Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1897-02-01 / 32. szám
Budapest, 1897. XIX. évf. 32. (6510.) szám. Előfizetési érák egész évre . . 14 frt — kr. élévre. • . ■ • 7 * — negyedévre . . 3 „ 50 , gy hóra ... 1 „ 20 * Egyes szám éra 4 kr. Vidéken S kr. igjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. tiótfő, február I. Szerkesztőség: Budapest, váci körút 73, I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci körút 73, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel*szólalások intézendők. . Bajok Fiuméban. Az egyetlen magyar kikötőváros, mivel az Igaországtól elszakított helyen fekszik, rendeli csak akkor nyer valamely aktualitást a maai politikában, ha ott valami baj támad. De enkor azután a chauvinizmus kezet fog a fótlansággal idehaza s Fiume mint »hálátlan, zafiatlan stb.« kezd szerepelni. Hogy az ilyen fölfogások mennyire méltatták Fiume hazafias lakosságával szemben, az igyn nyilvánvaló e kiváló olasz municipiumi és újabb történetéből; cáfolni azt tehát mi is érdemes. De érdemes néhány szót elztegetni arra, hogy e fontos város politikai imányzásában a kellő méretek el ne veszszeé s fonák, vagy elhamarkodott intézkedések ,ahogyan a lesben álló horvát politikusok fjai közé ne lökjék Fiumét, ami nincs kizárva tér, ha a hazafias olasz lakosság régi szelmegbágyadt municipumát kevesebb gondotja. helyzet itt 1870 óta keveset változott, királyi rendelettel életbeléptetett közzgató, é s törvénykezési provizórium képezi , is Fiume belső alkotmányát. Korábbi és azhozott törvényeink közül csak részben van ott egyes darabok életbeléptetve s ami a igazgatást illeti, ez csaknem egészen Fiume statútumain és a gyakorlaton nyugszik." Neetesen ilyen, egészen külön municipális alatt fekszik Fiume autonóm gyámhatósági ügye. Diaügye és rendőrségi ügye; három fontos igazgatási ág, amihez Fiume népe mindenmakacsul ragaszkodott, mivel ebben tűa föl a »corpus separatum», lényegét s municipium olasz jellegének biztosítását. Fiume és népe mire sem érzékenyebb, mint ezen municipális jogaira. Valahányszor ezeket érintették, mindig védelmi álláspontra helyezkedett, akár a kormányzók, akár az állami kormány kísérleteivel szemben. És mivel ennek okát olykor nem látták át, vagy hibásan fogják föl, kész volt a konfliktus, válság s a méltatlan vádak egész sora Fiume ellen. Másképen áll a dolog azok előtt, akik ezen erős municipális szellem igazi okát és forrásait ismerik. Fiume először is évszázadokra visszanyúló önállással bir. Első alaptörvénye I. Ferdinand idejéből való s már azelőtt is nagy önállással rendelkezett. Azóta is szinte kis köztársaság volt az osztrák főhercegek protektorátusa alatt. Mária Terézia is ezt tisztelve adta át »corpus separatum« gyanánt Magyarországnak. A múlthoz hozzá kell venni a latin faj ismeretes municipális szívósságát és egy másik nagy érdeket. Ez abban áll, hogy Fiume intelligenciája nagyon jól tudja és helyesen tudja, hogy a kikötőváros addig marad csak igazán hazafias, amíg olasz is marad. Az olasz elemnek ott bárminemű megtörése azonnal fölidézné a hallgatásra kényszerített fiumei horvátok akcióját s mivel a közjogi kérdés nincs megoldva, rés is van mindig ezen akció számára, amelyet a szomszéd horvát területről is támogatnának. Hiszen Fiume tőszomszédságában Susakon, már egy egész horvát ezen-Fiume van keletkezőfélben ! Elég különös tehát, , de Fiumében a magyarosítás is káros, ha az a hazafias olasz elem uralmát gyöngíti; ezt pedig csaknem nehéz megérteni a mai áramlatok mellett annak, aki nem látja. Bizonyos, hogy Fiumét magyarrá nem tehetjük, hacsak nem akarjuk elveszíteni ezen teljesen fölösleges experimentum útján a lakosság derék, hazafias részét. Az ottani olaszság tehát, — amelytől minden irredentizmus föltétlenül távol áll, — municipiumát védve egyszersmind az olasz elemet és ezzel együtt Fiume hazafiasságát is védi; olykor ezért a kormányhatóságokkal összeütközve sincsenek neki hazaellenes tendenciái. A municipium az olaszság egyetlen védbástyája ott , ehhez ragaszkodva sokkal hazafiasabb állásponton áll, mint nem egy szerencsétlen kísérlet, mely az anyaország politikai törekvéseinek Fiume fölött is uralmat akar szerezni, ami ott legtöbbször éppen a magyar érdekbe ütközik. Most pedig Fiume már hónapok óta degagirozott állapotban nem. Batthány Lajos gróf kormányzó lemondott és Csotta János podesta is lemondott. A provizóriumhoz tehát interregnum is járult, ami ott a kedélyeket természetesen hogy rosszul hangolta s a pártokat is megbontotta, mivel politikai vezetés most Fiuméban egyáltalán nincs. Ilyen állapotban történt ott