Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)

1895-10-01 / 269. szám

I 4 _____ • fa,—. .................. —— P­ESTI HÍRLAP fooo. A főtételek, melyeknél több bevétel mutatko­zik, következők: az egyenes adóknál 8.273.000 írt volt a több­ bevétel az előirányzattal szemben és csakis a földadónál és a hadmentességi díjnál mutatko­zik együtt körülbelül 1.200.000 írtra tehető visszaesés. A fogyasztási adónál a több­ bevétel a praeliminaléval szemben volt 14.815.000 forint, a bélyegilletékek és díjaknál 4.639.000 forint, a dohányjövedéknél 3.697.000 forint, a lottójövedéknél 568.000 forint, a sójövedék­nél 262.000 frt, az államnyomdánál 163.000 frt, ál­lami jószágoknál 404.000 forint, a bányászat, pénz­verés, fémkohászat és vasműveknél 9.336.000 frt. A pénzügyminisztérium különféle bevételeinél 2.687.000 frt, a kereskedelmi tárcánál összesen 132.352.000 frt. Ellenben kevesebb bevétel mutatkozik a föld­művelésügyi tárcánál, ami az erdőknél és a lótenyésztő intézeteknél jelentkezik. Ha tekintetbe veszszük az imént előadottakat, azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk azt, hogy az 1894-ik évi zárszámadás méltán sorakozik a megelőző évek kedvező zárszámadásai mellé. (Élénk helyeslés jobb­­felől.) Ezek után, t. hát, áttérhetek a földmivelési elő­irányzat ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) És általá­nosságban meg kell jegyeznem azt, hogy a jelenlegi előirányzat összeállításánál mindenekelőtt nem lehetett figyelmen kívül hagyni a kormánynak azt a körül­ményt, ami úgy hiszem, hogy az előirányzat megbí­­rálásánál sem téveszthető szem elől, hogy t. i. az utóbbi időben alkotott törvények, országos határoza­tok, mint pl. a millennium megünneplésére, a kiállítás megtartására vonatkozók stb., amelyek az 1896. évre már előzetesen bizonyos kiadásokat róttak, ennek következtében az állami bevételek természetes emel­kedéséből származó többleteknek egy részét már elő­zetesen lefoglalták, s mintegy bizonyos célokra dezig­­nálták. Ezzel szemben, te­hát, a kormánynak köteles­sége volt gondoskodni arról, hogy az állami élet ter­mészetes fejlődésével karöltve járó nagyobb igények és szükségletek a lehetőségig kielégítést nyerjenek, nehogy az állami intézmények és az állami üzemek örvendetes fejlődésükben a dotációnak netalán nem kellő mérvű megállapítása következtében, visszafejlő­désre legyenek szorítva. Mindezeket az igényeket lehetőleg ki kellett elégíteni; mindezeket a különböző szempontokat össze kellett egyeztetni és bizonyos mértékig alá kellett ren­delni a legfőbb szempontnak, amely minden körül­mények között megóvandó, t. i. az államháztartási egyensúly föntartása és biztosítása szempontjának. (Eiért helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, te­hát, hogy a költségvetési elő­irányzat, amelyet előterjeszteni szerencsém van, talán bizonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy a kormány mindezeket a szempontokat behatólag mérlegelte és igyekezett azokat lelkiismeretesen érvényre juttatni. Áttérve már most te­hát, a költségvetési elő­irányzat kiadási részére, azt látjuk, hogy mindenek­előtt a közösügyi kiadásoknál 831,000 frtnyi nettó emelkedéssel találkozunk. Az egész emelkedésből a közösügyi kiadásoknál, azon intézkedések következté­ben, melyek a t. ház előtt a delegácionális tárgyalá­sokból ismeretesek, az, ami Magyarországra esik, 1.305.000 frtot tesz. Miután azonban a vámbeviteleket is mérsékelt összegben emeltük és a vámbevitelek ez emeléséből a Magyarországra eső 314°/0 473.000 irtot tesz, ennek következtében a nettó emelkedés a közösügyi kiadásoknál, amit az állam más beviteli forrásaiból kell fedeznünk, mint említeni szerencsém volt, 831.000 irtot tesz. A nyugdíjaknál 210.000 frt az emelkedés az összes tárcáknál, amennyiben a pénzügyi és bel­ügyi tárca kivételével, minden egyes tárcánál emelni kellett a nyugdijszükségletet a költségvetés realitásának érdekében. Ezen emelkedés visszavezet­hető egyrészről az 1885. XI. t.