Pesti Hírlap, 1896. december (18. évfolyam, 331-360. szám)

1896-12-20 / 350. szám

Törvénykezés. Üzérkedés a fogadott leánynyal. — Végtárgyalás. — Érdekes leánycsábitási pert tárgyalt ma a bu­­dar­pesti büntető törvényszék dr Baumgarten Izidor el­nöklete alatt. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt le. A vádlott előkelő, vagyonos családból származó ko­rosabb hölgy, Balogh János nyugalmazott pénzügyi titkár felesége, aki ellen dr Baráth Zoltán kir. al­­ügyész csábítás büntette miatt emelt vádat. A panaszos egy 20 éves leány, akit Baloghné még 12 éves korában csábított magához, hogy szép hajadonná nevelje föl G­az­mának. Később pedig, mikor már szabadulni akart a leánytól, eladta egy debreceni leánykereskedőnek 60 forintért. A bíróság első­sorban az elvetemült nőt hall­gatta ki. Az elnök: Hogy került magához Rauch Julia ? A vádlott: Még 1889-ben történt, hogy Nagy­váradon egy vajas asszonynyal találkoztam, aki egy csinos 12—13 éves leánykát vezetett a karján. A szép gyermek megtetszett, s miután az asszony haj­landó volt átengedni, én a leányt a házamhoz vet­tem. Az eltéle: A vajas asszony anyja volt a le­ánynak? A vádlott''- Nem, szülei korán elhaltak és a távoli rokonok könyörületből tartották Júliát mindad­dig, míg nem tapasztalták, hogy a leányt érdeme­te­l­ül részesítik jótéteményben. Nálam is nagyon rosz­­szul viselte magát, pedig úgy bántam vele, mint sa­ját gyermekemmel Rongyokban jött hozzám és én ki­­jöj­töztettem fényesen. Az elnök: Nem vette észre, hogy a férje sze­relmével üldözi a leányt? A vádlott: Ezt nem észleltem soha. Az elnök: No, ez csudálatos, mert azt maga is beismerte, hogy a férje két-három hónapra elutazott a leánynyal. A vádlott: Férjem akkor influenzában szenve­dett s a fővárosba jött gyógykezeltetni magát, a leányt pedig mint ápolót hozta magával. Az elnök : Igaz, hogy ön a leányt eladta egy debreceni nyilvánosház tulajdonosnőjének hatvan fo­rintért? A vádlott: Én nem adtam el, hiszen va­gyonos asszony vagyok, akinek nincsen szükségem pénzre. Ezután a leányt hallgatta id a bíróság. Bauci Julia előadja, hogy sem szüleit, sem rokonait nem ismerte. Apjának egy ismerőse, Braun János, nevelte föl. Tizenkétéves volt, mikor Baloghné magához édesgette,, Az elnök. És mi célja volt magával az asz­­szonynak ? A tanú: Férje nagyon sok pénzt pazarolt el a­­házon kívül, hölgyek társaságában. Hogy a további tékozlásnak elejét vegye, otthon igyekezett oly nőt tartani, aki a férje szerelmét lekösse. A terv sikerült is, mert Baloghnak megtetszettem, aki folyton üldözött és szerelmével a bűnre csábított. Az elnök: Hány éves volt maga akkor ? A tanú: Még nem voltam egész 14 éves. Én menekülni igyekeztem a háztól, de nem volt senkim, akihez forduljak. Balogh elvitt magával mindenüvé, mert attól tartott, hogy megszököm. Két hónapig tar­tózkodtunk Pesten, négy hétig Bécsben, aztán egy ideig Békás-Megyeren. Ez utóbbi helyen meglátoga­tott az asszony is. Ekkor elpanaszoltam előtte, hogy férje miként üldöz engem, de az asszony nem akart megérteni. Az elnök: Hát később, mikor a férj külön élt az asszonytól, maga hol tartózkodott? A tanú: Én Baloghnénál maradtam, aki foly­ton arra ösztönzött, hogy menjek és keressek pénzt, különben nem ad enni. A vádlott: Ez nem igaz! A tanú: Nem-e? Talán az sem igaz, hogy maga elvezetett éjjeli kávéházakba s ott bemutatott mindenféle úriembernek és eltűrte, hogy azok úgy bánjanak velem, amint nekik tetszik ? Az elnök: Ne vitatkozzanak itt! Mondja csak, hogy került ön Debrecenbe, ahoz a nyilvános ház tulajdonosnőjéhez ? A tanú: Minden áron szabadulni, kievickélni igyekeztem a sárból, ahová ez a nő taszított. Any­­nyira meggyűlöltem Baloghnét, hogy nem törődtem, ki az, aki megszabadít tőle, pedig tudtam, hogy