Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)

1895-10-11 / 279. szám

6_____________________ PESTI HÍRLAP 1895. október 11.'­­ — _________.______ ^mr$*9*",m ■■■■­■'.'I 11. .................... ———in in ' .................. ■— színház és zene A rejtélyes idegen. A tv. kir. operaház művészpáholyában minden előadás előtt megjelenik egy ur. A nyitány megkez­dése előtt néhány perccel helyet foglal, előveszi lát­csövét és szemügyre veszi a közönséget. Ha nincsen közönség, úgy a jegyszedőknek és páholynyitogatóknak szenteli figyelmét. Szemét le sem veszi egész este a nézőtérről. Feszült érdeklődéssel kíséri a közönség magatartását, egyetlen egy mozzanat sem kerüli ki figyelmét. A színpad felé sohasem fordul, az előadás, úgy látszik, nem ér­dekli. Háttal fordul a színpadnak, csak a közönsé­get nézi. Olykor elégedett mosoly lebben sápadt, simára beretvált quaker-arcára. Azután előveszi zsebkönyvét és buzgón jegyezget. A művészpáholyban megforduló énekesekkel soha sem társalog. Úgy látszik, lenézi a művészeket. A szín­ház tagjai közül sokan nem ismerik, és azért én is csak nagy nehezen tudhattam meg, hogy ez a rejté­lyes idegen voltaképen kicsoda. Tenoristától, szubrettől, drámai primadonnától és karmestertől hiába kérdeztem, hogy ki az az úr, a­kit mindig ott látok a művészpáholyban. Adós ma­radt, valamennyi, a felelettel. Végre az operaház egyik foglalkozás nélküli baszistájával találkoztam. a . — Ugyan kérem, ki az az úr odafönn a mű­vészpáholyban ? — Shop! — ’? — Igen, az Shop! Shop, a híres amerikai ba­ritonista, kit Nikisch szerződtetett, hogy feleslegessé tegye ezáltal Takácsot, Odryt, Bianchit, Ney Dávidot és Szilágyi Bellát. Shop, a csudaművész, a­ki a Nürnbergi mesterdalnokok­ban híres alakításával mél­tán kiérdemelte a jelen volt Wagner Szigfrid oszlat­ván elismerését.­­— De mit keres ez az úr mindig a művész­páholyban ? Hisz ennek a színpadon volna a helye! — Hja, kérem, most új hivatalt kapott. Megtet­ték nézőtéri főfelügyelőnek! — ? ? —­Igen, amint mondom, ez az uj nézőtéri főfel­ügyelő. Van nálunk világítási főfelügyelő, vízvezetéki főfelügyelő, scenikai főfelügyelő, műszaki főfelügyelő és művészeti főfelügyelő. Csak épen a nézőtér nélkü­lözte még eddig a főfelügyeletet. Ezt most Shop látja el. — ? ? ? — Minden este hét órától tízig ott ül a művész­páholyban, megfigyeli és ellenőrzi a közönséget. Meg­figyeli, hogy a szabadjegyesek részt vesznek-e a tetszésnyilvánításban, hogy azok veszik-e tényleg igénybe a helyeket, akik kérték a jegyet, hogy a fölvonáskürökben kik társalognak egymással, hogy a páholy­közönség szabályszerű öltözékben jelenik-e meg, hogy az újságírók nem konspirálnak-e egymás között — megfigyeléseiről pedig másnap kimerítő írásbeli jelentést tesz a színház­vezetőségnek. — És ezért fizetik Shop urat ? — Ha nem ezért fizetik, hát akkor miért fizetik­ ? — Csitt! Hagyjuk el! — Shop ur, úgy látszik, észrevette beszélgetésünket, mert buzgón jegyezget! — Adieu! — a viszontlátásra! És ezzel elmenekült. , (­—Mi.) * (Br. kir. operaház.) A Troubadour mai elő­adásán a hirtelen megbetegedett Beck helyett Takács énekelte tuna grófot; jó csere, amelyet szívesen foga­dott a közönség. Leonórát ezúttal M. Rotter Gizella asszony vállalta el, nagyban egészben jól megállta a helyét. Peretti néhány nap óta gyöngélkedik, de azért a régi erővel és a nála megszokott hatással énekelte Manricot, sőt a nagy strettát a „felsőbb körök“ kí­vánságára meg is ismételte. Azucena Hilgermann Lau­rának régi jó szerepe, ma