Pesti Hírlap, 1896. június (18. évfolyam, 150-178. szám)

1896-06-21 / 170. szám

1896. junius 21. PESTI HÍR­LAP ........­­—'"V­ ...................—­ ■ ___.____— - 9 memorandumot fogatta el, végül pedig a belügyminisz­tertől beérkezett alapszabályokról tanácskoztak. A miniszter ugyanis némi módositásokat óhajt. A tanács erre vonatkozó javaslatait a szeptemberben össze­hívandó rendkívüli közgyűlés elé terjeszti. * (A Telefon-Hírmondó matinéja.) Pontos zónaidő 12 órakor kezdődik a Telefon-Hírmondó 4-ik matiné­je. Résztvesznek: Csongory Mariska, Ledofsky Gizike, Z. Singhofer Vilma, Szép Olga, Gyöngyi, Ger­gely, Kovács Ms., Lányi Ernő, Pintér, Zilahy Gyula. — Itt megemlítjük, hogy e héten teljesen új műsor van a Telefon-Hirmondó kdllitási és ősbudavári pavilonjai­ban. A legkiválóbb énekesek hallhatók telefonográf­utján. * (Színművészeti akadémia jubileuma.) Az orsz. m. kir. színművészeti akadémia f. hó 27-én üli meg a nemzeti színházban a „Szentiváni éji álom“ előadásával fönnállásának harminc éves ünnepét. Az intézet megnyitásakor, az 1865—66 tanévben, annak főigazgatója gróf Festetich Leo, aligazgatója és egyik tanára, Gyulai Pál volt. Drámai tanárok: Egressy Gábor, Szigeti József és később Tóth József és Pau­­lay Ede valának. 1870-ben Gyulai Pál helyére Szig­ligeti Ede neveztetett ki. Az intézet további igazgatói Mihálovits Ödön, Paulay Ede voltak; jelenlegi igaz­gatója dr. Várady Antal. Az első évtizedben a drámai szakban végzett 43 növendék közül közvetlenül a nemzeti színházhoz szerződtetett 15, mely szám foly­vást szaporodott, úgy, hogy a mai napig — a vissza­vonultak és elhalálozottakat is beleszámítva — 50 olyan tagja volt már a nemzeti színháznak, kik az orsz. m. kir. szinműv. akadémián nyerték kiképezte­­tésüket. A jelen tanév­­ végével az intézet fennállása óta 211 drámai növendék kapott oklevelet. Az orsz. m. kir. szinműv. akadémia mostani tanárai: dr. Vá­­radi Antal igazgató, Bercsényi Béla, Császár Imre, Újházi Ede, dr. Alexander Bernát, Rayé Lajos, Koh­ler Ferenc és Keresztessy Sándor. * (Küry Klára nyaralása.) Küry Klára, a népszínház primadonnája, megkezdte nyaralását s je­lenleg a Leányfalu szomszédságában levő Tahi pusz­tán üdül. A jövő héten Tartsa fürdőbe megy néhány hétre s szabadsága hátrelevő idejét a kies fekvésű Rhamsamban tölti, Bertodesgaden mellett. * (Csurgay Adél) kisasszony, a mannheimi udvari színház tagja, mint az ottani lapokból olvas­suk, a napokban óriási sikerrel énekelt egy nemzet­közi hangversenyen, hol az összes idegen ajkú operai tagok saját anyanyelvükön adtak elő dalműveket, »Gara Mária« nehéz koloratur áriáját »Hunyady Lász­­ló«-ból magyar nyelven az eredeti hangnemben. Az ottani zenekritikusok valóságos elragadtatásai írnak a fenomenális, ezüst csengésű hangjáról, amelyivel a szédítő magasságig is felkúszik, hogy onnan gyönyör­ködtesse­n közönséget rakétaszerű, brilliáns koloratu­­rájával«. * (ÚJ zenemüvek.) Sekunda V. J. udvari hangszergyáros, zenemükereskedőnél (Budapesten, magyar­ utca 18) megjelent, Lányi Géza: „Olga lassú“. Eszem azt a kis kezedet, kedves rózsám miért nem írtál ma levelet. Énekre és zongorára 50 kr. „Bugaci nóták“. 1. Neheztel a pusztabiró. 2. Elveszett a hóka csikóm. Énekre és zongorára 80 kr. „No hát.