Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-23 / 54. szám

__________________________________________ PESTI HÍRLAP 1897. február 28. látta, hogy így legalább van egy orgánum, amelyben a­- Tribuna volt szerkesztői több kérdésre vonatkozóan f­egadhatják a szükséges fölvilágositásokat, — így a többi között arról is, hogy hová lett a Janka szobork­alap ? A Tisza grófok elei. Most, hogy Tisza Kálmán fiai grófokká lettek, mindenkit érdekelni fog a família eredete, amelyről Hiteles források nyomán a következő adatokat közöl­hetjük. A boros­jenői Tisza család Bih­ar megyének egyik legrégibb, legtekintélyesebb nemesi családja. Erede­tileg abból a régi compossesorátusból származik, mely Boros­ Jenőt birván, innen vette előnevét. A családot a XVI. század közepén kezdik em­legetni krónikáink, még pedig 1658-ban, abban az időben, mikor a jenei várat a török elfoglalván, ősi fészkét kénytelen volt odahagyni. Tisza György, a nemzetség feje, pedig több íz­ben is járt a török vezér előtt, kérvén, hogy kimérné a várat, de hasztalanul, mert a hitetlen 1658. szep­tember 2-dikán elfoglalta a várat és földig lerontatta. A családban tulajdonképen nevezetes szere­pet I. Tisza István vitt, fönt említett Györgynek rokona. Ötét 1651-ben küldte Bihar várai, követül II. Rá­­kóczy György erdélyi fejedelemhez, akinek rendkívüli ügyessége, a közügyekben való jártassága annyira megtetszett, hogy az udvarnál tartotta és 1656-ban a török császárhoz küldötte követségbe, ahol Erdélyt több évig képviselte. Itt is sokat tett fejedelme érdekében és külö­nösen kitűnt akkor, mikor Rákóczy Györgynek taná­csolta, hogy a lengyel expedíciót hagyja abban. Tisza Istvánnak diplomatái talentumáról ebből az alkalomból megemlékezik Kemény János is, ön­életírásában. Már 1660-ban, midőn a török Váradot meg­szállta, Tisza István már ott székelt, és Ali pasához követségbe küldetett, hogy kegyelmezze meg Várad­nak. Utóbb tevékeny részt vett a védelmi készülődé­sekben és az úgynevezett aranyos bástyát védte hő­siesen, majd a békealkudozásokat is ő vezette. Várad eleste után Debrecenben egy ideig a harmincadra ügyelt, majd még azon évben Erdély­ben, Kővár kapitányává tétetett Tisza István, amint ez apróra le van írva Kemény József Notitia Caspi­­tuti Albensis-ének második kötetében. Noha tisztségeket viselt a család, de egyre sze­gényedett, így a XVIII-ik század első tizedeiben I. Tisza Lászlónak ősi birtokai már majdnem mind idegen kézben, nagyrészt a modenai herceg birtoká­ban voltak. Tisza László előtt ekkor egy Zeyk urfi említést tett Lehoczky Dánielről, mondván, hogy az olyan híres prókátor, hogy mindenkinek az igazát kikutatja. És valóban, az 1703-ban, még IV. Béla király idejében virágzott, nemesi családból született Leboczky Dániel, a múlt században oly hírneves törvénytudó volt, hogy messze földről jöttek hozzá. Tudta csinját-binját minden úri família dolgá­nak, és igen ifjan megismerkedvén Bohus János és Prónay Gábor híres törvénytudókkal, ezek nyomdokán haladt az ifjú prókátor. Replikái, apellátái olyan ■ figyelmet keltők voltak, hogy maga gr. Grassalkovich, a ■ hires perszonális, több ízben nyilvánosan megdicsérte. Vitte Barkóczy Ferenc hercegprímás, gróf Zichy győri püspök, Esterházy Dániel, Battivány Imre és ■jPálfTy Lipót pereit, úgy, hogy Tisza lelkében nagy bi­­zodalom támadt és