Pesti Hírlap, 1896. június (18. évfolyam, 150-178. szám)

1896-06-01 / 150. szám

Belpolitikai hírek. Az országgyűlési szabadelvű­ párt holnap este értekezletet tart, amelyen tárgyalás alá veszi, mint értesülünk, a honvédelmi miniszternek azt a törvényjavaslatát, mely a véderő kötelékébe tartozó egyének ellátásáról rendelkező törvényt aként módo­sítja, hogy a közös hadseregből a honvédséghez és­­viszont áthelyezett tisztek nyugdíjazásánál ezentúl a­­közös hadsereg, illetőleg a honvédség budgetjét ter­heli az előző szolgálatidőre eső rész. E törvényja­vaslatot a képviselőház tudvalevőleg kedden veszi tár­­­gyalás alá. A kúriai képviselőválasztási bíráskodás­ról rendelkező törvényjavaslat részletes tárgyalásá­nak rendjén élénkebb vita lesz, mint értesülünk, a javaslat harmadik szakaszánál. E szakasz, mint tudva van, azokat az eseteket állapítja meg, melyekben a­­választást kérvénynyel lehet megtámadni a kir. kúria felőtt. Ellenzéki részről módosításokat szándékoznak benyújtani oly irányban, hogy a kúriának bírói ítél­kezése alá tartozó esetek köre kiszélesbíttessék. A szabadelvű párt kebelében uralkodó hangulatból kö­vetkeztetve, kétségtelen, hogy e módosításoknak egyike sem fog többséget nyerni. Üdvözlet a szabadelvű­ pártnak. Resicáról távírják lapunknak. A nagy-zorlenci választókerület választó­polgárai a mai napon országgyűlési kép­viselőjük, Szerib György, húsz éves képviselői ju­bileumi ünnepélyére egybegyűlvén, meleghangú "üdvözlő táviratot intéztek az országgyűlési szabad­elvű párthoz, mint hazánk jövő fejlődésének és föl- Virágzásának letéteményeséhez. A Goethe-szoba megnyitása. — Saját tudósitónktól. — Budapest, május 31. Most, amikor külföldön egy kalendáriumi vers miatt újból fölharsant a magyar sovinizmus idétlen vádja: kétszerte érdekes és alkalomszerű az az ün­­nep, mely ma délben folyt le a magyar tud.­aka­démia egyik földszinti termében. A németek legnagyobb költőjének, Goethe-nek emlékét ünnepelték a jelenvoltak. Mer-e még ismétlődni a hebehurgya ráfogás, hogy nemzetünk, fővárosunk igazságtalan a német kiválóság elismerésében? Íme, államunk ezer éves fönnállása ünnepei között, most, amikor a saját múl­túnk, a saját dicsőségünk foglalkoztatja a szíveket, a nemzeti lelkesülés e szép, e felejthetetlen napjai­ban, most rendezzük a Goethe-ünnepet, most helyez­zük el a Goethe-ereklyéket és most nyitjuk meg a Goethe-szobát nemcsak a hozzánk özönlő idegenek, hanem a magyar közönség számára, hogy példát vegyen, mint kell megbecsülnie a hazai költők erek­lyéit is. Vannak, akik tán megütköznek rajta, hogy a tud. akadémia előbb rendezett be egy helyiséget a németek nagy költője tiszteletére, mint valamelyik magyar írónk emlékének dicsőítésére. De ezek felej­tik, hogy különbség van aközött, ha a tud. akadémia maga gyűjt ilyen ereklyéket és ha egy kész, gazdag, Sőt hires gyűjteményt ajándékba kap, oly gyűjtő­ Elegáns térfi-ruhákat ményt, melylyel Budapest, sőt Magyarország egy uj nevezetességgel gazdagodik. Negyven éven át gyűjtötte Elischer Boldizsár e becses tárgyakat s amikor ma a nagyközönség szá­mára is megnyílt ez a Goethe-múzeum : oly kulturá­lis esemény ment végbe a millennáris ünnepet ülő Budapesten, amely esemény bizonyára élénk feltűnést fog kelteni a külföldön s a magyarok iránti rokonszen­­vet is öregbiti. Déli 12 órakor jelent meg a tud. akadémia földszinti termében Wlassics Gyula dr. kultuszminisz­ter, aki személyesen kívánta megnyitni az ünnepet. Díszes társaság várakozott már. Ott volt számos hölgy is, előkelők, szépek, mintha