“ 1. Elmegyek a házad előtt. 2. Véges­végig járok a faluba. Énekre és zongorára 80 kr. Lányi Ernő: „Gyermekek világa“ 6 könnyű zongora darab magyar irályban­­ írt 50 kr. „Szeréna csár­dás“. Ének és zongorára 80 kr. * (Az olasz operaszerzők) sem pihennek nyáron, kiki visszavonult falusi tuszkulum­ába és ott buzgón dolgozik új műveken. A minap már megem­lékeztünk a német zeneszerzők nyári programmjáról, ideiktatjuk az ismertebb olasz dalműirók új műveinek sorozatát is: Verdi új operán dolgozik, melynek szö­­vegtt ismét Arrigo Boito készítette (Shakespeare után) a dalmű címe „Lear király“ . Mascagni, mint már említettük, szintén új operán dolgozik, ennek szöve­gét ő maga készítette egy japáni (?) novella után ; Puccini a nyarat Torre del Bayoban tölti és a Sár­­donféle „Toscanák“ megzenésítésével foglalkozik. Le­oncavallo követi Puccini példáját és szintén egy „la Bohéme“ c. operát ír, végül Franchetti új operán dolgozik amelynek címe Pourceaugnac, tárgya pedig Mellére hasoncimű komédiájából van merítve. Fővárosi ügyek. —­ A belváros szabályozása. Az eskü­téri Dunahid építésével és ezzel kapcsolatosan a belváros szabályozásának kérdése egy nagy lépéssel közeledett a megoldás felé. A kereskedelmi miniszter ugyanis ma érkezett leiratában megadta a jogot a közmunka­­tanácsnak, hogy a szabályozás céljából szükséges te­rületeket a rajtuk levő házakkal kisajátíthassa. Eszerint már legközelebb kisajátítás alá kerülnek ama házak, amelyek a Ferenc József-tér, Duna-utca, hal-tér, vá­rosház-tér, rózsa-tér és kígyóf­tga agarén a szabályo­sai vonalba keresnek. A király a kiállításon. Holnap este már elhagyja ő felsége a magyar fővárost. Távozása előtt perzselő kánikulai hőségben ma ismét és utoljára kint járt a kiállításban. Látoga­tásának legérdekesebb momentuma tagadhatatlanul az volt, mikor túl a Stefánia-úton elterülő barakok­­ban a vidékről fölrándult magyar földmivelő nép kö­zött megjelent. Ragyogó tisztaság uralkodik mindenütt e szükséglakásokban. Katonai rendben vannak egy­más mellett az ágyak, leterítve pokrócokkal, az ágyak mellett álldogáltak szép sorjában, ünneplő ruhában a tisztességtudó magyar földmivelő emberek. A konyha pedig, amelyben a vidékről tömegesen fölrándulóknak olcsó pénzért nagyon jól főznek, olyan képet mutat, aminőt csak igazán a magyar fővárosban lehet látni. Úri asszonyok elegáns öltözékekben, kalaposan és kötényesen végzik a kiszolgálónői szerepet. És hogy sürögnek, forognak abban a konyhában, pedig patak­zik mindegyikről a veríték. A barakok lakói pedig jönnek szép rendben egyenként és átveszik ízléses ebédeiket azokból a puha kacsókból, amelyeknek lá­tása az amúgy is éhes embereknek étvágyát még jobban fokozza. Két óra volt délután, amikor a király Paar gr. főhadsegéde kíséretében megérkezett a barakok elé, ahol az egybegyűltek harsányan megéljenezték. A lefelé vezető lépcsőnél Dániel kereskedelmi miniszter fogadta a királyt. Örömömre szolgál, válaszolá ő felsége, hogy a kiállítás e részét is megtekinthetem. Erre lement a lépcsőkön, melyek alján Dániel Ernőné, a kereskedelmi miniszter neje, mint a kiállí­tási népkonyha védnöknője fogadta, mélyen meghajol­ván a fenség előtt, aki kezet nyújtott