este is szép sikert aratott és a tapsból kijutott Szendreinek is. — A nézőtér csaknem egészen megtelt, úgy látszik, a Troubadourt még mindig „jó darabénak tartják. * (A népszínházban) ma H. Vukovich Aranka­­Z£tppytotla a Madarászbeli Postás Miskák már amúgy "is tekintélyes számát. Történelmi hűséggel­­ konstatál­juk ezt,­ de részletezésekre nem találtunk indokot; nem akartunk újra boszankodni azon, hogy minek ez a sok vendégszereplés oly kezdőkkel, akik vidéken ugyan meg tudnak felelni az igényeknek, de a fővá­rosi színpadra még nem értek meg. — A felvonáskö­­zökben Pécskai Alajos hegedült, aki már mint Pécs­­kai Alajos „úr“ szerepelt a színlapon. A közönség szívesen hallgatta a fiatal hegedűs játékát: * (A városligeti színkörben) ma nagyszámú közönség jelenlétében Tóth Antal jubiláris jutalomjá­tékául a „Cigányt“ adták. A jutalmazottat,a­ki a cím­szerepet hatásosan játszotta, a közönség kitüntető ová­cióval fogadta;­ a pályatársai különféle értékes aján­dékokkal lepték meg. Tóth Antal mellett még különös dicséretet érdemel a színkör drámai szendéje, Marko­­vits Margit, aki Rózsi szerepében újabb jeleit adta kiváló tehetségének és haladásának. Jim Mihályt, a népszínház baritonistáját szintén zajosan tapsolták. A többi szereplő is kitett magáért és kivívták a közön­ség elismerését. * (Új nemzeti színház.) A belügyminiszté­riumban komoly munkálkodás folyik az iránt, hogy nemzeti színházunk mostani szűk, kényelmetlen épü­lete helyett egy modern és nemzeti művészetünkhöz méltó palotába helyeztessék át. A tanulmányok egye­lőre a mostani nemzeti színház telkének és épületei­nek vagyonjogi viszonyaira vonatkoznak, amennyiben néhai Grassalkovich Antal herceg, aki a nemzeti színház telkét adományozta a nemzetnek, adomány­levelében kikötötte, hogy a mostani nemzeti színház telke csakis a színház céljára használható s ha eset­leg más célra való fordítása, vagy eladása szándé­­koltatnék, abba neki beleszólási joga van, melyet utódai is örökölnek. Minthogy most komolyan gon­dolnak a nemzeti színház áthelyezésére, a közala­pítványi kir. ügyigazgatóság a hivatalos lap mai szá­mában fölhívja néhai Grassalkovich herceg jogutó­dait, akik az áthelyezés ügyében beleszólásra tarta­nak jogot, hogy ez iránt nyilatkozatukat ez évi no­vember hó 15-éig annál is inkább benyújtsák, mert a határidő elmulasztása az említett jogról való le­mondásnak tekintetik. * (Elbert Imre,) a­ki még csak az imént ara­tott Tamarájával oly szép és jól kiérdemelt­eó sikert, már­is új dalművön dolgozik. A dalmű címe „Kendi Margit“, szövegét Bartók Lajos írta, hasoncímű tra­gédiája után. — Itt felemlítjük azt is, hogy a Tama­­rának szombatra tervezett harmadik előadása Vasquez grófné lemondása folytán elmarad; szombaton Tell Vilmost adják. * (Az első hangverseny.) Lederer Dezső ha­zánkfia, jelenleg Parisban működő hegedűművész hol­nap pénteken, október hó 11-én esti 7­­ órakor tartja meg hangversenyét a főv. vigadó kistermében Major J. Gyula közreműködésével és a következő műsorral: 1. Major Szonáta, hegedűre és zongorára Lederer Dezső ur és a szerző. 