a nők egykori nagy kedvence, Goethe, most is szelleme által hódítana közöttük. Akadémikusok, írók nagy számmal állták körül a szekrényeket. Ott voltak Zichy Antal, Szily Kálmán, Szász Károly, gróf Széchenyi Béla, Tóth Lő­rinc, Kammerer Ernő és Schwieker Henrik orsz. képviselő, Vécsey Tamás, Bertha Sándor (Párisból), Szmrecsányi Miklós, Petz Gedeon, Prém József, Hege­dűs István, Keller Ágost, dr. Goldzieher Vilmos és mások. Zichy Antal, a tud akadémia első osztályának elnöke, szép beszédet intézett Wlassics miniszterhez. E beszéd a következő : „Nagyméltóságú miniszter úr! Ha a németek megtudják, hogy ezredéves nemzeti ünnepélyeink kö­zepette mi, a magyar tud.­akadémia, időt keres­­­­tünk magunknak, hogy a tudományok e palotájában ünnepet rendezzünk egy reánk nézve idegen, de szel­lemi köztársaságunkban rég polgárjoggal bíró olyan író emlékezetének, hagyatékának, akit a nagy német nemzet egy félszázad óta megszokott költészete fejedelmének nevezni, úgy bizonynyal még több okot fognak találni arra, hogy minket, sokáig késlelkedett kelet-népet, a műveltségben versenyző nagy nemzetek körébe befogadjanak, szerető szívéhez öleljenek, az ellenünk itt-ott még mindig szórt vádak, kicsinylések, többi közt magyar sovinizmusunk hánytorgatása ellen, határozottan megvédjenek. Mi tudjuk, hogy Goethe, a világirodalom ez egyik első büszkesége, épen az által lett azzá, s hal­hatatlan művei úgy lettek az emberiségnek világszerte köztulajdonává, hogy fölszabadítva magát az utánzás, az iskola megszokott békéitól, roppant olvasottságával, s a tudás majd minden ágának mélyéig beható szel­lemével, eredeti tudott lenni s a Keplerek, Wielandok, Klopstock s tán még Lessing tapogatódzásai után járva, ő lett a németek közt a legnémetebb, a világ­polgárok közt a leguniverzálisabb. Emlékben tartjuk a nagy I. Napóleon mondását, a hódítóét, aki annyi gyászt hozott a szétzilált, letiprott német népre, s mikor legendaszerű hadjáratai között véletlen találko­záskor Goethével megismerkedett, szelleme villamos szikráival áthatottan kiáltott föl: „Voilá un hommé!“ Végre egy emberre talált. Íme évek folytán egy ősi, felső városainkban különösen a bányászatban, de egyéb ipar- és művészet terén is kitűnő patrícius családnak támad egy, szár­mazásra és lelkületre egyaránt nemes ivadéka, Elischer Boldizsár, ki üres ideje legnagyobb részét s világra szóló összeköttetéseit egész hévvel s nagy szakértő­­séggel arra fordítja, hogy az általa bálványozott szel­lemóriásnak hagyatékából, ami csak a frankfurti, a weimari, a lipcsei gyűjtők hatalmas versenye mellett, könyvben, írásban, képben még megszerezhető volt, összegyűjtse, s végre sikerül neki olyan gyűjteményt összeállítani, mely a külföldnek figyelmét is, sőt rész­ben irigységét is magára vonta. S e több, mint 4000 legjutányosabb ár­ban készít 24 óra alatt, mérték után English Warehouse A Pesti Hírlap jelen szám­a 8 oldal, Deutsch F. Károly férfi-szabó, Zsís Andrássy-xxt 1. sa. ~ $V pest, 1896. '______________________XVI. évi 150. (6268.) szám._______________ Hétfő, junius­­: JK&tcsl árfthi Szerkesztőség í xtt ** Budapest, Y&ci-körut 78# '•••£«► ~ szellemi^ részét m­ik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel« és vasárnap után II. szólalások intézendők. I. emelet,* Megyék és városok. A váci népgyű­lés. Vác, máj. 31. Napok előtt emlékeztek meg a lapok arról az összekoccanásról, mely Kossuth Ferenc és az Ugron­­párti Majthényi István, a váci kerület orsz. képvise­lője között történt, hogy Majthényit kihagyták Vácon az önálló