neki. Erre ő felsége Dániel Ernőné és dr. Kovács Gyula kalauzolása mellett a barak megtekintésére in­dult. Előbb az első számú barakba ment be, ahol Óváry Ferenc orsz. képviselő vezetése alatt fölrán­dult 720 veszprémmegyei polgár viharos éljenzéssel fogadta. A király, miután viszonozta az üdvözlést, Óváry­­tól a veszprémmegyei fölrándulók felől kérdezőskö­dött. Majd megtekintvén a helyiség berendezését, út­jában ezeket mondta: — Felséges jó lakás. — Pompásan vannak itt ellátva az emberek. — Ennyi ember egy helyen és mégis milyen hűvös, szellős levegő van itt. Most átment a második számú terembe, ahol az erdélyi Kőhalomból egy csoport szász és mintegy 100 főnyi székely van elszállásolva. A szászokat ő felsége németül szállította meg, hogy meg vannak-e elégedve az ellátással, a vá­lasz persze igenlő volt. A székelyek is nagyon dicsér­ték a jó ellátást és lakást. Ő felsége most már eljutott a népkonyhához, amelynek Hieronymi Károlyné a vezetője. Mint elnök­nő, itt ő fogadta ő felségét. A bejáratnál álltak a népkonyha hölgybizottsá­gának tagjai, kiknek teljes névsora a következő: Beli­­ska Béniné, özv. Bírki Jánosné, Bischitz Dávidné, Brüll Miksáné, Deutsch Antalné, dr. Ebner­­né, Ha­vasa Károlyné, Heidelberg Mórné, özvegy Her­­rich Károlyné, Herz Árminné, özv. Herzl Antalné, Kauser Jakabné, Keintz Jánosné, Knorr Nándorné, Koller Gyuláné, Láng Ernőné, Lord Lajosné, Nagy Dezsőné, Neumann Árminné, Neumann Frigyesné, Osztvics Miklósné, Pucher Józsefné, Pucher Istvánná, dr. Reich Miklósné, özv. Rupp Jánosné, Schwarcz Félixné, özv. Táncos Miklósné, dr. Tatay Adolfné, Vajda Károlyné, Vészi Józsefné, Weisz Manfrédné. A szakácsnők és kitálalták az ételeket, mikor a király belépett a konyhába és erre megkezdődött a tálalás. A bárak lakói, kik ma délről két órára ha­lasztották az ebédjüket, magukkal hozták bárcájukat s annak ellenében kapták meg az ebédet, melyet el­fogyasztani visszasiettek szobájukba. Ő felsége örömmel nézte ezt a megkapó képet , alig talált szavakat a dicséretre. — Igazán nagyon szép dolog ez — mondta végre Dániel Emőnének — és CaltAfffliW» ezer em­ber. smmMpmk i&f « - i—■ ......—................. i ................... ....... 1 '«—a — Ma is ezer ember van a barakban, felség -­ válaszolta Dániel Ernőné. Majd ő felsége Hieronymi Károlynéhoz fol* dúlva, igy szólt: — Nagyon áldásos intézmény ez a népkonyháit. Nagyon jól van berendezve. Csodáim, hogy ilyet, buzgó tevékenységet fejtenek ki. — Szerencséseknek érezzük magunkat, felség, hogy a népnek ilyképen szolgálatára lehetünk és bol­dogok, hogy felséged megelégedésére működtünk —» volt a válasz. A király erre még egyszer körülnézett a kony­­­ában, még egyszer kifejezte elismerését és folytonos lelkes éljenzéstől kisérve, visszatért fogatához, melyen aztán a kiállítás területére hajtatott. • Az ünnepélyek csarnoka volt a kiállítás terü­letén az első pavilion, ahova a király bement.