8. Saint-Saëns III. hegedűverseny, I. tölfil Lederer Dezső ur. 3. a) He­gyi Scherzo, b) Beethoven op. 53. Finale Major J. Gyula ur. 4. a).Svendsen Romance, b) Chopin Sara­saié Noc­ukne, e) Hubay Sonnet, d) Wienowski Ma­zurka Lederer Dezső ur. 5. a) Volkmann A jósnő, b) Lányi Éji zene, c) Major Magyar rapszódia Major J. Gyula ur. 6. Saint-Saëns Introduction et Rondo capriccioso, Lederer Dezső ur. * (Cimbalom-művésznő.) Halász Mari kisasz­­szony, ki nem rég tért haza párisi tanulmányújából Magyarországra, tegnap este már másodízben játszott Eötvös Károly képviselő s több zenei szakértő és mű­­barát jelenlétében a cimbalmon, ezen a speciális ma­gyar hangszeren. A jelenlevők általános véleménye az volt, hogy Halász Mari k. a. játéka megfelel ama ki­tűnő hírnévnek, mely megelőzte. Játékának technikája tökéletes, ami pedig a zamatos magyar előadást és az érzést illeti, abban is bátran versenyezhet a legki­tűnőbb cimbalomjátékosokkal. Egyébiránt tavaly olvasni lehetett dicséretét a párisi „Figaro“-ban, a Patrie“-ban, a „Gau­ois“-ban és számos zenei szaklapban, mint a „Progrès Artistique“, a „Le Lemeur litteraire et artis­­tique“ című újságokban. E lapok nagy elismeréssel ír­nak a magyar művésznőnek a Munkácsy, a Brisson volt miniszter szalonjaiban adott hangversenyeiről, hol a legnevezetesebb francia művészekkel, az opera tagjaival és Judit asszonynyal működött közre és ara­tott sikereket. De a „Pesti Hírlap“ párisi levelezője is kétszer adott hírt tavaly róla, midőn a d’Harcourt hangversenyteremben és a théâtre d’applicationban ját­szott és Sár­eey, a franciák egyik leghíresebb zene­kritikusa, azt írta róla, hogy egész új irányú magyar zenét teremt cimbalmán. * (Új zeneművek.) „Temetik a rózsát“ Áb­rányi Emilnek László halála alkalmából írt költemé­nyére, énekhangra zongorakisérettel szerző id. Ábrá­nyi Kornél. Hazai zeneéletünk nesztorának ezen leg­újabb szerzeménye megható gyászének, amely szívből fakadó mély érzéssel siratja a boldogtalan főherceg korai halálát. A szerzemény Sekunda V. József ki­adásában látott napvilágot. — Méry Béla kiadásában újabban a következő zeneművek jelentek meg : Bala­toni nóták tizenegy eredeti népdal gyűjteménye. Öt eredeti dal énekhangra, zongorakisérettel, szerző dr. Far­nas Dezső. Divertissements six morgeaux faciled par Ed. Poldini. • * (Egy kis helyreigazítás.) Spannraft Ár­min Ágoston ur, a m. kir. operaház és a nemzeti színház díszfestője, mivel azt állítottuk, hogy a „Tamara“ díszletei Kéméndi Jenő scenikai főfelügyelő tervei szerint készültek, a következő levelet intézte hozzánk: „Nagytekintetű Szerkesztőség! A „Tamara“ első előadása alkalmával megjelent kritika után köte­lességemnek tartom a nagyt. Szerkesztőségnek felvilágo­sítást nyújtani abban, hogy állásomban, mint a magy. kir. opera és nemzeti színház főfestője, már 15 év óta minden befolyás vagy vezetés nélkül az új dísz­letekre vonatkozó vázlatokat és színpadi mintákat én tervezem. Az én elfogadott terveim után készültek a „Tamara“ díszletei is, ami sokkal nehezebb volt, mi­után az egész előállításra csak 27 napot kaphattam. Bocsánatot kérek, hogy a t. Szerkesztőséget csekély személyemmel terhelem, miután nem az az ember vagyok aki nagy dobbal működik, sem az, a­ki erővel az előtérbe tolja magát, de egészen a sarokba se húzhatom magamat. A t. Szerkesztőségnek alázatos szolgája, Spannraft Ármin Ágoston s. k. * (Színészet a vidéken.) Dajka és Dobó társigazgatók e hé­t­én nyitották meg a színi szezont Szombathelyen. A társulat primadonnája a népszínház volt naivája Csongory Mariska. — Pesti-Ihász Lajos társulatával f. hó 5-én Ceglédről Szatmárra tette át állomáshelyét. Inkey Gizella, a primadonnája f. hó 25-én lép föl először és pedig a „Madarász“ operette Postás Milka szerepében. — A miskolci színháznak csarnokai f. hó 19-én nyílnak meg ismét. A téli szín­­idény első előadása „Bánk bán“ lesz. Csóka Sándor színtásulatának tagjai: Hentallemné Pauli Mariska, Csóka Amassy Júlia, Béres Mariska, Káldy Mariska, Molnár Rózsika, Breznay Geiza, Mátrai Nyári Antal, Karacs Imre, Vidor Dezső. Általánosan hiszik, hogy Csóka igazgatósága élvezetes színidényt biztosít. A kolozsvári nemzeti színházba kedden mutat­kozott be Leopold Franciska, az új primadonna, a „Szultán“ szerepében. A színház­ egészen megtelt és a közönség barátságosan fogadta a fiatal művésznőt. * (A sajtóhiba halottja.) F. é. szeptember 30-adijk­ számunkban „Magyar mű­vészek külföldön“ című cikkünkben egy rosszul elhelyezett kommá meg­fosztotta Szika Jánost, a hírneves komikust, életétől — a­mennyiben oda sorolta Guttmann és Erdössy Eugénia mellé halottnak, holott Szika ur még, hála Istennek, él és remélhetőleg még sok éven át fogja örvendeztetni közönségét felséges humorával és művé­szetével. *— Szika János ur most a Majna melletti Frankfurtból levelet intéz hozzánk, a melyben saját­kezűig is bizonyítja hogy még él és működik; egyszers­mind kijelenti, hogy nem is szándékozik előbb meg­válni az élettől, míg búcsút „nem vett hazájától és otthon élő jó barátaitól. — Örömmel vettük a művész levelét: reméljük hogy tudja ő is, hogy a­kiket halott­nak mondanak, azoknak rendszerint hosszú élet jut osztályrészül. * (Lesz színház Nagy­váradon) Nagyvára­don, mint nekünk sürgönyeik, óriási örömet keltett a belügyminiszter leirata, amelyben a félszázad óta vajúdó állandó színház építését engedélyezi. Az épí­tést Fellner és Helmer bécsi építészek tavaszszal meg­kezdik. A színházat 189­7-ben megnyitják. * (Arányi Dezsőné,) operaházi tenoristánk neje ez idő szerint Danzigban arat babérokat., San­­tuzzát és Elzát énekelte eddig, és a sajtó­s közönség osztatlan elismerésében részesült. * (Bicikli a színpadon.) A párisi Nouveautés­­színház legközelebbi újdonságában, a „Cinkostársak“ c. vígjátékban az első felvonásban az összes szerep­lők biciklin jönnek a színpadra. Az egész színtársulat most kerékpározásban gyakorolja magát. * (A Faun.) A Théátre-framjaisban tegnap egy verses egyfelvonásost adtak,­ a­melynek szerzője, Lefèvre Georges, ugyancsak érdekes ember. Volt idő, a­mikor Afrikában struc­ollakkal kereskedett. Élt a Fokföldön, Zulu­ földön, Transzvalban. Látta 1879. jún. 1-én a boldogtalan Lulu herceget, a­kit a vadak öltek meg, látta, amint a holttestet faágakból össze­rótt hordágyon hozták. Ő akkoriban strucokat tenyésze­tett és elefántcsonttal is kereskedett, még pedig két honfitársával szövetkezve. Elég jól folyt dolga, ha gyémánt-bányákban kezdett spekulálni és ez tankra tette. Fortier nevű társa annyira elszegényedett, hogy, egy­ hajóhoz fűzőnek szegődött be, csakhogy vissza­térhessen Franciaországba. Lefèvre régóta vágyódott­ a színpad után. 1875-ben, a­mikor 22 éves volt, kö­zel fél millió frank örökség jutott osztályrészéül é­s azonnal negyvenezer frankot beleölt a Tau­bont szín­házba, de komponistái nem érték be ezzel, és szegény Lefévret lassan kint kivetkőztették mindenéből. 1879 telén két hónapig nem volt hajléka, míg végre egy vidéki lapnál kapott alkalmazást. 1879-ben a Fok­földre vándorolt ki. Szegényen tért vissza, de Radh­­­alnál jó állást kapott és azóta megmaradt zsurna­lisztának, publicistának és kritikusnak. 1887-ben adták első egyfelvonásosát az Odéon színházban. 1890-ben átdolgozta Romeo és Júliát és Shakespeare tragédiája a­z átdolgozásában nagy sikert ért el. Most már a Théátre frangaishoz is bejutott, pedig" -arés» hosszú az út a structenyésztéstől a Mysiére házáig.

Next