Pesti Hírlap, 1896. július (18. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-19 / 197. szám

1896. julius 19. P­E 15 -­I HÍRLAP 9 ■■uu.... ..............................................■ — NAPI HÍREK. — (Személyi hir.) Dr. Basso-Arnoux, Kossuth Lajos volt orvosa, aki immár két éve Magyarorszá­gon lakik, legközelebb visszatér hazájába, Olaszor­szágba. Dr. Bassot ez elhatározásra megrongált egész­ségi állapota indítja.­­ (Frigyes és Ottó főhercegek Győrött.) Győrből jelentik: Frigyes és Ottó főhercegek ma városunkban tartózkodtak és a helyőrség fölött szem­lét tartottak. Frigyes főherceg az építés alatt levő kaszárnyát is megtekintette és a munkálatok gyors előrehaladása fölött megelégedését fejezte ki. A fő­hercegek ma elutaztak.­­ (Igazgatói kinevezések.) A király a val­lás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Vido­­vich Bonaventura zalaegerszegi állami gimnáziumi igazgatót és Ho­fer Endre szegedi állami főreálisko­­lai igazgatót eddigi minőségükben a VII. fizetési osz­tály 3-ik fokozatába kinevezte.­­ (Konzuli kitüntetések.) A király lovag Cozzi Péter tudor II. osztályú cs. és kir. főkonzul­nak Milanóban a Ferenc József-rend középkeresztjét, Jankó Miklós II. osztályú cs. és kir. főkonzulnak Smyrnában, valamint Bertrand János cs. és kir. kon­zulnak Aleppóban díjmentesen a vaskorona III. osz­tályú rendjét, továbbá Pintér Gyula cs. és kir. kon­zulnak Caneaban s hohenlandi lovag Kőben Arthur­­nak, cs. és kir. tiszteletbeli konzulnak Maltaban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.­­ (Az országos tűzoltó-kongresszus) napi­rendjét a tűzoltó-szövetség elnöksége most küldötte szét a tűzoltó-testületekhez. A programm a kö­vetkező : Augusztus 14-én. 1. Az érkező tűzoltók fogad­tatása. 2. Esti 6 órakor a központi választmány ülése a IV. ker. elöljáróság tanácstermében. 3. Este 8 óra­kor ismerkedési estély. Augusztus 15-én. 1. Az érkező kongresszusi ta­gok fogadása, elszállásolása, mint az előző napon. 2. Délelőtt 9 órakor ezredéves díszgvülés a kiállítási ün­nepélyek csarnokában a következő napirenddel: a) elnöki megnyitó, mondja dr. Kék Lajos, b) József fő­herceg, gróf Széchenyi Ödön pasa és gróf Cziráky Béla arcképeinek leleplezése Mezey Mihály alkalmi beszéde közben, c) ünnepi beszéd, mondja Bárány NI. Ernő, d) a diszgyülés berekesztése. 3. Társas ebéd. 4. Délután 4 órakor a Stefánia- és csömöri-út mellett tűzoltói verseny. Augusztus 16 án. 1. Délelőtt 8 órakor az ün­nepélyek csarnokában a magyarországi tűzoltó-testü­­letek segélyző szövetségének közgyűlése. 2. Délelőtt 9 órától kezdve dr. Óváry Ferenc és Vermes Béla el­nöklete alatt ugyanott szakfelolvasások és tanácsko­zások lesznek a következő rendben: a) a kisvárosi tűzoltóság készenlétéről (Reményi Samu), b) a pusz­tai tűzoltóságról (Konkolyi Gábor), c) a vízszerzésről különös tekintettel a kisvárosi és falusi viszonyokra (Putsch Tóbiás), d) a tűzoltó és a villamosság (Wo­­paleczky Károly), e) a szervezés, egyenruházat és rangjelzés (Bárány Ernő). 