­­ A csarnok előtt gróf Zichy Géza elnök, Bartók Lajos és Náday Ferenc csoportbizottsági tagok, továbbá Sekunda V. József csoportelnök, Alszeghy Kálmán és Dunkel Norbert fogadták. Mikor a felség belépett a tágas, nagy teremben, megszólalt a hatalmas orgona, a himnusz szép meló­­diáját játszva. E csarnokban van a hangszerkiállítá­s Itt két cimbalmos verte a Rákóczy-indulót iga­zán szépen. — Majd az egyes kiállításokat nézte a király. Horváth István hangszergyárost, József főher­ceg udvari szállítóját, Zichy Géza gróf mutatta be ő felségének, akit Gizella és Margit nevű leányai a Szó­zatnak cimbalmon való eljátszásával fogadtak, Ő felsége ezen szavaival „szép, igen szép“ adott kife­jezést tetszésének. Stowasser J. kiállításánál érdekkel szemlélte a király a hangszer előállítását, a nyers­anyagtól kezdve, egészen a kivitelig, melyre megjegyezte: „ez a helyes.“ Az „Echo“ szárnykürt, valamint ifj Stowasser János­nak újóbbi találmánya a „Timpáni“ féldob, úgyszin­tén az elefántcsontból készített fúvó hangszerek gyár­tása fölött megelégedését nyilvánította. Sekunda V. József, udvari hangszergyáros ki­állításánál nagyon tetszettek a királynak a szép cim­balmok és főkép a Sekunda által 1873-ban föltalált pedál-cimbalom, mire ő felsége megkérdezte, hogy mióta gyárt cimbalmokat? — Hatezer cimbalmot készítettem eddig, felség, — monda Schunda. — Meg is látszik ez e hangszerek nagy hala­dásán. — monda a király, — és vajon a külföldre is szállít cimbalmokat? — volt a további kérdés. — Nemcsak Európába, de Amerikába is. Meg­nézte ezután a király a vonós- és fúvóhangszerek' nagy gyűjteményét és örömmel hallgatta, hogy a­ hangszerek mind Magyarországban készülnek. Külö­nösen tetszett még ő felségének egy ezüst lemezből­­ készült kis cimbalom, amely pompás emléktárgyul szolgálhat. Pilát Pált is bemutatták ő felségének, Pilát valóságos specialista a vonóhangszerek gyártásában. A kiállított tárgyaknál meg is kérdezte ő felsége, hogy ezek mind nála készülnek-e, mire megjegyezte Pilát, hogy az átlátszó fényezés az ő különlegessége. A vo­nók különösen tetszettek. Ezeknek a gyártásában Pi­lát első az országban és Páriában is nagy éremmel let kitüntetve. Innen azután egyenesen Sternberg Ármin és Testvére kiállítási pavilonjába, hol gróf Zichy Géza bemutatta a cég jelenlevő főnökét, Sternberg Dezsőt,a kinek ő felsége megjegyezte: „hiszen ismerem, ön mutatta be azt a szép villamos zongorát múlt hó 8-iki látogatásom alkalmával“, amivel ismét tanújelét adta ő felsége közmondásszerű memóriájának. Stern­berg ezután bemutatta a gyár új találmányát, egy zongorára alkalmazott fuvolakísérő készüléket, mely­­lyel minden zongorajátékos önmaga kisérheti játékát. Ő felsége hallani kívánta ezt a különlegességet, mira Békey zongoraművész eljátszott egy magyar ábrándot. A kiállított cimbalom szintén megtetszett ő felségének, főleg mikor Fejér Irénke egy szép magyar hall­gatót játszott azon. A mechanikai cimbalmot szintén megdicsérte s az összes hangszerek megtekin­tése után e szavakkal távozott: »Ez igazán nagyon szép kiállítás.« Dehmal Károly zongoragyárost is megszólította a király. Megnézte a kiállított zongorákat, pianinokat és pedál-zongorákat, amely utóbbiak pompás gya­korló­hangszerek az orgonisták részére. A király a kiállítást is nagyon megdicsérte. Lédeczy Sándor zongoragyáros csoportjánál Zichy Géza gróf bemutatta a fellegnek Lédeczy Sán­dornál, akitől megkérdezte, hogy Budapesten készül­nek-e a zongorák ? — Igen, felség, volt a válasz, még­pedig an­­&75$g*etne&.

Next