két kísérlet több magyar törvény behozatala végett, mivel Fiume utóvégre nem élhet meg régi rossz törvényeivel, vagy egészen törvények nélkül. Erdélyi igazságügyminiszter egy sorozat jogtörvény életbeléptetését próbálja meg s ez kedvező fogadtatásra is talált, mivel a municipiumot s az olasz elem jogos uralmi érdekeit nem érinti. De nem sikerült Dárdai Sándor min. tanácsos közigazgatási missziója, aki a municipiumnak épen legkényesebb pontjai körül tapogatózott: a közigazgatási szervezet, gyámügy, iskolaügy és a rendőrségi ügy körül. Kivált az utóbbi államosításának terve ütközött bele a közhangulatba. Farsangi rajzok. Hajrá a farsang! . . . Fényes kosztümök, vigyöző nedű, incselgő dominó alól kivillogó ehér fogacskák, táncz, muzsika, mámor ... és egy egész sora azoknak a derült, ragyogó leknek, melyekből a farsang öröme szőve . Ropogós karácsony után olvadó, csöpögő hang, mint az édesen elomló habgolyócskák cukrászholt kirakataiban . . . milyen hamar fölcseperedik a kisded szivek öröme ifjúi fogássá, ábrándos epekedéssé a tél poetikus énjében. És a mint finoman elhaló illatot lebegtetve fáik röpködő szárnyairól, gyorsan, káprázatokeringnek a párok, mintha nemzedékek nemékek után lejtenének a sima parketten, élvonalt méltóságos és komoly ,,gavotte“-ban XIII. és udvarának büszke delnői, kacér hercegiskók tipegik a „rondeault-t Phyllis és Amas kosztümében, zordon skót nemesek ropa kontra-táncot a felföldi duda zümmögése lett, villan a tőr és a méreggyűrü a velencei cos bő köpenye alatt s igy tovább, csak a ez változik egyre a farsang tarka kaleidpopjában. Lenéző mosoly vonul át a modern villa-i kor elkényeztetett gyermeke ajakon, midőn jó, hogy akkora dáma, mint XIV. Lajos úrasszonya, az orleansi hercegnő, azt adja utasításul egy kérdezősködésre, hogy »a táncszálakban égetett viaszgyertyákat tanácsos előbb pálinkába áztatni, igy a gyertyák szebben fognak égni s nem fognak füstölögni.« Azonfelül, hogy a tánc forgataga által fölvert porral is számoljon, ajánlja a vízzel való öntözést. Ennek dacára, hogy mekkora fényűzés színhelye volt a hatalmas francia udvarnál egyegy farsangi ünnepély, azt láthatjuk egy XV. Lajos korabeli bál leírásából, melyen 21 kristály csillár 12—12 gyertyával terjesztett nappali vitágosságot. Mindenik oldalon a terem egyik végétől a másikig nagy tribünök voltak emelve, melyeknek három alsó lépcsőzetén puccos dámák és gavallérok foglaltak helyet, ragyogva a gyémántoktól és mindenféle ékszerektől, az urak hajporósan, frizírozva, ezüsttel hímzett, arany brokát ruhában; fölöttük pedig mindenféle álarcosok emelték a meglepő kontrasztot. Magán a kis XV. Lajos királyon több mint négy millió értékű gyémánt volt. Csak a vállán levő gyémánt három milliót ért meg, de ennél még szebbet is látott állítólag az orleansi hercegnő egy lengyel zsidónál, ki az előtte való évben halt meg. A kis király kezdte meg a táncot Beaujolais kisasszonynyal s amint kiléptek a sorból, a meglepetés moraja kelt a teremben. Mindkét gyermek kitűnően táncolt minden figura-táncot,amit azért jegyez meg különösen a hercegnő, mert az a véleménye, hogy a felnőttek a francia udvarnál általában rosszul táncolnak. Nagyobbára rossz a hallásuk, nem tartják a lépést, ellenben a kis táncosnő szigorúan a taktushoz tartotta magát, füle pontosan fogta fel a tánczene ütemeit. Fesztelen mulatókedv, az ifjúi kicsapongások minden szertelensége, a hajdani farsangoknak is elvárhatatlan kísérői voltak s a farsangi élvezetek mértéktelen túlhajtása volt, ami az orleansi hercegnő legkedvesebb unokájának, a chartres-i hercegnek amúgy is gyönge szervezetét annyira aláásta, hogy sokáig élet és halál közt lebegett. Csak a legvakmerőbb istenkisértés sugalltatta azt az infernális esinytettet is, mely példátlanul áll a farsang krónikájában, hogy t. i. Paris egyik legelőkelőbb álarcos bálján 1721. farsangján egyszer csak megjelent hat álarcos ember, kettő fáklyával, négy pedig egy hordaágyat vive, melyben szintén egy dominós maszk feküdt, kit letettek, a terem közepére, azután eltávoztak. Mindenki sikerült tréfának vélte a dolgot s nevetve hívták táncra a hordágyon fekvő dominót. Ez azonban nem felelt s midőn valaki odament s, letépte arcáról a lárvát, akkor látta, hogy halott. Hat kísérője volt az, aki megfojtotta, s mivel nem tudták, a holttal mit csináljanak, álarcot öltöttek , úgy vitték áldozatukat az ünneplő, mulató társaság színe elé, mint egy rettenetes mementóját a tobzódó, élvhajhászó emberiségnek. Nem sokkal előbb egy más szomorú epi............................................... — A Pesti Hírlap jelen száma 8 oldal.