Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1897-02-23 / 54. szám
__________________________________________ PESTI HÍRLAP 1897. február 28. látta, hogy így legalább van egy orgánum, amelyben a- Tribuna volt szerkesztői több kérdésre vonatkozóan fegadhatják a szükséges fölvilágositásokat, — így a többi között arról is, hogy hová lett a Janka szoborkalap ? A Tisza grófok elei. Most, hogy Tisza Kálmán fiai grófokká lettek, mindenkit érdekelni fog a família eredete, amelyről Hiteles források nyomán a következő adatokat közölhetjük. A borosjenői Tisza család Bihar megyének egyik legrégibb, legtekintélyesebb nemesi családja. Eredetileg abból a régi compossesorátusból származik, mely Boros Jenőt birván, innen vette előnevét. A családot a XVI. század közepén kezdik emlegetni krónikáink, még pedig 1658-ban, abban az időben, mikor a jenei várat a török elfoglalván, ősi fészkét kénytelen volt odahagyni. Tisza György, a nemzetség feje, pedig több ízben is járt a török vezér előtt, kérvén, hogy kimérné a várat, de hasztalanul, mert a hitetlen 1658. szeptember 2-dikán elfoglalta a várat és földig lerontatta. A családban tulajdonképen nevezetes szerepet I. Tisza István vitt, fönt említett Györgynek rokona. Ötét 1651-ben küldte Bihar várai, követül II. Rákóczy György erdélyi fejedelemhez, akinek rendkívüli ügyessége, a közügyekben való jártassága annyira megtetszett, hogy az udvarnál tartotta és 1656-ban a török császárhoz küldötte követségbe, ahol Erdélyt több évig képviselte. Itt is sokat tett fejedelme érdekében és különösen kitűnt akkor, mikor Rákóczy Györgynek tanácsolta, hogy a lengyel expedíciót hagyja abban. Tisza Istvánnak diplomatái talentumáról ebből az alkalomból megemlékezik Kemény János is, önéletírásában. Már 1660-ban, midőn a török Váradot megszállta, Tisza István már ott székelt, és Ali pasához követségbe küldetett, hogy kegyelmezze meg Váradnak. Utóbb tevékeny részt vett a védelmi készülődésekben és az úgynevezett aranyos bástyát védte hősiesen, majd a békealkudozásokat is ő vezette. Várad eleste után Debrecenben egy ideig a harmincadra ügyelt, majd még azon évben Erdélyben, Kővár kapitányává tétetett Tisza István, amint ez apróra le van írva Kemény József Notitia Caspituti Albensis-ének második kötetében. Noha tisztségeket viselt a család, de egyre szegényedett, így a XVIII-ik század első tizedeiben I. Tisza Lászlónak ősi birtokai már majdnem mind idegen kézben, nagyrészt a modenai herceg birtokában voltak. Tisza László előtt ekkor egy Zeyk urfi említést tett Lehoczky Dánielről, mondván, hogy az olyan híres prókátor, hogy mindenkinek az igazát kikutatja. És valóban, az 1703-ban, még IV. Béla király idejében virágzott, nemesi családból született Leboczky Dániel, a múlt században oly hírneves törvénytudó volt, hogy messze földről jöttek hozzá. Tudta csinját-binját minden úri família dolgának, és igen ifjan megismerkedvén Bohus János és Prónay Gábor híres törvénytudókkal, ezek nyomdokán haladt az ifjú prókátor. Replikái, apellátái olyan ■ figyelmet keltők voltak, hogy maga gr. Grassalkovich, a ■ hires perszonális, több ízben nyilvánosan megdicsérte. Vitte Barkóczy Ferenc hercegprímás, gróf Zichy győri püspök, Esterházy Dániel, Battivány Imre és ■jPálfTy Lipót pereit, úgy, hogy Tisza lelkében nagy bizodalom