-cikkre vagyis a nyug­díjtörvényre, másrészről pedig az 1893/4. IV. t.-cz. intézkedésére, amely a tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szól. Az állami adósságoknál 2.037.000 frttal emelkedik a szükséglet. Ebből a szükségletből 1.500.000 frt nem képezi állandó megterheltetését a budgetnek, mert az az összeg, amely az erdélyi úr­béri dézsmakárpótlás pótlólagos kiszolgáltatásáról szóló törvénynek következménye és a­mely címen, hogy mennyi fogja valósággal a költségvetést terhelni, azt ma pozitivitással megállapítani nem lehet, hanem csak számítás alapján vagyunk abban a véleményben, hogy körülbelül 1.500.000 frtot fog tenni az az ösz­­szeg, amely e címen 1896-ban szükségeltetni fog. Ugyancsak az állami adósságoknál 724.000 frt új tétellel találkozunk, amely a Vaskapu szabályozási költségnek első évi annuitása. E tétel azonban csak átfutó jelentőségű a jelen költségvetésben, — mert mint a bevételeknél lesz szerencsém kimutatni — hasonló nagyságú bevétellel ellensúlyozva van, és így a költ­ségvetés mérlegére egyáltalán befolyást nem gyakorol. Horváth-Szlavónország beligazgatási szükségle­ténél 323.000 frttal több kívántatik, azon átlagos szá­mítás szerint, amely ennek a budgetnek rendesen alapját szokta képezni. A miniszterelnökségnél jelentékeny kiadási emel­kedéssel találkozunk; ez az emelkedés — legalább grániszerűleg — jelentékeny, forint az az összeg, (Zaj a szélső baloldalon: Halljuk! ' Halljuk!) amennyivel nagyobb az előirányzat az 1895. évi költségvetéssel szemben. Ebből azonban 400.000 frt csak áthozatik a honvédelmi tárcától, az a 400.000 frt, amely az 1848—49-es honvédek segélyezésére eddig a honvédelmi tárcánál volt praeli­­minálva, ellenben 228.000 frt valóságos, habár nem állandó új terhet képez a miniszterelnöki tárcánál, hanem összeköttetésben áll a millennáris létesítmények­kel. (Mozgás a szélsőbaloldalon) Egészben véve tehát a miniszterelnöki tárcánál nagyobb az emelkedés, mint 549,000 frt, de miután egyes tételek az 1895 évi költségvetésből elesnek, ne­vezetesen egy 80,000 frtos tétel, amely eddig a fiumei kormányzói palota építésére volt fölvéve, a nettó emel­kedés ennél a tárcánál marad 549,000 frt. A belügyminisztériumnál az összes szükséglet emelkedés 1.356,000 frtot tesz, melynek legnagyobb része rendes kezelésbe esik. A vármegyék közigazga­tási kiadásai emelkednek 150,000 frttal, miután az a szándékunk, hogy addig is, míg az adminisztráció ál­talánosan rendeztetnék, az adminisztrációnak a me­nete lehetőleg javíttassék, ez pedig bizonyos személy­­szaporítást és a dologi kiadások emelkedését elkerül­hetetlenné teszi. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Az állami anyakönyvi kiadások 602.000 frtnyi többletet idéznek elő és így egészben véve 878.000 frt prae­­limináltatik ezen a címen, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) miután most már az egész évi szükséglete állítandó be az állami anyakönyveknek, míg a megelőző évben csak egy harmad évre volt a szükséglet praeliminálva. A közbiztonsági kiadások 442.000 frttal emelkednek, ami a csendőrség szaporí­tásának következménye és most már szintén egész évi szükséglete állíttatik be ennek a kiadásnak, míg a megelőző évben ez is csak részben szerepelt a költ­ségvetésben. Ellenben a belügyminisztérium átmeneti kiadásainál 150.000 forinttal kevesebb vétetik föl a csendőrség és rendőrség szaporítása alkalmával első beszerzésekre fordított összegek címén, mennyiben ez a szükséglet az 1896-ik évben elesik. Áttérve, t. ház, a pénzügyi tárcára, annak rendes kiadásai 1.780.000 írttal emelkednek, miután azonban átmeneti kiadásai 12 138.000 frttal emelkedtek, azért egészben véve a pénzügyi tárca kiadásai 10.358.000 frttal kisebbek, mint a megelőző évben. Ami a rendes kiadásoknak 1.780.000 frttal való emelkedését illeti, ez a következő tételekre vezethető vissza, legalább a főbb összegekben. 