vámterület érdekében tartandó népgyűlés programmjából. A népgyűlés rendezője, Reiser Béla ügyvéd úgy intézte el a dolgot, hogy Majthényit utólag megbízta a gyűlésre elnöknek, de ő azt el nem fo­gadta, hanem eljött a gyűlésre, mint a kerület kép­viselője. Erre a napra hetek óta készültek a váci libe­rális függetlenségiek, de az még sem sikerült úgy, mint ahogy remélték. A papok kivétel nélkül, a város intelligenciája szintén csaknem egészen távol maradt, különösen azok, kik Majthényi afférját magukévá tették. A leghangzatosabb fölszólítások sem se­gítettek a bajon, a máskor mindig impozán­san föllobogózott városban néhány kereskedőt kivéve, alig tűztek ki zászlókat; feltűnt, hogy a keresztény kereskedők ezt nem tették meg, sőt távol maradásukkal is tüntettek. Kossuthék foga­dására Reiser ügyvéden és az ő hívein kívül, csak néhány száz főből álló tömeg jelent meg. Gajáry Géza polgármester távol maradt, úgyszintén a városi tiszt­viselők, az ügyeletes rendőrökön kívül, még a tűzoltó­ság sem rukkolt ki, mely pedig ilyen alkalmakkor sohasem szokott hiányozni. De Kossuthot mindezért kárpótolta a nép lel­kesülése, mely nagyatyjára Kossuth Lajosra gondolva lelkesülten éljenzett. A vasútról, hol egy váci fehér ruhás kis leány óriási bokrétát nyújtott át, Kossuth Ferenc képviselő társaival és a vele jöttekkel gyalog vonult be a városba a Konstantin-térre, hol a­­tribün volt fölállítva. Itt a népgyűlés elnöke mutatta be Kossuth Ferencet a nagy közönségnek, mely időközben vagy három ezerre szaporodott. Utána Majthényi fejezte ki örömét, hogy Kossuth Ferenc eljött a ke­rületébe. Kossuth egy teljes érán át beszélt az önálló vámterületről és nemzeti bankról, buzdítva a választ­­­kat, hogy a haza függetlenségének érdekében minde­­­nek előtt ezek mellett harcoljanak és na adják el szavazatukat 5—10 írtért, amennyiért egy szánét is lehet venni. _ ,¡ Igaz, vannak! kiáltott valaki közbe. Erre Majthényi szólt bele: Vácon nincsenek! No­ha nincsenek, folytatta Kossuth beszédét,­ annak nagyon örülök. ‘ ' '' A mulatságos incidens után áttért Kossuth­­ az általános szavazati jogra, melyet azért nem pártol ez idő szerint, mert a 10 millió nem magyarul beszélős nemzetiségiek leszavaznák a magyarokat, szerinte"jcsáki az legyen szavazó, aki magyarul beszél és ír. Kossuthot a sokat éljenezték és nagy hatást ért el azzal, hogy­ hány milliót visznek el tőlünk az osztrákok a ..kigps vámterület révén. Kossuth után beszéltek még Lakatos és­ Hen-­­taller képviselők, Molnár Jenő és Kardhordó buda­pesti kereskedő. A gyűlés délután öt órakor ért vé­get, ekkor kimentek a váci honvédemlékhez, melyet Kossuth hatásos beszéd kíséretében megkoszorúzott. Este Kossuthék tiszteletére bankett volt. ■?***' ' " Néppárti gyűlések a vidéken. A néppárt Eöbölkúton nagy népgyűlést tartott, melyen éles tá­madásokat intéztek a kormány ellen; a gyűléstől a megye előkelőségei, a papokat kivéve, tüntetőleg tá­volmaradtak. Ezen szervezkedés az egész megyére ki fog terjesztetni, Esztergom városát kivéve, hol a nemzeti párti Frey Ferenc ellen a néppárt nem lép akcióba. Köbölkuton kívül néppárti gyűlés volt ma még Zalaegerszegen, ahol maga Zichy Nándor gróf is megjelent s kívüle Sebestyén Lajos nagykanizsai ügyvéd és Major Ferenc székesfehérvári orvos tartott beszédet. Lajos-Mizsén Esterházy Miklós Móric gróf, ifj. Zichy János, Bakonyi Elek és Kovács Kálmán voltak a szónokok. Abonyban gr. Zichy Aladár elnökölt a nép­­gyűlésen , rajta kívül Szentiványi Károly, Szabó Endre és Orbán János beszélt a néphez.

Next