Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-01 / 269. szám
I 4 _____ • fa,—. .................. —— PESTI HÍRLAP fooo. A főtételek, melyeknél több bevétel mutatkozik, következők: az egyenes adóknál 8.273.000 írt volt a több bevétel az előirányzattal szemben és csakis a földadónál és a hadmentességi díjnál mutatkozik együtt körülbelül 1.200.000 írtra tehető visszaesés. A fogyasztási adónál a több bevétel a praeliminaléval szemben volt 14.815.000 forint, a bélyegilletékek és díjaknál 4.639.000 forint, a dohányjövedéknél 3.697.000 forint, a lottójövedéknél 568.000 forint, a sójövedéknél 262.000 frt, az államnyomdánál 163.000 frt, állami jószágoknál 404.000 forint, a bányászat, pénzverés, fémkohászat és vasműveknél 9.336.000 frt. A pénzügyminisztérium különféle bevételeinél 2.687.000 frt, a kereskedelmi tárcánál összesen 132.352.000 frt. Ellenben kevesebb bevétel mutatkozik a földművelésügyi tárcánál, ami az erdőknél és a lótenyésztő intézeteknél jelentkezik. Ha tekintetbe veszszük az imént előadottakat, azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk azt, hogy az 1894-ik évi zárszámadás méltán sorakozik a megelőző évek kedvező zárszámadásai mellé. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezek után, t. hát, áttérhetek a földmivelési előirányzat ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) És általánosságban meg kell jegyeznem azt, hogy a jelenlegi előirányzat összeállításánál mindenekelőtt nem lehetett figyelmen kívül hagyni a kormánynak azt a körülményt, ami úgy hiszem, hogy az előirányzat megbírálásánál sem téveszthető szem elől, hogy t. i. az utóbbi időben alkotott törvények, országos határozatok, mint pl. a millennium megünneplésére, a kiállítás megtartására vonatkozók stb., amelyek az 1896. évre már előzetesen bizonyos kiadásokat róttak, ennek következtében az állami bevételek természetes emelkedéséből származó többleteknek egy részét már előzetesen lefoglalták, s mintegy bizonyos célokra dezignálták. Ezzel szemben, tehát, a kormánynak kötelessége volt gondoskodni arról, hogy az állami élet természetes fejlődésével karöltve járó nagyobb igények és szükségletek a lehetőségig kielégítést nyerjenek, nehogy az állami intézmények és az állami üzemek örvendetes fejlődésükben a dotációnak netalán nem kellő mérvű megállapítása következtében, visszafejlődésre legyenek szorítva. Mindezeket az igényeket lehetőleg ki kellett elégíteni; mindezeket a különböző szempontokat össze kellett egyeztetni és bizonyos mértékig alá kellett rendelni a legfőbb szempontnak, amely minden körülmények között megóvandó, t. i. az államháztartási egyensúly föntartása és biztosítása szempontjának. (Eiért helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, tehát, hogy a költségvetési előirányzat, amelyet előterjeszteni szerencsém van, talán bizonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy a kormány mindezeket a szempontokat behatólag mérlegelte és igyekezett azokat lelkiismeretesen érvényre juttatni. Áttérve már most tehát, a költségvetési előirányzat kiadási részére, azt látjuk, hogy mindenekelőtt a közösügyi kiadásoknál 831,000 frtnyi nettó emelkedéssel találkozunk. Az egész emelkedésből a közösügyi kiadásoknál, azon intézkedések következtében, melyek a t. ház előtt a delegácionális tárgyalásokból ismeretesek, az, ami Magyarországra esik, 1.305.000 frtot tesz. Miután azonban a vámbeviteleket is mérsékelt összegben emeltük és a vámbevitelek ez emeléséből a Magyarországra eső 314°/0 473.000 irtot tesz, ennek következtében a nettó emelkedés a közösügyi kiadásoknál, amit az állam más beviteli forrásaiból kell fedeznünk, mint említeni szerencsém volt, 831.000 irtot tesz. A nyugdíjaknál 210.000 frt az emelkedés az összes tárcáknál, amennyiben a pénzügyi és belügyi tárca kivételével, minden egyes tárcánál emelni kellett a nyugdijszükségletet a költségvetés realitásának érdekében. Ezen emelkedés visszavezethető egyrészről az 1885. XI. t.