3. Délután Vas-kor gyüle­kezés az új­ épületi kaszárnya udvarán, 3 órakor fölvo­nulás tűzoltószerelvénynyel testületenkint az Andrássv­­áron, díszgyakorlat a versenytéren, ezután takarodó. Augusztus 17-én. 1) délelőtt 8—9 óra között az ünnepélyek csarnokában az igazoló bizottság ülése, a meghatalmazások bemutatása, 2) délelőtt 9 órakor ugyanott a XIII. országos tűzoltó-közgyűlés a követ­kező napirenddel: a) elnöki megnyitó, b) az igazoló bizottság jelentése, c) a jegyzőkönyv-hitelesítők meg­választása, d) a központi választmány jelentése a múlt évről, e) a számvizsgáló bizottság jelentése a zárszámadásokról, f) a költségvetés és a tagsági dí­jak megállapítása 3 évre, g) a központi választmány jelentése a szervezés, ruházat és rangjelzés tárgyában, b) a szakfelolvasások előadások relorációinak előter­jesztése, i) indítványok, j) versenydíjak, oklevelek ki­osztása, k) elnök, alelnök és 5 felügyelő bizottsági tag választása és a gyűlés berekesztése, 3) az orszá­gos választmány alakuló ülése, 4) este kirándulás. Augusztus 18-án a kongresszus befejezése és a tagok elutazása. — (Nemzetközi ügyvédi kongresszus) A belga ügyvéd-szövetség 1897-re nemzetközi ügyvédi kongresszust szervez. A kongresszus nyolc napra van tervezve és 1897. szeptemberében, a brüsszeli nem­zetközi kiállítással egyidejűleg tartatik meg.­­ (Herder utolsó fi­ utóda.) Mint egy péter­­vári lap jelenti, nemrég halt meg aszthmában hosszú, súlyos szenvedés után Herder Ferdinánd, a pétervári császári botanikus kert egykori könyvtárnoka. A halál a bajor Grünstadt városkában érte, szülőhelyén, hova 35 évi termékeny működés után vonult vissza, hogy ott töltse élete alkonyát. Benne kihalt Herder Gottfried Jánosnak, az ismert német költőnek és filozófusnak Utolsó férfi sarja.­­ (Az idegenforgalom ) A fővárosba tegnap összesen 12579 idegen érkezett a vasutakon. És pedig a keleti pályaudvaron 6430, a nyugatin 5539, a délin 610. Elutazott a fővárosból összesen 14302 ember, a keleti pályaudva­ron 66­60, a nyugatin 7122, a jajjp­ope.­­ (Arisztokrata kerékpárosok ünnepélye.) Turinból jelentik, hogy Bonaparte Láticia hercegnő múlt csütörtökön éjjel a királyi kastély parkjában kerékpár-ünnepélyt rendezett, melynek meseszerű pompájáról a turini lapok nagy elragadtatással ír­nak. A park öreg terebélyes fái számtalan velencei lámpával voltak teleaggatva. A kastély udvarát, mely a parkra nyílik, drága szőnyegek borították s a her­cegnő, színes fénynyel borítva, itt cercset tartott. Az ünnepélyben 24 pár vett részt, mindnyájan a legma­gasabb olasz arisztokrácia tagjai. A hölgyek fehér kosztümöket viseltek, az urak színes kerékpár-jelmezt. Láticia hercegnő vezetése alatt a langyos nyári éjben bejárták a megvilágított parkot, melyben különböző helyeken kis olasz zenekarok — mandolin, hegedű, fuvola — játszták behízelgő dallamaikat. Ejfél után a hercegnő előtt az urak és hölgyek kerékpáron egy menüettet jártak. Ezután lakoma következett, majd ismét keresztül-kasul bicikliztek a parkban, míg a fölkelő nap a velencei lámpák fényét elhomályosította.­­ (Királyi herceg, mint portás.) Nincs a világnak az a kalandos regénye, amely vetekednék annak a szerecsennek a hányódásaival, aki ezidő sze­rint a Pokol-körkép portása. Ilambo Emi ezelőtt va­lami huszonöt évvel még mint csecsemő hadi zsák­mányul esett királyi apjával XIV. Ilamboval együtt, aki egy középafrikai népfajon uralkodott. A királyt kivégezték, a csecsemőt fölnevelték rabszolgának. Mint­hogy azonban néha a királyoknak is elfogy a pénze, Emi már hét éves korában Medinába került, ahol egy ájtatos muzulmán vette meg és a próféta dicsőségére Abdullah névre metszette. Gróf Teleki Samunak oda-­­ lenn jártában megtetszett az eleven eszü szerecsen fiú, gondolta, elhódítja ezt Árpád nemzetének. Meg­vette és csakugyan olyan magyart nevelt belőle, hogy örömében Szarvas Gábor is megölelte, mikor meghal­lotta, milyen pompásan beszél magyarul. Itt már meg­kereszteltedett. Minthogy azonban nem Jánosnak ke­resztelték, mint ahogy ő szerette volna, hanem Emil­nek, megszökött és részint