefévret lassan kint kivetkőztették mindenéből. 1879 telén két hónapig nem volt hajléka, míg végre egy vidéki lapnál kapott alkalmazást. 1879-ben a Fokföldre vándorolt ki. Szegényen tért vissza, de Radhalnál jó állást kapott és azóta megmaradt zsurnalisztának, publicistának és kritikusnak. 1887-ben adták első egyfelvonásosát az Odéon színházban. 1890-ben átdolgozta Romeo és Júliát és Shakespeare tragédiája az átdolgozásában nagy sikert ért el. Most már a Théátre frangaishoz is bejutott, pedig" -arés» hosszú az út a structenyésztéstől a Mysiére házáig.