Pesti Hírlap, 1896. december (18. évfolyam, 331-360. szám)

1896-12-01 / 331. szám

1896._________________XVin. évi ül. yo449.) 1 iraki ** f " - 3 a» tí írt — kr. "jfobiexcá vi­linói ['• *•* 7 A­­­BBggk hová 3 lap h*3r^* |* 4kr* IT Íj® JJfek H B 1 ii ÉPi| II Jill Kiadóhivatal, Vidéken 6 kr. |g |* §y§ || g W |ll ilpHl Budapest, vic­-körut 78.J —- TM ® hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel­e* vasárnap után is, szólalások intézendők. A Pesti Hírlap nagy képes naptára a­z idén is a karácsony előtti héten fog meg* küldetni ingyen és bérmentve a Pesti Hír­lap előfizetőinek. December 1-vel belépő új előfizetők is megkapják a Pesti Hírlap karácsonyi aján­dékát, ha legalább negyedévre ( -febr.) fizetnek elő 3 forint S. Jó példák: magyar képviselőház betegsége, tán­s képviselőház betegsége tagj­a sorában sokan ülnek a népképviselői megbízással össze utat viselnek, vagy — ami még rosszabb — ilyen üzleteket, nyil­­tva, mások neve mögé bújva foly­a / Ez ra­kk igazság, de nem mentség. A­mi másutt is rossz, nálunk még sok­kal rosszabb, mivel kis nemzet vagyunk s a kis nemzetek csak úgy bírnak pros­perálni, ha politikai és erkölcsi életükben tisz­tább fölfogás mellett nagyobb ellenálló képesség lakik. A népszám és nyers erő díját jogi és erkölcsi szívósságokkal kell pótolnunk . Deák Ferenc nagy jelszava : a jogfolytonosság mellett az erkölcsi folytonosság jelszavát is tiszteletben kell tartanunk. Mi nem volnánk képesek kibírni a parlamenti élet akkora üzleti eliszapodását, mint amekkoráról a francia Panama-botrány és az olasz korrupció-botrányok tanúskodnak. Ez két állam is megsrntette, kivált Olaszország, íg­y folyton ott vergődik az óriási polip emésztő­jai közt, s nem lehet tudni, mi lesz küzdel­meinek a vége. Itália példája mindenesetre azt mutatja nekünk — s ezt jó idején megtanulni — hogy a gyöngébb nemzetek kevesebbet bírnak el ebből a modern kórságból. Azt azonban nem lehet jó lélekkel állítani, hogy a mi parlamenti életünk ebben a tekin­tetben olyan lenne, mint azoké. Hála istennek, nem olyan, de közszellemünk is sokkal ébe­rebb s politikai kritikánk is sokkal egézségesebb, hogysem olyan lehessen. S hogy ne legyen olyan, inkább meg kell bocsájtanunk némi kí­méletlenséget is. Ez meg is történt. A múlt té­len a vicinális vasutak s némely egyebek emlé­kezetes ügye sem volt más, mint egy ilyen kí­méletlenség, amelyet az összes pártok aktív vagy passzív beleegyezése kísért. Ennek a betegségnek pedig van egy ne­vezetes profilaxisa, megelőző módszere. Parla­menti nyelven inkompatibilitásnak nevezik s azon hivatalokat, állásokat és üzleteket jelöli, amelyek a képviselői mandátummal össze nem férnek. Nem bűnök, nem is hibák, sőt hasznos polgári tevékenységek, amelyek azonban oly fokú érdekeltséggel járnak, ami a képviselői mandátummal össze nem­­é­s természeténél fogva a közügyet és a törvényhozás tisztaságát veszélyezteti. A parlamentáris rendszer, mely a választókerületek „utasításait“ és a reverzáliso­­kat elutasítja, nem tűrheti el azt sem, hogy egyes képviselők az állammal szerződési viszony­ban álló bankoktól, vállalatoktól és más hasonló üzletektől hozzanak a törvényhozásba nyílt vagy hallgatag