föl is,kereste a jeles ügyvédet. Tisza László országszerte nagy szenzációt kel­tett eseteiről- igy emlékezik meg a Nemzeti Illutarkus, 1816-ban megjelent III. kötete: „Bizonyos Tisza László nevezetű, előkelő, de sok esztendőkig folytatott perlekedés miatt koldulásra jutott nemes úr, meghallván Leh­otzky Im­rét, hozzá fo­­lyamodott nyomorúságában.,Az éles eszű és mély belátásu prókátor meghallgatta a panaszoskodó Tiszát és egyszerre utal látta, hogy mely törvénytelenül és igazságtalanul ejtették őt a porba. A földönfutó sze­gény Tiszának ügyét fölvállalta magára Lehotzky és olyan tüzesen és fáradhatlanul dolgozott elvesztett igaz ügyének visszaállításán és a modenai herceg ál­tal leírt falu helységeinek, melyeket ez teljességgel nem akart kölméi közül kiereszteni, visszaszerzésén, hogy Tisza (amint akkor tréfásan mondották felőle) aki mezítláb, egy szeredással a nyakában, jött Pestre igaz ügye keresése végett, hát szürke paripákon, selyem­bársony hintóban tért vissza háza népeihez és famí­liájának kebelében kibeszélhetlen nagy örömmel és nagy gazdagsággal jelent meg.“ 1761-ben I. Tisza László nőül vette a hires bályogi Hégen nemzetségből való Szénásy Rebekát, akitől három fia maradt, de csupán egynek, még pe­dig II. Lászlónak maradtak utódai. A család tulajdonképeni második fénykorának megalapítója ő lett. Bih­ar megyében kezdte hivatalos pályáját, megyei főjegyző, diétái követ és császári királyi kamarás lett. Neje, gróf széki Teleki Katalin, gróf Teleki Lajos kormányszéki tanácsos és nagy­szalontai Toldy Sára grófnő leánya volt. II. Tisza Lászlótól és széki gróf Teleki irata­imtól származnak, le egyenes ágazatban az új gróf Tiszák. Tisza László fejedelmi háztartást vitt úgy Nagy- Váradon, mint Geszten és négy rendkívüli eszes, szellemes leánya, Karolina, Amália, Mina és az 1812- ben született Polin, a máig is élő sóvári Soós Ta­­m­ásné, középpontját képezték a nagyváradi szocie­­tásnak. Egyetlen fia Lajos, aki 1798. augusztus 5-én született, szintén nagy szerepet játszott Biharmegyé­­ben s 1841-től egészen 1848-ig ő volt a megye telj­hatalmú adminisztrátora. Mint ilyen, nem örvendett népszerűségnek és heves összecsapásai voltak a nya­kas ellenzékkel, úgy, hogy Bihar­egye székes házá­nak nagyterme nem ritkán volt olyan jelenetek szí­­helye, mint aminőről koszorús költőnk, Jókai emléke­zik meg regényében, a Ridegváry adminisztrátor­kodásáról szóló fejezetben. Tisza Lajos neje, széki gróf Teleki Juliánna, min­taképe volt a magyar nagyasszonyoknak. Szives-lélek­­kel honleány, vallásos buzgóságtól áthatva támasza egyházának, védőangyala családjának. Nagy csapás volt szerető szivére, midőn legkisebb fia, a lángeszű Domokos, Arany János tanítványa, 1856-ban, tizen­kilenc éves korában meghalt. Az ifjú költeményeit, mintegy 80 darabot, ki is adta a bánatos szivü anya, aki sohasem birt teljesen vigasztalódni ez után a csa­pás után. Az ő fiai a máig élő Tisza Kálmán, László és Lajos — és unokái István, Kálmán és Lajos, Tisza Kálmán és Degenfeld Ilona grófnő gyermekei, az új grófi dynastia triásza. Végezetül megemlítjük, hogy a Tiszák címere vért, melynek kék udvarában zöld mezőn páncélinges és sisakos magyar vitéz, jobb kezében kivont kardja hegyén török fejet, bal kezében három szál buzaka­­lászt tart. A vért fölötti koronás sisak takarója jobb­ról aranykék, balról