-cikkre vagyis a nyugdíjtörvényre, másrészről pedig az 1893/4. IV. t.-cz. intézkedésére, amely a tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szól. Az állami adósságoknál 2.037.000 frttal emelkedik a szükséglet. Ebből a szükségletből 1.500.000 frt nem képezi állandó megterheltetését a budgetnek, mert az az összeg, amely az erdélyi úrbéri dézsmakárpótlás pótlólagos kiszolgáltatásáról szóló törvénynek következménye és amely címen, hogy mennyi fogja valósággal a költségvetést terhelni, azt ma pozitivitással megállapítani nem lehet, hanem csak számítás alapján vagyunk abban a véleményben, hogy körülbelül 1.500.000 frtot fog tenni az az öszszeg, amely e címen 1896-ban szükségeltetni fog. Ugyancsak az állami adósságoknál 724.000 frt új tétellel találkozunk, amely a Vaskapu szabályozási költségnek első évi annuitása. E tétel azonban csak átfutó jelentőségű a jelen költségvetésben, — mert mint a bevételeknél lesz szerencsém kimutatni — hasonló nagyságú bevétellel ellensúlyozva van, és így a költségvetés mérlegére egyáltalán befolyást nem gyakorol. Horváth-Szlavónország beligazgatási szükségleténél 323.000 frttal több kívántatik, azon átlagos számítás szerint, amely ennek a budgetnek rendesen alapját szokta képezni. A miniszterelnökségnél jelentékeny kiadási emelkedéssel találkozunk; ez az emelkedés — legalább grániszerűleg — jelentékeny, forint az az összeg, (Zaj a szélső baloldalon: Halljuk! ' Halljuk!) amennyivel nagyobb az előirányzat az 1895. évi költségvetéssel szemben. Ebből azonban 400.000 frt csak áthozatik a honvédelmi tárcától, az a 400.000 frt, amely az 1848—49-es honvédek segélyezésére eddig a honvédelmi tárcánál volt praeliminálva, ellenben 228.000 frt valóságos, habár nem állandó új terhet képez a miniszterelnöki tárcánál, hanem összeköttetésben áll a millennáris létesítményekkel. (Mozgás a szélsőbaloldalon) Egészben véve tehát a miniszterelnöki tárcánál nagyobb az emelkedés, mint 549,000 frt, de miután egyes tételek az 1895 évi költségvetésből elesnek, nevezetesen egy 80,000 frtos tétel, amely eddig a fiumei kormányzói palota építésére volt fölvéve, a nettó emelkedés ennél a tárcánál marad 549,000 frt. A belügyminisztériumnál az összes szükséglet emelkedés 1.356,000 frtot tesz, melynek legnagyobb része rendes kezelésbe esik. A vármegyék közigazgatási kiadásai emelkednek 150,000 frttal, miután az a szándékunk, hogy addig is, míg az adminisztráció általánosan rendeztetnék, az adminisztrációnak a menete lehetőleg javíttassék, ez pedig bizonyos személyszaporítást és a dologi kiadások emelkedését elkerülhetetlenné teszi. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Az állami anyakönyvi kiadások 602.000 frtnyi többletet idéznek elő és így egészben véve 878.000 frt praelimináltatik ezen a címen, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) miután most már az egész évi szükséglete állítandó be az állami anyakönyveknek, míg a megelőző évben csak egy harmad évre volt a szükséglet praeliminálva. A közbiztonsági kiadások 442.000 frttal emelkednek, ami a csendőrség szaporításának következménye és most már szintén egész évi szükséglete állíttatik be ennek a kiadásnak, míg a megelőző évben ez is csak részben szerepelt a költségvetésben. Ellenben a belügyminisztérium átmeneti kiadásainál 150.000 forinttal kevesebb vétetik föl a csendőrség és rendőrség szaporítása alkalmával első beszerzésekre fordított összegek címén, mennyiben ez a szükséglet az 1896-ik évben elesik. Áttérve, t. ház, a pénzügyi tárcára, annak rendes kiadásai 1.780.000 írttal emelkednek, miután azonban átmeneti kiadásai 12 138.000 frttal emelkedtek, azért egészben véve a pénzügyi tárca kiadásai 10.358.000 frttal kisebbek, mint a megelőző évben. Ami a rendes kiadásoknak 1.780.000 frttal való emelkedését illeti, ez a következő tételekre vezethető vissza, legalább a főbb összegekben. 