utasításokat. Mennél tisztább valamely parlament az ily képviselői elemektől, annál távolabb áll an­nak veszedelme, hogy a korrupció ragadós, be­tegsége beférkőzik s ott az alkotmány formái közt elterpeszkedik. Ideális álláspontot ebben ugyan elérni nem lehet, — mert hiszen az ér­vényesülésre törekvő üzleti érdek az ajtó hasa­­dékán is bemászik, — de az elvet tisztán kell tartani, a törvényes intézkedéseket célszerűen alkalmazni kell, hogy a parlament legalább at­tól legyen megvédve, amitől magát megvédheti. A magyar képviselőháznak eddig nem tar­tozott kiváló erényei közé az inkompatibilitás szabatos kezelése. Az 1875. évi I. t.-c., mely azt bő kazuisztikával szabályozta, csak nagyjá­ból funkcionál, aminek sokféle oka van, de a legnagyobb talán az, hogy a törvény szövege­zése laza, az alól kibújni nem nehéz s a tör­vény 5. szakaszában szabályozott fórum: az ál­­­landó mentelmi bizottság sem eléggé alkalmas fórum az összeférhetlenségi esetek elbírálására, amelyek elvégre is olyan tárgyilagos elbírálást igénylenek, mint pl. a választási ügyek is, mi­vel államjogi természetük egészen egyforma. A magyar inkompatibilitási gyakorlatot időnként szigorúbbá teszik egyes fölbuzdulások. Ezek mintegy kitörései a helyesebb fölfogásnak s mint ilyenek az egészség jelei. Ilyen volt a képviselőháznak a vicinális vasutak ügyében ho­zott s „senatus consuitum Csákyánum“ név alatt ismeretes határozata is, melybez­ a képvi­selőház maga zárta el tagjai elöl a helyiérdekű vasutak koncessziójának jogát, amit különben az idézett törvény 2. szakaszának d) pontja, szoros magyarázat szerint már rég elzárt volna előlük. Nagyon jól ismerjük a törvény alkalmazá­sának nehézségeit, sok esetben pedig hatályta­lanságát. Összeférhetlen vállalatot és üzletet a kereskedelmi technika mai fejlettsége mellett álnév alatt folytatni gyerek dolog s az államjog­ i korelnök is stréber. Legjobb volna, úgy gondolom, körjegyző­nek lenni, de minthogy ez teljes lehetetlenség, ennélfogva a korelnökség se megvetendő, sőt megvallom, minden állások közül, in ultima ana­­si, a legtöbbet érőnek tartom, persze csak mint­et és nem mint már elért rangfokozatot. Erre ez az ember stréber. Miért ne? Hiszen ezt egyet mindnyájan elérhetjük, ha nem­ vagyunk a sok vagy nevezetes államfec­tiak. kanonokot (Mikulik-krónikája 118-ik lap) régen­­ tartották a pincében a halála után majdnem egy esztendeig a furfangos rokonai, hogy a kanonoki jövedelmeket élvezzék. A legenda mellett bizonyít, hogy a legkö­zelebbi (1892-iki) a kis grófocskákról és sok egyéb történtekről nevezetes országgyűlésre az aggas­tyánnak teljesen hite veszett. Meghalt-e? Él-e? Senki se tudta. Többet soha elő nem jött és Madarász papa hazafias makacssága folytán váratlanul Janicsáry Sándor bátyánk bontako­zan bí­rTQCzmni-nak mert eredeti a kiszólásaiban s jóizó, még ha ha­ragszik is. Valóságos élvezet volt az ő szere­tetreméltó zavarát látni s hallani huszáros oda­­mondogatásait. Valaki közbe kiáltott, mikor a miniszterel­nök beszélt: — Utasítsa rendre! — Az ángyod térde! — mozdult meg a korelnök nyugtalanul. Az ülés bezárásánál elfelejtette a jövő ülés határidejét kitűzni. Egy hang meginter-­pellálta:

Next