ezüstvörös. A címer tetejére most a kisebcágy korona jön, amelylyel ezúttal egy érdemekben gazdag, tősgyöke­res magyar családot tüntetett ki a királyi kegy. D'Artagnan. IRODALOM. * (A Kisfalusty-társs­zág­) szerdán, e hónap 24-én, d. u. 5 órakor az akadémia kistermében ren­des havi ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Endő Antal r. t. pályanyertes Musset-fordításaiból. — 2. Vargha Gyula r. t. »A bossuló kard« pályanyer­tes operaszöveg. — 3. Folyó ügyek. * (Új könyvek.) A Franklin-társulat kiadásá­ban a következő művek jelentek meg: Mariátus, drá­ma három kivonásban Ed­egaraytól. Fordította Sza­lai Emil. — »Várt leány várat nyer.« Jósika Miklós regénye. — »Berin Detre, az Amelungok hőse.« Irta Gaal Mózes. — »Coriolanus.« Shakespeare tragédi­ája. Fordította Petőfi Sándor. Magyarázza Szigetvári Iván. — »Szemelvények az Odisseiából.« Magyarázza Kempf József. — »Latin gyakorlókönyv.« Szerkesz­tette dr Hittrich Ödön. — »Angol nyelvtan.« Dr Gaspey tanmódja szerint alkalmazta Ransburg Zsig­­mond. * (Az 1894. évi VIII. demográfiai kon­gresszus) tudományos munkálatainak újabban ismét öt kötete jelent meg dr Gerlóczy Zsigmond titkár szerkesztésében. Még­pedig: IV. kötet az élelmezési, városegészségi, épület- és lakásegészségi szakosztályok tárgyalási anyagával 1638 lapon. V. kötet: közleke­dési, (vasút,­ hajók) katonai, egészségügy, életmen­tés, állam­orvostan 543 lapon. VI. kötet:­ a sport és ■ fürdők egészségügye, állategészségügy, gyógyszerészet, általános szamaritánus ügy 504 . lapon, VII. kötet: történeti demográfia, általános demográfia, a demo­gráfia módszere, őstermelők demográfiája, ipari mun­­k­ásügy, nagy városok demográfiája, testi és szellemi fogyatkozások 768 lapon. A VIII. kötet az előbbiek­hez a tartalommutatót tartalmazza, a fölszólalók be­­tűszerinti jegyzékével: fővárosi ügyek. — A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Haberhauer János tanácsos elnöklete alatt; előadó Lacher István tanácsjegyző volt.­­ Ma jelent meg a bizottság ülésén legelőször Kamermayer Károly nyugalmazott polgármester, akit a legutóbbi közgyűlésen választottak be. Az elnök meleghangon üdvözölte Kamermayert, fölkérve őt, hogy dús tapasztalataival és tudományával járuljon hozzá a bizottság munkálkodásához. A zajos éljenzés­sel fogadott üdvözlés után Kamermayer hálás köszö­netet mondott az elnöknek s a bizottságnak, és meg­ígérte, hogy igyekszik, a feladatok megoldásában lel­kiismeretesen részt venni.­­ Országh Sándor úr arra hívta föl az elnök figyelmét, hogy a közigazgatási bí­róság épülete előtt rossz a kövezet s kérte, hogy rendelje el annak a megcsináltatását. Az elnök ezt megígérte.­­ Amint már említettük, a kereskedelem­ügyi miniszter arra hívta föl a fővárost, hogy az es-­­­kütéri-híd építéséhez szükséglendő építő­anyagok és­ eszközök után ne szedessen kövezetvámot. A bizott­ság ma — Lampl Hugó főszámvevő javaslatára — azt határozta, hogy csakis a gőzhajókon és vasúton érkező anyagok és eszközök után lehet a díjakat el­engedni, mert az egyéb módon behozottak után bérlő szedi a kövezetvámot. A tanügyi osztály azt az előterjesztést teszi, hogy a Knezich-utcából áthelyezendő felső kereske­delmi iskola céljaira vásárolja meg a főváros a soroksári- és Kinizsi-utcák sarkán levő ingatlanságot 81.000 frtért. Herzog Péter fölemlíti, hogy a