Ázsiában, részint pedig Amerikában hányódott. Ezidő alatt tizennégy nyelvet és Isten tudja hány országot ismert meg, de legked­­vesebbnek az egész világon mégis csak a Teleki Samu országát találta. Visszatért és most már származására hivatkozva, beállított a királyi kabinetirodába, hogy neki valami megfelelő állást adjanak. Itt persze semminemű fejedelmiség nem lévén üresedésben, kér­dezték, hogy mégis mit akarna ? — Hát, — felelt némi gondolkozás után Emil herceg, — nevezzenek ki engem a muzsikus cigá­nyok királyának, mert én a cigánymuzsikát nagyon szeretem. Hogy ez a kívánsága nem teljesült, elkeseredé­sében vérvörös ruházatot öltött és beállott portásnak a pokolba. Itt hihetetlen büszkeséggel és nagyúri méltó­sággal szedi el a jegyeket és a hozzá intézett kérdé­sekre rendesen Dépdal idézetekkel válaszol. Ha pél­dául azt kérdezik tőle, van-e szeretője, sóhajtva feleli: — Hej, dehogy van. Árva vagyok, mint a gó­lya, kinek nincsen pártfogója. Egy vidéki pap a minap azt kérdezi tőle: — Micsoda hivatalban van itt maga ? Emil minden gondolkozás nélkül, de meglehe­tős büszkén azt felelte : — Hát kérem, én az vagyok itt a pokolban, ami Szent Péter a mennyországban. — (Új szoknya-divat) A Figaró azt újsá­golja, hogy őszre szenzációs reform várható a szok­nyák szabása terén. A szoknyák megtartják mostani alakjukat, amely oly előnyösen tünteti föl a csípőket; az nyítás abban áll majd, hogy a deréktól 10—12 centiméternyire elől, hátul és oldalt alig észrevehető nyilas lesz majd egészen az alj szegélyéig; láthatóvá lesz ilyformán az igen élénk, vagy igen diszkrét színű alsó szoknya, amelynek színe bizonyos mozdulatoknál, amikor például a hölgyek kocsiba szállnak, vagy ha a szél fogódzkodik a ruhába, összekeveredik majd a ruhaalj mintájával. Az öltözék így új, izgató és csá­bító bájt nyer. Természetes, hogy az alj szövete elég súlyos lesz, hogy a szellő túlságosan indiskrétté ne válhassék.­­ (Halálozás.) Kecskeméten e hó 10-ikén meghalt süttőfalvi Süttő Béla cs. és kir. főhadnagy a 13. sz. huszárezrednél, katonai gyakorlat alkalmával bukás által okozott súlyos sebesülés következtében, élete 30-ik évében. Holttestét Budapestre szállították s ma temették el a kerepesi­ uti temetőben levő csa­ládi sírboltba. Zilahon e hó 15-ikén meghalt Dobay Károlyné szül. Steincz Piroska, élete 62-ik évében. Keresztfalvy Antal földbirtokos, Szepes megye törvényhatósági tagja, meghalt Körtvélyesen 44 éves korában. Hoffmann Richárd, Hoffmann János fővárosi lakos fia, élete­­világában, 25 éves, korában elhunyt. — (Duckerts belga főkonzul) szerdán, 9 hó 22-én délután 5 óra 50 perckor a nyugati pálya­­udvaron távozik fővárosunkból. Nagyszámú tisztelői és barátai ez alkalommal a pályaudvaron gyülekez­nek utolsó búcsúüdvözlésre.­­ (A francia nemzeti ünnep.) A Bastille­ lerombolásának emlékezetét a párisiak az idén tán­colva ünnepelték. Minden tér, minden kert, minden szélesebb utca tánchely volt, amelyen igazi jókedvvel keringtek a forradalom örökösei. Mindenütt mutatvá­nyos bódék, bazárok, lövőhelyek, szerencsekerekek, menazsériák, népénekesek, korcsmák, lacikonyhák, múzeumok, körhinták és tömérdek más mulattató alkalmatosság. Az üzletek zárva, a forgalom szünetel, a munka megszűnt, mindenki, aki Parisban van, mu­lat. A száz és száz népünnep egygyé olvad, mert a kitűzött terekről kiterjed a mulatság a közbeeső ut­cákra. Az opera­téren és a körzetéren folynak a fő ünnepségek. Tízezernél több pár táncol rajtuk, mi helyeken a városi hatóság a házigazda, a többi mu­latságot egyesületek, a