támadt és föl is,kereste a jeles ügyvédet. Tisza László országszerte nagy szenzációt keltett eseteiről- igy emlékezik meg a Nemzeti Illutarkus, 1816-ban megjelent III. kötete: „Bizonyos Tisza László nevezetű, előkelő, de sok esztendőkig folytatott perlekedés miatt koldulásra jutott nemes úr, meghallván Lehotzky Imrét, hozzá folyamodott nyomorúságában.,Az éles eszű és mély belátásu prókátor meghallgatta a panaszoskodó Tiszát és egyszerre utal látta, hogy mely törvénytelenül és igazságtalanul ejtették őt a porba. A földönfutó szegény Tiszának ügyét fölvállalta magára Lehotzky és olyan tüzesen és fáradhatlanul dolgozott elvesztett igaz ügyének visszaállításán és a modenai herceg által leírt falu helységeinek, melyeket ez teljességgel nem akart kölméi közül kiereszteni, visszaszerzésén, hogy Tisza (amint akkor tréfásan mondották felőle) aki mezítláb, egy szeredással a nyakában, jött Pestre igaz ügye keresése végett, hát szürke paripákon, selyembársony hintóban tért vissza háza népeihez és famíliájának kebelében kibeszélhetlen nagy örömmel és nagy gazdagsággal jelent meg.“ 1761-ben I. Tisza László nőül vette a hires bályogi Hégen nemzetségből való Szénásy Rebekát, akitől három fia maradt, de csupán egynek, még pedig II. Lászlónak maradtak utódai. A család tulajdonképeni második fénykorának megalapítója ő lett. Bihar megyében kezdte hivatalos pályáját, megyei főjegyző, diétái követ és császári királyi kamarás lett. Neje, gróf széki Teleki Katalin, gróf Teleki Lajos kormányszéki tanácsos és nagyszalontai Toldy Sára grófnő leánya volt. II. Tisza Lászlótól és széki gróf Teleki irataimtól származnak, le egyenes ágazatban az új gróf Tiszák. Tisza László fejedelmi háztartást vitt úgy Nagy- Váradon, mint Geszten és négy rendkívüli eszes, szellemes leánya, Karolina, Amália, Mina és az 1812- ben született Polin, a máig is élő sóvári Soós Tamásné, középpontját képezték a nagyváradi szocietásnak. Egyetlen fia Lajos, aki 1798. augusztus 5-én született, szintén nagy szerepet játszott Biharmegyében s 1841-től egészen 1848-ig ő volt a megye teljhatalmú adminisztrátora. Mint ilyen, nem örvendett népszerűségnek és heves összecsapásai voltak a nyakas ellenzékkel, úgy, hogy Biharegye székes házának nagyterme nem ritkán volt olyan jelenetek szíhelye, mint aminőről koszorús költőnk, Jókai emlékezik meg regényében, a Ridegváry adminisztrátorkodásáról szóló fejezetben. Tisza Lajos neje, széki gróf Teleki Juliánna, mintaképe volt a magyar nagyasszonyoknak. Szives-lélekkel honleány, vallásos buzgóságtól áthatva támasza egyházának, védőangyala családjának. Nagy csapás volt szerető szivére, midőn legkisebb fia, a lángeszű Domokos, Arany János tanítványa, 1856-ban, tizenkilenc éves korában meghalt. Az ifjú költeményeit, mintegy 80 darabot, ki is adta a bánatos szivü anya, aki sohasem birt teljesen vigasztalódni ez után a csapás után. Az ő fiai a máig élő Tisza Kálmán, László és Lajos — és unokái István, Kálmán és Lajos, Tisza Kálmán és Degenfeld Ilona grófnő gyermekei, az új grófi dynastia triásza. Végezetül megemlítjük, hogy a Tiszák címere vért, melynek kék udvarában zöld mezőn páncélinges és sisakos magyar vitéz, jobb kezében kivont kardja hegyén török fejet, bal kezében három szál buzakalászt tart. A vért fölötti koronás sisak takarója