Pesti Hírlap, 1896. augusztus (18. évfolyam, 210-239. szám)
1896-08-13 / 222. szám
8 PESTI HÍRLAP 1896. augusztus 13. —...... ........................ ............... ■—« — (Bánffy b. miniszterelnök és neje Berlinben.) Mint Berlinből távirják, Bánffy Dezső báró miniszterelnök nejével hétfőn délben érkezett oda és kedden estig tartózkodott ott. A miniszterelnök és neje egyszerű turisták módjára a város és az iparkiállítás megtekintésének szentelték idejüket. Bánffy Dezső különben a német birodalmi fővárost már ismeri 1862-ből, amikor tanulmányait végezte Berlinben. Látogatásokat a miniszterelnök egyáltalán nem fogadott, bár a nap folyamán többen óhajtottak nála látogatást tenni. — Az egész látogatási idő alatt a szállodában nem volt található. A miniszterelnök és neje a 12 órai éjjeli vonattal utazott tovább Budapestre. •— (Beteg képviselő.) Dr. Krajtsik Ferenc orsz. képviselő néhány nap óta súlyos betegen fekszik a vöröskereszt-egylet budai Erzsébet-kórházában. A képviselő valami veszedelmes daganatot kapott a torkán s már-már életéért aggódtak az orvosok. Tegnap óta azonban állapota némileg jobbra fordult s a beteg remélhetőleg rövid idő múlva föl fog gyógyulni. (Magyar sakkmesterek diadala külföldön.) Általános érdeklődés kisérte nálunk a Nürnbergben most lefolyt s e hó 10-én befejezett nagy nemzetközi sakkversenyt, melyen a világnak csaknem valamennyi elsőrangú mestere részt vett. Az érdeklődésnek oka az volt, hogy a versenyben két fiatal magyar mester is részt vett, akik minden várakozást felülmúló eredményeket értek el a küzdelemben. Maróczy Géza, 26 éves szegedi technikus, aki maár a múlt évben a hastingsi amateur-versenyen megnyerte az első díjat egyetlen játszma elvesztése nélkül, ds most olyan győzelmet vívott ki, mely a világ legjobb sakkozói közé helyezi őt. Ő nyerte el ugyanis a nürnbergi nemzetközi verseny második 2000 márkás díját 120/1 nyert játszmával és csak egyetlen ponttal maradt az első díj nyerője Lasker mögött, aki általánosan el van ismerve a világ legelső sakkmesterének. Pedig a mostani verseny volt a hastings-in kívül a legnagyobb verseny, melyet eddig rendeztek. Részt vettek ugyanis benne Pillsbury, a hastingsi mesterverseny első győztese, dr. Tarrasch négy nemzetközi verseny első díjasa, Steinitz, a „világbajnok“ cím birtokosa, Tschigorin számos verseny győztese, Blackburne a manchesteri mester, továbbá Windver, Schallop, Porges, Walbrodt, Schlecher, valamint Janovszky, aki Franciaország és Showalter, aki Amerikának legjobb sakkozója. És mindezeket leverte Maróczy, akinek e versenyen kivívott győzelmét különösen nagy értékűvé teszi az a körülmény, hogy az egész verseny folyamán egy játéknál többet nem veszített, holott még az első díjjal kitüntetett Lasker sem bírta elkerülni, hogy három játékban meg ne verjék. Már Maróczy diadala is büszke örömmel töltötte el a magyar sakkozókat, de nem kevésbbé örültek annak is, hogy egy másik fiatal magyar mester is, Charousek Rezső diadalmasan állt helyt a versenyben. Különösen kitűnt Lasker, Janovszky, Walbrodt, Blackburne, Porges és Showaster elleni játszmáival, melyeket megnyert és Pillsbury, Schlechter, Winaver, Schiffer és Marco mesterekkel vívott küzdelmeivel, amelyek eldöntetlenek maradtak. Fényes játékával ő nyerte el azt a díjat, amelyet a győztesek ellen legjobb eredményt felmutató versenyző részére tűztek ki. Ez eredmények után most már kétszeres