kerületi hatóságok, újság-szer­kesztőségek rendezik. Még az árverések csarnoka, a Drouot-hotel előtt is hangos a vigalom. Minden korcsma kávéház, buffet, csapszék tele van s lépten-nyomon lacikonyhákat rögtönöznek. A legtöbb utcát elzárták a kocsik elől. Páris gyalog ostromolja a Bastillet, gyalog ünnepli az emlékezetét is. Este minden ablak­ban gyertyát gyújtanak, a házakat, bódékat lampio­nokkal díszítik, a botok fejére is színes lámpák ke­rülnek. Sok helyütt remek tűzijátékot gyújtanak, a Montmartre egy tűz, az Eiffel torony csúcsából színes fényözön szakad a vigadó városra. S ez a város csupa zászló, csupa díszítmény, csupa guirland, közöttük pedig százezrek hullámzanak ujjongó hangossággal. A szó szoros értelmében népünnep ez a július 14-ike, az úgynevezett jó társaság a vidékre menekült előle. Tout Páris hiányzik, de egész Páris ott van. Az ünnep az idén három napig tartott. Július 12-e vasárnap volt, a rákövetkező hétfőt, a 14-ét megelőző napot is­ mulatságnak szánta a párisi nép. A nemzeti ünnep fénypontja az idén is a nagy csapatszemle volt. A nép tombolva lelkesedett a díszben elvonuló katonákért, akiket Saussier tábornok és Billot tábornok, hadügy­miniszter, vezetett el az elnök előtt. A hóbortos Frangois merénylete nem zavarta meg az örömöt, a még Faure elnököt sem zavarta. S a nagy forróság sem zavart senkit. Néhány napszúrás, néhány ájulás kivételével nem okozott bajt. Páris három boldog nappal kárpótolta magát a hétköznapok szürkeségéért.­­ (Mihálkovics tanár állapota.) Dr. Mi­­hálkovics Géza, orvosegyetemünk nagyhírű tanára, aki hónapokon át volt súlyos beteg, mint örömmel értesülünk, teljesen fölépült, sőt jobban érzi magát, mint betegsége előtt. Fölgyógyulása után nyomban hozzáfogott szövettani kutatásaihoz, de barátai és kartársai, Korányi és Kétly tanárok, egyelőre eltiltot­ták őt a szellemi munkától. Mihálkovics ezért Karls­­badba utazott, ahol hat heti pihenőt fog tartani.­­ (A haragos anya-császárné.) Vang-Peng- Yün előkelő chinai tisztviselőt a mennyei birodalom mostani nyomora annyira megindította, hogy a csá­szár anyjához levelet mert intézni, amelyben arra fi­gyelmeztetett, hogy üresek az állam pénztárai és sok pénz kellene. Mindenekelőtt takarékosság volna he­lyén, és ő felsége az örök élet hegyén, a Man-Lu-Sa­­non, mégis mindennap fényes és költséges ünnepé­lyeket rendez. Pedig jobb lenne a költségeket hadi­hajókra és a hadsereg ellátására fordítani. — Ha hallgatni akarnék — ezzel végződik a levél — békén élhetnék, de kötelességem­, hogy a ha­záért föláldozzam magamat. A levél akkor érkezett a császárnéhoz, amikor épen ünnepély volt a Man-Su-Sanon; a felséges asz­­szony annyira megharagudott, hogy azonnal elrendelte Vang-Peng-Yan kivégeztetését. Egy előkelő tisztviselő elvitte a parancsot Kung hercegnek, aki erre ké­­nyes szemmel kérte az anya-császárnét, hogy legyen izgalmas. Azzal érvelt, hogy hiszen Vang-Peng-Yan előtt a haza és a dinasztia java lebegett. A császárné életben hagyta a bátor hazafit, de azonnal száműzte.­­ (A dezentor.) A fővárosban állomásozó hatodik gyalogezred egy közkatonája a múlt szombat óta nyomtalanul eltűnt a kaszárnyából. Reisz Gusz­távnak hívják a dezentort és fia egy közös hadsereg­beli őrnagynak. A még suhane korában züllésnek induló fiatal­embert azért soroztatta be atyja, mert már ő sem birt vele. Reisz a múlt szombaton elmenti Keschring Mihály nevű ismerőséhez, ott fölvette annal^ ruháit és azután megszökött. Körözi a rendőrség is, meg a katonai hatóság is,­de ed­dig ered^sgy nej^ij

Next