jobbról aranykék, balról ezüstvörös. A címer tetejére most a kisebcágy korona jön, amelylyel ezúttal egy érdemekben gazdag, tősgyökeres magyar családot tüntetett ki a királyi kegy. D'Artagnan. IRODALOM. * (A Kisfalusty-társszág) szerdán, e hónap 24-én, d. u. 5 órakor az akadémia kistermében rendes havi ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Endő Antal r. t. pályanyertes Musset-fordításaiból. — 2. Vargha Gyula r. t. »A bossuló kard« pályanyertes operaszöveg. — 3. Folyó ügyek. * (Új könyvek.) A Franklin-társulat kiadásában a következő művek jelentek meg: Mariátus, dráma három kivonásban Edegaraytól. Fordította Szalai Emil. — »Várt leány várat nyer.« Jósika Miklós regénye. — »Berin Detre, az Amelungok hőse.« Irta Gaal Mózes. — »Coriolanus.« Shakespeare tragédiája. Fordította Petőfi Sándor. Magyarázza Szigetvári Iván. — »Szemelvények az Odisseiából.« Magyarázza Kempf József. — »Latin gyakorlókönyv.« Szerkesztette dr Hittrich Ödön. — »Angol nyelvtan.« Dr Gaspey tanmódja szerint alkalmazta Ransburg Zsigmond. * (Az 1894. évi VIII. demográfiai kongresszus) tudományos munkálatainak újabban ismét öt kötete jelent meg dr Gerlóczy Zsigmond titkár szerkesztésében. Mégpedig: IV. kötet az élelmezési, városegészségi, épület- és lakásegészségi szakosztályok tárgyalási anyagával 1638 lapon. V. kötet: közlekedési, (vasút, hajók) katonai, egészségügy, életmentés, államorvostan 543 lapon. VI. kötet: a sport és ■ fürdők egészségügye, állategészségügy, gyógyszerészet, általános szamaritánus ügy 504 . lapon, VII. kötet: történeti demográfia, általános demográfia, a demográfia módszere, őstermelők demográfiája, ipari munkásügy, nagy városok demográfiája, testi és szellemi fogyatkozások 768 lapon. A VIII. kötet az előbbiekhez a tartalommutatót tartalmazza, a fölszólalók betűszerinti jegyzékével: fővárosi ügyek. — A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Haberhauer János tanácsos elnöklete alatt; előadó Lacher István tanácsjegyző volt. Ma jelent meg a bizottság ülésén legelőször Kamermayer Károly nyugalmazott polgármester, akit a legutóbbi közgyűlésen választottak be. Az elnök meleghangon üdvözölte Kamermayert, fölkérve őt, hogy dús tapasztalataival és tudományával járuljon hozzá a bizottság munkálkodásához. A zajos éljenzéssel fogadott üdvözlés után Kamermayer hálás köszönetet mondott az elnöknek s a bizottságnak, és megígérte, hogy igyekszik, a feladatok megoldásában lelkiismeretesen részt venni. Országh Sándor úr arra hívta föl az elnök figyelmét, hogy a közigazgatási bíróság épülete előtt rossz a kövezet s kérte, hogy rendelje el annak a megcsináltatását. Az elnök ezt megígérte. Amint már említettük, a kereskedelemügyi miniszter arra hívta föl a fővárost, hogy az es-kütéri-híd építéséhez szükséglendő építőanyagok és eszközök után ne szedessen kövezetvámot. A bizottság ma — Lampl Hugó főszámvevő javaslatára — azt határozta, hogy csakis a gőzhajókon és vasúton érkező anyagok és eszközök után lehet a díjakat elengedni, mert az egyéb módon behozottak után bérlő szedi a kövezetvámot. A tanügyi osztály azt az előterjesztést teszi, hogy a Knezich-utcából áthelyezendő felső kereskedelmi iskola céljaira vásárolja meg a főváros a soroksári- és Kinizsi-utcák sarkán levő ingatlanságot 81.000 frtért. Herzog Péter fölemlíti, hogy