57,000 frttal emelkednek a központ kiadásai, melyből 17,000 frt csak áthozatik a külső címekből a központba és oly tiszviselők illetményeit képezik, akik már hosszabb idő óta a minisztériumba vannak állandó szolgálattételre berendelve, akiknek illetményei azonban eddig valamely külső címen voltak elszámolva. 25,800 frtnyi emelkedést idéz elő azon körülény, hogy a pénzügyigazgatósági tisztviselők közül azoknak, akik állandó szolgálattételre a pénzügyminisztériumba voltak berendelve, illetményei a központ terhére vétetnek át azért, hogy ezeknek helyes a külső hivataloknál, az igazgatóságoknál betölthető legyen, ami a pénzügyi adminisztráció érdekében okvetlenül szükséges. A pénzügyigazgatóságoknál a szükséglet emelkedése 76.000 frt. részben azért, mert mint eddig is törént, úgy jövőre is a pénzügyigazgatóságok számának szaporítása van kilátásba véve, másrészről az ügyforgalom emelkedése következtében okvetlenül szükséges mérsékelt számban a személyzet szaporítása és ezenkívül szükségesnek tartom, hogy az 1893. IV. t.-c. azon intézkedése, mely szerint bizonyos meghatározott időn belül a tisztviselők a magasabb fizetési fokozatba előléptetendők, már az 1896. évben, legalább rézben keresztülvitessék. Az adóhivataloknál a szükséglet 64000 frttal emelkedik, miután tíz új adóhivatal fölállítása van kilátásba véve. A pénzügyőrségnél 68.000 frttal emelkedik a szükséglet, miután új gyárak keletkeznek, amelyek jövedéki ellenőrzés alatt állnak és úgy a személyzet mérsékelt szaporítása elkerülhetlen. A dohányjövedéknél 838000 frttal emelkedik a szükséglet, ami természetesen nagyobb bevételi emelkedéssel áll szemben. Szükséges pedig ez az emelés egyrészt azért, mert a dohánygyárak szaporulatnak, ennélfogva a munkadíjakban emelkedés mutatkozik, másrészt pedig épen a fogyasztás növekedése következtében nagyobb mérvű anyagot kell különösen a külföldről bevásárolni. A bányászatnál, a pénzverésnél, a fémkohászatnál és a vasműveknél 722,000 forint az emelkedés, ami az üzemek fejlődésével áll kapcsolatban és 890,000 frt nagyobb bevétellel van ellensúlyozva. Ellenben a rendes kiadások közül a fogyasztási adóknál, a sójövedéknél, a jószágigazgatóságoknál, a Zsil völgyi kőszénbányánál, a sótermelésnél és az állami épületeknél 187.000 frttal apadnak a kiadások. Ami már most a pénzügyminisztérium átmeneti kiadásait illeti, az imént említettem, hogy 12.139.000 forinttal apadnak e kiadások. Ebből az apadásból 12 millió forint arra vezethető vissza, hogy a valutarendezéssel kapcsolatos aranybeszerzés most már megszűnt, miután az aranyat beszereztük és így az ezzel járó kiadás elesik; természetesen elesik ennek következtében a megfelelő átmeneti bevétel is. Egy új tétellel találkozunk az átmeneti kiadásoknál, mely 120.000 frtot tesz ki, és amelyet azér vettem föl a költségvetésbe, hogy a jövő évben a fővárosban mutatkozó drágaságra tekintettel, az alsóbb rendű családos vagy nős tisztviselők némi segélyben részesíttessenek (Helyeslés.) Áttérve a kereskedelmi tárcára, ennek rendes és átmeneti kiadásai 8 millió forinttal emelkednek. Miután azonban a beruházások 300.000 frttal kisebb összegre vannak praeliminálva, a nettó emelkedés 7.700 000 frtot tesz. A főbb tételek, melyeknél emelkedés mutatkozik, a következők. (Halljuk! Halljuk!! A közutaknál 131,000 frt volt a szükségleti növekedés, miután háromszáz kilométerrel növekedik a közutak hálózata. . Ezenkívül új tétel a szabadalmi hivatal és a szabadalmi tanács felállítása, mely 132,000 forint kiadást eredményez, mely azonban csak átfutó jellegű, miután egy megfelelő nagyobb bevétel által van ellensúlyozva. A postatakarékpénztárnál is 100,000 írt átfutó kiadási emelkedés van, mely ugyanannyi bevétel által van ellensúlyozva. A kereskedelmi tárca üzemeinél a bruttó kiadási emelkedés 7 millió forint. Ebből esik a postára, távírdára és távbeszélőre 830,000 frtnyi többlet, miután az üzlet