buzgósággal fognak a magyar sakkozók a Budapesten tartandó nemzetközi sakkverseny előkészületeihez. E versenyre már a felséges király is nagyértékű dísztárgyat ajándékozott. De miután egy ilyen verseny tetemes költségekkel jár, a budapesti sakkör országos mozgalmat indított a költségek előteremtésére s kívánatos volna, ha a sakkjáték minden barátja hozzájárulna valamivel a verseny sikeréhez. (Arany- és ezüst-lakodalom.) Ritka családi ünnepély folyt le Vajdahunyadon f. hó 10-ikén. E napon aranymenyegzőjét tartotta Schoket Károly, hunyadi járási orvos, ugyanekkor pedig legidősebb leányának, ki Honheiser, budapesti államvasuti hivatalnok neje, ezüst-menyegzője volt. A róm. kath. templomban Kovács marosvásárhelyi apát-plébános áldotta meg újból a párokat s szép hazafias beszéddel üdvözölte őket. Schoket Károlynak 8 gyermeke és 14 unokája van s úgy ő, mint felesége jelenleg is a legjobb egészségnek örvend.. . (»Mouche« halála.) Egy párisi távirat jelenti, hogy Camilla Seiden írónő, »Heine Henrik barátnője« meghalt. Camilla Seiden volt »Mouche«, a költő rajongó tisztelője, kinek utolsó életéveit gyöngéd gondosságával elviselhetőbbekké tette, ő ápolta, fölolvasott neki e ily módon feledtető fájdalmait, melyeket »matratzengrufu-jában el kellett viselnie, neki diktált leveleket és verseket. E lány volt az ő jó géniusza és sokáig csak a »Mouche« (»légy») néven ismerték a Heine-irodalomban, mely néven Heine mutatta be barátjainak az ő csöndes és igénytelen ápolóját. Leiden kisasszony legutóbb a német nyelv tanárnője volt Rouenben. (Az angol királynő) titkára által tudatta, hogy az esetre, ha ő lenne az, aki tovább uralkodnék bármely brit fejedelemnél, az a kívánsága, hogy ezen események megünneplését uralkodása 60. évéig halaszszák el. (Kerékpáron a világ körül.) Említettük már a minap, hogy három angol kerékpáros Londonból útnak indult, hogy bejárja Európát, Ázsiát és Amerikát a kerékpáron; említettük azt is, hogy a három vállalkozó szellemű turista, John G. Fraser, S. Edward Lynn és Frank H. Lowe már Budapestre is érkezett, és a Royal szállodában száll meg. A három kerékpáros kitűnő kondícióban érkezett Budapestre (noha az utóbbi esőzések által megrongált országutakon csak nagy nehezen haladhattak) és eddigi élményeikről érdekes részleteket beszélnek. A három turista közül az egyik, Fraser, büszkén hivatkozik arra, hogy ő tulajdonképen magyar ember, mert ősei a 13-ik században Magyarországból vándoroltak ki Skóciába, A foglalkozására nézve hírlapíró, Lowe amateur fényképész, de azért foglalkozik hírlapírással is, úgyszintén társa Lunn is. Mind a három az angol cyclist-turing klubb tagja. A három biciklista Londonból Galaisbe kerékpáron ment, ott hajóra ültek és áthajóztak Osztendébe, honnan kerékpáron mentek Brüsszelbe, hol Lipót királynál is voltak kihallgatáson. Brüsszelből Aachenen át Kölnbe, onnan Mainzba kerékpároztak és csak Bécsben pihentek néhány napig. Megtekintették a császárváros nevezetesebb látnivalóit és részt vettek az osztrák kerékpár-egyesület által tiszteletükre rendezett banketten. Bécsből két nap alatt érkeztek Budapestre — átlag 100 angol mértföldet haladnak naponta — és tegnap este szerencsésen meg is érkeztek. Ma az egész napot az országos kiállítás megtekintésének és tanulmányozásának szentelték (ez alkalommal Kun Städter tanár kalauzolta őket, aki ugyancsak tagja az angol cyclist-touring clubnak) holnap