57,000 frttal emelkednek a központ kiadásai, melyből 17,000 frt csak áthozatik a külső címekből a központba és oly tisz­viselők illetményeit képezik, akik már hosszabb idő óta a minisztériumba vannak állandó szolgálatté­telre berendelve, akiknek illetményei azonban eddig valamely külső címen voltak elszámolva. 25,800 frtnyi emelkedést idéz elő azon körü­lény, hogy a pénzügy­igazgatósági tisztviselők közül azoknak, akik állandó szolgálattételre a pénzügyminisztériumba voltak be­rendelve, illetményei a központ terhére vétetnek át azért, hogy ezeknek helyes a külső hivataloknál, az igazgatóságoknál betölthető legyen, ami a pénz­ügyi adminisztráció érdekében okvetlenül szükséges. A pénzügyigazgatóságoknál a szükséglet emel­kedése 76.000 frt. részben azért, mert mint eddig is tör­ént, úgy jövőre is a pénzügyigazgatóságok számá­nak szaporítása van kilátásba véve, másrészről az ügyforgalom emelkedése következtében okvetlenül szükséges mérsékelt számban a személyzet szaporí­tása és ezenkívül szükségesnek tartom, hogy az 1893. IV. t.-c. azon intézkedése, mely szerint bizonyos meghatározott időn belül a tisztviselők a magasabb fizetési fokozatba előléptetendők, már az 1896. évben, legalább ré­zben keresztülvitessék. Az adóhivataloknál a szükséglet 64000 frttal emelkedik, miután tíz új adóhivatal fölállítása van kilá­tásba véve. A pénzügyőrségnél 68.000 frttal emelke­dik a szükséglet, miután új gyárak keletkeznek, amelyek jövedéki ellenőrzés alatt állnak és úgy a személyzet mérsékelt szaporítása elkerülhetlen. A dohányjövedéknél 838000 frttal emelkedik a szükséglet, ami természetesen nagyobb bevételi emel­kedéssel áll szemben. Szükséges pedig ez az emelés egyrészt azért, mert a dohánygyárak szaporulatnak, ennélfogva a munkadíjakban emelkedés mutatkozik, másrészt pedig épen a fogyasztás növekedése követ­keztében nagyobb mérvű anyagot kell különösen a külföldről bevásárolni. A bányászatnál, a pénzverésnél, a fémkohászat­nál és a vasműveknél 722,000 forint az emelkedés, ami az üzemek fejlődésével áll kapcsolatban és 890,000 frt nagyobb bevétellel van ellensúlyozva. El­lenben a rendes kiadások közül a fogyasztási adók­nál, a sójövedéknél, a jószágigazgatóságoknál, a Zsil völgyi kőszénbányánál, a sótermelésnél és az állami épületeknél 187.000 frttal apadnak a kiadások. Ami már most a pénzügyminisztérium átmeneti kiadásait illeti, az imént említettem, hogy 12.139.000 forinttal apadnak e kiadások. Ebből az apadásból 12 millió forint arra vezethető vissza, hogy a valuta­rendezéssel kapcsolatos aranybeszerzés most már megszűnt, miután az aranyat beszereztük és így az ezzel járó kiadás elesik; természetesen elesik ennek következtében a megfelelő átmeneti bevétel is. Egy új tétellel találkozunk az átmeneti kiadá­soknál, mely 120.000 frtot tesz ki, és amelyet azér vettem föl a költségvetésbe, hogy a jövő évben a fővárosban mutatkozó drágaságra tekintettel, az alsóbb rendű családos vagy nős tisztviselők némi segélyben részesíttessenek (Helyeslés.) Áttérve a kereskedelmi tárcára, ennek rendes és átmeneti kiadásai 8 millió forinttal emelkednek. Miután azonban a beruházások 300.000 frttal kisebb összegre vannak praeliminálva, a nettó emelkedés 7.700 000 frtot tesz. A főbb tételek, melyeknél emel­kedés mutatkozik, a következők. (Halljuk! Halljuk!! A közutaknál 131,000 frt volt a szükségleti növekedés, miután háromszáz kilométerrel növekedik a közutak hálózata. . Ezenkívül új tétel a szabadalmi hivatal és a szabadalmi tanács felállítása, mely 132,000 forint kiadást eredményez, mely azonban csak átfutó jellegű, miután egy megfelelő nagyobb bevétel által van el­lensúlyozva. A postatakarékpénztárnál is 100,000 írt átfutó kiad­ási emelkedés van, mely ugyanannyi bevé­tel által van ellensúlyozva. A kereskedelmi tárca üzemeinél a bruttó kiadási emelkedés 7 millió forint. Ebből esik a postára, távír­dára és távbeszélőre 830,000 frtnyi többlet, miután az üzlet természetszerűleg