főváros tanügyi kiadásai 1892. óta 1.700,000 írtról 2.300,000 írtra emelkedtek s ez a nagy különbözet onnan szár­mazik, hogy a főváros — a kötelezettségén túl —­ felsőbb iskolákat is tart fönn. Nem szavaz meg tehát olyan kiadást, amely arra a kötelezettségen túl levő, célra szolgál. Haberhauer János elnök megjegyzi,­ hogy ezúttal csak a már meglevő iskola áthelyezésé­ről van szó. Fül­öp Károly dr a felsőbb keresk. iskola helyett elemi iskola építését tartaná helyesebbnek. Országh Sándor dr helyesli Fülöp kívánságát s épen ezért indítványozza, hogy vegyék le az ügyet a napi­rendről. Fenyvessy Adolf egyáltalában helytelennek tartja, hogy a főváros — minden kötelezettség nélkül­­— felső kereskedelmi iskolákat tart fönn. Kamer­mayer Károly szerint­­a főváros kénytelen volt a múlt­ban felsőbb iskolákat, fentartani, mert az állam sem­mit sem tett ebben az irányban; most azonban — a változott viszonyok közepette — nem lenne méltányos dolog, ha a fővárostól még most is áldozatokat kíván­nának, holott a tanügy kiadásai évente meghaladják a 2 milliót. A bizottság ezután ahoz járult hozzá, hogy a Knezich­ utcai iskola helyett elemi iskola ál­líttassák. A magyar államvasutak igazgatósága átiratot intézett a fővároshoz, kérve, hogy munkásházak cél­jába engedjen át 27.500 négyszögölnyi területet az északi főműhely mögött levő munkástelepen. Hosz­­szabb vita indult meg s aztán abban történt megál­lapodás,, hogy a kiterjedés tekintetében később meg­határozandó területet engedjen át a főváros 60 évi használatra , a bér pedig a leltárban fölvett 9 forint négyszögölenkénti értéknek 4 százaléka lesz. A séta­terekre felügyelő­bizottság előterjesztésére hozzájárult a bizottság ahhoz, hogy a városligeti tó használati joga a budapesti korcsolyázó-egyesületnek adassék 3 évre 1200 forint évi bérért.­­ A főszámvevő kimutatja a pénzbeli fedezetet a budai vigadó­épület céljaira szükséges ingatlan megszerzésére kellő 48.000 forint­ra. Preyer Hugó nem járul hozzá az előterjesztéshez. Ez nem olyan épület lenne, amelyre föltétlenül szük­ség van s a főváros mostani pénzügyi helyzetében még a legkisebb kiadást is meg kell fontolni. Az el­nök előadja, hogy ez az ügy már olyan előrehaladott stádiumban van, hogy a visszavonulás talán nem lenne méltó a főváros méltóságához, de különben is elvitathatatlan tény az, hogy a budai részeken nagy hiányát érzik egy olyan középületnek, amilyennek a Korvin-téri vigadó tervezve van, h­iszen Budán egyet­len egy olyan terem sincs, ahol népesebb gyűléseket, vagy díszesebb táncmulatságokat lehetne tartani. A bizottság az elnök eme fölvilágosító megjegyzései után hozzájárult az előterjesztéshez. — A róm. kath. hitoktatási segélyt az 1896—97 évre az eddigi* 40,690 forinttal szemben 42,047 forintra emelték. — Végig, kimutatták a pénzbeli fedezetet ujonan fölmerült többrendbeli kiadásra s ezzel az ülés véget ért. — A dunaparti villamos vasút. A székes­­főváros közönsége felterjesztette a kormányhoz a bu­dapesti városi villamos vasút részéről a Duna parton építendő villamos vasút részlét­tervét s arra való tekintettel, hogy a belváros szabályozása s kü­lönösen az eskütéli híd építése folytán változtatások történnek a vasút irányában is, kérte a kormányt hogy rendeljen el újabb közigazgatási bejárást, kereskedelemügyi miniszter a ma érkezett leiratába?

Next