Deb­recenben milyen életet kell folytatnom. Egy félóráig alkudozott a két asszony a bőrömre az én jelenlé­temben, míg végre Baloghné 60 írtért eladott. Az elnök: Hát Balogh nem tudott erről ? A tanú. Csak később értesült az asszony ku­­fárkodásáról s minthogy még mindig érdeklődött irán­tam, leutazott hozzám Debrecenbe, hogy asszonyom­tól megváltson. De én utálattal fordultam el tőle, mert neki tulajdonítottam nagyrészt, hogy­ ily életet kell folytatnom. Balogh azonban mindenáron ismét bir­tokába akart szerezni és ezért a kapitánysághoz for­dult, hogy engem, nevelt leányát, kényszerítsen arra, ist egy házába visszatérjek. Balogh Jánost hallgatta ki ezután az elnök, aki bámulatos cinizmussal beszél az esetről, úgy, hogy az elnök többször rászól az ellenszenves alakra: — Adjon hálát az istennek, hogy csak mint­­tanú szerepel ez ügyben. mose Balogh: Ha biró úr a lelkembe látna! Az elnök: Nem vagyok rá kiváncsi. Nagyon sö­tét látvány volna az! A törvényszék ezután a vádlottat fölmentette, mert Rauch Julia nem volt Baloghnénak törvényesen adoptált leánya, már­pedig a törvény csak azt üldözi, áld gyermekét, gyám- vagy nevelt leányát bírja rossz életre. — Az ig­azságügyminiszterium köréből. A Jogtudományi Közlöny közli a következő igazság­ügyi híreket: A bűnvádi eljárás már legközelebb tör­vényerőre emelkedik. A szentesités alá terjesztés pusztán technikai okokból késett. A szövetkezetekről szóló törvényj­avaslat lesz az első törvényja­vaslat, melyet az igazságügyminiszter a kép­viselőház elé fog terjeszteni. Az általános perrend­tartás tervezetéről beérkezett szakvélemények föl­dolgozása előrehaladott stádiumban van és kilátás van reá, hogy a törvényjavaslat az 1897-ik év folyamán a képviselőház elé fog terjesztetni. A lajstrom­rendszeren alapuló új ügyviteli szabályok tervezete felől az igaz­­ságügyminisztérium számos oldalról kért be véle­ményt. Az össszes szakvélemények beérkezvén, a tervezet az ezekben foglalt észrevételek tekintetbe vé­telével átdolgozás alá kerül s előreláthatólag az uj ügyviteli rendszer még az 1897-ik év folyamán életbe­léphet. — A jegyek elfogytak! A budapesti bün­tetőtörvényszék esküdtszéki termében premiere lesz e hó 28-án. A szenzációs tárgyú tragédia iránt a nagyközönség részéről óriási érdeklődés nyilvánul, da­cára annak, hogy a darabot nem valami hírneves francia színműíró szerzette, hanem eredeti magyar mű. A tragédiát a rendőrség és a vizsgálóbíró ada­tai nyomán színre alkalmazta dr Genth­on Ferenc kir. alügyész. A főszerepet dr Korotnai Árpád fővárosi orvos játszsza, aki összeütközésbe jön a­­társadalmi renddel, míg végre elbukik. A nemezis szerepét az igazságszolgáltatás veszi át, melyet ezúttal dr Haupt Albert törvényszéki tanácselnök fog képviselni. A tra­gédia Polonyi Géza védőügyvéd »jutalomjátéka« lesz, aki a közreműködésért — állítólag — 12000 forint honoráriumot kap. (Ez pedig rengeteg összeg nálunk, ha tekintetbe veszszük, hogy a világhírű művésznő, Sarah Bernhard sem kap ekkora összeget itt egyszeri szereplésért.) Habár az alkotmány­ utcai palotában szokatlan, hogy a premierekre két héttel előbb jegyezzenek elő, dr Haupt Albert bíró, az ítélőtanács elnöke, tekin­tettel a rendkívüli érdeklődésre, már ma kifüggesz­tett egy táblát, hogy aki belépő­jegyre igényt formál, az mielőbb jelentkezzék a titkári hivatalnál, helye­sebben dr Kállay Miklós jegyzőnél. Mi sem természetesebb, mint hogy a közönség csakhamar megrohanta a hivatalos helyiséget és alig egy óra múlva a jegyző sugárzó arccal észlelte, hogy asztaláról minden jegy elfogyott. Olyan sokan igye­keztek a tárgyaláson résztvenni, hogy a kritikusok (akik ez esetben a törvényszéki tudósítók lesznek) alig tudtak lapjuk számára egy-egy jegyet lefoglalni Már délben levették a kifüggesztett táblát és hogy ele­jét vegyék a további hasztalan zaklatásnak, alig pár perc múlva ahelyett nagy betűk hirdették, hogy: A folyó hó 28-ára kitűzött premierre az összes jegyek elfogytak. A terembe többen nem férnek be.