természetszerűleg emelkedik és ezzel egyszersmind a bevételek emelkedése is kapcsolatos. A vasutaknál a rendes kiadások 3.865,000 frttal vannak előirányozva. Ez visszavezehető egyrészt a hálózatnak terjedésére, miután 1000 kilométerrel nagyobb hálózat szolgál ma a számítás alapjául, mint az előző évben, amennyiben 11.700 kilométer most a számítás alapjául szolgáló hálózat. Erre körülbelül 1.000.000 frtnyi kiadási szaporulat esik , 2,860 000 frt kiadás szaporulat pedig esik a kilátásba vett nagyobb teljesítményekre, ami várható nagyobb forgalm következtében. A gyárak, a diósgyőri vasgyár 1.253.000 frt és az állami gépgyár 1.047.000 forintnyi többletet vesznek igénbe, amely többlettel szemben, épen a gyár üzemének terjedése következtében, nagyobb bevételek is állanak. A kereskedelmi tárca beruházásaira nézve voltam bátor emiíteni, hogy azok 300.000 forintnyi kisebb összeggel praelimináltattak, miután egy tétel, amely a folyó és tóhajózás célaira volt fölvéve 300.000 forinttal, ez alkalommal elesik. A legfontosabb része a kereskedelmi tárca beruházásainak az, mely az államvasutakra szükséges. (Halljuk ! Halljuk !) Az államvasutakra beruházás címén, t. bár, ugyanazt az összeget vettük föl a költségvetésbe, amely az 1895. évi előirányzatban is szerepel, t. i. kerek összegben 6.000,000 frtot és 1.500.000 frtot a leltár szaporítására és a kiegészítési munkálatokra. Ugyanazt az összeget vettük tehát föl annak dacára, hogy előrelátható és az eddigi tapasztalatokból következtethető, hogy ez az összeg az egész beruházási szükségletet nem fogja fedezni. És hogy ennek dacára nem emeltük e tételt, ennek, tehát, az a magyarázata, hogy a kereskedelmi miniszter úrral együtt szükségesnek tartottuk elrendelni a beható tanulmányozást abban a tekintetben, hogy az államvasutaknál mi lesz a legközelebbi években, a beruházási szükséglet, addig pedig, míg pozitív adatok e tekintetben rendelkezésünkre nem állanak, nem lett volna indokolt vagy célszerű a költségvetési tételt változtatni. Azonban, tehát, ezzel egyidejűleg tanulmány tárgyává tettük azt a kérdést is, hogy váljon az eddigi eljárás a vasutak beruházásának fedezése körül, hogy t. i. ezek a beruházások állandóan az állam rendes bevételeiből fedeztessenek, föntartandók-e a jövőre, váljon helyes-e ez budgeralis szempontjából és a vasutak jövedelmezősége szempontjából? A kérdés úgy áll, te hát, (Halljuk ! Halljuk!) hogyha megtekintjük a múlt évek zárszámadási eredményeit, arra az eredményre jutunk, hogy azok az összegek, amelyek e címeken a költségvetésben praelimináltattak mondhatni egyik évben sem fedezték teljesen a szükségletet, hanem ezeken kívül póthitel vagy utólagos fölhatalmazások kérése alapján kisebb-nagyobb összegek voltak szükségesek a beruházások céljaira. Ha számításba veszszük az utolsó 5 évnek vagyis 1890—1894. évi zárszámadási eredményeket, azt látjuk, hogy előirányoztatott az államvasúti beruházásokra 26 és fél millió forint, tényleg pedig kiadatott póthitel törvények igénybevételével 60 és fél millió forint, tehát 4 millió forinttal volt nagyobb ez az összeg a előirányzott összegnél és mégis, tehát, ezzel nem fedeztünk minden szükségletet, hanem csak az legégetőbb és legsürgősebb szükségleteken. Márpedig az államvasúti hálózat, habár nem olyan rohamosan, mint a nagy vasúti államosítások idejében, mindazonáltal folytonosan emelkedik, a forgalom is folytonosan terjed és így nagyon természetesen nem lehetünk abban a reményben, hogy az állami vasutaknál jövőre több beruházási szükségletek nem fognak fölmerülni, sőt ellenkezőleg el kell készülve lennünk arra, hogy évek hosszú során át jelentékeny igényekkel fogunk szembeállni. (Igazi Úgy van !) Ezekkel az igényekkel szemben, tehár, egyrészről a forgalom biztonságának elutasíthatlan követelménye szempontjából, másrészről sem zárkózhatunk el, mert nem engedhetjük meg, hogy állona vasutaink fejlődésének azon magas fokáról.