a főváros tanügyi kiadásai 1892. óta 1.700,000 írtról 2.300,000 írtra emelkedtek s ez a nagy különbözet onnan származik, hogy a főváros — a kötelezettségén túl — felsőbb iskolákat is tart fönn. Nem szavaz meg tehát olyan kiadást, amely arra a kötelezettségen túl levő, célra szolgál. Haberhauer János elnök megjegyzi, hogy ezúttal csak a már meglevő iskola áthelyezéséről van szó. Fülöp Károly dr a felsőbb keresk. iskola helyett elemi iskola építését tartaná helyesebbnek. Országh Sándor dr helyesli Fülöp kívánságát s épen ezért indítványozza, hogy vegyék le az ügyet a napirendről. Fenyvessy Adolf egyáltalában helytelennek tartja, hogy a főváros — minden kötelezettség nélkül— felső kereskedelmi iskolákat tart fönn. Kamermayer Károly szerinta főváros kénytelen volt a múltban felsőbb iskolákat, fentartani, mert az állam semmit sem tett ebben az irányban; most azonban — a változott viszonyok közepette — nem lenne méltányos dolog, ha a fővárostól még most is áldozatokat kívánnának, holott a tanügy kiadásai évente meghaladják a 2 milliót. A bizottság ezután ahoz járult hozzá, hogy a Knezich utcai iskola helyett elemi iskola állíttassák. A magyar államvasutak igazgatósága átiratot intézett a fővároshoz, kérve, hogy munkásházak céljába engedjen át 27.500 négyszögölnyi területet az északi főműhely mögött levő munkástelepen. Hoszszabb vita indult meg s aztán abban történt megállapodás,, hogy a kiterjedés tekintetében később meghatározandó területet engedjen át a főváros 60 évi használatra , a bér pedig a leltárban fölvett 9 forint négyszögölenkénti értéknek 4 százaléka lesz. A sétaterekre felügyelőbizottság előterjesztésére hozzájárult a bizottság ahhoz, hogy a városligeti tó használati joga a budapesti korcsolyázó-egyesületnek adassék 3 évre 1200 forint évi bérért. A főszámvevő kimutatja a pénzbeli fedezetet a budai vigadóépület céljaira szükséges ingatlan megszerzésére kellő 48.000 forintra. Preyer Hugó nem járul hozzá az előterjesztéshez. Ez nem olyan épület lenne, amelyre föltétlenül szükség van s a főváros mostani pénzügyi helyzetében még a legkisebb kiadást is meg kell fontolni. Az elnök előadja, hogy ez az ügy már olyan előrehaladott stádiumban van, hogy a visszavonulás talán nem lenne méltó a főváros méltóságához, de különben is elvitathatatlan tény az, hogy a budai részeken nagy hiányát érzik egy olyan középületnek, amilyennek a Korvin-téri vigadó tervezve van, hiszen Budán egyetlen egy olyan terem sincs, ahol népesebb gyűléseket, vagy díszesebb táncmulatságokat lehetne tartani. A bizottság az elnök eme fölvilágosító megjegyzései után hozzájárult az előterjesztéshez. — A róm. kath. hitoktatási segélyt az 1896—97 évre az eddigi* 40,690 forinttal szemben 42,047 forintra emelték. — Végig, kimutatták a pénzbeli fedezetet ujonan fölmerült többrendbeli kiadásra s ezzel az ülés véget ért. — A dunaparti villamos vasút. A székesfőváros közönsége felterjesztette a kormányhoz a budapesti városi villamos vasút részéről a Duna parton építendő villamos vasút részléttervét s arra való tekintettel, hogy a belváros szabályozása s különösen az eskütéli híd építése folytán változtatások történnek a vasút irányában is, kérte a kormányt hogy rendeljen el újabb közigazgatási bejárást, kereskedelemügyi miniszter a ma érkezett leiratába?