a fő- és székváros egyéb nevezetességeit tekintik meg és holnapután útnak indulnak ismét. Utjok Jassyn és Odessán át a Kaukázusba, onnan Afghanistánba és Chinába, onnan végül Amerikába visz. Az egész utat másfél év alatt szándékoznak megtenni és úti élményeiket természetesen külön munkában (melyre már most hirdetnek előfizetést) fogják megörökíteni. (Néppárti botrány.) Gulácsy Kálmán orsz. képviselő beszámolóját — melyről más helyen emlékezünk meg három néppárti érzelmű hecckáplán botrányos tüntetéssel iparkodott megzavarni. A beszámolót ugyanis a közönség nagy figyelemmel hallgatta és osztatlan tetszésben részesítette, utána pedig a jelen voltak Gulácsynak a jelöltséget fölajánlották, aki azt el is fogadta. Gulácsy után fölszólalt Koflanovits László gör. kath. esperes, a szabadelvű párt egyik kipróbált tagja. E felett és nyilván azért is, hogy a néppárti izgatások a kerületben kudarcot vallottak, három jelenvolt fiatal stréber pap Ildiczky, Kasszey és Melles fölboszankodott és a magukkal hozott csőcselékkel botrányos tüntetést rendezett. Az intermezzo rövid ideig tartott, mert az intelligens elemek közbeléptek és a három papot hiveikkel együtt eltávolították. (Kerékpárvásár.) Augusztus 16-án nyílik meg Párisban egy új vásártér, ahol csakis kerékpárokat fognak árulgatni és venni. A vásár idejét minden hét vasárnapjának 12 órájától délutáni órájáig határozták meg. Páris városának minden eladásra oda szállított kerékpár után 60 centimes vásárdíj jár. Ezért a város a vásár mellett meglehetős nagy térséget is tart jó karban, melyen a vásárlóközönség megpróbálhatja a kerékpárokat, hogy zsákban macskát ne vegyen. (Felhőszakadás.) Pécs és környéke fölött, mint távirják, ma éjjel felhőszakadás vonult el, mely egy óráig tartott és egyes utcákat elöntött. A tűzoltóság egész éjjel permanenciában volt. (Nem jön a német császár.) Vilmos német császár, mint Berlinből jelentik, az idén még sem jön el Magyarországba. Ennek oka az, hogy a bellyei kastély, melyet Frigyes főherceg lakóhelyül ajánlott föl, az idő rövidsége miatt kellőképen nem volt berendelhető s a vadállomány sem eléggé gazdag ez idén. A főherceg levélben értesítette erről a német császárt, aki viszont igen barátságos hangú levélben köszönte meg a főherceg figyelmét s megírta, hogy mostanában úgy sincs nagyon vadászó kedvében, a jövő évben azonban bizonyosan igénybe veszi Frigyes főherceg vendégszeretetét. (Halálozások.) Ozoray Árpád veterán író mint részvéttel értesülünk, az este a Szent István közkórházban hosszas betegség után meghalt. Az elhunyt a hatvanas években ismert alakja volt a magyar írói világnak. Több kötet elbeszélést és egyéb művet irt, egy darabját pedig előadták a nemzeti színházban. Az utóbbi időben betegeskedése miatt keveset dolgozott s nagy visszavonultságban élt. Temetéséről az írói segély egyesület gondoskodik. Rába-Batthyányban e hó 9-ikén halt meg németujvári gróf Batthyány Károly, 39 éves korában. Schwarz Dávid földbirtokos, Kecskemét az. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja, 78-ik évében, hosszas szenvedés után f. évi augusztus 11-én d. e. 10 órakor Budapesten meghalt. (A budapesti önk. mentő-egyesület javára.) a „Millió krajcár pavillonban“, kiállítási körút, a szegedi csárdával szemközt, julius hó 24-től augusztus hó 6-ig adakoztak : gróf Zichy Károly 10 frt, özv. Dienes Gyuláné szül. Darfitzky Mária 4 frt, Hazafi Veray János 2 frt, az adománygyűjtő nyitásokon a második szekrénybe bedobatott 182 frt 32 kr. Az eddigi összes gyűjtés 1648 frt 69 kr. Most, amikor a vidékről feljövök tömegesen látogatják meg a kiállítást, el nem mulaszthatjuk fölhívni a közönség figyelmét ezen pavilionra, melynek jövedelme a mi — úgyszólván — páratlanul álló mentő-egyesületünket illeti. Senki el ne menjen ezen pavilion mellett anélkül,, hogy be ne térjen s az igen tanulságos látványossá-got meg ne tekintse, mert az ott befolyt fillérek vannak hivatva segíteni ama szerencsétleneken, kiknek bal végzete folytán ezen igen üdvös intézményt kell igénybe venni. „Mindnyájunkat érhet baleset“, ezen jelszava a mentőknek lebegjen mindenki előtt s ne nyugodjék meg senki addig, míg a kiállítás területén a házi iparcsarnok mellett fölállított pavillonban nem adózott a humanizmusnak. — (Rémes hőség.) New-Yorkból távirják: A nagy hőség következtében tegnap 48 ember halt meg és az utcákon száz ember esett össze. Eddig elé napszúrás következtében 226 ember hunyt el. «*■ CAzcrtjgrd&cfi távirják: Tegnap 25, tegnapelőtt 31 ember halt meg napszúrás következtében. Az utcákon elhalt lovak hullái veszélyeztetik a közegészséget. (A nagyszebeni uj hadtestparancsnok.) A hadsereg rendeleti lapjának mai száma közli, hogy Ohstorffi Probst Emil, a 9-ik gyaloghadosztály volt parancsnoka a nagyszebeni 12-ik hadtest parancsnokává neveztetett ki a rövid idő előtt elhunyt Galgóczy Tivadar altábornagy volt hadtestparancsnok helyébe. (Szerencsétlenül járt turisták.) Innsbruckból sürgönyzik, hogy Martíni, innsbrucki helytartó-tanácsi tanácsos 22 éves fia, Majoni Rudolf joghallgató, a szuhai gletscherekben tegnap a mélységbe bukott és szörnyet halt. A szép reményekre jogosító fiatalember az idén tette le kitűnő sikerrel első jogi vizsgáját. Majoni gyakorlott hegymászó volt. Medratz fürdőben nyaralt s tegnapelőtt reggel nővérével és dr. Hinter bécsi tanár lányával rándult ki. A társaság minden baj nélkül ért föl a Zwölfercsúcsra. Délután lefelé indultak. A legutolsó veszélyes hely volt a Kamin, hol Majoni előre ment s a nedves időtől csúszóssá lett síklapra érve, figyelmeztette az utána jövő hölgyeket, hogy vigyázzanak, mert ott könnyen el lehet csúszni. Alig mondta ezt ki, fejjel lebukott. Félóra alatt nővére sértetlenül jutott le hozzá, mozdulatlanul találta, görcsösen összeszorított kezekkel, egészen elkékült arccal. Fején több súlyos seb volt, orra egészen le volt ütve, különben egy tagja sem volt eltörve. Nővére barátnőjével Medraeba sietett, hova fél hétkor megérkezve, a szerencsétlenséget elbeszélte. A holttestet Nederbe vitték. A szerencsétlen fiatalember atyja Szubaiba utazott, fia holttestéhez.— (A halál torkában.) A déli vasút egyik utasa izgalmas esetről értesíti lapunkét. Levele így szól: „Tegnap, id én Székesfehérvárról jöttem be a fővárosba a 206-ik számú, délutáni személyvonattal. Alig hagytuk el az állomást, a vasúti bevágásos kanyarulatban gépünk fütyölt s pillanat alatt megállt a vonat, pedig teljes gyorsasággal haladtunk. Megütközve néztünk ki az ablakokon s ekkor láttuk, hogy gépünk előtt mintegy 10 méternyire egy kis vasúti kocsi áll, rajta 7 emberrel, kik halálra ijedve, sápadtan ugrottak le a pályatestről, megszabadulhatt a biztos pusztulástól. Derék Vonatvezetőnk lélekjelemlétes ügyessége mentette meg őket, freg benőnket is, mert könnyen történhetett volna kisiklás is.“