emelkedik és ezzel egy­szersmind a bevételek emelkedése is kapcsolatos. A vasutaknál a rendes kiadások 3.865,000 frttal vannak előirányozva. Ez visszavezehető egyrészt a hálózatnak ter­jedésére, miután 1000 kilométerrel nagyobb hálózat szolgál ma a számítás alapjául, mint az előző évben, amennyiben 11.700 kilométer most a számítás alap­jául szolgáló hálózat. Erre körülbelül 1.000.000 frtnyi kiadási szaporulat esik , 2,860 000 frt kiadás szapo­rulat pedig esik a kilátásba vett nagyobb teljesít­ményekre, ami várható nagyobb forgalm követ­keztében. A gyárak, a diósgyőri vasgyár 1.253.000 frt és az állami gépgyár 1.047.000 forintnyi többletet vesznek igénbe, amely többlettel szemben, épen a gyár üzemének terjedése következtében, nagyobb be­vételek is állanak. A kereskedelmi tárca beruházásaira nézve vol­tam bátor emiíteni, hogy azok 300.000 forintnyi kisebb összeggel praelimináltattak, miután egy tétel, amely a folyó és tóhajózás cé­laira volt fölvéve 300.000 forint­tal, ez alkalommal elesik. A legfontosabb része a kereskedelmi tárca be­­ruházásainak az, mely az államvasutakra szükséges. (Halljuk ! Halljuk !) Az államvasutakra beruházás cí­mén, t. bár, ugyanazt az összeget vettük föl a költségvetésbe, amely az 1895. évi előirányzatban is szerepel, t. i. kerek összegben 6.000,000 frtot és 1.500.000 frtot a leltár szaporítására és a kiegészí­tési munkálatokra. Ugyanazt az összeget vettük tehát föl annak dacára, hogy előrelátható és az eddigi ta­pasztalatokból következtethető, hogy ez az összeg az egész beruházási szükségletet nem fogja fedezni. És hogy ennek dacára nem emeltük e tételt, ennek, te­hát, az a magyarázata, hogy a kereske­delmi miniszter úrral együtt szükségesnek tartottuk elrendelni a beható tanulmányozást abban a tekintet­ben, hogy az államvasutaknál mi lesz a legközelebbi években, a beruházási szükséglet, addig pedig, míg pozitív adatok e tekintetben rendelkezésünkre nem állanak, nem lett volna indokolt vagy célszerű a költ­ségvetési tételt változtatni. Azonban, te­hát, ezzel egyidejűleg tanulmány tárgyává tettük azt a kérdést is, hogy váljon az ed­digi eljárás a vasutak beruházásának fedezése körül, hogy t. i. ezek a beruházások állandóan az állam rendes bevételeiből fedeztessenek, föntartandók-e a jövőre, váljon helyes-e ez budgeralis szempontjából és a vasutak jövedelmezősége szempontjából? A kérdés úgy áll, te hát, (Halljuk ! Halljuk!) hogyha megtekintjük a múlt évek zárszámadási eredményeit, arra az eredményre jutunk, hogy azok az összegek, amelyek e címeken a költségvetésben praelimináltattak mondhatni egyik évben sem fedezték teljesen a szükségletet, hanem ezeken kívül póthitel vagy utó­lagos fölhatalmazások kérése alapján kisebb-nagyobb összegek voltak szükségesek a beruházások céljaira. Ha számításba veszszük az utolsó 5 évnek vagyis 1890—1894. évi zárszámadási eredményeket, azt lát­juk, hogy előirányoztatott az államvasúti beruházásokra 26 és fél millió forint, tényleg pedig kiadatott pót­hitel törvények igénybevételével 60 és fél millió forint, tehát 4 millió forinttal volt nagyobb ez az összeg a előirányzott összegnél és mégis, te­hát, ezzel nem fedeztünk minden szükségletet, hanem csak az legégetőbb és legsürgősebb szükségleteken. Már­pedig az államvasúti hálózat, habár nem olyan rohamosan, mint a nagy vasúti államosítások ide­jében, mindazonáltal folytonosan emelkedik, a forga­lom is folytonosan terjed és így nagyon természete­sen nem lehetünk abban a reményben, hogy az állami vasutaknál jövőre több beruházási szükségle­tek nem fognak fölmerülni, sőt ellenkezőleg el kell készülve lennünk arra, hogy évek hosszú során át jelentékeny igényekkel fogunk szembeállni. (Igazi Úgy van !) Ezekkel az igényekkel szemben, te­hár, egy­részről a forgalom biztonságának elutasíthatlan kö­vetelménye szempontjából, másrészről sem zár­kózhatunk el, mert nem engedhetjük meg, hogy állona vasutaink fejlődésének azon magas­ fokáról.

Next