­­ Érdekes párbajügyet tárgyalt ma a bu­dapesti törvényszék, bár az annak idején feltűnést keltett párviadal nem is magyar földön ment végbe. A múlt év szeptemberében történt, hogy Iseidben egy cukrászdában heves szóváltás keletkezett bremingeni Flesch József brünni gyáros és dr madarasi Beck Gyula földbirtokos között. A nevezettek másnap haj­nalban az Ischl mellett levő Kreutzingeni erdőben kardra megverekedtek. A párbajban, melyet Wolfner Tivadar orsz. képviselő vezetett, Flesch súlyos sebet kapott a fején. Az ott illetékes welsi járásbíróság nyomban megindította az eljárást a párbajozók ellen, de sikertelenül, mert a huszártiszt Fleschnek meg­kegyelmezett a király. Beck­er pedig úgy vonta ki magát a sokkal szigorúbb osztrák törvény alól, hogy tüstént gyorsvonatra ült és hazajött Budapestre, így aztán Beck fölött ma a budapesti törvény­szék ítéli Lenk Gyula elnöklete alatt. A rövid bizonyí­tás után Halász kir. ügyész a vádlott megbüntetését kérte. Waizenkom Oszkár dr védő fölhozta enyhítő körülményül, hogy Flesch pertörlést nyervén Ausztriá­ban, a btkv. 11. §-a szerint nem volna méltányos, ha ellenfelét a magyar bíró a törvény egész szigorá­val büntetné. A törvényszék ezt tekintetbe is vette és Becket csupán nyolcnapi államfogházra ítélte. Megnyu­godott a közvádló és az elitélt is, mire az ítélet rög­­­tön jogerőssé vált. PESTI HÍRLAP , 1896. december 20. Sakk. A moszkvai tornából. A sakkvilág figyelme ez idő szerint Moszkva felé fordul, ahol Steinitz és Lasker küzdenek a vi­lágbajnokságért. Steinitz­, a mesterek mestere, rosszul van disponálva és a győzelem nyilván Laskeré lesz, de minden játszmából kitűnik a londoni mester ge­­nialitása. A torna egyik legérdekesebb játszmája a kö­vetkező : Világos föladta a játszmát. Még nincs közvetlen veszély, de világos már nem kerülheti ki a mattot. Akármint lép, végzetes lesz reá nézve. Világos ! Sötét: Steinitz, Lasker, 1. e2—e4 e7—e5 2. Hg1—f3 Hb8—c6 3. Ff1—c4 Ff8—c6 4. c2—c3 Hg8—f6 5. d2—d4 e5Xd4 6. c3xd4 Fc5—b4f 7. Hbl—c3 Hf6Xe4 8. sáncel Fb4Xc3 9. b2xc3 d7—d5 10. Fel—­a3 d5xc4 11. Bfl—e1 Fc8—e6 12. Bel—e4 Vd8—d5 13. Vd1—e2 sáncol (jobbra) 14. Hf3—e5 Bh8—e8­ 15. He5 X c6 Vd5Xc6P 16. Bal—el Be8—g8 17. Be4—e5 b7—b6 18. Fa3—cl g7—-g5 19. Be5Xg5 /Bg8Xgö 20. Fclxg5 ÍBd8—g8 21. f2—f4 lFe6—d5 22. g2—g3 iKc8—b7 23. h2—h3 Vc6—b5 24. Kgl—h2 Bg8—g6 25. Ve2—c2 f7—f6 26. Fg5—h4 Fd5—c6 27. g3—g4 Vb5—d5 28. Vc2—f2 h7—h5 29. g4—g5 f6 X g5 30. Fh4vg5 h5—h4 31. Bel—fi Bg6—g8 32. Vf2—d2 a7—a5 33. a2—a4 Bg8—e8 34. f4—f5 Be8—g8 Vezérgyalog-játszma. A londoni sakkvilág két matadorjának egy ki­tűnő játszmáját közöljük alább. A Ludgate Circus Chess Club volt a színhelye a játszmának, amelyhez Heivel és Moore küzdöttek egymással. Világos Sötét 30. Vg5xg8f Sötét föladja. Világos 18-ik lépését illetőleg gyöngébbek ked­véért megemlítjük, hogy ez az en passant ütés. Sötét gyalogja elhúz világosé mellett és világos úgy üli, mintha f7 nem f5-re ment volna, hanem f6-ra." •w— Howell Hoore 1. d2—d4 Hg8—f6 2. e2—e3 e7—e6 8. Ffl—d3 d7—d5 4. f2—f4 Fc8—d7 5. Hbl—d2 Hb8—c6 6. Hgl— f3 Hc6—b4 7. Vd1— e2 c7—c5 8. c2—c3 c5—c6 9. Fd3—b1 Hb4—c6 10. e3—e4 d5xe4 11. Hd2xe4 Hf6xe4 12. FblXe4 b7—b5 13. Sáncol Ff8—e7 14. Hf3­ e5 Ba8—e8 15. Ve2—f3 Ve8—b6 16. Fel—e3 Hc6Xe5 17. f4Xe5 f7—f5 18. e5xf6 (eb pas.) Fe7xf6 19. Vf3—h5f Ke8—e7 20. Bal—e1 g7—g6 21. Fe4xg6 h7Xg6 22. Vh6xgf1 Bc8—f8 23. Bf1xf6 Bh8—g8 24. Bf6—f7f Ke7—d8 25. Bf7xf8f Bg8xf8 26. d4—d5 Vb6—d6 27. d5xe6 Fd7xe6 28. Vg6—g5f Kd8 — c8 29. Fe3—c5 Bf8—g8

Next